38.fejezet

Először is, nagyoon kökiim az 5 kommentet és a 13 szavazatot♥ Drágák vagytook♥ Legyen az, hogy mivel mostanában nehezen jöttek össze a komik, ezért ha újra rendszeresen összejön az 5-6 komi, akkor vissza próbálok állni a napi frissekre, amennyire időm engedi. Nos, mivel sokan írtátok, hgoy remélitek, hogy nem vetek véget itt a történetnél, elmondom,h goy nem vetek véget még, mivel most is eleve itt a friss, más részt meg, én úgy terveztem, hogy ha végeznék ezzel a történettel, akkor vagy az elejének kéne 5-ösnek lennie, vagy a végének, de ha a végének, akkor ott is 0. Tehét eddig köbö, olyan minimum 50 fejezetre tervezem, de lehet több lesz, kevesebb nem biztos. Jah és még valami: Happy Halloweeeeeeen♥♥♥ /Csak mert kedveeeenc ünnep, és mert ilyenkor tisztára bevagyok zsongva, főleg, hogy most Telihold van*-* Említettem már, hogy imádom a horrort emg a vámpírokat meg a többi "rémísztő" lényt.:Đ /

Lena: Muhahaha tiszta jót röhögtem ezen a komidon.xĐ Amúgy meg, még mindig nem ölheted meg.! Mjad szólok, hogy mikor.! Oks?!♥ Már Te is emgakarsz engem ölni. Húzz egy számot, és állj be a sorba;)
Fruzsina: De aranyos, ahogy az olvasóim összedolgoznak, és kiakarják nyírni a főszereplőmet♥ Megható pillanat. Semmi gond, haha akkor ügyii vagyok. noego.
Doriszka: Ez de aranyos volt^-^ hát pedig látod, megtette... áhh, semmi gond. én is sokszor beszélek így;)
Enikő: Muhahaha köki♥ Hát igen... Luw Harold, kivéve, amikor nem.
Dóra: Akkor úgy tűnik, jól emgírtam.:Đ Kökiim szépen♥♥

/Reni szemszöge/

-Oké, a mentők 10 perc múlva itt vannak.! –rohant ki hozzánk, a nappaliba Liam.
-És mi van, ha akkor már késő?! –kérdeztem zokogva.
-Reni, azt sem tudjuk, mióta fekszik ott, és hogy mitől.! Pulzus?!
-Nem merem…
-Hogy érted, hogy nem mered?! –értetlenkedett Liam.
-Hát, úgy, hogy jég hideg, és mi van ha… -nem volt erőm befejezni a mondatot.
-Ne is beszélj ilyeneket.! –mondta szintén zokogva Louis.
-Engedjetek ide.! –lökött el minket Liam, majd megnézte Bella bal csuklóját és a nyakát, majd közel hajolt hozzá, hogy megnézze, hogy lélegzik-e még, nem mertem oda nézni. –Jó, van pulzusa és lélegzik is.
Louissal csak megöleltük egymást, és áldottuk az Eget. Akkor észre vettem, hogy van valami Bella kezében, egy kis doboz. Kivettem onnan, és láttam, hogy egy gyógyszeres doboz. Az a gyógyszeres doboz…
-Mit tettél, Baba?! –simogattam meg a hideg arcát.
-Mert?! –szólalt meg Tola.
-Hosszú, majd elmagyarázom. De várjunk csak, Harrynek már nem haza kellett volna érnie?! Harry.! –mondtam és felrohantam, majd minden szobát végig kutattam, de semmi nyoma nem volt. Gyanús volt ez nekem…
-Reni, itt vannak a mentők.! –hallottam Niall hangját és egyből lerohantam, és vittem a legfontosabbakat: Bella gyógyszere, kedvenc könyve és a telefonja. Jó, nézzetek hülyének, amiért nem ruhát viszek, de Bella azt állítja, hogy mindig legyen könyv az embernél, sosem lehet tudni, mi fog történni.
Lent már a hordágyon volt és vitték ki, majd közöltem, hogy én megyek Vele, a mentővel, a többiek meg a kocsikkal.
10 perc alatt bent voltunk a kórházban, addig a mentőben is rá volt csatlakoztatva a lélegeztetőre. Egyből a műtőbe tolták be, és mi csak vártunk, vártunk és vártunk.
-Még is mitől?! Vagy miért?! –értetlenkedtem.
-Mi sem tudjuk, nincs valami a telefonjában, ami elárulhatja, hogy miért?! –kérdezte ismét Liam, mert a többiek alig bírtak megszólalni az idegességtől.
-Hát… van itt egy ’Sajnálom’ üzenet Hazzától, és… -itt nem tudtam megszólalni, mert leblokkoltam.
-Mi az?! –nézett fel Louis.
-Az anyja. Ő hívta. Mit művelt már megint az a büdös ribanc?!
-Naaa, Reni.! –szóltak rám mindannyian.
-Ti ezt nem értitek, azért mondom ezt rá, mert semmit nem foglalkozott Bellsel. Felőle meg is dögölhetett volna. Vagyis, az utóbbi 3-4 évben, biztos ez volt. El volt foglalva, a szerelmével és a lányával. Semmibe vette Őt, általában mindig adott neki pénzt, és azzal általában el volt, hogy legyen gyógyszere meg minden ilyen hülyeség. És ami az egyik legrosszabb, lehet, hogy itt tisztára nyitott meg minden, de otthon, a sulijában ez egyáltalán nem így van. Mindig Ő az, aki a ’tartalék’ szerepét tölti be. És ez nagyon rosszul esik neki, és…
-Várjatok, én asszem tudom, hogy miért tette ezt. –szólalt meg Niall felnézve a telefonjából.
-Miért?! –néztünk mind Rá.
-Hát ezért.! –mutatta meg nekünk a telefonját, és azt hiszem, mindannyian ki fogjuk nyírni Harold Edward Stylest. Megcsalta az a szemét állat… Ott virított Niall képernyőjén, ahogy éppen azt a lányt csókolja, undorító…

-Hogy volt gerince?! –tört ki Jade.
-Az a mocskos állat. A buli napján, mikor megismerkedtünk, akkor is láttam őt egy barna hajú lánnyal, és asszem együtt mentek a mosdóba.. –töprengett Tola, és láttam, ahogy próbál visszaemlékezni, hogy ki is lehetett az a lány.
-Akkor Ők voltak azok.. –döbbentem le. –Most felhívom, és közlöm vele, hogy a barátnője kórházban van.
Csörr, csörr, csörr és már fel is vette:
-Szia Reni. Mondjad, mi újság?
-Harry, kérlek, gyere olyan gyorsan a kórházba, amilyen gyorsan csak tudsz.!
-Miért?!
-Bella kórházban van. –jelentettem ki, és próbáltam a zokogást csak tettetni, de nem sikerült. Ezek igazi könnyek voltak.
-Miiiii?! –hallottam a hangján a meglepődöttséget.
-Igen, kérlek, siess.! –mondtam és már le is tettem.
-Úúúúú, meg van ki volt az a lány.! –nézett fel Tola, de ahogy láttam az arcán, inkább visszavonta volna az előző megnyilvánulását.
-Ki volt az?! –kérdeztem.
-Nem, nem mondhatom el. Bár nagyon szeretném, de nem szabad.!
-Tola, drágám, kérlek, minket igazán nem érdekel, hogy kivel hancúrozott az a szemét, viszont most Belláról van szó. –mondta Louis, mire Tola sóhajtott egyet, és a képernyőn Eleonort láttuk. –Az a gerinctelen köcsög.! Hogy tehette ezt a legjobb barátjával?! Csak érj be a kórházba Styles.. csak érj be…
-Nyugi Louis, majd csak azután nyírd ki, miután megtudtuk, mi van Bellával, de amint az kiderült, együtt nyírjuk ki.! –mondtam, és próbáltam nyugtatni Louist.
-Szabó Reni?! –állt meg előttünk egy orvos, mire mind felpattantunk.
-Igen, én vagyok az. Mi van Bellával?!
-Túladagolás miatt kómába került, és ki kellett mosnunk a gyomrát is, és had kérdezzem meg, volt valami balesete korábban?! –kérdezte a doki, de én alig bírtam megszólalni, igazság szerint a lábaim alig tartottak meg. Kóma?! Azt még is, hogy?!
-Hát, igazság szerint volt…
-Micsoda?!
-hát kiskorában, pontosabban, mikor megszületett, akkor volt csípő ficama, de az nem volt annyira vésze, jó ez kicsit furán hangzik, de így van. Mert, mikor olyan 12-13 éves lehetett, ment át az úttesten és elütötte egy autó. Súlyos, de nem halálos sérüléseket szerzett, és a legnagyobb gond az volt, hogy történt valami a méhével, és azt hiszem, el kellett köttetni, és mivel látta, ahogy meghalt a sofőr, aki ült az autóban. És az anyja sem volt már akkor normális, ezért pszchiológushoz is kellett járnia, ezért írták fel neki ezt a gyógyszert, mert egyben segítette a belső hegeket vagy miket helyre tenni, meg nyugtató, vagy valami ideg gyógyszer is volt.
-Értem köszönöm. Viszont altatót és nyugtatót is találtunk benne, illetve elég magas volt az alkohol szintje is.
-A mije?! –kérdeztük egyszerre Louissal, mint akik nem tudják, hogy mi az.
-Igen, valószínűleg egyszerre fogyasztotta a gyógyszereket és az alkoholt. Amúgy is ártalmas a kettő egyszerre, de ez a mennyiség. Kómában van és…
-Mennyi ideig?! –türelmetlenkedett Louis.
-Uram, kérem, nyugodjon le, és engedje, hogy befejezzem.! Szóval, valószínűleg minimum 1 hét, de ha más fél hétnél tovább tart, akkor le kell, hogy vegyük a gépekről, és csak a megváltó csodában reménykedhetünk. –mondta a doki, és azt hittem, hogy én is elájultam.
Abban biztos voltam, hogy mindannyian falfehérek lettünk, mert ahogy néztem a többiek reakcióját, simán azt hihették volna, hogy megszöktünk a korbonctanról. Gyorsan leültünk a székekre, még mielőtt még valakinek itt kell maradni, mikor ajtó csapódást hallottunk és sietős lépteket. Harry volt az. Louis egyből felkelt, és láttam eszelős tekintetét, ezért én is felálltam, és próbáltam vissza fogni Őt:
-Louis nyugi… -suttogtam a fülébe és próbáltam én is, Liam, Niall és Zayn is visszafogni, de most valahogy mindegyikőnknél erősebb volt. Hát igen, a düh és a harag nagy fegyver.
-Te szemét mocskos állat…

37.fejezet

Hát, most kicsit szomorú vagyok a 4 komi miatt.../ De remélem ez a rész ösztönzést ad majd Nektek. Amúgy, ehhez nem tudtam zenét kötni, mert nem vagyok túl jó az ilyenekben... Mindegy, a lényeg, hogy legyen szomorú és szakítós.. majd megtudjátok miért ; )

Lizzy: Ohh... milyen kis rafinált vagy Drágám;$ De Te még nem tusz semmit.! Muhahahaa.!
Lena: Oooo de drága vagy.! *viszonozzaazölelést* Nem tudtok Ti még semmit sem.! Muhahahaaha.!
Enikő: kökiim♥ és ohh.. pedig nem si lett annyira hatás-vadász..♥
Doriszka: Kökiim♥ Mondom, T még nem tudtok semmit.! Muhahaha.!

/Bella szemszöge/

Ajtó csapódásra lettem figyelmes, ezért kirohantam a fürdőbe, hogy megmossam az arcom, hogy még véletlenül se vegyék észre, hogy sírtam. Gyorsan megpróbáltam lenyugodni, és normálisan venni a levegőt.
Lerohantam, és láttam, hogy Harry érkezett meg, és én egyből a nyakába ugrottam, jó szorosan magamhoz öleltem, és lágyan megcsókoltam Őt:
-Annyira örülök, hogy itthon vagy.! –mondtam, és adtam neki egy újabb csókot.
-Igen... én is… -mondta szomorúan.
-Történt valami?! –néztem rá aggódon, elfelejtve a saját problémáimat. –Kérsz valamit inni.! Gyere.! –vezettem Őt a konyhába és töltöttem neki egy pohár narancslevet.
-Bella, beszélnünk kell.
-Mondjad nyugodtan.! Tudod, hogy rám bármikor számíthatsz.! –mondtam, majd felültem a pultra és magamhoz öleltem, de Ő eltolt magától. Nem értettem miért.
-Sokat gondolkoztam. Mármint, így mindenről. Leginkább kettőnkről, és egy nagyon fontos dologról döntöttem…
-És az a nagyon fontos dolog nekem is tetszeni fog?! –kérdeztem, és újra meg akartam Őt csókolni, de megint csak ellökött magától.
-Hát, ha csak Te is ezt akarod. Mert gondolkodtam, és ez nem megy…
-Már, mint mi?!
-Igen, ez az. Mi.! Mi valahogy, még sem illünk annyira egymáshoz, mint gondoltam, ezért szeretném, ha szakítanánk. –közölte rezzenéstelen arccal.
-Miért?! –kérdeztem sokkoltan, és éreztem, hogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.
-Nem tudom. Csak úgy, mert ez. Nem is tudom.. –mondta meggyötörten, mire nekem összeszorult a szívem.
-Harry ne, kérlek csak Ezt Ne.! Mondj akármit.! Mond azt, hogy már nem szeretsz, mond azt, hogy megcsaltál, mond azt, hogy találkoztál valakivel, akivel, sokkal jobban kijössz. Vagy mond azt, hogy a munkád miatt, vagy a sok rajongó miatt, csak azt Ne Mond, hogy Nem Tudod.! Kérlek, nem teheted Ezt velem.! –mondtam zokogva.
-sajnálom Bella, de én sem tudom igazán miért, csak egy belső hang mondta, hogy cselekedjek így, mert ez a helyes.! Még egyszer sajnálom.! –mondta, felkapta a kulcsait, majd már el is viharzott, én meg csak utána fordultam.
-A belső hang, nem mond mindig igazat… -suttogtam, és bámultam a zárt ajtót.
Összeestem, és csak zokogtam. A nyakláncaimat szorongattam, igen a Live, Laugh, love-osat és a fegyvereset. Miért?! De mostanában, még a karkötőt sem viselte. Észre vehettem volna…
De miért pont Most?! És miért pont ma?! Ezt nem hiszem el…
Megpróbáltam felkelni és felmenni a lépcsőn, de tényleg nagyon nehezen ment, mivel, végig alig kaptam levegőt, és csak zokogtam. Fent, a szobámban, elővettem azt, amire szükségem volt, a gyógyszereimre. Mindig csak akkor kellett volna bevennem, ha fáj a hasam, vagy a fejem, de most nem érdekelt. Lementem a konyhába kerestem nyugtató, és egy kis altatót vagy fájdalomcsillapítót. Mind kettőt találtam. 3 és fél szem a sajátomból, 2 nyugtató, és ugyan ennyi altató. Remélem ez kicsit helyre fog hozni. Keresni kezdtem a vizet vagy narancslevet, de a helyett, az érzékeim a whisky-s üveg felé vezettek, és levettem a polcról. Meghúztam azt, majd lenyeltem. Bevettem mind a 7 és fél gyógyszert, majd ismét meghúztam az üveget, meg megint, mert kicsit megakadt a torkomon, aztán harmadszorra is, amolyan, ’mert miért ne’ alapon.
Visszatettem a polcba, majd a gyógyszereket is, és már csak a sajátomat akartam felvinni, de megbotlottam….

/Reni szemszöge/

-Ne már Niall.!! –mondtam nevetve, mert éppen felkapott a nyakába, és úgy vitt az utcán keresztül. –Hallod tegyél már le.! Bámulnak az emberek.!
-Csak azért, mert én vagyok Niall Horan.! –mondta röhögve.
-Szerintem meg azért, mert most éppen így viszel, meg mert Te vagy Niall Horan.
-Ez még mindig nem elég.! –mondta nevetve.
-mi kell még neked?!
-Tudod Te azt jól.! –mondta kacéran.
-Ahhoz le kell, hogy tegyél.!
-Tessék.! –mondta, majd letett, én a nyaka köré fontam a karomat, és szenvedélyesen megcsókoltam Őt, Ő a derekamon pihentette kezeit.
-Örülsz?! –kérdeztem, miközben kinyújtottam rá a nyelvem.
-Mindennél jobban.! De, csak azért, mert én szeretlek, és Te is szeretsz.!
-Honnan veszed, hogy szeretlek?! –kérdeztem.
-Miért?! Nem szeretsz?! –nézett rám kiskutya szemekkel.
-Niall Horan, Szeretlek.! –mondtam, miközben a szemébe néztem, és megcsókoltam Őt.
-Szabó Renáta, én is Szeretlek.!
-Helyes.! De ne hívj Renátának, én Reni vagyok.! –néztem Rá dorgálón.
-Értettem parancsnok.!
Elindultunk haza felé, és kicsit megálltunk egy ház előtt, mert játszott néhány kisgyerek, és megkértek minket, hogy mis is ugróiskolázzunk velük. Persze, nem mondhattunk nekik nemet, ahogy ránk néztek azokkal a hatalmas szemükkel… Nekem is kell egy kisgyerek.
-Niall, -suttogtam neki- Nekem is, kell egy kisgyerek.
-Nekem is. De majd kicsit később, rendben van?! –nézett rám, mire nekem felcsillant a szemem, és lágyan megcsókoltuk egymást.
-Reni néni, most Te jössz.! –fogta meg a kezem, egy szőke hajú kislány, és természetesen mentem is vele. Nagyon nagy spanok lettünk. J
Olyan fél hat fele elindultunk haza, és legnagyobb meglepetésünkre, pont beleütköztünk Louisba, Zaynbe, és természetesen a többiekbe. 8-an mentünk haza fele, nem is kicsit halkan. Végig röhögtük az egész utat. Mikor már a ház előtt voltunk, kiloptam Niall zsebéből a kulcsait, és elkezdtem futni:
-Én megyek be előbb.! –kiabáltam vissza.
Én akartam legelőször beérni, hogy elmeséljem Bellának, azt, ami ma történt, és amit Niall mondott, mert ez most teljesen feldobta a napomat.! De egyszer csak, valaki hátulról elkapott és felemelt:
-Nem hiszem én azt.! –mondta Niall, majd megpörgetett, és megcsókolt, mire a többiek csak nevettek.
-Pedig szerintem de.! –mondtam, és újra futásnak eredtem.
Niall is ott futott szorosan mögöttem, és mikor beért, összekócolta a hajam, mire én bedühödtem és utolértem. Lihegve és röhögve álltunk meg az ajtóban:
-Azt hiszem Te nyertél.! –mondta Niall, a térdén támaszkodva és egy csókot nyomott az ajkamra.
-Tudom.! –mondtam, és megismételtem az előző mozdulatát, majd bementem, de Niall megvárta a többieket, hogy elmesélje, ki is nyert. –Bella.! Képzeld mi történt.! –kiáltottam, de nem jött válasz.
-Bella?! –kérdeztem, majd felkapcsoltam a villanyt, és rájöttem hogy, miért nem kaptam választ. Felsikoltottam, nem is kicsit hangosan. –Bella.! –kiabáltam még egyszer, de ismét nem jött válasz. Már mindenki bent volt és Niall jött oda hozzám először.
-Hé Ren, miért sikongatsz?! –kérdezte először nevetve, majd mikor meglátta azt, amit én lehervadt a mosoly az arcáról.
-LOUIS.! –kiáltottuk egyszerre.
-Mi ez a nagy kiabálás srácok?! –kérdezte röhögve, majd mikor meglátta Bellát, sápadtabb lett, mint egy fal, vagy mint Edward Cullen.
-Liam, hívjátok a mentőket most.! –kiáltotta Niall, mert mi Louissal a földön heverő Bella mellett zokogtunk. Megfogtam a kezét, de szinte amilyen gyorsasággal akartam megfogni olyan gyorsan vettem is el. Bella keze jéghideg volt.

36.fejezet

Hát Istenem, imádlak Titekeeeeet.!!♥♥ Annyira aranyosak vagytok.! Ehhez a részhez, leginkább annyit fűznék hozzá, hogy mire végeztem az írásával, egy ici-picit sírtam.. na jó, igazából csak teljesen könnyes lett a szemem és összeszorult a szívem, de rendesen nem sírtam.! Azért remélem, Ti sem fogtok sírni, csak meghat majd Titeket is. Ebből adódik, hogy aki szereti a hepííí részeket, az, most nem fog örülni, mert ez szomiii lesz..../ ImádomazOlvasóimat♥♥♥ /Mellékesen, volt csütörtökön egy Halloween parti a sulinkban, és szerintem oltári lett a sminkem. Kíváncsiak vagytok rá,! Komiban aki igeeen/

Enikő: Mi ez a név Te lány?! :P Én is imádom a eccavút*-* kökii*-*
Dóra: kökiim*-* én is szeretem a vicces részeket, de ennek tényleg csak az eleje lesz az..♥
Fruzsina: Muhahaha.! Pont a röhögőgörcs volt a lényeg;) Na összetudtam olyat hozni, amit Te nem tudsz kommentelni, valami viccessel?! Jepp.!
Zsuzsanna: Kökim, aranyos vagy♥ Semmi gond, akor utólag is kökiim♥
Doriszka: Nekem szoktak lenni ilyenjeim.:Đ Jó az élet egy nemnormális unokatestvérrel.:Đ♥ Kökiiim szépen♥
Lizzy: Végülis akor tényeg nem vagy matek zseni.. áh alig.! /strébeeeer/ Ugyee?! Gindoltam, mert én is nem egyszer röhögtem el az írása közben magam..xĐĐ  Hát igen, de zt fészen megbeszéljük!♥ És TE is Nekeeeem.4♥
Beaa.: Itt van az új, é kökiim aranyos vagy♥

Children of Distance ft. Oláh Ibolya - Még Utoljára /Ajánlott Zene/

Na jó, ez már tényleg felháborító.! Hogy, lehet az, hogy mikor én kelek fel, akkor nincs itthon senki sem?! Ez azért már kicsit túlzás. Nincs itthon senki, még csak senki olyan sem, akire boci szemekkel nézhetnék, és megkérném, hogy csinálja meg nekem a reggelimet. Bár, ha a tükörképem nem számít valakinek… Levánszorogtam, és hagyományőrző reggelit készítettem magamnak: rántotta párizsival és kakaóval. I Luw Kakaó. Kakaó nélkül vagy valamilyen csokis dolog nélkül, nekem nem indulhat a napom. Megláttam a nutellás üveget és rajta egy papírt. Hahahaha, nagyon vicces. Annyi volt csak benne, hogy Louisék elmentek Toláékhoz, mert bemutatkoznak a szüleiknek, mert csak úgy engedik Őket ide. Wííí olyan jó lesz. Liam Danielle-el van, Niall Renivel, Hazza pedig hamarosan itthon lesz. Legalább is, ez volt a levélben…
Egy eléggé kényelmes ruhát vettem fel, egy Mickey egeres póló, egy fekete cicanadrág, és a hajamat kifésültem, é szabadon hagytam.

Mivel nem volt itthon senki, ezért a konyhában elkezdtem ügyködni. Nem akarom, hogy bárki is rájöjjön a titkomra, mi szerint, én mosogatok. Általában, azt szoktam mondani, hogy jött a Tündér Keresztanya és elmosogatott, miközben én TV-t néztem, de szerintem már gyanakodnak, hogy itt valami igazán nincs rendben… Amúgy meg, elkezdtem tévézni, nem találtam semmi érdekeset, így hagytam a zene csatornán, és egyszer csak felcsendült, egy nagyon ismerős dallam. I’m Sexy and I Know It. Ezzel szerintem mindent elmondtam. Felálltam a kanapéra és mikor jött a refrén, én beordítottam:
-I’m Pista and I Know It.!

A szám végére röhögőgörcsöt kaptam, csak úgy spontán. Sokszor van ilyen. Ez az egyik dolog, ami jó bennem: könnyedén el tudom magam szórakoztatni. Egyszer csak, meghallottam, hogy a konyhából Billie Joe énekel, ezért lenémítottam a tévét és kimentem a helyiségbe, és láttam, hogy Anyám hívott. Megpróbáltam nyugodt maradni, és nem bunkónak lenni:
-Szia Anya.
-Szia Bella. Van valami, amiről beszélnünk kéne… -mondta komoly hangon.
-Mi lenne az?! –kérdeztem.
-Tudom, hogy nem akartál kis testvért, meg egyáltalán nem akartál testvért, de 5 hónapos terhes vagyok. –a szavai lesokkoltak. Hogy MI VAN?! Elkezdtem fejben számolni, de sehogy sem jött ki valami értelmes információ.
-Már akkor tudtam, mikor már a 2. hónapban voltam, csak nem voltunk benne biztosak, de elmentünk egy orvoshoz, még áprilisban, és nem tudtuk, mikor mondjuk el neked apáddal…
-Álljunk meg egy pillanatra.! A kimmel?! Ha jól tudom, az Én Rendes, vérszerinti apám, már vagy 7 éve nem mutatott magáról életjelet, tehát vele biztos nem beszélted meg. És a Te drága élettársad, még egy percre sem az apám, és sosem lesz az.! Fogjátok már fel.!
-Jó, ez is igaz. Viszont Luca nagyon jól fogadta, tiszta szívéből örül neki.
-Ő neki mikor mondtátok el?! –kérdeztem a sírás határán.
-Áprilisban…
-Kösz, hogy azt a ribancot többre értékeled, mint engem. Nagyon kedves vagy, mondhatom.
-Ne hívd így a testvéredet.!
-Értsd már meg, hogy Lucáékhoz semmi közöm sincsen.! Csak és kizárólag Te.!
-Jól van, megértettem. Viszont, van egy nagyon komoly dolog, amit már tényleg nem tudom, hogy mondjak el…
-Még is mi lenne az?!
-El kéne költöznöd.! –mondta, szinte elutasítást nem tűrő hangon. Hogy mi van,! Miért kéne elköltöznöm?! De… még is mi van?! Nem tudtam beszélni, és ledermedtem.
-Miért?! –kérdezte olyan halkan, hogy azt hittem, nem is hallja.
-Mert, a Te szobád lenne a kicsinek a szobája, és mivel rózsaszínek a falak, és Ő is kislány lesz, és nincs több hely ezért…
-Ezt most nem mondod komolyan?! Azért kell elmennem, mert jön az a rohadt kölyök?! –kérdeztem kiabálva.
-Ne beszélj így róla.! Ez közös döntés volt.!
-Még is kivel?!
-A CSALÁDOMMAL.! –mondta már Ő is ugyan olyan hangnemben.
-Értem. Örülök, hogy megbeszélted a Családoddal, ahova úgy tűnik, én már nem tartozom…
-Jaj Kicsim nem úgy értettem…
-Soha többet ne hívj Kicsimnek, mert nem vagyok az. Nem vagy Te nekem már Senkim. Csak egy senki vagy számomra, aki egykor sokat jelentett nekem. Többet nem is akarok veled beszélni, még a létezésedről sem akarok tudni. Számomra a mai naptól egy idegen vagy, Te is, és mindenki körülötted. –mondtam teljes komolysággal, és próbáltam nem elbőgni magam, ahogy hallottam, ahogy Anyám hogy sír.
-Kérlek, ne tedd ezt velem. Én szeretlek.
-Én meg Gyűlöllek.! –mondtam, majd letettem a telefont, felrohantam a szobámba, bezárkóztam, mindent elsötétítettem, és gondolkoztam. De nem is akármiről, leginkább Az Életemről.
Régebben, mikor vitáink voltak, általában felrohantam a szobámba becsaptam az ajtót és üvöltettem a zenét. Aztán egy fél óra múlva, megbeszéltük a dolgokat és minden rendben volt. Most is ugyan ezt tettem, bezárkóztam a saját világomba, Marilyn Mansont hallgatva. Állítólag, Manson rossz hatással van a gyerekekre és anyámék is teljesen ki voltak akadva, amikor 11 évesen Mansonos CD-ét akartam, de ha egyszer Ő segített nekem mindenben. Túl élni azokat a fájdalmakat, amiket az emberek okoztak nekem. Ő tartotta bennem a lelket, és most is így volt.
Elgondolkoztam a régi szép időkön, mikor még Mamáékkal laktunk, és minden vasárnap együtt ebédelt mindenki. Mikor még tudtam viccelődni mindenkivel, mikor Reni bármikor ott lehetett nálunk és kedvünkre baromkodhattunk, anélkül, hogy ránk szóltak volna.
Mikor anyám még nem nézett levegőnek, mikor még én voltam a mindene. Még az is jobb volt, mikor egy nála köbö 20 évvel, idősebb emberrel volt, mert Ő még engem is szeretett, és nagyon jó fej volt. Vele tényleg tudtam beszélgetni, tudtam vele hülyülni, és a családnak is segített. És leginkább azért is mentek szét, mert hát nem keveset ivott, viszont nem túl sűrűn, de mikor igen, akkor elmebeteg lett és nem lehetett vele beszélgetni. Akkor is általában az ágyamban összekuporodva hallgattam, hogy ordibálnak egymással, sírtam és közben a plüsseimet hallgattam, és azon gondolkoztam el, hogy vajon, mit vétettem az Ég ellen, amiért ilyen a családom. Nagybátyám is elég gyakran járt haza az „élettársával”, aki már fel is jelentette, de végül a nőt vitték el a rendőrségre. Nem mellesleg mindketten alkoholista állatok, és a legrosszabb, anya és apa 1 éves koromban váltak el, apum anyukája miatt. Egy olyan 6 éves koromig, vagy is, amíg nem kezdtem el az általánost, addig törődött velem. Vagy is a törődés alatt azt értem, 2-3 hetente meglátogatott, hozott pénzt, adott két puszit meg egy tábla csokit, és már ment is. Nagyon különlegesnek érezhettem magam, mikor elvitt magával horgászni, de akkor sem szólt hozzám semmit, csak a botot meg a vizet bámulta. Akkoriban nem fogtam fel ennek az egész helyzetnek a súlyát, azt mondta, hogy akkor lesz kapás, hogy ha csendben vagyunk. Azt hittem, hogy ez az egész igaz is, és ezért nem beszél velem apukám. De aztán 1. osztálytól 4. osztályig kaptunk Tőle egy-egy SMS-t amiben kelleme Újévet, és Boldog Születésnapot kívánt. Apámmal megszűnt a kapcsolatom.
Aztán jött anyám pasija, aki tönkretette a családot. Már, mint a mostani, nem a másik, akivel még a mama és a papa is elvoltak. Nem, jött ez és elrontott mindent. Addig lehetett beszélgetni anyámmal, teljesen elvette az eszét, ahogy Luca is. Mamáék sem kedvelték a szőkeséget, túl nagy képűnek és pasifalónak tartották Őt. És mindig én voltam a hibás, amiért ott voltak és Lucával nem is törődtek. Mikor 14 éves lehettem, és anyám hozzá ment ahhoz a férfihoz, Mamáék teljesen felszívódtak. Róluk sem tudom, hogy élnek-e még, vagy éppen a Bahamákon süttetik magukat. Mamámmal, Papámmal, Keresztanyukámmal és Keresztapukámmal megszűnt a kapcsolatom.
Aztán most jött ez, hogy lesz egy fél testvérem. Teljesen sokkolt ez az egész. És, hogy költözzek el, mert nekem nincs helyem, anyám Új családjában. Én voltam mindig a rossz. Ha elromlott az ÉN DVD-lejátszóm, de Luca nézett rajta filmet, én lettem lecseszve. Eltört a szék?! Én kaptam szobafogságot. Leginkább azon csodálkoztam/ csodálkozok, hogy a Globális Felmelegedést nem rám fogják. Hát végül is, egy Véletlen egybeesésnek, tényleg nincs helye egy tökéletes családban. Igen, én csak véletlenül bekopogtattam, hogy ’Hupsz, itt van egy Bella.’. Hihetetlen, milyen könnyedén tönkre mehet minden egy köbö 10 perces telefonbeszélgetésből. Anyámmal IS megszűnt a kapcsolatom.
Nekem otthonról szinte már nincs senkim, csak Reni. Se legjobb barátnő. Vagy is, hát van, de ott is igazából n vagyok az úgy nevezett „harmadik kerék”, mivel ha vonattal megyünk, és elfoglaltak minden négyes ülést, és csak kettes van, én vagyok kitaszítva, és én ülök egyedül, a több órás utakon. Otthon, az osztályomban mindenkinek azt mutatom, hogy én vagyok a sötét /nem az agyi szintemre gondoltam/ és aki szeret egyedül lenni. Pedig ez nem így van. Néha igen is rosszul esik, hogy engem szinte már kiközösítenek. Néha már unom játszani a „csapat” hülyéjét, szeretnék egyszer végre valakivel komolyan is beszélgetni, és nem erre valók a legjobb barátnők?! Nem csak arra, hogy hülyéskedjenek. Vagy akárhol vagyunk, és olyanokat mondanak, poénból, hogy ’Utállak.!’ És a szemembe néznek, az szerintük nem esik nekem rosszul, még akkor is, ha utána mondják, hogy nem is. De akkor is bent van, az a mondtad, hogy ’Utállak!’ és nem fog kimenni belőle soha, főleg, úgy hogy többször is mondják. Vagy, mikor vettem egy One Directionös karkötőt, és azt mondta, az egyik „barátnőm”, hogy, most szó szerint idézem, „Aki a One Directiont szereti, az nem lehet jó ember.”. Akkor ez szerintük, hogy esik nekem?!
Mikor bármilyen feladat van, és éppen valakinek nincsen párja, akkor Én vagyok a tartalék.
Senkim sincs otthon, ha lehet azt a helyet otthonnak nevezni.

Díííj*-*♥

Sziasztok Drágáááááák♥
Most sem új résszel jöttem, de előre megmondhatom, hogy elméletileg Hétfőre számítsatok.! ;)♥♥
Nos, ismételten kaptam egy díjat Rebiitől.:ĐĐ♥ Nagyooon nagyoon szépen kökiiim neki♥

Szabályok: 1 a Jelölő mindegyik kérdésére kell válaszolni; 2 11 kérdést fel kell tenni a jelölteknek; 3. Jelölni és linkelni annyi embert, amennyit tudsz és akarsz; 4. Meg kell köszönni annak a díjat, akitől kaptad.

Kérdések:
1. Nézed az X-faktor USA-t vagy UK?! Ha igen, ki a kedvenced? Sajnos nem nézem, de tervezem megnézni...
2. Kakaó vagy tea?! Sajt /ez egy terelő szó, csak hogy mindenki értse, és lesz még egy pár/ vihar, köd, ember, répa, pálinka. Fogalmam sincs, mindkettőt imádoooom♥
3. Mi ad ihletet az íráshoz?! Hát ez nagy érdekes, mert igazából, az hangulatomtól függ. Igazából, Leiner Laura, meg, hogy olyan témáról írok, amit szeretek. Meg talán a zenék, amiket hallgatok, meg úgy minden... az emberek..'D
4. Melyik blogot olvastad legelőször?! Huh...hát ez jó kérdés, mert még a Twilight idején kezdtem el blogokat olvasni, de ott is a legelső az unokatesómé, Lizzyé volt, de ha 1D-sre gondolsz, akkor az is az Övé, és annak az volt a címe, hogy Never Ending Life.
5. Voltál már Angliában?! Ez egy határozott: IGEEEEEN.! és most Áprlisiban is megyek.:$$$$
6. Volt Jonas Brothers vagy Justin Bieber korszakod?! (esetleg van) Fúúúú, hatalmas Jonas Brothers Fan voltaaam. Luw Joe Jonas♥
7. Ki lennél szívesebben: Lux vagy az egyik 1D-s srác barátnője?! Háááát.. barátnő.:$é
8.Szereted a 8-ast?! Ühhüm, mert megfordítva egy végtelen jelet ad.:$
9. Szerinted, mit kéne kérdeznem,! Hogy szereted-e a répát.:'Đ
10. Jó vagy matekból? Louis a pasim?! És ez egy haátoroztt Nem.! Mondjuk első dogám kifejezetten jó lett... szóvaal. ez lehet még sem volt jó példa...
11. (a+b) (a-b)= E, mivel: a+b=c; és a-b=d ezért ezeknek a szorzatuk = E;)

Kérdéseim:
1. Olvastad már a Szent Johanna Gimit?! Ha igen, ki a kedvenced?!
2. Szereted Jokert, a Batmanből?!
3. Szereted a Fizikát?!
4. Kedvecn könyved?
5. Demi Lovato vagy Perrie Edwards?!
6. London vs. Paris?
7. Várod már a Halloweent?!
8. El akarsz jutni Amerikába?
9. Milyen nyelveken beszélsz?
10. Mennyi 1D-s posztered van?!
11. Szereted a Répákat, Tükröket, Teknősöket, Macskákat és a Manókat?!

Akiknek tovább adom:
Lizzy
Lena
Ettna
Vivuu*

35.fejezet

Tényleg Ne haragudjatok, hogy ilyen késve hozom a részekete, de kicsit /nagyon/ túl vállaltam magamat... Ígérem, őszi szünetben, mely hamarosan itt lesz, befogom bótolni, és olyan részekete kaptok, hogy elfog állni a szavatok. /legalább is, én azt remélem/ Mert már tudom, mi lesz, csak egyszerűen nincs időm leírni Őket... De minden meg lesz, nem kell aggódni.! Hát, ezt a részt, én most küldeném Lizzynek, a régi szép idők emlékére♥ A többieknek pedig, remélem Ti si viccesnek fogjátok amjd találni, zenéket a komik válaszolása után, linkelem is;)♥♥ És túúúúl a 11.000 látogatóóóón*-* Bár most kicsit szomorú vagyok, amiért csak 5 komizó van... Remélem Mindenki vissza talál Hozzám♥

Lizzy: Nyugi, Baba nem fognak Zaynnel összejönni.. vagy talán még is,! Muhahaha... Kökiim és örülök nekii♥
Doriszka: Óóhhh, akkor neked az előző rész tényleg ínyedre volt;) Lesz még pár Zaynes, és illetve más szemszöges is, ezt elárulhatom;)
Fruzsina: Jaaaj de Drágák vagytook♥ Mutasd már meg a kibelezett hangya képeket.! :O Háááát.. nem mondhatom, hogy nem nagyon fog belekeverni... majd mindent megtudsz;)
Lena: Hát igen... reméltem is, hogy tudok nagy meglepetést okozni..:$ És ne igyál előre a medve bőrére;)
Dóra: Annak örülök♥ Miért, még is mire gondolsz?! :PP 

Imádom Engem /Nekem ez a kedvencem/
A szerelem olyan, mint egy medve
Szívós szemű Márta /Fruszina, itt a lámád.:P /
Lehetsz Király /Luw Dolhai és Breczki:$♥/

Reggel megint nem találtam magam mellett Senkit. Chh… majd panaszkönyvet kell kezdenem. Nagy nehezen levánszorogtam, és Renivel találtam magam szemben:
-Hé Te ott.! –mondta.
-Én meg itt.! –feleltem.
-A srácok elmentek. Csak ketten vagyunk.
-Arra gondolsz, amire én?! –néztem rá.
-Szerintem 1000%.!
-Nutellaaaaaaaaaaaa.! –kiáltottam.
-Csajos naaaaaaaaaaap.! –kiáltotta Ren, mire összenéztünk és elröhögtük magunkat.
Végeredményben, mind kettőnk ötlete megvalósult, ugyan is, én ettem nutellás kenyeret és tartottunk egy „csajos-napot”.
Reni egy csőfarmert, szürke felsőt és egy magas sarkút vett fel, én pedig egy piros csőnadrágot, fekete felsővel, ugyan olyan cipővel, és egy sapkával.

Először is, fényképeket készítettünk, amjd a „régi szép idők” emlékére, betettünk a DVD lejátszóba egy kis Irigy Hónaljmirigyet, meg L’art Pourt L’art-ot…. Jaaaj Anti Bácsi, meg Besenyő Pista Bácsi… Emlékszem, mikor még azt az „adjunk elő mindent anyáéknak” korszakunkat éltük, ezeket előadtuk és waaa annyit, röhögtünk. Hiányzik az -az idő:
-Hé Ren, nem lenne kedved egy előadáshoz?!

-Mire célzol,!
-Hát Anti Bácsiékra.! –mondtam.
Ezen elgondolkodtunk és végül is, belement és elkezdtünk próbálni. Elővettük egy fekete hosszú ruhát, meg csórtunk Zayntől egy szál cigit és azt felragasztottuk egy botra, és elkezdtük gyakorolni. Majd jött az öltöny és a paraszt jelmez, bőrdzsekivel, és egy „szerelmes dal” gyakorlásával folytattuk a gyakorlást. Végül, felvettem egy kezes-lábas ruhát /elcsórtam Louisét, mert az a fehér/ és felvettem egy békatalpat, és Reni rákezdett.
Majd jött egy kis Irigy Hónaljmirigy, Vazul nénivel az élén. Gyakoroltunk, röhögtünk, minden félét csináltunk, és valami fantasztikus lett.
Aztán jött egy kis „videó napló” készítés:
-Héééj evríbódííí.! –kiáltottam.
-Én vagyok Reni, Ő pedig itt Bella, és mi vagyunk, az Idióták.!
-Azok bezony.! Vagy, ahogy Barney Stinson mondaná: Még az angyalok is bűnbe esnek.! Bezony ;)
-Jól van, hagyjuk az idézesdit, térjünk a lényegre. Előadunk, most Nektek Nagy Világ, egy gyönyörű, érzelmekkel teli számot, melynek címe: Korn- Right Now.
Majd rákezdtem az akusztikus gitáron a játszásra, és már is énekeltünk.
Annyira élveztem ezt a napot Renivel♥
Este, mikor megjött mindenki, szó szerint a kanapéra dobtuk Őket, hogy mi egész nap egy műsorral fáradoztunk, és most Ők igen is végig fogják nézni, és hallgatni. Gyorsan átöltöztem fekete ruhámba, és meggyújtottam a cigit, csak hogy élethűbb legyen:
-A következő számot, nem csak azért küldjük, Zaynnek, mert csórtunk tőle egy cigaretta szálat, hanem, mert azért, mert a pletykák szerint, Ő ugyan ilyen hiú. És Harold, Bellának, egy igaz szerelme van, és az ki fog derülni ebből a dalból.! –mondta az amúgy Német- angol szakos Reni, francia akcentussal, az utolsó résznél Harrynek hatalmas vigyor keletkezett az arcára, mert azt hitte, róla fog szólni eme dal. Hahahaha, kis naiv. Felcsendült az Imádom Engem című szerzemény:
~Imádom Engem, Imádom Én, mindig azt kéreeeem, legyek enyém, s mikor számhoz ér a szám….~
Dal végére lehervadt Harry mosolya, viszont vissza is kúszott arcára, mert mindenki rajta röhögött, közben Reni felkonferálta a következő dalt, ismét francia akcentussal:
-S most jöjjön, egy jó szerelmi tanácsadás, mely teljesen igaz. A szerelem, olyan, mint a medve.
~A szerelem, olyan, mint egy medve, mikor alszik nincs fölkelve…~

Természetesen röhögtek, majd ismét mentem öltözködni, mert jött a Jeti-dal. Itt már a könnyüket törölgették a srácok, meg a lányok.
Majd jött Vazul öreganyám, ahol Reni lement a színről, s helyet adott nekem.
Igeeeen, itt már szinte a földön fetrengtek a röhögéstől. Majd jött a Szívós Szemű Márta. Aztán, felcsendült egy örökzöld dallam, mire még akkor táncoltunk, mikor még kicsik voltunk, köbö 11-12 évesek lehettünk. Rómeó és Júlia – Lehetsz Király. Mondanom sem kell, hogy a ’Tök egyedül’ résznél, még inkább röhögtek, mert hát köhöm… bizonyos „testrész is szerepel benne”, melyet mi okosan kitaláltunk, és elmutogattuk a „Tök egyedült”.
Fantasztikusan sikerült a mai este, és hát mindenkinek nagyon tetszett. Ma úgy döntöttünk, hogy Renivel együtt alszunk, mint ahogy régebben és elkezdődött a filmnézés. Gru-t nyomattuk ezerrel. És persze a röhögést is. Mjad előjött egy kis poén, amit még a Never Let Me Go-nál sütöttem el.
-Reni emlékszel?!
-Mire?!
-Mi a különbség a depressziós, és az emós között?!
Depressziós: Depi vagyok, öngyi leszek.
Emo: Peti vagyok, Gyöngyi leszek. –mondtam röhögve, mert közben Reninek is leesett, hogy miről is van szó…
Aztán jött a „cenzúrázás”, mely azon alapult, hogy nem azt mondtuk, hogy „bazd meg”, hanem azt, hogy „b+meg”, illetve nem azt, hogy „rohadjál meg”, hanem azt, hogy „hervadná’ el.!”. És még volt egy pár, de azok már tényleg nagyooooon cenzúra igényesek…

Tiszta jól töltöttük az estét, bár nhány 15perces röhögőgörcsnél, bejöttek a fiúk megnézni, hogy minden rendben van-e, de mi csak csapkodtunk, mint egy retardált fóka, és csak röhögtünk. Mikor megunták a szerencsétlenkedésünket, inkább kimentek, és ránk hagyták. Hát őszintén szólva, jobban tették. Majd indítottunk zenét, és mi volt, ami legelőször felcsendült?! Sexy and I Know It…. Naná, hogy egyből táncoltunk, mint a hülyék, meg röhögtünk. Aztán jött a Loca Peaople, majd a Halenda.
Hmmm… Imádom Renit, és nem csak azért, mert már szinte a tesóm, hanem tényleg azért, mert alapból teljesen félős lány, de amikor velem van Nem. Akkor teljesen felenged és elszabadul a Pokol… Törünk-, zúzunk, és minden mást csinálunk. Lehet, nem látszik rajta, de nagyon okos. Emberek, hisz értette 11.-ben a logaritmust.!!! Ő magyarázta el nekem, hogy is van ez.!!! És ráadásul a hangja, mint az angyaloké. Gyönyörű, magabiztos és nagyon szépen cseng.
I Luw Reniiii♥ Én ha kéne választani, hogy TeamBarbie, vagy TeamCsipkerózsika, akkor tuti, hogy én a TeamRenit választanám.

34.fejezet

Leges-leges-legelőször is: Menthetetlenül SAJNÁLOM, hogy majdnem 1 hétig nem kaptatok frisst, de most ez a hét és a múlt hét hétvége eléggé húzósra sikeredett... De remélem meg lesz mindennek az eredménye...de a sulis ügyek már tényleg más kérdés.:'Đ
Tehát, a lényegben a lényeg, hogy nem tudom, kinek, hogy fog tetszeni ez a rész, de remélem sokatoknak tetszen, fog és ezután a kisebb "szünet" után is ugyan úgy, elárasztotok kommentekkel, mint ez előtt.! És az egyik legnagyobb öröm számomra: TÚL A 10.000 megtekintéseeeeeeeeen♥♥♥ Luw You Guys.!♥♥ Ééééééés már 8 rendszeresem vaaan*-*♥♥♥
Kökiiim szépen a 7komiiiit♥ ImádomazOlvasóimat♥♥

Zuszanna: Igeeeen, azért én is eltudnám fogadni.:Đ Valahogy, mikor meglátom Louis képeit, nekem si mindig ez az érzésem támad....Kökiiim szépeeen♥
Fruzsina: Remélem ezek után sem maradnak el, a kisebb töréneteid, mert azokon mindig jókat röhögök.:D Mondjuk a macska traktorral, év végén a végzősők ballagásánál jó lenne.:/ de ez tényleg mááás.! Zseni vagy;) Úramisten.! Most majdnem szívbajt kaptam.! Kökiim szépen♥
Lizzy: Drágám, nyugi, Bellának és Reninek én valami mást tervezek.! muhahaha*-* Kökiiim Drága ♥♥
Lena: Kökiim♥ Olyat én iiiiis*-*
Dóra: Hát igeeen.:D Élni, tudni kell;) Hát igen, Harry már csk, ilyen "figyelmes barát".:Đ♥ Kökiim♥
Doriszka: Kökiiiiim szépeeen♥
Enikő: Kökiim szépen♥

 Reggel ismét arra lettem figyelmes, hogy a hajamat piszkálja valaki. Nem értem, mi a jó a hajamban?! Pláne úgy, hogy én sosem foghatom meg a haját, mert állítása szerint „ahhoz a szent dologhoz, nem érhet senki sem, csak ő.”. Hát oké… Én is szeretem Őt. 
-De most úgy komolyan, mi a jó abban, hogy a hajamat piszkálod?! –néztem azokba a gyönyörű boci szemekbe.
-Komolyan akarod tudni?! –nézett rám pimaszul.
-Igen.
-Hát ez.! –mondta, majd magához szorított és megcsókolt, a hajamba túrt, én is az övébe és fölé másztam. –Erről nem volt szó.! Bár… őszintén szólva, nem igazán bánom.! –mondta, majd magához húzott, ismét megcsókolt, de aztán a nyakamba harapott.
-Áucs.! Ezért most ki kell engesztelned.! –nevettem.
-Hmm… mivel engesztelhetnélek ki?! Áhh meg is van.! –mondta, majd a hátamra fordított és Ő volt fölöttem, és csókolni kezdte számat, majd nyakamat, mire én csak felnevettem.
-Hé srácok.. Hupsz bocsi. Mindegy, nekünk ma dolgunk van, de Ti ketten ma itthon lehettek. Jah és Tola meg Jade is jön velünk.!
-És Reni?!
-Ő is, de nyugi, holnap a Tiétek.! –mondta Fürtöcske majd már ki is ment. –Jah, és Zayn… Csak óvatosan.! Szerintem nem akarsz új bandát keresni, mi meg nem akarunk új banda tagot keresni.! –mondta röhögve Harry, mire én hozzá vágtam egy párnát.
-Rohadj meg Harry.!
-Hupszikaa.! –mondta utánozva a beképzelt, apuci-pici lánya csajokat.
-Ez hülye. –röhögtem.
-Tudom, de ha a mai nap végig a miénk, akkor mit akarsz csinálni?!
-Nem tudom…
-Nekem lenne ötletem… -mondta, és végül teljesítettük az „Ötletét”.
Délután úgy döntöttük, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni, de, mivel egy kicsit borús volt az idő, ezért egy hosszú kék dinós pulcsit vettem fel, egy piros csőnadrágot meg egy kékes-szürkés cipőt.

Hajamat kivasaltam és szabadon hagytam, egy bőrdzsekit is vittem magammal, hátha esne, és Zayn is pont ugyan így tett.
Már egy jó ideje sétáltunk London utcáin, mikor elértünk, egy számomra még ismeretlen helyre. A Temze partján egy kis füves rész, és nagyon idilli képet mutatott. Nagyon jól néz ki:
-Na, hogy tetszik?! –ölelt át hátulról Zayn, és megpuszilta a nyakamat.
-Nagyon tetszik. Sőt, gyönyörű.! –mondtam, és megfordultam, hogy a szemeibe tudjak nézni. –ez valami bevált hely?!
-Igeeeeen.! Általában idehozom azokat a lányokat, akiket nyár eléjn ismerek meg, és a bandatársam rokona. Az ilyeneknél általában mindig nyert ügyem van.
-Hát, a „szokásod” most is sikerült.!
-Tudtam én ezt jól.! Ismerlek.! –mondta, arcomat a két keze közé vette, majd lágyan és hosszasan megcsókolt.
-Na ezt már szeretem.! –nevettem.
-Én is, nyugi.! –mondta és ismét megcsókolt.
Zaynnel egészen naplementéig voltunk a folyóparton, aztán estére meg már visszasétáltunk a házhoz. Mindenki a nappaliban volt, és nevettek, ahogy szoktak: Niall és Reni; Liam és Dani; Tola és Louis, Jade és Harry, majd én és Zayn. Imádom ezeket az estéket, mikor így együtt van mindenki, nevetünk, filmet nézünk, vagy játszunk valamit, általában Activytit és mindig hatalmasakat röhögünk. Arra lettem figyelmes, hogy lehunyom a szemem és elalszok, aztán többen is, szinte mindenki a nevemet kiálltja és Louis ölében vagyok a medencénél, és nappal van, majd bedob és felébredek.

-Embeeeer Te normális vagy?! –kiáltottam rá, és rá kellett jönnöm, hogy a piszimben vagyok, és mind az, ami történt az csak egy buta álom volt. De egyáltalán miért álmodtam én Zaynnel, főleg úgy, hogy együtt vagyunk?! Furaaa….
-Nekünk mondod?! –nézett rám reni, Tolával, Jade-el és Daielleel együtt, akik szintúgy, mint én csurom vizesek voltak. Mondhatom kedves unokatestvérem, van nekem.
-Hóóóóóóóóóó vizíbombaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.! –kiáltotta Harry, majd beugrott mellém a medencébe.
-Ebben az egészben Te is benne voltál,! –úsztam oda hozzá, majd karomat átfontam a nyaka körül, mert Ő biztos szereti a barátnőjét, és sosem tenne ilyet vele.
-Kicsim, tudod, hogy imádlak. Úgy hogy, most őszinte leszek. Normális vagy Margiiit?! Naná hogy mindenki benne volt, vagy is hát a srácok tutira.! –röhögött.
-Igeeen?! Biztos vagy Te ebben?!
-Biztosabb vagyok benne, mint hogy Louisnak eszméletlen feneke van.! –röhögött még mindig. Ez a gyerek ma reggel valamit szívott. Meg is fogom tőle kérdezni, de előbb…
-Hát, akkor Fürtöcske most szépen megy a víz alá.! –mondtam és lenyomtam a víz alá, de Ő magával húzott és megcsókolt a víz alatt. Hmm… eléggé idilli lett volna, ha Louis nem ugrik be hozzánk. –Basszus srácok, mit szívtatok ma?!
-Kaptunk fantasy-sütit. –röhögött Louis.
-Van fantasy-süti?! –néztem hatalmas szemekkel Renire.
-Igen.! –mondta Ő is röhögve, mert közben Tolával lefejelték egymást.
Nem válaszoltam rá semmit, csak fapofával kiugrottam a medencéből és egyből, csurom vizesen a konyhába rohantam, és elkezdtem enni azt a finom sütit. Keksz darabkák, rumos-csokis öntetben, összerakva, rajta vagy színes torta drazsé, vagy kókusz dara és a tetején, ah van meggy, vagy cseresznye. Ezt a sütit a mamám szokta csinálni, de hát, ahogy Reni készíti, meg a muffinokat. Hm….  Olyankor szeretem a legjobban. Igazából nem, mert mindig ugyan annyira imádom őt.
Délután, az álmom egy része tényleg teljesült, mert a srácok és Reni elmentek valami interjúra, de Zayn rosszul volt, így itthon maradtam vele, mondtam, hogy Jade maradjon /igen játszom a kerítőnőt/ de nki és Tolának haza kellett mennie, mert szólniuk kellett otthon, hogy háááát egy jó darabig most nem fognak haza menni.
Zaynnek a feje fájt, meg a hasa és, mint jó ápolónő, lefektettem őt a kanapéra, betakartam egy pokróccal és főztem neki nagyon finom erdei gyümölcs teát. Csináltam neki ebédet is /rizs meg rántott hús/ és még mindig fájt a feje is, meg a hasa is, így adtam neki gyógyszereket, és megmértem a lázát:
-Tudod, -mondta miután kivettem a szájából a hőmérőt, és láttam, hogy normális –ha ennyire bebugyolálsz, akkor tényleg magasra fog felmenni a lázam.
-De nyugiiiii, nem vagy lázas.! Vedd be a gyógyszereket és már is jobban leszel. Higgy nekem. Meg persze aludj egy kicsit, az nekem mindig segít, és gondolom neked sem fog semmi fájdalmat okozni.
-Hát valóban nem. Amúgy, ahogy most így gondoskodsz rólam, két dolgot vontam le.
-Mit?! –kérdeztem nagy szemekkel.
-Azt, hogy Harry borzalmasan jól járt veled, az összes fiú féltékeny lehet Rá amiatt, hogy Te az 9vé vagy, és hogy majd egyszer remek anyuka lesz belőled. –mondta komolyan, miközben a szemembe nézett. Azok a barna boci szemek… elájultam tőlük.
-Hát igen.. Majd egyszer. –mondta kissé feszengve és el akartam indulni fel, de Zayn rám szólt.
-Minden oké?! –nézett rám aggódón.
-Hé, Te vagy a beteg. Nem én.! És amúgy is, nincs semmi bajom.! –legalább is kívülről.
-Jó, de nem tudok úgy elaludni, ha nem hallgatok zenét.
-Miért nem kapcsolsz a telódon zenét?!
-Mert azokat tudom, és énekelném.
-Mire akar kilyukadni, Mr. Malik?! –vontam fel a szemöldököm.
-Hát csak arra, hogy mi lenne ha… énekelném nekem, hogy elaludjak?!
-Legyen.! –mondtam, majd leültem a fotelbe, pont a mellé a kanapé mellé, amelyiken Zayn feküdt.
Legelőször a Wake Me Up When September Ends-et énekeltem a Green Day-től, majd a Boulevard of Broken Dreams-et. Ezek után, láttam Zaynen, hogy kicsit álmos, ezért a We Are Young-ot énekeltem a Fun-tól. Egy magyart is énekeltem neki, pontosabban a Szívem Érted Rappdes-t Angel-től. Már olyan jól belejöttem, hogy még pár Avril Lavigne számot is elénekeltem, persze a lassúbb dalokat, hogy észre sem vettem, hogy Zayn elaludt. Rámosolyogtam, odahajoltam hozzá, és adtam egy puszit az arcára.
Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam egy kis zenét, persze nem hangosan, nem akartam felébreszteni az alvó barátunkat, és átöltöztem. A hajamat kontyba tettem fel a fejem közepére, majd egy testnadrág és egy bő egyszínű ing. Kicsit ismét fájt a hasam, de tudtam mi lehet a baj. Megfogtam a gyógyszerem-lesétáltam, reménykedve, hogy Zayn még mindig alszik, bementem a konyhába, öntöttem egy pohárba vizet és bevettem. Egyszer csak az oldalamat megbökték, mire én felsikoltottam egy kicsit és ugrottam is hozzá:
-Hééééé, nem sikoltozunk a beteggel.! Még a végén vissza jön a fejfájása. –mondta röhögve.
-Hamar kipihented magad.
-Igazából, nem si fájt semmim. Csak nem volt kedvem interjúra menni.. –mondta, majd megvonta a vállát.
-Ezt most komolyan mondod?! Ezt nekem igazán elmondhattad volna.! Akkor fölöslegesen főztem teát, csináltam ebédet és… -mondtam, de Zayn nem engedte befejezni a mondanom, mert megint oldalba bökött. –Hééé.. már Te is kezded?!
-Naná.! –mondta, majd tovább böködött, és a böködésből csikálás lett, amiből én a kanapén fetrengtem és röhögtem. –Te nagyon csiklandós vagy.
-Enyhén szólva… -mondtam, miközben próbáltam levegőt venni. –Waaaa de jó a pólód.! Fényképező.! –mutattam a felsőjére, aminek a közepén egy nagy fényképező volt.
-Ugye?! Majdnem olyan, mint a tiéd.!
-Úúúú, jó hogy, mondod le is hozom, mert már régen volt használva szegénykém… -mondtam és felrohantam a gépemért, és már mentem is vissza.
Egy csomó jó képet csináltunk, bár a legtöbb amolyan „vágjunk hülye fejet a kamerának Mert Miért Ne?” kép lett, de nagyon jól sikerültek. Van olyan, amin csak én állok, és normális fejet, vagy mosolygós vagy, netán-talán (leginkább ilyen lett) nem normális fejet vágok. Zaynnel ugyan ez a helyzet. A közös képekről csak annyit, hogy a legtöbb része csak pillanatkép, viszont lett kettő, ami kifejezetten jól sikerült, azt fel is töltöttem FaceBookra. Az egyiken éppen röhögünk, pillanatkép, de nagyon jó. A másikon meg éppen megharapja az orrom, és ez beállított kép volt. Enyhén szólva jól szórakoztunk. J

Délután fele ismét elkezdtünk beszélgetni mindenféle dologról, legfőképp a zenékről:
-De úúú, a Fall Out Boy-tól az I Don’t Care és a Dance, Dance a legjobb.! –mondtam teljesen felpörögve.
-Nem tudom, én nem igazán hallgatok FOB-ot…
-Akkor ezt most bepótoljuk.! Tessék itt van pár szám.! –mondtam és elindítottam a zenelejátszót a telefonomon. És a Dance, Dance-re elkezdtem táncolni, mert arra egyszerűen nem lehet nem táncolni. Tiszta jó pörgős, tele van érzelemmel és csak úgy egyszerűen ’waaaaaaaaaa’ érzésem támad tőle. Tehát teljesen jó.
A dal első negyedénél Zayn is beszállt táncolni, és a kettő két-ballábas egy nappali közepén FOB-ra táncol… Érdekes látványt kelthetett az is biztos. A dal végére kitört belőlünk a röhögés, majd Zayn barna szemeibe néztem, és egyszerűen nem tudtam komoly lenni, és csak röhögtem, röhögtem és ráadás képpen csak, röhögtem.
-Tudod, -kezdtem. –Te nagyon köcsög vagy.!
-Én?! Miért?
-mert, itt tetteted, hogy beteg vagy, és én halk voltam, pedig üvöltethettem volna a zenét, főztem neked teát, csináltam Neked ebédet és… -Zayn ismét nem hagyta, hogy befejezzem, mert megfogta a nyakamat, magához húzott, és lágyan megcsókolt.
Ajkai puhák voltak, és nagyon határozott is, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni, és akartam érezni. Érezni, hogy még is milyen a csókja, és őszintén megvallva, fantasztikus. Már éppen teljesen belejöttünk, mikor ajtónyitódást, egy hatalmas puffanást és egy óriási röhögést hallottunk. Megjöttek Reniék. Én egyből ott hagytam Zaynt és futottam is a többiekhez.
Kiderült, mi volt az a nagy huppanás, és az nem volt más, mint egy hatalmas esés. És annak okozója nem volt más, mint a csodálatos, elképesztő és utánozhatatlan: Louis Tomlinson. Nem értettem, hogy csinálta, mivel köbö 2 éve ebben a házban lakik… Tényleg rokonok vagyunk, én és Reni is simán elestünk egy kukában. Na jó, igazából én átestem azon a kukán, és miközben Reni röhögött rajtam, Ő lefejelt egy oszlopot és seggre esett. Ááááá, nem néztek minket hülyének a főutca közepén, ááááh, alig.
Én felsegítettem szegény srácot:
-Ezt még is, hogy csináltad? –röhögtem én is.
-Elterelte a figyelmem valami, pontosabban valaki.
-És még is, ki volt az a valaki?!
-Egy angyal. –mondta kis fiús hangon.
-És ki volt az- az angyal?!
-Tola.! –mondta fülig érő mosollyal, mire a többiek ’húúúúú’-zni kezdtek, szegény lány meg teljesen elvörösödött, szerintem még a benne lévő, fehér vérsejtek is elvörösödtek, annyira lángolt már szegény.
-Mit szólnátok hozzá, ha filmeznénk egyet?! –tette fel az ominózus kérdést Liam.
-Okéééé.! –kiáltottuk.
Természetesen, megint nagy vita ment arról, hogy mit nézzünk, de én nyertem, mert elkezdtem sikonyálni (na jó, hisztit vágtam le) hogy, én akkor is az Éj Sötét Árnyékot akarom megnézni, mert abban Johnny Depp olyan nagyon jó pasi, és természetesen a lányok egyet értettek velem, a fiúk már nem annyira, de az más kérdés. Bár az is más kérdés, hogy szerintem és Harry szerint is, az a legjobb rész a filmben, mikor már három csajjal lefeküdt, és mikor a harmadikkal is végzett, akkor mondja ki az elsőnek, hogy ’Szeretlek.!’. Igeeeen a piszkos fantáziájúak tudják ezt értékelni.
-Hééé, Bells mit csinánál, ha Harry ugyan ezt tenné veled?! –röhögött Liam.
-Drága Liam, először is kiherélném, aztán pedig azt a ribancot megölném, végül és utolsó sorban Harryt is meggyilkolnám egy nagy késsel és némi vérrel, meg egy kis kézi munkát is belevinnék a dologba.. –töprengtem el.
-Kösz, Drágám, én is Téged.!
-Jaaaaj, tudod ám, hogy szeretlek, és hogy viccelek.!
-Igen tudom, ez az egy dolog vígasztal. –mondta, mire elnevettem magam.
-Vagy még sem?! –vágtam amolyan, ’most megöllek’ nézést, mire Harry is komoly arcot vágott. –nem áááám.! –mondtam nevetve. Mondanom sem kell, hogy a többiek dőltek a röhögéstől.
A film végén, mindenki ment a maga útjára, és mivel Jadenek még nem volt szobája, ezért Zaynnel aludt. Nagyon örültem, és reménykedek, hogy lesz köztük valami, főleg a mai után, amit nagyon nem értek…
Fent a szobámban, ahova Harry szokás szerint velem tartott, beszélgettünk:
-Hazza, lehet egy kérdésem?! –néztem a szemébe.
-Neked bármi.! –mondta és megcsókolt.
-Mit mondanál, akkor, ha megcsókoltam volna valaki mást, miközben járunk?! –itt kicsit elgondolkodott.
-Hát, nem ölném meg az illetőt, és téged sem. Valószínűleg megérteném, mert nem akarom, hogy ne legyen viszonyítási alapod. Vagy is érted, nem mondom, hogy nem akarom, hogy csak velem legyél életem végéig, bár, akkor én lennék a legboldogabb, de akarom, hogy legyen viszonyítási lehetőséged, és rájöjj, hogy én vagyok a legjobb és, hogy én kellek neked.! –mondta és ismét megcsókolt, bár most kissé másképpen. Volt benne egy kicsi csalódottság, és némi hatalomvágy.
-Nyugi, jelenleg, én csak is a Tiéd vagyok és senki másé.!
-Helyes, ezt akartam hallani.! –mondta, majd megcsókolta nyakamat, és elaludtunk.

♥

Sziasztok Drágák.!
Most sem új résszel jöttem, ne haragudjatok, de a hétvégén és a hét első felében, kissé elvagyok havazva, de ígérem, hogy CSÜTÖRTÖKÖN kaptok egy eseményekkel teli DUPLA RÉSZT.! Csak, hogy kiengeszteljelek Titeket valahogy.!♥♥
Tényleg Ne haragudjatok, és előreláthatólag ÁPRILISBAN sem leszek majd bő egy hétig, mert nem hogy gép közelben, de még az országban sem leszek.:'Đ
Megértéseteket nagyooon kökiiiim♥♥♥
Puxiii: Trixiiiii♥
U.I.: Addig is, nagyon jó olvasást Mindenhez;)

33.fejezet

Bocsánat amiért mostanában ilyen rövid részeket kaptok, de kicsit kevés időm van, és ne haragudjatok ezért.! remélem erre is jön majd annyi komment, mint az előzőre amire pontosan 8 koment érkezett, amiért hihetetlen hálás vagyok.!♥♥ ImádomazOlvasóimat♥ Nem is nagyon "beszélnék" tovább, jó olvasást.!

Fruzsina: Hihetetlen jó a képzelő erőd, és ez nagyon tetszik.! Remélem erre is kitalálsz majd valamit.:D am meg kökiiim♥ Amúgy meg, Luw csivava...xĐĐ am meg semmi gond;)
Doriszka: Hát gyűrűt azért MÉG nem..Kökiim♥
Lizzy: kökiiim és tudcsizom♥
Enikő: Hát igen...:33 Nutella..:$$ Kökiim♥
Fanni: Nagyoon szépeen kökiiim♥
Dóra: Kökim szépen, azt hittem, nem fog majd tetszeni Nektek...:$$ Hát azt azért Nem... legalább is, egyenlőre.:D♥ Én is szeretem a blogokban a heíp részeket.:D
Lena: Kökiiim szépen♥ Pedig nem... ahhoz nincs elég képzelőerőm...♥
Zsuzsanna: kökiim♥ És szerintem is... egyet értek, akkor nagyon boldooog lennék.:DD♥

Pár nap múlva reggel, teljesen ki voltam terülve az ágyon, mert hogy, nem találtam Harryt sehol sem… na jó, igazság szerint, nem is kerestem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy milyen kényelmes az ágya. Magamhoz húztam a párnáját és Harry illata volt, mire elmosolyodtam. Olyan jól aludtam, és ajtónyitásra lettem figyelmes, de úgy gondoltam, hogy csak ő jön vissza aludni, e helyett kicsit, mást kaptam.
-Szülinapooooooooooooos.! –kiáltotta Louis, mire rám ugrott.
-Születésnapi kicsi a rakááááás.! –üvöltötte Reni, mire ő is rám vetette magát, majd sorban a többiek: Zayn, Niall, Liam, Tola, Jade és Danielle. Mondhatom kellemes érzés fogott el. –Boldooog szülinapot.! –mondta Ren és egy hatalmas puszit adott az arcomra. A többiek is adtak puszikat, de ők a finomabb változatát adták nekem… egyedül Harryt hiányoltam, aki pár perc múlva, kukta sapkában, kötényben és egy szál alsónadrágban meg is jelent az ajtóban.

-Szülinapi reggeli.! –mondta és megcsókolt.
Hmmm… nutellás kenyér, rajta Happy Birthday felirat, eper és kakaó…hmmm.. imádom Harryt. J
Miután meg ettem, lebattyogtam a földszintre, ahol Louis bár el is kapott:
-Figyelj, most azonnal öltözz fel.!
-De  Louiiiiiiiiiiis…. Ma szülinapom van, nem lehetne, hogy esetleg itthon maradjak és pizsiben lehessek egész nap?! –nyüsszögtem.
-Nem, most azonnál nyomás fel, és öltözz ki.!
-Jó… -mondtam durcásan, majd felmentem a szobámba.
Egy fekete csőnadrágot, egy fhér pántos felsőt, egy fehér zakót, egy szürke sálat és egy fekete Converset vettem fel, a hajamat kifésültem, majd kivasaltam és oldalra tűztem egy hullámcsattal.

Tettem fel egy leheletnyi sminket, és má le is mentem, ahol már hárman kaptak el: Louis, Liam és Niall:
-Mik a kedvenc filmjeid?! –kérdezte Liam, és Niallnek mondta, hogy jegyzeteljen.
-10 Dolog Amit Utálok Benned, Beatles mindkét filmje, Gru, Alkonyat összes része, Pata Csata, Elhurcolva és a Horrora akadva Világok Harca Paródia. Miért?!
-Semmi különös. –mondta mosolyogva Liam.
-Tessék, itt van pénz, menj el vásárolni. –nyújtotta át a pénzt Louis.
-Oké, de muszáj,! Nem lehetnék inkább itthon?!
-Nem.! –jelentette ki Louis. –Jade, gyere ide.! Menjetek el ketten vásárolni.!
-Okidoki.! –mondta mosolyogva a lány és már mentünk is be a városba, ahova Paul vitt minket.
Mit ne  mondjak, nagyon jól szórakoztam, mert voltunk Starbucksban, rengeteg plázában meg mindenféle helyen, és be is szereztem három új pólót: egy Amerika mintás inget, egy No Boyfriend No Problem feliratú pulcsit, csak az irónia miatt, és egy bajszos pólót.

Ezek voltak azok, amik tényleg igazán tetszettek nekem. És közben találkoztunk Tonyval is, akitől kaptam egy szegecses karkötőt, amit azonnal fel is vettem, és így hárman beültünk egy cukrászdába egy finom sütiért. Olyan öt óra lehetett, mire elindultunk vissza, és otthon az fogadott, hogy egy hatalmas tortát tartanak a képembe, min rajta van Green Day American Idiot album borítója és minden tiszta lufi. Annyira cukiiiik, hogy azt hittem, megzabálom Őket. Gyorsan bevezettek a nappaliba, a hol elültettek a kanapéra és odaadták az ajándékokat. Az ajándékbontás előtt, felszeltük a tortát, és a fekete rész az nutella volt a piros meg hát, talán puncs de nem biztos… kissé répa meg citrom íze is volt.. Louis meg Reni rendelték, ebben biztos vagyok, mert a répa meg a citrom torta a kedvenc tortám. Nagyon finom volt, és mivel elfejtettek tányérokat, meg evőeszközöket elővenni, és már lusták voltak felkelni, ezért kézzel ettük meg a tortát, de előtte persze lefényképeztem. Nagyooooon finom volt. J
Aztán jöttek az ajándékok: Liamtől és Danielletől egy nagyon szép gyűrűt kaptam, meg egy Punk’s Not Dead-es kitűzőt, Jadetől és Tolától egy SlipkNot CD-ét, Nialltől egy sárga fullcapet, amire az volt ráírva, hogy Hungry, vagyis éhes.! Zayntől, pár tetkó mintát, amit valószínűleg használni is fogok, meg egy piros Converset. Louistól egy hatalmas plüss répát, meg egy Mrs. Stylinson kitűzőt. J Renitől kaptam egy olyan párnát, amit Ő maga varrt (!!) és Louis van rajta, ahogy ölel egy répát. Nagyon cuki. Aztán jött Harry. Mikor megláttam az ajándékát, azon nyomban sikító frászt kaptam:
-Teeeeeeeeeeeed.! –ordítottam, mert megláttam egy medve plüsst, ami teljesen ugyan olyan volt, mint Ted című filmben. –Hazza, remélem, tudod, hogy most túrtad ki magad az ágyamból?! Ennyi plüsst kaptam, te nem fogsz elférni.!
-Szerintem el fogunk mi férni.! –mondta és adott nekem egy hosszas csókot.
-mutasd meg a pólókat.! –ugrándozott Jade.
-Okééés.! –mindenkinek tetszettek a pólók, bár Harry egy kicsit kiakadt a Boyfirendes pólón, mire mind a négy fiú a szemébe röhögött.
-Na, kezdődjék a mozi est.! –jelentette ki Louis.
Mindenki csinált magának popcornt, volt, aki tortával ette (én és Niall), majd jött az első film: Horrora Akadva Világok Harca Paródia. Ugye említenem sem kell, hogy az egész utca attól zengett, ahogy mi röhögtünk?! Majd jött a Pata Csata, amit ismét megkönnyeztem, mert olyan nagyon aranyos.! Majd jöttek az Alkonyat filmek, és mondanom sem kell, hogy Jade és én TeamEdward, Tola, Reni és Danielle TeamJacob, a fiúk meg inkább tartózkodtak…
Aztán a Beatles filmek, amiknek a dalait kívülről fújtam, majd a 10 Dolog, Amit Utálok Benned.
Egyszerűen imádom azt a filmet, és nem csak azért, mert Heath Ledger iszonyat jó pasi, hanem azért, mert tényleg ez is az első „gimis filmek” közé tartozik, és valami nagyszerű, ahogy kibontakozik a történet. Zseniális. És mikor Heath elkezd a lelátón énekelni… 1. Harryre féltékenységi roham 5. kiadás, 2. Reni még mindig hülyének nézett, és 3. a többiek is hülyének néztek, de leszarom, mert Heath Ledger és az, az ének meg awwwww.
Úgy érzem, hogy a 17. volt életem egyik legjobb szülinapja, és hihetetlen boldog vagyok. Bár egy kicsit szomorú is, mert ez a nap azt is jelenti, hogy nyár közepe, hamarosan itt a vége, és nekem és Reninek is el kell mennünk innen, amit nagyon nem akarunk, mert itt vannak azok, akiket szeretünk. És ami talán a legrosszabb, Harry „hírneve”, hogy arról híres, hogy a csajok, a csajok meg a csajok. De én hiszek benne, és tudom, hogy megmondaná, ha nem szeret.
De most fölösleges ezen agyalnom, mert éljünk a jelenben és, most jelenleg minden tökéletes és maradjon is így.

32.fejezet

Basszus, mikor megláttam, hogy 9 komi, annyit mondtam, hogy Te atya úr isten.! Konkrétan majdem leestem a székről és ugrálni kezdtem, ez hatalmas nagy öröm a számomra, főleg mivel a mai nap több örömöt is okozott nekem, de z már ms téma.:'D Erről a részről csak annyit, ohgy egy kicsit semmilyen lett, mert későn értem haza, és remélem ezt elnézitek Nekem és komiztok is majd hozzá♥ Nagyon szépen kökiiim a szavazásokat és a 9 komiiiiiiiit♥♥

Tinnci: Kökiiiim szépen♥
Lizzy: Muhahahahahaaa.! Hát, maj itt minden kiderül.! Muhaaaa♥
Beaa: Kökiim és örülök neki♥ Olvasom persze, és igen, a kövii résznél már bővebben is fogok róla véleményt írni;)♥
Dóra: Örülök, hogy tetszett.:$♥ kökiim*-* mindenki szereti a kicsi fekete dobozkákat.:$
Lena: Hát igen... jól tezsi, hogy romantikus.:D Kökiim♥
Enikő: Nekem si ez szokott lenni a reakció néhány képnél.:'D és kökiim♥
Fruzsina: na jó, Te lány.:D az irományod egy negyed órás röhögőgörcsöt ajándékozott nekem, és ebből leovntam hogy rohadt jól írsz..D és hát, ah így is lett volna, akkor alpaka ugrik ki, azokat jobban bírom;)♥
Doriszka: Kökiii szépen♥ Evrí bodi lávs litlö blek boksz.:'D♥
Zsuzsanna: Hát igeeeen... teper a Kicsike.:DD kökiim szépen♥♥

-Harry én…-kezdtem, de közbe szólt.
-Csak nyisd ki, és nézd meg.!
-Hát jó… -mondtam félénken.
Elvettem a kis dobozt és nagyon félve nyitottam ki. Kis fekete doboz, ebből arra lehet következtetni, hogy gyűrű. Általában a legtöbb normális embernél, de Harry nem normális, szóval…. Bár mi van akkor, ha pont most akar normális embert játszani?! 17 évesen még sem kérheti meg a kezem, és még nem is tud A Bajról…. Nagyon lassan nyitottam ki, és láttam Harryn hogy, ideges, és mikor megláttam, nem jutottam szóhoz:
-Gondoltam, le kellene már cserélni már azt a fegyvert a nyakadról.
-Hazza… én…
-Sssss.! Ne mondj semmit.! –mondta és lágyan megcsókolt.
A fekete kis dobozban, a gyűrű helyett, egy nyakláncot találtam, amin 3 darabírás lógott: Love, Laugh, Live.

Hihetetlenül tetszett, és tényleg hozzám illet, mert imádok nevetni, meg imádom élni az életet. Mert végül is a jó életnek a Mert Miért Ne?! Az alapja.
Még jó ár óráig csak táncltunk és öleltük egymást, mint a romantikus filmekben, de most nem zavart, csak érezni akartam őt, és azt, hogy szeret. Ennél több már tényleg nem kellett nekem.

***

Reggel csodák, csodájára Harry ágyában ébredtem, és nem is akárhol, hanem a fedetlen felsőtestén, és végtelenek tűnő percekig azt hallgattam, ahogy ver a szíve és szuszog, Annyira édes, mikor alszik, azok a göndörfürtjei az átlagosnál is jobban szét vannak esve, egy aprócska mosoly mindig ott rejtőzik az ajkai közt és talán ez az a dolog, amiért annyira aranyosan alszik. Jah igen, meg azért is jó, mert akkor nem mond hülyeséget, bár az emberek velem is így vannak… Mivel még csak reggelt 7 óra volt, ezért visszaaludtam és arra ébredtem, hogy Harry simogatja a hajam, és a nevemen szólítgat:
-Jó reggelt napsugár.! –köszöntött egy hatalmas mosollyal.
-Jó reggelt.
-Nem gondolod, hogy ideje lenne fel kelni,!
-Jaaaaaj, csak még adj nekem öt percet.!
-Bella, nem akarlak elszomorítani de, délután 3 óra van.
-Mi van?! Azt hogy csináltam?!
-Semmire nem keltél, fel. Pedig Reni még Justin Bieberrel is próbálkozott és még a babyre sem keltél fel…. Minden rendben van?!
-Persze, csak fáradt voltam. Meg mondjuk egy, kicsit fáj a fejem meg a hasam…
-Kész fájdalomcsillapítót?!
 -Azt nem, köszönöm, de Reninek szólnál, hogy jöjjön be, és tudnál nekem egy kis teát csinálni?!
-Persze Szívem. –mondta, majd megpuszilta a fejem és kiment, pár perc múlva reni jött be helyette:

-Minden rendben van Drága?!
-Tudnál behozni nekem a fürdőből egy pohár vizet?!
-Persze.! –mondta és már ki is ment, addig én elővettem a gyógyszert. –tessék. –nyújtotta át a vízzel teli poharat.
-Köszönöm.! –mondtam és már le is nyeltem a nagy sárga bogyót.
-Minden rendben?! Nem fáj semmid?!
-Csak a hasam meg a fejem.
-Hányingered van?!
-Egy kicsit…
-De nekem aztán ne hogy lebetegedj a szülinapodra.! Már csak három nap, és már hivatalosan is 17 éves leszel.! Milyen érzés?!
-Őszintén?!
-Igen.
-Egy részt szar, más részt viszont nagyon jó.
-Miért jó?!
-Mert akkor már csak egy év, és legálisan is berúghatok. –mondtam egy mosolyt erőltetve az arcomra.
-Jó, ott a pont. És mi benne a szar?!
-Az, hogy nyár közepe…
-Áááá… a két szerelmest elválasztják egymástól?!
-Sajnos, viszont az a tudat, hogy Te is jössz velem, nagyon kellemes.
-Iiiiigeeen.. persze. Megyek veled.

-Mit rejtegetsz, Te előlem?!
-Semmit.! Augusztus végén, húzunk haza. Te leteszed az érettségit és jövünk is vissza.! –mondta nevetve Reni.
-Hát igen… ha még szívesen fognak minket itt látni.
-Itt bármikor.! –mondta Hazza, majd beött és odaadta a gőzölgő teát meg a nutallás pirítóst.
-Nem értem… -gondolkodott Reni.
-Mit?! –kérdeztem, miután beleharaptam a második szelet kenyerembe.
-Hogy, hogy bírsz Te annyi nutellát zabálni.! Nem unod már?!
-Ha egyszer megunnám, akkor legyél szíves, öljél meg.!
-Nem értem, mit nem értesz azon, hogy Bells ennyire szeret egy ételt. A leendő beli Mrs. Stylesnak bármit.! –mondta Harry, mire elkezdtünk Renivel röhögni.
-Jaaaaj bazd…. Emlékszel?! –kérdeztem röhögve.
-Igeeeeen.! –mondta Reni, miközben a hasát fogta.
-Mire is kell emlékezni?!
-Arra, hogy mindig én voltam Mrs. Horan, Petra Mrs. Styles, Niki Mrs. Malik és Bella Mrs. Tomlinson.  –magyarázta Reni.
-És ezen belül, a pólóinkra, amiket még én hoztam Angliából.!
-Az I Love Louis-osra?!
-Te is találkoztál már vele?! –röhögött még mindig Reni.
-Igeeeeen….

-Nyugi, nem cseréllek le Louisra… habár…. Neki jobb a köhöm…
-Na micsoda?! –kérdezte sértődötten Harry.
-Hogy ha azt mondom, Bikini Fenék, akkor érted?! –mondtam röhögve, mire Hazza nem válaszolt semmit, csak rám ugrott majd rám ült.
-Biztos vagy Te ebben?!
-Szászázalékig.! –mondtam magabiztosan.
-Rosszul tetted.! –mondta, majd a hajamat kezdte összekócolni, meg a kezemet harapdálta.
-Menjetek szobára.! –törölgette a könnyeit Reni.
-Mi ott vagyunk… -válaszolta Harry.
-Jaa tényleg.! –mondta majd felállt. –Aztán csak óvatosan.! –kacsintott.
-Rohadj meg.! –dobtam hozzá egy párnát, mire Ő kiment és becsukta az ajtót. –Hol is tartottunk?!
-Azt hiszem, valahol itt… -mondta, majd lágyan csókolni kezdett, aminek én nem tudtam ellen állni.
-Én valahogy másra emlékeztem. –mondtam nevetve.
-Nekem ez a verzió jobban tetszik.! –felelte, és szája az enyémre tapadt, majd nyakamra, és még sorolhatnám tovább.

31.fejezet

Először is, Ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam újat, de tegnap előtt nagy vihar volt, kivolt húzva minden gép, és nekem nem sajt a netem...na mindegy.! Mindenesetre, itt van a friss és kökiiim a 7 hozzászólást, 10 szavazást és a hamarosan 8000 megtekintést♥ És miközben olvastam a komikat, rákellett, hogy jöjjek, Hatalmas Beszólásaitok vannak.! Nem egyen röhögtem egy sort, de nem rossz értelemben, ha nem jóban, mert tiszta vicces lett^-^ Mindenesetre, jó olvasást ehhez is;)♥

Lizzy: Azért csak óvatosan,, tudod Ed mit mondott...xĐĐ Nuygiii eltűnik, és nem kel deprtálnod azt a kis ribzlit;P Én iiiis♥
Zsuzsanna: Annyira bírom, hogy senki nem bírja Elt.:Đ Ez oylan jó..D De nyugi, elfog tűnni, hát nem tudom... alsóban még nem fogalmaztam ilyen jól, aztán felsőben csak szimplán szívózott mindenkivel a tanár.:') Kökiim aranyos vagy♥
Enikő: Tudooom.:$ Kökiiim♥ hát egy kicsikiiiit nagyon.! :'D

Lena: Azért csak óvatosan, Hazzára még szükségem lenne, d emajd ebben a részben megenyhülsz. Mondjuk inkább őket verd mint engem, de nyugi, ebben már ha jól emgírtam, olvadozni fogsz.:P

Fruzsina: Kökiiim♥ Hát lehet tényleg el kéne neki menni oda, és hát ez e beszólás.. looool. Nyugi everybody El egy jó hosszú időre eltűnik a képből;)
Dóra: Semmi gond, ügyes vagy;) Hát igeeeeen, így alakult^-^ Hát igen,, egy kicsit nagyooon.:D♥
Roxyy: Nekem majdnem mindig igazam van:'D noego.:D Hát szerintem , mind kicsit mérgesek voltuk rá, de ennél a érsznél, mindenki felengedhet.:P♥

/Bella szemszöge/

-Na, mit akart Tőled Hazza?! –kérdeztem Renitől.
-Áááhh.. semmi különöset. Mindjárt jövök, lányok Ti is gyertek.! Bella, Te nem.!
-Okééé.! Akkor, ha nem bánjátok én elkezdek készülődni estére.!
-De hogy bánjuk.! –mondta Reni.
-Aztán csinos legyél.! –mondta kedvesen Jade.
-Jah, valami jó száxíííít vegyél fel.! –röhögött Tola.
-Mi vágy té?! Ámeráki?!
-Jáájáá.!
Felviharoztam a szobámba és elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mit is akar, vagy hova akar vinni engem Harry. Biztos valami nadrágot fogok felvenni, ez már tuti. Csak hogy örüljenek, magas sarkút veszek majd fel, és a felső… hát arról még fogalmam sincs. Beraktam a laptopomba valami jó pörgős zenét, amire jól lehet ruhákat válogatni. Jelenleg egy kis KoRn-ra gondoltam. Igazán jól esett, igaz néha elkezdtem énekelni meg ugrálni, de azért hamar, na jó két óra alatt meglettem azzal, hogy mit veszek fel, de előtte megcsináltam a hajam. Két oldalt fogtam egy-egy tincset azokat befontam és hátul összetűztem, a többit meg szabadon hagytam, eredeti változtában kissé hullámosan. A ruhámat is felvettem, ami egy rózsaszín spagetti pántos felső, egy fekete nadrág és magas sarkú /Honnan vannak nekem ilyen ruháim?! Ja igen.. Reni…./ és egy ezüst táska, és már készen is voltam.

Mikor megnéztem magam a tükörben, jól nézett ki, és gondoltam megmutatom a lányoknak, hogy nekik is tetszik-e. Magabiztosan és felpörögve mentem le, ám körülbelül egy 10 perces agymosás után mind a négy lánnyal mentem vissza a szobámba /igen Danielle is ott volt/. Az idő alatt, amit eltöltöttünk, megkaptam, hogy mi az, hogy farmerben és egy ilyen felsőben akarok elmenni Harryvel a randira, meg hogy, a hajammal még is miért nem kezdtem valamit, mire én azt mondtam, hogy befontam, mire mind a négyen leszóltak. Mondhatom igen kedvesek, és egyáltalán nincsenek rám tekintettel. Megparancsolták, hogy most azonnal vegyem le ezt a ruhát, és hogy vegyem fel a köntösöm, ami egyébként nagyon jó puha, és olyan színe van, mint a jeges macik bundájának (de nem abból készült… nem lennék képes szőrmét felvenni). Danielle és Reni előkeresték a hajsütőmet, míg Toláék a sminkemen gondolkoztak, én meg csak ültem az ágam szélén és néztem, mit szerencsétlenkednek, és hogy jobban izgulnak a randim miatt, mint én magam. Az első két lány megtalálták a hajsütővasamat és neki álltak begöndöríteni a hajamat, ami had ne mondjam mennyi időbe került. Végül pár hullámcsattal hátra fogták és elég aranyosan nézett ki. Tola és Jade jöttek a sminkkel, nem kell mondanom, hogy egy kisebb vita kialakult, hogy milyen legyen, de végül maradtunk annál a verziónál, hogy barna és fekete lett a szemem, a számra, pedig egy enyhe rúzs került. Csak estig el ne kenjem… Apropó, Harryvel este 8-ra megyünk valahova és már este 6, van. Mit ne mondjak, tudnak ezek a lányok valamit. És még most jön a neheze: A Ruha.
Rengeteg ruha ötlet felmerült, bár volt Daninél egy ruha, amire azt mondta, az csak a végső megoldás, mert amikor meglátta egy kirakatban (!!!) egyből azt gondolta a cipővel együtt, hogy ez a tökéletes. Adtak rám valami borzalmas piros ruhát, aminek a nyaka olyan két méter hosszú nyakúaknak való, egy fekete ruhát, amit meg én nem bírtam volna elviselni, és még megannyi borzalmas ruhát, bár volt közte néhány szép is. Majd Danielle ruháján volt a sor, és mikor megmutatta, azonnal beleszerettem. Egy vajszínű pántnélküli ruha, ami köbö a térdem fölé ért, és a közepén amolyan övféleségnek, egy csipkés masni, a cipő pedig, egy szürke csatos magas sarkú.

Be kell, hogy valljam, a végeredmény nekem is nagyon tetszett és fél nyolc volt. A lányokkal lementünk a nappaliba, de csak Reni maradt velem és beszélgettünk:
-Ideges vagy?!
-Kicsit…
-Ne legyél az. Higgy nekem, minden tökéletes lesz.! Majd meglátod.!
-Remélem. –sóhajtottam.
-Na jó, Bella. Mondj meg nekem valamit. A Balázst mennyire szeretted?!
-Hát nem tudom…
-Én igen, Te annyira szerette Őt, hogy képes voltál olyan lenni, amilyen nem vagy. És most?!
-Most is olyan vagyok.! –mutattam magamra.
-Nem úgy értettem. A Balázsnak meg akartál felelni, rágörcsöltél az egész kapcsolatra, és azt akartad, hogy csak a tiéd, legyen. Azt próbáltad elérni, amilyen lányokat Ő szeret. És most tudod, mi van, vagy is én mit látok,!
-Na mit?!
-Azt, hogy most nem ez van. Most olyan ruhákat hordasz amilyeneket, akarsz, kivéve ma este, olyan zenét hallgatsz amilyet, akarsz és leginkább önmagad vagy.! És, hogy látlak őszintén mosolyogni. Ennél több nem kell nekem, én ettől megnyugszok, és attól is, hogy tudom Harry nem, tenne semmi hülyeséget, és nem vinne bele semmi hülyeségbe.!
-Te tényleg így látod?! –furcsa volt Reni szemszögéből hallani, viszont egyben jó is.
-Igen. Ráadásul a barátaink ugyanabból a bandából vannak, és nincsen probléma.! Minden Pompádré Perfektó.!
-Muhahahha.! Imádom ezt a beszólásod.
-Én is.!
-Köszönöm.! –mondtam és megöleltem Őt.
-Nincs mit.! –mondta és ő is megölelt, ekkor csapódott a bejárati ajtó. –Úúúú… itt van a herceged.! Én már mentem is.! –mondta és felrohant az emeletre.
-De Reni.. –próbáltam utána szólni, de ’nem hallotta’.
-Húúúú… -jött egy hang hátulról, mire megfordultam a tengelyem körül és ott állt Harry. Fekete nadrág, fehér ing rajta egy fekete zakó és csokornyakkendő, és egy ledöbbent arc.
-Te sem panaszkodhatsz.! –mondtam és megcsókoltam.
-Mehetünk?!
-Persze.! –mondtam és belékaroltam, mert nyújtotta a kezét, mint ahogy a filmekben szokás.
-Hölgyem.! –mondta és kinyitotta nekem az ajtót.
-Ohh… milyen figyelmes.!
-Tudom.! –mondta és beszálltunk a kocsiba, és ott a szememre tett egy kendőt, azért, hogy ne lássak.
Az út, talán egy órás esetleg egy és negyed órás lehetett, szóval kibírtam, főleg, hogy közben ment a rádióban egy kis Ramones meg még pár romantikusabb zene, amit most az egyszer elbírtam viselni. De csak most.! Egyszer csak fékezett az autó, és Harry kisegített a kocsiból:
-Csukd be a szemed.! –mondta.
-Be van csukva.! –mondtam és becsuktam.
-Nem hiszem el.! Ha tényleg be van csukva a szemed, akkor hol vagyok?! –mondta és levette a kötést.
-Harry, drágám, ha most előttem lennél, akkor látnád, hogy nyitva van a szemem, de amúgy meg fogalmam sincs.
-Helyes.! –mondta és kezével eltakarta a szemem.
Egy öt percig sétáltunk így, aztán egyszer csak elvette kezét szememről.
-Úristen Harry…-csak ennyit bírtam kinyögni, mikor megláttam, hova hozott. Egy parknak a fedett részében voltunk, ami körül volt rakva kisebb-nagyobb gyertyákkal néhol vörös rózsaszirmok voltak és nem volt semmi zene, amit nem is bántam, elég volt a nyálas zenékből.
-Hölgyem.! –vezetett az asztalhoz, és leültünk.
Nem tudom, mire készülhetett, de tudtam, hogy valami romantikus izé lesz, de most az egyszer elnézem. Egyszer csak Harry, egy nagy tál spagettivel, pontosabban a kedvenc spagettimmel (carbonara) tért vissza, amire én felnevettem:
-Nem szereted?! –nézett rám hatalmas boci szemekkel.
-Harry, imádom. –előrehajoltam és megcsókoltam Őt.
-akkor megnyugodtam. –mondta és elkezdtünk enni.
A vacsora nagyon jó volt, sokat beszélgettünk és nevettünk, mikor megszólalt a Theory of a Deadman – The End of Summer  és Harry megfogta a kezem és táncolni kezdtünk pont középen. Végig csak mosolyogtam, hogy olyan zenéket tett be, amilyeneket Ő nem szeret, de én igen. Jó volt benne pár Beatles és Ramones is, mert azokat mind ketten szeretjük. A tánc végén visszaültünk az asztalhoz, és ismét be kellett csuknom a szemem, mire kinyitottam egy nagy csokor rózsa termett előttem, benne egy kis cetlivel, és Harry nem volt sehol sem. A cetlin ez állt:
”Ha meg akarsz találni, kövesd a rózsákat, jah és nevess egyet, ha szeretsz.♥”
-Akár még kettőt is.! –mondtam és nevettem egy aprót, mire felcsendült a Moments és Harry hangját hallottam.
Követtem a rózsákat, amik gondosan el voltak helyezve a padlón és egy gyönyörűen kivilágított teraszhoz érkeztem, ahol Harryvel találtam szemben magam és azzal, ahogy énekel Nekem. Éreztem, ahogy elpirulok, és csak mosolyogni tudtam az egészen. Mikor véget ért a dal, oda jött hozzám, megfogta a kezem és megcsókolt:
-Szeretlek.! –mondta és egy újabb csókot nyomott az ajkamra.
-Én is téged.!
-Gyere.! –mondta és megfogta kezem, majd az erkély széléhez vezetett. –Csukd be a szemed.!
-Harry, nem gondolod, hogy egy kicsit sok, ebből a ’csukd be a szemed’ dologból?! –kérdeztem nevetve.
-Csak fogd be és csukd be.!
-Rendben van.! –mondtam és becsuktam és izgatottan vártam, hogy vajon megint mit talált ki.
-Most már kinyithatod.! –mondta.
Mikor kinyitottam Harry mosolygós arcával találtam magam szembe, és azzal, hogy a kezére nézett, én is odanéztem és egy kis fekete dobozt láttam benne…