Csajoook, kökiiim szépen a 6komiiit, sokkal jobb kedvem lett tőle.:D Bár, Hope komija felért köbö plusz egy emberével, és had mondjam el, még mindig Ti vagytok a legfantasztikusabbak.! Ami van az egyik képnél idézet (az 1. csónakosnál) az Avenged Sevenfold-Little Piece of My Heartból van;D Jó olvasást.!♥ ImádomazOlvasóimat♥
U.i: hamarosan meg lesz a 100. bejegyzés, és arra tényleg tervezek valamit;D
Dorka: Kökiiim szépeen..D Hát igen Louis már csak ilyen.:D♥ És örülök, hgoy tetszik.:))♥
Hope: Jaaj Te retardált fóka♥ Kökiii szépenn, mega-szuper aranyos vagy. És igen, Fallen rajongó vagyok. 9..8..7.. sorozat Böszörményitől?!:D És nem gáz, hogy nem komiztál,D♥ És, ha ennyire megkedveltük egymást, ha akarod, megadom az emailem, ott meg, megbeszéljük, hogy kinek mi a Facebookja, aztán bejelöljük egymást;D♥ És hihetetlenül felvidított a komid.:D♥
Anna: Kökiiim szépen, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy tetszik.:D♥
Carmen: Aloha:D Segáz, teljesen megértem;D És a két utálatoddal is. én se szeretem a fizikát..-.-" És kökiiim széépen, és örülök, hogy tetszik.:DD♥
Zsófi: Először is: majdnem emgint le Zsófiáztalak.:P Másodszor pedig: kökiii szépen, és nagyon örülök, hogy tetszik.:DD♥ Harmadszor: az nekem is sokat jelent, ha az olvasó beletudja magát élni a töribe.:D és negyedszer: Muhahahah.:P
Kitti: Kökiiim szépeeen^-^♥
-Vigyázz magadra, és hívj, amint oda értetek.! –ölelt
halálra Harry.
-Nyugodj már meg. Évekig nem láttál, és tudtam vigyázni
magamra, pedig egyedül voltam. És most ott lesz mellettem Louis is.
-Hát épp ez az.! Ő rosszabb, mint egy 5 éves, ha idegen városban
vagyunk. Mi van, ha elkapnak titeket a zsaruk?!
-Kérnek egy közös képet meg egy aláírást. –rágózott
mellettem Louis, majd magához húzott fél kézzel, és megpuszilta a fejem. –Nyugi
már Hazz, vigyázok a tesódra.
-De… de… -kezdte, de én beléfojtottam a szót.
-Még mindig én vagyok a nagyobb, maradj nyugton, és majd
jövünk, olyan…
-Március közepén, esetleg április közepén. Majd eldől.
–rántotta meg a vállát.
-Olyan sokáig leszünk?!
-Ja.
-Kúl.! –öleltem meg.
-Luceeeee.! –rohant felém a rókám, majd a nyakamba ugrott. –Úúúúgy,
fogsz hiányozni.
-Te is nekem, Zo. Max 1 hónap, és már itthon is leszünk.
–fogtam meg a kezét.
-És akkorra már mi is szabadok leszünk, és akkor majd újra
együtt lehetünk, mit régen, és úúú hozol nekem valamit?! –ugrándozott.
-Alap. –vontam meg a vállam, majd szorosan magamhoz húztam.
–Vigyázz magadra, kis csaj.
-Te is. –suttogta.
Mindenkit gyorsan megöleltünk, majd szálltunk fel a gépre.
Végre eljött a március, amit december óta várok.
Kiszabadulhatok Londonból, és mehetek New Yorkba.! Szabadság Szobor, Times
Square.. ááá. De, még mielőtt belemennénk ezekbe az apró részletekbe, elmondom,
mi is volt eddig. Ebben a három hónapban Zoeyval, ha mondhatom, még közelebb
kerültünk egymáshoz, mert bár borzalmas életünk volt, volt mit kibeszélni. Milyen
kaják voltak, kik voltak a bunkók, és a többi. És nálam, csak Niall szereti
talán jobban Zot. Olyan aranyos. Sugárzik róla a szerelem. Mikor ránéz, olyan,
mintha 30doboz pizzát nézne, de még jobban vágyakozik utána, és még jobban meg
szeretné ölelni, bár a pizzát inkább enné, de ez más kérdés. Tehát, a lényegben
a lényeg: Niall le se tagadhatná, hogy szereti Zoeyt. Viszont a csajszi is így
van vele. Mindig mennek sétálni, és olyankor mindig haza hoznak egy adag
vattacukrot, és általában nagyobb a vattacukor, mint a kettőjük feje, összesen.
Néha elgondolkozok, hogy melyik feliratot kéne rájuk akasztani „Sugárzóan
aranyos” vagy „Aranyosan sugárzó”… Mert, tényleg, még a végén sugárzásveszélyt
fogunk kapni, annyira szeretik egymást.
A többiek is remekül meg vannak. Zayn egyre édesebb
Perrievel. Apropó Pezz. Az a csaj, tuti, hogy nem százas, de még ötvenes se.!
Az oké, hogy volt lila meg rózsaszín a haja, mert nekem van olyan ismerősöm,
akinek taraja van, és az félig piros, félig kék. De amiket művel. Van, hogy
mikor unatkozik, elkezdi énekelni a Hupikék Törpikék főcímdalát (?) és közben
ugrál. Van, hogy a kutyusukkal játszunk, mi lányok, és mikor Hatchi ugat, Ő is
ugat. Jó tény, hogy ebbe én is néha-néha beleszállok, de az már más kérdés.
Vagy mikor akar mutatni egy hülye fejet Zaynnek, de Ő ezt nem akarja, addig
nyöszörög, meg nyavalyog, amíg meg nem mutathatja. Igazi szőke, de imádom.
Liam és Danielle. Hát róluk mit lehetne mondani?! Az
Álompár. Csupa nagybetűvel. Tényleg, olykor-olykor elejtenek egy-egy veszekedést,
de rá, úgy, 15 percre mindegyik visszajön a nappaliba, megölelik egymást,
mondanak valamit, egymásra mosolyognak, és elmennek vacsorázni. Danielle, maga
a megtestesült tökéletesség. A fejébe vette, hogy megtanít engem meg Zoeyt
táncolni. Hát én valamivel könnyebb préda vagyok, mert korcsolyázok, és ahhoz
kell valamicske tánctudás, na de Zoey. Oké, nekem sincs ritmusérzékem, de neki.
Borzalmas. Mikor azt mondjuk, hogy jobbra, akkor balra lép, és persze fordítva.
Mit lehet tenni?! Ő ilyen, de imádjuk. De van, hogy csajos estét tartunk, és
általában mindig Dani az, akinek kisírhatjuk magunkat, befonja a hajunkat,
megnevetett minket, bölcs tanácsokat ad. Mint egy anya. Liam és Danielle a One
Direction Anya és Apa.
Harry.. hát igen. Volt egy kisebb viszonya Taylor Swifttel,
bár én jól kijöttem vele, a többiek nem igen szívlelték. Jó, lehet van egy kis
ribancos beütése, de velem személy szerint nagyon kedves volt, ezért
megkedveltem na. És azóta is csak futó kalandjai vannak a testvéremnek.
Állítja, hogy csak egy italra hívja fel a lányokat, de általában mindig
meghallgatja a feminista kis előadásaimat arról, hogy a lányok nem játékszerek,
és nem csak arra jók, hogy szexeljen egy jót valakivel. Igen is értékesek vagy
és mennyire gerinctelen, mikor egy lánynak azt mondja, hogy szereti, közben meg
nem. Ilyenkor mondja, hogy általában nem beszélgetnek. Ilyenkor elkezdek vele
üvölteni meg csapkodni, mire Ő is velem. Valahogy mindig ott lyukadunk ki, hogy
én Louisval üvöltözök, mert ilyen hülye tesóm van, Harry meg Zaynnel üvölt,
amiért ilyen feminista a gondolkodásom. A legdrasztikusabb az, mikor napokig
kerüljük egymást, szinte leköpjük a másikat, és csak durva dolgokat vágunk
egymás fejéhez. Max 3 nap egy ilyen kirohanás, utána meg vagy én hozzá, vagy Ő
jön hozzám könyörögve, hogy béküljünk ki. Mikor kibékülünk, akkor mindenki
kiröhög minket, és folytatják a dolgukat.
És, hát én meg Louis. Mit mondjak?! Boldog vagyok.
Szilveszter óta még inkább szerelmes lettem belé, és valahogy mindennap ráébredek
arra, hogy milyen tökéletes és milyen helyes. Egyszer, mikor sütöttem répás
sütit, és Ő volt az első, aki ehetett belőle, konkrétan össze-visszaugrált,
hogy ez mennyire finom, és mennyire szereti és a többi. Bár, még aznap este
elvitt egy étterembe vacsorázni, mert állítása szerint, Ő nem tud se főzni, se
sütni, én meg mindig kidolgozom miatta a lelkem, és valahogy ki akar
engesztelni. Ilyenkor én a fejéhez vágom, hogy hülye, mert kettőnk közül, ha
úgy nézzük, Ő keresi a pénzt, én meg csak sütök, és nem kell semmivel sem
bizonyítania semmit, mert tudom, hogy szeret, és ez így van rendjén. Én sütök,
Ő meg szeret. Bár, ezen az alapon Niallel is járhatnék, de ez most más kérdés.
Amúgy, mi is mindennap kijárunk a parkba sétálni, vagy a városba. Tehát ott
tartunk, hogy már a FaceBook-on van egy saját rajongói oldalam, ahol irtó
aranyos csajok és fiúk vannak odáig értem. Ha valaki rosszat mond rólam, egyből
megvédenek, és minden hülye képnél, amit valaki összeszerkeszt, egyből
vitatkozni kezdenek, hogy ez bizony nem így van. Olyan cukik. Ezért, néha
felmegyek Twitterre is, és csinálok Twitcamot, hogy megköszönjem, mennyire
aranyosak, és mikor kérik, éneklek. Van, hogy Louis is csatlakozik hozzám,
olyankor általában Barbie Girlt és
társait éneklünk, de amúgy nagyon jó. Már több embertől is megkaptuk, hogy nem
vagyunk normálisak, de nem értem, hogy miért. Jó, tény, hogy néha-néha Ő is rá
vesz hülyeségekre, és én is Őt. Múltkor, nagy buggyos, színes nadrágban, neon
sárga pólóban és egy hatalmas szívecskés napszemüvegben mentem el sétálni.
Persze Ő is velem volt, Ő pedig egy nagyon szűk, neon sárga bőrnadrágot húzott
fel, olyan ’8-as évek stílusú inget, és egy afro-parókát. Ááá, nem tényleg nem
értem, miért mondják, hogy idióták vagyunk.
-Min mosolyogsz ennyire?! –nézett rám.
-Emlékszel, mikor neonszínekben pompáztunk?! –vigyorogtam
rá.
-Jah. Másnap megjelentek a cikkek, hogy valami bajunk van,
és kéne nekünk egy doki, illetve, hogy feltűnési viszketegségben szenvedünk,
mire mi egy hétig röhögtünk.
-Igen, pont erre.! Olyan jó volt. -hajtottam vállára a
fejem.
-Mit hallgatsz?!
-Avenged Sevenfold.
-Melyik szám?
-Little Piece Of
Heaven. Kéred?! –nyújtottam felé a fél fülesem.
-Persze. –mondta, majd a leghátsó sorokban lévő székekre
lehuppantunk, hátra hajtottunk a támláját, lefeküdtünk, és úgy utaztunk.
–Érdekes szövege van. Van hozzá klipp?!
-Igeeeen. –mondtam, majd benyomtam a netet, megkerestem a
videót, és megmutattam neki. Tény, hogy egy kissé durva, de én imádom. –én
mindig is ilyen szerelmet szerettem volna.
-Tehát akkor ezt egy enyhe célzásnak veszem. Kérjem meg a
kezed, Te röhögj ki, én 50 darabszúrással megöllek, megeszem a szíved,
beviszlek a szobába, a hulláddal fogok lefeküdni, majd minden hülyeséget
csinálok vele. Majd Te, felébredsz, és hozzám vágsz minden féle bárdot, egy
temetőig üldözöl, ahol majd kitéped a szívem, megeszed. Ledobsz a Pokolba, én
újra ébredek, megöljük az éppen egy temetőben zajló esküvőt, majd a pap össze
ad minket. Kitépünk két szívet, és csinálunk minden mennyiségű hülye fényképet,
és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Hmm. Nekem is nagyon tetszik.
-Igen, valami ilyesmit terveztem. Ugye benne vagy?! –néztem
rá nagy szemekkel, mire magához húzott, hogy rajta feküdhessek.
-Előbb ölném meg magam, mint hogy téged bántsalak.
–simította meg az arcom, majd megcsókolt. Én a mellkasára hajtottam a fejem, és
hallgattam a szívverését.
-De azért jó ötletnek tűnt nem?!
-De csak azért, mert az Avenged Sevenfold egy isten császár
banda. –simította meg a hajam, majd elaludtunk.
***
-Kedves utasaink, hamarosan leszállunk, kérem, kapcsolják ki
az elektromos készülékeket, és csatolják be magukat. Köszönöm. –szólalt meg a
stewardess.
-Hol vagyunk?! –kérdeztem kómásan.
-New York fölött. –felelte frissen Louis.
-Mióta vagy fent?!
-Úgy, egy órája.
-És mit csináltál addig?
-Hát, hogy őszinte legyek, lefeküdtem a gép felével, és
azzal a szép szőkével kezdtem, aki folyton engem bámult. –mutatott egy csajra,
és mikor megnéztem, elkapott a hányinger.
-Nincs kedvem a hülyeséghez.. Még korán van.
-Valóban. Körülbelül este 7.
-Haha. Na de most komolyan.
-Néztelek. –válaszolta, majd megcsókolt, és ez így pont elég
volt nekem, és annak a szőkének is, mert elkezdett nyivákolni.
Mikor leszálltunk, egy nagy fekete kocsi várt ránk, ami
elvitt minket egészen egy hatalmaaas szállodáig. Persze, a legfelső emeleten
kaptunk szobát, és mire Louis kirajongózta magát, és mire felért a lift, a
25.-re, azt hittem, hogy állva is elalszok.
-Hé, ne aludj már. Hisz tudod, ez az a város, ami sosem
alszik.
-Meg lehet. De én nem vagyok város, és aludni szeretnék.
–dőltem neki, mire Ő félre lépett, én meg a földre zuhantam.
-jesszus, ezt nem így tervezetem.! –guggolt le egyből. –Ugye
jól vagy?
-Hát, ha most azonnal nem vakarsz fel innen, akkor a liftben
éjszakázok. –mondtam, mire azt éreztem, hogy Louis felvesz, és mint a
királylányokat szokás, úgy tartott. Átöleltem a nyakát, és már aludtam is.
***
Mivel tegnap kiütöttem magam, ezért csak reggel tudtam
megcsodálni a szobánakt. Nagyon kellemes, bőrszínű falak, hatalmas francia ágy,
egy nagy bordó kanapé, hozzá fotellel és egy dohányzó asztallal. Egy nagy
csillár lógott a fejem felett, nagy és díszes szekrények, ahova úgy látom,
Louis sikeresen bepakolt nélkülem is. A fürdőbe belépve láttam, hogy van egy
igen csak nagy méretű kád, egy zuhanyzó kabin, tükör és csap, meg persze a WC.
Kimentem, és kinyitottam a teraszra vezető ajtót, és szó szerint, elállt a
lélegzetem. Meghallottam New York hangját. Ahogy a sofőrök dudálnak egymással,
és kiabálnak egymással. A gépek zúgását, emberek hangját, zenéket. És a táj...
hát hú. Lehet, hogy egy csomó épület van itt, de ez benne a gyönyörű. Előttem
az Empire State Builing tornyosult, és a kora reggeli napsütésben, ahogy a
felkelő Nap fényei rásütnek… hú. Tényleg, szinte már nem tudok mást mondani,
csak annyit, hogy húú. Csodálatos.
-Hogy tetszik?! –ölelte át a derekam Louis, és a reggeli
rekedtes hangján suttogott a fülembe.
-Gyönyörű. Egész egyszerűen gyönyörű.
-Örülök, hogy tetszik. –puszilt a nyakamba, majd maga felé
fordított. –És ez a látvány, ha nagyon romantikus akarok lenni, akkor, addig a
Tiéd, ameddig maradni szeretnél.
-Ugye tudod, hogy az akár egy egész hónap is lehet?
-Érted akár 10 évig is lennék, még a Világ Végén is. –nézett
mélyen a szemembe, és ez mindent elárult. Lábujjhegyre álltam majd hosszan és
gyengéden megcsókoltam Őt.
-Köszönöm. –nem válaszolt semmit, csak újra megcsókolt. –És,
mi lesz a mai program?
-Central Park.
-Egész nap?!
-Egész nap.
-Akkor megyek öltözködni. –mentem vissza a szobába, majd
kutatni kezdtem a ruháim közt.
Nálam
a ruhaválasztás, az mindig nehéz dolog volt, főleg akkor, ha valamilye idegen
helyen vagyok. Hát, mit ne mondjak, megnéztem vagy 6 különféle összeállítást,
majd találtam egyet, ami igazán New Yorkos, legalább is, hasonlít hozzá. Egy
fekete csőnadrág, egy „x” hátú ujjatlan, és a biztonság kedvéért egy türkizkék
kabát. Hozzá egy telitalpú magas sarkú, és néhány kiegészítő.
-Nagyon csinos vagy. –fogta meg a kezem Louis, majd
megpörgetett maga előtt.
-Köszönöm. De Te sem panaszkodhatsz. –húztam magamhoz a
kabátzakójánál keresztül, és megcsókoltam. –Ugye tudod, hogy most olyanok
vagyunk, mint egy rossz romantikus filmben?!
-Tudom, de nem baj, mert a nyálas filmekben a két főszereplő
ilyenkor a legboldogabb.
-És ha történik valami, amitől nem leszünk boldogok?
-Nem fog olyan történni. –puszilta meg az arcom. –na
menjünk, a lábaiddal úgy is hamar szerzünk egy taxit.
-Vagy azzal, hogy híres vagy. –nevettem.
Olyan jók ezek a New Yorki taxik, sárgák, és minden olyan
wááá. A hatalmas épületek és azok oldalán a különféle hirdetések. Az egyik
mozgó és nagyon modern, a másik, pedig egy egész nyugodt, rendes plakát. Az
utcákon nem lehet úgy elmenni, hogy ne lássunk hot-dogost, vagy fagyist.
Egyszerűen imádom ezt a helyet. Mikor megérkeztünk a parkhoz, egyből kipattantam
a kocsiból, és rohanni kezdtem volna, ha Louis nem fog le, és szól rám, hogy
előbb had fizessen.
Gyorsan kifizette, majd ismét bekötötte a szemem, és vezetni
kezdett.
-Utálom, amikor bekötik a szemem.
-Miért?
-Nem bízok az emberekben.
-Még bennem sem?!
-Benned igen. –feleltem.
A következő, amit éreztem, az-az volt, hogy nincs semmi
stabil a lábam alatt, és himbálózok, majd levettem a kendőt, és egy csónakban
találtam magam, előttem, pedig a mosolygó Louist, aki éppen evezni kezdett.
Egészen a tó közepéig mentünk, és út közben integettünk a többi csónakázónak,
és mosolyogtunk azoknak, akik fényképeztek minket.
-Maradj így.! –meg sem mozdultam, inkább úgy maradtam, ahogy
Louis parancsolta, majd hallottam a gépnek a kattanását. –Mozoghatsz.
-Minek kell neked ennyi kép rólam?!
-Hogy irigykedhessen a többi srác, hogy milyen fantasztikus
barátnőm van. –puszilta meg az arcom.
Még 2 órán keresztül voltunk a csónakban, majd elmentünk
sétálni, illetve én még etettem kacsát is. Mikor már elfáradtam, fogtam magam
és lefeküdtem a fűbe.
-most olyan New Yorkinak érzem magam. –mosolyogtam Louisra.
-Várj. –mondta, majd törökülésbe ült, én meg az ölébe
feküdtem. –Most már lehetsz New Yorki. –nevetett, majd megcsókolt.
-Ezt most nem mondod komolyan?! –néztem meg a FaceBookot.
-Mit?
-Hogyan került fel a képem?!
-Magától.
Esküszöm.! –tette fel a kezét védekezőn, mire én csak nevettem. Ez a kép volt
az:
~You
had my Heart, at least for the most part.♥
-Ugye tudod, hogy imádlak?! –néztem fel rá.
-Ugye tudod, hogy én jobban?! -csókolt meg.
És, ha már Ő is tett
fel rólam képet, akkor én is teszek fel magamról képet.
~Someday look Back,
and Laugh.:D Louiiis♥ New York♥