47. fejezet

Nem szeretek mentegetőzni, de most van indokom, hogy miért ilyen későn hozom a részt. Angliába voltam, és hát onnan ugye nem tudtam írni..:( Ez a rész sem a legjobb lett, mert "ILYEN" részt, nem túl profin tudok írni na. De a lényeg, a lényeg, hogy a következő részt hosszúúúúra tervezem, mert az amolyan "jubileumi rész" lenne. akkor lesz meg a 100. bejegyzés*-* És, kökii az 5komit, azért örülök, hogy vannak még olyanok, akik a lustaságom ellenére is olvasnak♥ ImádomazOlvasóimat♥

Anna: Nem gáz, én is szoktam szavakat kitalálni;D és kökiiim szépen♥

Dorka: Kökiii szépen, minden bókot, és örülök, hogy tetszik:D♥ azért be kell valljam, én is szívesen elmennék vele..

Zsófi: Nagyon, de nagyon örülök, hogy ennyire tetszik:D És rendben van, majd szólj, ha mész és akkor tervezek egy programot;D♥ És rendben van, majd felhívom Őt;D és mivel szadista vagyok, hagyom, hogy fájjanak azok a tűk;D♥
Carmen: Igen, ezzel elmondtál mindent:D♥
Just a dreamer: Üdv itt :DD♥ Júúúúj, kökiiim szépen, nagyon de nagyon aranyos vagy, Te is^-^♥  

-Gyere Louis, el fogunk késni. –nyaggattam.

-És elárulnád, hogy még is honnan?! Semmire sem időpontra megyünk, egész egyszerűen megyünk meglátogatni a várost.

-Hát épp ez az.! Mi van, ha összefutnék valamelyik hírességgel, de ha később megyünk, lehet, nem találkoznék vele.!

-Tehát én neked nem vagyok elég nagy sztár?! –állt be nagyképű sztáros pózba.

-De az vagy, csak menjünk már. –rángattam a kezét.

-Édesem, ez így minden szép és jó, csak egy probléma van.

-Micsoda?

-Az, hogy reggel 7óra van, és Te is és én is pizsamában vagyunk. –mutatott magunkra.

-Tényleg… -gondolkoztam el.

-Úgy, hogy most szépen felöltözünk, megreggelizünk, és megyünk.

Nem válaszoltam rá semmit, csak rohantam a szekrényhez előkeresni a ruháimat. Most kivételesen gyorsan megvoltam, és nem álltam fél óráig a szekrény előtt fehérneműben. Egy fekete csőfarmert, egy Mickey egeres szürke pólót, egy bőrdzsekit és egy bakancsot vettem fel, és mellé egy bőrtáskát illetve egy napszemüveget.

Megvártam, míg Ő nagysága szépen beköti a cipőjét, belövi a haját… amiről nekem is eszembe jutott, hogy meg kéne fésülködnöm. Jó, ma reggel elég igénytelen vagyok, de akkor is.! Ma lesznek a legjobb dolgok.! Times Square, Madison Square, Szabadság szobor. Mikor elkészült, lementünk és megettük a nekünk készített palacsintákat, majd fogtunk egy taxit, felszálltunk a hajóra, és áthajóztunk a Szabadság Szoborhoz.

-Úúúú, együnk hot-dogot. –mutattam az árusra.

-De hát, most reggeliztél. –nézett rám furcsán.

-De nem mindennap ehet az ember IGAZI New York-i hot-dogot.

-Furcsa vagy. –mondta röhögve, végül vett mindkettőnknek egy-egy hot-dogot. Ehhez hozzá tartozik, hogy beszereztem egy mini szobrot, egy sapkát, kulcstartókat, posztereket és pólókat. És ez csak a Szabadság Szoborról.

Miután szépen, türelmesen kivártuk a sorunkat, felmásztunk a lépcsőn a szobor tetejéig, és onnan csodálhattuk New Yorkot. Valami hihetetlen csodás volt. A reggeli tömegközlekedés hangja, a felkelő nap, a friss reggeli illatok. Imádom.

Ez után a köbö 3 óra után, elmentünk az Empire State Buildinghez, ahol megint csak hatalmas volt a sor, és szegény Louis szerintem agybajt kapott. Na nem azoktól a cuki rajongóktól, akik odajöttek hozzánk. Áááá. Tőlem. Amíg nem jutottunk el a liftig, konkrétan neki kellett visszahúznia, hogy ne öleljek meg minden embert, annyira fel voltam pörögve. Ugráltam egy helyben, ugráltam Louis körül, ölelgettem Louist meg a rajongókat. Már majdnem elkezdtem előre törni, mint ahogy a pogóban szokás, mikor életem hátulról átölelte a derekam, és szorosan magához húzott.

-Azért, ha arra megkérhetlek, ne lökd föl az embereket. Szerintem Ők is ugyan úgy fel szeretnének jutni a tetejére, mint Te. –suttogta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba, mire felnevettem. Ezt a mozdulat sorunkat hangos sikongatások követték, mivel a rajongók kifejezték a véleményüket arról, hogy milyen aranyosak vagyunk. Szerintem meg Ők az aranyosak, de mind egy is.

Mikor odaértünk a lifthez, 4-en benyomorogtunk, és rengeteg emeletet kellett mennünk, mire felértünk.

-Úristen de gyönyörű.! –rohantam oda a szélére, és kihajoltam, majd Louis ismét visszahúzott.

-Megígértem Harrynek, hogy egyben viszlek haza, szóval, próbálj meg nem kiesni. –ölelt meg. –És egyébként is. Kevésbé túl buzgónak ismertelek meg.

-Ez azért van, mert most rettenetesen izgatott vagyok, hogy járhatok a kedvenc városomban, és láthatom a kedvenc építészeti csodáimat.

-Nem is tudtam, hogy szereted az építészetet.

-Tudod, kis koromban sokat LEGO-ztam. –mondtam, mire felröhögött, még mindig engem ölelve. –Amúgy meg, ebben a városban nem tudok nem mit szeretni.

-Értelmes megnyilvánulás. –nevetett még mindig.

-Ha nem értenéd a nyelvjárásom, akkor azt mondtam, hogy mindent imádok itt.

-Ennek roppant mód örülök. –puszilta meg az arcom.

Egész naplementéig ott voltunk, és ültünk egy sarokban, és csak beszélgettünk, beszélgettünk én, meg még jobban beleszerettem. Az Empire State Building után mentünk a Madison Square-re, ami este irtózatosan gyönyörű volt, csak úgy, mint a Times Square.

-Luce, mennyire fáradtál ki?! –kérdezte Louis.

-Hát, annyira, hogy megkomolyodtam. –feleltem.

Nem felelt semmit, csak odajött hozzám, lágyan megcsókolt pár pillanatra, rám mosolygott és a szemembe nézett. Értettem, hogy mit akar. Bólintottam, mire Ő becsukta az ajtót. Na jó, most visszamegyek egy kislány szintjére, mert úgy fogok most beszélni. Tehát, Louisval még nem voltunk „ÚGY” együtt. Szerintem Ő már akkor tudta, hogy itt legyen az első, mikor megvette a jegyeket. Nekem igazából mindegy lett volna, csak együtt lehessünk. Fúúúú, ez most eléggé úgy hangzott, mint egy elcsépelt, béna tinilányos romantikus-vígjátékban. Blaa. Na jó, léényeg a lényeg, hogy most, ahogy látom, ahogy jön felém egy észveszejtően édes mosoly keretében, kócos hajjal, magához húz, és szorosan átölel, majd megcsókolja a nyakam, rá kellett jönnöm, hogy amiket mondanak a romantikus történetben, azok a bizonyos „pillangók” megjelentek az én hasamban is. Ez azért is furcsa és „probléma” mert ilyet még tényleg soha nem éreztem, hogy ha csak rám mosolyog, el kell ájulnom tőle. Waaaa, csak nem visszajön a tinilány korszakom, ami nekem kimaradt az életemből? Hát, amennyire most izgulok, hogy le fogok feküdni vele, meglehet, hogy előtört belőlem. Esküszöm, hogy megőrülök ettől a sráctól, hogy mindent elő tud csalogatni belőlem.

A heves gondolat menetemet, a még hevesebb csókolózása törte meg, mikor nyelve utat tört magának a számba. Imádtam az izét, olyan nem is tudom... Olyan Louisos volt. A hátamat simogatta, miközben én átkaroltam a nyakát, és még inkább magamhoz húztam. A pólóm alját szorongatta, majd egy ügyes mozdulattal levette rólam, s a földre dobta azt. Ő is, csak úgy, mint Liam, végig húzta az ujjait a vágásaimon, mire könnyek gyűltek a szemeibe.

-Úgy sajnálom. –suttogta a fülembe.

Nem válaszoltam, inkább csak még inkább öleltem. Én is megszabadítottam Őt a pólójától, és valahova az enyém mellé dobtam. Végig húztam kezem kockás hasán, mire kirázott a hideg, erre Ő felnevetett. A nadrágomat egy ügyes mozdulattal kigombolta, majd levette rólam. Nekem már nehezebben ment, mert persze, a fiúk viseljenek mindig övet. Bénázásomon enyhén szólva nevetett, de mikor sikerült és kilépett belőle, majd félre rúgta a ruhadarabot, megcsókolt. Megfogott a fenekem alatt, én a dereka köré fontam a lábam, így vitt az ágyhoz, majd gyengéden letett rá és felém nehezedett. Nyakamat kezdte csókolni, s ahogy haladt egyre lejjebb, úgy szabadított meg a maradék ruhadarabjaimtól. Mikor a bugyimtól is megszabadított, egész egyszerűen rám mosolygott majd elkezdte kényeztetésemet ujjaival és nyelvével, ami hangos nyögésekre késztetett engem.

-Basszus Louis. –nyögtem fel, mikor éreztem, hogy itt a vég.

-Na, hogy tetszett? Élvezted?

-Ez még kérdés volt? –röhögtem fel, majd egy gyors mozdulattal fordítottam a helyzeten, így Ő volt alattam.

Rá mosolyogtam, majd csókolni kezdtem egészen az áll vonalától kezdve, egészen a talpáig. Természetesen út közben itt-ott hagytam egy-két szívás nyomot, de ez csak mellékes. Visszakúsztam föl, és megcsókoltam, majd alsóján keresztül kezdtem simogatni Őt, mire hangos sóhajokat engedett ki magából. Egy gyors mozdulattal levettem róla boxerét, majd kezemmel és számmal segítettem Őt a gyönyörhöz.

-Elég lesz ebből. –mondta, felhúzott magához, újra fordított magunkon, és a szembe nézett. –Ha fájna, csak szólj, és azonnal abba hagyom.

-Rendben van.

-Megígéred?

-Louis, nem ez az első alkalom, ne félt Te engem.

-Jó, oké, persze-persze, csak nem akarom, hogy bármi bajod legyen.

-Fogd be Te idióta. –nevettem, amjd szúrósan rá néztem, majd leesett neki, hogy mire is gondolok, így a szekrényhez ment, előhúzott onnan egy ezüstcsomagolást, kibontotta azt, majd felhúzta magára az óvszert.

-Akkor mehet? –kérdezte, mire bólintottam.

Lassan kezdte, majd mikor teljesen bennem volt, megállt egy pillanatra, s mikor ismét jeleztem, hogy folytathatja, folytatta. Isteni érzés volt, a szobát a hangos nyögéseink és sóhajaink, töltötte be. Sok dologra mondtam már, hogy az volt a legjobb, és sokszor is, viszont most nem hazudok, és tényleg ez volt az eddigi legjobb ilyen élményem.

***

Már 2 hónapja voltunk New Yorkban, mikor Louis közölte velem, hogy már igazán örülne neki, ha egy kicsit napozhatnánk a tengerparton, és esetleg nem lenne-e kedvem ahhoz a Los Angeleshez is. Hát, b kell, hogy valljam, nem kellett sokat győzködnie, ugyan is, Kaliforniát is imádom, szóval nincsen probléma. Két nap alatt bepakoltunk, mivel én még kitaláltam, hogy menjünk ide, menjünk el oda. Szerintem, ha hazaérünk, Louis 1 hetes beteg szabadságot fog kérni, amiben nagy valószínűséggel én nem szerepelek. Na mindegy is. Fájó szívvel, de elhagytuk a hotelt és a Soha Nem Alvó Várost, ismét felszálltunk a repülőre, ami ismét felszállt a levegőbe, ám az most nem haza, hanem Los Angelesbe ment. Úúúúrsiten, annyira várom már…