2012. augusztus 30., csütörtök

8.fejezet


Wííí tök hepí vagyok hogy van 4 rendszeres olvasóm♥♥ Kösziii a 2 komiit.:Đ♥

Lizzy:Júj mi?! Várd ki mi lesz még háháháháááá.:P
Lena: Szerintem is cukik, és örülök hogy tetszik.:)))

-Hát akkor emberek.. -kezdte Liam.- eljött az idő. Vége a játéknak. Mindenki megy lefeküdni. Bella és Harry, fel az emeletre, Zayn, Niall és Louis hármasban lent Lou szobájában, én meg..- sóhajtott Liam- kint sátorozok, Kösz szépen Bells.
-Kölcsön kenyér visszajár.! –kacsintottam rá.
Mikor mindenki elfoglalta a helyét én átmentem a szobámba hogy felhúzzam az egyik kényelmesebb rövidnadrágom. Azzal csak annyi a baj, hogy amolyan ’forrónaci’ szerűség és túúúl rövid. Mire visszamentem Harry szobájába ő is már a pizsijében volt, vagyis egy még feszülősebb alsó:
-Már értem hogy miért mondtad, azt hogy nagyon rövid. –nézett rajtam végig.- nekem személy szerint nagyon tetszik. El tudnám fogadni minden este ezt a látványt. –kacsintott rám.
-Jaaj csak fogd be és feküdjünk le.! –aztán megálltam és újra gondoltam a mondandómat.- Mármint aludjunk.!
-Ha nem javítod ki magad, nem értem félre.! –röhögött ki.
Mivel mindenkinek franciaágya van (amit egyáltalán nem értek) ezért, együtt aludtunk és a takarója is nagy volt ezért közösen takaróztunk. Egy 15 perc elteltével sem tudtam igazán elaludni, és nem tudtam, hogy Harry alszik-e de azért megpróbálom, hátha. Mikor megfordultam Harryvel találtam magam szemben, miközben engem néz:
-Akarsz valamit játszani? –kérdeztem.
-Mit szeretnél?
-Piros pacsi?!
-Legyen. De te kezdesz. Neked kell ütnöd.!
-Úgy fogok én ütni hogy az hihetetlen.!
Elkezdtük a játékot és 10 perc után még mindig nekem kellett ütnöm:
-Ajj már, ez nem igazság.! Kivel szoktál ilyet játszani?
-Főként anyukámmal meg Louissal.
-Akkor már értem..- mondtam kissé szomorúan és belátva, hogy még egy darabig ütögethetem a levegőt.
Szerintem Harry látta hogy szomorú vagyok, ezért hagyott győzni és olyan aranyos volt mikor mondta hogy vesztett. Viszont az ő ütési ideje nem tartott sokáig. 5 ütés után már el is talált:
-Ez nem ér ám.! –mondtam, miközben úgy tettem, mint aki durcás.
-Miért nem?
-Mert te profi vagy.! –egyszerűen csak felröhögött, megfogta mindkét kezemet, magához húzott és adott az arcomra egy puszit.
-Most már jobb?! –kérdezte kissé cinikusan.
-Nem igazán… De folytassuk a játékot.!
A 3. ütésnél meguntam hogy nem találom el, ezért egyszerűen mikor azt hitte, hogy a kezét akarom megütni, megcsaptam az oldalát.
-Verekszünk? –nézett nagyot.
-Igen.! –feleltem miközben megint lecsaptam ugyan oda.
-Ha harc, hát legyen harc.! –válaszolt és elkezdte böködni az oldalam. Nem tudom, honnét vette, hogy ott vagyok a legcsikisebb de sikerült 5 percig lenyugtatnia, utána már elkezdtem a tarkóját csapkodni. Ekkor úgy láttam, hogy betelt nála a pohár és egyszerűen megfogta a vállam és lefektetett az ágyra és elkezdett csikizni még jobban. És nem akarta abba hagyni.
-Jól van, jól van. Elég lesz. Megadom magam.!
-Biztos? –mondta miközben fölém hajolt és elfogta mindkét kezemet.
-Igen tuti. –válaszoltam, és már el is engedett én meg felültem.- hogy lehet hogy ilyen gyakorlott vagy?
-Most viccelsz?! Louissal és a többi idiótával élek lassan 3 éve. Már gyakorlott vagyok ilyen téren.
-És honnan tudtad, hogy pont az oldalamnál vagyok a legcsikisebb?
-Ráhibáztam.- felelte egyszerűen- Meg a lányok általában ott szoktak csikisek lenni. Meg gondoltam, mivel rokonok vagytok Louval, te is ott vagy a legcsikisebb.
-Érdekes logika.
-Az. Amúgy hallottam, hogy mikor Niall szobájában voltál, hogy valaki gitározott meg énekelt, aki tuti, hogy nem Niall volt.!
-Ááá, csak Youtube videókat néztünk.
-Tudom, hogy te voltál, le sem tudod tagadni.! Énekelsz nekem valamit?
-Mondom hogy nem én voltam.! –mikor ezt kimondtam Harry egyszerűen elkezdett megint csikizni. Nagyon profi. –Jó, játszok neked valamit. Csak kéne gitár.
-Mindjárt jövök. –felelte és nem tudtam hova megy, de visszatért Niall gitárjával. –tessék. –nyújtotta felém a hangszert.
-Mit akarsz hallani?!
-Amit csak akarsz.
-Okés, akkor Oasis Wonderwall?
-Gyerünk.!
Miközben játszottam néha-néha felnéztem és láttam, ahogy Harry néz. Nem is tudom, valahogy úgy nézett rám, mint egy lányra. Jó ez így hülyén hangzik, mert hogy lány vagyok. De úgy értem, hogy úgy nézett rám, mint egy olyan lányra, akivel szívesen járna, és szívből tudná szeretni, és nem úgy, mint egy haverra.
-Csoda szép volt. Tudsz még valamit?
-Igen. Ömm… Taylor Swift You Belong With Me.
--Had halljam.!
Ezt a dalt azért is szeretem, mert Taylor tényleg belead apait-anyait a dalaiba és hányszor képzeltem, azt hogy ez a dal rólam és Balázsról szól. Néha-néha elmosolyodtam egy-egy részen, mert láttam, ahogy Harry néz rám. Nagyon aranyosan tud mosolyogni. Egyszerűen éreztem, hogy ott halálra akarom ölelgetni.
-Ez is fantasztikus volt.!
-Jó, jó. De most te jössz.!
-Ezt hogy érted? –nézett rám értetlenül.
-hát, eddig én játszottam, most te jössz.!
-Tőlem mit akarsz hallani?!
-What Makes You Beautiful szóló.!
-Szereted mi?
-Imádom.!
Hihetetlen aranyos volt miközben énekelte „Baby you light up My World like nobody else…”  És miközben ezt énekelte megfogta a kezemet és akkor én is, éreztem, hogy nem tudok úgy tekinteni rá, mint egy barátra.
-Tetszett?
-Most viccelsz?! Amúgy is imádom, de így. Még jobban. El tudnád énekelni nekem még a Moments-es és a More Than This-es szólódat?
-Neked bármikor.! –mondta miközben egy 50milliárdos mosolyt vetett rám.
Azt hiszem, a lepkéim a hasamban megőrültek, amikor hallották a dalokat. Lehetséges, hogy 4-5 öngyilkos is lett. Ők egyszerűen nem bírták azt, hogy egy angyal énekel nekik. Mikor végzett a dalokkal Harry nem tudom, hogy mennyire vigyoroghattam, de mikor rám nézett elnevette magát, és jó szorosan megölelt.
-Harry, -néztem fel rá- én annyira, nagyon szeretem a hangodat.
-Én is szeretem a tiédet.
-Lehet egy kérésem?
-Bármi.
-Megfoghatom a hajadat? –néztem rá hatalmas boci szemekkel.
-A hajamat?! Miért? –értetlenkedett.
-Mert az volt minden vágyam, hogy ha egyszer találkozok veled, és jóban leszünk, meg foghassam a hajadat. Ezért irigylem még mindig Louist. Ő mindig megfoghatja a nap 24 órájában, és már én is szeretném.!
-Tényleg szeretnéd?!
-Igeeeen.!
-Mit adsz érte?
-Nem ütögetlek.!
-Hááát… legyen.! –mondta én meg vigyorogva oda mentem mögé és beletúrtam a hajába. 5 perc után viszont már nem hagyta szó nélkül a dolgot:
-Oké, hogy rengetegen imádják a hajam, és hogy Lou is szokta fogdosni, na de 5 percen keresztül?! Ezért több mindent kell adnod, nem csak, azt hogy nem ütögetsz.!
-Még is mit?! –hitetlenkedtem.
-Hát, mondjuk, azt hogy éjjel megölelhetlek és úgy fogunk aludni.!
-Nem is tudom…
-Ha nem, akkor csikizni foglak.!
-Legyen.! –mentem bele egyből, mert hát még sem hagyhatom hogy egész éjjel csikizzenek.
-Amúgy, tényleg nagyon jó a hangod. Tehetséges vagy. –mondta komolyan.
-Köszönöm.
-Nem gondolkoztál még azon, hogy énekes legyél?!
-Igazából gondolkoztam, csak ez a tervem, úgy, mint a stílusom is, változott. Most már más szeretnék lenni.
-Mik az álmaid ezen a téren? Mármint tovább tanulás meg ilyenek…
-Érettségi, felsőfokú nyelvvizsgák, egyetem azon belül is az orvosi kar és azon belül meg antropológia.
-Antropológus akarsz lenni? –nézett rám csodálkozva.
-Igen, régen sokat néztem a Dr. Csontot, és megragadt ez bennem. De ha ez nem sikerülne, elmehetek korbonctanosnak vagy valamilyen másik dokinak.
-Mindenképpen nagy show lenne egy női korbonctanos.
-Vagy esetleg még halott kém. Ami sikerül.
-Ezek nagyon szép tervek. Ma már kevés embernek jutnak ilyen dolgok az eszükbe.
-Tudom. Ma már mindenkinek csak a pénzen jár az esze, ami eléggé kiábrándító.
-Nem csak a pénzen…
-Tudom… Erre csak egy Tankcsapda idézettel tudok reagálni, „Két isten van, a pénz meg a b***ás…”
-Milyen igaz…
-Ugye?! Nem kéne vissza vinned a gitárt?
-De lehet. Mindjárt jövök. –mondta, és kiviharzott a szobából a gitárral együtt. Egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt az estét. Az érzéseim Harry iránt, egyre erősebbek. Szerintem már nem csak tetszik, hanem már szeretem is. De úgy tényleg, nem csak, mint egy sztárt vagy bálványt, hanem úgy is, mint embert.
-Hé Bella, lehet egy személyes kérdésem?
-Csak nyugodtan.
-Miért szakítottatok a barátoddal?
-Mert..- sóhajtottam- állítása szerint, teljesen mást akar egy 19 éves srác, mint egy 17 éves lány.
-Ezt most értenem kéne?
-Hát az volt a szakításunk fő indoka, hogy nem akartam… de ha megteszem neki, akkor talán még ma is együtt lennénk. És én ilyen kapcsolatot nem akarok. Szeressen azért, aki vagyok, és ne, azért mert lefekszek vele.
-Ez teljesen érthető. Egyébként szerintem, jól döntöttél, hogy szakítottál vele, mert…
-Ő szakított velem. –fojtottam a szót Harrybe.
-Micsoda?!
-igen, és mondtam már, az indokot. Ezért dobott két év után.
-Szemét… Én soha nem tennék veled, vagyis egy lánnyal ilyet.!
Mikor kimondta, láttam, hogy vörösödik, ezért egyszerűen odamentem hozzá adtam egy nagyon erős és hosszas puszit az arcára: -Késő van. Ideje lenne aludni. Meg ha nem alszunk, hogy fogom teljesíteni az ígéretem?
Harry erre nem mondott semmit, csak lekapcsolta a lámpát, mellém feküdt, mindketten jobb oldalra fordultunk. Éreztem, ahogy Harry keze a derekamra csúszik és átölel, majd magához szorít. Ekkor úgy döntöttem, hogy megfogom a kezét: -Jó éjt Harry.
-Jó Éjt Bella.

2012. augusztus 29., szerda

Díj

Hali-halii.! :Đ
3 igazán fontos dolog: 1. Micheal Jacksonnak (nyugodjon békében) ma lenne az 54. szülinapja.!
                                  2. Liam Paynenek is ma van a szülinapja, csak neki a 19.! Nagyon Boldoog szülinapot nekik:Đ♥

És a 3.: Megkaptam a blogom 1. díját Reniitől.:Đ Köszönöm szépen.!:Đ♥
Fontos dolgok: Mindenkinek 11 dolgot kell magáról mondani
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni ell
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
11 embert meg kell jelölni és lineklni (nincs visszaadás/jelölés)

11 dolog rólam:
-3 kedvenc színem: fekete,piros és lila
-kedvenc állataim: ló és Pingvin. I luw Horses and Penguins♥
-6 osztályos gimibe járok, ami elég nagy szó, és így nem lesz ballagásom sem (amit annyira nem is bánok)
-Kedvenc színésznőm/színészem: Mila Kunis és Heath Ledger (talán még Ashton Kutcher is...:$)
-Kedvenc zenekaraim: Green Day, Ramones és a One Direction
-Jártam már Párizsban, Angliában és Szeribában♥
-Kedvenc filmem: 10 dolog amit utálok benned, Horrora akdava- Tudom mit ettél tavaly nyárson illetve a Világok Harca paródia, Kárhozottak Királynője
-Van egy kutyusom, aki német juhász és Hérának hívják
-Kedvenc rajzfilm szereplőm: SpongyaBob, Patrik és természetesen Scooby-Doo♥
-Példaképem igazából nincs, de ha nagyon kéne választani: Marilyn Manson és Joan Jett
-Régen imádtam Hannah Montanát, de ma már nem. Inkább csak sima Mileyt hallgatok, de csak néhány számát.

Kérdések:
-Hogy hívnak? Birkás Beatrix, de mindenki csak Trixinek hív.
-Melyik a kedvenc 1D számod? I Wish, Same Mistakes és a Stand Up
-Mennyi idős vagy? Még 13, de márciusban leszek 14
-Hol Laksz? Kaposvár, de azon belül egy kisebb városrészén, Toponáron
-Melyik 1D taggal találkoznál a legszívesebben? Louissal és Niallel♥
-Mióta blogolsz? Ezt a blogomat, most augusztusban kezdtem, viszont voltak régebben unokatesómmal közös blogjaim, szóval régóta
-Mit csinálsz a szabadidődben? Leginkább olvasok, írok, zenét hallgatok 8suli időben tanulok) és találkozok a barátnőimmel.
-Milyen zenéket szeretsz? Leginkább rockot, ska-punkot meg metált. viszont a 1D szinte az egyetlen pop zenekar amit elviselek, illetve régebbi zenéket pl. Fenyő Miki meg The Beatles
-van testvéred? Nincs. Csak 1 unokatesóm, akit imádok, sé szinte már a tesóm
-Játszol valamilyen hangszeren? Nem, viszont szeretnék megtanulni zongorán és gitáron
-Kedvenc focicsapat? Igazából, nem szeretem a focit, de ha muszáj akkor Barca.

Az én kérdéseim:
-Mi a beceneved?
-Van állatod?! Ha igen milyen fajta?
-Hányadikos vagy?
-Kedvenc banda a 1D-n kívül?
-Kedvenc színésznő/színész?
-Kedvenc tantárgy (Ha van perszeee)?
-Kedvenc szín?
-Kedvenc sorozat?
-melyik megyében laksz?
-Bármilyen kedvenc dal?
-Mióta blogolsz?

Akiknek tovább adom(nem lett pont 11 bocsii.:/):
Lizzy
Lena
LadyBird
Diia
Clarie
Vivuu

2012. augusztus 28., kedd

7. fejezet


Azért most egy ici-picit szomorú vagyok...De azért remélem hogy ha nagyon szépen nézek *kiskutyaszemek* összejön a 2 vagy 3 komi. Nagyon de nagyon örülnék neki*-*♥
Lizzy: Jaj, drágám nyugi.! Örülök h cukinak találtad^-^ És azért neeeee, mert inkább..áhh nem mondok semmit se előre..P


Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a hajamat simogatja és suttog valamit a fülembe:
-Bella, ébresztő. Azért nem volt ennyire unalmas ez a film, vagy csak nem sokáig voltál fent az éjszaka? –mikor kinyitottam a szemem, akkor jöttem rá, hogy elaludtam. Harry ölében és lemaradtam a kacsás dokumentumfilmről.
-Mennyi az idő?! –kérdeztem kissé kómásan.
-Lassan 3 óra.
-Louisék?
-Még egy fél óra és haza érnek. Kényelmes volt a lábam?!
-Jaj, bocsi nem akartam. Nem tudom, mitől vagyok ennyire leamortizálódva… Tényleg ne haragudj. Főleg, mert nehéz is vagyok…
-Most viccelsz?! Olyan volt mintha egy tollpihét tartanék. Ahhoz képest, hogy mennyit bírsz enni, könnyű vagy.
-Gyors az anyagcserém…
-Mindenképpen.!
-Milyen volt a film?
-Egész jó, bár nem nagyon tudtam arra figyelni, mert egy sokkal szebb valamit, vagyis valakit néztem. –mosolygott rám és biztos voltam benne hogy elvörösödöm.
Gyorsan felálltam a kanapéról és bementem a konyhába inni egy kis vizet. Mikor megittam 3 pohárral (alvás után mindig megszomjazok) visszamentem a nappaliba és láttam, ahogy Harry nyomkod valamit az iPhone-ján, nem akartam pofátlan lenni és megnézni, hogy mit ezért csak leültem mellé és néztem. Nagyon aranyos volt, ezért muszáj volt lefényképeznem. Éppen elkezdtünk volna valami értelmes és emberi beszélgetésbe folyni, mikor megjöttek a többiek:
-Bella, gyere gyorsan.! –kiáltott Niall.- voltunk a KFC-ben és hoztunk nekem, vagyis neked kaját.!
-Szerintem tényleg siess, mert már nagyon szemezett a kocsiban a kajáddal. –mondta teljes komolysággal Liam.
Felpattantam és már mentem is a ’zsákmányomhoz’ és elkezdtem falni. Természetesen majonézzel meg csípős szósszal ettem a csirkéket. Idő közben Harry is bejött a konyhába és ellopott tőlem egy csirkét és még szószt is merészelt venni tőlem. Az ő példáját követve Niall is elvett 2 (!!!) csirkét a tálamról:
-Mi lenne, ha nem ennétek el előlem a kaját?! Én még növésben vagyok.!
-Ugyan már. Hova akarsz te még nőni?! Így is eléggé nőies vagy.! –kacsintott rám Harry és Niall.
-Nem baj, én éhes vagyok.!
-Én is…- nézett rám kiskutya szemekkel Niall.
-Hova vagy te még éhes?! 3 adag kaját már bepusziltál.! –röhögte ki egyszerűen Louis a Szőkeséget. –amúgy, mit terveztél ma estére?
-Alvást, lazulást, skype-ot, de leginkább alvást. –válaszoltam teljesen észszerűen.
-Hát drágám majdnem. Ma este ’Felelsz vagy Mersz’-et játszunk.!
-Muszáj?!
-Igen, ez nálunk ilyen alap dolog. Sok minden történt már ezeken az estéken. –nézett Louis (kissé perverzen) Harryre.
-Még mindig nem akarom tudni, hogy mit művelhettetek ti ketten.! –mutattam a két srácra.
-Majd ha lesz olyan kérdés, akkor majd megtudod.! Amúgy most van 3 óra, este 8-ra mindenki legyen a nappaliban pizsiben.!!! –utasított minket Liam.
-Igen is Kapitány.!! –álltam fel és meghajoltam Liam előtt, majd felviharoztam a szobámba.
Eleinte kicsit pakorásztam a szekrénybe miközben Hollywood Undead-et hallgattam, aztán lefeküdtem az ágyra és olvastam. Két óra alatt végeztem is a maradék 150 oldallal a könyvemben, majd gondoltam átnézek Niallhöz.
-Tessék.! –szólt ki Niall mikor kopogtam.
-Bejöhetek?
-Gyere csak.! –invitált be a szobájába.
Valami nagyszerű szobája van Niallnek: Ír zászló (J) a falon, poszterek, képek hírességekkel és néhány rajongóval, rajongóktól kapott dolgok, Niall gitárjai és még egy csomó fiús dolog.
-Nagyon szép a szobád. –mondtam és leültem az ágyra.
-Mi járatban vagy?
-Gondoltam, beszélgethetnénk egy kicsit.
-Beszélgessünk. Mesélsz nekem Reniről?
-Mit akarsz tudni?
-Hány éves?
-18, idén érettségizet és sikeresen.!
-Hány pasija volt már?
-2. A második volt a komolyabb, az első az csak egy ilyen… nem is tudom… ahhoz a sráchoz túlságosan is… hogyan mondjam… más volt.
-És a másodikhoz?
-Hozzá tökéletesen illet, csak a srác elcseszte, meg ráadásul jöttél Te is…
-Ezt hogy érted?
-úgy hogy a fiú megcsalta Renit, meg ő is egy kicsit hibás volt, mert csak rólad tudott beszélni, néha még akkor is, amikor ő ott volt.
-És most van barátja?
-Nincs. Az igazira vár. Vagy is, pontosan tudja, hogy ki lehet az igazi, mert már meg van, hogy kit szeret.
-És ki az?
-Niall, mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, szerelmes vagy?
-Igen.
-Kibe?
-Renibe..- felelte kissé félénken.
-Biztos akarod tudni ki az a srác?
-Igen.
-Te vagy.
-Micsoda?
-Igen, Te. Már akkor szeretett mikor megismert titeket, és ez idővel szerelemmé változott, és ha jön, akkor megkérhetnélek, arra hogy, veled is aludhasson?! –Niallnek itt tágra nyílt a szeme.- tudom hogy butaság meg minden, de már megígértem neki és…- és Niall nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom, mert egy hatalmas puszit adott mind két oldalamra és szorosan megölelt.
-Köszönöm. –mondta alig hallhatóan.
-Szívesen. Niall, lehet egy kérésem?
-Ezek után már bármi és bármikor.! –mondta totál feldobódva.
-Gitározhatok egyet a híres One Direction gitárral?
-Persze.! –mondta és már oda is adta a gitárt, ami az ágya mellett volt..
-Lefényképezel, ha nagyon szépen nézek rád?
-Akár még a nélkül is.! –mondta, és lefényképezett többször is, miközben játszadoztam a hangokkal.- Nem akarsz nekem valamit játszani?
-Hát, nem nagyon tudok sok mindent…
-Akkor olyat játssz, amit tudsz.!! Légyszííí.!
-Nem is tudom…
-Ha most nem, akkor a játék alatt.
-Ömm… Green Day jöhet?!
-Persze.! –majd elkezdtem játszani neki a Boulvard of Broken Dreamet, meg még jó pár Green Day dalt. 8 körül lehetett mikor Lou benyitott a szobába:
-Na végre, gyertek idő van.! És ha kérhetnélek titeket, öltözzetek át pizsibe.!
-Okéés.! –mondtam, és kifele mentem adtam egy puszit Lounak.
Úgy döntöttem ma egy sima térdig érő melegítő nadrágban és egy spagetti pántos felsőben alszok. Mire leértem a fiúk már körbe ültek és hagytak nekem egy helyet Zayn és Liam között:
-Azt mondtuk, hogy pizsiben.! –nézett rám rosszallóan Liam.
-most ez a pizsim.! Hát az a te bajod... –felelte titokzatosan Liam.- ma kezdjen, mondjuk… Louis.!
Louis pörgetett és Zaynen állt meg az üveg eleje: -Oké, felelsz vagy mersz?
-Merek.! –felelte bátran Zayn.
-Akkor ülj be Niall ölébe és tegyetek úgy, mint akik csókolóznak.! Persze ha mindketten benne vagytok…
Zayn Niallre nézett: -gyere Béjbiii.! –üvöltötte el magát Niall.
Miután megcsinálták (alap hogy végig röhögtük) Zayn pörgetett, és rám került a sor:
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.!
-ugye tudod, hogy csak 3 felelési lehetőség van?!
-Igen.
-Rendben akkor… A volt barátoddal meddig jutottatok el?
-Sokáig. –feleltem egyszerűen.
-Pontosabban…
-Hát akkor elég sokáig.
-Máshogy kérdezem. A méhecske és virág dolog meg volt már?
-Nem. –feleltem mire láttam Louison a megkönnyebbülés és az aggodalom jelét.
Én pörgettem, és Harryre jutott a sor: -Felelsz, vagy mersz?
-Felelek.
-Jó, akkor szépen elmeséled nekem, hogy mi volt ma a filmben.- mondtam, a fiúk furcsán néztek, és miután elmesélte a fiúknak is elmondta hogy elaludtam egy dokumentumfilm közben.
Harry pörgetett és Liamre került a sor: -Felelsz vagy mersz?
-Merek.!
-Ugorj bele a medencébe ruhástól, és utána gyere vissza és egy órán keresztül nem vehetsz új ruhát.!
-Legyen. –felelte Liam, majd kiment megtette, visszajött és pörgetett. Rám került a sor: -Felelsz vagy mersz?
-Merek.!
-Válassz valakit a fiúk közül.! Bárkit.!
-hát akkor legyen…-gondolkodtam- Harry.
-Okés, akkor ma nektek együtt kell aludnotok Harry szobájában.
-Ez nem is olyan nagyon vészes. –néztem Harryre, aki bólintott.
-De.!! Nehezítés képpen neked Bells, rövidnadrágban kel aludnod. Van olyanod?! Mármint kényelmes?!
-Persze.. csak..
-Mi csak?
-Hát elég rövid.
-Mennyire? –kérdezte Harry.
-Majd megtudod. –mondtam nevetve.
És így ment tovább az este egészen 11 óráig, amikor itt volt az idő a lefekvéshez….


2012. augusztus 25., szombat

6.fejezet

Köszönöm szépen a 2 komit sokat jelent nekem.:))
Lizzy: Hát igen cukik... Hát biztos van köztük valami, csak arra még kell várni.:P
Lena: Kösziim szépen.:))

Ma úgy döntöttem, hogy kissé lazúlósabb napot akarok. Így délelőtt 11-kor felkeltem és fél 12-kor meg is reggeliztem. Louisék hagytak egy üzenetet „Elmentünk egy interjúra, és azért nem keltettünk fel, mert nagyon aranyosan aludtál és nem volt hozzá szívünk.! Majd olyan 3 óra fele érkezünk, Harry lehet hamarabb haza ér, olyan 2 körül de nem biztos.! Minden estre legyél rossz és egyél sok répát.! Puszii.!Akkor tényleg nem lesz valami hosszú napom, de nem is baj.! Úgy gondoltam, hogy lemegyek egy kicsit a közelebbi parkba ezért valami laza, és egyszerű ruhát veszek fel. Egy zöld ’csontvázas’ pólót, egy eléggé tépett nadrágot egy tornacipővel.



A hajamat megint csak leengedve hagytam, viszont most nem csatoltam el semmivel, hagytam, hogy csak úgy lógjon egy kicsit ő is, meg persze az elmaradhatatlan új, fegyveres nyakláncomat (egyébként azt a nyakláncot mindennap hordom és Harry is a karkötőt J). Természetesen a fényképezőmet is eltettem hát, ha lenne valami, amit le akarok fényképezni, és hát olyan mindig van. Fogtam egy kulcsot, és a heccetemet bedugtam a telómba és elkezdtem üvöltetni a Black Veil Brides-ot. J  A park fele egy páran megbámultak, de úgy különösebben nem nagyon érdekelt. A parknál volt egy kisebb tószerűség, amikben volt egy pár hattyú meg kacsa. Nagyon cukik voltak, úgy, hogy muszáj volt őket lefényképeznem.  Kevesen mondhatják el, hogy le tudják fényképezni azt, amikor két hattyú a nyakával egy szívet formáz, de nekem pont sikerült és teljesen elöntött a boldogság e miatt. Tovább mentem és fényképeztem a tájakat, az embereket, a padokat. Éppen végeztem egy kép készítésével mikor nekem jött egy srác:
-Jaj bocs, nem akartam. Ne haragudj.! –végig néztem a srácon és hirtelen elöntött a boldogság. Egy punk. Hatalmas feltüsízett haj, barna csőnadrág oldalán láncokkal, fekete tornacipő, barna póló és egy fekete ing.
-Semmi gond. Én Bella vagyok.! –nyújtottam a fiú felé a kezemet.
-Én meg Tony. Várjunk csak, nem te vagy a One Direction egyik tagjának a rokona?
-De igen. Honnan tudod?
-Húgom imádja őket. Muszáj volt tegnap néznem vele a tévét, hogy kiderüljön ki is vagy te.
-Hát ki derült ki is vagyok én.! Amúgy, bocsi a kérdésért, de te punk vagy igaz?
-Fogjuk rá. Miért?
-Mert imádom a punkokat, de tényleg.!
-A nadrágodon látszik is.!
-Akkor a zenéimet akarod hallani?
-Na, halljuk.! –mondta, majd odaadtam neki az egyik fülesemet miközben leültünk egy padra. –Green Day- Jesus of Suburbia. Kedvenc számom tőlük.
-Nekem is. Amúgy, nem nagy gond, ha elkérem a teló számod. Igazából még nem ismerek senkit, és jó lenne úgy haza menni, hogy igen is ismerkedtem másokkal nem csak a srácokkal.
-Persze. De. Izé… nekem van barátnőm.
-És? Én csak barátkozok, nyugi.
-Akkor jó.
-Miért? Mit hittél?!
-Hát, ez nem sértés, csak az ilyen szép lányok, mint Te, azok, akik egyből pasit akarnak meg ellopni egy csaj barátját.
-hát az nem én vagyok. Én most szeretnék egy kicsit várni, mert nem olyan rég, oké februárban dobtak és az óta még nem igazán sikerült magam összeszednem.
-Sajnálom. Nem tudta hogy mit veszített.
-Áh… csak annyit hogy nem feküdtem le vele.
-Ezt hogy érted?
-Áh… csak úgy hogy a miatt dobott, mert... érteeed…
-Ááá, így már értem.! Akkor az ilyen miatt nem szabad búslakodni.!
-tudom. Nekem most mennem kell. Majd hívlak.! Bejelölhetlek FaceBookon?
-Persze, úgy keress, hogy Tony Black.
-Oksa.! Szia.! –majd köszönés képpen megöleltük egymást.
Mire hazaértem Harry már otthon volt:
-Hol voltál? –érdeklődött.
-Lent, a parkban.
-Történt valami érdekes?
-hát két dolog is.!
-Na micsoda?!
-Lett egy új barátom Tony, aki punk.! –mire Harryvel felnevettünk. –és le tudtam fényképezni két hattyút.!
-Tudod az nagyon sok embernek szokott ám sikerülni.!
-Jó, de nem úgy, mint nekem.!
-Na mutasd.!
Majd oda mentem Harryhez, közel álltam hozzá hogy jól lássa képet.
-Ez nagyon profi és szép. –nézett le rám.
-Köszönöm szépen. –néztem fel rá. Arcunk nagyon közel volt a másikéhoz. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Harry egyre közelebb hajol hozzám és én is hozzá. Valami olyan érzés fogott el, ami utoljára akkor volt, mikor először csókolóztam a Balázzsal. Több ezer pillangó repkedett egyszerre a hasamban és nagyon boldog voltam. Majdnem megcsókolt, amikor megszólat Harry telója.  Egyből szétrobbantunk és próbáltunk úgy tenni, mint ha mi sem történt volna.
-Haló?! Szia Lou. Igen. Jó. Értem. Akkor siessetek.!
-Na, mi van? –kérdeztem.
-Hamarosan itthon vannak, csak hoznak egy kis kaját, mert Niall megint éhes.
-De nem csak ő.
-Mikor reggeliztél?
-Fél 12-kor…
-És most hány óra van?
-Fél 1… Jó de mentségemre legyen mondva nem volt itthon elég kenyér.!
-Mert mind megettétek.!
-Az két külön dolog.! De ha mi megettük, miért nem jutott eszetekbe hogy hozzatok?! Én itt vendég vagyok, nem szaladgálhatok kenyérért.!
-Jaj te lány.! –mondta Harry majd jó szorosan magához ölelt és nem akart elengedni.
-Az vagyok. –feleltem (szerintem) frappánsan. –Amúgy meg…-néztem fel rá- Ez mire is jó?
-Nem tudom. Így leállítalak, hogy ne pattogj annyira.
-Nem is szoktam pattogni.
-Akkor meg, arra jó, hogy ne menj föl, és ne essél le vagy a te esetedben, ne essél föl.! –mondta majd nyomott egy puszit a fejemre.
-Tudok vigyázni magamra.!
-Nem baj.
-Azért azt megengeded, hogy felmenjek a szobámba?
-Hát nem is tudoooom…
-Kérleeek Harry.! –néztem rá kiskutya szemekkel.
-Legyen.! –mondta majd a lábamnál megfogott, és mint egy törött lábú embert, úgy vitt fel a szobámig.- Meg is érkeztünk.!
-te nem vagy normális.! –kócoltam össze a haját. –De azért köszönöm.
Mikor beléptem a szobámba hirtelen nem is tudtam mi történt. Harry és én majdnem csókolóztunk. Ez nem lehet igaz. Muszáj beszélnem Renivel. Legnagyobb szerencsémre fent volt Skype-on és tudta vele beszélni.
-Reni, nagy baj van.
-Mi az? Mi történt?! –aggodalmaskodott Reni.
-Harry…
-Mi van vele? –értetlenkedett.
-Majdnem megcsókolt…
-Hogy mi vaaaaan?!?! –és akkor leesett a székről, ismét. –Azt meg hogy? Mi történt?                             
-nem tudom én sem, csak egyszerűen majdnem megtörtént.! Nézegettük a képet két hattyúról, amik egy szívet formáznak, és én fényképeztem és rám nézett én rá és akkor majdnem…
-Én, megmondtam.!! Én mennyire de megmondtam.!
-Még is mit?!
-Hogy Harrynek többet jelentesz, mint egy szimpla barát.!! Ezt hidd el nekem.! Ha már majdnem megcsókolt.!
-Meg még mást is csinált…
-Mit?!
-hát, jó szorosan megölelt és megpuszilta a fejem, meg nem akart elengedni és ölben hozott fel a szobámba….
-Te Atya úr Isten.! Harrynek nem csak tetszel, hanem szerelmes is beléd.! És te is szereted őt?!
-Hát nem is tudom… Azok a pillangók meg az az érzés öntött el, mikor összejöttem a Balázzsal. Hogy szeretem csak vele, akarok lenni meg minden, és nem tudom…
-Ne mondd, hogy nem tudod.! Igen is tudod.! Ő is szeret, meg te is őt. Mi ebben az olyan nehéz?!
-Az hogy ő Harry Styles!!!!
-Na és?! Fúúúú legyen már július.!
-Miért?
-Mert akkor megyek, és szépen összehozlak titeket.! Mert ha nem veszitek észre egymást, akkor valami nagyon de nagyon erős gyógyszer vagy nem tudom én mi kell nektek.!
-Jó, majd meglátjuk. Minden ki fog derülni, de én most megyek, mert hamarosan megjönnek a többiek.!
-Okés. Puszi, szia. És ne hogy elcseszd.!
-Megpróbálom, szia.!
Majd lecsuktam a laptopom és úgy döntöttem, hogy lemegyek és tévézek egy kicsit, de sajnos nem voltam egyedül, aki úgy döntött, hogy tévézni akar. Harry éppen valami dokumentumfilmet nézett:
-Leülhetek?
-Nem, Bells, sehova nem ülhetsz le a házban. De, ha jól meggondolom… Gyere.! De csak most az egyszer.! –vetett rám egy elképesztően aranyos mosolyt.
-Köszönöm a kedvességét.! –mondtam kissé cinikusan.
-Kérleeek, én köszönöm hogy itt vagy.! –mondta, miközben megsimogatta az arcom. Erre én nem mondtam semmit, csak néztem tovább a filmet.
Egy idő után teljesen elzsibbadt a lábam, ezért egyszerűen feltettem de nem volt túl kényelmes.
-Gyere, dőlj nekem. Ha tényleg Lou rokona vagy, akkor neked is kényelmes lesz.!
-Uh… nem akarom tudni, hogy miket csinálhattatok ti ketten. –neki dőltem a mellkasának és hallottam, ahogy ver a szíve. Hihetetlenül megnyugtató érzés volt. Egyszer csak, teljsen lefáradtam és lefeküdtem az ölébe….




2012. augusztus 23., csütörtök

5.fejezet

Wííí nagyon aranyosak vagytok hihetetlenül kösziiim a 4 komit.:Đ♥♥
Lizzy: Nem is kértem hogy lepődj meg. Ez amolyan 'alapdolog'. Hát azook, de majd később minden kiderül;)
Lena: Ohh. köszönöm szépen.:Đ Hát van mit sziatolni;))
Julcsi: Kösziim:) Hááát arra még egy kicsiiiiiit várni kell.:)♥
LinaBaby: Őszintén örülök hogy tetszik..) Hát igazából az tényleg nagy csavar lenne, de én más milyen csavarokat tervezek.:') 


Reggel arra ébredtem, hogy Niall hangját hallom miközben énekel és egyre csak hangosabban és hangosabban. Természetesen nem ő énekelt, hanem a telefonom csörgött. Reni hívott:
-Haló?! –szóltam a telefonban kómásan.
-Bella, most azonnal kapcsold be a géped és nyisd meg azt az oldalt, amit küldtem neked Face-en.!
-Oké megnézem, de elárulnád hogy mennyi az idő, és hogy mi volt ilyen fontos?
-Nálunk délelőtt 11 van.! Nálatok meg akkor…
-még mindig 10 óra és nem hiszem el, hogy ezt nem tudtad megjegyezni.! Leérettségiztél, minden remekül ment, de az idő eltolódásokat nem tudod megjegyezni?
-Jó ne oltogass, inkább nézd a linket.!!
-Mindjárt, csak tölt még a FaceBook.
Mikor megnyitottam az üzeneteimet és a linket is megnyitottam, egyszerűen nem hittem a szememnek…A srácokról és rólam volt szó:
-”A híres brit fiúbandát, a napokban ezzel a lánnyal látták a városban. Nem tudni, hogy ki lehet ő, vagy hogy mi köze a fiúkhoz, de hamarosan fény derül mindenre. Tegnap a városban látták őket a McDonalds előtt illetve, hogy Harry Styles-al, a banda egyik szépfiújával, nyakláncot és karkötőt vásároltak, amit többen is megerősítettek. Vajon egy újabb románc van kialakulóban?!”  
-olvastam hangosan a szöveget.- basszus…ezt nem hiszem el.! A médiának, muszáj mindent túlreagálnia?!
-bocsi, hogy ezzel keltettelek, de gondoltam akarod tudni, még mielőtt bármi rosszabb történne…Jah és ne foglalkozz semmivel és senkivel sem.!
-Ezt meg hogy érted?
-Hát Face-en és Twitteren is már találgatják hogy ki vagy, és nem éppen kedveseket írnak rólad. Próbálom leállítani őket, ha akarod de, ne foglalkozz velük.!
-Imádlak, nem kell leállítani őket, tudod, hogy utálom, ha úgy ítélnek el valakit, hogy nem is ismerik. Amúgy sem nagyon akartam ezekkel a hülye pletykákkal foglalkozni.! Ma este Skype?
-Ma nem jó. Találkozok Petráékkal.
-Értem, akkor majd máskor.! Szia, puszi.!
-Puszi.!
Lehajtottam a laptopom tetejét és kimásztam az ágyamból és lementem a fiúkhoz. Mind az öten a tévé előtt ültek, és mikor meghallották, hogy jövök felugrottak a kanapéról. Louis egyből oda jött és megölelt:
-Ne foglalkozz semmivel.! Mindent túl reagálnak.!
-Tudom, nem is nagyon érdekel.! –mondtam majd mindegyiküket egyesével megöleltem és készítettem magamnak enni. Jelenleg azt láttam a legjobbnak, hogy ha rengeteg nutellát eszek, ezért fogtam kb. 7 szelet kenyeret és elkezdtem enni. Idő közben Niall is csatlakozott hozzám és együtt ettünk.
J
-Ha nem lenne gond, akkor ma is bemennénk a városba, mert lesz interjúnk és jobb idő lesz. Szóval, ha van kedved, akkor…
-Persze hogy van kedvem.! Mikor megyünk?
-Hát, fél 1-re kéne ott lenni. Szóval még ráérsz készülődni.
-Értem, addigra elkészülök.! Már megyek is.!
Majd elindultam a szobám felé, mikor Louis rám szólt:
-És ha lehet csini, legyél.! Lehet, hogy kép is fog készülni.!
-Akkor tegnap nem voltam csinos? Kösz szépen, én is szeretlek.!
-Jól van, menj és öltözködj.!
Felmentem é sokáig gondolkodtam azon, hogy mit vegyek fel, végül egy világos kék csőfarmer, ugyan olyan színű mellény, az alá egy fehér Peace jeles póló, fehér acélbetétes bakancs, a fegyveres és egy bajszos nyaklánc, meg az elmaradhatatlan napszemüveg.


A hajamat kiengedve hagytam és ismét egy hullámcsattal oldalra tűztem. Így volt 11 óra és még volt kb. 3 órám. Úgy döntöttem, hogy zenét hallgatok. Benyomtam a laptopom és lefeküdtem az ágyamra, a gépemet a hasamra tettem és úgy feküdtem. Éppen Osasitól a Wonderwall ment, mikor kopogtak:
-Gyere KisCsaj, idő van.! –szólt be Zayn.
-Okés.
Elindultunk a kocsi fele és miközben én üdvözöltem Pault a fiúk beszálltak, és ugyan úgy ültünk, mint tegnap. Sajnos, most nem telt csendben az út, mert a fiúk biztattak, hogy nem lesz semmi gond, lehet, hogy én is kapok pár kérdést, és hogy azokra nyugodtan válaszoljak, meg ilyen és ehhez hasonló tippek hangzottak el. Őszintén szólva jobban őrültem volna, ha megint énekelnek, mert a 15 perces út nem volt túl kellemes a ’tanácsokat’ hallgatva. És ha az úton még nem is voltam ideges, akkor az interjú helyszínénél már az voltam. Megint egy csomósikoltozó lány, néhányan gyűlölködtek is, ami annyira nem zavart, mert közben oda jött Louis és megölet, és a fülembe súgta hogy „Nem lesz semmi, még fel kell nekik dolgozni. Amúgy tényleg nagyon szeretni valók.! Mármint a rajongók nem a paparazzók.!” Ezen akaratlanul is elmosolyodtam és bementem az épületbe. A fiúk 5 perc múlva jöttek utánam, majd elindultunk egy próbaterem felé. Bent a fiúk egyből fel mentek a színpadra és elkezdtek hülyülni, amit természetes, hogy fel kellett vennem. J Majd elkezdődött a próba. Elsőként a Takent adták elő, majd a Stole My Heart-ot, Tell Me a Lie-t és végül a What Makes You Beautifult.  Nem tudom, lehet, hogy paranoiás vagyok, vagy fogalmam sincs, de mint ha Harry a szólója közben végig egem nézett volna, amit kicsit furcsálltam, főleg azért is, mert a színpad balszélén álltam és ez azért kicsit furi volt. A próba után egyből elkezdődött az interjú. A nő egyből a mély vízbe ugrott:
-Najó fiúk, nem fogok kertelni, mindenkit az érdekel, hogy ki lehet ez a lány veletek. Barátnője esetleg valakinek?! Harry? –a riporter Harryre majd rám nézett.
-Nem a barátnőm. De ezt inkább Louistól kérdezze meg.!
-Louis?!
-Bella az én unokatestvérem. Nem rég tudtuk, vagyis tudta meg, mert én már vagy 3 hónapja tudtam, csak nem tudtam, hogy közöljem vele. És most a nyárra kijött hozzánk, hogy megismerjen engem és a bandát.
-Értem, ez biztos elég bonyodalmas sztori lehet, majd később kifejtitek ezt nekem, de Bella feltehetnék hozzád is pár kérdést?
-Természetesen.
-Szóval, milyen a fiúkkal együtt élni?
-Huh… hát mivel nem rég jöttem, ezért kicsit nehéz válaszolni, de az eddig eltöltött napok után, úgy gondolom, hogy fantasztikus ezekkel a fiúkkal élni.! Ez egy életre szóló élmény.
-És mondd csak, Angliát szereted?
-Egyszerűen imádom.! De tényleg, egy párszor már voltam itt csak nem túl sok időre, ezért nem igazán tudtam gyönyörködni, ebben az egészben. De most van rá egy egész nyaram, amit ki is fogok használni.
-Ez remek.! És milyen reményeid, vágyaid vannak ezzel a kis utazással kapcsolatban.
-Leginkább az, hogy megismerhetek egy olyan személyt, akit eddig, 17 évig nem ismertem, vagy is csak 15 évig, de abban a két évben sem tudtam, hogy rokonok vagyunk. Meg talán még az is hogy új embereket ismerek, meg és hogy ezek között az emberek között lesznek punkok is.! –ennél a kijelentésemnél mindenki rám nézett igen meglepett arcokkal.
-Punkokkal?! –kérdezte a nő.
-Igen punkokkal. Egyszerűen imádom őket, főként, azért mert nem félnek megmutatni a világnak hogy ők igen is mások és hogy ők erre büszkék. Meg otthon is van néhány punk barátom, akik roppant kedvesek és jó fejek.!
-Értem. Tegyük fel, hogy nincs barátod…
-Nem kell sehova sem feltenni, mert nincs barátom.! –kacsintottam a riporterre.
-Akkor még jobb.! Tehát, nincs barátod, és ha úgy alakulna a srácok közül kivel, jönnél össze? Vagyis pontosítok Niallel vagy Harryvel jönnél össze, mert Zaynnek ott van Perrie, Louis alapból kilőve és Liamnek meg Danielle. Nah kit választanál?
-Hát ezen még nem gondolkoztam… Niallel nem, mert ő tudja az indokot, hogy miért nem.! És Harry… hát. nem tudom. Igazából nem szeretek semmit sem előre tervezni, engedem, hogy had sodorjon az áramlat. Majd meglátjuk mi lesz.
-Tehát, ha úgy adódna, akkor lehet, járnál Harryvel?
-Titok.
-Na, gyerünk, szerintem sokan kíváncsiak erre.
-Nem baj, akkor is titok.!
-Jó ha nem, hát nem. –majd a riporter a fiúkkal folytatta és nekem csak annyi volt, hogy mosolygok és röhögök ha valami hülyeséget mondanak vagy csinálnak.
Hamar vége lett az interjúnak így sok időnk volt a városban, így megkértem a fiúkat had menjünk el a Trafalgar térre. Természetesen benne voltak. Nagyon jól éreztem magam velük, hisz kergettünk galambokat (J) meg hülyültünk é fantasztikus volt az egész. Akkor eldöntöttem, hogy egyszerűen imádom Londont.! Jó volt hogy nem bámulnak meg az emberek csak, mert éppen kergeted a galambokat vagy össze-vissza futkozol mint egy idióta, mert az újdonsült unokatestvéred bele akar dobni a szökőkútba, vagy éppen azért sem bámulnak meg, mert felmászol az óriás oroszlánra és elkezdesz úgy üvöltözni, mint az oroszlánok, vagy éppen hogy hatalmasat sikítasz, mikor valaki megijeszt. Otthon nem nagyon lehetett ilyet tenni, főleg azért nem, mert az a falu meg város kicsi, és felismernek az emberek, meg amelyik suliba én járok, ott elvárják, hogy normálisak legyünk. London más, teljesen más.!
Délután úgy döntöttünk, hogy filmezünk, és én választhatok filmet. Nem kellett sokáig gondolkoznom egyből a Kárhozottak Királynőjét akarom megnézni. A fiúk nem tudták mi az, és én mondtam hogy ez az Interjú a Vámpírral folytatása, persze nem teljes mértékben. Harry egy „nagyon picit félt”, ezért film végére Louis ölében volt és ott ’szerelmeskedtek’, én meg csak röhögtem rajtuk, és ahány dal volt a filmben, annyiszor kértem bocsánatot a fiúktól, mert végig énekeltem és köztudott hogy borzalmas a hangom. Jó tény hogy felléptem a sulinkban párszor és a fiúk is megdicsértek, de inkább csak nagyon gyenge hobbinak, amolyan hülyülésnek tekintek erre.
Este együtt ettünk müzlit és természetesen mindenkit megöleltem, hogy jól aludjanak. Ez nálam olyan alap dolog. 




2012. augusztus 21., kedd

4. fejzet

Wííí el sem tudjátok képzelni hoy mennyire örültem annak hogy van 3 rendszeres követőőm.!!♥♥
Lizzy: Köszii szépen.! remélem ez is tezsik majd, és most megtudod. De nem olyan angyon életbe vágó.;)
Lena: Kösziiim szépen, örülök hogy neked is tetszett.!:Đ


-Elnézést, mennyibe kerül ez a nyaklánc?! –mutattam fel egy fegyveres nyakláncot.


-7 font. De ne mutassak valami, hogy is mondjam aranyosabbat? Van nagyon szép szíves vagy virágos…
-Nem, köszönöm. Nekem ez kell.
-Értem, hát akkor… az ott nem Harry Styles?! –mutatott mögém a nő.
-De igen. Ő az.
-Hali Bella. Mit találtál? –lépett mellém a fiú.
-Ezt a nyakláncot veszem meg.
-Jaj de hogy is.! Nem engedhetem meg.! –majd már elő is vette Harry a pénzt. –Mennyi lesz?
-7 font. –válaszolt a nő. –Harry, tudja, a húgom lánya nagy rajongód. Kaphatnék egy autogrammot?
-Persze.!
-Köszönöm, és tessék. Amúgy, együtt vannak? –nyújtotta át nekem a nő a nyakláncot.
-Nem de hogy is. Csak barátok vagyunk. –válaszoltam.
-értem. További szép napot.!
-Köszönjük és magának is.! –köszöntünk el és már mentünk is el az ékszerestől.
-Harry, ezt tényleg nem kellett volna.! Kifizettem volna magamnak.!
-Ugyan már, ne hülyéskedj.! Elő szülinapi ajándék.!
-De az július elején lesz.! És még csak június van.!
-Tudom. Akkor ez egy ’isten hozott Londonban’ ajándék! Feltegyem neked?
-Jaj, te nem vagy normális, és igen köszi.! –majd megfordultam és felfogtam a hajamat, hogy ne akadjon bele miközben Harry felteszi nekem.
-Nagyon jól áll.- dicsért meg.
-Köszönöm, viszont jövök neked egyel.!
-Miért is?
-Mert viszonzom, hogy kaptam tőled valamit.!
-De hogy.! Nem kell.!
-De igen, szólj, ha valami tetszik.! Amúgy hogy hogy kijöttél a Mekiből?
-Rengetegen voltak és Niall mindig helyben akarja megenni a kaját. Meg nem láttalak az épület előtt, és gondoltam megkereslek…
-Értem. –így beszélgettünk és járkáltunk, amíg meg nem pillantottam egy bőr karkötőt. –Harry az tetszik neked? –mutattam a karkötőre.


-Naná, Ramoneses jó hogy tetszik.!
-Akkor azt kérném.! –mutattam a karkötőre.
-Bells, ezt igazán nem kell.!
-De igen, te is vettél nekem, én is veszek neked.! Mennyi lesz?
-5font.
-Köszönöm szépen.!
-Én köszönöm. További szép napot.!
-Magának is.! –köszöntünk el.
-Na, tetszik? Felteszed?
-Ha már ennél a ’muszáj visszaadni’ dolognál tartunk, miért nem te teszed fel nekem?
-Okés. –majd megfogtam a karkötőt és rátettem a csuklójára. –Tetszik?
-Nagyon. Köszönöm szépen.! –mondta. Közelebb lépett, lehajolta és adott egy puszit az arcomra, amitől kicsit elpirultam.
-Menjünk vissza a Mekihez mert, kicsit kezdek éhes lenni.
-Okés. Gyere. Ha szerencsék, van, Niall nem ette fel az egész kajáldát.
-Reménykedjünk.! –mondtam nevetve és megöleltem Harryt még egyszer a nyaklánc miatt, és hagytam hogy átkarolja a vállam és úgy menjünk vissza a Mekibe.
Mire odaértünk a srácok már kint voltak és Harry keze sem volt már a vállamon:
-Hol voltatok? –kérdezte Lou.
-Körül néztünk. Niall ugye hagytál nekem is enni? –néztem Niallre, aki éppen egy sajtburgert tömött magába.
-nyugi, nem tudtuk mit szeretsz ezért vettünk neked egy sima sajtburgert, meg Louis, szerintem kb. 9-10 évesnek, nézhet, mert vett neked gyerek menüt is. –nyugtatott meg Liam.
-Milyen játék van hozzá?
-SpongyaBob-os.
-Nekem milyen játékom van?!
-Patrikos.- nézett rám értetlenül Liam.
-Wííííííí de jó.!! –Majd a fiúk nyakába ugrottam. 1. hogy gondoltak rám és 2. hogy még jó játékot is kértek nekem.! J
-Na ugye, értek én a húgom nyelvén.! –húzta ki magát büszkén Lou.
-„SpongyaBob barátja vagyok és egy szikla alatt lakok. Jah és SpongyaBob barátja vagyok.!” –a fiúk kérdőn néztek rám. –Wíííí és még beszél is és plüss.!! Imádooom.!
A kocsiig az újdonsült barátomat és a nyakláncomat tanulmányoztam, mert mikor a kocsihoz értünk a fiúk meg akarták nézni mindenképp a képeket és az áldásukat adni rá, hogy melyik mehet netre és melyik nem. Mikor haza értünk leültem a konyhába, és enni kezdtem.
-Kérsz? –kínáltam meg Harryt a burgeremből.
-Igen köszi. –majd letört egy kisebb darabot a kajámból.
Csendben ettünk vagy is ettem mikor belépett a konyhába Niall:
-Najó Bella, én neked adom az almás pitémet, ha oda adod az egyik sült krumplidat.!
-A közepeset vagy a nagyot?
-A nagyot…- mondta kisfiús hangon, és szívem szerint a közepeset adtam volna neki, de ahogy rám nézett azokkal a kék szemeivel és Ír akcentussal kezdett beszélni, megenyhültem és cseréltünk. De nem baj, így lett egy almás pitém. J
-Jaj, fél kilenc van.! Reni vár Skype-on.!
-Ma is együtt beszélgetünk? –érdeklődött Harry.
-Nem, azt mondta hogy valami fontos megbeszélni valónk van, ezért most szerintem „kettesben” akar velem beszélni.
-Értem…
-De legközelebb már ti is beszélhettek vele.! –mondtam majd felrohantam a szobámba és vittem magammal a maradék kajámat is.
Mikor bekapcsoltam a gépem és automatikusan bejelentkezett a Skype Reni egyből videóhívást kezdeményezett:
-Bella,nagy baj van.! Vagyis igazából galiba vagyis ááá.!!
-Jézusom Reni mi történt?!
-Tudod, az exed, a Balázs. Na ma találkoztam vele a városban és rólad kérdezgetett.
-Ez volt az a nagyon fontos? Ez alap dolog, hogy tudni akarja, hogy vagyok.
-Jó de, nem azokat a tipikus ’ex kérdéseket’ tette fel. Hanem olyanokat hogy hol vagy most, meg hogy van-e már pasid, meg ha van mennyi ideje, meg ha nincs miért nincs.! Én meg egyszerűen válaszoltam hogy Angliában vagy és akkor nem engedett tovább beszélni, hanem belém fojtotta a szót és szerintem, mondom szerintem, aggodalmasan kérdezgette hogy miért meg hogy mi történt hogy ott vagy meg hogy én megyek-e hozzád.!
-Komolyan aggódott miattam?
-Szerintem igen…
-Jaj, de aranyos.! –és itt kicsit elgondolkoztam, hogy lehet újra össze, akar jönni velem, vagy tényleg szeret, sajnos a gondolat mentemet megszakította Reni.
-Nehogy azt mondd, hogy még mindig szereted, mert akkor megverlek.! Tudod, hogy összetörte a szíved.! Nem szabad hogy bedőlj neki.! Miatta vágattad le majdnem a hajad és tetettél volna piercinget a szádba.!
-Tudom, tudom. Ő rossz hatással volt rám, de mi van ha…
-Nincs semmi ’de mi van ha…’! Nem nem szabad hogy legyen.4 Felejtsd el, mert most Angliában vagy.! Ott az alkalom hogy végre ismerkedj punkokkal, tudom mennyire imádod őket. Vagy tessék, ott van a One Direction és a szabad tagjai.!
-Konkrétan csak Harry a szabad…
-Niall?
-Ő most szerelmes, legalább is szerintem, mert mutattam neki képeket egy lányról, akit még otthon ismert meg.
-Áh…értem…remélem az a lány is ugyan úgy viszonozza a szeretetét…- keseredett el reni.
-Akarod tudni, hogy ki az a csaj?
-Igen…(Hogy szét tudjam verni… persze ezt már csak halkan jegyezte meg)
-Az a csaj… Te vagy.!
-Mi van? –és a döbbenettől leesett a székről.
-Igen Te.! Mert mikor néztük a képeket, és a közös vagy amin egyedül vagy, szóval érted és akkor úgy mosolygott mint valami fába szorult féreg.! Tiszta aranyos.! És folyton rólad kérdezget és istenem szerintem, szeret téged.!
-Niall Horan?! Szeret?! Engem?! Áááááááááá.!!! –visongott Reni a kamerába.
-Igeeen.!! És már kérte is hogy ha jössz majd tudjatok kicsit beszélgetni hogy majd vele is aludhass.!!
-Wááááááá.!!!! Fel kel majd hívnom Petrát meg Nikit.!! Wííí.!! –hitetlenkedett Reni.- Amúgy, nagyon szép a nyakláncod.! Csak nem Guns ’n’ Roses?
-Nem, csak egy szimpla fegyver. Ma vettem, vagy is kaptam.
-Louistól?
-Nem…
-Valamelyik sráctól? És miér? Úristen Bella.!
-Hát az úgy volt h Niall bement a Mekibe és Harry szerint sokan voltak és Niall túlságosan is éhes volt, és nem látott a kajálda előtt ezért jött megkeresni és akkor látta, hogy megakarom venni a nyakláncot, de nem engedte hogy kifizessem, így megvette nekem meg fel is tette.! De utána én meg vettem neki egy bőr Ramones karkötőt.! És azt meg én tettem fel neki.! És azt monta hogy tetszik neki és adott egy puszit és mikor mentünk vissza a vállamat ölelte végig.!!
-Bella….Harry szeret téged.!
-De hogy is.!!
-De igen.! Ha ilyeneket csinál, akkor tuti hogy nem csak barátként tekint rád.!
-Hát jó, de a Balázs…
-Nincs semmi Balázs.!! Átcseszett de nem is kicsit.! Felejtsd el.! Ez az ’érdeklődése’ csak azért volt mert mondtam hogy hol vagy és hogy MÉÉÉG nincs senkit.! –mondta kissé dorgálóan és enyhén megnyomta a ’még’ szót.
-Értem….
-Helyes.! Na de most mesélj.! Milyen Anglia.!
-Júj el sem tudod képzelni milyen jó.! Majd teszek fel képeket.!
És így folytattuk az este további részét Renivel. Este 11-ig beszélgettünk, mert náluk már éjfél volt és nem akartam hogy fáradt legyen, így elküldtem aludni. Lementem megnézni hogy ébren van-e még valaki, de senkit sem találtam, így elmentem fürdeni. Csak a törülközőmet vittem, mert tényleg azt hittem, hogy nincs ébren senki. Hát tévedtem. Miután végezte a fürdéssel összefutottam Harryvel:
-Hát ilyenkor kell lefeküdni? –mondta.
-Látod…
-Nagyon jó a ruhád. Kapok egy ’Jó éjt’ ölelést?! –vetett rám egy pimasz mosolyt.
-Ha vársz 5 percet.!
-Legyen.
Berohantam a szobámba felvettem a pizsim és kimentem Harryhez:
-Szerencséd hogy felvettél valamit.! Különben szóltam volna Louisnak…
-Fogd be és ölelj meg.! –majd jó szorosan megölelt. –Jó éjt.!
-Neked is jó éjt. –köszönt el és mindketten elmentünk aludni.



2012. augusztus 19., vasárnap

3.fejezet

Wííí nagyon de nagyon örülök ennek a 3 kominak.! Nagyon de nagyon szépen kösziim nektek.!♥♥

Lena: Köszi szépen és nm.;)
LinaBaby: Örülök hogy tetszett az előző rész, remélem ez is elnyeri a tetszésed;)
Clarie Miller: Kösziii szépen.:Đ Benéztem és elmondtam a véleményem.! Remélem ez is tetszik majd.:)

Reggel mikor felébredtem, ránéztem az órámra, és sajnos rá kellett jönnöm hogy az idő eltolódás miatt reggel 8 órakor felkeltem. Miután nagy nehezen kikászálódtam a kényelmes ágyamból oda mentem az ablakhoz, hogy megnézzem hogy milyen az idő. Kissé borús volt, de gondoltam, később majd úgy is jobb idő lesz és lehet, ma nem megyünk sehova.
próbáltam halkan lemenni a lépcsőn és majdnem sikerült is (véletlenül majdnem leestem a lépcsőn…) és elindultam a konyha felé. Csak Liamet találtam ott:
-Jó reggelt.!
-Jó reggelt.! –indultam el felé azzal a feltett szándékkal, hogy megölelem. Liam kérdőn nézett rám- Reggeli és esti ölelés. Néhány ember szerint gyerekes és idegesítő, viszont néhány szerint meg aranyos és kedves dolog. Megölelhetlek? –néztem rá boci szemekkel.
-Naná.! Amúgy meg, -nézett rajtam végig- aranyos a pizsid.
Oké, lehet a pizsim nem valami ’nagylányos’ de én szeretem. Egy kockás pizsinadrág és egy MeToYou medve ami éppen alszik egy másik MeToYou-s medve mellett.
-Tudom.! –majd megöleltem- Mi van reggelire? Ehetek nutellát? Köszi!
Majd megfogtam kb. 5szelet kenyeret és a nutellát majd megkentem mindet és öntöttem egy pohárba narancslevet. 10 perc múlva már nyoma sem volt a kajámnak és az innivalómnak.
-Hallod, te nem inkább Niall rokona vagy, mint sem Louisé?
-Jaj, drága Liam.! Elhiszed, hogy később megfogod érteni hogy biztos Louis rokona vagyok?
-Igazából azon sem lepődnék, meg ha azt mondaná, hogy Reni is az unokahúga.
-Végül is rokonok.!
-Figyelj, ezt soha sem lehet tudni.!
Hallottuk, hogy valaki jön le a lépcsőn és ő is majdnem leesett, Niall volt az. Tiszta aranyos volt kómás fejjel, összeborzolt hajjal és az ő pizsije ’nagyfiús’ volt, egy szál alsóban aludt. Felpattantam a helyemről és mentem megölelni Niallt. Ő nem nézett rám furán csak szorosan visszaölelt:
-Ez mire is volt jó? –érdeklődött a szeretetrohamunk végén.
-Reggeli és esti ölelés. Már megszokás.
-Értem, ettél már?
-Igen.
-És éhes vagy még?
-Csináljak neked reggelit?!
-Igen, kérlek.! –nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
Neki is elővettem 5szelet kenyeret, de idő közben rám szólt, hogy müzlit is kér a reggelijéhez meg egy almát. Miután a narancslevet is kiöntöttem mondta, hogy ha már ott vagyok, vigyek neki egy lekváros kenyeret is.
-Niall, tudod Bella itt egy vendég. Louis vendége. Nem gondolod, hogy inkább nekünk kéne őt kiszolgálni, mint sem fordítva? –szidta le Liam Niallt.
-Áhhh.. rá se ránts.! Szívesen csinálok reggelit.! Szeretek nutellás kenyeret készíteni, mert utána mindig lenyalhatom a késről a nutellát.!
-Biztos nem Niall a rokonod? Ő is mindig ezt csinálja.!
-Biztos azért, mert van köztünk valami telepátia, ami ezt véghez viszi. Vagy szimplán csak hasonlítunk.! –mikor ezt kimondtam megöleltem az éppen müzlit evő Niallt.
-Amúgy ma öltözz melegen.! –mondta két falat között Niall.
-Miért?
-Mert ma elmegyünk a stúdióba felvenni pár dalt, meg utána elmegyünk enni vagy csak egy szimpla városnézésre, és kissé hideget mondanak.!
-Wííí ez de jó.!! Akkor megyek és öltözök is.!
Majd felrohantam és felkaptam magamra egy fehér csőnadrágot, egy szürkés-bordós belebújós kapucnis pulcsit, hozzá egy lilás cipőt, egy leheletnyi smink és a biztonság kedvéért egy bőrdzsekit is odakészítettem. Meg persze egy sapit mert azt a sapkát nagyon szeretem.

A hajamat egy hullámcsattal oldalra csatoltam és már készen is voltam. Mivel nem tudtam hogy a többiek mikor kelnek ezért felmentem FaceBook-ra és hirtelen jött 5 ismerősnek jelölésem, természetesen az összes a srácoktól jött, nah me egy üzenet Renitől „Ma olyan 10 óra fele nálatok olyan 9 körül legyél majd Skype-on.! Fontos.! Kösziim, üdvözlöm a srácokat, puszy
Nem tudtam, mi lehet az, de majd csak kiderül. Nézelődtem hogy történt-e valami érdekes, de nem igen. Gondoltam egyet majd megfogtam a gépemet és a tükör elé mentem és az arcom elé tartottam a gépem és lefényképeztem magam. Egyből feltettem Face-re és csak annyit írtam hozzá „Csak akarni kell és minden lehetséges.!”  Gondoltam lemegyek és tovább beszélgetek a fiúkkal és megölelem azokat akik most keltek fel. Épp mikor becsuktam az ajtóm akkor jött ki Harry is. Tiszta aranyos volt, a fürtjei szana-szét álltak és rajta is csak egy alsó volt (persze hogy nem rendes nadrág, vagy valami lazább,  áhhh, de hogy is.! Egy kissé feszülősebb alsó).
-Jó reggelt.! –köszönt.
-Jó reggelt.! –mondtam és megöleltem. Ahogy észre vettem nem igen akart ellenkezni. –te meg sem kérdezed, hogy miért öleltelek meg?
-Minek? Senki sem ölelt meg reggelente csak Anyukám és ez már hiányzott. De most hogy van itt egy lány, aki nem Lou vagy Liam barátnője örömmel fogadom az öleléseit.!
-Akkor jól van.!
-Amúgy, csini vagy.!
-Köszönöm. –mondtam kissé elpirulva.
A lépcsőn ismét sikeresen elestem volna ha Harry nem fogja meg a karom. Lent szinte már mindenki indulás készen volt, kivéve Harryt és Zaynt, aki még mindig aludt. Odamentem Louishoz és szorosan megöleltem és ő is engem, ő sem érdeklődött hogy miért ölelgetem. Mondjuk, ő most így végeredményben a bátyám és hagynia kell hogy a kishúgicája kiélje mindenféle álmát.
-Halljátok-, kezdte Harry- szerintem fel kéne ébreszteni.! Én megvagyok negyed óra alatt, de Zaynnél nem lehet tudni, hogy mennyi idő mire kész van.
-Ez igaz. Na, ma ki akarja ébreszteni? –dörzsölgette a kezeit Louis.
-Úúúú, felkelthetem én? –kérleltem a srácokat.
-menj az utadra.! Amúgy a középső az ő szobája.! –igazítottak el a fiúk.
Mikor beléptem, akaratlanul is elmosolyodtam, ugyan is poszterek a falon, ruhák szanaszét hatalmas tükör, rajongóktól kapott ajándékok, és a szoba közepén lévő, alvó Zayn. Olyan aranyosan aludt hogy egyszerűen nem volt szívem felkelteni, meg azt olvastam hogy nem szereti ha felkeltik, ezért csak leültem mellé és elkezdtem simogatni az arcát:
-Zayn, Bella vagyok. Ideje lenne felkelni.! Ma mentek a stúdióba, már mindenki kész van.! Gyere, kelj fel.! Csinálok neked reggelit.! –és itt megpusziltam meg megöleltem hátha felkel. De nem kelt fel. –Na jó, ha te így akarod, akkor bedurvulok.! –majd megfogtam azt a párnát, amit éppen nem ölelgetett és elkezdtem vele ütögetni. Erre persze már is felébredt.
-Fent vagyok, fent vagyok.! –majd rám nézett azzal a szét álló hajával, kómás de egyben kicsit dühös tekintetével- nem kellett volna ütni.!
-Ne rinyálj.! Nem is ütöttem olyan erősen.! Amúgy meg, ha felkeltél volna az előzőkre, akkor nem kellett volna, hogy megüsselek egy…-olvastam le a feliratot a párnáról- egy IMe feliratú párnával megütnöm.
-Amúgy meg, hallottam az előzőket. És jól esett az ölelés meg a puszi is. Elviseltem volna még egy darabig, csak sajnos nem úgy sikerültek a számításaim, mint ahogy terveztem.! Amúgy, mi lesz a reggeli?
-Nutellás kenyér.!
-Remek.!
***
Miután már tényleg mindenki kész volt mindennel, én felszaladtam a sapimért meg a dzsekimért. A sapit felvettem a kabátot meg a kezemben tartottam, jah meg a telómat és a gépemet is eltettem (na meg egy kis pénzt).
-Amint látom, összeöltöztünk.! –kacsintott rám Harry utalva, arra hogy rajta is olyan sapi van, mint rajtam
-Hát igen, ráéreztem.
Paul jött be elénk hogy a kocsi készen van és indulhatunk. Előttünk Harry, Liam. És Niall ült, mellettem pedig Zayn és Louis. Az utunk csendben telt ha lehet így fogalmazni, ugyan is a fiúk elkezdték énekelni a One Thinget  aminek hihetetlenül örültem. J Az út alatt még ezen kívül 5 dalt is elénekeltek, és az egész út kb. 15 perce volt. A stúdió előtt rengetek sikoltozó rajongó állt és olyanokat kiabáltak hogy ’Vegyél el Liam!’ vagy éppen ’Szeretlek Kicsi Ír Manó!’ és mikor ezeket meghallottam egyből Reni jutott az eszembe, hogy mi is ilyeneket terveztünk, hogy, majd ha egyszer találkozunk a fiúkkal. A srácok adtak, pár autógrammot én meg fényképeztem a stúdiót, a rengeteg rajongót a srácokat. Mikor úgy gondolták hogy végeztek elindultunk befelé. Amúgy igen kényelmes székek, fotelek vannak a stúdióban és minden remekül ment. Fényképeztem a srácokat felvétel közben, születtek elég érdekes képek (Louis és én hülye fejet vágunk, Harry miközben egy nagyoon magas hangot énekel, Niall miközben eszik).
Nem tartott sokáig a felvétel, ezért már mentünk is városnézésre. Rengeteg képet csináltam a London Eye-ról, a Big Ben-ről és úgy mindenről, ahol jártunk. Éppen egy butik soron mentünk át, mikor Niall úgy döntött, hogy ő bemegy a McDonaldsba és vesz magának enni. Naná, hogy a fiúk nem hagyták őt egyedül bemenni:
-Ne beszélj senkivel, ne menj el semerre. És ami a legfontosabb maradj itt, és ha nem jönnénk ki egy félóra múlva, akkor gyere be értünk, mert Niall vagy túl sokat rendelt és azt eszi, vagy hosszú a sor, vagy sok a rajongó.! Minden esetre vigyázz magadra.!
-Louis, nyugi.! Tudok vigyázni magamra.! Nem fogok sehova sem elmászkálni, nyugi.! Rendes kis lány leszek, és itt megvárlak titeket.!
-Rendben van. Akkor tudod, fél óra.!
Majd bementek a Mekibe én meg egyedül maradtam ott. 5perc után meguntam hogy csak állok és nézek ki a fejemből, ezért elkezdtem nézelődni a sorok között, mikor megláttam egy árust pont a Mekivel szemben. Ékszereket és pólókat árult, gondoltam körbe nézek hát ha találok valamit. És találtam is:
-Ez nagyon szép….



2012. augusztus 17., péntek

2. fejezet


Mikor leszálltunk a repülőgépről, rengeteg sikítozó rajongó várt minket, illetve vették körbe Liamet, mivel ő jött ki elénk. Tiszta édes volt, mert elindult felénk és jó szorosan megölelt:
-Szia Bella, már nagyon vártalak téged.!
-Én is hihetetlenül örülök, hogy itt lehetek.! Liam, kérdezhetek valamit?
-Bármit, nyugodtan.!
-megnézhetném a nyakadon lévő anyajegyet? –néztem rá hatalmas boci szemekkel.
-Persze, hogy megnézheted! –mondta, majd lejjebb húzta a pólóját hogy jobban szemügyre tudjam venni. Mikor megláttam az anyajegyet jobban vigyorogtam mint egy kerti törpe akinek egy fűszál csikizi a fenekét.
-mit mosolyogsz ennyire? –nézett rám kérdőn Liam.
-Tényleg szív alakú az anyajegyed.! –mondtam vigyorogva.
-mi van? –kérdezte egyszerre a három srác.
-hát Liam anyajegye. Szív alakú, még Reni vette észre és azóta azt állítjuk hogy szív alakú, s lőőőn tényleg az!
-Legyen neked igazad. –ölelte át a vállam Louis.
-De ha jobban belegondolok, tényleg szív alakú….-töprengett el Liam, mire csak hangosan felnevettem.
Miközben mentünk a kocsihoz elég sok fotóst láttam, és hát végül is én is fotós lettem ugyan is profi Nikon gépem van áám.:Đ Még a 16. szülinapomra kaptam és nagyon szeretem. A kocsihoz érve muszáj volt megölelnem Pault:
-És mond csak, nehéz bánni ezekkel az idiótákkal? –néztem a fiúkra, akik ártatlanul meredtek az ég felé.
-Hááát….Igen.! Néha azt mondom, hogy nyugdíjba vonulok tőlük.! –ezt a kijelentést csak megmosolyogtam és beszálltunk a kocsiba. Liam ült elől én meg a két hülye között. Mondhatni, kellemes kis egy órám volt a reptérről a házig, ugyan is Niallre rájött az öt perc és elkezdett valami nagyon édes Ír zenét játszani és azt hittem, hogy megzabálom olyan nagyon cuki volt. Ez még az út kellemesebb fele volt, aztán Lou-ra jött rá az 5 perc..Na ez már kissé vészesebb volt: elkezdett nekünk üvöltözni a kocsiban, meg idióta hangon kezdett beszélni, amit, mint jó húgica, nem hagyhattam szó nélkül. Én is rákezdtem erre a ’hülyehangon beszélésre’. Majd így beszéltük végig az egész utat, mire Liam megszólal elölről:
-Halljátok, ti tényleg rokonok vagytok.! –mire összenéztünk Louval és elgondolkoztunk az előző kis jelenetünkön és kitört belőlünk a röhögés. De ez a röhögőgörcs egészen hazáig tartott és a végén már sírtunk meg nem adtunk ki semmi hangot, és csak csapkodtuk egymást. Egész jól elvoltunk. J
Mikor kiszálltunk a kocsiból a szívem majdnem kiugrott a helyéről mert egy gyönyörű szép látvány fogadott. Egy hatalmas ház, hatalmas udvarral és közel a városhoz viszont nincs túl sok szomszéd, ezért tudnak a fiúk akár hajnalig is bulizni, ami számomra mindenképpen jó jel. Én a bőröndömet és az oldaltáskámat hoztam, Paul meg a másik táskát, állítása szerint vitte volna a bőröndöm is, de azért elbírtam és én nem akarom, hogy az legyen, hogy én semmit nem viszek és Paul cipel mindent. Ezt azért nem szabad megengednem magamnak. Beléptünk a házba és azt hittem, hogy ott kapok szívrohamot: egy hatalmas plazma tévé, egy még nagyobb kanapé, és ez csak a nappali volt. A konyhában egy pult és kb. 8 db szék volt körülötte. Falhoz rakott pultok amik felett szekrények, mosogató gép és csap. Meg persze egy bazi nagy hűtő ami tele volt kajával, és legnagyobb örömömre, tudom hogy mit fogok enni vacsira: Nutellás kenyeret!!!! J J J
Aztán egyszer csak egy hang szólalt meg:
-Loui szívem ti vagytok azok? –lépett ki Eleonor az egyik szobából. Tudtam hogy ki ő, Louis barátnője, akivel hihetetlenül összeillenek és még az aranyosnál is aranyosabbak.
-Nem Kicsim, a bakurászék jöttek meg.!
Louis és Eleonor megölelték egymást és megcsókolták egymást mikor Eleonor meglátott mosolyogva jött felém és jó szorosan megölelt:
-Jaj, annyira örülök hogy itt vagy.! Végre nem kell azt hallgatnom hogy júj mikor jön már meg, ezt Nialltől. Vajon hogy nézhet ki, ezt Zayntől és Harrytől. Vajon olyan jó fej lesz mint én, Louis drága és persze remélem egy kicsit normális lesz, ezt nem olyan nehéz kitalálni, de ezt Liam mondta. És végre itt vagy és nem kell találgatni, és úgy érzem hogy nagyon jól kifogunk jönni.!
-Júj, én is remélem, hogy jól kifogun jönni és jó barátnők leszünk.! –mondtam teljesen őszintén.
-Én is pont ugyan így gondolom.! –mondta Eleonor is őszintén. Legalább is remélem hogy őszintén…- minden esetre örülök hogy megismertelek, de én nem leszek itthon most egy jó darabig, úgy hogy, sok sikert ehhez az 5 idiótához.!
-Köszönöm szépen, és jó utat akárhova is mész.!
-Köszii, na én most rohanok. Szia Kicsim, hiányozni fogsz.! –mondta Eleonor, megcsókolta Lout és már ment is.
-És 1. kérdés: hol van Zayn és Harry, 2. kérdés hol fogok aludni?
-Az 1.-re a válaszom –kezdte Liam- fent vannak az emeleten és rendezik a szobád. És ebből következik a 2. kérdésre a válasz, az emeleten.
-Wíííí de jó.! És kikkel fogok együtt aludni az emeleten?
-Velem és Harryvel.! –ugrándozott Niall, és mivel nem hagyhattam hogy egyedül ugráljon, ezért én is elkezdtem vele ugrálni. –Jújcí látom nálad van a laptopod vigyük fel a cuccaidat és nézzünk képeket a gépeden.! Benne vagy te is barátosném?
-Jaj, drága barátocskám naná.! –majd elkezdtünk úgy röhögcsélni mint az elkényeztetett lányok.
A srácok segítettek felvinni a cuccaimat az emeletre és igen jól jártam. Az én szobám Harry szobája mellett van, a folyosó legvégén, a fürdőtől a legmesszebb. Mikor beléptem a szobámba nem hittem a szememnek: 1. bazi nagyszobát kaptam, két féle tükörrel, franciaággyal, nagy ablakokkal, amikre ki lehet ülni, egy hatalmas szekrényt, illetve egy kisebbet a fehérneműnek. 2. Harry Styles és Zayn Malik egyből a nyakamba ugrottak mikor megláttak és jó szorosan megöleltek, mintha ezer éve ismerném őket, pedig nem. Najó, 2010 óta ismerem őket (ez más kérdés), viszont ők nem ismertek azóta engem, szóvaal…., azért nem baj, viszonoztam az öleléseket:
-Hmm….-méregetett végig Harry.
-Jobb, mint ahogy elképzeltük. –fejezte be Zayn. Nekem konkrétan tátva maradt a szám majd mindkettőt megcsaptam a vállánál. –és megtudja magát védeni, ez tetszik.! –bólogatott Zayn.
-Jó mindegy, később csajozhattok csak had tegye már le Bella a cuccait és nézzük már meg a képeit.!
-És videóit…-tettem hozzá halkan, remélve, hogy nem hallja senki.
-Milyen videók? –érdeklődött Lou.
-Tudod, néha nagyon unatkoztunk Renivel…
-Reni? Ki az a Reni? –kapott a fejéhez Harry.
-Az unokatesóm, de ahogy otthon láttam, Niall már lestoppolta.! És szerintem nem az én képeim érdeklik őt, hanem Reni képei. Nem de? –néztem amolyan „most meg vagy” tekintettel Niallre.
-Jó, lehet neki is köze van hozzá de menjünk már.! –ahhoz képest hogy sok rajongó Kicsi Ír Manónak szólítja, eléggé akaratos.
Letettem a cuccaimat és még egyszer kicsodálkoztam magam a szobámban, majd mentem is le mert hallottam ahogy Niall türelmetlenkedik.
A nappali helyett a konyhában vártak és pont hagyatak nekem egy széet. Milyen rendes fiúk. J
-Na srácok, az a nagy harci helyzet, hogy rengeteg képem van és elfog tartani egy darabig amíg végig nézzük őket…
-Elhiszed hogy nem baj?! –kérdezte Liam. –így is végül is ismerkedünk veled.
-Hát jó…
Majd bekapcsoltam a gépem, és akkor leesett hogy elfelejtettem átállítani a háttérképemet. Természetesen Louisos és Harrys volt és naná hogy az volt ráírva I’m Mrs. Stylinson.
-Csak nem valamelyikünk a kedvenced? –vetett rám egy kisfiús mosolyt Harry.
-Honnan tudtad?
-Tényleg, ki volt a kedvenced? –érdeklődött Zayn.
-Még mindig ő a kedvencem. És természetesen, a legédesebb, legaranyosabb, legrendesebb, nem éppen a legnormálisabb, leghülyébb a csapatból. Louis Tomlinson.
-Awww de édes vagy drága.! –ölelt meg hátulról Loui.
-Ugye?! –néztem fel rá, és viszonoztam az ölelését. –de most jöjjenek a képek.
Majd elkezdtük nézni a képeket. Jó érzés volt vissza nézni azokat a hülyeségeket amiket Renivel csináltunk. Pl. hatalmas szivecskés napszemüvegben hülye fejet vágni, felgma arcok, néhány cigánykerék, néhol-néhol feltűnt Petra és Niki (Reni osztálytársa és húga) akikkel különféle táblákat tartunk (ILouis, Harry, Niall és Zayn) vagy éppen mikor Renivel már tényleg nagyon unatkoztunk és kivittük az Angliás sáljainkat a városba meg az utcára és azzal rohangáltunk össze-vissza.
Majd nhéány strandos illetve nyári kép. Pl. Reni és én a strandon bikini felsőben és rövidnadrágban (ennek a fiúk kifejezetten örültek), éppen röpizek (J), alkoholmentes koktélt iszunk, napozunk, csak simán Reni, csak simán én, mindketten éppen hülyéskedés közben. Én ahogy éppen fényképezek, Reni ahogy éppen fényképezik és több ilyen és ehhez hasonló nyári képek.
Majd (a fiúk legnagyobb örömére és az én legnagyobb bánatomra) néhány olyan kép, amin csak én vagyok. Pl. magamat fotózom telóval a tükörben, magamat fotózom Nikonnal a tükörben, éppen gitározok (Niallnek itt felcsillant a szeme). Néhány hülyeségből ellőtt és végül jól sikerült képek megint csak rólam.
Ezek után következett néhány olyan kép, amitől kissé rosszul éreztem magam, ugyan is a volt barátommal (Balázzsal vagyok rajta, Balázs egy szőkés-barna hajú srác kék szemekkel, énekes és frontember, sulink legmenőbb pasija volt és én hihetetlenül szerettem, később kiderült hogy ő nem annyira) vagyok rajta. Pl. éppen a naplementében átkarolom a lábammal a derekát ő a hátamat fogja nehogy leessek, és éppen megcsókol, a tükörben fényképezzük magunkat és ő hátulról átölel, a strandon ő fürdőnadrágban én bikiniben éppen nézzük a tájat miközben ráhajtom a vállára a fejem, megint ugyan ez csak itt már megcsókol, és több ehhez hasonló dolgok. Viszont észre vettem hogy miközben ezeket a képeket nézzük, Louis ökölbe szorította a kezét és Harry hátulról fél kézzel átölelte a derekam. (?) És a Louisos dolgon még nem is annyira csodálkozom, na de Harry. Nem értem…
Végezetül bedobtam a derekam és megmutattam néhány videót a srácoknak. Pl. Reni, Petra, Niki és én hülyéskedünk, éppen elmondjuk, hogy kik lesznek a férjeink:
-Az enyém Niall Horan lesz. !–kiáltotta Reni, és itt Niall úgy vigyorgott, mint a fába szorúlt féreg.
-Az enyém Harry Styles.! – ordibált Niki.
-Hah, az enyém Zayn Malik lesz.! –áradozott Petra.
-Tényleg akarjátok hallani a listát? –néztem a kamerába fapofával.
-Nemááár Bella.! Itt elmondjuk hogy a One Directionből ki lesz a férjünk.! –kötekedett Petra.
-De nekem van Balázsom.! –vágtam vissza.
-Nekem meg egy plüssöm és mégis Niallt mondtam.! Na gyerünk, mondd már ki.!! –erősködött Reni.
-Najó…Az én csodálatos férjem, akivel lesz egy répafarmunk meg egy Kevin tenyészetünk, azt Louis Tomlinson lesz.! –igazából ordibáltam el magam.
A következő képen meg az hallatszik ahogy beszólt nekünk a szomszéd néni hogy de ordibáljunk, mi meg röhögünk.
Eközben elfelejtettem hogy bejelentkeztem a Skype-ra és csak azt láttam ’Reni videóhívást kezdeményez’.
-Júj, fiúk menjetek a másik oldalra és ha szólók gyertek elő, és Zayn –mutattam a srácra- te mondd azt hogy Vas Happennin’!
-Értettem mester.!
-Vazááááááááááááppp?!
-Vazááááááááááááppp?! –üdvözöltük egy mást Renivel. (Vazááááááááááááppp?!= What’s Up,!)
-Na mi a pálya húgi? Milyen a férjeinkkel együtt élni?
-Fúú te tök jó, csak azt bánom hogy Louis a családfánkon vissza esett az unokatestvér helyre….- mondtam kissé csalódottan, és láttam hogy Lou értetlenül mered rám.
-Hát igen, de Niall ugye még mindig az apád és az én férjem?
-Alap.! Amúgy, nem rajzoltál valami újdonságot?
-Jaj de megkeressem neked?
-Igen légysziii.!
-Okés, akkor mindjárt jövök.! –majd megpördült Reni és elkezdetett kutatni. Szerencsémre nem hallotta meg nem is vette észre mikor mutogatok a fiúknak hogy jöjjenek mögém. Mikor megtalálta a rajzot nem jutott szóhoz jutni. 1. Zayn beleüvöltött a kemerába hogy Vas Happennin?! 2. Teljesen levolt döbbenve hogy ott áll az összes 1D-s srác mögöttem.
-Meglepetés.! –mondtam teljesen boldogan.
-Úristen.! Hogy hervadná el.! Fiúk…-kezdte teljesen falfehéren- mennyit hallottatok?
-Az egészet.! –kezdte Niall.- és remélem jól főz az én drága Feleségem.
Nem szóltunk semmit csak röhögtünk.
Egész este Skype-oltunk, majd mikor teljesen lefáradtunk elmentünk aludni. Nem mellesleg a srácok gondolták ’megviccelnek’ ezért kaptam egy IOne Direction feliratú ágyneműt amin a fiúk képe is rajta vannak. Ám lefekvés előtt megkérdeztem, hogy megtarthatom-e és láttam hogy eléggé csalódottak, ezért (mondjuk amúgy is szoktam) mindenkit megöleltem amolyan ’Jó Éjt ölelés’ alapon. 

2012. augusztus 11., szombat

1. fejezet

Tóth Bella vagyok, 17 éves és Magyarországon lakok anyukámmal, a férjével és a hőn szeretett mostoha tesómmal. Na meg persze az unokatesómmal, Renivel, bár ő nem abban a faluban lakik ahol mi, hanem bent a városban. De olyan jó a kapcsolatunk hogy ha nem is mindennap legalább minden második nap találkozunk, és tényleg egyszerűen 17 év alatt mindig van új témánk. Bár mi nem az a '1000 embert ismerünk és mindenki tudja a nevünk és pletyáljuk ki őket' típusok vagyunk, hanem inkább azok akik ismernek pár embert és nem a fél várost, és velük még jóban is vagyunk (legalább is mi úgy tudjuk). Amúgy meg Reni 1 évvel idősebb nálam, szóval ő most 18. Nagyon szeretem, mivel olyan hülye mint én, csak 5centivel nagyobb nálam és gyönyörű szép kék szeme és hosszú barna haja van. A természete...hát arról inkább csak annyit: ha hülyeségről van szó, ő biztos benne van.
Hiszen ma is, éppen a sulim melletti parkban hülyéskedtünk, éppen a Macarena táncot adtam elő, és persze nem az eredeti változatban. De nem ám, hanem arra táncoltam amit a One Direction adott elő:
-Jaaj húgi,hallod milyen remek a férjem?
-Igen, hallom. Egyszerűen Perfecto.!
-Há' nem?! Há1 de.!
-Há Margiiiiit.! Normális maga??!! -ordítottam el magam miközben még mindig táncoltam.
-Vaaaaas Happennin'?!- völtötte el magát szokás szerint Reni.
-Víííí már megint Zaynt utánzod?
-Hát, ha már Niall Ír akcentusa nem megy, ez már tökéletes.!
-Na, ezzel nem szállnék vitába.!
Mi után röhögtünk magunkon egy sort megszólalt a telefonom 'I'm the son of Rage and Love...' vagyis Green Daytől a Jesus of Suburbia, láttam hogy anyu hív:
-Igen?
-Figyelj, haza kéne jönnöd, de nagyon gyorsan.! Lehetőleg a következő busszal, ami 15 perc múlva indul.!
-Jó, de Renit is vihetem?
-Hozhatod őt is, csak gyertek gyorsan.!
-Oké, szia!
-Szia!
-Nah, mivan? És hova vihetsz engem is?
-Haza kell mennünk a következő busszal, nem tudom miért azt nem mondta úgy hogy szerintem rohanjunk!
-Te most kajak haza akarsz menni? -nézett rám hitetlenkedve.
-Persze hogy ne, de ha nem megyek akkor megint én leszek lecseszve!
-Jah tényleg, akkor futás!
Majd elkezdtünk futni. Elég érdekesen nézhettünk ki, két lány rohan át a főutcán az egyiken (rajtam) AC/DC-s póló, piros rövid gatya és fekete acélbetétes bakancs, a másikon (Renin) egy fekete csőfarmer, egy pánt nélküli lila felső és természetesen virágos acélbetétes bakancs. Szerintem igen is jól néztünk ki és pont!
Épp hogy elértük a buszt, ugyan is már majdnem elindult de meglátta a sofőr hogy rohanunk a busz után és megvárt minket.:) Mikor felszálltunk egyből leghátra mentünk a kerekeken lévő négyes-ötös ülést elfoglaltuk és mindössze 15percet utaztunk és már otthon is voltunk. Természetesen nem mehettünk csendben az utcán végig, ezért bekapcsoltam a one Directiontől a What Makes You Beautifult és énekelve (igazából ordítva) mentünk hazáig. Mikor már a szomszéd kerítése előtt jártunk Renivel össze néztünk:
-Te, minek van itt ennyi fotós? -mutattam a kapunk előtt ácsorgó paparazzókra.
-Én tudjam?! Nem én lakok itt!
-Biztos itt van a Zsófii és őt akarják lekapni, hisz egy Királylányt miért ne akarnának lekapni?
-Igen, biztosan. -mondta kissé cinikusan.
Mikor oda értem a kapuhoz a sok fotós várta hogy valami hülyeséget mutassunk a kamerába ezért unotta felénk tartották a gépeket, és én éppen beakartam nekik mutatni mikor Reni megfogta a karomat:
-Te, miért olyan ismerős nekem az a kocsi? -mutatott egy fekete limuzin féleségre.
-Fogalmam sincs, esetleg mert paranoiás vagy? -majd elővettem a kulcsaimat és kinyitottam a kaput, és mikor ezt látták az emberek egyből elkezdtek kattogni a vakuk, és úgy éreztük hogy mindjárt megvakulunk a sok vakutól, viszont ennek ellenére röhögve mentünk be. Viszont mikor beértünk tényleg egy olyan látvány fogadott amire soha az életben nem számítottam volna.
-Uram isten.! -kiáltott fel Reni.
-Azt az agyon ázott mosómedve.! -folytattam, ugyanis Louis Tomlinson és Niall Horan (a két kedvencünk) ott ült a kanapénkon és éppen a kedvenc poharainkból itták a narancslevet.
-Kicsim, ez tudom most kissé sokkoló lehet számodra, de emlékszel arra a képre amin egy nő van a kisfiával?
-Igen. -mondtam, miközben alig kaptam levegőt.
-Nos, ő Louis anyukája, az én testvérem, akiről eddig soha sem meséltem és Louis. Bella, te és Louis unokatestvérek vagytok!
Konkértan szóhóz sem jutottunk, Reni azért mert Niall és ő éppen szemeztek, én meg azért hogy a kedvenc 1D tagom az unokatesóm, akit eddig a 'férjemnek' tartottam....Majd egyszer csak felpattant a kanapéról és akaratlanul is elmosolyodtam, tipikus Louisos szerelés: csíkos póló és piros gyatya:
-Hát, majdnem összeöltöztünk húgicám. Nos lenne egy szerintünk -nézett Niallre- visszautasíthatatlan ajánlatunk. Mivel 17 éve még a létezésedről sem tudtam, mert 17 vagy igaz?! -mire csak bólintottam- Helyes, ezért arra gondoltam, hogy mi lenne ha ezt a nyarat kint töltenéd velem és a 4 idiótával Angliában?
-Valaki csípjen meg, mert most holt biztos hogy csak álmodok.!
Mire kérésem teljesült is, ugyanis Louis egy jó erőset belém csípett én meg rávágtam egyet a vállára:
-Úgy érzem, jól kifogunk jönni egymással.! -ölelt meg jó szorosan louis és mire feleszméltem a kábulatból azt láttam hogy Reni vágyakozóan néz rám.
-Jó, igen, persze minden örömmel kimegyek, hiszen az Anglia. Az Álmunk! -utaltam enyhén Renire is.- és Lou, mondd csak...ömm..izé..az megoldható lehetne, ha Reni is velünk jönne. Mert ő is unokatesóm és imádja Angliát ahogy én is és titeket is és ugye ő is jöhet velem.! -kérleltem Louist.
-Igen Lou, tuti jól kijönne a srácokkal, hisz, nézz csak rá! Vicces és aranyos! Pont mint mi!- kérlelte Niall Louist mire Reni csak elvörösödött.
-Naná hogy jöhetsz.! Minek kellett ennyire kérlelni.! Csak majd olyan július-augusztus környékén, mert így is nehéz lesz megmagyarázni a sajtónak hogy ki is ez a lány....szóval értitek...
-Igen Répaember értjük! -mondta röhögve Reni.
-Áááá, szóval két rajongóval állunk szembe, hmm?! -mondta Naill majd ránk kacsintott és átölelte reni vállát, mire mi csak vigyorgva össze néztünk.
-Amúgy holnap már indulni kéne szóval ma este pakolás van csajszi!
Alig hittem a fülemnek, meg egyáltalán bármelyik szervemnek alig hittem hogy holnap indulok Angliába, az unokatestvéremmel, Louis Tomlinsonnal.
*****
Este pakolás közben (Reni természetesen besegített) természetesen fantáziáltunk arról hogy vajon milyenek lehetnek a srácok meg egyáltalán vajon Anglia mennyit változott mióta utoljára voltam ott, miközben feljött és benyitott a szobámba Luca, az én drága jó mostohatesóm:
-Tudod, elég nagy poén hogy pont Louis az unokatesód, hisz tudom hogy ő volt a "férjed". Amúgy meg, örülök hogy végre elhúzol innen. úgy is csak zavaró tényező voltál az életemben!
-Hmmm..tudod Luca, én is mondhatnám ugyan ezt.! És ha most megtennéd, akkor kitakarodnál a szobámból, ugyan is én holnap megyek Angliába és te itthon döglődhetsz a drága pasiddal, apáddal és anyámmal.! -majd megfordítottam és kitoltam az ajtón, éppen beakartam csukni mikor még egy kicsit vissza jött.
-Tudod, ő sokkal inkább már az én anyám, mint sem a tied.! Hisz téged mikor szólított utoljára 'Kicsimnek' vagy éppen 'Manókámnak1?! Mostanában nem, engem viszont igen.! Neked már nincs itt keresni valód, és őszintén örülnék, ha ott hagynád a fogad a hülye Angliádban!
Mikor ezeket kimondta ökölbe szorult a kezem és Reni tartott vissza hogy meg ne tépjem:
-Hagyd, nem éri meg. Gyere folytassuk a pakolást!
-Igen igazad van! -majd mikor kiment a szobámból Luca folytattuk a témázgatást és a pakolást.
Egész éjjel fent voltunk és pakoltunk. Konkrétan úgy indulok Angliába, hogy egy nagy bőrönd egy sporttáska vagy utazótáska, júj nem tudom hogy hívják ehhez én hülye vagyok bocsi, de a lényeg hogy 2 nagy táska, plusz egy kisebb Beatleses (:D) oldaltáska. és még állítólag fognak utánam küldeni cuccokat, mit ne mondjak érdekes lesz. Pont délben indult a gépünk Angliában, ezért felmentünk Pestre hogy pont elérjük a gépemet és legyen időm elbúcsúzni kb. 1 hónapra Renitől, meg persze anyámtól is. Meg ahhoz is kellett idő hogy Niall és Lou megszabaduljanak a rajongóktól, elég vicces volt őket nézni.
A gépen szerencsére 1.osztályban utaztunk (:ĐĐ) ezért hármas üleések votak és engem ültettek be középre hogy tudjunk rendesen beszélgetni:
-És mond csak Bella, van pasid? -kérdezte Loui kissé amolyan én vagyok a bátyád és ha van akkor kiakarom nyrni azt a szemét állatot aki megrontja a húgicámat stílusban.
-Hát.. igazából csak volt. Még februárban szakított velem!
-Miért? De kérlek ne sírj! -csuklott el Niall hangja.
-Nyugi nem fogok sírni, már túltettem magam rajta. Hát másfél év után aért szakított velem mert nem akartam megtenni neki valamit.
-Még is mit? -kérdezte Louis kissé idegesen.
-Hááát jaaaj..tudjátok...amit a 'nagyok szoktak'...
-És miért nem? -kérdezte még mindig teljesen idegesen Louis.
-Az maradjon az én titkom.! -kacsintottam Louisra.
Majd az út további részében főként az én életemről beszélgettünk, majd megérkeztünk a reptérre.....

Sziasztok

Hali.:)

Trixi vagyok szóval nem fogok mindenféle kitalált nevet megemlíteni, mivel ez a becenevem és ennél ötletesebbet már nem tudok kitalálni.! Persze a fantáziám az nagy szóval hogy ha jól alakul minden (már pedig azt szeretném) akkor tetszeni fog a történet.:) Nos hogy miért is írom ezt a történetet/blogot? Hát amolyan 'Mert mért ne?!' alapon.:Đ
Minden esetre jó szórakozást, olvasást és további böngészést.:Đ