40.fejezet

Na jó, esküszöm, hogy a jövőhét lesz ég olyan, hogy lehet, hogy csak szombaton hozok részt, mert akkor lesz fellépésem és áááá. De esküszöm, a jövőhét, az UTLOSÓ ILYEN.! És, akik még mindig itt vannak velem, olvassák, és támogatnak, azoknak, hihetetlenül hálás vagyok.! Köszönöm srácok, Ti vagytok a legjobbak.!♥ Imádom az olvasóimat.!♥ /Jah, és annyit elárulok, hogy ez az utolsó olyan "visszaemlékezős rész", ami boldog.../ Jah, és lesz egy zene a részben, ha azt akarjátok hallgatni, akkor menjetek le a rész végéhez, és kezdjétek el, de szerintem, ezt minden Victorious fan ismeri;D♥

Lena: Kökii szépen, örülök, hogy tetszik^-^♥ Hát, van baja;D
Andika: Örülök, hogy ennyire tetszik^-^♥ Kökii szépen, és hát igen. He is an idiot;D♥

Lizzy: Kökii♥ És, hát, csak hormontúltengésben szenved, nem lesz belőle semmi komolyabb;D♥ És me too.:P

Doriszka: Kökii szépen, aranyos vagy^-^♥

Hope: Halii.:D Kökii szépen, és alaaap;d♥

Droka: Kökiiiim szépen^-^ Én is.:'D Kökim szépen, mégegyszer♥ De az avgyok, mert... mert.. mások olyan jól írnak, én meg, olyan, nem is tudom...♥

Dóri: Segáz;D És kökiiiiiii♥ Tudom. Muhahaha.:D Hát, majd mindent megtudsz, a maga idejében;D♥

Fanni: Kökii szépen, aranyos vagy^-^♥

Zsófia: Segáz, ismerős érzés..-.-" ;D Örülök, hogy neked is ennyire tetszik.:D♥ Kökim mégegyszer, nagyon aranyos vagy^-^♥ Pedig de, Te is nagyon jól írsz;)♥

-De Tanár úr, még is hova akar minket vinni?! Azt a helyet senki sem ismeri, és fooooos.! –nyávogott az egyik osztálytársunk.

-Szerintem jó móka lesz túrázni, és bejárni azt a kis helyet. Mindenki nagyon kedves, és képzeljétek, még Karaoke bárja is van.! –sorolta az ofő teljes átéléssel.

10. 2. féléve eléggé húzós volt, de megszenvedtünk a bent maradásért az biztos, és ennek örömére, most szépen fogjuk magunkat és elmegyünk osztálykirándulásra. Mondanom sem kell, a fele osztály (a ribancok) nem akarnak jönni, mert állításuk szerint „a párás levegő tönkre teszi a haj” vagy, mert, „és mi van akkor, ha jön egy tehén, kakil és belelépek? Az nem tesz jó a magas sarkúmnak” alapon. Mi négyen, egész egyszerűen közöltük, hogy tök mindegy hova, csak innen a lehető legmesszebb. S imánk meghallgattatott, megyünk Skócia egy kisebb falucskájába, valamerre a Lochness-tó mellett. Egyszerűen imádom Skóciát, és rohadtul várom, hogy láthassam.!

-Tudod mit, Julec, szerintem fogd be a pofád, és örülj neki, hogy 3 napra megszabadulsz a sulitól, és a gondjaitól. Több mint 2 hónapig hajtottunk a vizsgák miatt, nem fogunk azért kihagyni egy ilyen lehetőséget, mert félsz, hogy letörik a körmöd. –vetettem oda neki, mire Ő csak durcázva elhallgatott.

-Köszönöm Luce, bár örültem volna, ha kevésbé durván mondod, de azért köszönöm. –mosolygott rám az osztályfőnök.

*1 hét múlva*

-Vigyázz magadra. –mondta apa fél álmosan, és fél másnaposan.

-Meg lesz. Szia, apa.

-Szia. –intett, majd ment is vissza a házba.

A busz a házunk előtt parkolt le, és én már a kapuból láttam, hogy Zoey milyen idegbetegen integet nekem a leghátsó ülésekről, hogy menjek oda.

-Jó reggelt Tanár úr. –köszöntöttem az ofőt.

-Szervusz, Luce. Indulhatunk?!

-Természetesen.!

Mindenkit köszöntöttem, vagy is elkiáltottam magam egy ’sziasztok’ keretében, és már indultam is leghátra a bandához.

-Na, a hercegnő is megérkezett.! –gúnyolódott Lucas.

-Fogd be, Te gyökér. Nah, hova ülhetek?! –néztem körbe.

-Hát, ha jól meggondolom magam, esetleg tudok szorítani neked egy kis helyet itt mellettem. –mondta tettetett flegmasággal Stark.

-De, ha ott nincs jó helyed, cica, akkor, akár ide is leülhetsz mellém. Majd én megmutatom neked, milyen egy igazi férfi, és nem csak az ágyban. –mondta az egyik hormontúltengésben szenvedő osztálytársunk, majd a mondandója végén rácsapott a fenekemre, mire én felpofoztam, és Stark is szó szerint, a gallérjánál fogva emelte fel a srácot.

-Ne merd még egyszer ráemelni a kezed, Te perverz. És ne is merj neki ilyet mondani, mert nem érdemli meg, hogy ilyen szavakat használj vele szemben.!

-Tudod, én csak megmutatnám neki, milyen egy igazi férfi, aki mer is valamit tenni, és nem olyan puhapöcs, mint amilyen te vagy.

-Elegem van belőled, Te gerinctelen tuskó, most.! –kezdte Stark, és már majdnem megütötte, mikor odajött hozzánk az ofő.

-Fiúk, nyugalom. Bírjátok ki egy kicsit.

-Csak akkor, ha ez leállítja magát. –mondta Stark, majd velem együtt leült hátra.

-Hé, nyugi, elintéztem volna. –öleltem meg.

-Nem érdekel. Egyszerűen utálom, mikor ezek a nagyképű barmok azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, és bárkit megkaphatnak. Te nem leszel a ribancuk, azt csak leshetik. Nem engedem, hogy bárki bántson Téged.! –mondta, azzal adott nekem egy szenvedélyes csókot.

-Haver, jól elintézted.! –röhögött Lucas, majd lepacsizott a barátommal.

-Igen, jól megmondtad neki.! –helyeselt nagy szemekkel Zo.

-Jó, tök mindegy. Most már vége van, inkább beszélgessünk.

-Valóban, ügyvédnő, beszélgessünk. –cukkolt Stark.

-Fogd be, és egyébként is, csak jövőre leszek ügyvédnő.! –húztam ki magam.

-Ja, mert jól elkúrtad, hogy orvosnő lettél. –mondta Lucas.

-Nem érdekel. Legalább majd könnyebben elhelyezkedek az érettségi után.

-Jaaaaaaaj, ezzel hanyagoljál már.! –nyavalygott Lucas. –Még Te is kezded.! Az őseim is közölték, hogy örülnének, ha a jogi pályán látnának, vagy esetleg valamilyen jól menő cég élén. Én meg közöltem velük, hogy énekes akarok lenni, mire Ők ezt az esetet követve, még máig nem beszélnek velem. –rántotta meg a vállát.

-Mikor is volt ez?! –kérdezte Zoey.

-Úgy 2 hete. –rántotta meg a vállát, mintha mit sem törődne ezzel az egésszel, de én láttam rajta, hogy igen is nagyon fáj neki, csak nem mutatja, mert erősnek akar tűnni.

-Íjjj, sajnálom.! –ölelte meg Zoey. –Akarod, hogy gitározzak neked?! –kérdezte, mire Lucas halványan elmosolyodott, de úgy tényleg igazán, majd felvette a szokásos, fülig érő mosolyát.

-Cuki vagy, Róka, majd igen. –borzolta meg a haját.

-Ezt még is, hogy érted?! –kérdezte Zo vinnyogva.

-Úgy, hogy Róka vagy, mert vörös a hajad. –nézett rá.

-Jaaa, az, más. –mondta, majd belekarolt Lucasba, és elaludt a vállán.

-Hé, Stark. –böktem oldalba a fiút, mikor már majdnem mindenki aludt.

-Mi az Szépségem?! –nézett rám kómásan.

-Lucas és Zoey?!

-Nem hinném. –rázta meg a fejét. –Ahhoz túlságosan is makacsok. Még maguknak sem akarják elismerni, hogy éreznek valamit egymás iránt. Hülyék. De, ha nekik ez a jó, hát mit tegyünk ellene?!

-De mi van akkor, ha Lucas becsajozik, vagy Zoey bepasizik?! Ha akkor felbomlik a barátságunk?!

-Nyugi, ez csak egy újonnan jött hóbort mindkettőjüknél. Év végére már úgy is elfelejtik. Vagy, ha szeretnék egymást, ez max egy diákszerelem. –legyintett.

-Szerinted, a miénk is az?! –kérdeztem elcsukló hangon.

-Hé, ha az lenne, akkor képes lennék meghalni érted?! Képes lennék, a Világ összes srácát elüldözni, csak, hogy az enyém lehess.! Képes lennék, tűzbe ugrani, sőt.! Még a hajamat is képes lennék levágatni, ha Te kérnéd.! –mosolygott, majd hosszasan megcsókolt.

-Akkor ez egy, határozott „Igen Luce, biztos vagyok benne, hogy mi még nagyon sokáig együtt leszünk” szöveg volt?!

-Ez csak természetes, Lucinda. –röhögött.

-Ezt most, hagyd abba.! Tudod, hogy utálom, ha a teljes nevemen szólítanak.

-Hát persze, Lulu. –simogatta meg a vállam.

-Esküszöm, hogy leszúrlak.! –mondtam. Ezután már nem igen emlékszem semmire, ugyan is végig aludtam az utat.

                                                           ***

-Úúúúúúú, nézd már de jóóóó.! –mutatta Zoey a Lochnessi tavat.

-Tudooom.! Szerinted megtaláljuk benne Nessit?! –néztem rá hatalmas szemekkel, mire Ő vadul bólogatni kezdett.

-Az érett 16 éves lányok. –fogta a fejét Stark.

-Soha nem fognak felnőni. –röhögött Lucas.

-Mondod Te, Te skót szoknyás.! –vetettem oda neki. De most komolyan, hogy lehet ennek a srácnak annyi esze, hogy vesz egy skót szoknyát, és azt fogja egész nap vieslni,! Nagyon beteg ez a gyerek.

-Csinálok rólad egy képet, ne mozdulj.! –mondta Zoey, majd bepózoltam, és pár másodperc múlva hallottam is a kattanást. –Úúúú, de jó lett nézd.!

-Valóban egész jó. 

Miután kiélhettem biológus vágyaimat, miszerint én fogom felkutatni a Lochnessi Szörnyet, elindultunk a szállásaink felé.

Nagyon élveztem ezt az egész osztálykirándulást, ugyan is, szinte minden nevezetességet megnéztünk a faluban, vettem csokit, és megbeszéltem az osztályfőnökkel, hogy ötös leszek fizikából, meg kémiából, ha vesz nekem skót sört, meg whiskyt. Hát igeeeen… hajthatok azokért az ötösökért. Imádom az ofőnket, mondtam már?! Nem, akkor most mondom: Imádom azt az embert. Rengeteg képet csináltam a többiekkel, ha mondhatom, a mi négyesünk még jobban összehangolódott, mert ezzel a kiruccanással, előjöttek a régi emlékeke, az volt iskolás kalandok, és végig röhögtük az egész kirándulást, miközben mások zsörtölődtek, és mondhatnám tovább, hogy mit össze nem szitkozódtak. Ma van az utolsó esténk itt, ezért ma megyünk el a karaoke bárba. Nagyon várom már, mert Zoeyval úgy, 1 hónapja írtunk egy közös számot, és azt elő akarjuk adni. Még senki nem tud erről. Végül is, egész jó lett, meg van a zenés alapja, már egy kisebb koreográfia is megvan, pedig esküszöm, hogy hülyeségnek indult ez az egész.! Hát igen, Eisten is hülye volt, még is Őt tartják a 20. század legnagyobb fizikusának. Ki tudja?! Lehet, hogy nagy dalszövegszerzők leszünk, vagy fizikusok.! Álmok, álmok, de szép álmok… na jó, most csak hülyéskedtem. Egyikünk sem akar fizikus lenni.

Ez a hely, roppant mód tetszik nekem. Az egész hely, a lila és a fekete kombinációjára alapszik, és ez valami fantasztikus.! Vannak kék meg zöld reflektorfények, és a botfülű osztálytársainkat ez még jobban kiemeli. Miután végzett a két legnagyobb ribanc, mi eléggé lenéző tapsolást adtunk.

-Persze, mert a Halál, és az Idióta jobbat tudnak. –röhögtek ki minket.

-Egy csöppet. Zoey, gyere.

-Luce, tudod, hogy mit csinálsz?! –fogta meg a csuklóm Stark.

-Hagyjad csak cuki fiú, had tegye az agyát a barátnőd. Ha nagyon pocsék lenne, majd itt leszek én, hogy megvigasztalhassalak. –mondta, és én úgy döntöttem, hogy megölöm ezt a lányt.

-Azért csak hátrébb az agarakkal. Majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén.  –mondtam, amjd felmentünk a színpadra.

-És, mit akarnak énekelni a hölgyek?! –kérdezte a DJ.

-Ezt. –adta oda Zoey a CD-t.

-Úúúúú, csak nem egy kis saját szerzeménnyel, kedves….

-Igen. Játsszad már.! –vágtam közbe, mielőtt még egy, egyórás beszédet tart nekünk.

Természetesen mindenki imádtam a dalunkat, aminek a címe, Give It Up. A többiek azt mondták, hogy valami fantasztikus lett, és hogy, mi, Zoeyval is csodálatosak vagyunk. Hát, ez van. Ahogy szokás, a mi drága Jennánk szépen leégett a barátnőjével, mivel, mi még kaptunk egy díjat is, meg egy ingyen vacsorát, amiért megnyertük az aznapi versenyt. Ez van, bár meg kell, hogy mondjam, igen csak ízlett nekem az a rántott sajt, a sült krumplival, és a végén a fagyi tortával.  Készült, egy igen jó kép is rólunk, amit természetesen, egyből feltettem a netre.

ˇLegjobb barátnő: sosem engedi, hogy hülyeséget csinálj…. Legalább is, nem egyedül;D Szeretlek, Zoooo♥”

39.fejezet

Annyira, de annyira röstellem, hogy ismét 1 hét múlva hoztam észt..'/ Ne haragudjatok, de ha mondhatok ilyet, akkor szerintem minden író életében eljön az a pillanat (már ha hívhatom magam írónak), hogy megreked. Ihlet hiányom van.! Ez a fájó igazság... Írtam, írtam, de valahogy nem lett a legjobb, és egyszerűen nem éreztem úgy, hogy ez menne nekem, és egyszer csak, pontosabban ma hajnalban, megjavítódott a műholdam, és jött az égi jel, és meghoztam a részt.:D Ez sem éppen a legjobb lett, de azért remélem ez is megfelel Nektek.! Kökiiim, a 6 komit és a 42Rendszereees olvasót*-* De most visszatérek a régi rendszerre, 8komi után friss rész.! És most esküszöm, hogy betartom.! (És ne feledjétek, a barátnőmmel írunk egy blogot, iratkozzatok fel, és komizzatok oda is, ha tetszik If He Loves You) ImádomazOlvasóimat♥

Andika: Grat.:D Akkor elértem a célomat.:D♥ Segáz, tudom milyen dolog az ilyen.:/ jee..D Én is*-*
Lizzy: Kökii♥ Hát, még egy jó pár rész erejéig nézegetheted, Jadet és Backet, de aztán újra Louis és Luce lesz a színen;D♥ És örülök, hogy szereted^-^ 

Doriszka: Kökiii szépen*-*♥ Hát igen, ők, amolyan BFFFF;D
Dorka: Üdv itt.:D♥ Kökiii szépen, örülök, hogy tetszik..D♥

Fanni: Kökii szépen, aranyos vagy^-^♥

Lenush: Kökiii szépen♥ Hát, pont ez volt a célom;P Mi ez a 'h' itt a neved végén, Te lány?! o.O

-Arg…. Nem igaz, hogy nem lehet már vége ennek a rohadt időszaknak.! –mondtam, miközben lerogytam a szekrényem elé.

-Nyugi, Baba. Már csak egy hetet kell kibírnod, és el van intézve minden.! –ült le mellém Zo.

-De Te ezt nem érted.! Nem neked van egy heted ahhoz, hogy levizsgázz egészségügyből.!

-Hát, miért pont ezt kellett választanod?!

-Mert nem tudtam, hogy lehet halasztani.!

-Tudod Luce, ezt két év múlva, 12.-ben kellett volna megtenned. Így még itt rohadhatsz plusz 2 évet, mikor én, Stark és Lucas már az egyetemen leszünk.

-Én, a szamár elől.!

-Ne tereld a témát a hülye mondásaiddal.4 De neked tuti menni fog.! Mit kell csinálnod?!

-Újra élesztés. Sebek ellátása….

-Na, ezek nagyon könnyűek.!

-Nem fejeztem be.! Kitisztítani a sebet, ha nagyon mély a seb, megnézni, hogy érte-e a csontot, ha igen, minél erősebben összekötni. Ha nem, de eléggé súlyos, akkor hogyan varrjuk össze a sebet. Hogyan vágjam fel a páciens hasát, és a többi ehhez hasonló hülyeség.

-Mint mondtam, minek kellett már most választanod ezt a szakot?!

-Mert azt hittem, hogy orvos leszek, és hogy életeket fogok menteni.! De már nem.!

-Akkor még is, mi akarsz lenni?

-Hmm…. Bölcsész, vagy vegyész.!

-Miért pont ezeket?!

-Azért, mert tök mindegy, mi leszek, a szakmám nevében úgy is bent van, hogy ’ész’, így nem mindegy, hogy milyen ’ész’ leszek?!

-Na látod Drágám, ez az, ami Te nem lehetsz.! „Valamilyen ész”.! –mondta Stark, miközben levágódott mellém, és megcsókolt.

-Menjetek szobára.! –röhögött Lucas.

-Na mi van, csak nem megint nincs lány a látóhatáron belül, és túlságosan is hiányaid vannak?! –kérdeztem.

-Miért ismersz ennyire?!

-Ha akarod, átadhatom Luce szolgálataid neked, egy napra, vagy akár egy hétre is.! –szólalt meg Stark.

-Fogd be a pofád, Te gyökér.! Még neked sem adok a „szolgálataimból”, nem hogy Lucasnak.! Nem őrültem meg.! –vágtam tarkón a barátom.

-Nem igaz, hogy már megint verni kezdesz asszony.! És sosem a jó helyen teszed.!

-Már, megint hogy hívtál Te idióta?! Ne legyél már ekkora perverz állat.! Én nem vagyok az „asszonyod”.!

-Akkor Zoey, miért a lányunk?!

-Mert rám néztél, és teherbe estem, és egy nap alatt, ezt tudtuk összehozni.! –mutattam rá a barátnőmre, aki közben már a hasát fogta a röhögéstől, Lucasszal együtt. Igen, ez nálunk mostanság szokás, hogy „poén-veszekedünk” A legtöbben ilyenkor azt hiszik, hogy tényleg veszekszünk, de igazából nem.

-Szeretlek, Te idióta.! –rántott magához Stark, majd hosszasan megcsókolt.

-Én is Téged, Te csöki.! –röhögtem.

Miután letudtuk a 2kis csete-paténkat” tovább beszélgettünk a többiekkel, hogy mekkora szívás már, hogy még vagy 2 évig ebbe a nyomortanyába kell járnunk.

Ja, amúgy, már eltelt egy kerek év, azóta, hogy először jöttünk suliba, és ismerkedtünk meg. Azóta Zoey a vörösnél is vörösebb lett, én pedig vele együtt csináltatom a tincseimet a hajamba, és én meg egyre sötétebb vagyok. Persze ne agyilag. Apának is már vagy ötvenezer barátnője volt már, én még mindig egyetlen sráccal vagyok, Starkkal. Mondanom sem kell, hogy szinte minden lány irigy rám, amiért már az első napon lecsaptam rá. Hát, most mit mondjak?! Nem is tudnám Őt a műkörmözött ribancok mellett elképzelni, az enyhén szólva nem az ő stílusa, és valószínűleg egy hét után dobná a drágát. És most nem csak egy lányra értem, hanem szinte a suli felére. Ugyan is, ezek a lányok olyanok, hogy ha meglátod, és beszélni kezd, szabályszerűen azt reagálod rá, hogy „Óóó, Drágám”. Mondtam már, hogy túl sok ebben az iskolában a naiv csaj?! Hát akkor most mondom: túl sok itt a naiva, és ez egyszerűen már idegesít. Mint ahogy az is, hogy minden második srác, velem és Zoeyval akar lefeküdni, mert állításuk szerint, már „Unják a jó kislányokat. Kíváncsiak, hogy mi, különcök, milyenek lehetünk az ágyban”. Teljesen felemelő érzés, főleg akkor, mikor a foci csapatkapitány, bioszon olyan szinten mocskos dolgokat suttog a füledbe, hogy legszívesebben, elhánynád magad. De tényleg, még csak tizedikesek vagyunk, de már mindenkinek a szexen jár az esze, és ez kissé kiábrándító. Oké, hogy mi ezekkel hülyéskedünk, de a suli nagy része nem, és lenézik azt, aki még érintetlen. Ezért is vagyunk mi, a különcök. Nem követjük a suliban lévő trendeket, megszokásokat. Kialakítottuk a magunk „szabályzatát”, amely kimondja, hogy soha nem fogjuk követni azokat a fafejű sznobokat. Bár, ha jobban belegondolok, van egy lány az osztályunkban, Jenna. Ő is egy fafejű sznob, de azért néha vannak jó pillanatai, és olyankor kimondottan kedvelem Őt. De visszatérve, erre az egészségügyes dologra, akkora egy barom vagyok. Két év múlva végeznék, ha nem vettem volna fel ezt a tárgyat, de mivel felvettem, ezért még 4 évig itt rohadhatok, mivel a suli házirendje kimondja, amikor egy diák felvesz egy tárgyat a végzős éve előtt, plusz 2 évet ott kell még maradnia. Remek. És jövőre vehetem fel, a jogot, aztán a kereskedelmet, végül a kettőt tanulhatom egyszerre, az utolsó két évben. Hmmm… 6 v alatt megtanulok három szakmát, ráadásul jövő héten lesz a vizsgám. Mondtam már, hogy utálom a magánsulikat, és a hülye rendszerüket?!

*1 hét múlva*

-ÁTMENTEEEEEEEEEEEEM.! –rohantam ki ordítva a suliból, és egyből a barátaim nyakába ugrottam, akik köbö annyira izgulhattak, mint én.

-Tudtam, hogy menni fog.! Megmondtam.! –ugrándozott és visongatott Zoey, és a diákok, akik jöttek ki a suliból, megbámulták Őt, de mindenki leszarta ezt.

-Akkor, ha szörfözés közben, felszakadna a vádlim, akkor Te meg tudnád gyógyítani?! –kérdezte hatalmas szemekkel Lucas.

-Valószínűleg el tudnám látni, úgy, hogy még jól is lennél utána.!

-Zsííír.! Gratulálok.! –veregette meg a vállam.

-OROVOS A BARÁTNŐM.! Bekaphatod, Tesó.! –röhögött fel Stark, majd felkapott, megpörgetett a levegőben, megcsókolt, majd még egyszer megpörgetett a levegőben.

-Azért, ennyire nem, de ha már ennyire ragaszkodsz, hozzám: ORVOS VAGYOOK.! –röhögtem.

-Ne ordibáljatok, már ti vásod kölykök.! –ordított ki egy néni az ablakon, mire mi négyen összenéztünk, és elröhögtük magunkat.

Beültünk Lucas kocsijába, aki elvitt minket egy közeli pub-ba, ahol most szépen leisszuk magunkat a sárgaföldig. Ja, igen, itt nem kell betöltened a 18-at, simán kiadják a piát, a cigivel együtt, és az ilyen alkalmakkor, ezt kis is használjuk, de máskor nem.! Mondjuk, tény és való, hogy ilyenkor általában másnap, hatalmas fejfájással ébredünk, de se gáz, megéri. Tudok életet menteni.!

*1 hónap múlva, tavaszi szünetben*

-De nekem vigyázz ám magadra.! –kócolta össze a hajam Lucas.

-Nyugi, én mindig.!

-Majd írj, és telefonálj.! Skype-on is beszéljünk.! Küldj képeslapot, készíts túl élő videónaplót és… -sorolta, legjobb barátnőm.

-Zoey, csak anyáékhoz megyek, és nem egy fogságba.!

-Nem baj, akkor is.! Gyere ide.! –mondta, majd megöleltem, és közben kiszorítottuk egymásból a szuszt is.

-Aztán ne hogy bepasizz nekem.! –nézett rám Stark.

-Én?! Soha.

-Hiányozni fogsz.! –nézett a szemembe.

-Te is nekem.! Szeretlek.!

-Én is Téged, Picúr.! –mondta, azzal megcsókolt. –Vigyáz magadra. –suttogta, majd egy újabb csókolt lehet ajkaimra.

-Én mindig.! Hát, akkor… Legyetek rosszak srácok.! –köszöntem el tőlük, majd beszálltam a taxiba, ami már vitt is anyáékhoz.

Egy pár óra kocsikázás után, már ott is voltunk a ház előtt, ahol 8 éves koromig éltünk, ahol Anya és Harry már idegesen álltak, és vártak engem. A kocsi lefékezett, a taxis kiszállt, kivette a cuccaimat, kifizettem neki a díjat, kiszálltam a kocsiból, néztem, ahogy elhajt, és mikor megfordultam, rohanni kezdtem, ugyan úgy, ahogy testvérem is.

-Tesóóóóóóóó.! –ölelt magához, és szinte a lelket is kinyomta belőlem. –Annyira hiányoztál.! És gratulálok.! Orvos lettél.! –nézett rám azokkal a hatalmas, smaragd zöld szemeivel.

-Jaj, Öcsi, Te is hiányoztál nekem.! –mondtam, majd még inkább öleltem. –Igen, orvos lettem. Hoztam ám neked ajándékot.!

-Úúúúú, még is mit?! –nézett rám hatalmas szemekkel.

-Majd bent megkapod.! –kócoltam össze a haját, majd egész egyszerűen megfogta a bőröndöm, és beráncigálta a házba, miközben azt kiabálta, hogy siessek már. Imádom az öcsémet.

-Jaj, Kincsem, annyira hiányoztál.! –ölelt meg anyukám.

-Te is nekem.!

-Ne tudd, meg mennyire büszke vagyok Rád.! –adott nekem két nagy puszit. –Mikor felhívtál, és elmondtad, hogy átmentél az egészségügyi vizsgán, az egész utcának, és a régi ismerőseinknek elmondtam, és mindenki nagyon büszke rád.!

-Jaaaj, Anya.! Néha azért, Te is túlzásokba tudsz ám esni.! –nevettem el magam.

-Nem érdekel.! De most menjünk be, mert az Öcséd már alig várja, hogy megkapja az ajándékait.

Bent, természetesen Harry már alig bírta kivárni, hogy széthúzom a bőröndöm, kikeresem az ajándékát, és kicsomagolhassa. Mikor legutoljára beszéltem vele, pontosabban szülinapjakor, közölte velem, hogy mennyire megimádta a Ramonest (az én öcsém. Hüpi-hüpi), és hogy alapított egy bandát, aminek az a címe, hogy White Eskimo. Ezért hát, vettem neki egy Ramonesos pólót, amit, amikor meglátott, ugrálni kezdett, és a nyakamba ugrott. És, mivel mondta, hogy Ő az énekes a bandájukban, vettem neki egy mikrofon alakú medált, és egy fejpántot, csak, hogy kissé hippi-stílusú énekes legyen. Mondanom sem kell, egyből felkötötte a csuklójára a kendőt, és a nyakláncára rátette a medált.

-Mondtam már, hogy imádlak?! Mert imádlak.! –ölelt meg. –Úristen Luce, neked színes lett a hajad.! Anya, Te ezt láttad?!

-Igen, édesem, láttam. Az én kislányom felnőtt. –mondta anya szipogva.

-Jaaaj, ne kezd már Anya.! –nevettem. –Csak külsőleg nőttem fel, belsőleg még mindig idióta vagyok.

-Mindenképpen. Azért is lettél orvos. –gúnyolódott velem.

-Nem vagyok orvos, csak orvos tanonc.! –nevettem. –Kíváncsiak vagytok a barátaimra?!

-Igen. –mondták, elővettem az albumom, és mutogatni kezdtem nekik a képeket.

-Ő itt Zoey, egyébként már vörös, de imádom, mert kis hiperaktív, és hatalmas arc. Mindig tudok vele, mindenről beszélni. –mutattam a fényképet.

-Kedves lánynak tűnik. –mosolygott anya.

-Az is.

-És csinos is. –húzogatta a szemöldökét testvérem, majd egész egyszerűen tarkón vágtam. –jó, na bocsi.!

-Ő itt ki?! –kérdezte anya, majd az egyik közös képünkre mutatott, amin Lucasszal vagyunk.

-Oh, Ő itt a legjobb barátom.! Egy retardált állat, de imádom.! Kissé hormontúltengésben szenved, de alapjáraton, Ő is irtózatosan jó fej, és vele tudok normálisan beszélgetni a motorokról.

-Helyes kis kölyök.

-Megverem. –közölte Harry, mire mindketten rá néztünk. –Mi van, ha megpróbál rád nyomulni?

-Akkor inkább ne Őt verd meg, hanem a barátomat.! –közöltem vele.

-Ő az?! –kérdezte anya, miközben az egyik kedvenc képünkre mutatott.

-Igen. –vörösödtem el. –Nagyon szeretem.

-Ő helyesebb, mint az előző.

-És verhetőbb is.!

-Harry.! –szóltunk rá anyával egyszerre.

-Mutassak képeket a sulis időszakokról,! –néztem rájuk nagy szemekkel.

-Persze. –mondták.

-Óh, ez színjátszó körön készült. Imádtuk azt a bábut, de valaki eltörte. És z a valaki az egyik ribizli volt.

-Gyümölcsök támadták meg a sulit?! –nézett hülyén Harry.

-Nem is baj, hogy nem érted.! –simogattam meg.

-Úristen.! Ki csinált meg ilyenre?! –szörnyűlködött anya.

-Én voltam. –mosolyogtam. –Csinos voltam?!

-Gyönyörű. –fogta a fejét anya.

-Az én nővérem.! –ölelt meg hátulról Harry. Hát igen, Halloweeni képeket anya sosem bírta. Ez van.

-Ezen meg van feje a srácnak. –röhögött az öcsém.

-Ne izélj már.! Ekkor pont azt játszottuk, hogy zsarnok vagyok, és Ő fél tőlem, és nagyon jó volt a plázában parancsolgatni ennek a három idiótának.

-Szerintem, még itt is aranyosak vagytok. –mosolygott anya.

-Köszönöm.! Áááá, ezt a képet imádom.! –mutattam a kedvenc közös képünkre Zoeyval.

-Tényleg jó csaj… -gondolkodott el Harry.

-Egyszer majd megismernénk Őket.! –mondta anya.

-Ez csak természetes.! Az jó lesz, ha holnap folytatjuk a kép nézegetést, alig hallottam rólatok, és már szeretnék, valami tudni.! –mondtam, azzal kezdetét vette a további, sztorizgatás.

38.fejezet

Áááááááááááááá.! Ez a hét, már tényleg nem lehet jobb.:D Szerdán, megnyertem, egy novella író pályázatot, én lettem az első.! Jeeeeee.:D♥ Aki kíváncsi a történetre, az szóljon, és felteszem ide is;D Aztán kikaptam a vizsgámat, és jobbat írtam, mit a szín5-ös barátnőm.:D Jó, ez így gonosz, volt, de akkor is.:D És, aztán voltam Mekizni, és beszerztem, egy Borist (ejtsd: borisz) és az az egyik Mekis doboz, és útépítő.:D Éljen a sokadik gyerekkor.:D Aztán feljövök, és mit látok?! 41 Rendszeres Olvasóóóóóóó*-*♥♥ Ááááá, Imádlak Titeket srácok.! ImádomazOlvasóimat.! És, lehetne, hozzátok egy kérésem?! Az egyik barátnőmmel elkezdtünk közösen egy blogot, bár még nincs fent az első rész, de majd olvasgatnátok azt is, és oda is írnátok komikat?! Nagyon hálásak lennénk érte.! Előre is kökii Drágáim.!♥ (Amúgy, még nincs fent az első rész, de ma vagy holnap tutira fent lesz;D És, ha majd tetszik a töri, iratkozzato fel oda is;D If He Loves You Jóóó olvasást.!♥

Lena: Kökii szépen^-^ Hát.. van baja;D♥
Luca: Kökiii szépen♥ Örülök, hogy tetszik*-*
Zsófia: Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy^-^♥ Csekkoltam, és komizni is fogok;D És szerintem igen is jól írsz;D
Lizzy: Kökiiim szépen^-^♥ Akkor melyik a másik?

Doriszka: Kökiii szépen*-*♥ 

Dorina: Üdv itt.:D♥ Örülök, hogy ennyire tetszett neked az is.:D♥ Ilyeneket mindig jó olvasni:) Huh, nagyon ügyes vagy, ha egy hét alatt elolvastad.! ;D Hát igen... szeretem várakoztatni az embereket;D♥ És mint mondtam, kökii szépen, és örülök, hogy tetszik♥ És igen, jól olvastad, Kaposvári vagyok;)
Dóri: Kökiii*-* Nyugi, ez most nem kettő. ez most köbö négy.xd♥
Dorka: Üdvözöllek itt.:D♥ Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy*-*♥
Vivien: Örülök, hogy tetszik*-* Basszus, nekem is azt írta ki, azt hittem, hogy valamelyik utálom feltörte, és törölte.! sírógörcs szélén álltam.! és még1x kökii♥
Hope: Íjjj Te retardált fóka♥ Basszus, én is nekem is ezt írta ki. elkezdtem csapkodni, és azt hittem, hogy elbőgöm magam. aztán kiderűlt, hogy mégsem, sé akkora kő esett le a szívemről. Konkrétan majdnem sírtam.:'/ Hát, még nagyon sok "sulis rész" lesz, e miatt ne aggódj;D♥ És Te is SzJGer vagy*-* És igen, megelégedtem az újabb regényeddel;D♥

-Nos, a feltételek.! Mindig, mindent meg kell csinálni, amit mondanak. Nem lehet passzolni, és fiú-lány az ülésrend.! –avatott be minket Lucas a részletekben.

-Te igen okos, négyen vagyunk, tudsz ennél jobb ülésrendet?! –röhögött Steven.

-Nos, mindegy. Ha két ember közé kerül az üveg, akkor az illető a két embernek adja ki a feladatot. Kezdhetünk?! –kérdezte, mire mindenki bólintott. Először Ő pörgetett, és rám került a sor. –Felelsz, vagy mersz?

-Felelek.

-Cöh.. gyáva.

-Pofa be, cicafiú.! –néztem rá. Mikor kimondtam a „cicafiú” szót, Zoey és Steven csak úgy dőltek a röhögéstől.

-Szóval. Milyen becenevet tudnál adni Steven barátunknak?! –kérdezte, mire én az említett felé néztem, akinek hatalmas mosoly terült el az arcán.

Nem is tudom. –gondoltam magamban- Valami olyat kéne neki adnom, amit egyszerűen imádok, de illik is rá, és nem tér el annyira a saját nevétől. De mi legyen?

-Stark. –feleltem.

-He?! –nézett rám mindenki hülyén.

-Kedvenc könyvem egyik szereplője. Szerintem illik rá.

-Jah, ez valóban jó. Ezen túl hívjatok Starknak.! –jelentette be „ünnepélyesen”. Én pörgettem. Zoey és Lucas közé fordult az üveg, ezért muszáj volt merniük.

-Valljatok szerelmet egy tárgynak. Zoey, Te mondjuk az egyik pulcsidnak, Lucas, Te pedig… hm.. a tükörnek.!

Zoey kezdte az egészet, és az egyik, drapp színű pulcsiját megfogta, a kör közepére állt, hogy mindenki jól lássa, és elkezdte.

-Pulcsi, nem is tudom, hogy mondjam el neked. Szeretlek. Egyszerűen imádom, mikor egy hideg estén összebújunk, és az auráddal, és a bensőddel felmelegítesz. Imádom, amikor hozzám érsz, mert olyankor, még a hideg is kiráz. Persze jó értelemben. Ahogy körülölelsz, magányos estéimen, amikor lágyan cirógatod a bőröm, hihetetlen. Amikor kettesben vagyunk, és beléd bújok, és Te gy nyűgözöl le engem, az valami fantasztikus. Ennyi. –hajolt meg Zoey.

-Hallod, neked is feláll,! –röhögött Lucas, mire egész egyszerűen oldalba vágtam.

-Ezt még is, hogy érted?! –kezdett el sipákolni Zoey.

-Sehogy sem érti. Csak kicsit hülye, és azt mondta Starknak, hogy segítene-e neki felállni, hogy Lucas elmenjem a tükréért.! –mosolyogtam.

-Jah, akkor jó. –mondta nevetgélve, majd leült.

-Te értetted, amit az a hülye mondott nekem?! –kérdezte suttogva Stark.

-Jah. –rántottam meg a vállam.

-Csak nem jártas vagy az ilyen dolgokban?! –kérdezte, mire én ránéztem, felhúztam a szemöldököm, és tátott szájjal bámultam rá.

-Tubicáim, kezdhetném végre?! –kérdezte Lu.

-Csak nyugodtan. –hajolt el tőlem.

-Nos. Tükör. Ez, lehet, hogy egy kicsit furcsán fog hangzani, de nem tudom tovább titkolni előled. Egyszerűen nem megy. Nem rég törtek rám az érzelmek, és én.. azt hiszem, hogy.. Szeretlek.! Igen.! Szeretlek.! Egyszerűen nem tudnám elképzelni nélküled az életem, főleg azt nem, hogy nem mutatod meg a benned rejlő szépséget, mikor eléd állok.! Tükör, én tényleg szeretlek.! Lennél a barátnőm,! –kérdezte, majd „megcsókolta” a tükröt, mire mi dőlni kezdtünk a röhögéstől. –Köszönöm. Köszönöm. Nem kell a tapsvihar. –hajladozott Lucas, majd visszadobta a tükröt az ágyra, és lehuppant mellém, és Zoey mellé. –Na, Te pörgetsz, én meg kitalálom a feladatot.!

-Hihi. Rendben. –mondta, majd pörgetett, és közém, és legnagyobb bánatomra, Stark közé gurult az a hülye üveg. Ilyenkor haragszok a Coca Colasokra.

-Nos, kedveskéim…

-Hé.! Én miért nem hallhatom a terved?! –sipákolt Zoey.

-Rendben van. –mondta, odahajolt a lányhoz, elmondta neki, mire Ő hatalmas nevetésben tört ki. –Nos, tubicáim, én azt találtam ki, hogy mivel nekünk szerelmet kellett vallani egy tárgynak, ezért, Ti ketten a kádban, és még egy plusz feladatom van számotokra, amit, ha nem csináljátok meg, akkor Luce bizony oda adja a felsőjét. –húzogatta a szemöldökét Lucas.

-Miért pont az enyémet?! Miért nem inkább Starkét?! –háborogtam.

-Azért, mert arra nem olyan jó a belátás. –röhögött Lucas.

-Haha. Na, had halljuk, mi az a „nagy feladat”.

-Csókoljátok meg egymást.! –mondták egyszerre.

-NEM.! –mondtuk egyszerre.

-Akkor Luca, felsődet kérném szépen.! –röhögött.

-Nem.! –feleltem.

-Akkor csókot.

-Nem.! –felelte Stark.

-Most már annyira mindegy. Tessék.! –mondtam, levettem a pólóm, és Lucashoz vágtam. Zoey és mikor Stark meglátott, röhögni kezdtek. Nah, persze nem rajtam, hanem Lucas bénaságán. Legnagyobb bánatára, mindig van alattam egy top, így nem láthatta a melltartóm.

-Egyszer, úgy is el fogom érni, hogy láthassalak fehérneműben.! –zsörtölődött.

-Sok sikert.! –kacsintottam.

Most én pörgettem, és végül Zoeyra került a sor.

-Felelsz, vagy mersz? –kérdezte Stark.

-Merek.! –mondta bátran.

-Festesd be a hajad vörösre.!

-NEM.! –mondtuk egyszerre.

-Ebbe neked nincs beleszólásod. -Nézett rám dühösen.

-Nem baj. Nem fogja tönkre tenni a haját azzal, hogy befesteti.

-Pontosan.! Nem fogom megtenni.!

-Akkor felsőt. –mondták a fiúk egyszerre. Zoey benézett a pólója alá, és lesápadt.

-Jó, rendben. Meg fogom csinálni. De mikor?

-Valamikor az első félévben. –mosolygott Stark.

-Nagyon köcsögök vagytok.! Sőt, hormontúltengésben szenvedő köcsögök.! –ráztam meg a fejem.

Végül éjfélig játszottuk ezt a hülye játékot, mikor elmentünk lefeküdni. Felvettem a pamut rövidnadrágom, hozzá az egyik tépett Guns ’n’ Roses-os pólóm. A kádra terítettem két plédet, behoztam a takarómat és a párnámat, majd megmostam a fogam és már készen is voltam a lefekvéshez. Stark is betotyogott, egy szál alsónadrágban, de igen csak furán nézett rám.

-Ezek minek kellenek?!

-Hogy, ne fázzak meg. És kevésbé legyen kényelmetlen. Nem én tehetek róla, hogy annyi eszed sincs, hogy hozzál magaddal valamit. –forgattam meg a szemem.

-Így jártam. De, ugye tudod, hogy nem férünk el a kádba, csak ha rám fekszel.! –mondta, majd egy kaján vigyor terült el az arcán.

-Sajnos igen, úgy hogy, örülnék, ha egy helyben tudnál maradni az éjszaka.

-Én is ugyan ezt kívánom neked.! Meg, hogy ne kelts fel azért, mert baszni akarsz.! –mondta, azzal befeküdt a kádba, nekem meg, meg kellett türtőztetnem magam, hogy ne engedjem rá a hideg vizet, és ne fojtsam meg.

Még, hogy felkelni azért, hogy szexeljek vele?! Ugyan kérlek. Ő lenne az utolsó.! Na jó, igazából eléggé elől van a listán, de akkor is.! Ekkora hülyeséget.! Még csak csókolózni, se csókolóztam, nem hogy már „AZ” is megtörténjen, csupa nagybetűvel. Ekkora egy tapló, bunkó parasztot. Hogy is gondolhattam, hogy jó fej, és hogy szeretem?! Kérlek. Legközelebb, nem az első fél óra alapján fogom elítélni az embereket. Minimum 1 nap alatt. Istenem de idegesítő lett ez a srác. És, én még azt a nevet adtam neki, hogy Stark. Felruháztam ezzel a gyönyörű névvel. Hülye.

-Mi van, jössz, vagy csak ácsorogsz még ott egy keveset?! –kérdezte flegmán.

-Megyek. –forgattam a szemem.

Megfogtam a takaróm, beléptem a kádba majd óvatosan ráfeküdtem. Betakartam magunkat, és próbáltam elaludni. Egyszerűen nem ment az elalvás. Kattogott z agyam. Apám, és a jelenlegi anyám vajon mit csinálhatnak otthon, mikor én nem vagyok ott. Vajon mi lehet a kisöcsémmel, Harryvel, és az Igazi Anyámmal. Annyira rossz, hogy olyan messze vannak tőlünk, így semmi esélyem sincs arra, hogy apából újra valami értelmes, és normális ember legyen, ne valami alkoholista állat. Néha, egyszerűen már nem bírom elviselni. Állandó ordibálás, a verések tömkelege, és sorolhatnám tovább. Nap, mint nap újabb 10 üveg whisky, sör, bor, pezsgő, és vodka elfogy, és ez még csak a minimum. Ez van akkor, mikor nem vagyok otthon, vagy is délelőtt. Délután, úgy, két órán keresztül együtt tudunk lenni, viszonylag normális körülmények között, majd olyan 5 óra fele, elmegy, és megkeresi a következő „anya-jelöltet”. Régebben nagyon szerettem apát, de akkor még együtt voltak anyuval. Borzalmas, mire nem képes egy válás. Ezeknek az időknek, és gondolatoknak az emlékére a szemembe szökött néhány könnycsepp, ami lefolyt, egészen a szememtől, az államig, majd óvatosan letöröltem azt, de a könnyek csak jöttek, jöttek és jöttek. Muszáj volt fel kelnem, Starkra terítettem a takarót, kimentem a fürdőből, majd átvágtam a szobán, ahol Zoey és Lucas aludtak. Zoey összegömbölyödve, Lucas pedig horkolva, és teljesen elterülve az ágyon. Kinyitottam az ajtót, és ki slisszantam rajta, egyenesen a folyosóra.

Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, csak mentem. Ahogy elhaladtam a szobák mellett, hallottam nevetéseket, sikongatásokat, mivel valakik horrort néztek, vagy éppen hangos horkolásokat. A hotel nappalijában leltem végül nyugalomra. Leültem a kanapéra, és csak gondolkoztam. Nem is, ez nem jó kifejezés. Csak néztem ki a fejemből, és nem gondolkodtam. Fogalmam sincs, mennyi ideje ülhettem ott, mikor valaki leült mellém, és fürkészni kezdett. Oda se figyeltem rá, gondoltam egyszer majd csak elmegy. A fejemet ismét lehajtottam, és most kezdtem el gondolkodni. Ismét apáékon, és az én elromlott életemen. Borzalmas dolgokat látok otthon minden áldott nap. Utálom ezt az egészet. Ha tehetném, akkor elköltöznék innen, a lehető legmesszebbre, esetleg anyáékhoz. Igen, az, mindenképen jó lenne. Nem lenne semmi bajom, boldog lehetnék, és apa azt csinálhatna, amit csak akarna. De nem, mert én jutottam ennek a vadállatnak. Ismét sírni kezdtem, majd megmozdult mellettem az a titokzatos alak, megölelt, megsimogatta a hátam, felhúzott magához, szemeimből kitörölte könnyeket, és csak akkor láttam jól, hogy ki az. Stark volt. Nagyon fájdalmas arccal nézett rám, amit én nem tudtam mire vélni. Vagy 5 percig nézett, ami már kissé kezdett zavarni, majd megfogta az államat, ismét mélyen a szemembe nézett, majd közeledni kezdett felém. Fogalmam sincs miért, vagy mi ösztönzött rá, de rögtön becsuktam a szemem, és a következő, amit éreztem, az Stark selymes ajkai. Nagyon félénk volt, és tapasztalatlan. Ahogy én is. Filmekben már sokszor láttam az embereket csókolózni, na meg a valóságban is, de ez minden képnél jobb volt. Egy pár másodperc múlva, mikor érezte, hogy nem húzódok el tőle, és nem akarom megpofozni, közelebb ült hozzám, és sokkal szenvedélyesebben kezdett csókolni. Kezemet átfontam a nyakai körül, az övéi a csípőmön pihentek. Nyelve át jutott a számba, és valami isteni érzés volt, ahogy nyelveink összeérnek, és vad csatát járnak. Életem első csókja. Miután vége lett, lihegve váltunk szét, és csak néztünk magunk elé, mint akik nem igazán tudták fel fogni, hogy mit is csináltak az előbb.

-Azt hiszem, én szeretlek. –nyögte ki.

-MI?! –hatalmas szemekkel néztem rá.

-Én sem értem. Sosem szoktam valakibe egy nap alatt belezúgni, de Te valahogyan más voltál. Mondjuk, eddig nem is volt barátnőm, ezért nem tudtam, hogy hogyan kell csókolózni. De, Te biztos profi vagy ár ebben.

-Egyáltalán nem. –motyogtam.

-Tessék?!

-Nekem is ez volt az első csókom.

-Az, csúcs. –mosolygott. –Vagy is, lehet, hogy neked nem, de nekem igen, sé…

-Ó, fogd már be.! –mondtam, és megöleltem. –Szeretlek.!

-Én is.! –mondta.

*December 20. utolsó tanítási nap. 2007.*

Mikor beléptem a suliba, csak úgy száguldozott minden hol a karácsonyi hangulat, a diákokkal együtt, akik alig várták már, hogy megszabadulhassanak ettől az őrülettől. Bár, én is ugyan így vagyok.

Ebben a pár hónapban igen sok minden történt. Valamiért, én lettem a „különcök vezetője”. Vagy is, Sarké, Lucasé és Zoeyé. A mai napig nem értem, hogy miért is. Oké, tény és való, hogy ha valaki dús gazdag beszólogat nekünk, én egyből ugrok, és leoltom, de ez két külön dolog. Sokan próbáltak csatlakozni hozzánk, de egyszerűen nem sikerült nekik, mert nem igen foglalkoztunk velük. Mikor bejelentettem, hogy járok Starkkal, és hogy Ő Stevenből Stark lett, a lányok teljesen ki voltak akadva, hogy miért egy olyan csúnya lánnyal van, mint én, meg a többi hasonló kedvesség. Zoeynak még mindig barna a haja, valamikor a szünetben fogjuk megcsináltatni, és már nagyon ideges. Hát mit ne mondjak, elhiszem. Én is elgondolkodtam rajta, hogy csináltatok magamnak valamilyet, de végül lemondtam erről, ez elméletemről. Az, valahogy nem nekem való. Bár, mindenki szerint (vagy is az én csapatomból mindenki szerint) jól állna. Na még meggondolom magam.

Az egyik legjobb dolog abban, hogy mindjárt itt van év vége, hogy itt lesz a Karácsony, vele együtt a születésnapom is. Igen, igen, december 24.-én, van a szülinapom. Eddig mindenki összevonta a Karácsonnyal, és ízléstelen karácsonyfás meg hóemberes dolgokat kaptam.

Mint mindig, most is mosolyogva mentem a szekrényem felé, mert tudtam, hogy pár óra múlva megszabadulhatok ettől a helytől, csak, hogy a számításaim, mi szerint senki nem köszönt majd fel, nem sikerült. Ahogy mentem az emeleten, a szekrényemnél állt Stark, Lucas és Zoey, aki, amikor észrevett, mint egy idióta futni kezdett felém, hogy Ő legyen az első a suliból, aki felköszönt.

-Boldoooooooog Szülinapoooooot, Lucee.! –kiabálta végig a fél folyosót, majd az út felénél csúszni kezdett a cipőjén, és úgy csúszott a nyakamba. De szinte a szó legszorosabb értelmében. Nevetve, és ugrándozva könyvelte el az iménti jelenetét, de se gáz. Szeretem ezt a bolondot. Éppen nagyon sztoriban voltunk, mikor odaértünk a szekrényemhez, és meg kaptam az első ajándékom. Természetesen Lucastól. És, még is mit?! Egy hatalmas hógolyót a nyakamba.

-Boldog Szülcsit, csajszi.! –röhögött, majd megölelt, és átadta a rendes ajándékom.

-Boldog szülinapot, édes.! –mondta Stark, magához ölelt, és lágyan megcsókolt.

-Boldog szülinapot, LB-m.! –mosolygott Zo, aztán ismét a nyakamba ugrott, és ismét majd’ megfojtott.

Lucastól egy könyvet kaptam, Starktól egy nyakkendőt, és egy halálfejes nyakláncot kaptam, Zoeytól pedig egy macis és egy pingvines plüsst, meg egy CD-t. És végül, Lucastól egy citromos minyont, mert szerinte, Ő tisztára skót volt. Na mindegy.

Hát, ez volt az első Karácsonyom a legjobb barátaimmal, és mondanom sem kell, igazán élveztem.