Nincs semmi mentségem, hogy miért nem hoztam részt köbö 2hónapig, de annyi biztos, hogy kiolvastam egy csomó könyvet, és új ötletekkel tértem vissza, és fogjuk rá, hogy frissen:D Nos, a 100. bejegyzésnek egy tök jó részt akartam, de ez lett belőle... nah mindegy. És ha nem jön komi, vagy csak néhány, akkor is hihetetlenül köszönöm♥ Köszönök mindent♥
Dorka: Eszméletlenül kökiii, nagyon aranyos vagy♥ Igen megnéztem, és fantasztikus volt*o*
Carmen: Neked is hihetetlenül kökiiiii♥ örülök, hogy tetszik/tetszett:))
Henrietta: Kökii szépen♥ hát, ez a rész közel s távol se lett jó, de a kövik jobbak lesznek:))
Henike: Örülök, hogy a kedvenc blogod (volt, ha még olvasod akkor örülök). és nagyon kökiii♥
Carmen: Neked is hihetetlenül kökiiiii♥ örülök, hogy tetszik/tetszett:))
Henrietta: Kökii szépen♥ hát, ez a rész közel s távol se lett jó, de a kövik jobbak lesznek:))
Henike: Örülök, hogy a kedvenc blogod (volt, ha még olvasod akkor örülök). és nagyon kökiii♥
Zsófi: Nagyon örülök, hogy imádod 8imádtam). És bocsi, a tűk miatt♥
Anna: most, hogy nyár van, sokkal többször lesznek részek, ezt garantálom;)♥
Boo: igen írom, csak sajnos "elfoglalt" voltam.:/ és mint említettem, a nyáron sokkal több rész lesz♥
Boo: igen írom, csak sajnos "elfoglalt" voltam.:/ és mint említettem, a nyáron sokkal több rész lesz♥
-Mizu kis csaj? –simogatta meg a fejem.
-Ezt kikérem magamnak. Egy idősek vagyunk, és csak 10 centivel vagy magasabb.
-Pontosan, és épp ezért vagy kis csaj. –puszilta meg a
fejem.
-Louis.
-Hm?
-Szereted a Papa Roacht?
-Az mi? –mikor megkérdezte, odaadtam neki a fülesem, amiből
éppen a Hollywood Whore üvöltött, és
mikor vége lett a számnak, nyugtázta, hogy még mindig furcsa vagyok.
-Ezt kikérem magamnak. Csak egy kicsit vagyok furcsa, és a
körülményeim megengedik, hogy az legyek.
-Bár ne engednék meg. –húzott magához.
Hát, valahogy így telt az újabb 4órás repülőút. Nem is volt
az olyan vészes. Bár tény, hogy mikor megérkeztünk a szállodába, első dolgom
volt ismét aludni, mert a repülőn nem olyan kényelmes. Ami a szállodát illeti,
hát huh. Gyönyörű. A hall valami fantasztikus, rengeteg kényelmes kanapé,
recepció, csoki automata, növények. És ez nyílik az „udvarra” ahol vannak
hinták, napozóágyak és medence (pár a part kábé 20méterre van, de nem baj). A
lakosztály is fantasztikus. Francia ágy, TV, mini hűtő, festmények,
tengerpartra néző ablak. A fürdő: minden gyönyörű csempével van kirakva, van
egy hatalmas masszázskád, és egy zuhanyzókabin. Amúgy, ebben az egész
lakosztályban, van egy komplett konyha és köbö 5 hálószoba, szóval, ha
összevesznék Louisval (ami nem fog megtörténni) simán átköltözhetek
valamelyikbe.
-És mond csak, vannak itt hírességek? –kérdeztem a recepciós
lányt.
-Igen. –felelte.
-Kik?
-Hát, Louis Tomlinson. –mondta, majd mindketten elnevettük
magunkat- Johnny Deppp és…
-Itt van Depp?! Úristeeeeeen.
-Tőlem már kért sok mindent, sőt.! Azt is tudom, hogy egy
emeleten vagytok vele.!
-Basszus, nem akarsz eljönni velem járőrözni?
-Mennék én, de muszáj itt maradnom.
-Az is igaz. Megkérem Louist, hogy sétáljon velem, és amint
van közös képem, rohanok hozzád, hogy lányosan kidumáljuk, hogy milyen jó pasi
is Ő.
-Megbeszéltük. –mondta, majd lepacsiztunk, én beszálltam a
liftbe és már mentem is.
Mint egy idegbeteg úgy nyitottam be a szobába, rángattam fel
Louist a gép elől, de persze előtte köszöntem én is a srácoknak, de aztán már
húztam is kifele.
-Minden oké? –nézett rám furcsán.
-Nem. Johnny Depp itt van velünk egy emeleten. Itt van a
fényképező gépem, és amint látjuk, letámadom, Te lefényképezel vele, és aztán
mindenki mehet, amerre lát. –ismertettem vele a „tervet”.
-Előtte elintézhetek egy telefont?
-Persze. –rántottam meg a vállam.
-Csá Hazz. Mit csináljak akkor, ha a nővéred megőrült? Aha,
aha. Értem. Okés, kösz. –tette le a telefont.
-Te most komolyan felhívtad Harryt azért, hogy… -nem engedte
befejezni a mondatot, mert magához húzott, és egy „fogd már be, Te idióta”
csókot adott nekem. –Néha nagyon tudom utálni, hogy a fiúk milyen jól el tudják
hallgattatni a lányokat.
-Inkább gyere. –röhögött, megfogta a kezem és indultunk is.
Végig jártuk az egész emeletet, és ez konkrétan kitette az
egész napunkat. Milyen nagy élmény: felfedezni a saját emeltedet Los
Angelesben. Nem baj, azért az istenért mindent. Már kezdtem feladni, mikor
megpillantottam a cipőjét.
-Louis, -rángattam meg a karját -ott van.
-Honnan veszed?
-Felismerem a cipőjét. Csak Ő hord ilyet. –áradoztam. Azok a
barna bakancsok, és a szaggatott farmer. Szürke póló, barna bőrkabát és egy
kalap. Mint egy félisten.
-Na, gyerünk, menj.! –tolt előre.
-De gyere Te is. –fogtam meg a kezét, majd elkezdtem arra
húzni. –szia. –szólítottam meg.
-Hali. Segíthetek
valamiben?! –nézett rám. Úristen, mennyire jól néz ki.
-Jó, most olyan eszek, mint egy idegesítő tini csajszi, bár
lehet, hogy az is vagyok de mindegy. Kérhetek egy közös képet és egy
autogrammot?
-Naná, ha válaszolsz nekem egy kérdésre. –bólintottam.
–Remek. Tökéletes vagyok?
-Óóóó, de még mennyire.
-Helyes válasz. Álmodnék?
-Nem álmodsz, Jack.
-Akkor már értem miért nincs rum. –utánozta Jack-et, és
áááááá. –Nagyon jó, pici lány, nah gyere ide. Pózolj dögösen.
-Én csak úgy tudok. –nevettem.
-Bírlak Téged. –mondta, majd bepózoltunk a kamerába, és kész
is lett. –Ha bármi kéne, csak csörögj. –adta oda a telószámát, én, meg mint egy
idióta vigyorogtam végig a szobáig.
-Basszus, -tette be Louis az ajtót. -Johnny Depp ellopta a
csajom.
-Ez nem igaz. De had nézzem, milyen lett. –vettem el tőle a
gépet. Hmmm.. Tökéletes.
-Add ide a laptopot.! –mondtam, majd már rohantam is a gép
elé, hogy benyomhassam a Skype-ot.
-Mizu Luceeee? -mosolygott a kamerába Zoey.
-Áááááááá. –visongattam, és már küldtem is neki a képet. 10
másodperc múlva Ő is sikonyálni, kezdett, majd 2 perc múlva ott volt mellette
Niall (tehát a srácoknál van), majd mikor meglátta a képet, fogta magát, és
kiment. Egy perc elteltével, ott volt az összes srác, és Niall is beszállt a
sikongató klubba. Ahogy észre vettem, a másik három srác, és Louis fejfájást
kaptak.
-És megadta a számát, hogy bármikor kereshetem.!
-Te jó isten.! Flörtöltél Johnny Deppel. –lelkesedett még
jobban be.
-Igeeeeeeen. –mondtam, aztán rájöttem, hogy Louis is itt
van. –Izéé, neeeeem. –röhögtem el magam.
Igazából, úgy, hogy több éve és pár hónapja nem láttam ezt
az idiótát, még jobban rásegített arra, hogy legyen egy hat órás Skype
beszélgetésünk, aminek végül Louis vetett véget, mondván szeretne velem lenni,
és lecsapta a laptopom tetejét. Persze kicsit durcáztam utána, de mivel adott
nekem csokit, megbocsátottam neki.
-Nah, figyelj, muszáj beszélnünk. –mondta komolyan.
-Igen?
-Utánanéztem néhány dolognak és elég jó statisztikák,
születtek. A szavazók 40%-át dobták csak Johnny Depp miatt. És, mivel nem
tudtam, hogy mire készüljek, ezért úgy döntöttem, hogy én a „Még kérdéses2
kategóriába tartozok. –vázolta fel a helyzetet, miközben én hatalmas szemekkel
néztem rá.
-Hát Te hülye vagy. –röhögtem ki egyszerűen. –Ha bárki miatt
dobnálak, az csak is Manson lenne.
-Akkor megpróbáljuk elkerülni, és nem csak azért, mert félek
tőle. –mondta, majd valahogy úgy néztem rá, mint aki UFO-ul kezd nekem
beszélni.
-Te tényleg nem vagy normális. –szögeztem le.
-Tudom.
-De én így szeretlek. –nem válaszolt, egész egyszerűen a
szemembe nézett, elmosolyodott és megcsókolt. Igen, Ő is szeret.
***
A maradék időben természetesen már mentünk is és bejártuk
majdnem egész Kaliforniát, és hihetetlenül élveztem. Ettünk jégkrémet, ittunk
jégkását, görkorcsolyáztunk, ahogy az Amerikaiak, lógtunk a parton, voltunk
parkban is. És akkor még nem következett az este. Hát az. Elmentünk egy
hihetetlen szép étterembe, ahol –most figyeljen mindenki, mert meg fog lepni ez
benneteket- ettünk és beszélgettünk. Ugye milyen überWoW?! Aztán, haza fele
gyalog mentünk és megálltunk a Hírességek Sétányán. Te Úr Isten.! Igen, ekkor
született minimum 100 kép, de amúgy ez alatt a pár hónap alatt minimum 2000
készült. És akkor még csak nem is számoltam New Yorkot.
***
Szinte észre se vettük, de már otthon is voltunk, és a
történeteinket meséltük a többeiknek. Pontosabban Zaynnek, Perrienek, Liamnek
és Daniellnek. Harrynek, Niall és Zoeynak. Igen, itt volt az én idiótám, és ami
még jobb, hogy látom, milyen szinten befogadták Őt, és hogy már arra megy
amerre akar, mert már nem figyelik sem Őt, sem Lucast, sem Starkot. Éljen,
éljen.!
-És akkor ott volt Ő, Johnny Depp.! –mondtam álmodozva. A fiúk persze a fejüket
fogták, és már a lányoknak is minden formában elmeséltem, de akkor is.! Élőben
sokkal jobb kielemezni egy történetet, mint sem Skypeon.