2012. december 31., hétfő

25.fejezet

Te Szűz Máriám, Krisztusnak szent anyja.! Most behaltam gyerekek.! Kész, végem, ennyi. De most komolyan, "író" féleség vagyok, de nem tudom magam kifejezni, hogy mennyire Szeretlek Titeket, és, hogy mennyire köszönöm a támogatásotokat♥ 13komiii és 26Rendzseres olvasóóóóóó.!!!!♥♥♥ Ez, ez, ez... hihetetlen.! Mint az is, hogy ez a 2012-es év, legutolsó bejegyzése. Nem gondoltam volna, ezért nem is lett valami frappáns rész, bár ki tudja, Ti mit gondoltok róla... Minden esetre Mindenkinek Sikerekben és Szerencsében Gazdag, Boldog Új Évet Kívánok.! És ne feledjétek, a 2013 még nagyon sok mindent rejteget magában;D♥ 
Jah, és majd elfelejtettem, NIALL Fanok Figyelem.! Ez a rész kedvezni fog nektek;D
Dóri: Első mondatodon behaltam.xd Amúgy, egyébként én is..o.O Hát, legyél is kíváncsi, emrt megéri;D♥
Andika: Az emberek minimum 50%-a tuti utálja Őket... Kökiii♥ És, majd hamarosan, minden lesz hamarosan;D
Doriszka: Örülök, hogy Te is csatlakozol az utáljuk a Fogorvosokat kulbhoz.:D Hát, mindennek eljött az ideje;D♥
Lena: De kis gonosz itt valaki.:P♥ És örülök, hogy a júúúúúj kategóriát váltotta ki belőled;D♥
Lizzy: Ő a Mester mi,! :P Kápuffff lesz;D Nyalóka luw, hát igen, már nagy kislány;D♥ 
Abigél: Kökiii szépen, és megéri szorítani;D♥ és még egyszer kökiii♥
Kittykhe: Semmi gond, nekem is szoktak lenni ilyen boldogság rohamaim;D Hát igen, mindnki észhez tér hamarosan;D♥
Henike: Kökiiii szépen:D♥ Hát igen, mindenki egy kissé buta, de ezt elnézzük nekik, de Liam a Megmentő.:D♥ 
Szimonszi: Hát igen, muszáj fokozni az érzelmeket.;D És örülök, hogy tetszik.:D♥
Carmen: Üdv itt;D♥♥ Gondoltam, mert én is sokszor 'wáááá'-zok... az előző részes "komidhoz" kökii, igyekeztem;D♥ Egyébként, én nem utálom Eleonort, sőt kifejezetten bírom, csak hát, mindenhol kell lennie egy olyan személynek, aki "gonosz" és szegényemnek ez a sors jutott, de egyébként nagyon bírom;D
Zsófi: Hát, ott fogja;D És megnyugtatlak, a Két 'L' betűs együtt lesz;D♥
Franci: Kökiiiim szépen, nagyon aranyos vagy;D♥
Hope: Kökiiii*-*♥ És, örülök, hogy ennyire tetszik Neked;D♥ Kökiim, és neked is Boldog Újévet..D♥


Louis Tomlinson

-És még is hogyan?! Menjek oda hozzá, és mondjam azt, hogy ’Á, hello El. Figyelj, szakítani szeretnék veled, mert én egy másik lányt szeretek, akit Te ki nem állhatsz, és jelenleg Liammel jár. Na szia’. Ez azért eléggé furán hangzana.
-Az igaz, viszont ütős lenne, és lényegre törő. –töprengett.
-Liam, ne most viccelődjünk, ez komoly dolog.!
-Louis, nézz a szemembe.!
-minek?
-Csak nézz a szemembe.!
-Hát jó. –mondtam, és belenéztem a mogyoróbarna szemeivel az enyémekbe.
Nagyon fürkészett engem, amit egyáltalán nem értettem, hogy miért tette. Talán valamit ki akart deríteni, de így?! Én ezt nem értem.
-Tudtad, hogy ha valakinek a szemébe nézel, annak gyakorlatilag látod az agyát? –kérdezte.
-Nem.
-Hát pedig, most az agyadat nézem, és meg kell, mondjam, nagyon jó az illatod. Milyen parfümöt használsz?! –húzódott el tőlem.
-Liam… -néztem rá rosszallón.
-Jó. Egyébként, ez arra volt jó, hogy megnézem mit is, érzel. Tudom, hülyeségnek hangzik, de így igaz. A szavak nem mindig tükrözik azt, amit ki akarunk mondani, ezért ha valakinek a szemébe nézel, nem mondom, hogy látod az igazi énjét, de az érzései egy részét, biztos, hogy le tudod olvasni.
-Okééé, én ezt nem értem. –röhögtem.
-Mindegy. Nem is kell értened, a lényeg, hogy láttam a csillogást a szemedben. Te tényleg szereted Lucet.
-Igen. Miért olyan nehéz fel fogni ezt?
-Mindegy. Valahogy meg kéne szabadulnunk Eleonortól, de biztos, hogy nem úgy, hogy Te csalod meg Őt, mert az csak neked és a bandának ártana.
-Valószínűleg. –töprengtem.
-Hé srácok.! –jött ki Niall. –Most hívott Justin, hogy be tud minket juttatni a koncertjére. Gyertek eeeel.! –nézett Niall kis kutya szemekkel.
-Ezt bent megbeszéljük. –mondta Liam, majd elindultunk be.
Bent már mindenki várta Niall nagy bejelentését, amit vegyes érzelmek fogadtak. Zayn vállat vont, de elmegy. Harry ugyan csak. Liam is benne van, én egy kicsit ódzkodok a dologtól, mert nem nagyon bírom Justin zenéjét. Na és Luce.. hát az kész volt az a fej. Harry egyből le is fényképezte.
-Niall eszednél vagy?! Most csináltak rajtam gyökérkezelést, és még jobban meg akarsz kínozni és áúúúúú. –nyöszörgött, amjd visszahuppant a fotelbe.
-Na, attól, hogy bántották a fogadat, attól még nem kell bántani Justint.
-Figyeljetek srácok, Ti menjetek el, én megleszek itthon. –mondta, mire mindenki mosolyogni kezdett, kivéve Liamet.
-Louis is itthon marad.4 Nagyon fáj a hasa.! –jelentette be Batman.
-De hát nem is fáj a.. –kezdtem, mire Ő a könyökével gyomorszájon vágott.
-Látjátok, tanácsosabb, ha itthon marad.
-Igen. Majd megdöglök a fájdalomtól. –nyöszörögtem. –Ezért még számolunk. –vetettem gyilkos pillantást Liamre.
Miután mindenki beleegyezett, hogy mennek a koncertre, én és Luce lent maradtunk és bekapcsoltuk a TV-t. Ő a fogát fájlalta, én meg a hasamat. Esküszöm, hogy ha összejöttem Luce-al, Liam ezért még nagyon meg fog fizetni.! Valami béna műsor ment a Disneyn, és mikor el akartam kapcsolni, Luce kikapta a kezemből a távirányítót, és felhangosította.
-Ez a Vámpírom a Bébicsősz. Imádom, ez is eléggé furcsán ábrázolja a vámpírokat, de azért tök jóóóó. –mesélte.
Végül is, miért ne. Túl élem. A film végére a srácok már elhúztak, ketten maradtunk és nagyon tetszett a sorozat. Pont maratón ment, ezért lejátszottak 5-6 részt, és a végére tisztára beleéltem magam a helyzetbe.
-Úúúú, Luce ez nagyon jó.!
-Ugye megmondtam.!
-Az a Sarah nem rossz csaj, de az Erica. Awww.
-Én meg nem tudok választani Avan és Benny között.
-Szerintem Benny. Avan olyan, kis gizda.
-Gizda?! Igen?! Nem is tudom, hogy kit harapott meg kétszer vámpír, kinek vannak látomásai, amik megá.. –nem hagytam neki befejezni a mondatot, mert megharaptam a nyakát. –Ez még is mire volt jó?
-Azt mondtad, hogy Őt kétszer is megharapta egy vámpír.! Hát, már Téged is. –vontam meg a vállam.
-Ezt nevezed Te harapásnak?! Ez még csak egy szuri sem volt, nem hogy harapás.!
-Pedig ez igen is egy jó harapás volt.! –na, amjd megmutatom, hogy milyen egy jó harapás.! –mondta, amjd megtámadta a nyakam.
-Ááá, Te állat.! –röhögtem fel.
Eléggé erősen harapta a nyakam, ami egy idő után, sokkal inkább emlékeztetett arra, amikor kiszívják az ember nyakát. Kezdtem egyre inkább átadni magam az élvezetnek, amit Luce valószínűleg észre vett, és nem tudom, milyen okból, de egyik lábát áttette a másik oldalamra, és velem szemben ült. Nagyon jó érzés volt. Hátát kezdtem simogatni, Ő meg benyúlt pólóm alá. Kiengedtem egy apróbb nyögést, amitől valószínűleg az eszéhez kapott, és abbahagyta.
-Bocs Louis, nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak… -ismét nem engedtem befejezni a mondatát, mert számmal befogtam az övét. Fantasztikusan csókol ez a lány. –Még is mit művelünk Louis?! –kérdezte szipogva.
-Nem tudom. Feleltem, miközben még mindig öleltem Őt.
-Nekem van barátom, neked meg barátnőd. Ez így egyáltalán nem helyes. Mindig megbeszéljük, hogy barátok maradunk, de ez így nem megy, ha folyton kettesben vagyunk, és valami oknál fogva, mindig csinálunk valami olyat a másikkal, amit nem kéne, és…
-Fogd már be.! –mondtam, és ismét megcsókoltam. –Szakítani fogok Eleonorral.
-De én nem akartam tönkre tenni a kapcsolatotokat. –mondta, miközben kifolyt egy könny a szeméből, amit én egyből letöröltem.
-Nem Te tehetsz róla. Ennek már úgy is hamarosan vége lett volna.
-Jó, d én nem fogok szakítani Liammel.
-Tudom.
-Nem akarok, és nem is fogok két sráccal egyszerre járni.
-Tudom.
-Akkor miért akarsz vele szakítani?!
-Ez, most eléggé furán fog hangzani, de, amint újra szabad leszel, én lehessek az első, aki eszedbe jut, hogy Ő legyen a következő. Azt szeretném, hogy amint szakíttok Liammel, rá egy vagy két héttel, kezdjünk el randizgatni, és egy hónap randizás után, járjunk. Azt akarom, hogy akkor legyél az én Luceom.
-De Louis, az lehet, hogy több hónapba, vagy évbe fog telni.
-Tudom. De én akár 10 évet is képes lennék Rád várni, csak a magaménak tudhassalak.!
-De Louis, én..
-Ssss.! –mondtam, és ismételten megcsókoltam, csak most sokkal lágyabban. –Szeretlek.
-Én is szeretlek.
-Gyere, aludj.! –mutattam az ölemre, amire Ő ráhajtotta a fejét, és elaludt.

Niall Horan

A fiúk hátul maradtak a VIP részen, míg én előre furakodtam, és a sok tinilány között /akikkel, muszáj volt képet csinálnom/ ugráltam és énekeltem. Oké, tény és való, hogy eléggé hülyén jött ki a dolog, de hát, na, bírom Justint. Végül egy vörös hajú lány mellett álltam meg, akinek olyan nagyon szép szemei vannak. Egyszer csak meg szólalt az As Long As You Love Me, mire a tömeg egy emberként kezdett énekelni és sikoltozni. Nagyon jó volt végig ugráltam a koncertet. Ez így egyre furábban hangzik. Egyik szám közben, pontosabban a Nver Say Never közben a mellettem lévő lány véletlenül á lépett a lábamra:
-Úristen, ne haragudj.! Nem direkt volt.! Ugye nem a sarkammal léptem Rád?! Egyben vagy,! Nem fáj?! –hadarta a kérdéseket.
-Nyugi rendben vagyok. Egyébként Niall. –nyújtottam a kezem és belenéztem azokba a nagy barna szemeibe.
-Zoey. –mondta, és kezet fogott velem. –Várj, te nem a One Directionos Niall vagy?
-De igen. Azt hittem, hogy te nem ismersz fel.
-Tudod, akik utálnak, azok is egyből felismernek. És így már értem, hogy miért volt olyan ismerős a hangod és a kinézeted.
-Hát igen, szeretem Justin számait. –mondtam és éreztem, ahogy elvörösödök.
-Júj, ne szégyelld.! Szerintem nagyon aranyos, ha egy srác szereti Justin vagy a Ti zenéiteket, és ezt nem röstell bevallani.
-Akkor szerinted aranyos vagyok?
-Ha, nem mernéd bevallani, hogy bírod Justin számait, akkor is nagyon aranyos lennél. –mondta, majd elvörösödött és elkezdett kuncogni, amitől én szabályosan elmosolyodtam. –Várj, nem ismered véletlenül Luce Stylest?
-De igen, Hazza tesója. És nagyon jó barátom. Ő az, úgy mond „legjobb barátnőm”.
-És nem tudod, neki van legjobb barátnője?
-Hát, mondta, hogy volt, de a nevét nem mondta. Miért kérded?
-Csak úgy.
-És, honnan ismered?
-Egy régi ismerőse vagyok. Nagyon, nagyon régi.
-Á értem.!
-Úúú ezt imádom.! –kiáltottuk egyszerre, mikor megszólalt a Boyfriend dallama.
-Nem bánod?! –kérdeztem, miközben átöleltem a derekát.
-Hülye lennék bánni.! –mosolyogta.
-Akkor remélem ezt sem bánod.! –mondtam, majd megpusziltam az arcát, és végig énekeltem a számot a fülébe, amit Ő mosolyogva tűrt.
-Tessék, itt a számom. –mondta a koncert végén.
-Hívni foglak.
-El is várom. –kacsintott azzal el is ment, mi meg a fiúkkal elindultunk haza.

Luce Styles

Az álmunkból az keltett fel minket, hogy hallottunk egy hatalmas ajtó csapódást, és röhögést. Nagy nehezen kimásztam Louis öléből, és mosolyogva köszöntöttem a fiúkat. Liam egyből lehuppant mellém, és megcsókolt. Tudom, most egy hatalmas ribancnak tűnők, amiért két srácot, úgy mond „hülyítek”, de egyszerűen nincs szívem megmondani Liamnek, hogy szakítani akarok vele, mert Louis is szakít majd valamikor Eleonorral.
-És, akkor elkezdett táncolni egy vörös hajú csajjal, és csak úgy éget köztük a levegő. –mesélte röhögve Harry.
-Igen, de Zoeynak olyan szép szeme és…
-Zoey?! Azt mondtad, hogy Zoey?!
-Igen.
-Hogy nézett ki,! –kérdezősködtem tovább.
-Köbö a vállamig ért, hosszú vörös haj, nagy barna szemek és…
-Magas vihogó hang, amikor nem figyel oda nevetés közben. De alapból egy nagyon aranyos hangsúlyú lány.
-Igen.! Mondta is, hogy ismer Téged nagyon régről.
-Készült rólatok kép? –kérdeztem magam elé merengve.
-Ahham, nézd csak.! –nyújtotta nekem Niall a telefonját.
Ott volt Ő, az én legjobb barátnőm, a legjobb barátom oldalán. Mosolyogtak a kamerába, és jól érezték magukat. Hirtelen előtörtek belőlem az emlékek. Ezt egyszerűen nem tudom el hinni. Felálltam a kanapéról, oda dobtam, a kelleténél nagyobb erővel Niallhöz a telefonját, és felviharoztam a szobámba, ahova bezárkóztam, és ismét zokogni kezdtem…

2012. december 30., vasárnap

24.fejezet

Először is, sajnálom, amiért tegnap nem hoztam részt, de vendégek voltak nálunk, és kibabáztam magam^-^ Másodszor pedig, Te atya Úr Isten.! 12komi és 21 szavazat, pedig nem is mondtam semmit.! Hát srácok, meg kell hogy modnjam, FANTASZTIKUSAK vagytok.!!♥♥ ImádomazOlvasóimat♥ És, aki reménykedik, hogy igaz az előző rész, annak mondanám, és Mindenkinek, hogy remélem jól odafigyeltetek, mert ez a közel jövőben eléggé jelentős szerepet fog betölteni ez az "álom" ;D Addig is, jóó olvasást;D♥

Andika: Jee, grat ismét;D köki és örülök, hogy Téged is sikerült becsapnom..D♥
Dóri: Csak a focis rész, igen?! jah, mondjuk ha a többi is igaz lett volna, akkor vége lenne a történetnek.. amit persze nem akarunk;d♥ És kökii♥
Abigél: azt úgy tudod megcsinálni, hogy az 'elrendezés' címszó alatt vana blog elrendezése, és ott van, hogy modul hozzáadása, arra rámész, megkeresed a 'Kép' jelzést, és voalá, ott betudo tenni, és tudod őKet mzogatni, ajh és kökiii;D♥ 
Anna: Muhahhahaa.:P Nyugi, hamarosaaaan.:D♥
Doriszka: Hát, a remény hal meg utoljára, sé tuti, hogy lesz ilyen rész, talán..;P♥
Zsófi: Őszintén?! Jah.:P Kökiim ,és örülök, hogy szerted♥
Lizzy: Kökiiiim szépen, Baba♥
Lena: Van is sok valóság alapja;D♥ 
Franci: Köki^-^♥ Nyugi, a közel jövőben hatalmas valóság alapja lesz;D
Szimonszi: Kökii szépen, aranyos vagy♥ Örülök hogy szereted*-* 
Henike: Kökiii, és örülök, hogy tetszik^-^ És egyedül írom, úgy, hogy kökii ezt is♥ És hát igen, mivel ismer mindenki mindnekit, ezért bácsizik meg nénizik mindenki mindnekit;D♥ 
Hope: Szerintem, mindenki azt hitte, hogy járnak..;D♥ 


Luce Styles

Mikor újra az órámra néztem, már 10 óra volt. De jó, aludtam még négy órát, viszont irgalmatlan erősségű fájdalmat éreztem a számban. Felvettem a papucsom és levánszorogtam a lépcsőn, egyből Liamhez mentem, aki szorosan megölelt és adott egy ’jóreggelt Kicsim’ csókot.
-Hogy aludtál,! –simogatta mag az arcom.
-Arg… –morogtam, és levágtam magam a kanapéra.
-Mi a baj?
-Fáj a fogam.!
-Mutasd.! –mondta, majd kinyitottam a számat. Kicsit nézelődött benne, majd mikor megtalálta a „tettest” kissé lefehéredett. –Kicsim, nem akarlak ijesztgetni, de eléggé rosszul néz ki a fogad. El kéne menned a fogorvoshoz.
-Nem. Nem. Nem. Nem.  Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. És végül NEEEM.! –keltem fel és heves tiltakozásba kezdtem.
-Mutasd.! –jött oda Harry és megnézte. –Úúúú ez gáz. Mint testvéred, parancsolom neked, hogy most azonnal öltözködj, és menj el a fogorvoshoz.!
-Nem értitek?! Nem.!
-Miért nem?! –kérdezte Liam.
-Mert félek a fogorvostól. –duzzogtam, és éreztem, ahogy elvörösödök.
-Jaaaj kincsem. Nem fog bántani nyugi. Viszont, ha nem mész most el, akkor sokkal rosszabb lesz, és lehet, hogy ki kell húzni a fogad, s az nem mutatna valami jól.
-De még is kivel menjek el?
-Ú, ez igaz. Én ma megyek edzeni. –húzta el a száját Liam. Be kellett látnom, hogy mivel ilyen jó pasi, szeret edzeni és szereti magát egészségesnek tudni.
-Én nem szeretek másokat kísérni, csak, ha nagyon, muszáj. –mondta Harry.
-Niall?
-Nem megy. –kiáltott a konyhából.
-Még is miért nem?!
-Mert ma élő közvetítésben megy a Justin Bieber koncert, és muszáj végig néznem.
-De az este lesz.!
-Való igaz, de addig az egész nap a zene csatornán Justinról fog szólni.
-Arg jó. Zayn?
-Én ma Perrievel vagyok.
-Louis?! –kérdezte Liam, mire gyilkos tekintettel néztem rá.
-Nekem nincs semmi dolgom. –vonta meg a vállát. –Elkísérhetlek.
-Köszönöm. –motyogtam, majd félre húztam Liamet. –Még is mi a franc ütött beléd?
-Gondoltam, próbálom oldani köztetek a feszültséget.! És, bár lehet, hogy együtt vagyunk, tudom, hogy Te még mindig szereted Louist, és szeretném, ha erre Ő is rádöbbenne.
-Liam, ha most jól vettem le, kerítőt akarsz játszani, úgy, hogy közben együtt vagyunk?!
-Valami olyasmi. De most nyomás öltözni kislány. –puszilta meg a homlokom.
Zsörtölődve felmentem a szobámba, hogy, hogyan lehetnek ezek a fiúk ennyire „elfoglaltak”. Ismételten keresgélni kezdtem a szobámba, hogy találjak valami normális ruhát, amit fel tudok venni a fogorvoshoz. Waaa de utálom a fogorvosokat. Rossz fóbia. Kiskoromban egy nagyon tapló fogorvosom volt, aki mindig hozzákötözött a székhez, hogy ne tudja mozogni, és a számat mindig lefogatta apámmal, hogy még életlenül se tudjam megharapni. Egy szadista állat volt. És csodálkoznak ez emberek, hogy miért is félek tőlük.! Végül egy farmer rövidnadrág mellett, egy szürke fekete koponyás felső mellett, egy bőrdzseki illetve egy fekete magas sarkú mellett döntöttem. Hajamat kifésültem, szememet egy csöppet kihúztam és már kész is voltam.

Lent Louis már várt rám, fogta a kulcsait és elindultunk. Az út, hogy is mondjam, eléggé rosszul telt, a szó legszorosabb értelmében. Hallgattuk a magnót, egyikünk sem énekelt és nem csinált semmit, csak bámultunk kifele. Mikor megérkeztünk az épülethez, egy pillanatra megállt bennem az ütő, majd a szívem olyan gyorsan kezdett el verni, hogy ha most megmérik a vérnyomásom, tuti, hogy kiakadna a mérő.
-Nyugi. –szorította meg a kezem Louis.
Elindultunk be, Louis szinte már rutinosan járt itt, köszöntöttük a recepcióst, amjd helyet foglaltunk a váróteremben. Mind ketten egy-egy napi lapot olvasgattunk, miközben én az idegtől doboltattam a lábamat, amire Louis rátette a combomra a kezét.
-Nyugi, nem lesz semmi. Ne félj. Itt vagyok. –mondta, amjd azzal el is vette kezét a lábamról.
Valahogy, egy kicsit megnyugtattak a szavai, hogy itt van. Ki jött a doki asszisztense és szólított minket.
-Kérem, foglaljon helyet. –mondta kedvesen a doktor.
Feszengve elindultam a szék felé, és húztam magam után Louist is, aki egyből jött velem, és mielőtt a doki neki állt volna megnézni a fogaimat, megfogtam a kezét, és jó erősen szorítottam. Az erős fény a szemembe világított, miközben nézték a fogaimat, és hümmögött a doki.
-Van egy rossz, és egy jó hírem. Melyikkel kezdjem? –kérdezte barátságosan a doki.
-A rosszal. –szorítottam még jobban Louis kezét.
-Gyökérkezelést kell magán végeznünk, mert az idegek a fogában begyulladtak. –miután kimondta, olyan szinten lesápadtam, hogy szinte már a halottaknál is fehérebb voltam.
-És mi a jó hír?! –kérdezte helyettem Louis, mivel én nem voltam képes beszélni.
-Hogy, most azonnal meg tudjuk csinálni, és ha akarja, kedves, elaltathatjuk. Na, benne van,! –nyújtotta felém a kezét a doktor.
Nem válaszoltam semmit, csak bólintottam. A doki rám mosolygott és elkezdett ügyködni a „szerszámokkal”, amitől én még idegesebb lettem.
-Louis. –suttogtam.
-Hm?
-Ugye itt maradsz velem?
-Hát persze. –mondta.
-És ugye végig fogni fogod a kezem?!
-Ez csak természetes. –mondta mosolyogva. –Nem lesz semmi gond. –mondta, lehajolt hozzám, és megpuszilta a homlokom.
-Na, cica, most kezdjük. Készen áll?!
-Nem, de kezdhetjük. –mondtam, majd becsuktam a szemem.
Az utolsó emlékem az volt, hogy Louis mosolyog rám, és bátorítóan megszorítja a kezem, majd csak sötétség.

Louis Tomlinson

Mit tehettem volna?! Senki nem tudta elvinni az orvoshoz, és láttam rajta, hogy mennyire ideges. Hát, elhoztam. Legalább, most van indokom rá, hogy vele legyek, és a közelében.
Mikor megfogta a kezem, és kérte, hogy maradjak itt vele, és fogjam végig a kezét, természetes, hogy egyből igent mondtam. Egy jó alkalom hogy foghassam a kezét. Jaj, Istenem, bárcsak tovább tartana ez két óránál. Ahogy ott feküdt, megjegyzem még mindig sápadtan, és szuszogott, elképesztően aranyos volt. Liam tényleg szerencsés fickó, hogy megkaphatta ezt a lányt. Mióta Eleonor kitalálta a hülye „tervét” és próbál mindenkit ez ellen a gyönyörűség ellen uszítani, még jobban szeretem. Persze Lucet, nem Elt. Belőle inkább kezdek kiszeretni, hiszen, hogy lehet ilyen aljas?! Nem is értem, hogy eddig hogy nem vettem észre, hogy Ő nem más, csak egy önző liba?! Egyre többet veszekszünk, szinte már a legapróbb dolgok miatt is. Mindig megfenyeget, hogy elhagy, és egyedül fogok megöregedni meg ilyenek. Hát ezt azért is kétlem, mert utána mindig nyal, hogy megbocsássak neki, meg aztán, több millió rajongóm van, akik szívesen járnának velem. Csak hogy nekem nem Ők kellenek, hanem ez a tündér, aki itt fekszik a székben, miközben éppen kihúzzák a fogából az ideget. Miután a doki közölte, hogy végeztünk, én kifizettem neki a „műtétet”, Ő adott két nyalókát, hogy, majd ha Luce felébred, adjam oda neki. Mindenképpen úgy lesz. Felvettem az ölembe és átvittem arra a helyre, ahol az altatás után szoktak lenni a betegek. Letettem Őt a kanapéra, és figyeltem Őt. Olyan édesen aludt, hogy muszáj volt lefényképeznem.
Ahogy néztem ezt a lányt, valamiért a húgaim és anyukám jutott róla eszembe. Fogalmam sincs miért, talán azért, mert Őket is pont ugyan ennyire szeretem, mint Őt?! Vagy talán jobban?! Láttam, hogy zsebében ott van a telefonja, kivettem onnan azt, és elkezdtem nézegetni a fényképeit. Nagyon széplány és roppant mód fotogén alkat. Simán elmehetne modellnek, bár azoknak általában csont vékonynak kell lennie. Ezzel nem azt mondom, hogy Luce nem vékony, ne értsetek félre.! Tökéletes alakja van, legalább is számomra tuti. Néha úgy érzem, hogy Ő a megtestesült természetesség, és a többi lány mind csak egy tömeggyártmány, ahol Ő a kivétel. Kevés ilyen lány van ezen a Földön, és az ilyeneket meg kéne becsülnie a társadalomnak. Eleonor nekem néha túlságosan is sok(k) a szó legszorosabb értelmében. Néha napján túl sokat foglalkozik azzal, hogy milyen a haja, milyen sminkje legyen stb. Mi sem vagyunk már azok, akik ezelőtt voltunk. Láttam, hogy Luce már mocorog, ezért gyorsan átküldtem néhány képet a telójáról az enyémre, így bebiztosítottam magamnak, azt a tényt, hogy akkor nézhetem meg, amikor akarom. Visszacsúsztattam a zsebébe a telóját, és rá 15 percre, már fel is kelt.
-Jó reggelt napsugár. –mosolyogtam.
-Louis, vége van már?!
-Eltűntették belőled azokat a fránya idegeket.
-Jó. Helyes. Már nem is fáj annyira. –mondta mosolyogva.
-Jah, amúgy ezt a doki küldi neked. –mondtam, majd átadtam neki a nyalókákat.
-Úúúúú, ezek a kedvenceim.! –mondta mosolyogva, amjd felállt. –Indulhatunk?! Még mindig kiráz a hideg ettől a helytől.
-Persze. –mondtam, és elindultunk haza.
Otthon egyből elkezdte mesélni, hogy mi hogyan volt, és láttam, hogy Niall mennyire szemez a nyalókákkal, és, hogy Liam mennyire feltűnően néz engem. Miután Luce végzett a beszámolójával, Liam elhívott kicsit beszélgetni a kerti pagodába.
-Figyelj Louis, szeretnék Neked, valami nagyon fontos dolgot mondani. Nem lesz könnyű, de muszáj…
-Nyugodtan haver, tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. –veregettem meg a hátát.
-Szóval az van, hogy Luce... –kezdte, de nem tudta, hogyan is fogalmazza meg, de aztán rájött a megoldásra. –még mindig szeret Téged, és Te is szereted Őt.
-Liam, fogalmam sincs, hogy ég is miről beszélsz.
-Lou, ne add nekem az ártatlant. Luce mindent elmondott nekem Rólatok a korcsoly pályát, hogy elvitted valamilyen kihalt vasúthoz, hogy mit műveltetek Eleonorral. És azt is látom, hogy amit műveltek azzal a lánnyal Luce ellen, menthetetlenül fáj neked, és legszívesebben elásnád magad.
-Ez… sajnos pontosan így van. –sóhajtottam. –De nem tudok mit tenni ellene. Ő választott, és Téged.
-Tévedésbe vagy öregem. Tudom, hogy láttál minket, mert én is láttalak Téged a szemem sarkából. Azért „jöttünk össze”, mert én még mindig szeretem Daniellet, és Ő még mindig szereti Starkot, de leginkább Téged Louis.
-Ki az a Stark?
-Hosszú sztori. De lényeg, segítek Neked haver, de Neked kell megtenned az első lépést.!
-És még is mi az?!
-Kidobni Eleonort…

2012. december 28., péntek

23.fejezet

Te szentséges Isten.!!!! Ez... ez... hát én ezt nem hiszem el.! 25Rendszeres olvasó és 13komiiiii.!♥♥♥ Teljes szívemből KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, aki olvassa a történetemet, és vagy feliratkozik, hozzászól, benyomja a szavazás gombot legalul, és csak úgy szimplán köszönök mindent Nektek skacok.! Óriásiak vagytok.! Régebben álmodni sem mertem volna ekkora mennyiségű kommentről.. csodásak vagytok.! ImádomazOlvasóimat♥ A mai részről csak annyit, hogy ez Luce ÁLMA, úgy, hogy félre értés ne essék;D

Blanka: üdvözlégy Itt.:D♥ Egyébként, én is ugyan így vagyok, mindenki elmond hülyének, de nem érdekel;D És tudom,h ogy a TDG fantasztikus, és neki is lesz "szerepe" Luce életében;D És köszönöööööm szépen.:D♥ És, egyébként szerintem is illik a Look After You hozzá, olyan szép*-*
Dori: Csak ne legyen semmi furcsa, mert hamarosan minden a helyér kerül;D És kökiiii♥
Dodi: Kökii♥ Na ugye, ezért jó bele tenni a csavarokat, hogy ne legyen unalmas és egyhangú..:D♥
Zsófi: Nem tudom, mondtam-e már, de szeretek gyilkolni;P♥ Örülök, hogy ennyire szereted:)♥
Doriszka: Hát igen, mindegyik cuki megsajnálni is kell, bár ez egy kicsit vidámabb lesz;D♥
Tea: Üdvözöllek Téged is itt..D♥ Neked is Respect csajszi;D Olyan jó hasonló emberekkel, úgy mond "találkozni", mint én, akik szeretik a rockot és a punkot, de azért 1D fanok.:D*-* Igen, hát, tudod a pogó az alap;D♥
Kittykhe: Nyugi, hamarosan rendbe fog jönni minden, emiatt nem kell aggódni;D♥ 
Lizzy: Nyugi, hamarosan kidob mindenki mindenkit, de azért nem Barátokközt stílusban, legalább is nem annyira;D amúgy meg, kökiii♥ 
Jucus: Haaaa de kis szadi itt valaki.:D♥ Örülök, hogy imádtad;D♥
Hope: Örülök, hogy sajnálod Őt, hiszen olyan kis cukii, de ebben remélem már senki nem fogja sajnálni..:D♥
Andika: Hát igen..:/ Hát igen, én mindig csak a tényeket írom, kivéve amikor nem;D♥ Jah, és nömööö;D
Henike: Kökiii szépen.:D♥ Hát, ebben a részben határozottan együtt lesznek, de még nem mondok előre semmit sem;)♥
Szimonszi: Örülök, hogy tetszik, és kökii♥ Hát, igen örülni kell annak, hogy Luce boldog, némileg...;D♥





Arra keltem, hogy labdarúgásokat és röhögéseket hallok a kertből. Az órára néztem, és 11 volt. Jó sokáig aludtam, mit ne mondjak. Ahogy kinyitottam a szemem, és körbe néztem, rá kellett jönnöm, hogy nem a saját szobámba vagyok. Kikászálódtam a franciaágyból, felvettem a köntösömet és a papucsomat, és már vonultam is le.
A konyhában a frissen főzött tea édes illata, csapta meg az orrom, ami arra késztetett, hogy vegyem le a kedvenc Marilyn Mansonos bögrémet és igyak egy pá pohárral. Mikor a 3. bögrével ittam, gondoltam kimegyek és megnézem, mi ez a nagy zaj. Elcsúsztattam a kertbe vezető üvegajtót, neki dőltem a félfájának, és onnan néztem, ahogy Louis és Harry fociznak. Harry állt a kapuban, Louis meg rúgott. Mosolyogva néztem testvérem bénázását, és szerelmem ügyességét. Én sosem voltam jó a fociban, ahogy láttam Harry sem, de Louis. Mint egy isten. Na jó, ez így lehet, hogy egy kicsit túlzás, de ami igaz, az igaz. Kis kora óta focizik, és nagy ügyes, sőt, Ő és a csapata már nem egy meccset megnyertek, amin én is ott voltam. A fiúkkal együtt szurkoltunk a nézőtérről, és mikor Louisék rúgtak gólt, hangos tapsolásban és őrjöngésben törtünk ki. Egyszóval, jók szoktak lenni az ilyen meccsek.
Mikor észrevettek azonnal abbahagyták, amit csináltak és odajöttek hozzám. Harry egy nagy öleléssel és két puszival köszöntött, Louis pedig csak ugyan egy nagy öleléssel illetve egy lágy csókkal. Imádom, mikor csókol, mert olyan puha ajkai vannak, hogy az hihetetlen. Imádom.
-Jó reggelt Szépségem.! –súgta a fülembe.
-Neked is. –mosolyogtam rá.
-Nincs kedved beszállni?! –kérdezte.
-Nincs. –feleltem egyszerűen.
-Naaaa, Luce, kérlek.! Louis így is megver.! –nyöszörgött Harry.
-Legyen. Adtam be a derekam, és átnyújtottam Louisnak a bögrémet, aki egyből beleivott.
A közös házunkban, ami csak a miénk volt, gyakran jöttek vendégek. Leginkább a srácok és a barátnőik. Említettem már, hogy Danielle és Liam kibékültek,! És azt, hogy Niall és Zoey összejöttek?! Nagyon aranyosak, a két hiperaktív bogár együtt vannak. A vörös és a szőke jó párost alkotnak, na.
Harry még mindig nem találta meg az „Igazit” ezért gyakran jár át hozzánk, minket boldogítani, ami minket természetesen egy cseppet sem zavar.
Felmentem a közös szobánkba, ahol keresgélni kezdtem a ruhák közt, és végül egy bő fekete farmert és egy szürke ujjatlant vettem fel, amihez, bár volt egy kapucnis felső nem vettem fel, mert igen csak jó idő volt. Vettem fel még egy edző cipőt, hajamat kifésültem és már mentem is a fiúkhoz.

Lent Louis beállt a kapuba és mi rúgtunk rá Harryvel. Neki egész jól ment, bár a drágám minden rúgást sikeresen kivédett. Aztán jöttem én.. hát igen, én egy kissé nehezebb eset vagyok, főleg, hogy semmi labdaérzékem. Mikor először rúgtam bele a labdába, kissé félrement a célzásom, és hátra estem.
-Úristen Luce, kicsim, jól vagy?! –hajolt fölém Lou és felsegített.
-Persze, csak béna vagyok. Styles, Te meg ne vigyorogj.! –néztem rosszallón testvéremre, aki felvette az angyali mosolyát.
-Figyelj, segítek. Haz, állj be a kapuba. –utasította Louis Harryt.
-Oké. –mondta és beállt.
-Na figyelj csak, állj a labda elé, és ha lehet, ne az ujjaid hegyével rúgj bele, hanem a lábad oldalával. Figyelj, így. –mondta és megmutatta, ami egyből be is ment. –Próbáld meg.
-Louis, már rengetegszer próbáltam, de sosem sikerült. Most sem fog, egyszerűen béna vagyok.
-Nem vagy Te béna, csak kell egy kis lökés. Lazulj el, engedd el magad. Azt nem mondom, hogy az agyad helyére tedd be a labdát, mert akkor megrugdossák gyakorlatilag az agyad, -mondta, mire én nevettem egyet.- legyél a labda. Tudom, hülyén hangzik, de igaz. Ha arra koncentrálsz, hogy bemenjen a labda, és mondogatod magadban, akkor sikerülni is fog. Na hajrá kislány. –kacsintott.
-Louis, ez nekem nem megy. –nyavalyogtam.
-Figyelj, ha megy, akkor kapsz tőlem egy kis bíztató ajándékot, hogy folytasd a focista álmaidat.
-Nekem vannak olyanjaim?! –kérdezte nevetve.
-Igen. –mondta és megcsókolt.
-Nem rúgná már valaki azt a retkes labdát?! –kérdezte a kapuból Harry.
Nem válaszolt senki sem, mert Louis látta felcsillanni a szememben a vágyat, hogy most megleckéztetem az öcsém, ezért arrébb állt tőlem, és karba tett kézzel nézte, hogy mit fogok kihozni mindebből.
Neki futottam, a labda előtt már majdnem megálltam, de összeszedtem minden erőm és elrúgtam. Szegény Harryt olyan szinten gyorsan érte ez a dolog, hogy fel sem fogta mi történt, és a feje mellett repült el a labda, köbö 15centivel.
-Sikerült.! –kiáltottam fel, mire Louis odafutott hozzám, felkapott és megpörgetett.
Fent a levegőben csak mosolyogtam rá, imádtam mikor ezt csinálta, olyankor kicsit hercegnőnek éreztem magam.
-Te vagy a legügyesebb hercegnőm.! –mondta, miközben letett a földre és hosszasan megcsókolt.
Megharapta alsóajkam, mire én belemosolyogtam a csókunkba, az Ő nyelve meg bejutott a számba, és cirógattuk egymás nyelvét, mikor Harry megköszörülte a torkát.
-Menjetek szobára. –mondta fejcsóválva, mire mi csak nevettünk, és egymást ölelve bementünk a házba.
Bent Harry rájött, hogy van egy kis dolga, ezért el is köszönt tőlünk, mi meg a kanapén kezdtünk filmet nézni. Valamilyen romantikus-vígjáték ment, amiket Louis köztudottan imád. Én már kevésbé, de imádom, amikor az egyáltalán nem vicces dolgokon nevet, és felcsillan a szeme, és vicceket kezd nekem mesélni. Olyankor mindig nevetek, de nem azért, mert hogy olyan jók. Ugyan kérlek.! Van, hogy olyan hülyeségeket beszél, hogy maga se tudja mit mondott. Neeem. Azért nevetek mindig, mert akkor látom a szemében a boldogságot, a szeretetet, hogy meg tudott mosolyogtatni, és ezért Ő boldog. És az Ő boldogságánál nekem semmi sem fontosabb.
Éppen valamilyen nyáladzó rész ment a két főhős között, mikor Louis eltűrte a nyakamról a hajamat és megcsókolta azt.
-Mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy?! –kérdezte azzal a hangjával, amitől mindig kiráz a hideg, ha a fülembe suttog valamit.
-Igen, de most nincs is rajtam smink, és…
-Ne is folytasd. Tudod jól, hogy Te nekem smink nélkül vagy a legszebb, és jöhet árvíz, tűzvész, ez mindig így lesz.! És tudod miért?
-Miért?
-Mert, Te vagy az én Punk Hercegnőm, de ha azt mondom, hogy FőPapnőm, akkor jobban fogom veled tudatni ezeket a dolgokat?
-Meglehet. –mondtam mosolyogva és megcsókoltam.
Folytattuk azt a dolgot, amit Harry ezelőtt pár órával félbeszakított, és Louis keze a pólóm alá vándorolt. A legtöbb fiú ilyenkor egyből a lányok melleit fogják meg, ehelyett Ő egész egyszerűen a hátamat simogatta, majd egy kicsivel később lekerült rólam. Minden egyes alkalommal, olyan szemekkel néz rám, mintha most látna először így, úgy csodálja a testem, bár sosem értettem, hogy miért is, hisz egyáltalán nincs jó alakom, Szokás szerint, mint mindig, most is elvörösödtem, ahogy nézett, majd visszatértünk a csókolózáshoz, s én is megszabadítottam Őt a felsőjétől. Kezem végig húztam azon a kidolgozott felsőtestén, amit szintén imádtam rajta, oldalánál egy kicsit megcsikiztem, mire Ő felnevetett, és pimaszul mosolygott rám. Végig döntött a kanapén és rám nehezedett, az ajkaimról a nyakamra tért át, amit harapdálni és szívogatni kezdett, mely apróbb nyögéseket okozott nekem. Egyr lejjebb haladt, és szinte mindenhol hagyott egy-egy csókot, mikor nadrágomhoz ért, vissza feljött fölém, kikapcsolta melltartóm, amit abban a pillanatban el is dobott, majd nadrágom gombjával kezdett el babrálni. Miközben ő azzal ügyködött, én ledobtam magamról a cipőt, ezzel jelezve, hogy most már szedje össze magát, és legyen férfi. Megértette a célzásom és egyből megszabadított nadrágomtól, így már csak egy bugyiban voltam alatta. Én is nadrágját bontogattam, és mikor sikerült, egy egyszerű mozdulattal ledobta magáról. Még jobban hozzám dörgölőzött, engem, pedig kirázott a hideg érintése nyomán. Mint mindig, most is a szemembe nézett, mielőtt elkezdte volna kényeztetésem. Letolta rólam franciabugyimat s eldobta azt, majd kezével kezdett izgatni, és minden egyes erősebb érintésénél nyögtem egy nagyot. Kezét nyelve váltotta fel, ami átrepített egy másik világba, amitől teljesen extázisba kerültem, olyan jó. Én levettem róla Calvin Klein alsóját, a szemembe nézett, és belém hatolt. Egy kisebb fájdalom érzetem most is volt, de ez hamar elillant és élvezetté változott. Eleinte lassabban mozgott, mind mindig, hogy szokjam méretét, majd egyre gyorsabban.
Köbö másfél óra múlva egymás mellet pihegtünk a kanapén, mikor egyszer csak minden elsötétült.

*

Arra lettem figyelmes, hogy egy kápolnában találom magam, a hajam gyönyörűen meg van csinálva, a sminkemmel együtt. Egy meseszép fehér ruha volt rajtam, amely a gyűrődéseiben fekete csipkéket rejtette el, ami csak akkor látszott, amikor mozogtam. Egy fehér magas sarkú volt rajtam, a hajamba még egy fátyol is volt tűzve. Éppen Zoey rendezgetett még valamit, mivel, hogy Ő volt a fő koszorús lányom, ezért kicsit sok teher nehezedett rá. Én a tükör előtt álltam és mosolyogva figyeltem Őt.
-Olyan gyönyörű vagy.! –mondta, odajött hozzám, és hátulról átölelte a nyakam.
-Ezt csak is neked köszönhetem.
-Ugyan már. –vörösödött el.
-Örülök, hogy minden rendben van. Hogy az életünk újra visszaállt a régi kerékforgásba, bár nem rendesen, de még is.
-Én is. Láttad ma már Niallt?! Úristen olyan szexisen néz ki abban az öltönyben. –mondta, mire én felnevettem.
-Ha nem zavar, én ma férjhez megyek, de azért valóban jól nézett ki. –mondtam.
A következő pillanatban már a templom ajtajában állok, és látom azt a rengeteg embert, akik ott vannak, csak Miattunk vannak itt. Nézem, ahogy a zongorista elkezdi a zenét, és én elindulok. Láttam a boldog arcokat a tömegben, a kamerák kattogását, ahogy anyukám és Louis anyukája egymás nyakába borulva sírnak. Látom a fiúkat Louis mellett, és a lányokat az én helyem mellett. Láttam a papot, aki mosolyog, és végül: Louist. Idegesség látszódott az arcán, a boldogsággal és az örömmel egyetemben. Mikor felléptem mellé az oltárra bátorítóan, ránéztem.
-Nyugi. –suttogtam, majd a pap felé néztünk, aki elkezdte mondani a szövegét.
-Louis Tomlinson, elfogadod Luce Stylest feleségednek?! Vele leszel betegségben, egészségben, gazdagságban, szegénységben? Boldogságban, szomorúságban, amíg a halál el nem választ?
-Igen. –felelte, mire én elvigyorodtam, majd Ő felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
-Luce Styles, elfogadod Louis Tomlinsont férjedként? Vele leszel betegségben, egészségben, gazdagságban, szegénységben? Boldogságban, szomorúságban, amíg a halál el nem választ?
-Igen. –mosolyogtam, felhúztam az Ő ujjára is a gyűrűt, mire Ő felsóhajtott.
Ezt látva, meg sem vártam a papot, amíg mondja, hogy „Megcsókolhatjátok egymást” én már a nyakába ugrottan, hosszasan megcsókoltam, mire a tömeg tapsolni kezdett, és ujjongani. Miután a szemébe néztem, jött egy újabb sötétség.

***

Arra lettem figyelmes, hogy gyereknevetést hallok, és ahogy valakik ráugranak a kanapéra, miközben én kész lettem az ebéddel. Bementem a nappaliba, és láttam, ahogy a lányunk és a fiúnk Louissal „verekednek”, ami igazából, annyiból állt, hogy csikizték egymást. Mosolyogva figyeltem Őket, mikor észrevett a Férjem, egy hatalmas játékos mosoly ült ki az ajkára.
-Srácok, mit szólnátok hozzá, ha elkapnánk anyut?
-Jóóóóóó.! –mondták kórusban a gyerekeink, mire elkezdtek üldözőbe venni a lakásban.
Végig kergettek a vendégszobától kezdve egész a konyháig, ahol végül elkaptak, és megcsikiztek, majd mikor úgy gondolták, hogy eléggé megbüntettek, abbahagyták, és szorosan megöleltek, és én is Őket.
-Mi az ebéd?! –nézett rám Sarah hatalmas szemekkel.
-Igeeen. Éhesek vagyunk.! –simogatta meg a hasát Josh.
-Jah, és tudod, hogy nem szeretek éhes lenni, mert olyankor nyűgös vagyok. –lépett be Louis is a konyhába.
-Látszik, hogy a hülyeséget eltanultátok apátoktól. –mondtam nevetve. –Ki akar nekem segíteni?! –kérdeztem, mire elhúzták a szájukat. –Aki segít, annak jár az én híresen finom barackos tortámból.
-Én segíteeeek.! –kiáltották, egyszerre mire elkezdték kipakolni a konyhából a dolgokat.
Én visszafordultam a tűzhelyhez, megkevertem még egyszer a tésztát, mikor hátulról átölelt valaki.
-Tudod, példát vehetnél a gyerekeidről. Ők segítenek az anyjuknak. –mosolyogtam rá.
-Akkor ezzel most arra célzol, hogy most azonnal menjek át anyához, és segítsek neki főzni?! –kérdezte azzal a huncut vigyorral az arcán.
-Nem. Úgy értettem, hogy segíts a két lurkónak, amíg én beviszem az ebédet. –fordultam meg, így vele szemben voltam.
-Mit főztél?! –kérdezte hatalmas szemekkel.
-Edd, meg levesd, és kapd be főzeléket. –mosolyogtam.
-Hahha. Nagyon vicces, de most komolyan?
-A kedvencedet. Húslevest és lasagnát. És, ha a gyerekeknek nem ízlik, akkor van még a tegnapi gyümölcsmártásból. –soroltam.
-Mondtam már, hogy egy istennőt vettem el?! –kérdezte, mikor megcsókolt.
-Egy párszor. –feleltem mosolyogva.
-Akkor még egyszer elmondom. Egy istennőt vettem feleségül. –mondta, majd megcsókolta a nyakam.
Besietett az ebédlőbe segíteni a gyerekeknek, miközben én vittem be a levest, majd a másodikakat. Közben csöngettek, és kikkel találtam magam szemben?!
-Niall bácsi, Zoey néni.! –rontott rájuk az én kislányom.

-Danielle néni, Liam bácsi.! –mondta kisfiam.
-Harry bácsi, Lilly néni. –ugrott a nyakukba Louis.
-Perrie néni, Zayn bácsi.! –mentem én is röhögve a nyakukba.
-Ugye nem zavarunk,! –kérdezte Zoey.
-Ti?! Sosem. –feleltem nevetve.
-Gyerekek hol vannak?! –kérdezte Louis, igazából mindenkitől.
-Nagyiéknál. –felelte Niall.
-Papánál. –mondta Liam.
-Nagyiéknál. –mondta Perrie.
-Nekünk viszonyt itt vannak.! –mondta testvérem, mire befutott hozzánk Emily és Oliver, aki egyből a mi gyerekeinkkel kezdtek játszani.
Így együtt ettük az ebédet, így 14-en. Tény, hogy volt, aki a földön evett, de azért hangulatos volt. És most is úgy érzem, mint pár éve, mikor hozzámentem Louishoz: Most vagyok a legboldogabb.

****

-Mi a..? –riadtam fel álmomból a telefonom csörgésére.
Megnéztem, hogy mennyi az idő. Hajnali 5. Hú, jó sokat aludtam, főleg, hogy délután feküdtem le, már értem, hogy miért tartott sokáig ez az álom. Álom. Ez… ez… ez csak egy álom volt, ami nem volt valóság. Nem mentem hozzá Louishoz, nincsenek gyerekeink, és semmi nincs. Liammel vagyok együtt, Louis Eleonorral. Zoey nincs együtt Niallel, főleg, hogy nem is tudom, hogy jelenleg hol tartózkodik. Azt sem tudom, ki az a Lilly, így tuti biztos, hogy semmi valóság alapja sincs. Legalább is nagyon remélem…

22.fejezet

Te Atya úr Isten.! :O Tegnap este teljese meg voltam nyugodva, hogy hát 9komi, akkor meg van a 8komi és holnap /vagyis ma/ kitehetem az új részt. Feljövök reggel, és mit látnak szemeim?! 11Komiiiii és 23Rendszeres Olvasóóóóóóóóóóóóóóó*-* *-*♥♥ ImádomazOlvasóimat.! Srácok egyszerűen fantasztikusak vagytok.! Mikor emgláttam elkezdtem a szobámba fel-alá rohangálni, és a végén valahogy így teültem ki az ágyamon:

De most térjünk vissza az "üzleti" részhez. Tegyük fel, hogy összehozzátok ugyan ezt a szintet, vagyis 10 esetleg 12komi, és akkor én hozok Nektek egy DUPLA RÉSZT. Benne lennétek,! Ha igen, akkor komizz;D♥ MJást nem is nagyon tudok mondani, csak annyit, hogy remélem ebben az évben még lesz rész, mert összehozzátok a komikat. És nem csak jövőre hozom. Remélem értitek a poént;D
Andika: Grat.! Kökiiim szépen, örülök, hogy tetszik♥ Én is írtam a Tiédhez;D
Dori: Hát igen, Hazzánk már csak ilyen béne.xd♥ Hát igen, valóban rossz.:/ és kökii♥
Carmen: Üdv itt.!:D♥ Örülök, hogy az előző történetem, és ez is tetszik neked, ez nekem mindig csak öröm.:)) Megértem a telós dolgot, ismerős néha... És a kérésed Niallel kapcsolatban.. ne aggódj, hamarosan Ő is a központban lesz, mert hamarosan komolyabb szerephez jut egy új lány segítségével;D♥
Franci: Örülök, hogy örülsz.:D Kökiiiiim♥
Lena: Csak szeretnéd Szépségem;D és kökii♥
Vivien: Örülök, hogy tetszik.:) Mindenki sajnálja Lout, és ez csak jó.:D♥
Hope: Örülök, hogy tetszik.:D Nos, majd mindent meglátsz a VÉGKIFEJLETNÉL ami még messze van...;D♥ Benéztem, sé írtam is;)
Kittykhe: Üdv itt.:D Kökiiim, hát majd minden kiderül..D♥
Anna: igen Luce és Liam együtt vannak, és Louis szomorú, mert szereti Lucet;D♥
Dodi: Üdv itt.:D♥ Örülök, hogy tetszik.:) Majd fog lépni ne aggódj, értem a "problémád"..;D♥
Doriszka: Kökiii♥ Hát igen, biztos borzalmas lehet..:/



A szobámba felérve kutakodni kezdtem, hogy mit is vegyek fel. Interjúra megyünk, és még is csak csinosnak kén lennem. És nem tudom, hogy a fuck you-s felsőm jó-e vagy sem. Szerencsére pont a szobám előtt haladt el Zayn, akitől ismét tudtam tanácsot kérni.
 -Zayn, ez jó lesz?! –mutattam a kezemben lévő pólóra.
-Ha azt akarod, hogy utána a sajtó aon csámcsogjon, hogy milyen bunkó vagy, és hogy Liam milyen utolsó csajjal állt össze, akkor igen. Tökélete lesz.
-Ezt, hogy érted?! Neked is van az a ’Thank You’-s felsőd, amit, ha nem gond, egyszer kölcsön kérnék.
-Az csak természetes, hogy kölcsön adom. Tudod, ha a médiában vagy, és lesz barátnőd, vagy barátod, akkor eleinte óvatosnak kell lenned. Először mindig kicsit szolidabban jelenj meg velünk, vagy az utcákon, mert ezután téged sem fognak békén hagyni a fotósok, és ha már teljesen beilleszkedtél, az úgy mond „celeb világba” akkor már kezdheted a menő pólók viselését. –kacsintott és már ment is.
De akkor mi a szart vegyek fel?! Ha szolidabban kell öltözködni, akkor nem mehetek talpig feketébe, és színes ruhám annyira nincs. Nah majd megoldom.
Hosszas keresgélés után, megtaláltam egy teljességgel elfogadható darabot, amire rámertem mondani, a boldogító igent. Egy fekete csőnadrág, egy zöld ujjatlan ing, egy barna cipő, illetve, ha fáznék, akkor lesz nálam egy szürke kardigán és egy sál is. A hajamat egy csöppet kiegyenesítettem, tettem fel egy halvány sminket és már készen is voltam.

Telefonomat zsebre vágtam, mentem le, ahol a fiúk már szinte tűkön ültek, csak hogy indulhassunk végre.
-Most komolyan, Ti mikor készültetek el?
-Vagy fél órával ezelőtt.! –türelmetlenkedett Harry. –na, de most, hogy Te is kész vagy, indulhatunk.
Beültünk a kocsiba, ahol mindenki hátul foglalt helyet, és indultunk az interjú helyszínére. Egy nagyooooon magas épület, 6. emeletén lesz megtartva, ahova lifttel mentünk fel. A liftben hangulatos zene szólt, amitől nekem megfájdult a fejem, illetve volt benne tükör, így ki tudtam venni az arcokat. Harry és Zayn éppen magukat csinosítják, Niall éppen eszik, Liam boldogan fogja a kezem, én nézem a többieket, és Louis szomorú. Nagyon rossz érzés, hogy fájdalmat okoztam neki, de hát Ő is ugyan ezt tette velem, és akár önszántából, akár nem. Megbántott, letagadta, amit tett, és utána teper, hogy megbocsássak neki. Ez nálam nem, hogy is mondjam… nem pálya az ilyen viselkedés. Teljeséggel gerinctelen viselkedés, hogy így bánik egy lánnyal, akinek azelőtt mondta, hogy szereti. Az ilyen srácokat nem bírom, hogy azt hiszik, Ők a nagy arcok, mert hát, igazából „gazdagok”, híresek, helyesek, és még sorolhatnám tovább. Azt hiszik, hogy egyből megbocsátjuk nekik az összes dolgot amit tettek. Egy idővel igen, de nem egyszerre az összest. Vannak dolgok, amik fölött nem lehet szemet hunyni, és ez is egy ilyen dolog.
De ezeket a dolgokat nem tekintve, attól is eltekintve, hogy itt van egy nagyszerű srác, aki mellett boldog lehetnék, én nem csak, hogy sajnálom Louist, és nagyon rosszul esik, hogy látom miattam szenvedni, de legrosszabb, hogy egy részem, valahol legbelül jó mélyen, még mindig szereti. Azt a hatalmas mosolyt, azokat a kék szemeket, azt a barna hajat. A tartását, a hülye poénjait és játékait. A selymes hangját. És egyszerűen gyűlölöm ezért.! Na de nem Louist. Áh, ugyan.! Á csak haragszok, nem gyűlölöm. Magamat gyűlölöm, amiért itt van Liam, és, bár nem igazi a szerelmünk, még is imádom Őt, de a testem, a bensőm, mindenem Louis után kóvályog. Őt akarja ölelni, az Ő szavait akarja hallani. És ezért tiszta szívből gyűlölöm magam.
Mikor észrevette, hogy Őt nézem, egy halvány mosolyt erőltetett az arcára, én meg elnéztem Róla, ugyan is megérkeztünk. Elmentünk egy nagy ajtóig, ott belépve egy ember nézte a gyönyörű londoni tájat, és mikor beléptünk, mosolyogva üdvözölte a fiúkat, ahogy a régi barátoknál szokás. Engem hagyott a végére. Mosolyogva mentem oda hozzá, és nyújtottam a kezem.
-Luce Styles. –ráztunk kezet.
-Ben Awan. Nagyon örvendek. Foglalj helyet. –mutatott körbe, én meg levágódtam Liam és Harry közé.
-Jó, srácok, vágjunk a közepébe. Bár, a vezetéknév stimmel, hogy Styles, azért szeretném tudni, hogy ki ez a szépség, aki veletek van?
-Ő a nővérem.! –ölelt meg Harry.
-Nem mondod. Azt hittem a kutyád.! –ironizált Ben.
-Kösz, én is bírlak. –kacsintottam.
-Én is Téged. És mond csak, mi vezérelt, hogy ide gyere a fiúkhoz?
-Az, hogy hiányzott az öcsikém. –kócoltam össze Harry haját. –egyébként meg, egyik nap megjelent a lakásomon, mondta, hogy menjek, én meg mentem. Semmi hátsó szándékom nem volt ezzel a dologgal.
-Áááá, értem. Még egy pár kérdést feltennék Neked, drága.
-Csak nyugodtan.
-Nos, a minap, Liammel láttak Titeket, elhagyni azt a szórakozó helyet, ahol tartottatok egy bulit, és ketten távoztatok. Együtt. Kézen fogva. Had hallják a kedves nézők, mi történik itt?!
Ránéztem Liamre, aki bátorítóan rám mosolygott, majd Harryre, aki szintén ugyan úgy cselekedett, mint Liam. Annyi különbséggel, hogy Liam ujjait az enyémekre kulcsolta.
-Én, és Luce, együtt vagyunk. –jelentette ki Liam.
-A francba. Akkor esélyem sincs, igaz Luce?
-Sajnos nincs.
-Értem. Akkor már nem is vagyok Rád kíváncsi, szóval fiúk… -röhögött, majd folytatta. –Nem ám, de most tényleg a fiúkat kérdezném. Mit szóltatok ehhez srácok,! Harry?
-Sajnos, nem volt időm leordítani sem Luce, sem Liam fejét, amiért nem szóltak nekem, és nem is kértek engedélyt arra, hogy járjanak. De ettől függetlenül, örülök, mert tudom, hogy biztos boldogok lesznek együtt.
-Mintha az apámat hallottam volna, ahogyan beszél a húgomról. –röhögött a műsorvezető, majd mi is.
-Zayn?!
-Én is nagyon örülök neki. Lucet nagyon bírom, és ahogy ismerem Liamet, tuti, hogy jó hatással lesz rá. Legalább egy kicsit megneveli és emberesedik mellette. Mármint Liam Luce mellett.
-Ezt, hogy érted?
-Lehet, hogy most egy angyalnak tűnik ez a lány, de egyébként nem az. Tudnád, miket hallgat…
-Kuss Malik.! –néztem rá.
-Na, miért miket?!
-Slipknot, Green Day, KoRn, Ramones. Akkor ott van még a My Chemical Romance, The Rasmus és még sorolhatnám.
-Ennyit a „ne túlozzunk az első interjún és z első hónapokban” elvedről. –mosolyogtam.
-Nos, nekem a felétől fejfájásom van, hogy bírod?
-Úgy, hogy amiket Mr. Malik felsorolt, mindegyiket imádom. Egyszer két napon keresztül csak Slipknotot hallgattam, és nem is fájt a fejem, és nem is álmodtam rosszat. Csak azt, hogy a koncertjükön vagyok, és ugrálok az első sorban.
-Furcsa vagy.
-Na jó, lehet még is, csak van esélyed. –kacsintottam, mire röhögtem egyet.
-Niall, Te mit szólsz hozzá?!
-Azt, hogy ha nem találok egy olyan lányt, aki tud főzni, akkor Liamékkel együtt fogunk lakni, mert Luce istenien főz.! És, ha már összeházasodtak, és én még mindig nem találtam barátnőt, akkor rajtuk fogok élősködni, és nem engedem meg, hogy szórakozzanak. –felelte Niall egy kaján vigyor keretében, mire mindannyian felröhögtünk.
-Nem élősködnél rajtunk nyugi. –simogattam meg az arcát.
-Azt hiszem, felfogta a lényeget. –röhögött Niall.
-Oké, kérem, tartsuk meg a komolyságot. Louis, olyan hallgatag vagy, Te ilyenkor már rég elemedben vagy. Minden rendben van?!
-Mi?! Ja.! Persze. Minden okés, csak kicsit fáradt vagyok.
-Értem, szóval, Te mit szólsz Liamhez és Lucehoz?
-Ránk nézett, erőltetett egy halvány mosolyt az arcára, de láttam a szemébe egy könnycseppet, ami ott csillogott a sarkában.
-Nagyon örülök nekik. Megérdemelték egymást. –mondta, majd lehajtotta a fejét, és miközben a többiek beszélgettek, láttam, ahogy Ő letöri a könnyét.
Mondtam már, hogy borzalmas érzés, ha valaki miattad sír, és az a valaki, egy fiú?! Borzasztó. Még tett fel nekem pár kérdést, majd áttért a fiúkra, és az új lemezükre. Hamar elment ez az interjú, és már azt vettem észre, hogy a szobámban fekszek az ágyamban, és próbálok aludni, de tele volt a fejem gondolatokkal. Muszáj volt gyújtanom egy kis füstölőt, hogy lenyugodjak. Óceánosat és rózsásat égettem. Ez az a két illat, amitől mindig lenyugszok. Kapcsoltam egy kis Ramonest, majd egy fél óra múlva, elnyomta szememet az álom, és már aludtam is…

2012. december 27., csütörtök

21.fejezet

Sziasztoook Drágáim.!♥ Ne haragudjatok, hogy későn hozom, és eléggé lapos részt hozok, de ma reggel írtam meg gyorsan, mert láttam tegnap este, hogy meg volt a 8komi, csak nagyon fáradt voltam. Ne haragudjatok :/ Jah, és waaaaaa kökiiii a 9komiiiit♥ A következő rész már ígérem,hogy jobb lesz, és mivel 7.-én megyünk először suliba, lesz időm előre emgírni pár részt, és sietek vele, csak nah... nem is magyarázkodok, Jóóó olvasást Bábujkáim♥ 

Hope: Megértelek, én is nem egyszer fejezem így ki magam. áhh, csak nyugodtan;D♥ 
Lizzy: I Luw Forrás.xd Kökiiiim♥ Elt utáljad csak, Louist sajnálja, és valóban jobban teszed, ha egy pöppet békén hagyod Őket;D
Andika: Kökiiim szépen nagyon aranyos vagy♥ Nagyon helyes, sajnáljátok is Louist^-^  Jah és Nekeeed is♥
Doriszka: Tudoooom*-* Helyes, sajnáld is,D Úúúú angry birds*-* imádoooom*-* akkor látom, Nálad is termékeny volt a Jézuska;D♥
Henike: Kökiiiiiim szépen♥ Neked is:DD
Zsófi: Ez aaaaz.! elértem a célomat, haladok a világ uralom felé..D *fuckyeahfej* Kökiiiiim szépen aranyos vagy*-*♥
Abigél: Kökiiim szépen, igyekszem♥ Nagyon aranyos vagy, ugye tudod?! :P♥
Jucus: Üdv itt.:DD♥ örülök, hogy tetszik, és hát ehhez a "páros dolgohoz" hozzászólva, még csak nem is sejted, hogy miket teszek majd bele;D♥
Dóra: Nagyon helyes, és kökiiiim♥


Luce Styles

-Jó reggelt.! –köszöntött Liam, mikor nagy nehezen kinyitottam a szemem.
-Neked is.
-Liam, valami nagyon fontosat akarok most mondani Neked.! –néztem a szemébe.
-És mi lenne az?! –kérdezte egy édes mosollyal egyetemben.
-Éhes vagyok, és le akarom mosni a sminkem, és Neked sem ártana. –kuncogtam.
-Akkor menjünk együtt. –pattant fel az ágyból engem magával húzva.
Bementünk a fürdőbe és elkezdtem testápolót keresni meg vattát. Találtam. Azért szerencse, hogy néha átjönnek a lányok, vagy ha nem, akkor bele se merek gondolni, hogy mit csinálhatnak ezek itthon. Először a sajtomat mostam le, majd Liamét, és egy jó adag vízzel leöblítettük. Egyszer csak egy erős morgást hallottunk.
-Liaaaaaaaaaaam, nagyon éhes vagyok.! –nyöszörögtem, miközben a hasamat fogtam.
-Akkor lemegyünk, és eszünk.
Úgy is lett, és találtunk sonkás pizzát a fagyasztóban. Kettőt be is tettünk a sütőbe, és pár perc múlva már ehettük is. Én tettem az enyémre egy jó adag majonézt, Liam simán ette, amit nem értettem, hogy mire is jó, hiszen, oké finom magában is pizza, de ha van rajta akármi, jelen esetben majonéz, úgy még finomabb.
-Ááááh, én tele vagyok.! –mondta, miután megette a fél pizzáját.
-Adod ide.! –kaptam ki a kezéből, és miután végeztem az enyémmel, azt is elfogyasztottam.
-Mindig ennyit eszel?
-Általában. Volt egy idő, amikor… khm… nem igen ettem, és az óta meg jött az étvágyam.
-Mit csináltál?
-Én?! Honnan veszed, hogy csináltam volna bármit?! Ezt kikérem magamnak.!
-Luce. –mondta komoly hangon és azokkal a gyönyörű barna szemeivel belenézett az enyémekbe, és az Ő szemei tele voltak aggódással.
-Hát, csak annyi volt, hogy hánytattam magam. –mondtam, mialatt bementem a nappaliba, és levágtam magam a kanapéra.
-De még is miért?! –simogatta meg az arcom.
-Hát, ugye Zoey, Stark és Lucas még ott voltak a suliban, és szinte mindenki engem piszkált az alakom miatt, én meg komolyan vettem, amit mondtak és puff, hánytattam magam esténként.
-Zoeyék mit mondtak rá?
-Beköpték a többieket az osztályfőnöknél, hogy egy folytában piszkálnak, meg ilyen hülyeségek. Ez volt kilencedikben. Utána leszálltak rólam, és már mind a négyünket basztatták, de azt kibírtuk, nagy nehezen igaz, de kibírtuk.
-Milyen suliba jártatok Ti?!
-Magán suli. A jó gyerekek, gazdag anyuci és apuci, minta tanulók, ribancok és buzik fő otthona, ahol mi négyen voltunk a kivételek.
-De miért?!
-Igazából, Zoey nem lett volna az, csak kicsit túl pörög mindig, amit csak mi tudtunk elviselni, aztán meg jött a vörös haja. Lucas, mert, bár ő iszonyat jól nézett és még mindig iszonyat jól néz ki, kitaszították, mert nem éppen a legokosabb volt, és nem is olyan zenét hallgatott, amilyet a nagy menők. Starkot azért, mert eredetileg a neve Steven, de az szerinte hülyén hangzott, és én mondtam, hogy legyen Stark, és a többieknek nem tetszett, hogy egy vámpíros könyvből van a beceneve. Aztán azért, mert fiú létére egy kicsivel hosszabb volt a haja, jah, meg azért mert velem járt, és nem a fő ribanccal. Engem meg… eleve nézz csak rám. Színes tincsek vannak a hajamban, csak fekete szemceruzát és sminket használok. Vagdostam magam, szinte csak fekete ruhákban járkáltam, néha-néha fűzősben. Acél betétes bakancsot hordtam, és még mindig hordok, a bakanccsal egyetemben. Flegma voltam, bár okos, és kitűntem a sok normális családi hátterű ember közül. Akiknek a szülei elváltak, és egyikük nem gazdag, akkor már le vagy ejtve. És, mivel én nem feleltem meg leginkább a diákok „elvárásainak” én lettem, a fő különc. Azt mondták, hogy semmi nem lesz a „KülöncKirálynőből”. Hát, ezért van az, hogy most, hogy Zoeyval, Starkkal és Lucassal találkoztam, és minden kavarog bennem, hogy azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány.
-Szerintem legyél valami más.! –mondta Liam, mire én egy kicsit elmosolyodtam. –De, komolyra fordítva a szót, borzalmas lehetett Neked ez az egész gimis dolog. Nem is értem, hogy lehettek az ottani diákok ilyen szemetek, és kiközősítőek. Attól, mert valaki más, még nem biztos, hogy nem jó ember.
-Mi is mindig ezt mondtuk nekik, de Ők rá se ránt.! Mindig lenéztek minket, de mikor valami sikert értünk el, akkor egyből, Ők voltak megsértve, lealázva. Sosem felejtem el az arcukat, mikor mi négyen kaptunk igazgatói dicséretet, mert segítettünk a gondnoknak kitakarítani a sulit, az egyik buli után, ahol természetesen minden mintadiák berúgott.
-Mint mondtam, érdekes osztályotok volt Nektek.
-Nem csak osztály, suli.
-Minek keltetek fel ilyen korán?! –jött be Harry kómásan a nappaliba.
Muszáj volt elnevetnem magam, mikor megláttam. Egy szál kockás alsónadrágban, kócos hajjal, karikákkal a szeme alatt, és majdnem összeesett, annyira fáradt volt.
-Nem kellett volna tegnap este annyit inni, és akkor most Te is normális és friss állapotban lennél, csak úgy, mint mi. –mutatott kettőnkre Liam.
-Persze, mert Ti olyan jó gyerekek voltatok tegnap.
-Hát nem is ittunk annyit, mint Te.
-Tök mind egy. –mondta, majd lehuppant mellém a kanapéra, és elterült, fejét az ölembe rakva.
-Kényelmes?! –mosolyogtam rá.
-Eléggé. -Mondta, majd elbóbiskolt az ölemben. Megcsörrent a telefon, mire testvérem lezúgott a kanapéról, és Liam nevetve vette fel a telefont.
-Szia Paul. Ahha. Igen, persze csak… Jó, akkor 2 óra múlva indulunk. Helló. –kissé nyűgösen tette le a telefont, majd kiáltott egyet. –Srácoooook.! 2 óra múlva interjút adunk, ideje felkelni és öltözködni.!
Az összes fiú kómában jött ki a szobájukból, szerintem Ők sem tudták, hogy, mik. Gyorsan készítettek maguknak reggelit, párszor megpofozták magukat, illetve a mellettük álló személyt, és próbáltak felébredni. Miután mindennel végeztek Harry rám parancsolt.
-Öltözz, Te is jössz velünk.! –morogta.
-Harold Edward Styles, én a nővéred vagyok, és nem viselem el az ilyen hangnemet.
-És ha én kérlek meg, hogy menj fel öltözni, mert Te is jössz velünk interjút adni?! –súgta a fülembe Liam, miközben hátulról átkarolt, és a végén megpuszilta a nyakam.
-Azt már lehet, elviselem. –mondtam mosolyogva, felé fordultam és megcsókoltam.
-Erről később elbeszélgetünk.! –mutogatott Hazza, és már ment is a szobájába.
-Gratulálok.! –jött oda hozzánk Niall, és adott mind kettőnknek egy hatalmas ölelést.- Örülök, hogy együtt vagytok. –mosolygott, majd elment is öltözni.
Zayn egész egyszerűen mind kettőnkkel lepacsizott. Louis meg… Louisnak a szemében azt láttam, hogy a szíve darabokra tört, és mikor látta, hogy az ő reakciójára várunk, kihúzta magát, megölelte Liamet nekem meg, megveregette a hátam.
-Legyetek boldogok. –mosolygott és már ment is.
-Ennek meg mi baja? –kérdezte Liam.
-Fogalma sincs. –sóhajtottam, miközben volt egy halvány sejtésem arról, hogy mi is lehet a baja.

2012. december 25., kedd

20.fejezet

Hát drágáim, hamar összehoztátok a 8komit na.! ^-^ A mai részhez ha anniyt hozzáfűzök, hogy köhöm... plusztizennyolc, akkor mindenki levágja, hogy miről lesz szó?! Amúgy, megpróbáltam nem durvára írni, remélem azért tetszeni fog nektek Drága bábujkáim♥ /Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én nekem remek karácsonyi ajándékok jutottak. 3000ft kedvezmény az Alexandrába, Isten Hozta Őrnagy Úr.4 9..8..7... Green Day póló^-^ Ki lesz olyan cuki, hogy elmondja, Ő mit kapott?! ^-^/

Lizzy: Hát igen, nem is lehetett rá számítani. Miért akarod bántani Leyumot?! :O Gonoosz.! Hát igen.. Coming Soon;D♥ Jah és kökiim♥
Franci: Kökiii Neked is Kevin..D♥ Hát voalá, itt a rész;D♥
Andika: Akkor Te nagyon tudsz valamit. lehet gondolatolvasó vagy?! Hmmm.. am kökii♥ 
Doriszka: Hhaaaa.. lesz annál még több is.;D♥ és Kökiim♥
Lena: Hát igen, ahogy mondani szokás, 2in1;D♥ Hát igen luw Tommo^-^♥
Dóra: Hát akkor itt még milyen váratlan fordulat lesz.;D ezt az undorító a smink megjegyzést, bóknak veszem;D♥
Zsófi: Pedig hidd csak el;D Hát igen, ha enm történne semmi, akkor unalmas lenne... és erre még senki sem számított szerintem, szóval ezek után mik fognak történni,! Muhahhaa..D♥
Hope: De azért, ugye minden oki van a rendszerrel, attól függetlenül, hogy lefagytál,! :O Hát igen, nagyon cuksik^-^ ♥


 


Luce Styles

-Liam, tiszta fekete lesz az arcod. –nevettem bele a csókunkba, miközben Ő belökött az ajtón, majd becsapta azt.
-Így jártam. Tudod, nem mindennap mondhatja el az ember, hogy csókolózott egy démonnal.
-Ahogy azt sem mondhatja el mindenki, hogy csókolózott Batmannel. –nevettem, mire Ő felkapott.
-És Batman reméli, hogy többet is fogsz vele csinálni, mint csókolózás. 
A lépcsőn felvitt, majd mikor szobájához ért neki lökött az ajtónak, és éreztem, hogy mindennél jobban akarom Őt.

-Liam, ezt nem lenne jobb a szobádban?!
Nem válaszolt rá semmit, csak kinyitotta az ajtót, majd azt is becsapta. Lerúgtam a cipőmet, Ő meg a felsőjét. Folytattuk a csókot, mikor neki nyomott a falnak, és hátamnál kezdett babrálni a fűzőmmel, én meg az övcsatját kerestem és csatoltam ki. Mikor mindkettőnknek sikerült, megszabadultunk jelmezeinktől, és Liam az ágy felé vezetett, ahol lágyan hátra döntött, s miközben csókolt oldalamat simogatta, amitől engem kirázott a hideg. Én hátát simogattam, és egy hirtelen fellendülésből megmarkoltam a fenekét, mire Ő egy kicsit sóhajtott, amitől engem átjárt a boldogság. Melltartóm pántját kezdte lassan lehúzni a vállamon, amiből és egyből kibújtam, majd kissé megemelkedtem, hogy a csatját is ki tudja kapcsolni. Mikor sikerült neki levette rólam, és félre dobta a ruhadarabot. Már mindketten csak alsóneműben voltunk, mire Ő egyre jobban hozzám kezdett dörgölőzni. Számról, melyben nyelveink heves csatát folytattak, átvándorolt a nyakamra, és azt csókolgatta. S elért a legérzékenyebb pontra és szívni kezdte azt, mire én felnyögtem. Nyakamról tovább haladt a testem szinte minden részén, melleimet masszírozni kezdte, majd hasamat csókolgatta. Visszamászott hozzám fel, a szemembe nézett és megcsókolt, miközben egy egyszerű mozdulattal megszabadított bugyimtól. Ujjaival kezdett dolgozni, közben én eltávolítottam Róla boxerét. Igen csak fel volt izgulva, ahogy én is, aminek a jelei az is volt, hogy nyögdécseltem Liam érintése alatt. Csókunk abba maradt, és olyan mélyen nézett a szembe, hogy szerintem már látta a gondolataimat.
-Készen állsz?! –kérdezte.
-Igen. Tedd a dolgod. –mondtam, mire Ő felnevetett.
 Férfiasságára felhelyezte az óvszert, kezét ismét végig húzta oldalamon, ujjainkat összekulcsolta, és megtette. Már nem voltam szűz, de még is éreztem egy kisebb fájdalmat, mikor belém hatolt, de ez a fájdalom egy röpke idő után átalakult élvezetté. Szobát néhány perc múlva nyögéseink árasztották el. Teste ütemszerűen mozgott és tökéletesen simult az enyémhez, ami még jobban sodort minket a gyönyörű érzések felé. Végig fogta a kezem, és csak a vége felé engedtem el, mikor már tényleg éreztem, hogy közel van az a bizonyos érzés, megöleltem és néha olyan szinten érintett meg, hogy muszáj volt megkarmolnom. Ismét a nyakamat szívta, aminek éreztem, hogy holnapra biztos szépen nyoma marad, majd ezzel fokozva minden egyes porcikámat, alhasam feszíteni kezdett, és megtörtént. Egyszerre értük el a csúcsot. Liam rám nehezedett, kihúzta magát belőlem, és megtette, amit először nem. Végig nézte a testemet, amiben én belepirultam, bár ez az elkenődött festéktől egyáltalán nem látszódott. Ujjait végig húzta a vágásokon, a legmélyebbtől a legvékonyabbig. A mellkasomnál megállt, s mikor meglátta a jobb vállamtól kezdődő vágást, ami egészen a bal vállamig tartott, kikerekedett a szeme. Két ujját végig húzta rajta, mire én egy kicsit felszisszentem, mivel még mindig fájt, de alapozóval tökéletesen el tudtam rejteni. Mikor végzett vele, szeméből kihullott egy könnycsepp.
-Mi a baj Liam?! –simítottam meg az arcát, mert az hittem, én csináltam vele valami rosszat.
-Soha többé ne tedd ezt.! –mutatott végig a testemen. –Fáj ezt látnom, és bele se merek gondolni, miket élhettél át, hogy ezt megtetted magaddal.! Ígérd meg nekem, hogy soha többé nem csinálod ezt.!
-Megígérem Liam.!
-Köszönöm.! –suttogta, majd megcsókolt. –Még egy kör?! –kérdezte, mire felnevettem, de belementem.

Liam Payne

Megfogta vállamat, és hátamra fordított. Most Ő vette át az irányítást fölöttem, amit szerettem, valljuk be. Számról áttért állvonalamra, majd nyakamra. Ő is, csak úgy, mint én, megtalálta a leggyengébb pontot, s szívni kezdte azt. Egyre lejjebb haladt testemen, kezével hol hasamat simogatta, s ott követve kockáim vonalát, hol lejjebb nyúlt, érzékeny területemre, s kezével kényeztette azt. Néha kiadtam magamból egy kisebb nyögést, mely egy mosolyt váltott ki Luceból. Jah, majd’ elfelejtettem, miközben haladt lefele, néha meg is harapott, és rájöttem, hogy szeret játszadozni az emberekkel. Mikor végleg elérte büszkeségem, néhányszor végig húzta kezét rajta, majd szájával vette kezelésbe. Szeretem, ha egy lány vad, viszont, az a gyengédség, ami Luceban volt, az még jobban begerjesztett, és megőrjített vele. Visszakúszott felém és ismét heves csatába kezdtek nyelveink. Megharaptam alsó ajkát, mibe Ő egy kicsit belenyögött, majd ismét belé hatoltam. Egy közepes erősségű sikoly hagyta el a száját.
-Ne haragudj édes, nem akartam fájdalmat okozni. –mondtam megbánóan. Nem szeretek a lányoknak fájdalmat okozni, legyen szó sexről, vagy bármi másról.
-Nem, semmi gond Liam, csak újból meg kell szoknom, ennyi az egész. –mondta, majd megcsókolt.
Csak úgy, mint pár perccel ezelőtt, mozogni kezdtem benne, mely hangos nyögéseket váltott ki belőle és belőlem egyaránt. A helyiség ismét tőlünk volt hangos, ami minket, egy cseppet sem érdekelt, mert éltünk a pillanatnak, és élvezni akartuk azt. Hát, eléggé élveztük, mit ne mondjak.
Felemelő érzés volt, hogy velem volt ezen éjszakán, és érzelmeim, egyszer csak a felszínre törtek. Elkezdtem valamit érezni, de nem mondhatom sem szerelemnek, sem baráti érzésnek, inkább vágynak, hogy egy olyan lánnyal lehessek, mint Luce. Hogy, egy olyan eléggé vad és furcsa természetű lánnyal legyek, aki igazából, olyan szinten képes szeretni, és vágyik a szeretetre, hogy az emberfeletti. És én megakarom neki adni ezt a szeretetet, mert valóban fontos nekem, és nem mondom, hogy úgy, mint barátnő, de úgy, mint egy testvér, az biztos. Na jó, lehet, hogy még sem túl jó ez a „testvéres” példa, mert, akkor, ha úgy vesszük, a testvéremmel feküdtem le, ami eléggé aggasztó dolog lenne.
Egy hosszabb időtartam után, ismét érezni kezdtem azt a melengető érzést, ami szétáradt a testemben, minden legapróbb porcikámban. Ugyan úgy, mint ezelőtt, Luceszal egyszerre mentünk el a köhöm... Mennyországba. 
Lihegve feküdt le mellém, és pár percig így voltunk, és próbáltuk kifújni magunkat.

-Liam én.. –kezdte, de belé fojtottam a szót.
-Tudom, tudom. Ez csak egyszeri alkalom volt, ne haragudjak, de azért reméled, hogy lehetünk barátok. Persze Luce, lehetünk barátok, csak furán fogom magam érezni, mivel egyszer már lefeküdtünk és…
-Mi a szarról beszélsz, Liam?! Én több akarok lenni Neked, mint barát. –mondta, és mélyen a szemembe nézett.
-MIII?! –kerekedett ki a szemem. Tényleg azt mondta, ez az elképesztő lány, hogy a barátnőm akar lenni?!
-Tudom, nagyon furcsán hangzik, főleg, hogy nem tudom eldönteni, hogy most Louist szeretem-e vagy Starkot, de mikor veled vagyok, mind kettőjüket elfelejtem, és a jóra koncentrálok. Nem vagyok beléd szerelmes, és ezt nagyon röstellem is, mert nem akarok egy olyan kapcsolatot, amelyben nem is szeretem a másikat, vagy valakit akarok vele helyettesíteni, mert az nem én vagyok. Egyszerűen nem tudom. Barátságnál többet érzek nálad, de szerelemnél kevesebbet. Azt bánom, hogy nem vagyok vámpír Főpapnő, mert akkor lehetnél a harcosom, vagy a hitvesem, vagy a rendes vámpír barátom.
-Luce, az a helyzet, hogy én pontosan ugyan ezt érzem, a vámpíros dolgot leszámítva. Szeretlek, de még sem. A barátod akarok lenni, de egyben a legjobb barátod is. Hogy van ez?!
-Fogalmam sincs. Viszont, én olyan kapcsolatot sem szeretnék, amiben hol együtt vagyok valakivel, hol nem, me…- kezdte mondani, de én félbe szakítottam őt egy hosszas csókkal.
-Szeretlek Luce Styles.
-Én is szeretlek, Liam Payne. –mosolygott, majd ismét megcsókolt.
Ölelkezve aludtunk el, és csodás érzés, mikor azt látod, hogy milyen aranyosan alszik, és azt hallod, hogy hogyan szuszog. Teljeséggel megnyugtató érzés, ennek a megnyugtató érzésnek köszönhetően, az én szememet is elnyomta az álom.

Louis Tomlinson

-Hé, Hazz, nem tudod, hogy hova tűnt Luce?! Beszélni szeretnék vele.
-Fogalmam sincs, de jelenleg az a csinos kis szőke jobban érdekel. –mondta kaján mosollyal az arcán, intett annak a lánynak, az visszaintett neki, mire én a szememet forgattam.
-Azért csak vigyázz, még nem akarok kereszt apát játszani. -Veregettem meg a vállát és már ott is hagytam, had flörtöljön azzal a csajjal.
Nem éreztem magam valami jól azon a bulin, túl nagy volt a tömegnyomor. Túl sok ijesztő arcot látok itt, és ha jól vettem ki, akkor láttam Sawt akitől, a hideg is kiráz. Inkább oda megyek Eleonorhoz, Ő talán tud nekem valamit segíteni. Lenyugtat, bár a csontváz jelmeze egy kicsit ijesztő volt, de nagyon sexi.
-Mi a helyzet kicsim?! –kérdeztem, majd hátulról átöleltem Őt, és egy puszit adtam a nyakára.
-Semmi különös Drágám. Veled minden oké?! –kérdezte, majd átfonta karját a nyakam körül.
-Persze, csak szerintem én lelépek. Fáj a fejem, és egy kicsit rosszul is vagyok.
-Rendben van. Én még maradok, pihend ki magad.! –mondta, majd hosszasan megcsókolt.
 Feszengve, de visszacsókoltam. Miért kell mindig Lucera gondolnom?! Miért kell Eleonornak ellenem uszítani Őt?!
Amióta „rajta kapott” minket, Luce egyszerűen még csak felém sem néz. Niallel és Liammel van elfoglalva, illetve Zaynnel meg Harryvel, de az utóbbi alap, mivel Ő a testvére. És velem?! Velem semmit. Rám néz, fel tesz egy mosolyt, és köszön, és már nem is foglalkozik velem. Akarok vele beszélgetni, nevetni és bármit csinálni, csak béküljünk ki. Ha most nincs El és „A Terve” csupa nagybetűvel, talán még ma is táncolt volna velem, ami bár végleg kiborította volna a bilit, de nem érdekelt volna. Jah, és hogy mi volt Az A Terv,! Ugye, amikor megcsókoltam ott a kanapén, bár tényleg imádom azokat a puha ajkait, még sem akartam folytatni, de muszáj volt. Eleonor kitalálta, hogy Perriet is ellene uszítja, hogy mivel engem nem szerezhetett meg, most Zaynre fáj a foga, ami sajnos pont kapóra jött, mivel vele is sok időt tölt. És, mivel én gyakorlatban mellette vagyok, muszáj leribancoznom, meg ilyenek, miközben elméletben próbálom neki küldeni, hogy mennyire sajnálom azokat a dolgokat, amiket mondok, de úgy látszik, gyakorolnom kell még a telepátiát.

Ilyen gondolatok cikáztak az agyamban, miközben vezettem haza, majd mikor már bent voltam, bevettem egy fájdalomcsillapítót, de valami furcsa hangot hallottam fentről, ezért gondoltam megnézem, mi lehet az. Liam szobájából szűrődött ki a hang, és mikor benyitottam, megláttam, hogy mi is okozta a hangot. Liam éppen Luceon volt, és sexeltek. Egy hang nélkül becsuktam az ajtót, lementem a garázsba a kocsimért, beindítottam azt, majd elindultam a saját kis helyemre. Leparkoltam a kocsit, oda mentem a padomhoz, felültem a támlájára, s mikor oldalra néztem, eszembe jutott az a kép, amikor elhoztam ide Lucet. Az érzelmek előtörtek belőlem, és semmi mást nem akartam, csak kiáltani egyet, amit meg is tehettem, mivel nem volt itt senki más.
-NEEEEM.! –kiáltottam teljes torkomból, és minden erőmet beleadtam, majd kitört belőlem a zokogás…