2013. június 21., péntek

48. fejezet

Nincs semmi mentségem, hogy miért nem hoztam részt köbö 2hónapig, de annyi biztos, hogy kiolvastam egy csomó könyvet, és új ötletekkel tértem vissza, és fogjuk rá, hogy frissen:D Nos, a 100. bejegyzésnek egy tök jó részt akartam, de ez lett belőle... nah mindegy. És ha nem jön komi, vagy csak néhány, akkor is hihetetlenül köszönöm♥ Köszönök mindent♥

Dorka: Eszméletlenül kökiii, nagyon aranyos vagy♥ Igen megnéztem, és fantasztikus volt*o*
Carmen: Neked is hihetetlenül kökiiiii♥ örülök, hogy tetszik/tetszett:))
Henrietta: Kökii szépen♥ hát, ez a rész közel s távol se lett jó, de a kövik jobbak lesznek:))
Henike: Örülök, hogy a kedvenc blogod (volt, ha még olvasod akkor örülök). és nagyon kökiii♥
Zsófi: Nagyon örülök, hogy imádod 8imádtam). És bocsi, a tűk miatt♥
Anna: most, hogy nyár van, sokkal többször lesznek részek, ezt garantálom;)♥
Boo: igen írom, csak sajnos "elfoglalt" voltam.:/ és mint említettem, a nyáron sokkal több rész lesz♥


-Mizu kis csaj? –simogatta meg a fejem.
-Ezt kikérem magamnak. Egy idősek vagyunk, és csak 10 centivel vagy magasabb.

-Pontosan, és épp ezért vagy kis csaj. –puszilta meg a fejem.
-Louis.
-Hm?

-Szereted a Papa Roacht?
-Az mi? –mikor megkérdezte, odaadtam neki a fülesem, amiből éppen a Hollywood Whore üvöltött, és mikor vége lett a számnak, nyugtázta, hogy még mindig furcsa vagyok.
-Ezt kikérem magamnak. Csak egy kicsit vagyok furcsa, és a körülményeim megengedik, hogy az legyek.
-Bár ne engednék meg. –húzott magához.
Hát, valahogy így telt az újabb 4órás repülőút. Nem is volt az olyan vészes. Bár tény, hogy mikor megérkeztünk a szállodába, első dolgom volt ismét aludni, mert a repülőn nem olyan kényelmes. Ami a szállodát illeti, hát huh. Gyönyörű. A hall valami fantasztikus, rengeteg kényelmes kanapé, recepció, csoki automata, növények. És ez nyílik az „udvarra” ahol vannak hinták, napozóágyak és medence (pár a part kábé 20méterre van, de nem baj). A lakosztály is fantasztikus. Francia ágy, TV, mini hűtő, festmények, tengerpartra néző ablak. A fürdő: minden gyönyörű csempével van kirakva, van egy hatalmas masszázskád, és egy zuhanyzókabin. Amúgy, ebben az egész lakosztályban, van egy komplett konyha és köbö 5 hálószoba, szóval, ha összevesznék Louisval (ami nem fog megtörténni) simán átköltözhetek valamelyikbe.
-És mond csak, vannak itt hírességek? –kérdeztem a recepciós lányt.
-Igen. –felelte.
-Kik?
-Hát, Louis Tomlinson. –mondta, majd mindketten elnevettük magunkat- Johnny Deppp és…
-Itt van Depp?! Úristeeeeeen.
-Tőlem már kért sok mindent, sőt.! Azt is tudom, hogy egy emeleten vagytok vele.!
-Basszus, nem akarsz eljönni velem járőrözni?
-Mennék én, de muszáj itt maradnom.
-Az is igaz. Megkérem Louist, hogy sétáljon velem, és amint van közös képem, rohanok hozzád, hogy lányosan kidumáljuk, hogy milyen jó pasi is Ő.
-Megbeszéltük. –mondta, majd lepacsiztunk, én beszálltam a liftbe és már mentem is.
Mint egy idegbeteg úgy nyitottam be a szobába, rángattam fel Louist a gép elől, de persze előtte köszöntem én is a srácoknak, de aztán már húztam is kifele.
-Minden oké? –nézett rám furcsán.
-Nem. Johnny Depp itt van velünk egy emeleten. Itt van a fényképező gépem, és amint látjuk, letámadom, Te lefényképezel vele, és aztán mindenki mehet, amerre lát. –ismertettem vele a „tervet”.
-Előtte elintézhetek egy telefont?
-Persze. –rántottam meg a vállam.
-Csá Hazz. Mit csináljak akkor, ha a nővéred megőrült? Aha, aha. Értem. Okés, kösz. –tette le a telefont.
-Te most komolyan felhívtad Harryt azért, hogy… -nem engedte befejezni a mondatot, mert magához húzott, és egy „fogd már be, Te idióta” csókot adott nekem. –Néha nagyon tudom utálni, hogy a fiúk milyen jól el tudják hallgattatni a lányokat.
-Inkább gyere. –röhögött, megfogta a kezem és indultunk is.
Végig jártuk az egész emeletet, és ez konkrétan kitette az egész napunkat. Milyen nagy élmény: felfedezni a saját emeltedet Los Angelesben. Nem baj, azért az istenért mindent. Már kezdtem feladni, mikor megpillantottam a cipőjét.
-Louis, -rángattam meg a karját -ott van.
-Honnan veszed?
-Felismerem a cipőjét. Csak Ő hord ilyet. –áradoztam. Azok a barna bakancsok, és a szaggatott farmer. Szürke póló, barna bőrkabát és egy kalap. Mint egy félisten.
-Na, gyerünk, menj.! –tolt előre.
-De gyere Te is. –fogtam meg a kezét, majd elkezdtem arra húzni. –szia. –szólítottam meg.
 -Hali. Segíthetek valamiben?! –nézett rám. Úristen, mennyire jól néz ki.
-Jó, most olyan eszek, mint egy idegesítő tini csajszi, bár lehet, hogy az is vagyok de mindegy. Kérhetek egy közös képet és egy autogrammot?
-Naná, ha válaszolsz nekem egy kérdésre. –bólintottam. –Remek. Tökéletes vagyok?
-Óóóó, de még mennyire.
-Helyes válasz. Álmodnék?
-Nem álmodsz, Jack.
-Akkor már értem miért nincs rum. –utánozta Jack-et, és áááááá. –Nagyon jó, pici lány, nah gyere ide. Pózolj dögösen.
-Én csak úgy tudok. –nevettem.
-Bírlak Téged. –mondta, majd bepózoltunk a kamerába, és kész is lett. –Ha bármi kéne, csak csörögj. –adta oda a telószámát, én, meg mint egy idióta vigyorogtam végig a szobáig.
-Basszus, -tette be Louis az ajtót. -Johnny Depp ellopta a csajom.
-Ez nem igaz. De had nézzem, milyen lett. –vettem el tőle a gépet. Hmmm.. Tökéletes. 

-Add ide a laptopot.! –mondtam, majd már rohantam is a gép elé, hogy benyomhassam a Skype-ot.
-Mizu Luceeee? -mosolygott a kamerába Zoey.
-Áááááááá. –visongattam, és már küldtem is neki a képet. 10 másodperc múlva Ő is sikonyálni, kezdett, majd 2 perc múlva ott volt mellette Niall (tehát a srácoknál van), majd mikor meglátta a képet, fogta magát, és kiment. Egy perc elteltével, ott volt az összes srác, és Niall is beszállt a sikongató klubba. Ahogy észre vettem, a másik három srác, és Louis fejfájást kaptak.
-És megadta a számát, hogy bármikor kereshetem.!
-Te jó isten.! Flörtöltél Johnny Deppel. –lelkesedett még jobban be.
-Igeeeeeeen. –mondtam, aztán rájöttem, hogy Louis is itt van. –Izéé, neeeeem. –röhögtem el magam.
Igazából, úgy, hogy több éve és pár hónapja nem láttam ezt az idiótát, még jobban rásegített arra, hogy legyen egy hat órás Skype beszélgetésünk, aminek végül Louis vetett véget, mondván szeretne velem lenni, és lecsapta a laptopom tetejét. Persze kicsit durcáztam utána, de mivel adott nekem csokit, megbocsátottam neki.
-Nah, figyelj, muszáj beszélnünk. –mondta komolyan.

-Igen?
-Utánanéztem néhány dolognak és elég jó statisztikák, születtek. A szavazók 40%-át dobták csak Johnny Depp miatt. És, mivel nem tudtam, hogy mire készüljek, ezért úgy döntöttem, hogy én a „Még kérdéses2 kategóriába tartozok. –vázolta fel a helyzetet, miközben én hatalmas szemekkel néztem rá.
-Hát Te hülye vagy. –röhögtem ki egyszerűen. –Ha bárki miatt dobnálak, az csak is Manson lenne.
-Akkor megpróbáljuk elkerülni, és nem csak azért, mert félek tőle. –mondta, majd valahogy úgy néztem rá, mint aki UFO-ul kezd nekem beszélni.
-Te tényleg nem vagy normális. –szögeztem le.
-Tudom.
-De én így szeretlek. –nem válaszolt, egész egyszerűen a szemembe nézett, elmosolyodott és megcsókolt. Igen, Ő is szeret.

***

A maradék időben természetesen már mentünk is és bejártuk majdnem egész Kaliforniát, és hihetetlenül élveztem. Ettünk jégkrémet, ittunk jégkását, görkorcsolyáztunk, ahogy az Amerikaiak, lógtunk a parton, voltunk parkban is. És akkor még nem következett az este. Hát az. Elmentünk egy hihetetlen szép étterembe, ahol –most figyeljen mindenki, mert meg fog lepni ez benneteket- ettünk és beszélgettünk. Ugye milyen überWoW?! Aztán, haza fele gyalog mentünk és megálltunk a Hírességek Sétányán. Te Úr Isten.! Igen, ekkor született minimum 100 kép, de amúgy ez alatt a pár hónap alatt minimum 2000 készült. És akkor még csak nem is számoltam New Yorkot.

***

Szinte észre se vettük, de már otthon is voltunk, és a történeteinket meséltük a többeiknek. Pontosabban Zaynnek, Perrienek, Liamnek és Daniellnek. Harrynek, Niall és Zoeynak. Igen, itt volt az én idiótám, és ami még jobb, hogy látom, milyen szinten befogadták Őt, és hogy már arra megy amerre akar, mert már nem figyelik sem Őt, sem Lucast, sem Starkot. Éljen, éljen.!
-És akkor ott volt Ő, Johnny Depp.! –mondtam álmodozva. A fiúk persze a fejüket fogták, és már a lányoknak is minden formában elmeséltem, de akkor is.! Élőben sokkal jobb kielemezni egy történetet, mint sem Skypeon.