37.fejezet

Először is: WooooooooooooW.! 13komiiiiiii^-^ Fantasztikusak vagytok.!♥ Másodszor pedig, senki se zavarodjon össze, most egy jó pár fejezet a múltban fog játszódni. Nem csak egy, nem csak kettő, minimum 3-4. Ez sok mindenre jó lesz, és fény derül majd Luce sok kis mocskos titkára.;D De nem a maiból;D Bocsiii, amiért ilyen kis rövid, és semmit mondó lett, de azért remélem mindenkinek tetszeni fog.! ImádomazOlvasóimat♥

Evii: Kökiiii szépen, tényleg, mindent.!♥ Nagyon aranyos vagy^-^ 

Dóri: Kökiiii szépen.:D Tényleg előbb tudtad mint én?! Akkor te már ezt akkor tudtad, mikor még a Never Look Backet írtam;D♥ Jaajde kis cuki agy. Kökiii szépen, mégegyszer♥

Emma: üdv itt.:D♥ Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy^-^♥ És, ez csak természetes;D
Lena: PERVERZ.! Azok az enyémek.:$♥ És kökii♥

Andika: Kökiiii szépen, Te is megaszuper aranyos vagy^-^ Ezt örömmel hallom, vagyis olvasom.:D♥
Hope: Semmig odn, csak nyugodtan;D Helyees;D♥ Kökii szépen, és örülök, hogy tetszik, és, ez csak természetes;D♥

Zsófi: Jaaaj, köszönm szépen, te is hipercukiii vagy^-^♥ Alap, hogy benézek, csak küldj linket;D

Lizzy: Ugye?! Nah, melyiket?! Ramones póló?! Majd kapsz egyet;D♥ 

Doriszka:  Kökiii szépen^-^♥ Hát, lesz egy este, az is biztos;D

Tamara: Üdvözöllek itt.:D♥ Kökii szépen, és örülök, ohgy tetszik^-^♥

Henrietta: Kökiiii szépeeeen.:D♥

Henike: Kökiii szépen, mindent^-^ Hát igen, ez már csak a cukiság középpontja;D♥ És igen, azt a ruhát én is elfogadnám*-*

Szimonszi: Kökiii szépen, nagyon araynos vagy*-*♥ Hát igen, everybody cute.:D

*6 évvel ezelőtt*

-Argh… minek kell elmennem erre a szarra?! –zsörtölődtem a tükör előtt, miközben a fekete nadrágomat igazítottam meg, a ronda sárga pólómmal együtt, amin a sulink lógója volt.

-Azért kis ribi, mert apáddal valami mást tervezünk a hétvégére. Ne siess haza. –köszönt el tőlem apám jelenlegi „élettársa”.

-Ne aggódj, nem fogok. –mondtam egy fancsali vigyor keretében. –Elmentem.! –kiáltottam, és már indultam is.

A buszmegállóban alig voltak, bár nem is csodálkozok rajta. Ki az a hülye, aki reggel hatkor buszozgat hétvégén?! Hát én. Na ez már más kérdés. Pontosan 4 perccel az érkezésem előtt begördült a megállóhoz a busz, felszálltam rá, és röpke 15 perc után, le is tudtam szállni. Nem kellet sokat mennem, hogy elérjek a suliig, max 10 percet. Vettem egy hatalmas levegőt, kifújtam azt, és elindultam az épület felé. Bent egy nagyon kedves portás bácsi fogadott, és hatalmas szeretettel fogadott engem, mint kilencedikest. Megmondta, hol vannak a kiírások, én meg már indultam is. Hamar megtaláltam a lapot az aulában, amire ezek a szavak voltak nyomtatva „Üdvözöljük a 9.-eseket.!”. Azért a színvonal meg van. Megkerestem az osztályom, 9/a 14-es terem, 3. emelt. Mit ne mondjak, hatalmas a sulink, és lejártam a lábam, mire elértem a folyosó legvégére, ahol ott volt a 14-es terem. Több dolgon is meglepődtem, egy harminc öten vagyunk egy osztályban, és sokkal több lány van, mint fiú. Jee. Éljen a női dominancia. Mikor beléptem a terembe, egy középkorú férfi ült a tanári asztalnál, és mikor meglátott, hatalmas mosoly ült ki az arcára.

-Á, nagyon örülök.! –nyújtotta a kezét. –John Ferrar. És, kis hölgy, kit tudhatok a maga személyében?

-Luce Styles. –feleltem.

-Nagyon örülök, Luce. Itt is van a kártyád, válasz bármilyen helyet. Most aztán tényleg bármilyet, mert Te is elsők közé tartozol. –mutatott végig a termen, ugyan is rajtam kívül, max 4 diák volt ott, de Ők jól elbeszélgettek, és mindegyikük ugyan azt a pólót viselte, mint én.

Egyenesen a terem legvégébe mentem, ajtófelőli padsor, legutolsó pad, fal felőli része. Mivel négyes padok voltak, még három gyerek ülhetett mellém. De jó. Elővettem egyik kedvenc könyvem, és olvasni kezdtem azt. Idővel egyre több diák jött be az osztálytermünkbe, és valahogy kívülállónak éreztem magam. Na mindegy is. A következő pillanatban, hárman léptek be az ajtót, természetesen nevetve. Elől egy aprócska lány ment, hosszú barna haja, egyenes volt, és hátközépig ért. Rövid farmer nadrág volt rajta, és a táboros póló, amit Ő is, csak úgy mint én, kicsikét átszabott. Mögötte, egy nagyon, de nagyon magas srác jött, akinek fiúkhoz képest, hosszú, egyenes haja volt, gyönyörű szemei, és menő stílusa. Végül még egy srác jött. Haja neki is barna volt, fiúkéhoz képest hosszú, az övében, már volt valami hullámosság. Nem is, inkább, az a kócos hajfizura volt, amit valószínűleg időbe telt beállítani. A sárga póló rajt is ott volt, fölötte egy piros kockás ing, a felett, pedig egy farmerdzseki. Az osztályfőnök nekik is adott egy-egy cetlit, majd leghátra mutatott, pont hozzám, hogy nálam még van pont három hely. De jó. Persze mondanom sem kell, hogy az összes fiú jól megnézte magának a csajt, mint ahogy az összes lány jól megnézte maguknak a két fiút. Az a nagyon magas srác vágódott le a mellettem lévő székre, mellé a csajszi, a mellé, pedig a nagyon helyes srác. Nem zavartattam magam, olvastam tovább a Bűn és Bűnhődést. Az osztályfőnök belekezdett valami iszonyat hosszú beszédbe, hogy hol fogjuk tölteni a hétvéget, meg hogy milyen játékos feladatok várnak ránk. Annyira utálom, hogy bár már gimibe járunk, még is az ötévesek szintjén kezelnek minket. A lányok csak vihogtak rajta, meg sipákoltak, hogy milyen jó, de én csak a szememet forgattam rajta.

-Nos, most, hogy ezeket közöltem veletek, kezdődhet az ismerkedés.! Mindenki forduljon a mellette lévőhöz, és tudják meg róluk a legfontosabbakat. –mosolyogott az ofő. –Mivel alap információk kellenek, kaptok rá 15 percet. Kezdhetitek.!

-Hali, én Lucas Morarti vagyok. –nyújtotta a kezét a srác felém.

-Luce Styles.

-Sóval Luce, mit kéne Rólad tudnia az osztálynak?! –vonogatta a szemöldökét.

-Mind azt, amire kíváncsi vagy.

-És, ha azt kérdezem, hogy milyen színű melltartó van rajtad, akkor azt is elmondod?! –vigyorgott rám, majd hátulról valaki fejbe csapta.

-Majd máskor játssz szívtiprót, Szívtipró.! Most pedig koncentrálj a feladatra.! –szólt rá a másik srác.

-Nos, mesélj nekem, arról hogy ömm.. van-e tesód?

-Van. Egy és fiú.

-Király. Nekem nincs tesóm. Viszont van egy kutyám, akit imádok. Neked van állatod?

-Nincs. Apám allergiás az állatokra. –vontam vállat.

-úúú az gáz. Kedvenc szín?

-Fekete és piros.

-Cöh.. csak nem punk vagy?! Egyébként nekem is a fekete, meg a barna.

-Azok klassz színek. És nem, nem vagyok punk.

-Kár. Panelház, vagy kertes?

-Kertes. Neked?

-Dettó. Kedvenc focista?

-Utálom a focit.

-Távozz innen Sátán.! –röhögött.

-Szívesen, túl sok itt a ribanc.

-He?!

-Nézz körül. Ha megnézed, hogy ezek a lányok, hogy néznek ki, rájössz. A felüknek már teljesen festetett a hajuk. Műköröm ezerrel, a legtöbbjükön mini szoknya, vagy márkás telefon. Hidd el, pár év múlva, sőt, max 2. hónapra az osztályunkban teljesen fel fog állni a hierarchia, ahova, ha valaki nem nyalja fel magát, akkor addig fog szenvedni, amíg ide jár.

-Igazad van. Nem akarok ezekkel egy „kasztba” kerülni.

-Én sem.

-Leszünk egy helyen?! –kérdezte röhögve.

-Persze. –feleltem mosolyogva.

-Pacsit, Lulu.!

-Ha még egyszer így mersz hívni, esküszöm, hogy elköszönhetsz a hajadtól, és kiheréllek. –mondtam mosolyogva, majd belecsaptam a tenyerébe. Miután kimondtam az oltásom, a mellettünk lévő helyekről hangos röhögés hallatszott, majd odafordult hozzánk a másik srác. Most, hogy jobban meg tudtam nézni… Hű. Egész egyszerűen csak HŰ. Gyönyörű barna szemeiben elvesztem, az édes mosolya, a nevetése. Mi ez a rohadt érzés?! Miért érzem úgy, hogy a szívem hevesebben ver?! Miért érzem, hogy mosolyognom kell, ha meglátom ezt a srácot?! Basszus, nem lehet… de mi van, ha még is?! Nem lehetek szerelmes egy olyan srácba, akit szinte még csak nem is ismerek.

-Ez egy pacsit megérdemel.! Amúgy, Steven vagyok.! –mutatkozott be.

-Zoey. –mosolygott felém a lány.

Miután lejárt a 15 perc idő, és mindenki elmondott a másikról minden érdekes információt, és miután Lucas közölte, hogy Ő egy kasztba tartozik velem, és mi négyen felröhögtünk, mert ez egy ilyen belsős poén volt, elmehettünk szünetre, ahol folytattam a könyvem olvasását, és zenehallgatást. Egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki kirántja az egyik fülemből a fülest, majd felsikolt.

-Áucs.! –dörzsölgette Zoey a fülét. –Ez nagyon hangos, és ijesztő zene.

-Miért mit hallgat?! Csak nem valami nyálas csaj zenét?! –röhögött Lucas.

-Meghallgathatom?! –kérdezte Steven, majd levágta magát mellém.

-Persze. –nyújtottam át neki a fülest. Éppen Slipknot- Psychosocial ment, majd mikor a srác jobban belehallgatott hatalmas vigyor keletkezett az arcán, maga felé fordított, és a fülemhez hajolt, mire éreztem, hogy elvörösödök, és vigyorogni támad kedvem.

-Imádom a hörgést.! Az egyik kedvenc zenekarom. –suttogta.

-Nekem is. –válaszoltam.

-Egész szünetben beszélgettünk, és rá kellet jönnöm, hogy én tényleg beleszerettem egy srácba, köbö fél óra alatt. Te jó Isten.!

A nap végén mi magunk választhattuk ki a szobatársainkat, így én Zoeyval és a két fiúval kerültem egy szobába.

-üvegezzünk.! –kiáltott fel Lucas a szobában.

-Jóóó.! –röhögtünk mindannyian. Hát ez érdekes lesz…

36.fejezet

És jeeeeeeeeeeeeeeeee, végre visszatértem, jönnek a frissek, azonnal, ha meg lesz a fejezetekre a 10komment.! És erről a részről annyit, hogy várjátok a következő részt, mert, muhahahaha.:D Jó olvasást;D Jah, és még két dolog: túúúúúúl a 40.000-res megtekintésen*-* Ééééés, ez a blogom biztos, hogy nem 45 fejezetből fog állni, mert még a java még bőven hátra van.! egy olyan, 60-65 fejezetre számítsatok;Đ♥

Luca: Kökiii szépen.:D♥ Áááájjj, de kis cukik vagytok^-^ 

Lizzy: Köki szépen, és tudom, hogy ez nálad mekkroa haladás, hogy ennyit képes voltál kinyögni;d♥

Zsófia: Hát, eme információ sajnos nincs a birtokomban...;) Nagyon szépen köszönöm, de azért ne túlozzunk,mert még a végén elpirulok.:$♥

Hope: Kökiii szépen.:D♥ Hát, én is szoktam így lenni... Szeretem a retardált fókákat, főleg, ha azok az Olvasóim*-*♥ Én meg még egyszer kökiii szépen, ezt a "regényt", hihetetlenül aranyos vagy♥ érzem, hogy küldöd a pozitív energiákat, pedig nem is teszem a kezem a képernyőre..hm...

Andika: Ne haragudjatok tényleg, de örülök, hogy mindenkinek pozitív csalódás lett.:D♥ és kökiii szépen♥
Doriszka: Kökiii szépen♥ Hát, mit ne mondjak, én is.:'D 

Dóri: Most megfogsz lepdőni, de én is tudtam, már az elején,hogy Ők ketten együtt lesznek.:P Pontosaaan♥
Zlata: Kökiii szépen♥ szerintem is.:D

És igen, végre eljött a várva várt nap.! Itt van Karácsony.! Jelenleg a fiúk próbálják behozni a fákat, Dani és Perrie kötözik a szaloncukrokat, meg azokat a díszeket, amiknek nincs szalagjuk. Én vagyok a szakács. Most készül a pulyka egyik része. Ez a része lesz a Gordon Blue, mert azt sokan szereti, én nem, de mindegy. Aztán lesz szezámmagos paníros rántott pulyka. Sült pulyka. Lesz hozzá ribizli szósz, rizs meg Niall kérésére, krumplipüré. Most éppen a sült almát készítem elő, aztán meg a pulykahadsereg fogja megtámadni a sütőt. A mézeskalácsok részben megvannak. Tehát meg van dagasztva és most is a hűtőben áll, arra várva, hogy kiszedhessem és kinyújthassam, és megcsinálhassam belőle a karácsonyfa, a szív, a csillag és a hold mintákat. Egy furcsa mintájú cicanadrág, egy fekete top és egy fehér kötött kardigán van rajtam, az egyik fekete tutyimmal, mert tudom, hogy ezeket össze lehet kenni.

A fiúk végeztek a karácsonyfa felállításával, és olyan délután körül fogjuk feldíszíteni. Eddig ez így mind szép és jó, csak hogy horribilis mennyiségű mézeskalács lesz. Na mindegy. 

Pár óra múlva teljesen kész lettem a főzéssel. Van hal is, pulyka is és szinte minden, ami Karácsonyra kell. A többiek elmentek valahova, fogalmam sincs, hogy hova, míg Louis velem maradt itthon.

-Miben segíthetek?! –ölelt át hátulról.

-Kiveheted a naaagy, szürke tálat a hűtőből.

-Értettem főnök asszony.! –mondta, és már hozta is.

Én gyorsan eltakarítottam a pultról mindent, feltettem a gyúródeszkát, elvettem Louistól a tálat, és annak tartalmát ráborítottam a deszkára. Szépen elfeleztem, egyik felét elkezdtem gyúrni, míg a másikat visszatettem a tálba. Szépen elkezdtem nyújtani, mikor Louis egész egyszerűen rácsapott a fenekemre.

-Ezért most meglakolsz.! –néztem rá, mire megütöttem a vállát, a sodrófával.

-Áu.! Ez fájt.!

-És, most legalább megtanultad, hogy nem csinálunk ilyeneket.

-Nem értelek. Velem jársz, de még is utálod, ha megütöm a fenekedet.

-Ha megfogod, miközben sétálunk, vagy valami, az addig oké. De hogy csak úgy rácsapj, az nálam nem pálya.! És inkább legyél hasznomra, úgy hogy, hozd ide nekem a lisztet.!

Erre nem válaszolt semmit, kinyitotta a szekrényt, hozta nekem a lisztet, kinyitotta, majd a felét egy egyszerű mozdulattal a fejemre öntötte, mire én szinte mindenhol lisztes lettem.

-Baszd meg Tomlinson.! Te normális vagy?! –ordítottam, majd letöröltem az arcom egy részéről a fehér port, mire Ő csak röhögni kezdett. Megfogtam a csomag maradék részét, és én is rá öntöttem, mire abba maradt a nevetése és én kezdtem el.

-Ez most mire volt jó,!

-Kölcsön kenyér visszajár.! –mondtam, még mindig nevetve.

-Ha így állunk, akkor hát legyen.! –mondta, majd elkezdett kergetni a lakásban, én meg sikoltozva menekültem előle.

Jártunk szinte az összes fiú szobájában, jártunk a fürdőszobában, a vendégszobákban. A nappaliban is végig üldözött, majd, mikor a kanapénál fújtam ki magam, egész egyszerűen rám vetette magát, így én elterültem a bútoron, Ő, pedig rám nehezedett.

-Abba hagyod a futást és elismered, hogy győztem?!

-So-ha.! –mondtam lihegve.

-Akkor most megbüntetlek.! –mondta, mire megharapta a nyakam, és szívni kezdte azt, ami belőlem egy nyögést kényszeríttet ki.

-Csak.. ennyit.. Tudsz?!

-Nem.! –mondta egy huncut mosoly keretében, majd teljesen rám feküdt, háttal (!!) és forgolódni kezdett. Jobbra-balra, néha még fel is ugrott.!

-Ááááj, Louis, basszus.! Nem vagy egy tollpihe.!

-Furcsa… Harry is mindig ezt mondja. –tűnődött el, majd végre felém fordult és mellém könyökölt. –Most már feladod a harcot?

-Nem adom fel. Egyezzünk meg egy döntetlenben, mivel nekem még sütnöm kell. –mutattam fejemmel a konyha irányába, ahol vártak rám a mézes kalácsok.

-Szerintem rá ér az még.! Szülinapunk van, ne dolgozzunk már annyit.!

-Louis, eddig Te semmit sem dolgoztál, csak rendetlenséget okoztál.!

-Akkor nagyon rossz fiú voltam. Ugye nem nagyon büntetsz meg?! –kérdezte egy kaján vigyor keretében, majd megcsókolt.

-Majd valamikor igen.! –mondtam nevetve, és elkezdtem volna felállni, de Ő visszalökött.

-Nem.! Nem mész innen sehova.! Most csak az enyém vagy.! –mondta és újra csókolni kezdett.

Ajkai mint mindig, most is puhák voltak. Mikor megcsókolt, egyszerűen nem tudtam gondolkodni.! Ez a srác, a csókjával elveszi az eszemet, de szó szerint.! Semmire sem gondolok, csak Rá és Rám. Nem létezik nekem ilyenkor a külvilág, ahogy semmi más sem. Megharapta alsó ajkam, mire kinyitottam a számat, és nyelve áthatolt, hogy egy szelídnek tűnő, ám vad táncot járjon az enyémmel. Keze hátamról a póló alá nyúlt, és végighaladt vele a hasamon, és mellemnél állt meg. Akármennyire is nem akartam, mivel most sütnünk kéne, simogatni kezdte mellem, majd egyre többször masszírozta. Ezek a dolgok halk nyögéseket váltottak ki belőlem, amit Louis egész egyszerűen csak egy hatalmas mosollyal díjazott. Keze, hál’ Istennek, kivette a pólóm alól, viszont legnagyobb szerencsétlenségemre, a combom kezdte simogatni.

-Édes, el sem tudod képzelni, mennyire akarlak.! –suttogta mély és rekedtes hangon a fülembe.

Mielőtt bármit mondhattam volna, nyitódott az ajtó, Louis elvette kezét a combomról, és gúnyosan rám nézett.

-Sajnos nem lehet.

-Ezt még megbánod. –mondta nevetve, majd ismét megcsókolt, jó hosszan. Eközben hallottuk, ahogy Niall beviharzik a szobájába.

-Áááááá, menjetek szobára.! –röhögött Zayn.

-Itt meg mi történt?! –hüledezett testvérem.

-Nos, a Te drága jó legjobb haverod, szépen rám borította egy csomag liszt felét, mire én visszavágtam, és így lettünk tiszta liszt.

-Adj egy pacsit.! Szép munka volt.! –röhögött, majd lepacsizott Louisval.

-Júúúúj, de pasik vagytok.! –mondtam, majd mentem vissza sütni.

Körülbelül este hétig sütöttem, meg díszítettem a mézeskalácsokat, amiknek a negyedétől Niall egész egyszerűen megszabadított, persze, a díszített felétől.

-Hé, nem kéne Neked is készülnöd, ahogy a többieknek is?! –karolt át hátulról Louis.

-Kéne.! –jelentettem ki, mikor egy utolsó simítást végeztem a kaján.

-Hé, menj, zuhanyozz le, mosd meg a hajad, és készülődj.! Mi, meg a csajok majd megoldjuk a többit. Szülinapod van, és rossz nézni, hogy mindent Te csináltál, hagyj nekünk is valamit.! –mondta, azzal magához fordított és lágyan megcsókolt.

-Jó, akkor én most megyek, és lezuhanyozok, meg, megcsinálok minden hülyeséget. –mondtam, azzal már mentem is fel.

A fürdéssel kezdtem, de azon belül is a hajmosással, mivel még mindig tiszta liszt volt a hajam. Szokásomtól, most eltértem, ugyan is négyszer kellett megmosnom a hajam, a miatt a jó madár miatt. Na mindegy. A kedvenc, cseresznyés samponom, és tusfürdőm illata egész egyszerűen, nem csak, hogy megnyugtatott, de el is kábított. Imádtam a cseresznye és a rózsa illatát, valahogy ezektől az illatoktól mindig melegségben és békében éreztem magam. Meg persze a cédrustól, és a zsályától. Egy hatalmas pára felhőben kiléptem a zuhanykabinból, letöröltem a tükröt, és a hajammal kezdtem babrálni. Kifésültem, majd megszárítottam, mind ezt törülközőben, amit tőlem igen csak nagy teljesítmény. A szobámba érve, felvettem a kedvenc fehérneműim (fekete melltartó és fekete franciabugyi), majd keresni kezdtem a megfelelő ruhát. Nem igazán volt ünnepi ruhám, ezért valami lezser összeállításra gondoltam, amit hosszas keresés után meg is találtam. Egy farmert vettem fel, hozzá az egyik kedvenc halvány kék fűzőmet, majd a nyakamba tettem egy csokornyakkendőt. 

Utamat újra a fürdő felé vettem, és ismét hajammal kezdtem babrálni. Addig sikeresen eljutottam, hogy kifésültem (megint). De nem tudtam eldönteni, hogy kivasaljam-e. Végül úgy döntöttem, hogy a végét loknisra csinálom meg. Nagyon szeretem így hordani a hajam, mert a színes tincseim így még jobban látszódnak. A szememet füstösre készítettem el, természetesen ismét a fekete színek domináltak nálam. Mikor úgy éreztem, hogy készen állok, felvettem egy fekete magas sarkút, és mikor úgy éreztem, hogy már tényleg nincs mit magamon javítanom, megfogtam az összes ajándékom és lementem. Szerencsére még senki nem volt lent, így sikeresen el tudtam rejteni az ajándékaimat. A fa gyönyörűen fel volt díszítve. Gömbök itt, szaloncukrok ott. Angyalhaj, égősor, egy gyönyörű dísz a fa legtetején. Imádtam. Utánam Louis jött le, és mikor meglátott, szó szerint majdnem eldobta az összes csomagot, ami a kezében volt.

-Huh. –nyögte ki.

-Ennyire rossz?! –kérdeztem, majd végig néztem magamon. Ő, a hatalmas ajándék lavináját levágta a kanapéra, odajött hozzám, megfogta a kezem, megforgatott, magához húzott, és lágyan megcsókolt.

-Gyönyörű vagy.! Egyszerűen, tökéletes.

-Louis, senki sem tökéletes. És, aki tökéletes, az biztos, hogy nem igazi. –mondtam.

-Meglehet, de Te.! Számomra maga vagy a megtestesült tökély.! –mondta, és ismét megcsókolt. –Gyere velem.! –húzott magával, majd a szoba egyik végében megálltunk, és újra lágyan és szenvedélyesen megcsókolt. Egyáltalán nem volt vad, esetleg erőszakos. Inkább, gyengéd, és úgy bánt velem, mintha egy porcelán lennék, ami bármikor eltörhet. Mikor vége lett a csókunknak, mosolyogva felnézett a plafonra. Nem értettem. –Nézz fel.! –mutatta, még mindig engem ölelve.

-Fagyöngy.! –mondtam mosolyogva, majd ismét Louisra néztem, és megcsókoltam. –Szeretlek.! –suttogtam.

-Én is szeretlek.! –monda Ő is, majd elengedett, és elkezdte pakolni az ajándékait.

Hamarosan a többiek is megérkeztek, és pakolni kezdték az ajándékaikat. A karácsonyfa elé egy hatalmas körbe ültünk, és vártuk, hogy mindenki meglegyen.

-Nah, ki szeretné kezdeni,! –dörzsölgette a kezét Liam.!

-ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN.! –mondta Niall, kint egy kisfiú.

-Parancsolj.! –mondta Liam, majd Niall elővett a fa alól egy dobozt.

-Luce.! Boldog Karácsonyt.! –mondta, majd erősen megölelt, és adott nekem két puszit. Visszaültem a helyemre és egyből kibontottam. Egy szürke pulcsi volt benne, amin egy nagyon aranyos csontváz minta volt.

-Jaaaj, köszönöm Niall, ez nagyon aranyos.! –mondtam, majd megütöttem Zaynt, aki közbe oda suttogta nekem, hogy „egy pulcsi, nem valami sok”.

-Itt még nincs vége.! Luce, bemennél a szobámba?! –kérdezte niall.

-Persze, de minek?!

-mert ott vár a másik ajándékod.! –mondta vigyorogva. Hát jó. Oda léptem az ajtóhoz, rátettem a kezem a kilincsre, de Niall előtte rám szólt. –Kopogj.4

-Niall, ha egy kutyát kapok, vagy egy pingvint, az nem igen tudja kinyitni az ajtót.

-De ez az ajándék kitudja.! –mondta büszkén.

Nem értettem ezt a srácot, de megtettem, amit kért. Bekopogtam az ajtón, majd a kilincs megmozdult, és kinyílt az ajtó. Teljesen lesokkolódtam a látványtól, talán még a szám is tátva maradt. Ott állt, fekete nadrágban, fehér macis és karácsonyfás pólóban, egy nagyon idétlen kinézetű benti csizmával, amiket mindig is imádott. Rám nézett hatalmas barna szemeim, vörös haja a vállára omlott, és úgy figyelt engem.

-Boldog szülinapot, é Karácsonyt, Luce.! –mondta úgy, mint egy kis kutya.

-ZOEY.! –mondtam olyan hangosan, ahogy csak tudtam, majd egy egyszerű mozdulattal a nyakába ugrottam. Szinte már-már zokogtunk mind a ketten, majd gyorsan megtöröltem a szemem, még mielőtt tönkre menne a sminkem.

-Te, még is hogy kerülsz ide?! Vörösebb lett a hajad.! És még nőttél is.! És szebb lettél.! És mit keresel itt.! És… és… Hiányoztál.! –öleltem meg újra a Legjobb Barátnőmet.

 -Nekem is hiányoztál, de ha megfujtasz, akkor nem fogok tudni mesélni.!

-Jah, igen persze. –mondtam, majd újra végig néztem rajta. –Gyönyörű vagy.! –fogtam meg mind két kezét.

-Nálad még mindig nem szebb.! –mondta mosolyogva, majd egymásba karolva mentünk vissza a többiekhez, akik mosolyogva néztek ránk.

-Na jó, ki tudott erről?! –kérdeztem.

-mindenki. –rántott vállat Niall. –Nem mennék sehova sem Karácsonykor, csak egy ilyen gyönyörűségért.! –mondta Niall, mire láttam, hogy barátnőm elmosolyodik.

Az este remekül telt, Zoey kapott egy lila nyuszi plüsst Nialltől, amit egész végig szorongatott, és elnevezte LilaNyúlÚrnak, mert szerinte ez olyan kis „cukiii”.

Harrytől egy Papa Roachos pólót, egy Ramonsos pólót, és különféle mintájú pólókat, illetve, egy barna nadrágot.

Zayntől egy Marilyn Mansonos pólót és egy csontváz kezes pólót, amin a kéz egy metál villát mutat.

Liamtől egy csontvázas ujjatlan felsőt kaptam, és egy bordó acél betétes bakancsot (igen, Liam enyhén szólva kiismert ez idő alatt).

Perrietől és Danitől Marilyn Mansonos és Jokeres bögrét kaptam. Kis sunyik, hogy megfigyeltek. És hagyták hogy fájdítsam a szívem a két bögrém után.

 Aztán jött Louis ajándéka. Istenemre mondom, azt hittem, hogy eldobom az agyam.! Egy gyönyörű piros fűzős ruha volt az egyik dobozban, pont, amilyet szerettem volna, és azol szépen elhelyezve egy boríték, amin a nevem Louis kézírásával volt ráírva. Kinyitottam a borítékot, és egy gyönyörű nyakláncot találtam benne, amin két madár volt, amik egy kulcsot tartottak. A levélben ez állt.

„Drága Luce.!

Tudom, elég sok mindenen keresztül mentünk már, és, hogy ez eléggé fárasztó volt számodra, és számomra is. Én, csak tényleg azt szeretném, ha boldog lennél, és nem is tudod elképzelni, hogy mennyire boldog vagyok, hogy ezt az örömöt, szeretetet, és boldogságot mellettem találtad meg.! Köszönöm.! Ezt a nyakláncot azért választottam, mert /tudom, most nyálas leszek/ elloptad a szívemet. Jelenleg a Te kezedben van az irányításom, és azért két madárka fogja azt a kulcsot, mert az a két madár a szívembe volt bezárva, és a kulcs nyitja a szívem. Ha bármi gondod, problémád lenne, ezzel kinyithatod ezt a lüktető izét, a mellkasomban, és bármit betehetsz vagy éppen kivehetsz onnan.!

Nagyon szeretlek, Louis.! xX♥”

A levél végére ismét könnybe lábadt a szemem, odamentem Louishoz, majd szorosan megöleltem és megcsókoltam Őt.

-Köszönöm.

-Nem, én köszönöm.! És az este folyamán lesz még egy kis ajándék. –mondta mosolyogva.

-Még is mire gondolsz?! –vontam fel a szemöldököm.

-Legszívesebben befejezném azt a kis dolgot, délelőttről, de én, valami mást terveztem.

-Nagyon helyes. –mondtam, azzal megcsókoltam.

A vacsorát, legnagyobb szerencsémre, mindenki sikeresen elfogyasztotta, és senki sem halt bele. Bár, Zoey eleinte nem akart enni a sütimből. Meg van rá az oka… De esküszöm, hogy csak egyszer tettem sót a sütibe cukor helyett, mert azt hittem, hogy a só a cukor.!

-És csajok, Ti hogy is találkoztatok?! –hozta fel a témát a beszélgetés közben Zayn.

-Az egy hosszú-hosszú sztori. –sóhajtott fel Zoey.

-Van időnk. –rántotta meg a vállát, mire a többiek is hallani akarták a „történetünket”.

-Mond el Te.! Te jobban tudsz mesélni.! –mondta Zoey.

-Hát jó. –sóhajtottam fel. –Az egész, 9.-ben kezdődött 6 évvel ezelőtt….

/Jah, és amjd elfelejtettem. Ezt a pulcsit kaptam Nialltől, és ez Zoey, meg a lila nyuszija. Hát nem cukiiiik? *-*/

35.fejezet

Először is: Ne haragudjatok, amiért ezen a héten is csak 1 rész jön, de ez a k#@""**/*tt vizsga időszak.! UTÁLOM.! :/ Másodszor pedig: Te jesszus Máriám.! 11Komiii és 39 Rendszeres olvasó.! Na jó, 13 kominál és 40rendszeres olvasónál MEGLEPETÉS.:D De nem is húzom tovább az időt.! Jó olvasást.! ImádomazOlvasóimat♥

Luca: Hát igen, de ez is ugyan olya cuki lesz;D
Zsófi: Örülök neki, hogy tetszik.:D Hát igen, szerintem az emberek 60°-át emlékezteti rá..:D♥ és Kökii♥

Lizzy: Kökiii szépen, ezt Tőled szeretem hallani^-^ És nem tudsz Te még semmit sem;P♥

Doriszka: Ugye?! Nekem is.. és hát igen, luce már csak tud;D és kökiiiim♥

Andi: Köki szépen ezt a jókívánságot a vizsgákra, rám is fér.:S És kökiii szépen, és nagyon örülök, hogy izginek találod.:D♥
Henike: Kökiiii.:DD Ezt csak természetes, ilyenkor beleköltözik az emberek testébe^-^ ♥
Szimonszi: Hát igen, hál' égnek nem csináltam neki semmi bajt.:'D♥ 

Henrietta: Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy tetszik.:D♥
Abigél: Hát igen, szeretem,h goy minél érdekesebbnek tituláljátok^-^♥ És kökiiiii szépen♥

Dóri: Kökiii szépen♥ Hahha, egy része hamarosan be fog következni, pontosabban a kövi részben;D♥
Zlata: Üdv itt.:D♥ Kökiii szépen, angyon aranyos vagy.:D Örülök, hogy tetszik.:D

Pontosan 1 nap van Karácsonyig, vagy is ma van 23.-a. És nem csak Karácsonyig van 1 nap, hanem Louis és az én születésnapomig is. Senki sem árulta el, hogy mit kapok, és ez zavar. Bár, eddig se igen mondta el senki, hogy mit kapok, de mindegy. Louis állítólag ma estére vagy délutánra tervez valami kis programot, ami fogalmam sincs, hogy mi. Állítása szerint, imádni fogom, és romantikus lesz, de nem nyálasan romantikus, hanem normális mértékben romantikus. Ma, az egész napunk köbö annyiból állt, hogy kint voltunk a kertben és játszottunk a hóban, mint az ovisok. Az a tipikus fiúk a lányok ellen játék volt, bár Niall átállt hozzánk, így kiegyenlítve a létszámot. Mindenki kapott egy órát arra, hogy készítsen magának egy erődöt, illetve készítsen hógolyókat. Mi fél óra alatt kész lettünk a várral, mi közbe El és Dani vagy 50 hógolyót gyártottak, utána mi is beszálltunk, Niallel a készítésükbe. Így összesen lett köbö 200 darab. Nah, ezt kapjátok ki fiúk. Engem állítottak be csapatkapitánynak, a másik csapatból, asszem’ Harryt. Eljött a várva várt idő. A csapatok felsorakoztak, élükön a kapitányokkal.

-Készen állsz Styles?! –húzódott gúnyos vigyor az arcomra.

-De még mennyire.! Remélem felkészült a csapatod a nyerésre.!

-Szerintem, nektek fellegeztek be.!

-Bele szólhatok?! –jött közénk Louis.

-Szólj. –vont vállat Harry.

-Sok szerencsét.! –húzott magához Louis, majd megcsókolt, mire Harry elrántotta tőlem.

-Na.! Erről nem volt szó.! Nem puszi-pajtásozunk az ellenséggel.! –nézett szigorúan az öcsém.

-Erre az ajándékod vásárlása közben kellett volna gondolnom. –vágtam közbe, mire a lányok felröhögtek, és elkezdődhetett végre a játék.

Hát, a másik csapatnak is bőven volt hógolyója, sajnálatos módon. De nem volt gáz, mert mi tudtunk takarékoskodni, és így a végén egész egyszerűen a képükbe másztunk, és rájuk dobtuk az össze hógolyót. Már majdnem a várat is rájuk borítottuk Niallel, mire Louis rám ugrott és belelökött a hóba.

-Áááá, te vadállat.! –röhögtem.

-Ezt most visszakapod asszony.! –mondta, majd a hajamra zúdított egy adag havat.

-Minek neveztél Tomlinson?! –néztem rá, „dühösen”. Én is megfogtam egy jókora adag havat, és a nyakába dobtam, mire Ő felugrott és rohangálni kezdett.

-Asszony, ez nagyon hideg.! –röhögött.

-Komolyan?! Azt hittem, hogy langyos.!

-Ha belepisilek, akkor az lesz.! –röhögött.

-Nem Louis, akkor meleg lesz.! Ilyet nem tudni.! –röhögtem.

-Kipróbáljuk?! –kérdezte, mire hátraestem a röhögéstől, Ő meg odasietett hozzám.

-Te egyszerűen nagyon hülye vagy.! –röhögtem.

-Tudom.

-Hé, Idióta.! –mondtam.

-Mondjad?! –kérdezte.

-Szeretlek.! –mondtam, majd karom a nyaka köré fontam.

-Én is Téged.! –mondta, majd megcsókolt. –De gyere, most menjünk be.! –mondta, majd felhúzott.

-Jaaaj, miért?! Mert a pici fiú meg fog fázni?!

-Nem, de maradj így.! Muszáj lefényképeznelek.! –mondta, és már le is nyomta a gép gombját.

-Had nézzem.! –nyújtottam a kezem.

-A-a, majd a FaceBook-on megtalálod. –kacsintott, majd már be is rohant.

Én is bementem, ahol egyből a fürdőbe találtam magam, és egy jó kis forró fürdővel jutalmaztam emg magam. Hajamat is megmostam, a kedvenc, cseresznye illatú tusfürdőmet és az ugyan olyan illatú testápolómmal kentem be magam, majd felvettem egy kényelmes ruhát. Hajamat egy kicsit kiegyenesítettem, majd mentem a szobámba. Felnéztem Twiterre, ahol a srácok „Hógolyózás, Jeeeee.!” Posztjait találtam, majd léptem is Facebookra. Ott igazából, csak egy dolgon akadt meg a szemem. ’Louis ’The Tommo’ Tomlinson megjelölt Téged egy fényképen’. Rákattintottam, majd azzal a képpel találtam magam szemben, amit ma csinált rólam, volt mellé egy nagyon aranyos szöveg is. És mi volt az album?! Borítóképek. Én vagyok a borítóképe. J

~Nincs szőke hajam, se fehér lovam, de kimentenélek a toronyból, az kurva isten.! Szeretlek, Luce Styles. Jó volt ma a hógolyózás, és milyen jó lesz majd az este♥

Egyből, muszáj volt, be ’lájkolnom’, és hozzászólnom.

Luce Styles: De hé, tudod, mit szoktak, mondani a Lányaitok,! Nem kell nekem szőke herceg, csak a One Direction piros buszon;D♥

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: És Te mit szoktál mondani?! :P

Luce Styles: Nem kell nekem szőke herceg fehér lovon, jó nekem a barna, gördeszkán;D♥

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: Jéééé, én barna vagyok, és deszkázni is tudok.! Milyen véletlen, nem de?!

Luce Styles: Mindenképp.xd Szeretlek, Te hülye♥

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: Én is Téged, Szépségem♥

Harry Styles: Deszép nővérem van nekem.:D♥

Luce Styles: Igen, aki jól elvert Titeket, hógolyózásban.

Harry Styles: … Az más téma.! De én is szeretlek.!♥

Luce Styles: Awh, de cuki vagy öcsi, én is szeretlek.!♥

Harry Styles: Jah, én ezt Lounak mondtam, de Téged is szeretlek.;)♥

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: Oh, Hazza Bébi, tudod, hogy imádlak, de a nővéredet jobban.!

Harry Styles: Megcsaltál?! Hogy merészelted?!

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: Úgy, hogy jött egy angyal, és ellopta a szívem.;D♥

Luce Styles: nyomcik.-.-„ de azért szeretlek Titeket♥

Még beszélgettem egy kicsit ezzel a kettő idiótával egy kicsit, majd elkezdtem becsomagolni az ajándékokat, hogy ne az utolsó pillanatokban kelljen kapkodnom. Miközben nagyban cellukszoztam, valaki hátulról átölelt, és belepuszilt a nyakamba.

-Mit csinálsz Szépségem?! –suttogta Louis, a legédesebb hangján.

-Ajándékot csomagolok, még is minek látszik?!

-Azt, hittem, hogy varacskos disznót kergetsz. –mondta, mire elröhögtem magam.

-Azt majd egy kicsit később. –vágtam vissza, mire Ő egy hatalmasat nevetett.

-Azt halazd el a jövő hétre, ugyan is, most szépen elkezdesz öltözködni, mert elviszlek valahova.!

-Még is hova?!

-Majd meglátod, de öltözz melegen.! Amúgy, szereted New Yorkot?!

-Imádom. Egyszer úgy el akarok oda jutni.

-Jó, de most nem oda megyünk, de azért öltözködj. Kapsz fél órát.!

-Mi, van csak nem részt, vettél egy ’Hogyan legyünk diktátorok?!’ tanfolyamon?!

-Honnan tudtad?! –kérdezte, majd röhögve ment ki a szobámból.

Kutakodni kezdtem a ruháim közt, és végül egy zöld csőnadrág mellett, egy fehér kötött pulcsi mellet, egy barna kesztyű mellett és a szövetkabátom mellett döntöttem. Hajamat egy kicsit még jobban kivasaltam, szememet kihúztam, és már kész is voltam. 

Lent Louis egy nagy táskával a hátán várt engem, mikor leértem nem szólt semmit, beültünk a kocsiba, bekötötte a szemem, és elindultunk. Nem igen szeretem, ha bekötik a szemem, mivel olyankor ki vagyok szolgáltatva az embereknek, amit igen csak utálok. Nem utaztunk sokat, max fél órát, mikor a kocsi megállt. Louis kipattant belőle, kinyitotta nekem az ajtót, kisegített, de a kötést, még mindig nem vette le rólam. Egy kis darabig vezetett, majd megállított egy helyen, és levette rólam a kendőt. 

-Meglepetés.! –mondta mosolyogva.

-Ez nagyon aranyos Tőled, Louis, köszönöm.! –mondtam, majd megcsókoltam Őt.

Elhozott egy kültéri korcsolyapályára, ahol mindenki láthat minket, de ez különösebben egyikünket sem zavarja. Elmentünk felvenni a korcsolyánkat, Lou a kölcsönzöttet, én meg a sajátomat, ami a táskában volt.

-Tudod, ha így folytatod, még a végén, kell vennem neked egy korcsolyát. –nevettem.

-Jah. És akkor majd én is csinálom majd veled a dupla meg a tripla Axeleket.

-Nah, valaki csak nem utána nézett ennek a dolognak?!

-Csak a tévében láttam. –legyintett, majd felmentünk a jégre.

Körülöttünk mindenki nevetett, ahogy mi is. Jó sok kört mentünk, majd egy kicsit lehagytam Louist a korlátnál, mert odament hozzá pár rajongó, akik képet akartak vele, addig én mentem pár gyorsabb kört, és csináltam pár mutatványt, amit az emberek hangos tapssal, és éjenzéssel fogadtak, amire én csak meghajoltam és megköszöntem nekik.

-Rohadt ügyes vagy.! –mondta, ajd megcsókolt.

-Tudom. –mondtam nevetve.

Megtettünk még pár kört, majd mentünk is. A meglepetésem második állomása következett. A Trafalgar tér meseszép karácsonyi hangulatban volt. Árusok mindenütt, isteni fahéj, forralt bor és kürtöskalács illat terjengett a levegőbe, ami egyszerűen megbabonázott. Imádtam a Karácsonyt. Végigjártuk az összes árust, vettünk néhány karácsonyfadíszt, majd vettünk forralt bort és kürtöskalácsot. Természetesen az elsőt csak nekem, a másodikat már mindkettőnknek. Én vaníliásat ettem, Louis pedig cukrosat. Így sétálgattunk ketten London utcáin, kézen fogva, Karácsonyi hangulatban. 

Egy jó 10 óra körül hazamentünk, és még két órán keresztül beszélgettünk.

-Ugye tudtad, hogy ha kívánsz valamit a születésnapod előtti éjfélkor, akkor az valóra fog válni?! –néztem rá nagy szemekkel.

-És ha már mindenem meg van, ami kell?!

-Akkor miattam fogsz kívánni valamit.! –mosolyogtam rá.

-Rendben van.

Izgatottan vártam az éjfélt, és mikor az órámon 00:00 volt, gyorsan becsuktam a szemem, kívántam, mondtam magamban, hogy úgy legyen, majd egyszer csak Louis ajkait éreztem az enyémeken, ahogy lágyan csókol. Nyelveink „lassú táncot jártak”. Hosszú percekig csak így voltunk, majd Louis felém nehezedett, abba hagyta a csókot, és a szemembe nézett.

-Bolodg születésnapot.! –mondta mosolyogva.

-Boldog Születésnapot.! –feleltem mosolyogva, majd újra megcsókoltam.

-Igazad volt.

-Miben?!

-abban, hogy ha kívánunk, akkor az valóra fog válni.

-És mit kívántál?!

-Hogy veled kezdhessem a szülinapom, és kapjak Tőled egy csókot.

-Na ugye megmondtam, hogy valóra fog válni.!

-Igen, Te megmondtad.! De most aludjunk.! –mondta, majd egymást ölelve elaludtunk, mind a ketten, a 20. születésnapunkon.

34.fejezet

WoWcíííí*-* Ííííí 12 komiii, és 30 szavazás jeeeee♥ Imádlak Titeket.!♥ Nos, van egy rossz és egy jó hírem. Kezdeném a rosszal: a héten csak ez az egy rész lesz, és jövőhéten is... /vizsgaidőszak..blaa.:S/ és a jóhír, már tényéeg Karácsonyi hangulat van a blogban tehát a Karácsonyi rész, köbö olyan hosszú lesz, mint a koncertes. És, ennyi;D♥ Kérem a vegyes érzelmeket.:D ImádomazOlvasóimat♥

Andi: Kökii szépen♥ Hát igen, egyik legjobb dolog.:D
Lizzy: Verd, de azért mégse, hát igen, egy kis cuppanós puszikát;D♥ Örülök, hogy tetszett^-^
Lena: Kökii szépen♥ Ne bántsd már Te is.!!! És nyugi, minden okés lesz;D
Doriszka: Örülök, hogy tetszik^-^ Nagyon szívesen, és oki;D♥
Zsófia: Kökiii szépen, örülök, hogy tetszik^-^♥
Anna D: Örülök, hogy tetszik,és nagyon cukiii vagy♥
Doriszka: Kökiii szépen, hát igen, Ő már csak ilyen;$♥
Harry:;amp: Üdv itt.:D♥ Örülök, hogy szereted mindegyiket, ez csak jót jeent nekem:D♥ Hát, általában akkor, mikor összejön a 10komi, kivéve a most elkövetkezendő 2 hétben.:/
Szimonszi: Kökiiiii szépen, nagyon aranyos vagy♥
Henike: Köki szépen, hát itt van a "kívánságod";D♥
Henriette: Kökiiii szépen, örülök, hogy tetszik.:D♥
Hope: na, már is jobb;P Kökiii szépen, cukii vagy^-^♥ És okii.:D

Két hét telt el a műtétem óta, és pontosan egy hét van Karácsonyig. Azért is várom már, mert ez lesz az első Karácsonyunk Louisval, és hát, ez lesz az első olyan Karácsony, amikor elmegyünk a fiúk szülővárosaiba. Annyira várom, mert Louis azt mondta, hogy Doncasterbe van egy korcsolya pálya, és már ki akarom próbálni. Bár, ők az mondták, hogy ne, mert túl veszélyes, mert bármikor rosszul lehetek meg ilyen hülyeségek. Hát én pont leszarom ezeket, de se gáz. Jah, amúgy a műtétem jól sikerült. Miután felébredtem, még 4 napig bent kellett lennem, ahol napi szinten vittek mindenféle hülye kontrollokra, bár annyi pozitívum származott belőle, hogy mindig volt bent valaki, aki boldogított. Liammel általában Batman filmeket, vagy egyéb filmeket néztünk, Niall mindig csempészett be nekem valami finom kaját, mert állításom és állítása szerint pocsék a kórházi kaja. Zayn általában felvilágosított arról, hogy éppen miről pletykálnak a kórház falain kívül, és csak úgy általánosságban órákat beszélgettünk 6bár azt mindegyik fiúval meg volt/. Harry és anya, természetesen mindig túl aggódták a dolgokat, mikor bent voltak. Nem tudom elképzelni, mit csinálhattak abban a napi pár órában, amikor nem nálam voltak bent. Oké, hogy nagyon szeretnek meg minden, de jó kezek alatt voltam, és szerintem jobban túl reagálták a dolgot, mint én, pedig én voltam az, akit műtöttek. Zoeyról, nincs semmi hírem sem, bár minden reggel találok egy szál vörös rózsát a szekrényemen, ami vagy meg van szárítva, vagy egy kicsit meg van égetve, mert tudja, hogy úgy imádom a rózsákat. És, hát Louis. Ő is mindig bent volt, hogy boldogíthasson engem. És természetesen boldogított is. A nevetésem 90%-át Ő okozta, főleg akkor, mikor spontán üvöltözni kezdett, vagy amikor spontán hülyeségeket beszélt, hülye hangon. Mindig próbált megcsikizni, de abból mindig az lett, hogy Ő fetrengett az ágyam végében röhögve, szinte már sírva. Hát igen, attól, hogy kómában voltam, nem lettem csikis, és ezt vele is közöltem. Egyébként, visszatérve Liamre, ha mondhatom, sokkal jobb lett a kapcsolatunk, mint azelőtt, hiszen ez alatt a pár hét járás alatt, jobban megismertük egymást, ami igen csak hasznunkra vált, így mindig ki tudjuk húzni a másikat a szarból. Tényleg Őt tartom a legjobb barátomnak, amit Louis és Danielle egy cseppet sem bánnak, sőt.! Inkább örülnek neki, hogy így egymásra találtunk. De most komolyan, Louis miért lenne féltékeny egy olyan srácra, aki összehozott minket?! Vagy is, igen csak benne volt a keze a dologban.

De, visszatérve az én Louis-Muimra /így szoktam hívni, mikor idegesíteni akarom, vagy CsíkosRépának, mikor hogy/ nagyon jól megvagyunk de tényleg. Beszéljünk kicsit az „adottságairól”. Ahhoz képest, hogy mennyire hülye, néha úgy meg tud lepni, hogy mennyire komoly témákba is bele tudja magát ásni, és egy cseppet sem viccelődik rajta. Mindig tud tanácsot adni, ami számomra igen csak fontos, egy kapcsolatnál, bármit elmondhatok neki, ahogy Ő is nekem. Elmeséltük egymásnak a múltunkat, sé rá kellett jönnünk, hogy neki sokkal jobb élete volt azelőtt is, mint nekem. Félig-meddig már tudjátok a történetem, de még koránt sem ért véget, még messze van a Vég. De most beszéljünk a pozitív dolgokról. Tehát, elmesélte, hogy a húgait mennyire imádja, hogy tiszta büszke magára, mert szerepelt egy sorozatban max 5-10 percig, mire én megdicsértem, hogy ehhez már nagy színészi tudás kell. Mesélt a szülei válásáról, amit kicsit mindketten megsirattunk. Beszélt a régi barátairól, arról, hogy milyen volt az általános suliban és a gimiben /mutatott pár képet magáról, azt hittem, hogy ott halok meg a nevetéstől/. Én is mutattam neki a laptopomon képeket a régi időkről, és pár kép kifejezetten tetszett neki, még azok közül is, amiken Starkkal vagyok, és ennek igazán tudok örülni. Leginkább ez a két kép tetszet neki a legjobban.

Meséltem Louisnak a táborról, amiben összebarátkoztunk, mi négyen, a gimis éveimről. A korcsolyázásról, és úgy mindenről, ami eszembe jutott.

Amúgy, ebben a két hétben, szinte nagyobb becsben voltam tartva, mint az Angol királynő. Minden lépésemet figyelték. Napközben lent kellet feküdnöm a kanapén, olvasnom, gépeznem, tévéznem, és bármit csinálnom, ami nem megerőltető. Esténként Louis mellett aludtam, vagy az Ő szobájában, vagy az enyémben. Mindig volt itthon valaki, aki ügyelt arra, hogy rendesen szedjem a gyógyszereket, egyet se hagyjak ki, jól vegyem be. Leginkább azon csodálkozok, hogy a mosdóba nem kísértek még el. Bár, simán kinéztem volna belőlük. 

És, mivel még egy hét van Karácsonyig, úgy döntöttem, hogy útra kelek, és elkezdem a „Karácsonyi Nagy Bevásárlásom”. Már éppen mentem volna fel a szobámba felöltözni, mikor Dani és Perrie lépett be a lakásba.

-Hát maga hova indul,! –szólt rám Danielle.

-A szobámba. Felöltözni.

-Mert?! –kérdezte Perrie.

-Mert elmennék bevásárolni.

-A kaja ügyet már mi elintéztünk. –mutatta fel Dani a csomagokat. –Úgy, hogy, most tűnés vissza a kanapéra.!

-Jaaaj, de én most a Karácsonyi vásárlásról beszéltem.! 

-Az mindjárt más. Kapsz fél órát, aztán nyomás csajos napot tartani a plázába.! –ujjongott Perrie.

Hát jóóó. Felmentem a szobámba, és keresgélni kezdtem. Valami karácsonyos cuccot akartam felvenni, ami jó lenne ezekhez. Végül is, találtam egy aranyos párosítást, egy bordó csőnadrágot, fölé egy fehér pólót, a fölé, pedig egy szövet-bundás kabátot, ami fekete, illetve egy fekete tornacipőt. Tettem fel két masnis fülbevalót, hajamat kifésültem, szememet feketével kihúztam, és már kész is voltam.

-Indulhatunk?! –mosolyogtam rá a csajokra.

-Igazi csaj van. Ha vásárlásról van szó, egyből jobban leszel. –nevetett Dani.

-Ez nem igaz.! Csak akkor, ha a Karácsonyi vásárlásról van szó.!

Nem is loptuk tovább az időt, beszálltunk Perr kocsijába, és elindultunk a pláza felé. Egyébként a London Mall hatalmas. A szó legszorosabb értelmében. Van vagy 5 emeletes, kívülről sötét lila, és most rajta az arany illetve ezüstszínű csillag, hópihe illetve egy szarvas minta nagyon jól kiemeli a lényegét és a szépségét. Bent, a földszinten volt felépítve a Mikulás kívánság házikója, ahova bemennek a gyerekek, beleülnek a Télapó ölébe és kívánnak Tőle és a Manóitól valami aranyosat. Ezt kiskorunkban Harryvel mindig is imádtuk. A beltéri díszítés is nagyon szép volt, volt egy óriási fenyő is, ami a legszebb díszekkel volt felruházva, az oszlopokon az ezüstszínű égősorok csavarodva mentek fel a tetejükig, az emeletről arany és ezüstszínű díszek lógtak lefelé, minden boltban volt valami karácsonyi. A könyvesboltokban néhány könyvre tettek szaloncukrot, amit ellehetett vinni a könyvvel együtt /hah, már van 5 szaloncukrom, mert vettem 5 könyvet/, a ruhás üzletekben leginkább a próbababák fejére van téve a Mikulás-sapka. Az éttermekben kürtöskalácsot, illetve forralt bort árulnak, amit én és Dani fogyasztottunk, mivel Per vezet. Ragaszkodtam hozzá, hogy először a játék üzletbe, pontosabban egy plüss-játék üzletbe menjünk be. Végig haladtam a különféle puha és szőrös karácsonyi játékokon, amiket megölelgettem, mind egy szálig. Aztán végig a Barbie soron, át a társasjáték részlegen a vicces plüss részleghez. Mikor még, úgy mond „rosszban voltunk” Louisval, akkor is tudtam, hogy mit fog kapni. Egy Nyuszi, amin van egy csíkos felső, és egy répát szorongat, és ha megnyomjuk a hasát, akkor azt mondja édes hangon, hogy ’I Love Carrots.!’. Végül emellé még vettem neki egy plüss zebrát, ami egy szívet tart a kezében, amire az van írva, hogy ’I ♥ You.!’. Tudom, eléggé nyálas, de ezek ilyen Louisos dolgok. A lányok itt nem vettek semmit, és ezután átmentünk egy Calvin Klein üzletbe. Személy szerint, én nem igen szoktam alsókat venni a fiúknak, de se gáz. Perrie és Danielle segítettek. Jó, tény és való, hogy ez így eléggé hülyén hangzik és jön is ki, de akkor is így van. Mikor itt végeztünk, meglátogattuk a rendes ruhásüzletet, ahol volt női illetve férfi ruházat is. Niallnek találtam, egy édes ’I’m Hungry’ feliratú pólót, aminek a zöld alapján van egy hamburger, hullámzik a „hasa” és az mondja egy hatalmas buborékban ezt a szöveget, mellé vettem neki egy pár hosszú karácsony mintás zoknit /bár azt mindenkinek vettem a móka kedvéért/, Harrynek találtam egy farmer zakó-kabátot, amilyet amúgy is imád, egy bordó ülepes gatyát, és persze a zoknit. 

-Hé, Perr, ha én ezt megveszem Zaynnek nem gáz?! –mutattam az ’I’m Cool Kid, You Have Got Problem?!’ feliratú pólóra.

-De hogy is, imádni fogja. –mondta nevetve.

Akkor Zayné is meg van. Liamnek itt nem vettem semmit, csak a zoknit, neki mást szándékozok venni. Louisnak sem vettem itt semmit. Tovább mentünk a könyves boltba, ahol egyből megtámadtam az Éjszaka Háza sorozat összes részét, és mind megvettem Liamnek, illetve magamnak egy Darren Shan könyvet. Ezután elmentünk az ékszeres boltba, ahol vettem Perrinek egy fülbevalót, úgy, hogy ne lássa, ami egyébként nagyon aranyos, mert egy pár macis és egy pár bajszos van rajta. Daniellenek egy ’Dance’ feliratú nyakláncot vettem, majd mindkét lánynak egy karkötőt a nevük kezdőbetűjével. Ezután az én kedvemre tettek a lányok, és bejöttek velem a Metal Shop nevű üzletbe. Ismét elállt a szavam attól, hogy milyen irtó jó cuccok vannak itt. Louisnak itt akartam venni egy Green Day-es pólót, mivel tudom, hogy szereti, vagy legalább is szerette Őket, és a régi szép idők emlékére vettem neki egyet. Szerintem tetszeni fog neki, mivel az American Idiot album borítójáról van rajta a kép, a kéz benne a szívgránáttal, és rá van írva, hogy ’Don’t wanna be American Idiot.!’. Úgy döntöttem, hogy meglepem magamat egy pár szegecses karkötővel, majd mikor láttam, hogy Dani és Perrie kifizettek valamit, gyanakodni kezdtem, de mindegy. Megláttam, egy gyönyörű piros fűzős ruhát, amit sajnos nem tudtam megvenni, mivel csak erre volt „keretem” ugyan is, még akarok egy pár kört járni. Nagy fájdalommal ott hagytam, majd megláttam egy Jokeres, illetve egy Marilyn Mansonos bögrét, ami ismét szívfájdalmat okozott, hogy ott kellett hagynom. Na mindegy, majd máskor. Csak nem kapkodják el. 

A visszafele utat végig beszélgettük a lányokkal, hogy mikor is fogunk sütni, meg ilyen hülyeségek. Egy biztos., én tuti, hogy fogok sütni, nem nagyképűségből, de aki egyszer eszik az én mézeskalácsomból, az akkor másikat nem is fog kívánni, ezt garantálhatom. 

Nevetve mentünk be a lakásba, ahol én felslisszantam a szobámba, és jól eldugtam az ajándékokat, mivel a lányok kint hagyták a kocsiban. Gyorsan átöltöztem melegítőre és egy bő pólóba, és mentem is le a fiúkhoz, akik a nappaliban nézték a tévét. Éppen az időjárás jelentés ment a tévében.

-Holnaptól igen nagy mennyiségű hó várható. Valószínűleg nem lesz akkora méretű, hogy tömegközlekedési zavart okozzon, de azért mindenki vezessen óvatosan az elkövetkezendő napokban. Mivel egészen januárig havazás várható, ezért örömmel mondhatom, a kedves nézőknek, hogy idén Fehér Karácsonyunk lesz. Ennyi volt mára az időjárás jelentés. Viszont látásra. –mondta a csaj, Zayn kinyomta a tévét, mindenki összenézett mindenkivel, majd egyszerre tört ki belőlünk az ujjongás.

Jó, hogy örülünk, hiszen, lehet majd hóembert építeni, hóangyalt csinálni, hógolyózni, szánkózni és minden ilyen dolgot csinálni.! És a Karácsonyi vásár is sokkal hangulatosabb lesz úgy, hogy minden fehér lesz. Éljen.! Már is teljesen belém költözött a Karácsonyi hangulat.! 

33.fejezet

WoW.! Még egyszer elmondom, hgoy fantasztikusak vagytok, hogy a rövid részekre is ilyen sok komit tudtok hozni, pontosabban 12-t, pedig azt hittem, alig lesz 8.:$ És túúúúúúl a 35.000-es megtekintésen*-* Jeeeee. És arra gondoltam, hogy mi lenne, ha azt csinálnám, vagy is Ti, hogy 10kommenttől hoznám a következő részt?! Remélem benne lesztek^-^ Ez is kicsit rövidebb rész lett, de azért remélem ez is elnyeri majd tetszéseteket.! ImádomazOlvasóimat♥

Lizzy: Köki.:') Hát igen, most majd minden oké lesz;D Te kisMozart, látszik, hogy apádra ütöttél;D xdd♥
Doriszka: Jeee.:D Mondjuk én is örülnék neki, hallod.:D♥
Andika: Hát igen, vész esetén, kérem értesíteni: ANYA;D♥
Andi: Kökiii szépen, örülök, hogy izgalmasnak találod.:D♥ és nömö;D♥
Luca: Kökii szépen, nagyon aranyos vagy♥ Én Luce nevét, úgy ejtem, hogy 'Lúsz' xd Jee éljen a jó angolom.:D
Lena: Hát igen, végre.! De lesz;D Muhahaha.
Zsófi: Jaaaj, kökiim nagy cuki vagy♥ hát, mert én úgy éreztem, hogy rossz lett, de lehet nem.;$ Örülök, hogy tetszik.:D
Hope: Nő?! Ezt ki kérem magamnak, még csak 14vagyok.! De azért kökiiim.:$♥
Dóri: Pedig ezt komolynak szántam.xd Hát igen, Ő már csak ilyen "szereti öcsike"... Ha az megtörténik, akkor eléggé érdekes, de lehet megcsinálom ennek az alter változatát, amiben meghal... Jeeee, i luw hepí részek♥ és értettem.! :D
Henike: Kökii, és igen, végre.:D Hát, hamarosan újra írok róluk, ebben a részben is lesz egy kicsike;D♥
Szimonszi: Hát igen, pontosan ilyennek szántam;D Örülök, hogy örülsz.:D És kökiii♥
Henrietta: Kökiiiiiiim szépen, nagyon aranyos vagy♥

Zoey

Gyorsan szedtem a lábam az utcán, hogy mi hamarabb haza érjek. Pontosabban az előtt, mielőtt Stark hazaérne. Hatalmas nagy kő esett le a szívemről, mikor láttam, hogy nem ég sehol sem a villany. Megkönnyebbülve dudorásztam, felkapcsoltam a villanyt, majd a szívbajt kaptam. Stark és Lucas ott ültek a fotelben.

-Hol voltál Vöröske?! –kérdezte Stark.

-Sétálgattam egy kicsit.

-És merre?! –nézett fel a könyvéből Lucas.

-A parkban. –feleltem.

-Valóban?! –vonta fel szemöldökét Stark. –Ez furcsa, pedig mi is ott voltunk, és átnéztük utánad ez egész parkot és környékét.

-Ömmm, biztos már előttetek elmentem.

-Hagyd abba a hazudozást.! Hol voltál, ne kelljen még egyszer kérdeznem.! –emelte fel a hangját Stark.

-Lucenál… -suttogtam. Láttam, hogy Stark teljesen idegesen lépked felém. Rám nézett, majd egyszer csak pofon vágott.

-Hőőő, Stark nyugi, haver. Állj le.! –fogta vissza Lucas.

-NEM.! Simán lebuktathat minket, és akkor mehetünk vissza azokba a nyomortanyákba.! Te is szépfiú, és ne mondd azt, hogy vissza akarsz oda menni.!

-Nem akarok. De nem lehetne megkérdezni Zo-tól, hogy miért volt nála?!

-Mert kórházban van. –feleltem halkan, miközben még mindig az arcomat fogtam.

-Minek van kórházban?! –kérdezte Lucas.

-Mert műtéte volt, és most kómában van. –mikor ezt kimondtam, Stark egész egyszerűen zokogva esett össze a padlón.

Mikor Luceról szoktunk beszélgetni, és valamelyikünk tud róla valami rossz dolgot, vagy felemlítjük a múltat, hogy mi történt Luceszal, Starknak általában ez a reakciója. Megváltoztatta az intézet, sokkal agresszívabb lett, de már próbálja kontrollálni magát, viszont egy dolog nem változott az évek során. A Lucehoz való érzelmei. 4 évig, míg nem láttuk Őt, max képekről, Stark még mindig ugyan úgy szerelmes volt belé, imádta Őt, szinte jobban, mint egy istennőt, ám nem esett teljesen a rabjává, tehát nem lett belőle megszállott. És bármi rossz dolog történik vele, nem számít, hol vagyunk, összeesik, zokog, vagy negyed óráig nem tudunk hozzászólni, mert mindenkit eltaszít magától, de aztán megnyugszik és lehet vele beszélni. Hármunk közül Ő került a legrosszabb helyre. Minden héten valaki ott, azon a helyen, öngyilkos lett: felakasztotta magát, agyon lőtte magát, és egyéb ilyen dolgok. Megölték egymást a „rabok”, vagy éppen megerőszakolták egymást. Az ottani hóhérok, minden héten kivégeztek egy embert. Miért is?! Mert tényleg ott voltak az Igazi Gyilkosok. Starkot vádolták legfőképp, mivel az Ő ujjlenyomatai és karkötője volt a helyszínen, ezért Őt ítélték el a legkegyetlenebbül. És csak azért úszta meg a felakasztást, agy lefejezést, mert mindig jól viselkedett. Nem akart megerőszakolni senkit, és nem is hagyta magát. Senkit sem fenyegetett, Ő még ott is különc volt. És csak egy dolog tartotta vissza az őrülettől, és az öngyilkosságtól: Luce. Tudta, hogy Ő valahol idekint van, a nagy Világban, és vár rá. Ha nem is úgy, mint szerelmeként, legalább legjobb barátja ként. És ha, már Luce nem is szereti, Stark szerelme halhatatlan lesz iránta. Fogalmam sincs, hogy csinálta ezt, de az én bevallásom és Lucas bevallása szerint, egyikőnk sem bírta volna, mert nekünk nem igen volt olyan valaki /Luceon kívül persze/ aki fontos lett volna. Ezért is Stark a legerősebb közölünk. 

Mikor már úgy érezte, hogy lecsillapodott, oda jött hozzám és megölelt.

-Ne haragudj, Zo, nem akartam, csak tudod, a dühöm. Tényleg nem direkt volt.! –mondta és adott egy nagy puszit oda, ahol a pofon csattant.

-Nem haragszok, ezt Te is tudod jól. De Luce jobban lesz, ne aggódj.

-Remélem is.! Kellenek az új énekesek, unom már, hogy mindig Ti nyertek. –mondta nevetve Lucas.

-Azt csak szeretné. Nálunk senki nem jobb.! Igaz, S?! 

-Ez csak természetes Z.! –mondta, majd lepacsiztunk.

Miután még beszélgettünk egy kicsit, elmentünk enni, fürödni, majd aludni.

Luce Styles

Nem igazán tudom, hogy mit történik velem. Anya itt van, és sír, Harryvel együtt. Louis teljes áhítattal mered rám, miközben orvosok és nővérkék rohangálnak körülöttem. Gépek csipogását hallom. Tűket szurkálnak belém, a szememet nézik, a torkomat, és szinte mindenemet. A hasamat. Te jó ég a hasamat is nézik.! Akkor látni fogják a vágásokat. Lenéztem a hasamra, és egy pillanatra, még én is elundorodtam.! Egy hatalmas vágás ékeskedett a hasfalamnál. Ez már biztos, strand sztornó. Ezen a vágáson, rengeteg varrat volt, be van gyulladva, és ha jól látom, talán még gennyezik is. A következő pillanatban, Zayn, Liam, Niall, Dani és Perrie rohantak be a szobába, és mikor megláttak a fiúk, megkönnyebbültek, aztán lefehéredtek, a lányok meg egész egyszerűen falfehérek lettek. Erre csak egy halvány mosolyt ejtettem, de egyből abba hagytam, mert egy éles fájdalom nyilallt belém, mert rájöttem, hogy átvarrják a sebemet. Ordítani volt kedvem, de valahogy egy hang sem jött ki a torkomon, és hagytam, hogy a dokik kéjük-kedvük szerint vagdossanak. Egész hamar végeztek, még egy negyed órát ügyködtek rajtam, majd fáradtan, ám egyben megkönnyebbülve mondtak valamit anyának és Harrynek, amitől mindenkinek jobb kedve lett. Nem tudtam mi ez a nagy felhajtás körülöttem, mert alig emlékszek bármire is az elmúlt pár napból, hétből, hónapból?! Nem tudom, teljesen elvesztettem az időérzékem.! 

-Hé, csajos, túl élted?! –jött mellém Zayn, majd megsimogatta az arcom.

-Mit is?! –kérdeztem.

-A műtétedet.! Gyomorfekélyed volt, de már nincs, és volt benned valami fém darab. Hallhatnánk ennek a történetét?! –vonta fel a szemöldökét Harry.

-Akkor igen, túl éltem. –mosolyogtam- Akkor már értem, hogy miért fájt mindig a hasam. Régebben volt egy műtétem, kb. 4-5 éve, és akkor valószínűleg az orvosok bent hagyhattak valamit. –vontam meg a vállam.

-Ezt nem szabad ilyen lazán venni.! Mi van, ha most valami nagyobb bajod lesz?! –aggodalmaskodott Perrie.

-Nem úgy volt, hogy mi rosszban vagyunk?!

-De igen. –vörösödött el. –csak aztán beszéltem valakivel, és elmondta nekem az igazat. Ne haragudj, hülye voltam. Bocsánat mindenért, amit tettem.

-Se gáz. Nem csinálok ilyenekből ügyet. –mosolyogtam.

Mindenki beszélt velem egy pár szót, aztán jött Louis.

-Nah, hogy vagy?!

-Most keltem fel a kómából, nem rég bevarrták, vagy fogalmam sincs mit csináltak a gyomrommal, kivettek belőlem egy fémdarabot, alig élek szinte, de azért remekül vagyok köszi.! Úgy, kedvem van lefutni a Marathónt. 

-Haha, nagyon szarkasztikus kedvében van valaki. –mondta mosolyogva Louis.

-Ez van. Megszoksz, vagy megszöksz.! Választhatsz.!

-Azt hiszem, az elsőt választanám. –mondta, leült a székemre, megfogta a kezem, és megcsókolt.

Hallottam, ahogy a teremben mindenki egymást kérdezgeti, hogy mi van, mire Liam egész egyszerűen mindenkit lecsitított, majd kivonultak a kórtermemből, így kettesben hagyva minket. Eközben Louis nyelve a behatolásért küzdött, amit egy kisebb idő után megadtam neki. Mikor megpróbált átölelni, felszisszentem, mert eléggé fájt az érintése.

-Ne haragudj, nem akartam.! –simogatta meg az arcom.

-Semmi gond. –mondtam mosolyogva. Oldalra néztem a szekrényemre, és két dolgon akadt meg a szemem, egy ankh-os nyakláncon, és a medvés-pingvines plüsst. Nagy nehezen feltornáztam magam ülőhelyzetben és Louisra néztem. –ezeket ki hozta?

-Zoey. –mondta halkan.

-Tehát Londonban vannak?! Itt van a múltam, Londonban?! –kérdeztem inkább magamtól, mint sem Louistól.

-Igen. –bólintott. –És én mindent megfogok azért tenni, hogy a múltad ide kerüljön, és együtt lehessünk a jövőd.! –nézett a szemembe, miközben arcomat a kezei, közé fogta, és egy lágy csókot lehelt ajkamra.

-Köszönöm. –ennyit bírtam csak kinyögni, egy részt a fájdalomtól, más részt pedig, a meghatódottságtól…

3. Award

Haliiii drágáim.! Sajnos nem új résszel érkeztem, de az holnap lesz fent  ezt megígérhetem;D Hanem egy számomra örömhírrel.:D A blogom megkapta a 3. Díját *Vivii*től♥ Kökii szépen neki♥

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3.Tegyél fel 11 kérdést.
4. Küld tovább 11 embernek.

11 Dolog Rólam:

1. 14éves vagyok.
2. A blogot tavaly nyitottam, pontosabban augusztusban.
3. Kedvenc színem a fekete és a piros.
4. Kedvenc bandáim: Ramones, The Beatles, One Direction, Green Day, Slipknot és Marilyn Manson♥
5. Angolul és oroszul tanulok, de még a latint és a franciát szeretném megtanulni.
6. Szeptemberben leszek 9.-es, tehát most 8.-as vagyok.
7. Van két ütődött legjobb barátnőm, és megint csak 2 nem normális barátnőm, akiket történetesen imádok♥
8. Kedvenc színésznőm: Liz Gillies /nem véletlenül Ő lett a főszereplő/
9. Kedvenc gyilkosom, Joker*-* /R.I.P. Heath Ledger/
10. Kedvenc filmjeim a 10 Dolog Amit Utálok Benned, és az Isten Hozta Őrnagy Úr.!
11. Kedvenc számom a 666.:D
Válaszolj 11 kérdésre:

1. Ki a példaképed és miért?! Első helyre mindenképp Marilyn Mansont mondanám, mert, hogy ha nincs az az ember, akkor én teljesen bediliztem volna. A zenéje segített azzá, aki most vagyok. Második helyre pedig Joan Jettet és Cherrie Curiet tenném, és tudom, hogy régen drogosok votlak, de hogy ne lenne a példaképem az 1. csaj-rock banda alapító tagjai a példaképeim,!
2. Eddig mennyi blogod volt? Ha jól számolom 3 olyan, amit teljesen be tudtam fejezni.
3. Van háziállatod?! Van, egy németjuhászom, Héra^-^
4. Kit tartasz a legfontosabbnak az életedben?! Igazából, nincs ilyen ember az életemben, mert nem igen szoktam ilyen témákból fontossági sorrendet alkotni.
5. Ha választanod kellene, mit választanál?! Keringőt táncoló kutya, vagy Kiss You-t éneklő macska?! Táncoló kutya, mert a kutyikat jobban csípem.
6. Mennyit foglalkozol a blogod külsejével?! Ha dizi csere van, akkor minimum 3 órát, de ha nincs, akkor köbö 1 órát.
7. Mennyi közösségi oldalon vagy regisztrálva?! Asszem' 6.
8. Mennyi időt vesz igénybe egy rész megírása?! Max 1 óra.
9. Láttad már az Alkonyat: Hajnalhasadás 2. részét?! Még nem, de tervezem megnézni.
10. Van, ami szimbolikusan téged jelképez?! Leginkább a pentagramma /ötágú csillag/ és a hörgős zenéim.
11. Kedvenc könyv?! Leiner Laura: Szent Johanna Gimi és P.C Cast+Kristin Cast- Az Éjszaka Háza sorozat.

11 Kérdés:

1. Mi ösztönöz arra, hogy írd a blogod?
2. Miért pont az lett a főszereplőd neve, ami?
3. Kedvenc mesehős?
4. Miért pont olyan lett/ek/ a főszereplő/i/d amilyenek?!
5. Kedvenc zene?
6. Olvastál már 3-nál hosszabb részes könyvsorozatot?
7. Milyen nyelven szeretnél megtanulni?
8. Kedvenc ország?
9. Van valami olyan tárgy, ami szerencsét hoz neked?
10. Mit utálsz a legjobban?
11. Do you speak Engleish?! 

Küldd tovább 11 embernek:
Andika
Hope

/sajnos nekem azért lett csak 2, mert már többször tovább küldtem a kedvenc bloggereimnek, és kifogytam../