44.fejezet

Khm..... 47rendszeres olvasóóóó ááááá*--*♥ Fantasztikusak vagytok.! Tudjátok, a nyuszi, így jó előre járt nálam, és hozott nekem egy adag WordDokumentumot.. Azt mondta, hogy imádja Ő is az Olvasóimat, és Húsvét alkalmából adjam oda nekik... Konkrétan, hozott egy, olyan 5 oldalas részt, és még egy ilyet, meg egy 3 oldalasat, és azt mondta, hogy ha meglenne az 50Rendszeres Olvasóóó, akkor rajzoljak nektek valamit, és mutassam meg. Azt mondtam, áll az alku. Ti boldoggá akarjátok tenni a Nyuszit, mert én nagyon!! ImádomazOlvasóimat♥ (Amúgy, mondtam, hogy koncin voltam, nos ennek a bandának a konciján voltam. Itt a Youtbe csatornájuk, érdemes meghallgatni, és ha tetszik Face oldalt lájkolni;D 5Tension)

Lizzy: Mondjuk az is igaz... alap, hogy minden jól fog elsülni;D♥

Andika: Kökiii szépen.:DD Jaj, nagyon, de nagyon aranyos vagy♥♥

Dorka: Utólag is kökii.:D Én is imádom a Karácsonyt*--* És örülök, hogy ennyire átment.:D♥

Hope: Hát, ha vége lesz, akkor majd jön a következő;D szeretek egy ember szívében lenni^-^♥ És tényleg nagyon, de nagyon aranyos vagy, Imádlak, és azt is imádom, hogy van egy Retardált Fókám^-^♥

Carmen: Jaaaj, nagyon, de nagyon aranyos vagy, kökiii^-^♥ És, hát utólag is kökii szépen♥

Zsófia: Természetes, hogy szabad;D Köszönöm szépen, hát én már csak ilyen vagyok, és biztos, hogy nem fogok megváltozni.:D És, én úgy vagyok vele, hogy szerintem egyáltalán nem baj, ha az Olvasó beleéli magát a történetbe, vagy egy karakterrel teljesen tud azonosulni;D♥ 

kitti: Kökiiiiiiiii szépen♥

Fanni: Kökiiii szépen, cukii vagy^-^♥

Lena: Kökii, Te lány.:D♥

-Édeseim, hagyjátok már élni a testvéreteket.! –nevetett egy nő, aki valószínűleg Louis anyuja lehet. –És, á, biztos Te vagy Luce. Én Johanna vagyok, Lou anyukája. Ne tud meg, mennyit mesélt Rólad, volt, hogy éjfélig fent kellett maradnom, mert csak rólad mesélt.

-Anyaaaaa.! –szólt rá szúrósan Louis.

-Jaj kincsem, hisz az a szülők dolga, hogy leégessék a gyerekeiket a barátaik, és a szerelmük előtt.

-Igazat adok Anyának. Velem is ezt csinálja. –jött be egy szőke lány. –Lottie vagyok, nagyon örülök. –ölelt meg.

-Luce. Szint úgy.

-Ezek mik?! –nézett rám nagy szemekkel az egyik kislány.

-A világ legfinomabb meggyes muffinja és társai.! –szólt ki Niall, hát persze, hogy a konyhából.

-Maguknak hoztam, gondoltam, örülnének neki. –adtam át a tálat Lottienak.

-Tegezz csak nyugodtan. Nem vagyok én olyan öreg.

-Jah, tényleg nem. Most leszel csak 25, Anyukám. –ölelte meg hosszasan Szerelmem (milyen jó ezt kimondani nem?!) az anyukáját, amit nagyon, de nagyon megható pillanatnak éreztem.

-Menjünk enni.! –mondta Johanna, majd mentünk az ebédlőbe.

***

Igaz, két napot töltöttünk itt, de ez alatt az idő alatt bejártam egész Doncastert. Voltunk a művelődési házban, a parkban, a játszótéren, Louis kedvenc helyén: a focipályán. Elmentünk, úgy konkrétan mindenki korizni. Én ismét elővettem az ego-mat és leköröztem minden ott levő embert. Persze drága jó testvéremet is néhányszor fel kellett segíteni, így a végén fogta magát, és egész egyszerűen elment inkább rajongózni.

Louisval voltak romantikus perceink, óráink, mikor elmentünk sétálni, vagy éppen a karácsonyfa elé ültünk le, forrócsókival a kezünkbe, és beszélgettünk. Így történt ez tegnap este is. Mivel nem tudtunk aludni, ezért pizsamában levánszorogtunk a nappaliba, elővettünk egy jó meleg lepedőt, csináltunk kakaót, majd forrócsókit, végül minden sütiből vittünk oda kettőt-kettőt, és beszélgettünk. Előkerült az a bizonyos téma, hogy „Mi volt a legcikibb dolog az életedben?!”. Ő kezdte azzal, hogy egyszer, még általánosban futott a folyosón, megbotlott, és előtte volt egy lány, akinek lehúzta az egyenruhájának a szoknyáját. Kiröhögtem. Aztán jöttem én, azzal a történetemmel, mikor még 5 éves koromban elmentünk a nagyiékhoz, és ott voltak a barátnői. Na akkor éppen nem voltam túl jó állapotomban, nyűgös voltam, minden bajom volt, és le kellett ülnöm velük játszani. Hát azt még kibírtam, míg csipkedték az arcom, de akkor megtötrtént a baj: véletlenül meglöktem egy poharat, amiből kiesett az egyik néninek a fogsora, lehajoltam érte, hogy felvegyem, de az éppen mozgott, ezért megijedtem tőle, majd attól a nénitől is, akinek ugye leesett a fogsora, és nem volt bent, és ijesztőnek találtam. Na ez után következett az, hogy felrohantam a szobámba, és ott sírtam, majd mikor megjöttek anyáék, odafutottam hozzá, és megöleltem Őt, miközben zokogtam, hogy a nagyi meg fog verni, amiért levertem a poharat, és az a fogatlan néni meg fog enni. Végül is, egyik sem történt meg. Louis, természetesen 5 percig röhögött rajtam, mikor rácsaptam egy nagyot a combjára.

-Halkabban.! Mások alszanak.! –ütögettem egy kicsit a combját.

-Ha ezt csinálod, akkor tényleg nem fognak aludni. –suttogta a fülembe, majd megcsókolt.

Ez most hülyén fog hangzani, de egyszerűen imádok Louval csókolózni. Olyan puha és telt ajkai vannak, hogy az, valami eszméletlen. Nagyon jól csókol, hisz fantasztikusan bánik a lányokkal, ahogy egyre közelebb húz magához, hogy még intimebb legyen a csókunk, ahogy liheg egy hosszabb folyamat után, vagy amikor éppen nevet, mert megcsikiztem.

-na mi folyik idelent fiatalok?! –jött le Johanna.

-Felébresztettünk?! –kérdezte Lou.

-De hogy is. Mostanában mindig lejövök. De ha zavarok visszamehetek. –mutatott fel az emeletre.

-Megköszönnénk. –mosolygott Lou.

-De hogy zavarsz. –mondtam vele egy időben, mire szúrósan rám nézett.

-Akkor hozom az albumokat. –mondta feldobottan.

-Na kösz, most nem rázzuk le egy hamar.

-Jaj, ne csináld már ezt. Jó lesz hidd el. –öleltem meg, majd egy puszit nyomtam az arcára.

És végül is, igazam lett. Legalább is, az én részemről, és ahogy majdnem mindenki mondja a „leendő anyósom” részéről is, kivéve a „leendő férjem” részéről. Nekünk, lányoknak általában mindig nagyon jó élmény átnézegetni a gyerekkori albumokat, hogy milyen volt az ember, mikor még beszélni és járni is alig bírt. Vagy éppen, mikor fel akarunk idézni egy nyaralásnak az emlékeit, amikor még kinyomtatták a képeket, és nem Face-re tolták fel Őket. Olyan j érzés volt látni Louist kicsiként, olyan kis aranyos volt, bár, most is az, tehát… De a fiúk valahogy mindig különböznek tőlünk, lányoktól. Ők lerendezik ezt az egészet annyival, hogy „emlékszel arra az estére?” „melyikre?!” „tudod, amikor ott volt az a…”. És kész. Aztán röhögnek egyet, és mindketten folytatják a dolgukat. Legalább is, eddigi tapasztalataim alapján ez így megy. Bár, lehet, vannak olyanok is, akik hasonló gondolkodásúak, mint a lányok. Néha-néha találkozunk egy ilyennel.

De most komolyan, nagyon vicces volt, amikor láttam Loist, hogy néz, mikor azt a képet nézem, amikor kifestette valamilyen nő, és kislány ruhába van, illetve az anyukája magas sarkújában tipeg. Olyan édees. Vagy, mikor egy hatalmas hóember mellett pózol, a következő képen meg ellopta annak répáját. Jaj, már kicsiként sem volt normális, és ezt az anyukája is kijelentette.

-Hozom a következőt, ott már a gimis éveiben van. –pörgött Johanna.

-Ugye tudod, hogy ezt visszakapod?! -suttogta a fülembe.

-Ugye tudod, hogy biztos vagyok benne?! –néztem rá, majd nyomtam egy apró puszit a szájára.

Ha eddig nem fájt a hasam a sok nevetéstől, akkor most már fog. Azok a fejek, amiket Louis vág a képeken, hát valami haláli. Azok a képek a legjobbak, amiken másnapos. Én és Johanna természetesen nevettünk, Louis pedig sértődötten ült törökülésben, bár, néha Ő is elmosolyodott, vagy éppen elbőgte volna magát azon, hogy, hogyan is nézett ki. Hát, eléggé egyet kellett vele értenem.

***

Most vagyunk Holmes Chaple-ben, vagyis megyünk Anyuhoooooooz.! Én és Harry már tűkön ülünk, hogy végre láthassuk Őt. Annyira régen láttam, hiányzik az ölelése, a jó vanília illata, és a finom sütijei, meg teái. Mikor kiszálltunk a kocsiból, fogtuk magunkat, és szó szerint rohantunk a házba, levágtuk magunkat a kanapéra, és otthon éreztük magunkat. A többiek természetesen normális, emberek módjára jöttek be. Amúgy, anyu nagyon, de nagyon jól ki jön Zoeyval. Egyből felismerte Őt, mikor meglátta. Persze hogy megismerte, minden adandó alkalommal mutattam róla képeket neki és Harrynek, hülye lett volna, ha nem ismeri meg. Szó, ami szó, isteni érzés volt enni Anya kukorica salátájából, és szezámmagos csirkéjéből. Niall ugyanezt gondolta, konkrétan majd nem, hogy kifosztottuk Őt minden vagyonából.

Az esték természetesen megismételték önmagukat, annyi különbséggel, hogy most Harryt is, és engem is leégetett Anya Louis előtt. Persze, mert mutasd ám meg azt a képet a lányod barátjának, amikor a lányod köbö 8 éves, a wc-n ül, és durcázva könyököl a térdén. Teljese igazad van anya. Én ennél a képnél vörösebb voltam, mint Rák Úr, de Harryék is, csak Ők a röhögéstől. De drága jó testvéremet sem kímélte anya. Megmutatta, mikor egy kecske (!!) megette a a nadrágját, és alsónadrágba rohangászott az állatkertben, illetve, mikor még kicsi volt, és egy hatalmas rózsaszín delfinnel pózol, persze meztelenül. Na ekkor én, és Louis röhögtünk, és Harry volt az, aki a földig szégyellte magát. Hát mit lehet tenni?! Szülők…

***

Meg kell, mondjam, hamar letelt ez a hét kirándulás. Sajnos Niallhöz már nem tudtam eljutni, mivel Ő ugye Írországban lakik, és a menedzsment egy embert engedett oda mellé, aki persze Zoey volt. Azért ez nagyon nagy szemétség nem?! A többiek a szüleiknél maradtak, kivéve engem és Louist. Mi hazamentünk Londonba, a közös házba, és ott töltjük majd a Szilvesztert, ami konkrétan holnap lesz. És hamarosan utazunk New Yorkba, de addig is, kitalálom, hogy mit vegyek fel holnap. De előtte még teszünk egy bevásárló körutat a boltban, ami hamar meg lesz, mivel veszünk két üveg Nutellát, három doboz epret, pezsgőt, meg whiskyt, és már kész is vagyunk. Természetesen lesz „ünnepi kajánk” is. A Mekiből hozunk fenséges étkeket, és rendelünk pizzákat. Már előre elterveztem, hogy mit fogunk csinálni: éjfélig nézzük a kabarékat, amiket adnak a TV-ben, majd Éjfél előtt 3 perccel kimegyünk fagyoskodni a kertbe, és mikor az óra elüti a 12-t, koccintunk, majd jön az a bizonyos „éjféli csók”, és ilyen boldogan kezdhetjük majd az Új évet. De, addig is várni kell, mivel most is a boltban vagyunk, és édes drága Életem, leragadt a répáknál. Szerintem veszek neki…

43.fejezet

Waaa*o* Mondtam már, hogy Ti vagytok a legjobbak?! 45Rendszeres olvasóóó és 11komii*-*♥ Annyira jó, hogy mikor teljesen megvagyok rekedve, és alig hozok részt, Ti még is komiztok, olvassátok és várjátok z új részeket. Köszönöm ezt a hatalmas támogatást.!♥ Nos, hétvégén akartam hozni részt, de pénteken ünnepeltük szülinapomat, szombaton (amikor ténylegesen volt) konciiin voltam (a leendő férjem koncertjén, amiről Ő még nem tud.. vagyis arról, hogy a férjem lesz) vasárnap megtanultam. Nos ennyit Rólam, és had mondjam meg, FANTASZTIKUSAK VAGYTOK.! Ígérem a kövii rész jobb lesz, és izgalmasabb;D ImádomazOlvasóimat♥

Andika: Kökii szépen♥ Igen LA és NYC;D Utólag is kökii^-^

Carmen: Pacsii.:D Kökii szépen, nagyon aranyos vagy, természetesen fogok írni;D♥

Luca: Kökii szépen, örülök, hogy ennyire szereted.:D♥

Dorka: Utólag is kökii.:D♥ Örülök, hogy tetszett.:))♥

Kitti: Kökiiim szépeen.:D♥

Hope: Hát látod, ilyennek teremtették (teremtettem) meg;D És most jön a hüpp-hüpp rész: Basszus Te lány.! Én lennék bárkinek is a Példaképe?! Hát ezt hogy a... érted.! Tehát, ez..ezt.. mikor megláttam,a zt hittem, elbőgöm magam. Köszönöööm szépeeen♥♥ És a kérdésedre: megrekedtem. nincs időm. és áááá.:( Íjjjj, Te Retardált Fókááám♥

Doriszka: Szerintem is.:$♥ Tudooom.:D

Zsófia: Ugyan kérlek, még is miért sértődnék meg?! Csak megköszönni tudom, de azt nagyon.:D♥

Lizzy: Hát, a szombat már mindegy, de azért megjegyeztem;D és kökiii szépen.:))♥

Esztii: Kökii^-^ Már kuksizom is;$

Fanni: Neeemgáz;D Chö.. ismerős érzés.. Kökiiiim szépen, de nagyooon♥ Az If He Loves You-ban HÉTVÉGÉN lesz ÚJ rész;Đ Kérm olvasgatni:))♥

Remegve keltem fel hiszen, basszuskulcs, ma találkozok Louis szüleivel, és alapjáraton ideges vagyok, ha találkozni kell valakivel, nem ám, ha az a valaki, vagy is hát, valakik a barátom szülei. Csak nyugi Luce, nem lesz semmi gond, simán fog menni minden. Szépen fel öltözöl, mosolyogsz, beszélgetsz velük, és megpróbálod a legjobb oldaladat nyújtani. De mi van, ha ez nem fog sikerülni?! Ha nem tetszek nekik?! Abba én bele őrülnék. Mindegy, most ne foglalkozzunk ilyen dolgokkal, inkább nézzük pozitívan a dolgokat, hogy minden menni fog, mint a karikacsapás.

-Jó reggelt.! –hallottam meg Louis édes, ám rekedtes reggeli hangját.

-Jó reggelt neked is.! –nyomtam egy apró puszit a szájára.

-Gyere ide.! –tárta szét a karját, mire én odabújtam hozzá, Ő, pedig szorosan átölelt. Imádom beszívni az illatát, mindegy, hogy az reggel van, vagy este, egyszerűen fantasztikus. Megérinteni a selymes bőrét, csókot adni a puha szájára, játszadozni a hajával, belenézni azokba a tengerkék szemekbe. Fúúúú, még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy, hogyan lehet Ő az enyém. –Még mindig ideges vagy?!

-Egy kicsit…

-Érzem is. Úgy ver a szíved, mintha futottál volna egész eddig. –nevetett.

-Az nem csak az idegességtől van, hiszen mellettem vagy. –pusziltam meg az állát.

-Basszus, egyre romantikusabb vagy. Na jó, ha haza értünk, vagy lesz egy perc szünetünk, horror maratont tartunk.! –csóválta a fejét.

-Louis?! –néztem rá nagy szemekkel.

-Hm?!

-Hozzám jössz?! –kérdeztem nevetve.

-Ezt nem a fiúknak szokás megkérdezi a lánytól,! –röhögött.

-Meglehet, de még egy srác sem mondott nekem ilyet, úgy, hogy ez már biztos. El foglak venni Louis William Tomlinson. –nevettem.

-Ne szólíts a teljes nevemen, különben én is úgy foglak Téged.!

-Nem is tudod a teljes nevem.! –nyújtottam ki a nyelven, mire Ő egész egyszerűen megharapta azt, és egy mély csókot adott.

-Ó, dehogy nem Lucinda. –mikor kimondta a nevem, azt hittem lecsapom.

-Ne merj még egyszer így hívni, megértetted?!

-Meg hát, Te bolond.! –húzott még jobban magához.

-Azt hiszem, felöltözök.

-Tedd azt.

-Látom, te sem érted a célzásokat. –nevettem.

-Mint mondtad, nem tudsz nekem új dolgokat mutatni. –kacsintott.

Nem válaszoltam semmit, egész egyszerűen csak kiröhögtem Őt. Na jó, keressünk valami ruhát, ami meleg, kényelmes, ám csinos. Kisebb keresgélés után, egy szaggatott, ám vastagabb fekete harisnyánál, egy fekete szoknyánál, ami a térdemig ér, egy szürke pulcsinál, pár nyakláncnál, egy fekete csizmánál döntöttem.

Felvettem az egyik kedvenc fekete melltartómat, a hozzá illő franciabugyival, ezeket a ruhákat gyorsan fölé kapkodtam, s mikor megfordultam, Louissal találtam magam szemben, aki szó szerint ki volt terülve, mint egy tészta, amit már kinyújtottak, annyi különbséggel, hogy a tésztáknak nincs kaján vigyoruk, és kéjjel teli szemük.

-Te most tényleg így néztél egész végig?!

-Igen. Tudod, szeretem a LiveShowkat.

-Louis, mióta lettél Te ilyen perverz?!

-Mindig is ilyen voltam, csak el kellett tűntetnem ezt az arcom, hogy meg kedvelj. –vigyorgott.

-Tudod, én olyan hülyének szeretlek, amilyen vagy.! –borzoltam meg a haját, majd megcsókoltam. –De most Te is öltözködj.!

-Igen is kapitány.! –mondta, ám kifelé menet rá csapott a fenekemre. –Azért az élvezetet sem hagyhatom ki.

-Idióta. –röhögtem.

Beléptem a fürdőbe, ahol gyorsan megfésülködtem, és úgy döntöttem, hogy úgy hagyom a hajam, ahogy van, mivel a természetes az sokkal jobb. De azéért a szememet kihúztam, és a kedvenc cseresznye ízű rúzsomat is feltettem. Leellenőriztem magam, hogy megbizonyosodjak, tényleg minden rendben van-e velem. Fú, igaza van Louisnak, túlságosan is csajos lettem… Vagy, egész egyszerűen csak a legjobb formámat akarom hozni a szüleinél. Idióta.! Minek izgulsz, Louis megmondta, minden rendben lesz.

Lent gyorsan ettem egy-két falatot, pontosabban másfél tál csokis müzlit, és miután elmosogattam, gondoltam viszek egy kis sütit is. És kivételesen nem csak Niallnek.

-Tolvaj.! –hallottam egy hangot, majd a következő pillanatban egy Zoeyt láttam, aki egy fehér ruhadarabbal rohangál a házban, és Őt kergeti egy félmeztelen Niall.

-Babaaaa, ments meg.! –rohant a hátam mögé a vörös.

-Még is mi történt veled Ariel?!

-Először is, haha, még mindig nem vagyok egy halakkal játszadozó sellő, és elvettem a Ramonesos pólóját. –mutatta meg nekem az említett darabot.

-Kapd el Niall.! –léptem el mellőle röhögve.

Felsikoltott, majd futott tovább. Így jár az, aki ellop egy Ramoneses pólót. Nálam az ilyen nem vicc. Két tányérral csomagoltam a süteményekből, egyet az útra, egyet, pedig Louisékhoz. Júj, most tényleg olyan vagyok, amit utálok?! Igen. Tényleg több horrort kéne néznem. Na jó, inkább azon gondolkodok, hogy vajon a csokis muffint, vagy a meggyes-vaníliás muffint szeretik-e jobban. Ha Louist nézem, akkor… mindegyiket. Jó, inkább mindegyikből rakok kettőt-kettőt. Van négy húga, nem lehet az, hogy mindegyik ugyan azt szeresse. Vagy igen?! Jaj. Jó, akkor most vágjunk a diós meg a mákos bejgliből. Én, személy szerint, a mákosat imádom, viszont a diósat, egy csöppnyi csoki öntettel… hmmm… nincs annál jobb dolog.

-Mit csinálsz?! –dugta oda a fejét Harry.

-Keresem az aranyat, mert láttam egy koboldot erre rohanni. –mosolyogtam.

-Maximum manót láthattál, mert Niall egy manó, és nem kobold. –felelte.

-Tudom, hogy Ő egy manó. Ő az én Manóm.! Nem is úgy hívom, hogy Kobold, az hülyén hangzana.

-Akkor meg mit hablatyolsz össze itt az Ír emberekről mindent?!

-Mi van?! Én most az Írekről nem is beszéltem.!

-De igen.

-De nem.

-De igen.

-De nem.

-Akkor miért hoztad szóba a szivárványt?!

-Én annyit mondtam, hogy láttam egy koboldot, aki aranyat hozott, és azt keresem a sütikben.!

-Látod, megint kezded.!

-Harold, fogd már fel, hogy senki nem beszélt az Írekről.!

-Ne szólíts a teljes nevemen Lucinda.!

-De akkor, Te se Harold Edward Styles.!

-Inkább keresd az aranyadat, Lucinda Styles.! Ez nem ér.! Neked nincs második neved.! –duzzogott.

-Az én testvérem. –ölteltem meg nevetve.

-Ezek szerinted normálisk?! –hallottuk emg Zayn hangját.

-Kétlem. –felelte Liam.

Tök mindegy. Harry az én kis testvérem marad még akkor is, mikor én 80 éves leszek, Ő 78, és éppen a halálomon leszek. Nah, az lesz az a pillanat, amikor még mindig poénkodni fogok ezzel az idiótával. Nem szeretem az olyan testvéreket, akik közt nincsen semmi kedvesség, vagy szeretet. Az egyszerűen nem emberi. Jó, legyenek vitáik, de akkor sem szabad azt mondani, hogy utálom a testvérem, mert olyat nem szabad. Egyszer lehet, hogy Rá lesz a legnagyobb szüksége az embernek. Tegyük fel példának, hogy valakinek nem működik rendesen az egyik mája, és csak a tesójától kaphat májat. Vagy, ha ugyan olyan a vércsoportjuk, és csak attól az egy személytől kaphat vért. Azért vannak szituációk, amikor egy testvér akár az életedet is megmentheti.

Még negyed órát vártunk, majd beszálltunk a kocsikba, amik vittek minket Doncasterbe. Egyszerűen imádom a téli tájakat. Minden fehér, mindenhol ott vannak a Karácsonyi díszek, az a hangulat, amely átöleli az embert, mikor belép oda. Ahogy látom hóembert építeni a gyerekeket, hógolyócsatázni, vagy, éppen ahogy hóangyalt csinálnak. De ez nem csak a 9-10 éves korosztályra igaz. Utunk során, simán láttam vagy 15 tinit, felnőttet, ahogy játszanak a hóban. Egyszerűen a tél kihozza az emberekből a gyereket. Nem véletlenül hívják a Karácsonyt a szeretet ünnepének, hisz az emberekből ekkor mutatkozik meg az igazi énjük egy része. Ahogy viszonyulnak a rég nem látott rokonokhoz, ahogy elfelednek minden rosszat, amit tettek egymással, és csak a jóra tudnak koncentrálni.

Egy jó 3 órás utazás után, megérkeztünk Louis szülővárosába. Nagyon hangulatos volt az egész. Az előbb felsoroltak mind megtalálhatóak voltak ebben a városban, annyi különbséggel, hogy itt még meghatóbb és ünnepibb volt az egész. A város főterén, egy hatalmas fenyőfa állt, amire a kisgyerekek felrakhatták a rajzaikat, tárgyaikat, ezért, rengeteg kép volt a mikulásról, a családokról. De voltak ott hajtogatott angyalkák is, és néhány gyertya is. Mikor megláttam, hogy van egy korcsolyapályájuk, felcsillant a szemem. Reménykedtem abban, hogy el tudunk majd ide látogatni, és úgy, egy-két, esetleg három órát itt tölthetünk. Mondtam már, hogy imádok korizni?! Jah igen, egy párszor. Nem baj, most is elmondom: Imádok korizni.!

Bekanyarodtunk egy utcán, majd még egyen, és még vagy 5 utcán mentünk végig, mire elértünk a Tomlinson család házához. Az udvart egy aranyos kerítés vette körbe, amire fenyőágak voltak felrakva, csak úgy, mint az ereszre. A házon égősorok és különféle díszek sorakoztak, az ajtón, pedig egy hatalmas koszorú. Kiszálltunk a kocsiból, kivettem a süteményeket is (mondanom sem kell, a második tálca sütit alig bírtam eldugni Niall elől), majd csak mentünk Louis után. Benyitott a kis kapun, az ajtóhoz állt, már épp csengetett, volna, mikor kinyílott az ajtó, és két kislány ugrott a nyakába.

-Louis.!

-Daisy, Phobe, kicsikéim.! –ment be velük.

-Héj, Tesó, gyere már, különben lemaratsz a sütikről, és azt kár lenne kihagyni.! –szólt Harry.

-SÜTIIIIK.! –rohant Niall, majd utána Zayn, hogy lenyugtassa, közben a többiek is szépen nyugodtan bementek.

-Gyere már. És ne félj. –mondta Liam, majd együtt bementünk…

42.fejezet

Először is: Boldoooog Nőnapoot Csajoook♥ Másodszor: kökiiiiii szépen mindenkinek a 11 komiiit, és örülök, hogy majdnem a fél társaságot "meghánytattam".:D Ez volt a célom, muhahaha;D Aztán, ha nagyon ügyes vagyok, és nem jön közbe semmi, és Ti is nagyon ügyesek vagytok, akkor vasárnap úúúj rész*--* ImádomazOlvaóimat♥

Luca: Kökiii, és örülök, hogy sokkolt;D hát, igen.:/♥♥
Réka: Ezt bóknak veszem.:$ Hát egyszerűen, kitaláltam, és leírtam;D és kökiii♥♥
Zsófi: Igen, komolyan;) A fantáziám alásan köszöni;D♥ örülök, hogy imádod, és kökii♥

Adnika: Örülök, hogy Téged is sokkoltalak.:D♥♥
Doriszka: Hát, igazából azért csinálta, mert... elmebeteg, de majd későbbi részekből rájösz;D♥♥
Dorka: Igen, reménykedtem, hogy sokan fantáziáltok arról, hogy mi a kis titka, és kiderűlt, hogy a kis titok, nem is annyira pici^-^ Örülök, hogy tetszik*-*♥♥

Dóri: Örülök neki, hogy amjdnem hánytál..D fő a szeretet;D Hát mit ne mondjak, van baja... Kökiii, és majd mindent megtudsz;D♥♥ 

Szimonszi: Kökiii szépen, aranyos vagy^-^♥

Henike: Ez az.:D Szerettem volna olyat írni, ami jobb egy horror filmnél,és sikerült.:D #fuckyeah.:D és kökiii szépen, illetve örülök, hogy tetszik*-*♥♥

Henrietta: Hát igen, szeretem a durva múltat bemutatni, leírni, és kitalálni;D és kökiiii szépen♥

Carmen: Jeee.:D Pacsit Testvér.! Kökiiii szépen, nagyon aranyos vagy, és természetesen elolvasom;D♥♥

-Héj, gyere, menjünk be.! –fogta meg a kezem Louis, majd visszamentünk a fához.

Végül is, eltűnt mindenkiből az-az ’ÚRISTEN’ hangulat, illetve az, hogy mindenki ledermedt. Folytattuk a Karácsonyt a maga szép módján. Mindenki irult-virult az ajándékoktól, neki álltunk enni, és jeeee, senkit sem öltem meg.! Ezt valószínűleg pozitív élményként fogom fel. Megnéztünk közösen egy filmet. Na jó, igazából, mikor közölték, hogy az Igazából Szerelmet akarják megnézni, közöltem velük, hogy akkor öngyilkos leszek. Végül a Shrekből az Angyalt néztük. Szerintem sokkal, de sokkal jobban oda illet az ünnepünkhöz. Olyan, hajnali 3 lehetett, mikor megittuk az utolsó pohár pezsgőnket és csoki likőrünket, és mentünk aludni. Legalább is, így terveztük. El akartam menni, zuhanyozni, hogy friss legyek akkor, mikor elindulunk majd fogalmam, sincs hova, mivel annyi infót kaptam, hogy megyünk majd valahova. Elindultam felvillanyozva a fürdőbe, levettem a ruhámat, hajamat felfogtam, megnyitottam a csapot, és újra folyni kezdett belőle a kellemes és langyos folyadék. A következő pillanatban egy ajtó csapódást, ruhadobálást, és függöny elhúzódást hallottam, majd a derekam körül két erős kezet.

-Nem gond, ha nem akarom pazarolni a vizet?! –suttogta a fülembe a titkos fürdős társam, majd megpuszilta a nyakam.

-Nem, egyáltalán nem gond. –fordultam meg, s nyomtam egy csókot Louis szájára.

-Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy?! –simította meg az arcom.

-Jókor mondod, ugye tudod?! –nevettem.

-Nem úgy értem. Most eltekintek attól, hogy meztelen vagy, bár el kell ismernem, hogy remélem, hamarosan többet láthatom ezt itt, de úgy alapból is.! Gyönyörű kék szemeid vannak, selymes a hajad, istenien szép arcod van. Az alakod tökéletes, és egy elképesztő lány vagy.!

-Louis, nem létezik olyan, hogy tökéletes.

-Meg lehet. Viszont tudod, mi létezhet?! –kérdezte.

-Mi?!

-Az, hogy egy ember számára, Te legyél a tökéletes, aki pontosan kiegészíti Őt. Nem létezhet nélküle, mert ha Ő nem lenne itt, akkor nem lenne teljes az élete. Te ilyen vagy nekem Luce.! –nézett a szemembe, majd egy szenvedélyes csókot lehet ajkaimra.

Közelebb húzott magához, derekamat karolta, én kezeimet nyakán kulcsoltam át, így kerülve még közelebb hozzá. Megharapta alsó ajkam, mire én kiengedtem egy kisebb nyögést, s nyelve könnyedén átcsusszant számba. Nyelveink lágyan kezdték cirógatni egymást, Louis keze derekamról combomra siklott, és egy könnyed mozdulattal felkapott, mire keresztbe fontam lábaim dereka körül. A fürdő falának nyomott, így folytattuk heves csókolózásunk. Számról nyakamra tért át. Eleinte gyengéden csókolta, ám ez a gyengédség kezdett átmenni vad szívásba. Szívta, harapta, fogalmam sincs, engedtem neki, hogy azt csináljon velem, amit akar. Kiszolgáltatottan éreztem magam, amit általában bánnék, de kivételesen egyáltalán nem bántam. Mikor ezzel végzett, elengedett majd visszahelyezett a földre. Lábaim remegtek, konkrétan alig bírtam megállni.

-Majd később kapsz folytatást. –suttogta Louis, majd megcsókolta az iménti alkotását, ezután kiszállt a zuhanyzóból, felöltözött és kiment.

A kis akciónk után folytattam a zuhanyzást, immáron normálisan, bár, mikor a sebemhez értem, kissé felszisszentem, mivel hogy fájt. Nem baj, szeretem az ilyen fájdalmat. Okéééé, ez eléggé hülyén jött ki, de na.! Elzártam a csapot, megtörölköztem, felvettem a pizsimet, ami egy lila alapon, szerintem beszívott kutyus látható, a felsője, pedig ugyan az a kutyus, ugyan úgy lila alapon, csak annyi a különbség, hogy ezen, nagy a kutyus. Jah, meg hogy ez rövid ujjú. A szobába beérve Louist találtam meg, ahogy a falamat tanulmányozza. Csak egy melegítő nadrág volt rajta, semmi más, ezért elém tárult kidolgozott felsőteste, legalább is a háta, ami ugyan csak fantasztikus volt. Azok a széles vállak, izmos hát, úszó testalkat. Fantasztikus. Hátulról mögé settenkedtem, átöltetem a derekát, majd nyakába csókoltam.

-Mit nézegetsz?! –kérdeztem.

-A képeidet.

-És, melyiknél tartasz?!

-Annál, ott.! –mutatott rá az egyik közös képünkre Harryvel. –Nagyon aranyos.

-Tudom, én is imádom. –elé léptem, majd levettem a képet a falról. –Emlékszem, még taknyos kis 15 éves volt, mikor ez a kép készült. 

-Mert Te nem voltál taknyos mi?! –kérdezte nevetve.

-Mit akarsz?! 17 voltam.! –húztam ki magam, de aztán leesett, hogy ez nem is olyan jó. –Ez, a gyilkosság előtt készült.

-Boldognak is tűnsz rajta.

-Az is voltam.

-Most nem vagy az?!

-Hát, idáig nem igen tudtam az lenni, de, ez most nyálasan fog hangzani, találkoztam Veled, és minden más lett. –néztem a szemébe. –Újra itt van Zoey, Stark is erre lesz valahol, Lucasnak meg saját bárja van. És nekem mim van?!

-Én. Én itt vagyok neked.

-Azzal bíztatsz, hogy magadat ajnározod?! –nevettem.

-Tudod, mit ülj le az ágyra, csukd be a szemed, és ne nyisd ki.! –utasított, amit én meg is tettem.

Ajtó csapódás, semmi zaj, üresség. Ez volt körülöttem, úgy, két percig, majd újabb nyitódás és csapódás, léptek, és egy boríték a kezemben.

-Nyisd ki a szemed.!

Mikor kinyitottam tényleg egy boríték volt a kezemben, rajta a nevem díszes betűkkel.

-Louis, már kaptam egy levelet, és…

-Fogd, és nyisd ki.!

Hát jó. Feltéptem a boríték tetejét, és egy újabb volt benne, majd ugyan ezt megtettem még kétszer. Az utolsó borítékot, ötször leragasztották, és háromszor lekapcsozták. Borzasztó ez a gyerek. Egy, jó 15 perc elteltével sikerült felnyitnom ezt is, és konkrétan elakadt a lélegzetem.

-Ez, az enyém?! –kérdeztem hitetlenkedve.

-Nem, ez a mienk.! –mutatott kettőnkre, elült mellém, megfordította a két papírdarabot, amin New York volt látható, feketében, ezüstös betűkkel rajta állt, hogy „New York City” illetve a dátum, ami kerek két hétre szólt –Gondoltam, kicsit megszabadulhatnánk Londontól. Imádom, de mindenkinek kell egy kis kiruccanás a szerelmével. És, ezt miért ne tehetnénk meg New Yorkban?!

-Most komolyan elviszel a kedvenc városomba?! –néztem rá nagy szemekkel.

-De el ám.! –bólintott.

-Ugye tudod, hogy a másik neve „a Város, Ami Sosem Alszik”, és ebből kikövetkeztetve, mi sem fogunk sokat aludni.

-Tudod, ebben én is reménykedtem. –simogatta meg a combom, ám kezét ott hagyta. –És kivételesen nem csak a rossz értelemben. Meg akarom veled nézni este a Times Squaret, a Madison Square Gardent, és csak úgy, egész New Yorkot este, de ha néha-néha elmegyünk reggel, remélem az sem gond.

-Csodálatos vagy Louis.! –csókoltam meg.

-Én megnézném a másik két jegyet is. –mondta, majd az orrom alá tette őket.

-Ne basszál ki velem, hogy Los Angelesbe is elviszel.! –néztem rá.

-Boldog Születésnapot.! –felelte, mint egy kisfiú, mire én az ölébe ültem lovagló pózban, és csókolni kezdtem. –Hihetetlenül szeretlek.!

-Én még annál is jobban.! –suttogtam. –És, ha már az utazós témánál tartunk, holnap hova megyünk?! –toltam el magam tőle, majd nagy szemekkel meredtem rá.

-Titok.! –simogatta a hátam, illetve belső combom. –Viszont én biztos vagyok benne, hogy imádni fogod.! –csókolt volna meg, ám elhúzódtam tőle.

-Ha nincs válasz, jutalom sincs érte.! –nevettem.

-Doncaster. –suttogta.

-Mi?!

-Ugye tudod, hogy mondtuk, hogy bejárjuk mindegyikünk családjait?! Na, én külön megkértem a srácokat, hogy idén az legyen az első helyszínünk. Anyáék tudják már, hogy nem El a barátnőm, ám azt nem tudják, hogy ki az új, és mi lehetne jobb alkalom a bemutatásra, a Karácsonynál?! –nézett rám ismét azzal a szívdöglesztő mosolyával.

-És mi van, ha nem tetszek majd nekik?!

-Hidd el, tetszeni fogsz nekik. –nyugtatott.

-De mi van, ha mégsem?!

-Tetszeni fogsz nekik, hisz, Hazza nővére vagy.!

-Szóval csak ezért fognak bírni?!

-Nem. Sosem szóltak bele a szerelmi életemben, és azt sem mondták, hogy milyennek tartják a barátnőm, csak erős célzásokat tettek arra, hogy mi lehet az adott lányban a rossz. Általában mindig igazuk volt, és sosem bántam meg a kapcsolataimat.

-És mi van, ha rám is tesznek enyhe célzásokat?!

-Akkor közlöm velük, hogy én akkor is veled leszek, ha a Világnak vége lenne. –csókolt meg. –nyugi, nem lesz semmi. –simította meg az arcom. –Gyere, aludjunk.!

41.fejzet

Először is, nem magyarázkodok, mert nincs semmilyen mentségem arra, amit tettem, hogy majdnem 2 hétig nem hoztam részt../ #utálomasulit És mielőtt bárki esetlegesen megijedne, a blognak nincs vége, csak én voltam béna, hogy nem volt időm. Másodszor pedig: ASDGHJKLMSNCIRN 15komiiii és 43Rendszeres olvasóóóó*-* Hihetetlenek vagytok, hogy még a majdnem vég idején is komiztatok, és feliratkoztok.! Nekem vannak a legjobb olvasóim♥ ImádomazOlvasóimat♥ Hrmadszro: nem hittem volna, hogy egyszer ilyet mondok, de...aki nem bírja a vért, az egy kicsit óvatosan ezzel a résszel;D jóóó olvasáááást♥

u.i.: Mindenkinek mondom, akik chatbe kértek linkcserét, a mai vagy a holnapi nap folyamán mindenképpen kiteszem őket;D és még annyit, hogy olvasni, sé feliratkozni ide--> If He Loves You

Dóri: Kökiiiii szépeeen♥ hát, Stark már csak ilyen;D
Lena: Kökiii szépen♥ Én is téged^-^

Kitti: Kökiii♥ Hát, itt van az egyik ok, hogy miért váltak el;D
Doriszka: Kökiii szépen♥

Zsófia: Örülök, hogy tetszik.:)♥ Alaap;D aranyoos vagy^-^  

Luca: Kökiii szépeeeen♥

Lizzy: Hát igen, Te már csak ilyen kis okos vagy.:P Én istéged♥
Dorka: Örülök, hogy tetszik^-^♥
Hope: Kökii szépeeen♥
Henike: Kökiii szépen, aranyos vagy^-^♥ De azt elárulom, hogy sajnos Zo és Lucas nemlesznek együtt.:/

Szimonszi: Kökiii szépen*-*♥ Hát, itt újra Louisval van^-^
Henriette: kökiiii♥
Carmen: Nem baj, viszont, ebben egyetértünk, én is rég írtam.:/ Kökiii szépen, hogy ilyen megértő vagy♥ Persze, csak linkelj;D

Fanni: Naaaa, ilyet nem szabad mondani.! Ha akarod, segíthetek Neked.;D Az ilyen komikat is imádom olvasni, mikor azt mondják,h goy sok írás közül, ez a kedvencük^-^kökii♥
Réka: Üdv itt.:D♥ Kökii♥ uh... nagyon ügyes vagy;D♥

-Jaaaaj LuLu, ne csináld már.! Attól, ha eljössz velem egy kicsit kutatni, attól még nem árulod el a bandád.! –nyavalygott a legidegesítőbb, és leggazdagabb csaj.

-Jenna, 1) még mindig Luce vagyok, és nem LuLu.! 2) az, hogy a suliban lekamerázzuk, hogyan beszélgettek és röhögtök Ashleyvel, az egyáltalán nem „kutatás”.

-Naaaaa, légysziiii, Te úgy is olyan jó képeket és videókat tudsz csinálni.!

-Nem tudom, Jenna, ez a délután nekem…

-Tökéletes.! 5-re megyünk érted.! Puszika.! –mondta, azzal viháncolva elmentek Ashleyvel.

-Hé. –jött oda hozzám Stark, majd adott nekem egy csókot. –Ez mi volt?!

-Én leszek a „Hogyan legyünk Ribancok?!” című műsor, operatőre. –mikor ezt kimondtam, először elröhögte magát, majd értetlenül meredt rám. –Vehetem fel videóra, ahogy ezek ketten viháncolnak és beszélgetnek, az „Élet Nagy Dolgai”-ról. Hát nem remek,!

-Egyszerűen csodás.! –mondta magas hangon, mire én elröhögtem magam.

-Mi a csodás?! –jött ugrándozva Zoey.

-Az, hogy.. –kezdtem volna, de félbeszakítottak.

-Hogy új sampont használok, és hogy ma is ilyen jól nézek ki.! Hát nem remek?! –mutatta meg a muszkliijait Lucas.

-De. Lucas, ez valami fantasztikus.! –röhögtük ki.

-Úúúú, tényleg, sokkal fényesebb a hajad.! –nézett rá hatalmas szemekkel Zo, mire mi kiröhögtük Őt is, majd mentünk az óránkra.

***

Hamar eljött a „várva-várt” délután, mikor is mehetek kamerázni. Jaj, de jó. Összeszedtem a gépem, tettem bele kazettát, összeszedtem a világításos cuccaim, meg a laptopom, és vártam, hogy jöjjenek értem.

-Luce cica, jöttek érted.! –kiáltott fel a szobámba az újabb anya jelöltem. Istenem, hogy apa, hogy nem tudja megunni ezeket a 20-22 éves ribancokat a műkörmeikkel, és műhajukkal. –Jó múlatást édes.! –simogatta meg az arcom.

-Köszi. –válaszoltam, majd mentem, és beszálltam a piros Cabrioba. –Szép kocsi.

-Köszi. 15. születésnapomra kaptam apuéktól. Egyszerűen imádom, de a 18.-ra újat fogok kapni. Hát nem remek?!

-De igeen.! –vinnyogott Ash.

-Valóban csodás. –mondtam, enyhe szarkazmussal a hangomban.

-Akkor induljunk.! –mondta, azzal gázt adott a kocsinak.

A Barbie Girl, ha hülyéskedsz a haverokkal, és a fiúk lány hangon éneklik a csaj részét, az tök poén. De egy 15 perces úton, végig azt hallgatni, ahogy az a két hülye ezt énekli, hát valami borzalmas. Konkrétan a 3. lejátszás után megfájdult tőle a fejem. Hogy én mekkora hülye vagyok, hogy elvállaltam.! Emlékeztető magamnak: ha idegesítő, gazdag apuci-pici-lánya csajok akarnak tőled valamit, vagy válj mozdulatlanná, vagy rohanj, amilyen gyorsan csak tudsz, reménykedve abban, hogy nem érnek utol a tűsarkúikban.

Mikor beértünk a suliba, az volt a legfurcsább, hogy nem volt ott a portás bácsi 8akit egyébként imádok), és a biztonsági kamerákat is kikapcsolták. Végig jártuk a folyosókat, míg az aulába nem értünk, Ők ketten felmentek a színpadra, addig én, hogy minden rendben legyen, beálltam egy olyan helyre, ahol minden látszódik, és felállítottam a kamerákat, az ernyőket, meg az egész világítást. Közben a két lány csak sminkelte magát. Hova kerültem, Istenem.!

-Kezdhetjük?! –kérdeztem.

-Persze.! –válaszolta Ashley.

-Nos, mi vagyunk a házigazdák, én lennék Jenna, és Ő itt a legjobb barátnőm, Ashley.

-Helló, én lennék Ashley. Kaptunk néhány kérdést az email címünkre, amire úgy gondoltunk, hogy egy videó formájában fogunk válaszolni. Jöjjön is az első kérdés. Hány pasival feküdtetek eddig le?! Nah, mennyi volt Jen, drágám?

-Hm… köbö 20. -20?! Z a lány valami undorító. Hogy lehet ekkora szajha?! Én vagyok 17, és csak Starkkal feküdtem le, amit őszintén szólva, nem is bánok.  –És neked, húgocskám?!

-19. –mondta szomorúan.

-Ne aggódj édes, hamarosan meglesz az a 20.! Bíztatta. Jöjjön a következő kérdés. Hány évesek vagytok?! Mindketten 17 évesek vagyunk.

-Pontosan.! Ezért is vagyunk olyan jóban, mert olyan sok a közös bennünk.

-Igen, egyszer, még egy pasink is ugyan az volt. Azt mondta, szeretné kipróbálni, milyen kettő csajjal. Hát, mi megmutattuk neki, igaz Ash?! –kuncogott.

-Igen.

-Csajok, jól értsem, hogy ti ketten, meg az a srác… -szóltam közbe.

-Jah, hármasban csináltuk. Hát nem remek?! –mondta Ashley.

-Ha akarod, beszállok hozzátok, a fiúkáddal. –vihogott Jenna, mire Ashley folytatta az őrült vihogást. Ezek a lányok tényleg elmebetegek.!

-Következő kérdés. Mi a véleményetek a leszbikusokról?! –olvasta fel Jenna. –Mi is a véleményünk róla?! –kérdezte, majd a két lány összemosolygott, felálltak a székről, közelebb mentek egymáshoz, megölelték egymást, majd vad csókolózásba kezdtek, ami egy idő után átment nyakszívogatásba, és érzéki simogatásba. –Nos, ez a véleményünk róluk. Mi is leszbikusok vagyunk.!

-Ömm, Jenna, ezt már megbeszéltük. Én, csak kipróbálom, hogy milyen, mert mindenkinek kell egy ilyen alkalom.

-Ashley, nem igaz, hogy már megint kezded.! Ezt tényleg nem hiszem el.! Nem tudod felfogni, hogy szeretlek?! –kiabált Jenna.

Míg ezek ketten vitatkoztak, én szabályszerűen kővé dermedtem. Hogy mi?! A két legnagyobb ribanc is különc?! Ez így nekem sok(k). Ezt nem hiszem el. Ez egy életérzés, ilyenkor az jön ki, hogy a nők utálják a férfiakat, mert szemetek voltak vele, és nem azért, hogy „kell egy ilyen”. Ez baromság. Ez valami borzalmas.

-Figyelj Ashley, tudod, hogy milyen jó velem a szex, akkor miért nem akarnál velem maradni?! –ordított a barátnőjére Jenna.

-Mert még fiatalok vagyunk, és nem akarom elbaszni az életem.!

-Tudod mit?! Akkor most mutassuk meg a közönségnek, hogy mi hogyan is csináljuk.! És, ha ellenkezni mersz… -mondta, majd odament a táskájához, és kirántott belőle valamit. –Ezzel fogok neked fájdalmat okozni, és ott, ahol nekem éppen kedvem tartja.! Megértetted, Te ribanc?!

-Igen. –suttogta, hogy szinte alig lehetett hallani, de az üres épület remekül visszhangzott.

-Te, meg vedd fel, végig.! –mutatott rám, majd csókolni kezdte a lányt.

Végig nézhettem, ahogy szó szerint lerángatja a ruhát Ashről, ahogy követeli a lánytól, hogy Ő is vetkőztesse le, ahogy kielégítik egymást, amikor Ashley visszakozni próbál, Ő megvágja a lábát, a kezét, esetleg a hasát. Szemtanúja voltam annak, hogy konkrétan, egy lány, hogy erőszakol meg egy másikat. Ahogy a barna Jenna, és a szőke Ashley egymás alatt lihegnek. Ahogy a barna, elviszi a csúcsra a másikat, és fordítva. Egy idő után, kellemesebb volt közük a dolog, mert már nem muszájból csinálták, bár nem mondanám, hogy lennék bármelyikük helyébe. Miután végeztek a dologgal, az a barna ribanc újabb kört akart, ám a szőke nem igen. Megvágta az arcát.

-Biztos, hogy nem akarsz?! –üvöltött rá.

-Akarok. –nyögte.

Újra neki kezdtek. Újabb csókok, ujjak, mozgások, nyögések, és lihegések. A kamera már vagy három órája vette Őket, és én kezdtem rosszul lenni. Nem azért, mert nem bírom a leszbiket, félreértés ne essék, hanem azért, ahogy bánt Jenna Ashleyvel. Ilyen bánásmódot tényleg senki sem érdemel meg.!

-És akkor, most jöjjön hát, a finálé.! –vihogott Jenna. Felkapkodta magára a ruháit, felvett egy fekete kesztyűt, majd megindult Ashley felé. –Ne aggódj cica, nem lesz ez annyira vészes, mint gondolnád.

-Jenna.! Állj le.! Még is mit akarsz művelni vele?! Tedd le azt a kést MOST AZONNAL, hallod?!

-Te fogd be a pofádat, és csak kamerázz.! Nem fogsz bajba kerülni, mert senki nem fogja megtalálni ennek a lánynak a tetemét.

-A mijét?! –néztem rá hatalmas szemekkel.

-Ó, fogd már be.! –mondta, azzal odakötözte Ashleyt a színpadhoz. A kés élét végighúzta a karjain, a lábain és a hasán. A hasa alját találta mag, és egyre lejjebb ment. Kezdtem úgy érezni, hogy elhányom magam. A horror filmeket egy szemrebbenés nélkül végig nézem, de azért élőben még sem ugyan az. Ashley reszketet, láttam, ahogy egyre jobban verejtékezik, és remeg. Jenna vigyorgott, a szeme sötét volt, szinte sötétebb, mint az éjszaka. Ő nem remegett, Ő élvezettel nézte, ahogy fél az a szerencsétlen lány, és én nem tehetek ellene semmit sem. És, mikor ár majdnem elindultam, hogy segítsek Ashnek, Jenna egész egyszerűen a lány vaginájába helyezte fel a kést, és olyan gyorsan, hogy az hihetetlen. A lány felordított, torka szakadtából üvöltözött. Káromkodott, úgy, ahogy csak bírta, nyögött, de ez nem kéjjel teli volt, hanem félelemmel, és halálérzettel teli. Mindent kiáltott, csak segítséget nem kért. Mikor látta, hogy elindulok, és benne még mindig egy kés volt, felém nézett, és megpróbálta a lehet legmagabiztosabban mondani.

-Ne, különben Veled is ezt teszi.! –megtorpantam. Ránéztem Jennaára, akinek már az egész feje véres volt, és rájöttem: ez a lány tényleg elmebeteg.

-Akkor most jöjjön a második rész.! –mondta, azzal kirántotta a szőke lányból a kést, és a hasát kezdte szúrkodni.

Éppen csak annyira, hogy behatoljon a bőre alá, hogy ne tudja még megölni, hanem élvezhesse a hatást. Valami meleget éreztem a lábamnál, s mikor lenéztem, rájöttem, hogy egy vörös tócsában állok, ami a színpadtól, egészen az aula közepéig tartott. Ashley vérében álltam. Nem tudtam mozdulni, egyszerűen megbénultam attól a sokktól, ami most ért engem.

-Harmadik rész.! –mondta, azzal a lány arcát kezdte vagdosni, majd a nyakát és a mellkasát. A vére, mint a Nílus vize, csak úgy ömlött, a kamerával végig vezettem az útját a vérének, és egészen a tér végéig hatolt, ahol egy hatalmas pocsolyában összegyűlt. Láttam, hogy kezd véget érni Ashley élete, mert szinte nyögni alig bírt. Én még mindig a vérben álltam, és edzőcipőmet már teljesen átitatta a vörös folyadék. –Hé, és akkor most jön a Végleges Finálé.! –mondta, azzal előrántott még egy kést.

Egyik kezével elvágta a lány torkát, a másikkal, ugyanabban az időben, a mellkasába szúrta bele a kést, majd láttam, ahogy Ashley szeme kikerekedik, majd fenn akad. Jenna végig nézte az egész testét, majd fogta magát, és lenyalta a lány nyakáról folyó vért. Én még mindig a helyemen álltam, mikor oda jött hozzám, az én helyzetemből végig nézte a helyiséget, és örömittasan felkacagott.

-Hát nem gyönyörű Luce?! –nem válaszoltam. –Add ide a kamerát.! –mondta, azzal kitépte a kezemből, és oda tette, hogy mind ketten pont jól bent lehessünk a képben. –Na ide figyelj, ha bárkinek is beszélni mersz erről az egészről, akkor Te is úgy fogod végezni, mint Aashley, annyi különbséggel, hogy nem Téged öllek meg először, hanem a drága kisöcsédet, majd anyádat, apádat, és végül Téged.! Zoeyékat nem intézem el, hanem egész egyszerűen megkeserítem az életüket, és, mikor Te nem figyelnél oda, kápuff.! Vége a lesz a Te silány kis életednek.! Megöllek.! Leszúrlak, lelőlek, esetleg megmérgezlek, még nem tudom. Kérlek, drágám, add, hogy ne kelljen ezen gondolkoznom.! –mondta, majd megcsókolt. Nyelve utat tört a számba, ahol az enyémet kezdte cirógatni. Éreztem a száján, a nyelvén és úgy mindenén a vér izét. Nem voltam hülye, ezért nem csókoltam vissza, amit megérzett, eltávolodott tőlem, és felnevetett. –Lesz még olyan idő, amikor kívánni fogod a csókom.! De most, add ide a zoknid és a cipőd. Eltűntetjük a nyomokat.! –letépte rólam a cipőt és a zoknit, megfogta a kesztyűjét, és a kését, majd láttam, hogy Ash holtteste mellé tesz valamit. –Ez volt a két kedvenc tárgya. Azért nem vagyok ennyire szívtelen. –nem mertem ránézni azokra a dolgokra, amiket odatett, bár jobban tettem volna. Egyszerűen nem bírtam volna ránézni Ashley élettelen testére.

Elmentünk egy elhagyatott erdőbe, ahol tüzet csiholt, és elégette a véres ruhákat, és tárgyakat.

-Ezt a videót őrizd meg.! Jah, és, a kettőnk kis titka marad, amelyet, mindketten a sírba fogunk vinni. Megígéred nekem?!

-Én egy gyilkosnak nem ígérek meg semmit.! –válaszoltam.

-Nem baj, az idő majd úgy is mindent helyre hoz.! –mondta, azzal ismét megcsókolt.

*6év után, újra a jelenben, Karácsonykor*

-ne, haragudjatok, de nem tudom folytatni. Legalább is, most nem. –mondtam a többieknek zokogva, akik éppen teljesen sokkolt arccal néztek rám. Mellettem Zoey is zokogott, pedig Ő még nincs is a képbe, majd csak lesz, de most tényleg nincs semmi erőm ahhoz, hogy elmondjam a többi dolgot, ami történt Velük. Így is hatalmas sokk ez Karácsonykor az embernek.

Fogtam magam, és kimentem a teraszra egy kicsit levegőzni, és hogy kiszellőztessem a fejem. Hallottam, ahogy az ajtó nyitódik, majd csukódik, majd egy vörös hajzuhatag ált meg mellettem.

-Borzalmas volt újra átélni. –mondta elfojtott hangon.

-Egyetértek, pedig ez még csak a történetünk kezdete.

-És nagyon remélem, hogy Happy Enddel fog majd végződni. –mondta, majd felsóhajtott.

-Hidd el, most, hogy itt vagytok, tuti. –fogtam meg a kezét.

-Remélem is. Én most bemegyek, és megpróbálom visszahozni a többieket a valóságba.

-Rendben van.

-De hé, csak, hogy tudd, nem Te tehetsz semmiről.! Ha az a ribanc nem intéz el Téged aznapra, akkor tuti, hogy nem kerülünk ilyen helyzetbe.

-Hát épp ez az.!

-Hagytam magam.!

-Nem, Ő volt túl csalafinta.

-Csalafinta?! Zoey, ugye tudod, hogy ez már ősrégi szó. –mosolyodtam el.

-Jah, de ez a Zoey Nyelv.! Kitartás baba.! –mondta, majd megpuszilt.

Egy kis idő után, újra csukódott az ajtó, és reménykedtem, hogy Zoey jött vissza, de a helyett, valaki hátulról átkarolt. Éreztem a testéből áradó melegséget, és a szeretetet. A bőrömet csiklandozta meleg lehelete, ám egyszerűen imádtam azt érezni, hogy ott van a közelemben.

-Annyira sajnálom. –suttogta.

-Köszönöm.

-Ugye tudod, hogy ha bármire szükséged van, én itt vagyok.! És esküszöm, hogy megkeressük azt a lányt, és meg fog ezért a tettéért bűnhődni.

-Édesem, figyelj. Nem jó az, ha a múltat bajgatod, mert lehet, hogy valami olyat piszkálsz meg benne, ami lehet, hogy még ennél is nagyobb bajt fog okozni. Hagyjuk lejárni Zoeyék „próbaidejét”, és ha annak vége, újra normális életet élhetünk. És egyébként is, Jennának az nagyobb büntetés, hogy tudja, hogy még mindig nálam van a felvétel, és bármikor bemárthatom, viszont tudja, hogy azzal magamat is csak bajba keverném, és én is mehetnék tettestársként vele a börtönbe.

-Én azt nem engedném.! –mondta határozottan.

-Tudom, ezért sem szabad piszkálnod a múltamban.! –megcsókoltam, majd homlokomat az övéhez nyomtam.

-Megnézhetem a felvételt?!

-Meg, de nem ma este.

-rendben van.! Szeretlek.!

-Én is szeretlek, Louis.!