46.fejezet

Csajoook, kökiiim szépen a 6komiiit, sokkal jobb kedvem lett tőle.:D Bár, Hope komija felért köbö plusz egy emberével, és had mondjam el, még mindig Ti vagytok a legfantasztikusabbak.! Ami van az egyik képnél idézet (az 1. csónakosnál) az Avenged Sevenfold-Little Piece of My Heartból van;D Jó olvasást.!♥ ImádomazOlvasóimat♥
U.i: hamarosan meg lesz a 100. bejegyzés, és arra tényleg tervezek valamit;D

Dorka: Kökiiim szépeen..D Hát igen Louis már csak ilyen.:D♥ És örülök, hgoy tetszik.:))♥

Hope: Jaaj Te retardált fóka♥ Kökiii szépenn, mega-szuper aranyos vagy. És igen, Fallen rajongó vagyok. 9..8..7.. sorozat Böszörményitől?!:D És nem gáz, hogy nem komiztál,D♥ És, ha ennyire megkedveltük egymást, ha akarod, megadom az emailem, ott meg, megbeszéljük, hogy kinek mi a Facebookja, aztán bejelöljük egymást;D♥ És hihetetlenül felvidított a komid.:D♥

Anna: Kökiiim szépen, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy tetszik.:D♥

Carmen: Aloha:D Segáz, teljesen megértem;D És a két utálatoddal is. én se szeretem a fizikát..-.-" És kökiiim széépen, és örülök, hogy tetszik.:DD♥

Zsófi: Először is: majdnem emgint le Zsófiáztalak.:P Másodszor pedig: kökiii szépen, és nagyon örülök, hogy tetszik.:DD♥ Harmadszor: az nekem is sokat jelent, ha az olvasó beletudja magát élni a töribe.:D és negyedszer: Muhahahah.:P
Kitti: Kökiiim szépeeen^-^♥

-Vigyázz magadra, és hívj, amint oda értetek.! –ölelt halálra Harry.

-Nyugodj már meg. Évekig nem láttál, és tudtam vigyázni magamra, pedig egyedül voltam. És most ott lesz mellettem Louis is.

-Hát épp ez az.! Ő rosszabb, mint egy 5 éves, ha idegen városban vagyunk. Mi van, ha elkapnak titeket a zsaruk?!

-Kérnek egy közös képet meg egy aláírást. –rágózott mellettem Louis, majd magához húzott fél kézzel, és megpuszilta a fejem. –Nyugi már Hazz, vigyázok a tesódra.

-De… de… -kezdte, de én beléfojtottam a szót.

-Még mindig én vagyok a nagyobb, maradj nyugton, és majd jövünk, olyan…

-Március közepén, esetleg április közepén. Majd eldől. –rántotta meg a vállát.

-Olyan sokáig leszünk?!

-Ja.

-Kúl.! –öleltem meg.

-Luceeeee.! –rohant felém a rókám, majd a nyakamba ugrott. –Úúúúgy, fogsz hiányozni.

-Te is nekem, Zo. Max 1 hónap, és már itthon is leszünk. –fogtam meg a kezét.

-És akkorra már mi is szabadok leszünk, és akkor majd újra együtt lehetünk, mit régen, és úúú hozol nekem valamit?! –ugrándozott.

-Alap. –vontam meg a vállam, majd szorosan magamhoz húztam. –Vigyázz magadra, kis csaj.

-Te is. –suttogta.

Mindenkit gyorsan megöleltünk, majd szálltunk fel a gépre.

Végre eljött a március, amit december óta várok. Kiszabadulhatok Londonból, és mehetek New Yorkba.! Szabadság Szobor, Times Square.. ááá. De, még mielőtt belemennénk ezekbe az apró részletekbe, elmondom, mi is volt eddig. Ebben a három hónapban Zoeyval, ha mondhatom, még közelebb kerültünk egymáshoz, mert bár borzalmas életünk volt, volt mit kibeszélni. Milyen kaják voltak, kik voltak a bunkók, és a többi. És nálam, csak Niall szereti talán jobban Zot. Olyan aranyos. Sugárzik róla a szerelem. Mikor ránéz, olyan, mintha 30doboz pizzát nézne, de még jobban vágyakozik utána, és még jobban meg szeretné ölelni, bár a pizzát inkább enné, de ez más kérdés. Tehát, a lényegben a lényeg: Niall le se tagadhatná, hogy szereti Zoeyt. Viszont a csajszi is így van vele. Mindig mennek sétálni, és olyankor mindig haza hoznak egy adag vattacukrot, és általában nagyobb a vattacukor, mint a kettőjük feje, összesen. Néha elgondolkozok, hogy melyik feliratot kéne rájuk akasztani „Sugárzóan aranyos” vagy „Aranyosan sugárzó”… Mert, tényleg, még a végén sugárzásveszélyt fogunk kapni, annyira szeretik egymást.

A többiek is remekül meg vannak. Zayn egyre édesebb Perrievel. Apropó Pezz. Az a csaj, tuti, hogy nem százas, de még ötvenes se.! Az oké, hogy volt lila meg rózsaszín a haja, mert nekem van olyan ismerősöm, akinek taraja van, és az félig piros, félig kék. De amiket művel. Van, hogy mikor unatkozik, elkezdi énekelni a Hupikék Törpikék főcímdalát (?) és közben ugrál. Van, hogy a kutyusukkal játszunk, mi lányok, és mikor Hatchi ugat, Ő is ugat. Jó tény, hogy ebbe én is néha-néha beleszállok, de az már más kérdés. Vagy mikor akar mutatni egy hülye fejet Zaynnek, de Ő ezt nem akarja, addig nyöszörög, meg nyavalyog, amíg meg nem mutathatja. Igazi szőke, de imádom.

Liam és Danielle. Hát róluk mit lehetne mondani?! Az Álompár. Csupa nagybetűvel. Tényleg, olykor-olykor elejtenek egy-egy veszekedést, de rá, úgy, 15 percre mindegyik visszajön a nappaliba, megölelik egymást, mondanak valamit, egymásra mosolyognak, és elmennek vacsorázni. Danielle, maga a megtestesült tökéletesség. A fejébe vette, hogy megtanít engem meg Zoeyt táncolni. Hát én valamivel könnyebb préda vagyok, mert korcsolyázok, és ahhoz kell valamicske tánctudás, na de Zoey. Oké, nekem sincs ritmusérzékem, de neki. Borzalmas. Mikor azt mondjuk, hogy jobbra, akkor balra lép, és persze fordítva. Mit lehet tenni?! Ő ilyen, de imádjuk. De van, hogy csajos estét tartunk, és általában mindig Dani az, akinek kisírhatjuk magunkat, befonja a hajunkat, megnevetett minket, bölcs tanácsokat ad. Mint egy anya. Liam és Danielle a One Direction Anya és Apa.

Harry.. hát igen. Volt egy kisebb viszonya Taylor Swifttel, bár én jól kijöttem vele, a többiek nem igen szívlelték. Jó, lehet van egy kis ribancos beütése, de velem személy szerint nagyon kedves volt, ezért megkedveltem na. És azóta is csak futó kalandjai vannak a testvéremnek. Állítja, hogy csak egy italra hívja fel a lányokat, de általában mindig meghallgatja a feminista kis előadásaimat arról, hogy a lányok nem játékszerek, és nem csak arra jók, hogy szexeljen egy jót valakivel. Igen is értékesek vagy és mennyire gerinctelen, mikor egy lánynak azt mondja, hogy szereti, közben meg nem. Ilyenkor mondja, hogy általában nem beszélgetnek. Ilyenkor elkezdek vele üvölteni meg csapkodni, mire Ő is velem. Valahogy mindig ott lyukadunk ki, hogy én Louisval üvöltözök, mert ilyen hülye tesóm van, Harry meg Zaynnel üvölt, amiért ilyen feminista a gondolkodásom. A legdrasztikusabb az, mikor napokig kerüljük egymást, szinte leköpjük a másikat, és csak durva dolgokat vágunk egymás fejéhez. Max 3 nap egy ilyen kirohanás, utána meg vagy én hozzá, vagy Ő jön hozzám könyörögve, hogy béküljünk ki. Mikor kibékülünk, akkor mindenki kiröhög minket, és folytatják a dolgukat.

És, hát én meg Louis. Mit mondjak?! Boldog vagyok. Szilveszter óta még inkább szerelmes lettem belé, és valahogy mindennap ráébredek arra, hogy milyen tökéletes és milyen helyes. Egyszer, mikor sütöttem répás sütit, és Ő volt az első, aki ehetett belőle, konkrétan össze-visszaugrált, hogy ez mennyire finom, és mennyire szereti és a többi. Bár, még aznap este elvitt egy étterembe vacsorázni, mert állítása szerint, Ő nem tud se főzni, se sütni, én meg mindig kidolgozom miatta a lelkem, és valahogy ki akar engesztelni. Ilyenkor én a fejéhez vágom, hogy hülye, mert kettőnk közül, ha úgy nézzük, Ő keresi a pénzt, én meg csak sütök, és nem kell semmivel sem bizonyítania semmit, mert tudom, hogy szeret, és ez így van rendjén. Én sütök, Ő meg szeret. Bár, ezen az alapon Niallel is járhatnék, de ez most más kérdés. Amúgy, mi is mindennap kijárunk a parkba sétálni, vagy a városba. Tehát ott tartunk, hogy már a FaceBook-on van egy saját rajongói oldalam, ahol irtó aranyos csajok és fiúk vannak odáig értem. Ha valaki rosszat mond rólam, egyből megvédenek, és minden hülye képnél, amit valaki összeszerkeszt, egyből vitatkozni kezdenek, hogy ez bizony nem így van. Olyan cukik. Ezért, néha felmegyek Twitterre is, és csinálok Twitcamot, hogy megköszönjem, mennyire aranyosak, és mikor kérik, éneklek. Van, hogy Louis is csatlakozik hozzám, olyankor általában Barbie Girlt és társait éneklünk, de amúgy nagyon jó. Már több embertől is megkaptuk, hogy nem vagyunk normálisak, de nem értem, hogy miért. Jó, tény, hogy néha-néha Ő is rá vesz hülyeségekre, és én is Őt. Múltkor, nagy buggyos, színes nadrágban, neon sárga pólóban és egy hatalmas szívecskés napszemüvegben mentem el sétálni. Persze Ő is velem volt, Ő pedig egy nagyon szűk, neon sárga bőrnadrágot húzott fel, olyan ’8-as évek stílusú inget, és egy afro-parókát. Ááá, nem tényleg nem értem, miért mondják, hogy idióták vagyunk.

-Min mosolyogsz ennyire?! –nézett rám.

-Emlékszel, mikor neonszínekben pompáztunk?! –vigyorogtam rá.

-Jah. Másnap megjelentek a cikkek, hogy valami bajunk van, és kéne nekünk egy doki, illetve, hogy feltűnési viszketegségben szenvedünk, mire mi egy hétig röhögtünk.

-Igen, pont erre.! Olyan jó volt. -hajtottam vállára a fejem.

-Mit hallgatsz?!

-Avenged Sevenfold.

-Melyik szám?

-Little Piece Of Heaven. Kéred?! –nyújtottam felé a fél fülesem.

-Persze. –mondta, majd a leghátsó sorokban lévő székekre lehuppantunk, hátra hajtottunk a támláját, lefeküdtünk, és úgy utaztunk. –Érdekes szövege van. Van hozzá klipp?!

-Igeeeen. –mondtam, majd benyomtam a netet, megkerestem a videót, és megmutattam neki. Tény, hogy egy kissé durva, de én imádom. –én mindig is ilyen szerelmet szerettem volna.

-Tehát akkor ezt egy enyhe célzásnak veszem. Kérjem meg a kezed, Te röhögj ki, én 50 darabszúrással megöllek, megeszem a szíved, beviszlek a szobába, a hulláddal fogok lefeküdni, majd minden hülyeséget csinálok vele. Majd Te, felébredsz, és hozzám vágsz minden féle bárdot, egy temetőig üldözöl, ahol majd kitéped a szívem, megeszed. Ledobsz a Pokolba, én újra ébredek, megöljük az éppen egy temetőben zajló esküvőt, majd a pap össze ad minket. Kitépünk két szívet, és csinálunk minden mennyiségű hülye fényképet, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Hmm. Nekem is nagyon tetszik.

-Igen, valami ilyesmit terveztem. Ugye benne vagy?! –néztem rá nagy szemekkel, mire magához húzott, hogy rajta feküdhessek.

-Előbb ölném meg magam, mint hogy téged bántsalak. –simította meg az arcom, majd megcsókolt. Én a mellkasára hajtottam a fejem, és hallgattam a szívverését.

-De azért jó ötletnek tűnt nem?!

-De csak azért, mert az Avenged Sevenfold egy isten császár banda. –simította meg a hajam, majd elaludtunk.

***

-Kedves utasaink, hamarosan leszállunk, kérem, kapcsolják ki az elektromos készülékeket, és csatolják be magukat. Köszönöm. –szólalt meg a stewardess.

-Hol vagyunk?! –kérdeztem kómásan.

-New York fölött. –felelte frissen Louis.

-Mióta vagy fent?!

-Úgy, egy órája.

-És mit csináltál addig?

-Hát, hogy őszinte legyek, lefeküdtem a gép felével, és azzal a szép szőkével kezdtem, aki folyton engem bámult. –mutatott egy csajra, és mikor megnéztem, elkapott a hányinger.

-Nincs kedvem a hülyeséghez.. Még korán van.

-Valóban. Körülbelül este 7.

-Haha. Na de most komolyan.

-Néztelek. –válaszolta, majd megcsókolt, és ez így pont elég volt nekem, és annak a szőkének is, mert elkezdett nyivákolni.

Mikor leszálltunk, egy nagy fekete kocsi várt ránk, ami elvitt minket egészen egy hatalmaaas szállodáig. Persze, a legfelső emeleten kaptunk szobát, és mire Louis kirajongózta magát, és mire felért a lift, a 25.-re, azt hittem, hogy állva is elalszok.

-Hé, ne aludj már. Hisz tudod, ez az a város, ami sosem alszik.

-Meg lehet. De én nem vagyok város, és aludni szeretnék. –dőltem neki, mire Ő félre lépett, én meg a földre zuhantam.

-jesszus, ezt nem így tervezetem.! –guggolt le egyből. –Ugye jól vagy?

-Hát, ha most azonnal nem vakarsz fel innen, akkor a liftben éjszakázok. –mondtam, mire azt éreztem, hogy Louis felvesz, és mint a királylányokat szokás, úgy tartott. Átöleltem a nyakát, és már aludtam is.

***

Mivel tegnap kiütöttem magam, ezért csak reggel tudtam megcsodálni a szobánakt. Nagyon kellemes, bőrszínű falak, hatalmas francia ágy, egy nagy bordó kanapé, hozzá fotellel és egy dohányzó asztallal. Egy nagy csillár lógott a fejem felett, nagy és díszes szekrények, ahova úgy látom, Louis sikeresen bepakolt nélkülem is. A fürdőbe belépve láttam, hogy van egy igen csak nagy méretű kád, egy zuhanyzó kabin, tükör és csap, meg persze a WC. Kimentem, és kinyitottam a teraszra vezető ajtót, és szó szerint, elállt a lélegzetem. Meghallottam New York hangját. Ahogy a sofőrök dudálnak egymással, és kiabálnak egymással. A gépek zúgását, emberek hangját, zenéket. És a táj... hát hú. Lehet, hogy egy csomó épület van itt, de ez benne a gyönyörű. Előttem az Empire State Builing tornyosult, és a kora reggeli napsütésben, ahogy a felkelő Nap fényei rásütnek… hú. Tényleg, szinte már nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy húú. Csodálatos.

-Hogy tetszik?! –ölelte át a derekam Louis, és a reggeli rekedtes hangján suttogott a fülembe.

-Gyönyörű. Egész egyszerűen gyönyörű.

-Örülök, hogy tetszik. –puszilt a nyakamba, majd maga felé fordított. –És ez a látvány, ha nagyon romantikus akarok lenni, akkor, addig a Tiéd, ameddig maradni szeretnél.

-Ugye tudod, hogy az akár egy egész hónap is lehet?

-Érted akár 10 évig is lennék, még a Világ Végén is. –nézett mélyen a szemembe, és ez mindent elárult. Lábujjhegyre álltam majd hosszan és gyengéden megcsókoltam Őt.

-Köszönöm. –nem válaszolt semmit, csak újra megcsókolt. –És, mi lesz a mai program?

-Central Park.

-Egész nap?!

-Egész nap.

-Akkor megyek öltözködni. –mentem vissza a szobába, majd kutatni kezdtem a ruháim közt.

Nálam a ruhaválasztás, az mindig nehéz dolog volt, főleg akkor, ha valamilye idegen helyen vagyok. Hát, mit ne mondjak, megnéztem vagy 6 különféle összeállítást, majd találtam egyet, ami igazán New Yorkos, legalább is, hasonlít hozzá. Egy fekete csőnadrág, egy „x” hátú ujjatlan, és a biztonság kedvéért egy türkizkék kabát. Hozzá egy telitalpú magas sarkú, és néhány kiegészítő.

-Nagyon csinos vagy. –fogta meg a kezem Louis, majd megpörgetett maga előtt.

-Köszönöm. De Te sem panaszkodhatsz. –húztam magamhoz a kabátzakójánál keresztül, és megcsókoltam. –Ugye tudod, hogy most olyanok vagyunk, mint egy rossz romantikus filmben?!

-Tudom, de nem baj, mert a nyálas filmekben a két főszereplő ilyenkor a legboldogabb.

-És ha történik valami, amitől nem leszünk boldogok?

-Nem fog olyan történni. –puszilta meg az arcom. –na menjünk, a lábaiddal úgy is hamar szerzünk egy taxit.

-Vagy azzal, hogy híres vagy. –nevettem.

Olyan jók ezek a New Yorki taxik, sárgák, és minden olyan wááá. A hatalmas épületek és azok oldalán a különféle hirdetések. Az egyik mozgó és nagyon modern, a másik, pedig egy egész nyugodt, rendes plakát. Az utcákon nem lehet úgy elmenni, hogy ne lássunk hot-dogost, vagy fagyist. Egyszerűen imádom ezt a helyet. Mikor megérkeztünk a parkhoz, egyből kipattantam a kocsiból, és rohanni kezdtem volna, ha Louis nem fog le, és szól rám, hogy előbb had fizessen.

Gyorsan kifizette, majd ismét bekötötte a szemem, és vezetni kezdett.

-Utálom, amikor bekötik a szemem.

-Miért?

-Nem bízok az emberekben.

-Még bennem sem?!

-Benned igen. –feleltem.

A következő, amit éreztem, az-az volt, hogy nincs semmi stabil a lábam alatt, és himbálózok, majd levettem a kendőt, és egy csónakban találtam magam, előttem, pedig a mosolygó Louist, aki éppen evezni kezdett. Egészen a tó közepéig mentünk, és út közben integettünk a többi csónakázónak, és mosolyogtunk azoknak, akik fényképeztek minket.

-Maradj így.! –meg sem mozdultam, inkább úgy maradtam, ahogy Louis parancsolta, majd hallottam a gépnek a kattanását. –Mozoghatsz.

-Minek kell neked ennyi kép rólam?!

-Hogy irigykedhessen a többi srác, hogy milyen fantasztikus barátnőm van. –puszilta meg az arcom.

Még 2 órán keresztül voltunk a csónakban, majd elmentünk sétálni, illetve én még etettem kacsát is. Mikor már elfáradtam, fogtam magam és lefeküdtem a fűbe.

-most olyan New Yorkinak érzem magam. –mosolyogtam Louisra.

-Várj. –mondta, majd törökülésbe ült, én meg az ölébe feküdtem. –Most már lehetsz New Yorki. –nevetett, majd megcsókolt.

-Ezt most nem mondod komolyan?! –néztem meg a FaceBookot.

-Mit?

-Hogyan került fel a képem?!

-Magától. Esküszöm.! –tette fel a kezét védekezőn, mire én csak nevettem. Ez a kép volt az:

 ~You had my Heart, at least for the most part.♥

-Ugye tudod, hogy imádlak?! –néztem fel rá.

-Ugye tudod, hogy én jobban?! -csókolt meg.

 És, ha már Ő is tett fel rólam képet, akkor én is teszek fel magamról képet. 

 ~Someday look Back, and Laugh.:D Louiiis♥ New York♥

45.fejezet

Kicsit szomorú vagyok, amiért csak 5 komi jött.:( Bár, ha így hozok részeket, és ilyeneket, nem is csodálkozok rajta. Unalmasak lennének a részek, és eseménytelenek?! Na jó, kis démonok a fejemben, távozzatok, mert az önsajnáltatás se nekem, se senkinek nem tesz jót, és nekem se lesz jobb. De a 49Rendszeres Olvasóóóót, és a több, mint 56.000 nézettséget, kökiiii♥ Nem is magyarázkodok, jó olvasást, és köszönöm azoknak, akik még velem vannak♥ ImádomazOlvasóimat♥

Andika: Kökiiiim szépen, nagyon aranyos vagy:)))♥
Dorka: Kökiim szépen mindent, és azt is, hogy így gondood, hogy emgunhatatlan♥♥

Zsófi: Örülök, hogy tudok olyat kihozni, hogy ennyire nevess.:)) a Zsófiázásért meg bocsi, siettem.xd És kökiii, és remélem nem annyira fájdalmasak azok a tűk;D♥
Lizzy: Kökiiii szépen, és valószínűleg én is.0.0 És valóban ijesztőek.:))♥

Fanni: Kökiiiiim szépeeen♥

-Kérsz belőle?! –nyújtotta felém a répát.

-Egyed csak. –nevettem.

-Te tudod. –mondta, majd folytattuk a sétát hazáig.

Olyan jó a nyugodt utcákon sétálni, mikor senki sem zavar, mindenki bent van a házban, a családjával, és éppen egy régi történetet mesélnek el, vagy éppen áll a fejük a sok elintézni való miatt. Ki hogy éli az év utolsó előtti napját. Szállingózik a hó, minden csendes, egy két autó jár csak erre. Olyan kellemes. Néha, a csend a legjobb dolog, ami történhet egy emberrel, hisz olyankor nagy dolgok is történhetnek. A csend az mindennek az alapja. Például, a suliban. Még sem írhatsz egy dolgozatot úgy, hogy a tanár benyomja a rádiót, és zenét hallgat, mert akkor valószínűleg a zenére figyelnél. De van, hogy épp ellenkezőleg. Meg kell törni a csendet, hogy minden rendben menjen. Például, egy irodában dolgozol, ki se látsz a sok munkától. Ilyenkor bizony jól esik egy kis zene, mert ha hallgatsz valamit, gyorsabban telik az idő, és gyorsabban fogy el a munka is.

-Min gondolkodsz ennyire?! –nézett rám.

-A csendről, és annak jelentőségéről. –feleltem.

-Ahhhaa. De, mi lenne, ha azon gondolkodnál, hogy mit csináljunk majd a soha nem alvó Városban.

-Hidd el, én már mindent pontról pontra tudok. Amúgy, mikor is megyünk?

-Március.

-Ezt most nem mondod komolyan?! Még várhatok 3 hónapot, hogy menjünk?! Milyen szadista állat vagy, Tomlinson.!

-Hát, addig is majd még jobban megérik a kapcsolatunk, és egyébként is. Márciusra ott már kitűnő lesz az idő, ezért vettem addigra jegyeket.

-De olyan jó lett volna a Central Parkban korizni, vagy a Times Square-en forrócsókit inni. –kalandoztam el.

-Jah, hogy Te most New Yorkról beszélsz?! Azt hittem, Los Angelesről. New Yorkba, januárba megyünk.

-Tényleg?! –néztem rá nagy szemekkel.

-Igen, de a vége fele, mivel akkorra már felolvad a hó a Central Park taváról, és nem tudom Te, hogy vagy vele, de én el szeretnélek vinni, hajókázni.

-De és a korcsolyázás?!

-Menjünk el a pályára?! Mert ha igen, szívesen töltöm ott a mai és a holnapi estét.

-Neeem. Azt itthon kell tölteni, nyugalomban.

-Helyes. Fürdünk együtt?!

-Hát, Te hülye vagy.

-Naaaa, én jacuzzira gondoltam.

-Van nekünk olyanunk?!

-Jah.

-Jó tudni. –vontam meg a vállam.

Miután haza értünk, fogtam magam, felmentem a szobámba, és olvastam, mert már nagyon elhanyagoltam eme tevékenységem. Lauren Kate Fallen-jét választottam, mert sok jót hallottam erről a könyvről. Konkrétan egy jó 5 órányi olvasás után eljutottam a könyv feléig, és rá kellett jönnöm, hogy borzalmasan jó ez a könyv. És nem csak azért, mert egyezik a nevem a főszereplő csajéval, de szinte a történetünk is ugyan az. Na jó nem, mert én nem tudom megváltani a világot, és senkim sincs olyan, aki el lenne átkozva azzal, hogy 17 évente megjelenek nála, belém szeret, és aztán meghalok, de akkor is.! És őszintén szólva, ha Luce Price helyében lennék, fogalmam sem lenne, hogy Camet, vagy Danielt válasszam. Tény, hogy Cam a rossz, de emberek.! Rocker, és ez nálam plusz pont.! Gyorsan lemegyek Louishoz, és mesélek neki.

-Louis.!

-He?! –nézett rám a kanapéról.

-Olvastad már a Fallent?!

-Nem.

-Akkor idézhetek neked belőle?!

-Idézz. Csak ne szellemet.

- „Kettesszámú szabály: sose hallgass rám. –kuncogott Arianne –Nekem papírom van arról, hogy elmebeteg vagyok.!”

-Nagyon jó.

-Szerzel nekem egy ilyet?! –néztem rá nagy szemekkel.

-Hát Te teljesen hülye vagy. –húzott magához, majd megcsókolt, mire én az ölébe ültem.

-Olyan jó illatod van. –öleltem magamhoz még jobban, hogy érezhessem azt a bódító illatot.

-Úgy hívják parfüm. –nevetett.

-Nem mondod?!

-De igen. Nincs kedved aludni?!

-És ki fogja megcsinálni holnapra a kaját?!

-A pizzériások. –nevetett, majd eldőlt a kanapén.

Megforgattam a szemem, de azért mellé feküdtem, pontosan szembe vele. Olyan szép kék szemei vannak, amiket órákig is el tud nézegetni az ember. Mikor mosolyog, mint most is, akkor a nevető ráncok összefutnak a szeme sarkában, és ettől még aranyosabb lesz. Vagy, mikor csillog a szeme. Na annál tényleg nincs szebb látvány. Aztán, ott van még a haja is. Olyan jó selymes, imádom azt piszkálni, kellemes érzés. És a bőre, hát az, valami Úr Isten. Nagyon puha, és kellemes a tapintása.

-Tudod, nagyon lesüt rólad, hogy most éppen azon gondolkozol, mit is tennél velem.

-Pont, hogy nem. –öleltem magamhoz. –Te olyan tökéletes vagy.

-De hogy vagyok az. Rengeteg hibám és megbánni valóm van, amire egyáltalán nem vagyok büszke.

-Mondod ezt annak a lánynak, aki végig nézett egy gyilkosságot, és még a mai napig emészti Őt a bűntudat, hogy a barátait miatta zárták be valami elvont, mocskos helyre. Louis, nekem nem tudsz olyat mutatni, amitől kiszeretnék belőled, vagy, undorodnék tőled. Az lehetetlen. Tudod, ha valakit igazán szeretsz, még a legapróbb hibáit is egytől egyig szereted.

-Akkor ezt remélem Te is, megjegyezted, mivel én még a múltadat is szeretem. –puszilta meg a kezem. –De sokkal jobban fogom szeretni a jövődet, amiben eddig csak magamat tudom elképzelni melletted, és senki mást.

-Nagyon helyes, hogy így gondolod. –hajtottam a fejem mellkasára, mire Ő még jobban magához húzott.

***

-Basszus Louis.! –riadtam fel.

-Mi van?! És miért kiabálsz?! –kérdezte kómásan.

-Mert este 7 van, és még rengeteg dolgunk van holnapig.!

-Maradj már.! –röhögött, majd visszarántott magához. –Van fürdőruhád.

-Van. Miért?

-Akkor most fogod a csinos kis lábaid, felmászol velük az emeletre, a szobádba, felveszed a bikinit, és lejössz. Jah, és még valami. Nincs kérdezősködés.

Nem válaszoltam neki semmit, inkább csak furcsán néztem, de végül is megtettem, amit kért. Gyorsan felszaladtam a szobámba, elővettem a kedvenc fekete bikinim, egy kontyba felfogtam a hajam, magam köré csavartam egy piros törölközőt, és mentem le. Istenemre mondom, ez  a srác imád szórakozni. Most is, mi van?! A ruháit szana-szét dobálta, én meg szedhetem Őket össze. Esküszöm, kíváncsi vagyok, mit művelhetett ez a gyerek, mikor tényleg gyerek volt. Na mindegy is. Megfogtam a pólóját, majd magamhoz szorítottam, és belélegeztem, azt a tipikus „Louis-illatot”, amit annyira szeretek. Oké, inkább most nem álmodozok, az izmairól, az édes mosolyáról, a gyönyörű kék szemeiről, és a pillangókkal a gyomromban meg még úgy se szeretnék foglalkozni. De sajnos, eme dolog nem olyan könnyű, miközben a drága barátod ruháit veszed fel a földről, lépsz ki a házból, végig mész az udvaron, miközben megfagysz. Kellemes érzés. És akkor –drámai szünet- hatalmasat röhögtem.

-Most mi van?! –kérdezte Louis, csintalan mosollyal az arcán.

-Te egyszerűen hülye vagy. –dobtam le a ruháit, odamentem hozzá és szorosan megöleltem.

-Tudom. Választhatsz: kacsa, vagy matrac.

-Inkább Téged választanálak. –néztem fel rá.

-Helyes válasz. –húzott magához a jacuzziba.

Mondanom sem kell, hogy amiről beszélgettünk délelőtt, most betartotta. Szépen kijött, és jelzésként, hogy ide találjak, eldobálta a ruháit, és míg én róla álmodoztam, Ő körbe rakta a medencét gyertyákkal, és illatosítókkal. Hm. Vanília. Imádom. Nos, az meg mellékes, hogy hozott ki pezsgőket, hozzá epret, és ezeket ittuk, illetve ettük, miközben kibeszéltük, hogy ki milyen hülyeséget csinált, hogyan töltött egy-két szünetet. Milyen kellemes emlékei vannak a vidámparkkal kapcsolatban. Miért szeretem New Yorkot, Ő miért szereti a répákat. Vagy, néha egész egyszerűen megcsókolt, és utána végtelennek tűnő percekig csak csodáltuk egymást. Jó, ez elég nyálasan hangzik, de kell egy kis romantika az ember életébe.

Már a Hold is fent járt az égen, a csillagok társaságában, mikor mi még mindig kint voltunk.

-Waaaaa. –rázkódtam össze.

-Mi az?! –nézett rám.

-Kicsit fázok.

-Gyere ide?!

-Akkor, most, mint a romantikus filmekben, összebújunk és felmelegítjük egymást a szerelmünkkel?! –nevettem.

-A nagy szart. Ez most az a pillanat, mikor a fiú kiemeli a lányt a medencéből, ráadja a köntösét, visszaveszi a lányt az ölébe, és berohan vele a házba, ne hogy megfázzon. –sorolta, majd szépen megette azokat, amiket az előbb elmondott.

Mondanom sem kell, hogy amiket Louis komolynak gondol, az, másnak teljességgel komolytalannak. Úgy hogy, miközben rohant be velem a házba, a Barbie Girlt énekelte.

-Végállomás, köszönjük, hogy velünk utaztak. Viszont látásra. –tett le az ágyban.

-És akkor, most itt hagysz a viszont nem látásig?! –néztem rá nevetve.

-Nem. Most feléd mászok, és köszöntelek, az utolsó napon, ebben az évben. –és azzal felém nehezedett, miközben én a nyakán átfontam a kezem, és megcsókoltam. Hát, jól kezdődik az év utolsó napja, az, biztos.

***

Már mindennel kész vagyok, és már csak a kanapén ülünk, nézzük az idiótábbnál, idiótább műsorokat a TV-ben, és röhögünk. Louis lazára vette a figurát, egy kényelmes farmer, és egy pulcsi. Én kissé elegánsabbra, mert gondoltam, elmegyünk majd sétálni. Pontosabban, egy csinos egybe ruhát vettem fel, hozzá egy magas sarkút és egy bőrdzsekit, illetve egy koponyás nyakláncot.

-Akkor ugye majd elmegyünk sétálni?! –néztem rá nagy szemekkel.

-Persze-persze. –mondta, majd röhögött az újabb poénon.

Kösz a figyelmet, így utolsó napra, kedves. Még megnéztünk két filmet, mikor kivonultunk az udvarra, hogy láthassuk a tűzijátékot.

-Kezdek fázni. –húztam magamon össze a kabátomat.

-Én nem. –nézett rám, majd mögém lépett, és átkarolta a derekam. –És 3.

-2.

-1. –mondtuk egyszerre, majd mit sem törődve a hideggel, a körülöttünk feljövő színes alakokkal, megcsókolt.

Életem harmadik Éjféli-csókja, és hihetetlen jó érzés. Nem mondom, hogy más, mint egy átlagos csók, de valamivel még is csak jobb. Hiszen, én mindig is úgy tartottam, hogy amilyen vagy az Új Év első napján, olyan leszel a többin is. És, mivel most éppen Louist csókolom, valószínű, hogy kábult leszek, boldog, és olyan „wáááááááá” hangulatom lesz.

-Boldog újévet. –tűrt el egy hajtincset az arcomból, majd újra megcsókolt.

-Úúúú, oda nézz.! –mutattam az egyik hatalmas, kör alakú piros-lila-kék színkavalkádos tűzijátékra. –Olyan szép.

-De nálad nem szebb. –csókolt bele a nyakamba.