6.fejezet

Túúúúúúúúúl a 20.000-res megtekintésen, 14 rendszeres olvasó és 7komiiii.!!! Hát valami zseniálisak vagytok Bábujkáim♥ Annyira, de annyira imádlak titeket, hogy attól, még a hideg is kiráz! És, bár a többséget, sajnos nem ismerem, még is olyan, mintha ismerném Őket, és minden egyes kommenttel lelket öntenek belém és bíztatnak, hogy folytassam az írást, és ezt nagyon de nagyooon megszeretném Köszönni NEKTEK.! Nagyoooooon ImádomazOlvasóimat♥♥

Lizzy: hát, nekem a korcsolyázáshoz, csak jó emlékem fűződik.:'D Ésss kökiim♥

Dóra: Hát igen, rossz fát tett a tűzre. Valóban, nem ment túl sokáig a játék... ♥

Veronika: Köszönöm szépen, nagyon de nagyon aranyos Vagy.! :Đ♥

Hope: Igen tudom, és nagyon szépeeen kökiim♥

Lena: Egyébként én is;) Hááát, lesz majd folytatása.xĐ

Fanni: Kökiiim szépeen♥ Hát igen, eléggé hogy is modnjam... érdekes látvány lehet.xĐ
Roxi. Kökiiim szépen Drága.:Đ♥ Hát igen, de majd minden kiderül, hamarosan.!

-Miért nem lassítottál, mikor kértem?! –nézett rám szemrehányóan, ám még mindig nevetve.

-Tudod, egy jó tanár, sosem teljesíti a tanítvány kényes igényeit. –mondtam nevetve.

-Akkor ezt neked Tanító néni.! –mondta, majd lehúzta a fejemről a sapkámat, és egy adag jeget nyomott a fejemre, ezzel tönkre téve a hajamat.

-Hülyeee gyerek.! –mondtam, és elkezdtem csikizni, mire Ő egész egyszerűen röhögni és visítozni kezdett.

Majd magához húzott, és elkezdett szorítani, amilyen erősen csak tudott, én meg kapálóztam, mire Ő még mindig a hajamat baszogatta. Én ütni kezdtem Őt, mire Ő is ütött engem:

-Ugye tudod, hogy nem szabad bántani a lányokat?! –néztem rá.

-Akkor a lányoknak sem szabad bántaniuk a fiúkat.! –mondta komolyan.

-Aha, persze. Majd talán egy másik életben.! –mondtam nevetve.

Ezen egész egyszerűen csak mosolygott, nem válaszolt semmit. A mosolya egyszerűen elvarázsolt, olyan aranyos volt. Illett az arcárhoz. Ahogy kivillantak fehér fogai a mosolya alól, egyszerűen elképesztő. És azok a szemek… Azokkal egész egyszerűen gyilkolni tudna. Sokkal helyesebb, mint felvételeken, vagy képeken. Egyszer csak, akaratom ellenére, közeledni kezdtem felé, Ő még mindig mosolygott, bár kicsit visszavett az 1000wattos mosolyából, egyre komolyabb lett, ahogy én is. Már éreztem a meleg leheletét az ajkamon, és pont a szemébe néztem. Nem tudtam, hogy megtegyem-e vagy sem. Nem mertem, legszívesebben fölpattantam volna, és kirohantam volna a világból, de akkor olyan történt, amire nem számítottam. Ő csókolt meg engem. Egyáltalán nem volt erőszakos, inkább gyengéd, és érzéki. Egy másodpercet sem várt, csak csókolt, nem „kérdezve” semmit sem, hogy akarom-e vagy sem. Akartam a csókját, nagyon is. Ajkai puhák voltak, közelebb húzott magához, és hajamat simogatta. Két perc múlva leesett, hogy mit is csinálunk, és hogy ezt lehet nem kéne, ezért gyorsan ellöktem magam tőle és leültem a jégre.

-Bocsánat. Nem tudom mi ütött belém. Én csak… -kezdett magyarázkodni Louis.

-Nem semmi, én sem voltam magamnál. –feleltem sokkolva.

-Mennünk kéne nem,! –kérdezte. Én csak bólintottam egy aprót.

Engedtem, hogy Ő menjen ki előbb, nehogy újra elessen. Csendben húztuk a cipőnket, és az út is ugyan így telt, ám, mikor látta, hogy nem arra kanyarodik amerre kéne, akkor furcsálltam a dolgot:

-Louis, rossz irányba mész… -kezdtem, mire Ő egész egyszerűen bekapcsolta a magnót, és azt hallgattuk egész úton.

Említenem sem kell, hogy mennyi olyan dalt játszottak, amitől simán öngyilkos lettem volna. Borzalmas hova süllyedt a mai világ. Ma már tényleg, szó szerint mindenkiből lehet „sztár”. Az nem érdekes, ha semmi hangja sincs, vagy éppen még a playbacknél is olyan rosszul tátog, hogy az már fáj, de mivel jól néz ki, ezért sztárt kell csinálni belőle, ezzel elnyomva az igazi tehetségeket. Vagy éppen valaki kimondottan tehetséges, és még ó is a külseje, de a média egész egyszerűen elrontotta Őt/Őket. Nem egy „ex-kedvencemmel” voltam/vagyok így. Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy megérkeztünk egy helyre, ami fogalmam sincs, hogy hol van, de mikor megláttam, azt hittem, hogy elalélok.

Egy elhagyatott vasúti sínekkel rakott mára már földes út, a fák hatalmasak, és mindegyik az ősz színeiben ragyog. A leveleik egy részét már lehullajtották, de a nagy része még fent vannak a fákon. Gyönyörű. Két fa között volt egy kis pad, ahova egyből odarohantam, és leültem, s csak csodálni kezdtem a tájat. Louis nem sürgette magát, kényelmesen lépkedett felém, lábával elsöpörve az útban lévő leveleket, majd mikor odaért hozzám, fogta magát és leült mellém. Hosszú ideig ültünk ott szótlanul, végül Ő törte meg a csendet:

-Tegnap miért akadtál ki? –nézett rám.

-Nem érdekes. –feleltem.

-De nekem az. Nagyon rossz volt, hogy sírni láttalak. Mi történt?!

-Harry.. –kínomban nevetve mondtam a nevét, és lehajtottam a fejem, hogy hajam eltakarhassa arcomat, hogy ne lássa, ahogy esetlegesen sírok.

-Mi van vele?

-Hát, amit mondott, hogy minimum már 20 barátnője volt. Ez egyszerűen undorító. Louis, Ő még csak 18 éves.! –ránéztem, szerintem eléggé eszelős tekintettel- Oké, híres, de akkor is, max ez alatt a két év alatt 5 barátnője, lehetett volna, ha nagyon akarja váltakozni, de mikor kezdett el csajozni, hogy már hogy az Ő szavait idézzem „Minimum 20” volt?!

-Hát, Harry egyszerűen ilye. Mindig is ilyen volt…

-Nem, nem ilyen volt.! Én nem így ismerem Őt, hogy bárkit is hülyítene. Nem. Ő z én rendes kisöcsém… -mondtam zokogva, mire Louis átkarolt, és a hátamat simogatta.

-Luce, -államnál megfogott és maga felé fordította a fejem, letörölte könnyeim, hogy rendesen a szemembe tudjon nézni- Nem az, zavar, hogy ki maradtál az életéből?! Hogy, bár a nővére vagy, de igazából nem is ismered Őt?

-De, igen, lehet. Nem tudom. Ez egyszerűen sok nekem. Hogy apám megint fogja magát és lelép, megjelenik Harry, hogy költözzek ide, aztán véletlenül találok valamit, amit nem kéne, és egyszer csak ez történik.! Én nem ezt a tempót szoktam meg.! –fakadtam ki.

-Tudod, egyszer mindennek eljön az ideje. Ma még azt mondod, hogy ez túl gyors neked, de holnap lehet, azt fogod mondani, hogy ez már túlságosan is lassú. Luce, figyelj. Tök mindegy mit tesz eléd az élet, de mindig csak rúgd félre, és mosolyogj. Hisz, ki tudja, mikor jön el Az a Nap, amikor minden helyre áll. Vagy, ha ez az elv nem tetszik, van másik is, „Rossz napod volt? Mosolyogj. Hisz a holnap úgy is rosszabb lesz a mánál.!”

-Olcsó, FaceBook-os poénokkal, nem igen fogsz velem előrébb jutni, bár egy leheletnyi igazságalapja van. –mondtam.

-Akkor térjünk el a virtuális idézetektől, és emberektől. Most itt vagyunk, és most olyat mondok, amit én magam gondolok. Tök mindegy, hogy most mi van, ki bántott meg, vagy éppen ki nem. Hisz, gondolj csak bele.! Minden ember, és minden változik, MINDIG. És ezt sose felejtsd el.! Lehet, hogy ma még valakinek semmit sem jelentesz, de lehet, hogy holnap Te fogod valakinek a Mindenséget jelenteni.

-Tudod Louis, ahhoz képest, hogy mennyire hülye vagy, ahhoz képest nagyon bölcs is.

-Hát igen. Tudod, mit szoktak mondani…

-Mit?

-Nem tudom. Azt hittem, hogy Te tudsz majd valamit. –mondta, mire mindketten elnevettük magunkat.

-Igazából, tudok valamit. „Azt mondják, hogy én fél hülye vagyok… Hehe.. Jó tudni, hogy egy fél hülye, nem teljesen idióta.”.

-Hmm.. ott a pont. –mondta, majd ismét kitört a csend.

Kivételesen élveztem, hogy csend van, bár nem szoktam szeretni, mert akkor egész egyszerűen az emberek felnagyítják a problémáikat, esetleg, valakiből akkor tőr ki a paranoia. Vagy, akkor jön rá, hogy mennyire egyedül van. És én most azt éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül, mert itt van mellettem Louis, aki még mindig ölel, és mást nem is akarok, csak azt, hogy Ő öleljen, vele lehessek, és kisírhassam magam a vállán, hogy mondjon valami ilyen bölcsességet.

Már vagy egy órája ülünk csendben, és már kezd zavarni, mert kezd előtörni belőlem a paranoia. Haha. Önmagam iróniája vagyok, ez azért eléggé vicces nem?!

-Amúgy, mi ez a hely?! –kérdeztem. –Valami jól bevált csajozó trükk?

-Ez csak természetes Luce. Általában mindig ide hozom azokat a lányokat, akik a legjobb barátom nővére, és elkezdett tanítani korizni. –erre mindketten elnevettük magunkat. –Egyébként meg, általában ide szoktam jönni, lenyugodni.

-ezt, hogy érted?!

-Tudod, imádok a fiúkkal lakni, de néha kiborítanak. Kiabálnak egymással, vagy velem, és sokszor vagyok azon a szinten, hogy most lépek ki a bandából, vagy éppen elmegyek onnét minél messzebbre, olyan messzire, amilyenre csak tudok, és általában olyankor szoktam idejönni, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Általában olyankor itt szoktam lenni akár 3-4 órát is, és mire hazaérek, addigra mindannyian idegesek szoktak lenni, hogy hol voltam, mit csináltam, és hogy nagyon sajnálják, amiért kiabáltak.

-Ez aranyos.

-Hát igen. Tudod, attól, hogy én vagyok a leghülyébb, azzal együtt, talán az egyik legérzékenyebb Niall után. Nem tudom, hallottad-e de a szüleim 1 éve váltak el, és nem éppen barátságban. Nagyon sokat kiabáltak, és ha valakik veszekednek, ösztönösen rossz érzésem lesz.

-Sajnálom.

-Ez van. Vagy éppen akkor is jó, mikor szakítottál a barátnőddel, vagy a Te esetedben barátoddal. Olyankor, ezen a helyen át tudom gondolni, az egész kapcsolatunkat és hogy mi miért történt. És sok órás gondolkodás után, rá szoktam jönni, hogy mit is rontottunk el. És olyankor, általában mosolygok, és rájövök, hogy jobb volt valóba ez a szakítás.

-Hát igen. Ezt az átgondolós dolgot adom. Mikor szerelmes az ember, elvakítja az a bizonyos „rózsaszín köd” a szemét, és semmit sem lát. A másik elveszi az eszét, és egyfolytában csak Rá gondol, mindenféle nyálas zenéket hallgat, amitől egyébként meg bolondulna.

-Teljes mértékben igazad van. Szerintem indulnunk kéne. Már délután 1 van.

-Ezt nem mondod komolyan?! –kérdeztem már nevetve.

-De igen, és ehhez képest 7-kor indultunk el.

-Jó, akkor tényleg induljunk.! –mondtam nevetve, felpattantam a földről, és elindultam a kocsi felé.

Az út felénél Louis megragadta a karom, és megpörgetett. Elkezdtünk táncolni, bár tény és való, hogy végig hülyültük az egészet, de se baj.

-Nagyon megtisztelő volt Önnek táncolni.! –hajoltam meg.

-Magácskával is roppant felemelő volt.! –utánozta a mozdulatomat, majd nevetve beszálltunk a kocsiba.

Most az út habár, már mindketten, nagyjából boldogok voltunk, és felszabadultabbak, még most sem, szóltunk semmit sem egymáshoz. Szerintem, még egyikünk sem érti azt, ami történt a koripályán. Egyszer majd csak rájövünk, és talán benő a fejünk lágya.

5.fejezet

Hát, bár nem lett meg a 6komi, ami miatt kicsit szomorú vagyok, de kökiim a 4komit illetve a 16 szavazást♥ És így 'inspiráció' képpen, itt van a következő rész.:ĐĐ♥ És tudom, hogy a kép amit kitettem, nem a szereplőimet ábrázolja, de nagyon illik a fejezet 2.feléhez, de majd meglátjátok;)

Lizzy: Hát igeeen szeressük Zaynt♥ És igen, majd egyszeeeeer, de addig még nagyon sok minden fog történni;)
Dóra: Jaaaj kökiim szépen, nagyon aranyos vagy♥

Veronika: Kökiiim szépen.:$♥

Hope: gyereeee is.:D Köszönöm szépen, mindig jó olyan kommenteket olvasni,ahol látom, hogy azt 'mondják' ez a kedvencük, és ez nekem növeli az egom, ami kezd kifejlődni, szóval vissza kell vennem..ĐĐ És kökiiim szépeeen♥

-Hali csajos.! –mondta mosolyogva.

-Hello, fiús. –mondtam.

-Mit csinálsz?! –kérdezte.

-Zenét hallgatok, és bámulok ki a fejemből, de ehhez hozzá tartozik, hogy még egy kicsit gondolkodok is. –válaszoltam, mire Zayn leült mellém.

-Az jó dolog. Jöhetek én is?!

-Ez csak természetes.! –mondtam, hátra dőltem, majd visszakapcsoltam a zenét.

Miután lejárt a köbö 7perces szám, Zayn felült, és hitetlenkedve nézett rám:

-Már, értem, hogy miért mondtad ránk, hogy ’egész jó’.

-Köszönöm, hogy rájöttél, eme fantasztikus dologra.! –mondtam nevetve.

-Gyere, menjünk le, mert Harrynek valami nagy bejelenteni valója van.

-Rendben van.! –mondta, majd felkeltem az ágyamról.

Lefelé menet megbotlottam, de szerencsémre Zayn elkapta a kezem, és jól kiröhögött. Levágódtam a kanapéra, és végül a fiúk is megjelentek, és Harry beállt, amolyan sokat mondó, hegyi beszéd lesz itt stílusban középre.

-Szóval, arra gondoltam, mivel úgy is mindjárt itt lesz a Halloween, miért ne, tarthatnánk, egy Halloween-i bulit?! Jelmezekkel, rémisztő ételekkel, hátborzongató díszítéssel.

-És ezt még is hol?! –kérdezte Paul, mivel hogy, az ilyen naaagy bejelentésekkor Ő is kell.

-Kibérelnénk egy helyet, vagy itt.

-De akkor ti takarítotok.! –mutatott ránk Paul.

-Jó, akkor Liam, Te ma megnézed a neten, hogy milyen épültek kiadók. Egyéb kérdés?!

-Hányadika van?! –nézett rá nagy szemekkel Niall.

-Mivel, ma péntek van, ezért pontosan ma két hét múlva lesz a buli.! Addigra hívjuk meg embereket, és szerezzünk be remek jelmezeket sminkkel.! Vagy, álarccal, de az nem lenne olyan muris.! –mondta testvérem.

-Harry, gyere ide egy kicsit.! –hívtam magamhoz, mire megfogtam a homlokát. –Jó, nem forró, akkor ezt most komolyan gondolod?

-Jah. És eldöntöttük, hogy lesz egy álarcos bál is valamikor. –mosolygott, majd összepacsizott a fiúkkal.

-És ezekre nekem is, muszáj lesz mennem?!

-Naaaa, Luceee, légyszííííííí.! –nézett rám kiskutya szemekkel Louis.

-Jó. Egyéb óhaj, sóhaj és egyéb?! –néztem körül.

-Igen.! Játszunk valamit.! –mondta Louis.

-Még is mit?! –kérdezte meggyötörten Zayn.

-Nos, mivel Luce, még nem ismer minket annyira, és mi sem Őt, ezért mi lenne, ha játszanánk egy kis, Felelsz vagy Mersz-et One direction stílusban?!

-Az még is, mit takar magába?! –kérdeztem.

-Akármit kérdezünk, vagy mondjuk, hogy tegyél meg, és te nem teszed meg, akkor nem csak le kell venned egy adott dolgot magadról, hanem még meg is kell húznod egy poharat, amiben nem tudni, hogy ecet van, vagy pálinka. –mosolygott rám Louis.

-Ti betegek vagytok.! De legyen.! –vontam vállat.

Végül is, miért ne?! Hadd éljék ki az ártatlan gyermekkori vágyaikat.

A játék elkezdődött. Középen az üveg, az asztalon a poharak. Louis megy körbe és számolja ki, Liamre jut a sor, és Ő pörget, Ő Harryt pörgette:

-Nos Harold, felelsz vagy mersz,!

-Felelek.! –mosolyogta.

-Jó, akkor mond el nekünk, hogy mennyi csajjal jártál egész életedben. –Harry ezen elgondolkozott egy kicsit, majd talán számolt (!!) és már felelt is.

-Minimum hússzal. –vonta meg a vállát. Mikor ezt meghallottam, egész egyszerűen felálltam, tarkón vágtam, majd megfogtam a haját.

-Fiúk, ha most megbocsátotok, nekem lenne egy kis dolgom Harryvel. –mondtam, és ki húztam a kertbe. -20 lány?! Mi vagy Te?!

-Most miért Luce?!

-Mert a lányok, nem valami olcsó játékszerek, amikkel kedved szerint dobálózhatsz.! Tudod, lehet furcsán, hangzik, de nekik is vannak érzéseik.!

-Jaaj Luce, ugyan már, miért veszed ezt ilyen nagydobra?! Neked hány pasid volt már?!

-Most nem ez a lényeg.! Hanem, hogy ez teljességgel gusztustalan viselkedés, a lányok nem zoknik, hogy havonta váltogasd Őket.! Nem gondolsz bele, milyen lehet egy lánynak, ha megcsókolod, vagy éppen ágyba viszed, és fel sem hívod, és azt látja, hogy valaki mással vagy?

-Jaaaj, Luce, hagyd már ezt.!

-Nem Harry, nem hagyom.! Ha nem tanították meg Neked, hogy hogyan kell viselkedni, majd én megtanítom.! –mondtam.

-Jaaj, még is mit hiszel,! Ki vagy Te nekem?! –mondta flegmán.

Szavai nagyon fájtak. Hogy még is kije vagyok? Az, aki végig szenvedett miatta 12 hosszú évet. Az vagyok, aki egy szó nélkül is bírta a megaláztatást, és azt, hogy senkije sem volt.

-Igazad van Harry. Én nem vagyok neked senkid, főleg nem a nővéred.! Jobb is lesz, ha holnap elmegyek.! –mondtam, és beviharoztam, Ő jött utánam.

-Luce, én nem úgy értettem.! –mondta a lépcső alján, még mindig flegmán.

-Persze, mert általában a fiúk sosem „úgy” értenek semmit.! –mondtam, majd felviharoztam a szobámba, magamra zártam az ajtót, a fülhallgatómat a fülembe tettem, és csak sírtam.

Egész este csak zörgött az ajtóm, hasonlókat hallottam, mint ’Luce, én tényleg nem úgy értettem. Ne haragudj’ ’Gyere már ki drága, Szeretlek’ de volt közte olyan is, mint pölö ’Naaa gyere ki csajoooos, és akkor megnézheted a tükrömet’ vagy ’Gyere ki, és veszek neked egy teknőst’. Ami azt illeti, itt majdnem kimentem, de mégsem. Az ágyam túlságosan is csábítónak tűnt ahhoz, hogy kiszálljak belőle. Így, mint oly sokszor, most is sírva aludtam el.

***

Reggel nagyon korán keltem, és összepakoltam a koris cuccomat, hogy egy kicsit újra ki tudjam levegőztetni a fejemet, mert hát, hogy őszinte legyek, most rám fér egy kis ’megtisztulás’. Nem volt kedvem a ruhával bajlódni, ezért a tegnapi ruhámban mentem el, a hajamat kifésültem, és oldalra fogtam, illetve tettem fel egy kisebb sminket, meg a szürke sapimat is felvettem.

Próbáltam a lehető leghalkabban lemenni, és sikerült is volna, de valaki hátulról elkapott, és betakarta a szemem, és valami eszméletlen hülye hangon megkérdezte, hogy ki is Ő:

-Tudom, hogy te vagy az Tomlinson. –mondtam és megfordultam, így vele szembe voltam.

-Hova, hova ilyen sunyin?! Csak nem megszökni próbálunk,!

-Éééén?! Csak néha, de most kivételesen nem. És, ha megbocsátasz, szeretnék menni. –mondtam, de Ő elkapta a csuklómat.

-Nem. Ilyenkor veszélyes az utcán egyedül. Majd én elviszlek. –mondta és végig a szemembe nézett, majd megfogta a kocsija kulcsait és már indultunk is. –Mit keresünk a koripályánál?!

-Képzeld csak, disznót, szerinted mit?!

-Azt hittem, egy szarvút.

-Csak fogd be, és menjünk.! –mondtam idegesen, majd kiszálltam a kocsiból.

Elindultam befelé, és Louis lihegve jött utánam, ugyan is, én, ha elhatározom magam, akkor nagyon tudok menni. Ez van. Megszoknak, vagy megszöknek. Lehet választani. Leültem a lelátótérre és elkezdtem bekötni a korim, majd azt vettem észre, hogy Louis is húz valami kéket a lábára:

-Te meg mit csinálsz?! -néztem rá kérdőn.

-Mégis minek látszik?! Szamarat fejek. Szerinted? –felelte flegmán.

-Fel akarsz jönni a jégre?!

-Gratulálok, ön megnyerte a Lottó eheti főnyereményét.!

-Segítsek,!

-Még is miben?

-Rossz nézni is, ahogy kötöd a korcsolyát, és hogy ha így akarsz felmenni a jégre, olyan szinten hatalmasat fogsz zakózni, hogy azt Amerikában is fogják hallani.

-Persze, mert Te jobban tudod?!

-Igen. –feleltem, letérdeltem elé, és elkezdtem bekötni a fűzőt.

Elég nagy gyakorlatom volt már ebben, és tudom, hogy milyen, amikor a kori nem tartja rendesen a lábunkat. Valami borzasztó érzés. Össze-vissza remeg a lábad, nem bírsz felállni sem, és azt érzed, hogy mindjárt hátra esel. Viszont, az sem jó, ha nagyon szorosra kötik meg, mert akkor nagyon töri a lábunkat, és az is eléggé kellemetlen, főleg, ha olyan szinten sokat korcsolyázik valaki, mit én. Több órán keresztül olyan korcsolyában lenni, ami töri esetleg a bokádat, vagy a lábfejedet nem éppen a legkellemesebb dolog:

-Kész. –mondtam, majd felálltam és elindultam fel a jégre. Mikor láttam, hogy mit szerencsétlenkedik a gyerek, odamentem hozzá –Segítsek?!

-Nem kell, egyedül is menni fog.! –makacskodott.

-Hát jóóó. –feleltem, majd elindultam.

Kivételesen nem kapcsoltam zenét, hogy halljam, mikor és mekkorát fog majd zakózni ez a srác, és egy 10 perc múlva beigazolódott az elméletem, egy hatalmas puff, és egy ’Jaaaj’ hallatszott a csarnokban. Odanéztem, és láttam, hogy Louis a hátán fekszik, és alig bír felkelni, mire én odasiettem:

-Te jó ég, Louis. Rendben vagy?! Nem ütötted, meg magad nagyon?! –nem válaszolt semmit. Louis.! Hallod, embeer, kelj már fel.! –még mindig semmi. –Louiiiiiis.! –ütögettem, meg mindent csináltam, mikor egyszer csak elkapta a kezem és maga mellé rántott a jégre. –Te szemét.! –röhögtem.

-Felsegítesz?! –nézett a szemembe azokkal a gyönyörű kék szemeivel.

-Persze. –röhögtem ki, majd felálltam, és felsegítettem. –Tudod, mit fogd meg a kezem.!

-Mi?! Még is miért?!

-Esetleg, hogy segítek neked?!

-Oké. –mondta, majd megfogta a kezem.

Nagyon lassan mentünk, de szó szerint, mikor elkezdett felgyorsítani:

-Ugye tudod, hogy megint el fogsz esni,!

-Nem én.! –húzta ki magát.

Nem mondtam semmit sem, csak hagytam, had menjünk gyorsan, de ha gyorsan akart menni, akkor nem is lassítottam, mikor kértem. Ha tanárt játszok, akkor had játsszam már rendesen, na.! A következő pillanatban Louis megbotlott, és hátra esett, ezzel rántva engem is, így ketten feküdtünk a hideg jégen, és röhögtünk a másikon…

4.fejezet

Huhh... hát hamar összehoztátok a 6komit, aminek roppant mód örülök.:ĐĐ♥♥ Ht és mivel összejött, ezért itt is van a friss. Remélem ez is tetszik majd♥

Doriszka: Honnan érezted,! :O

Lizzy: 1. te csak ne fantáziájj az én törimmel, mert tegnap is lelőtted a poént... Amúgy, muhahhaa.! még nem tudsz Te semmit.! Muhahaha.!

Veronika: Nagyon aranyos vagy, kökiim szépen♥

Dóra: Hát igen, az Én.. akarom mondai a Mi Louisunk..:$ Jaaj kökiim szépen, aranyos vagy♥

Lena: Elnézem, de csak mert szülid volt. akkor már itt is: Boldogoooot.♥ Kökiiim♥

Roxii: Kökiim szépen♥ 

Reggel furcsa mód az ágyamban ébredtem, viszont a tegnapi ruhámban. Na mindegy is. Lementem, és nem találtam senkit, csak egy cetlit a hűtőn: „Elmentünk egy interjúra, nem sokára jövünk. Harry.xx
U.i: Niall üzeni, van mekis kaja a hűtőben”

Kinyitottam az ajtaját, s lőn, tényleg ott volt egy zacskó tele kajával. Betettem a két hamburgert és a sült krumplit a mikroba, hogy megmelegítsem, addig én bekapcsoltam a tévét. Nem ment semmi érdekes, és pont kész is lett a kajám. Leültem a kanapéra, és rá kellett, hogy jöjjek, a Disney csatornára kapcsoltam. Remek. Utálom ezeket a kis ugrabugráló kis sztárocskákat. Valami Királyi Páros ment benne, és pont akkor kezdődött. Beleharaptam a szendvicsbe, de azonnal ki is köptem, mert röhögnöm kellett, mert kiderült, hogy ez egy Mitchel Musso sorozat, és Őt szeretem. A főcím dalára akaratlanul is táncolnom kellett egy kicsit, mert fülbe mászó dallama volt, és tetszett. Ezt valószínűleg rendszeresen fogom nézni.

Miután végeztem a kajálással, felmentem a szobámba, és próbáltam hasznosan eltölteni az időt. Nem sikerült. Ara a döntésre jutottam, hogy megkeresem Harry szobáját.

Nézzük csak, 8 szoba van a házban, abból 2 vendégszoba, és egy az enyém. Sok sikert. Az első kettő, ahova benyitottam, pont a vendégszoba volt. A harmadikban, túlságosan is nagy rend volt, ezért levontam, hogy az Liam szobája. A következőben hatalmas kupi, pizzás doboz itt, Nando’s-os zacskó ott, és egy hatalmas Ír zászló a falon, ez Niallé. Az ötödikben, volt néhány tükör, hajzselé, és hatalmas nagy kupi, Zayn szoba. A hatodik Louisé volt, hogy ezt honnan tudom?! Onnan, hogy ott is kupi volt /csak Liam a rendes srác/, és a falára volt felragasztva néhány kép, két lányról, és mindkettővel ő van. Az egyiken, egy szőke hajú lánnyal van, akivel hülyülnek, és egy ’H’ betűt formáz a kirakás, a következőn egy gyönyörű barna hajú lánnyal van, és az övé egy ’E’ betűt formáz. Húgai lehetnek, vagy talán volt barátnői, nem tudom, mert egyiknél sem láttam ’csókolózunk, és magunkat fényképezzük’ képeket. Pedig az egy alap kép, a pároknál. Na mindegy. Az utolsó volt Harryé. Most nagyon meg fogtok lepődni, de ott is rumli volt.! Mily meglepő. Az Ő fala is körülbelül úgy nézhetett ki, mint az enyém, annyi különbséggel, hogy az övé nem volt annyira rendezett.

Csomó fényképen lányokkal van, olyanokkal is, akiken ’I Love 1D’ póló van. De aranyos, közös képeket is kitesz, amiket a rajongóival csinált. Ez az én testvérem. Utána jött néhány olyan, amelyikeken a fiúkkal és különböző hírességekkel van. Aztán jöttek azok, amiken kicsit kiakadtam. Családi képek. A legtöbbön Ő van és anyu, meg egy idegen férfi, aki valószínűleg anya férje, barátja, ki tudja. Pár kép a nagyszüleinkről, macskákról, Harryről rengeteg kis kori kép. Ami a legjobban fájt, hogy apa és én egyiken sem voltunk rajta. Vagy is, de.! Találtam egyet. Mosolyogva mentem oda, hogy láthatom, még is csak szeret engem, de amikor megláttam, azt hittem, hogy ott esek össze. Letéptem a falról, és zokogva estem rá az ágyra. Négyen vagyunk rajta, miközben mosolygunk, csak, hogy apa és az én képem kicsit sötétebb volt, és mikor megfordítottam, egy írást találtam rajta: „Ne feledd sose, ez soha többet nem jöhet létre, hogy mi, így négyen együtt legyünk. Apa Lucet választotta, mert Ő a kis kedvenc, akit mindenki szeret, mert Ő okos és szép. Soha nem fogom szeretni Őt, és nem is fogok megbocsátani neki, amiért elválasztott minket. Utállak, Luce Styles.!”

A sorok, úgy érintettek, mintha egy bomba robbant volna fel bennem, és a szívem megszakadt. Miért?! Harry, ha tudnád, hogy mi is történt igazából, nem így állnál hozzá a dolgokhoz. Miért?! Ha tudnád, hogy apa folyton folyvást csak rólad tudott beszélni, hogy velem mit csinált, sosem írtál volna ilyet.

A képet ledobtam az ágyra és felviharoztam a szobámba, és gyorsan átöltöztem. Egy fekete csőnadrág, fehér póló, amin egy száj volt, amiből szögek lógtak ki egy bőrdzseki és egy fehér cipő. Sminket kivételesen nem tettem, mert úgy is lesírnám.

Megfogtam a korcsolyás cuccomat, és már indultam is, fülesemet is eltettem, mert most szükségem van rá. Egész úton Marilyn Manson szólt a fülemben, és mikor odaértem a nagy koripályához, kifizettem a belépődíjat, úgy körülbelül négy órára. Azonnal felvettem a korcsolyámat, és mentem is a jégre.

Mint mondtam, azért is szeretem ezt a sportot csinálni, mert mikor itt vagyok, a hideg kitisztítja az agyam, hülyén fog hangzani, de megvilágosodok, és szinte minden új értelmet nyer. Itt ön magam lehetek, azt csinálhatok, amit csak akarok. Éppen felugrottam a levegőbe, és ott megfordultam párszor (húh, ezt köbö másfél évig gyakoroltam/, majd leértem, mikor hívtak. Harry volt az. Most, ha nem akarok sírni, és felidegesíteni magam, akkor nem eszem fel. Kinyomtam. Újra hívott, azt is kinyomtam. Megint hívtak, de most csak egy számot mutatott ki, nem tudtam, ki lehet az, ezért felvettem, és oldalt a palánknál megálltam:

-Haló?

-Luce, te vagy az?! –kérdezte egy ismeretlen hang.

-Igen, de Te ki vagy,! –kérdeztem én is.

-Zayn vagyok. Figyelj, hol vagy, mert Harry már nagyon ideges, hogy mi lehet veled és.. –nem engedtem, hogy befejezze a mondandóját, mert kinyomtam, de azért elmentettem a számát, hogy tudjam, mit nem szabad fölvenni.

Még vagy 3órán keresztül ott voltam, majd, mikor vettem vissza a cipőm, egy férfi és egy nő állt meg előttem. Nem lehettek túl idősek, maximum 35-40 évesek, és mivel gyűrű van az ujjukon, valószínűleg házasok:

-Jó napot, én Max Knight vagyok, Ő itt a feleségem Sindy. Láttuk, ahogy korcsolyázik, nagy ügyes.

-Luce Styles vagyok, kérem, tegeződjünk. –nyújtottam a kezem, amit Ők udvariasan elfogadtak.

-Akkor Luce, nagyon ügyes vagy. Van benned tehetség. Megkérdezhetném, mióta korcsolyázol,! –érdeklődött a nő.

-10 éves korom óta.

-És most mennyi vagy?!

-20 éves vagyok.

-Nem gondolkodtál még azon, hogy rendes, igazi műkorcsolyázó legyél?! A mozdulataid tökéletesek, gyengédek, és nem mellesleg gyönyörű is vagy, ami a zsűrit biztos megfogná. –ajánlotta Max.

-Nem is tudom.. Én az egyetemben gondolkodtam, de abban sem vagyok nagyon biztos. Még nem tudom én magam sem, hogy mit akarok. –feleltem.

-Azért, csak gondold át.! Itt a névjegyem. Ha nem is mennél versenyekre, amit mi nagyon bánnánk, fejleszthetnéd a tudásod, és esetleg Te is taníthatnál, így nem veszne kárba a tehetséged.! –mondták és felmentek a jégre.

Néztem Őket egy darabig, és be kell, hogy valljam, nagyon tehetségesek. És, ha az ilyen tehetséges emberek mondják rám, hogy jó vagyok, akkor lehet, hogy az úgy is van?! Hazáig egész végig ezen gondolkoztam, és eszembe sem jutott semmi rossz, és most vidám zenét hallgattam, ami nálam már jó jel. Nem gondoltam Harryre és arra a bizonyos képre, sem apára, sem anyára, sem semmi rosszra. Csak magamra, és erre a fantasztikus dologra.

Mikor beléptem a lakásba, Harryt láttam meg, aki a telefonját szorongatja, és kész letargiában van, és amikor meglátott, egyből felugrott a kanapéról:

-Jaj Luce, na végre.! –jött oda hozzám, és majd nem, hogy szó szerint a nyakamba ugrott –Annyira aggódtam miattad. Hol voltál,!

-Harry, elmentem egy kicsit körülnézni, max pár órára tűntem el, és nem egy hétre. És had mondjam el még egyszer, Én vagyok a Te nővéred, és nekem kéne Miattad aggódnom.!

-Jó, nem baj.! De hol voltál,! –mutatott a táskámra.

-tudod, Te azt nagyon jól. –kacsintottam, majd miután szóltam a fiúknak, hogy nem kell felkeresni az FBI-t, hogy keressenek meg, felmentem a szobámba.

A kis téglalap alakú papírt bámultam, és kattogott az agyam. Vajon megérné ez az egész nekem, És mi van akkor, ha elrontanának?! Amilyen spontán erővel odajöttek, lehet, hogy túl szigorúak, és vaskalaposak, és én az olyat nem szeretem. Jó, egy edző legyen szigorú, de ne egy diktátor. Nagyon sok sportoló az edzője miatt ment tönkre, és én ezt nem akarom. Igazából, nem is vagyok sportoló, csak egy lány, aki szereti korcsolyázni. Kopogást hallottam, mire egyből eltettem a kártyát, és szóltam, hogy bejöhet, az aki kopogott, és pár másodperc múlva, Zayn mosolygós arcával találtam magam szemben…

3.fejezet

Jáááááj drága Bábujkáim♥ Legyen egy alkunk oki?! Én akkor fogom hozni a részeket, ha az adott fejezetre meglesz a 6 komment. És ha megvan, akkor jn a következő. Benne lennétek,! ^-^ Ehhez a részhez, nincs túl sok hozzáfűzni valóm, de hamarosan már tényleg jönnek az izgalmas részek.:Đ

Dóra: Kökiim♥
Lena: Hát igen, ez egy ilyen vicces rész lett.:$
Veronika: Nagyoon szépen kökiim♥
Doriszka: Na mégis kit sejtesz?! bár ebben lehet nagy utalás lesz rá... és kökiim♥

Enikő: Kökiiim szépen♥ /egyébként én sem, csak a főszereplőm;)/
Lizzy: kökiim szépeeen♥

Őrjöngő és sikoltozó rajongók mindenhol. Olyanokat sikoltoznak, mint pölö ’Vegyél el Zayn.!’ ’Én leszek a leendő feleséged Liam.!’. Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de ez engem megijesztett. Harry odajött hozzám:

-Na mi van, miért feszengsz?! –mosolygott rám.

-Megrémisztenek a rajongóitok.! Olyan nem is tudom… elmebetegen néznek, és ez kiakaszt.! –néztem körbe, mire Harry egy hatalmasat röhögött.

-mondja ezt, a horror filmet vígjátéknak néző lány.! –kócolta össze a hajam.

-Igen. És nem mondtam volna, de Styles, én vagyok az idősebb.!

-Te is Styles vagy.! –mosolygott rám.

-Én a nővéred vagyok, engem nem olvaszt el a mosolyod.! –kacsintottam rá.

Egy kis idő múlva bementünk az épületbe, és a srácok az öltözőkben elkezdtek készülődni. Természetesen ott voltam velük, még akkor is, mikor átöltöztek:

-Ömm.. Luce, nem tudnál egy kicsit kimenni?! –néztek rám a fiúk, miközben a nadrágjukat akarták levenni, én meg felnéztem a telómból.

-Higgyétek el, nem tudtok nekem semmi újat mutatni, vagy ha még is, akkor megtapsollak titeket.! –mosolyogtam rájuk, mire Ők kicsit néztek.

-High-five.! –nyújtotta a kezét Zayn, mire én belecsaptam.

Végül is, előttem is átöltöztek, és én még rájuk sem néztek, és rájöttem, hogy most biztos sok lány lenne a helyemben. Na jó, ezt onnan tudom, hogy egyszer, mikor felnéztem a telefonomból, láttam Louis felsőtestét.. Oké.. jópasik.

-És, akkor lányok, most jöjjön a One Direction.! –mondta a pasas, mire a srácok felmentek, de előtte Harry megint oda jött hozzám.

-Vigyázz magadra.! –puszilta meg a fejem.

-Harry, nem kell ennyire aggódnod értem, már nagylány vagyok.! –kacsintottam, és összekócoltam a haját, melyet Ő egy egyszerű mozdulattal helyre tett.

Már vagy fél órája itt várok az öltözőben, hallgatom a zenét, és várom, hogy jöjjenek a fiúk. Fogtam a bátorságom, és kimentem. Kerestem Pault, de nem találtam, vagy is láttam, csak tuti, hogy nem tudnék oda menni hozzá. Mikor a sorra néztem, azt hittem, ott szúrom le magam. Minimum 5 órát még itt fogunk lenni. Jaj de jó. –gondoltam magamban.

Azt láttam, hogy Louis hívogat magához, mire én elindultam, de a testőrök, elállták az utam, mire én felvontam a szemöldököm, és Louisra mutattam, aki még mindig hívott, majd persze beengedtek.

-Mizu?! –kérdeztem tőle mosolyogva, és leguggoltam mellé.

-Őszintén?! Fáj a fenekem.! –sóhajtott, mire én hatalmasat nevettem.

-Tudod, egy ilyen nagy sztárnak, mint Te, ezt már meg kellett volna szoknia.

-Tudom, de néha már idegesít az, hogy folyton folyvást csak egyhelyben kell ülni.

-Nyugi, hamarosan vége.

-Jah, még 5óra.

-Ne szórakozz velem Tomlinson, hogy még 5órán keresztül itt kell lennünk.! –néztem rá dorgálón.

-Pedig de. –mondta nyugodtan. –És veled mizu?

-Megőrülök.! –kacsintottam, és már mentem is le.

Úgy döntöttem, hogy meglátogatok néhány boltot, hátha találok valami értelmeset. Végül is, találtam egy Starbucksot, és ott vettem magamnak kávét, és azt iszogattam, miközben eljött pár visongató rajongó, és mikor megláttak, lefagyott a mosoly az arcukról, összesúgtak, és elkezdtek a telójukkal fényképezni. Erre inkább nem ragálltam semmit, csak a szememet forgattam, és már indultam is a könyves bolt felé.

3órája vagyunk itt, és már vagy 5 könyvet begyűjtöttem magamnak, és azok közül kell választanom. Szerintem megveszem mind az ötöt. Egy könyv kifejezetten megtetszett, az a címe, hogy Mentsük meg Júliát! És nagyon tetszik az egész, mert a gimiben amúgy is sokat foglalkoztam Sheakspeare történeteivel és életével, és ez az új feldolgozása az Ő történetének, nagyon megtetszett. Éppen kijöttem a boltból, mikor szerelembe estem. De nem kibe, hanem mibe.

Ott volt előttem egy goth-rocker és mindenféle ilyen bolt, és én egyből bementem oda. Azt hittem, ideköltözök. Fűzős ruhák itt, acélbetétes bakancsok ott. Fantasztikus. Teljesen elmerültem az ’álomvilágomban’, és rájöttem, hogy kéne vennem, valami fűzős ruhát, mert igazából nincs egy sem. Kerestem itt, kerestem ott, találtam ezt, találtam azt, és végül, megszületett a végeredmény. Végül is, három ruhát vettem, mert kettőt fizet, hármat vihet akció volt, és megengedtem magamnak ennyit. Igazából mindegyiken hasonló a minta, meg a fazon de még sem ugyan az. Mikor kiléptem a boltból, Louissal találtam magam szemben:

-Hát Te?! –kérdeztem tőle.

-Téged kerestünk mindenhol.! –mondta aggodalmasan.

-De hát, csak pár perce jöttem be az üzletbe.! –mutattam a hátam mögé.

-Luce, fél három van.

-Hú, de elrepült az idő.! Na menjünk Loui-mui.! –mosolyogtam.

-Loui-mui?! Ez most komoly?! –nézett rám hitetlenkedve.

-Ne kérdezz, hogy jött, nem szoktam az embereket becézgetni, csak ha cseszegetni akarom őket. –dugtam ki rá a nyelvem.

-Akkor ezt most vegyem célzásnak, Lulu?!

-Ha még egyszer így mersz hívni… -’fenyegettem’.

-Akkor mi lesz Lulu?!

-Akkor semmi, Loui-mui.! –mosolyogtam rá, és egészen a kocsiig ezzel szívattuk egymást. –Na jó, elég lesz ebből Louis, agybajt kapok ettől.!

-Ahha, tehát megtörtél.! –villantott rám egy nyertes mosolyt.

-Én?! Soha.! –tiltakoztam.

-Pedig de.!

-pedig nem.!

-Pedig de.!

-Pedig nem.! –durcáztam, mire Ő felkapott a vállára és elkezdett velem pörögni, meg rohangálni, mire én csapkodni kezdtem Őt, ugye mondanom sem kell, hogy így vitt ki a plázából, és a legtöbb rajongó a szemével fojtogatott?! Ez a gyerek hülye. Mikor letett egész egyszeűen bordán csaptam.

-Aú, ez fájt.! –fogta az oldalát.

-Így jár, aki keresztül cipel az egész plázán.!

-Tudod, meg kéne köszönnöd, hogy nem kellett járnod, hanem én fáradoztam miattad.!

-Azonnal meg fogom köszönni, amint itt lesz a szemem előtt Marilyn Manson.! –kacsintottam, és beszálltam a kocsiba. –Harry, tudtad, hogy Louis egy elmebeteg, hülye állat?!

-Éééén?! Ugyan már, ez aljas rágalom.!

-Hát persze drágám, tudom, hogy normális vagy. –veregette meg Harry Louis lábát, aztán oda súgta nekem, hogy nem.

Otthon elraktam azokat a cuccokat, amiket vettem, és lementem a fiúkhoz, beszélgetni.

-Luce, akarsz valamit játszani,! –kérdezte nagy szemekkel Niall.

-Mit?!

-Süssünk Niallnek melegszendvicset.! A címe.! –mondta angyali mosollyal, aminek nem tudtam ellenállni, így csináltam mind az öt fiúnak, és persze magmnak.

Vacsora közben nagyon sokat nevettünk, meg témázgattunk, és rájöttem, hogy ezekkel, milyen élvezet lehet ’Felesz vagy Merszet’ illetve ’7perc a Mennyországban’-t játszani.

-Hééé, ki akar 7 perc a Mennyországbant játszani?! –kiáltott fel Louis. Ez gondolatolvasó vagy mi?!

Végül is mindenki belement, így én is vállaltam ezt a megmérettetést. Érdekes párosok alakultak ki, és elég érdekes dolgokat művelhettek ott bent abban a szűk szekrényben. Zayn forgatott, és itt mások a játékszabályok. Az a két ember megy be, akiket a pörgető pörget. Az egyik Louis volt, a másik én. Kész letargiában mentem vele. A sors keze, most nem rám mutatott.

-Nos, mit akarsz csinálni, ebben a fenséges 7 percben?! –kérdezte.

-Nem tudom. Te?!

-Nekem van egy ötletem.! –mondta kaján hangsúllyal és elkezdett csikizni, és mikor nem kapott semmilyen hangos vihogást, abbahagyta, és én kezdtem rá.

Hát igeeen… tanulságos dolog: Louis borzasztó hangosan tud vihogni, megjegyzés magamnak, soha többet nem csikizzük meg, mikor 7 perc a Mennyországban van. Miután elhallgatott, emberibb témára tértünk át:

-Ki a legszimpibb neked a bandából?! –kérdezte.

-Harry. –feleltem, szerintem logikusan.

-Rajta kívül?!

-Louis, egy napja sem ismerlek titeket, nem szeretek 1-2 nap alatt véleményt mondani egy emberről. Az nem az én reszortom.

-Értem. Luce, légy szíves, most ne mozdulj.!

-Miért ne?! –kérdeztem, de Ő csak a falhoz préselt, és közeledett felém.

Éreztem a lélegzetét az arcomon, ami meleg volt, s átjárta egész testemet, melybe belerázkódtam. Ajka épp hogy érintette az enyémet, megszólaltak kintről a többiek, hogy mehetünk vissza, mert lejárt az idő. Mivel nem szabad senkinek sem elmondani, hogy mi volt bent, ezért Ők sem kérdeztek, és mi sem, utaltunk semmire sem. Egész végig ezen a Louisos dolgon agyaltam, míg egyszer csak elkapott az álmosság, és elaludtam a kanapén.

2.fejezet

Waaaaa 7 komiiiii♥ Nagyoooon köszönöm, mikor megláttam  azt hittem, leesek a székről.! Hatalmasak vagytok.! ImádomazOlvasóimat♥ Igazából, hozzáfűznivalóm ehhez és a következő részhez, nagyon nincs, leginkább csak az, hogy az elején még kicsit lapos a sztori, de azért remélem majd mindenkinek tetszeni fog, és ígérhetem, hogy hamarosan beindul a történet, és már annyira várom, hogy olvashassátok.!♥

Daniella: Ennek nagyon örülök♥

Veronika: háát, még bármi megtörténhet;)
Lena: Kökiim szépen, Drága♥

Dóra: Ezt nagyon nagy örömmel hallom, és remélem ez is majd elnyeri a tetszésed neked is és a többieknek is;)♥
Lizzy: Kökiiim szépen♥ 

Dorszka: Kökiim szépen.:) Hát, ez a történet, során még sokat fog változni, de én már majdnem mindent tudok;)
Roxii: Roppant mód örülök, hogy elkezdtünk fészen beszélgetni.:Đ Hát igen, hamarosan kifog minden derülni, a korizással, és mindennel kapcsolatban;) Hát ha nem is teljesen, de egy pöppet valóban magamról mintáztam.:$

Mikor beléptünk a házba, eléggé fura látvány fogadott bennünket. Egy szőke srác azért nyavalyog, mert nagyon éhes, és egy másik meg azért, hogy mindjárt itt van a pizza, csak nyugodjon már meg. Egy barna hajú és csíkos pólós srác, ugrál a kanapén és vámpír játzik, így próbálja „kiszívni” a barna felnyalt hajú srácnak a nyakát.

-Fiúk.! –mondta Harry.

-Srácok.! –kiáltotta Paul.

-Amatőrök.! –motyogtam, majd ujjaimat a számba vettem és füttyentettem egy hatalmasat, mire mindenki abba hagyta a másik szadizását.

-Köszi. –mosolygott rám Harry. –nos, srácok, Ő itt a nővérem, Luce és szeretném, hogy ha…

-Szia, én Niall vagyok. –mondta a szőke srác, akinek olyan szép kék szeme volt és megölelt.

-Niall, nyugi. Bocsi, csak amikor éhes, akkor mindenkit ölelget, amúgy én Liam vagyok, a banda legértelmesebb tagja.! –nyújtotta a kezét, és én kezet ráztam vele.

-Szia Cica, én Zayn vagyok.! –kacsintott a barna-boci szemű srác.

-Ha még egyszer lemersz Cicázni, soha többé nem látod azt a szőrt a fejeden. –kacsintottam vissza.

-Szia, én Louis vagyok, és zebra szeretnék lenni. –erre nem mondtam semmit, inkább Harryre néztem.

-Ezek hány évesek is?!

-Megjött a Pizza.!! –kiáltott Niall és már ment is ki.

-gyere, megmutatom a szobád. –mondta Paul, majd felmentünk az emeltre, és vittük a cuccaimat is.

Mikor fent voltam, egy nagyon kellem szoba tárult elém: piros színű falak, egy hatalmas ablak, aminek erkélye is van, egy francia ágy rajta sok-sok párnával és egy aranyos ágyneművel. Három hatalmas szekrény és egy íróasztal, ami pont jól fog jönni a gépemnek.

-Ez nagyon szép. Köszönöm szépen.! –öleltem meg Harryt.

-Nagyon szívesen. De, most letesszük a cuccaidat, és jössz szépen enni.

Lementünk és a konyhába vettük az irányt, ahol már Niall nagyba tömte magába a kaját:

-Most mond meg, éjjel-nappal eszik, de mindig éhes, és sosem hízik meg.! –fogta a fejét Liam.

-Hát, ez valószínűleg azért lehet, mert a szervezete így alakult ki, vagy ezt a módot szokta meg, és, hogy miért nem hízik meg, az azért van, mert valószínűleg nagyon gyors az anyag cseréje. –feleltem.

-Hú, te nagyon okos vagy.! Tessék itt a pizza.! –nyújtotta felém Zayn a sonkás-sajtos pizzát.

-Köszi.

-Jó, srácok, né most elmegyek, ha lehet, ne törjetek össze semmit.! –nézett kérőn Paul a srácokra. –Luce, vigyázol rájuk?!

-Megpróbálok.! –mondtam, és a fiúk testőre már el is tűnt.

A vacsora leginkább azzal tölt, hogy a srácok sztorizgattak egymással, én meg felmértem a terepet, hogy kikkel is van dolgom. Alkatilag, és stílusilag szinte ugyanúgy néztek ki, viszont a viselkedésük teljesen különbözött. Rendesen még nem tudtam megállapítani, hogy ki milyen, de valószínűleg, nem lesz nagyon más véleményem róluk, mint ami most kialakult.

-És mond csak Luce, melyik a kedvenc dalod tőlünk?! –kérdezte Niall, miközben beleharapott a pizzájába.

-nem tudom, még sosem hallottalak titeket énekelni. –feleltem halál nyugodtan, mire a fiúk szinte megfulladtak. –Ez ekkora nagy baj?

-A kanapéhoz.! –állt fel Louis és odavezetett a kanapéhoz, amjd egy laptopot tett le elém.

A hátterén egy barnahajú lány volt és Ő, biztos a barátnője.

-Mit akarsz Tőlem,! –vontam fel fél szemöldököm.

-Mi, most elvonolunk a szobáinkba, közben Te meghallgatod a zenéinket, és véleményt alkotsz róla.! És indulhat.! –mondta és már fel is mentek.

Hát okéé.. elindítottam az Up All Night című albumot, hát az nem éppen nyerte el a tetszésemet, bár a  Same Mistakes és az I Wish az kifejezetten tetszett. Aztán jött a Take Me home. Haha, nagyon poénos. Igazából, egy metált illetve rockot hallgató csajnak, ne nagyon adjanak poppot, mert valószínűleg, nem igen fog tetszeni neki, bár ez az album sokkal jobb és többet mondó lett, mint az előző. Erről kifejtetten van egy kedvencem, amit valószínűleg többször is meg fogok majd hallgatni: Little Things. A klipjére egyből rákerestem a neten, és mikor megtaláltam, néztem is. Egy teljesen normális videó, semmi modellek, édesen beállított fiúk, és remek hangzás.

Ők legalább nem csinálják azt, hogy arról énekelnek, hogy mennyire szép egy lány, és közben ott van mellettük egy modell csaj, akitől csak rosszabbul érzik magukat a lányok. Nagyon tetszik az egésznek a jelentősége, hogy bár felnagyítja egy lány hibáit, még is azt mondja, hogy Ő ezekkel a hibáival együtt szereti Őt, ami talán a legszebb dolog a szerelemben.

Azután elkezdtem videónaplókat nézni róluk, meg interjúkat, és rájöttem, hogy Ők tényleg olyanok, mint amilyenek most voltak. A videókban egyáltalán nem játsszák meg magukat, pont ugyan olyanok. Liam, a komoly, ám humoros, Niall a csendes, de legcukibb, Zayn a „rosszfiú”, Harry, hát kicsit úgy beszél, mint aki beszívott, de amúgy nagyon aranyos, és teljesen olyan, mint ahogy én ismerem. És ott van ez a Louis gyerek. Hát amiket Ő csinált, dőltem a röhögéstől, de amúgy eléggé helyes srác, és neki is nagyon szép a szeme, kék. Mondtam már, hogy imádom a kék szemű fiúkat?! Azok a gyengéim, ha egy srác, esetleg csúnya, de kék a szeme, azt órákig is tudnám nézegetni.

Még hallgattam pár számot, és még a Rock Me fogott meg igazán. Talán azért, mert benne van, az a szó, hogy ’heavy metal’, vagy, mert tetszik a dallama. Nem tudom. Mindenesetre, egész jók. Fel akartam menni a szobámba, de a fiúk visszarántottak:

-Nah, mi a véleményed rólunk?! –kérdezte Zayn.

-Tehetségesek vagytok, és a zenétek is egész jó. –mondtam mosolyogva.

-Egész jó?! –kérdezte idegesen a szöszi.

-Ezt meg hogy érted?! –kérdezte az öcsém.

-Hát úgy, hogy tehetségesek vagytok, de nekem egyáltalán nem ez a stílusom, és a dalaitok többsége, szinte ugyanarról szól. Ez nem rossz, ne értsetek félre, de nekem kicsit más leheletű dalok jönnek be.! –kacsintottam rá a srácokra.

-Még is milyen?! –kérdezték.

-Majd egyszer megtudjátok.! –mondtam és már mentem is a szobámba.

Kapcsoltam zenét, pontosabban SlipKnot-ot, és elkezdtem olvasni. Mivel úgy is mindjárt végeztem a könyvemmel, rájöttem, hogy ez a szoba nekem túl snassz. Kell egy kis pörgést vinni bele. Most nem arra gondolok, hogy mindenféle szívecskével, meg mit tudom én, mivel díszítem ki. Nem egyáltalán nem. Az egyik bőröndömből előszedtem újságokat, képeket, és nekiálltam a falamra ragasztgatni. Közben énekelgettem is, vagy is inkább hörögtem, mert a SlipKnot-os srácok, inkább hörögnek, mint sem énekelnek. Közben kicsit még táncoltam is, és a végeredmény nekem nagyon tetszet. Olyan én stílusú lett. Úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni, és fogtam a pizsamám és elindultam. Általában gyorsan szoktam végezni a fürdéssel, és ez most is így volt. Hajamat kifésültem, sminkemet lemostam, fogamat is megmostam, és már indultam is a ruháimmal szobám felé, de útközben találkoztam, az egyik kék szemű sráccal:

-Tényleg nem tetszik neked a zenénk,! –kérdezte letörve.

-Louis, igaz?! –kérdeztem, mire Ő bólintott. –Nem azt mondtam, hogy nem tetszik, én csak azt mondtam, hogy nem az én világom. De ha 15-16 éves visítozó tinilány lennék, odáig meg vissza lennék értetek.!

-Ez bántó, és jó is volt egyben. –mondta már mosollyal az arcán.

-Helyes. –mondtam és megindultam vissza a szobámba.

-Várj, hogy értetted, hogy visítozó tinilány?!

-Tudod, sok videó van fent Youtubeon.! –kacsintottam és már mentem is.

Úgy döntöttem, hogy most filmezek egyet, így rávettem magam, arra, hogy megnézzem a Paranormal Activity-t. Egyesek ijesztőnek tartják, én nem. Ezért általában furcsának, és elvontnak titulálnak, nem értem miért. Jó, tény és való, hogy valós történeten alapszik, de egyszerűen engem nem hat meg. Nekem mára már a horror filmek a vígjátékok, a szerelmes filmek pedig, a horrorok. De komolyan, egyszer meg akartam nézni az Igazából Szerelmet, de elaludtam az első fél órájában.

***

Reggel hatalmas zajra lettem figyelmes, így muszáj volt kimásznom az ágyamból. Miközben mentem le a lépcsőn, kiderült, hogy a fiúk vitatkoztak valamin:

-De Niall, értsd már meg, hogy nem volt itt senki.! –mondta Liam.

-Jó reggelt.! –köszöntöttem az 5 fiút.

-Szia Luce, megmondanád Niallnek, hogy nincs a házban semmilyen szellem, ami leveri a tányérokat?! –nézett rám segítségkérőn Liam.

-Ezt meg, hogy érted?!

-Tegnap este, zajokat hallottam, és sikongatást, meg mindenféle ijesztő hangot.

-Ó, az lehet én voltam. Paranormal Activityt néztem.

-Egyedül,! –néztek rám.

-Jah. Nem értem, röhögést nem hallottál, mert az is biztos én voltam. –vontam meg a vállam, és kimentem a konyhába kávéért.

-Kajak végignézted egyedül azt a filmet?! –nézett rám Zayn, mire én bólintottam, miközben beleittam a kávéba. –Pacsit.! –emelte fel a kezét, amit én viszonoztam is.

-Luce, van kedved ma eljönni velünk, egy dedikálásra?! –kérdezte Harry.

-Elmehetek. –mondtam, mire mindegyikük megölelt. Hát okééé.

Felmentem a szobámba és keresgélni kezdtem a ruháim között. Sok kiscsaj lesz ott, akik sikoltoznak, a srácok valószínűleg énekelni is fognak, én meg majd halálra unom az agyam. Ehhez bizony kényelmes ruha kell. Egy fekete csőnadrágot vettem fel, hozzá egy csíkos pólót, egy bőrdzsekit és egy bakancsot.

Hajamat kifésültem, és szabadon hagytam, tettem fel egy leheletnyi sminket, telefonomat is eltettem, és már indultam is le.

Lent a srácok valamiről nagyon beszélgettek, úgy, hogy feltűnés nélkül ki tudtam menni a hátsó kertbe. Gyönyörű az a hely, egy hatalmas medence is van itt. Hintaágy egy pagoda, tábortűz rakó hely. Nagyon hangulatos, és nem mellesleg hatalmas is. Mikor bementem Louis egyből letámadott:

-Haha, összeöltöztünk.! –mutatott az Ő és az én pólómra.

-Igazad van, teljesen.! –csipkedtem meg az arcát. –Mikor megyünk,!

-Most.! –mondta Niall.

A fiúkkal a kocsiban hátra ültünk, és elég hangulatos volt az út. Leginkább csak nevettünk a fiúk hülyeségén.

-És, Luce, mond csak, hány éves is vagy?! –tette fel a nagy kérdést Zayn.

-20. –feleltem egyszerűen.

-És van barátod?!

-Nah, rátértünk a lényegre.! –röhögött Liam.

-Nincs, de nem is igénylem. –mosolyogtam Zaynre, mire Harry lepacsizott velem.

Egyszer csak fékezett a kocsi, és megérkeztünk, egy hatalmas épület elé, ahol több ezer visongó lány várt minket. Csodás…

1.fejezet

Hát, Drága olvasóim, eddig bírtam. Igaz, azt mondtam, hogy szombaton jön az új blog, de nemes egyszerűséggel, nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel, mert annyira izgultam, hogy kinek hogy fog tetszeni. Most tényleg szükségem van Rátok, hogy megbizonyosodjak róla, érdemes-e folytatnom♥ Mint megszokhattátok, a komikra itt szoktam válaszolni, viszont most az egyszeri alkalom, hogy nem válaszolok Itt, hanem én is komiban. Remélem, ez a történetem is tetszeni fog majd Nektek♥

Este van, szokás szerint, mindig este 9-10 körül érek haza az edzésről. Műkorizok, már vagy 10 éves korom óta, bár nem akarom, hogy bárki megtudja, így általában 8 óra után szoktam edzeni, amit nagyon szeretek. Ismét egy hosszú nap a suliban, viszont lassan már tényleg itt a vége, az én legnagyobb örömömre. Miért is nem akarom, hogy mások megtudják, miért műkorcsolyázok?!
A nevem Luce Styles, én vagyok az a lány, aki minden szünetben egyedül van, zenét hallgat és olvas. Én vagyok az a lány, aki mindig sötét cuccokban jár, és ez által kitűnik a többi tinédzser közül, akik mind színesben vannak és vidámak. Én vagyok az a lány, akiknek színes tincsek vannak a hajában, miközben a többi lány még kivasalni sem meri a haját. Én vagyok az a lány, akinek volt nyelv-percingje, és ezért IS mindenki kiutálta. És legfőképp én vagyok az a lány, akit egyből a neve alapján ítélnek meg. Nem véletlenül Styles a nevem, bár csak véletlen lenne, de nem az. Én vagyok Harry Styles nővére. Én 20 vagyok, Harry pedig 18. A szüleink akkor váltak el, mikor Hazza 6 éves volt, én pedig nyolc, és mivel testvérek vagyunk, ezért két felé osztottak minket. A szülők dönthették el, hogy kit akarnak és mind ketten Harryt akarták, ám akkoriban még nem tudtam felfogni ennek a döntésnek a súlyát. Harry mindig is úgy gondolta, hogy apu engem jobban szeret, bár így lenne.!
Ismételten egyedül sétálok haza, fülemben maxon szól a Boulevard of Broken Dreams és várom a hétvégét, amit ha jól gondolom, egyedül fogom tölteni, mert apám ismét megtalálta az igezit, vagy éppen megint elment pihenni és még több nővel elfekszik… Apánkról tudni kell, hogy egy alkoholista és nő éhes állat. De ez csak a válás után 2-3 évre jött rá ez az egész, és már várom, hogy vége legyen. Hogy többé ne verjen meg, mert valamit nem úgy csináltam, várom, hogy ne kelljen úgy hazaérnem, hogy nem azt látom, hogy apám egy újabb ’anyuka jelölttel’ kefél, alig várom már, hogy apám ne akarjon megerőszakolni, és leginkább azt várom már, hogy egyetemre mehessek, és Londonban élhessek, jó messze ettől a helytől. Sok minden történt az óta, Harry híres lett, mert jelentkezett az X-Faktorba és lett egy bandája, valami One Direction, de még nem találkoztam velük, mert Harryt is köbö háromszor látom egy évben, és akkor is csak róluk beszél, magáról meg szinte semmit. Az újságokból, meg az Internetről kell megtudnom, hogy mi van vele, él-e még egyáltalán. Soha nem hív, én próbálom, de lehetséges, hogy megváltoztatta a számát.
A házunk elé érve, láttam, hogy nincs itthon apa kocsija, és a villanyok sem égnek sehol, így gondolom, még nincs itthon. Bent az ajtó előtt láttam egy borítékot, amire a nevem volt ráírva, bent majd kinyitom –gondoltam és beléptem az üres házba. Emeletes ház, én vagyok fent, apa meg lent, a laptopon ismét lent van, gondolom megint azon nézett valami pornó filmet, vagy fogalmam sincs mit… Bekapcsoltam a Jesus of Suburbiat és elkezdtem olvasni a levelet.
”Drága Luce,
Tudom, ez most kicsit sokkolni fog majd téged, de nem tudtalak megvárni ezzel a hírrel. Találkoztam ma, Hayleval, ő egy Japán nő, és most oda költözök hozzájuk, Japánba. Téged sajnos nem vihetlek magammal, mert úgy is mindjárt végzel, nem akarlak elrángatni a barátaidtól. Majd párszor meglátogatunk.!
Millió csók, Apa♥”

A könnyeim már úgy folytak a szememből, mint a Niagara vízesés, és a hozzám legközelebb lévő tárgyat, egy bögrét, megfogtam, és a falhoz dobtam, teljes erőmből. Egy képet talált el, amin négyen vagyunk, én, Harry, anya és apa.
-Hogy rohadnál meg ott, ahol vagy, te mocskos állat.! Nem lehet téged apának nevezni, de még embernek sem.! –ordítottam, igazából a háznak, majd felrohantam a szobámba.

***

Reggel azt éreztem, hogy iszonyatosan fáj a hátam, és hogy valaki az arcomat simogatja, és a nevemet suttogja:
-Luce, nővérkém. Kellj fel.! –mikor kinyitottam a szemem, Harry mosolygós arcával találtam magam szemben.
-Harry.! –kiáltottam el magam és egyből a nyakába ugrottam. –Hát Te mit keresel itt,!
-Csináltam neked kakaót. Tudom, hogy szereted.! –mondta, és én elvettem tőle a gőzölgő italt és beleittam. És még mályva cukor is volt benne. J
-Köszönöm szépen. De most komolyan, mit keresel itt?!
-Jöttem meglátogatni az én drága nővérkémet.! –mondta, majd magához húzott és megpuszilta a fejem.
-Á-á-á-ááá.! Én itt gyanítok valamit. Pont akkor kerülsz elő, mikor apa eltűnik. Halljam, mi van itt?! –vontam fel a fél szemöldököm, ami általában hatni szokott.
-Na jó, az igazság az, hogy tegnap este apa bejött hozzánk, hogy elköszönjön Tőlem, és közölje, hogy Téged itt hagyott. Én fogtam magam, ide jöttem, és gondoltabb így még is csak jobb megkérdezni, hogy minden rendben, mint sem telefonon. Szóvaaaaal. Minden rendben?! –nézett rám aggódon, mire én szorosan magamhoz húztam.
-Ugye, tudod, hogy Te vagy a világ legjobb kisöccse?!
-Hát, eddig még csak sejtésem volt róla, de most már biztos vagyok benne.!
-Örülök, hogy mindig pozitív energiákat tudok sugározni feléd.! –mondtam nevetve.
-Pozitív energiáról jut eszembe, lenne egy nagy kérdésem számodra.
-Igen?!
-Gyere velem Londonba. –jelentette ki.
-Hogy micsoda?!
-Gyere velem Londonba Luce. Hidd el, jobb lesz ott, mint itt. Hiszen, mit tudnál csinálni ebben a házban egyedül?! Magányos lennél. És tudom, hogy szeretsz anyáskodni, és van ott Londonba még rajtam kívül 4 nem normális idióta, akikre ráférne egy kis nevelés.
-Harry, én nem is tudom…
-Kéééééééééérlek.! –nézett rám boci szemekkel.
-Tudod, ezzel nálam nem érsz el sok mindent.  De még átgondolom.!
-Remek.! –mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra. Most pedig elviszlek a suliba.
-Ömm.. Harry.. izé… nem akarlak kiábrándítani, de… a múlthéten tettem le az összes vizsgámat. És a héten jönnek meg az eredmények.
-Nem baj. De valahova el akarlak vinni.!
-Hát igazából, én tudok egy helyet.! –mondtam, megfogtam a koris cuccom és már mentünk is a korcsolya pálya felé.
-Minek jöttünk ide?! –nézett kérdőn Harry rám, majd az épületre.
-Majd megtudod. De gyere.! –mondtam és húztam magam után. –Jó reggelt Billie.
-Áááá szervusz Luce, Harry. Hogy-hogy ilyen korán?! –kérdezte kedvenc portásom és mindenesem egyben.
-Tudja.. apa…
-Áááá, így már mindent értek.! Tessék, itt van a korid kincsem.!
-Köszönöm szépen.! Gyere Harry.!
Leültünk a lelátó térré, miközben én elkezdtem felhúzni a korimat és megigazítottam a sapkámat, a kesztyűmet és a fülesemet.
-Nem is tudtam, hogy korizol.
-Sosem kérdezted.! –feleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára és már mentem is.
Mikor a jégre léptem, megcsapott az a kellemes hűvös illat. Imádom ezt a helyet, ilyenkor mindig át tudom gondolni a napomat, itt mindig megváltást nyerek. Itt történtek igazán nagy dolgok, mint például első csók, de ez már egy másik téma.
Bekapcsoltam a zenét a telefonomon, és már indultam is. Eleinte csak köröket tettem a pályán, majd ugráltam kicsit, aztán jött a látványosabb része. Csak az a szokásos, amit egy jégkorcsolyázónál lehet látni: feltesszük a fél lábunkat, közben a kezemmel simítom a jeget /én ezt különösebben imádom/ , felugrunk és pörgünk párat a levegőben /na hát ez a kedvencem, istenem, mennyi gyakorlásomba került ezt elsajátítani/. A következő mozdulatnál nem értem le jól, ezért estem egy hátast. Már megszoktam, de amint láttam, harry nem, és mikor elestem egyből rohant a pályára:
-Jesszusom, Luce. Minden oké?! Nem ütötted meg magad?!
-Harry, én ennél már estem nagyobbat is, és értek már ennél nagyobb fájdalmak is, hidd el, már megszoktam.! –kacsintottam rá.
Még egy pár órát itt voltunk, de mikro láttam, hogy Harry már elég feltűnően szenvedett /és ezzel azt jelezte, hogy unatkozik, és ezt azzal mutatta ki, hogy a telóján twitterezett/ elindultunk haza:
-Nagyon ügyes vagy.
-Köszönöm szépen. –mosolyogtam. –Mikor akarunk indulni Londonba?!
-Este 7 körül terveztem indulni és.. –itt megállt, és szerintem leesett neki, hogy mit mondtam- Te jó ég Luce. Tényleg azt mondtad, hogy jössz velem?!
-Igen.! –mondtam nevetve.
Harry az örömét azzal mutatta ki, hogy egész úton csak énekelt, amit nem is bánok, és még otthon is, pakolás közben. Hát persze hogy segített, csak hogy előbb indulhassunk. Közben meg mesélt a bandájáról, és őszintén szólva, a felét végig röhögtem:
-jah, és Niallel nagyon kell vigyázni.! Ha egy percre nem figyelsz, olyan gyorsan elveszi előled a kaját, hogy azt sem tudod, hogy fiú vagy, vagy lány.!
-Na ahhoz lesz nekem is egy-két szavam.! Aki a kajámhoz nyúl, azt megölöm.! –mondtam nevetve, miközben összehajtogattam az egyik kedvenc pólómat.
-Úgy érzem, jól ki fogtok Ti ketten jönni.! –mondta.
Délután öt óra volt, és mi már készen is voltunk a pakolással, és Harry már tűkön ült, hogy induljunk már:
-Nem úgy volt, hogy 7kor indulunk?!
-De, de már szeretném, ha megismernéd a bandát.! –jelentette ki büszkén.
-Akkor induljunk.! –mondtam és kivittük a cuccaimat a kocsijába. Alig viszek magammal ruhát, csak egy szimpla 5 bőrönd. Áhh mi az?!
Az út eléggé hosszú volt, a saccolnom kéne, volt vagy 2-3 órás. Közben zenét hallgattam, Harry éneklését hallgattam, azt hallgattam, hogy Harry milyen sztorikat mesél, szóval egyáltalán nem unatkoztam.
Egyszer csak leparkolt a kocsi, Harry rám nézett, és elmosolyodott:
-Üdv itthon.! –mondta mosolyogva.
Mikor kiszálltam a kocsiból, az összes hajam kiugrott volna, ha nem lennének olyan erősek a hajhagymáim. Egy hatalmas ház tárult elém, ami ki volt világítva, hatalmas udvarral és garázsokkal, meg szinte mindennel, amit el lehet képzelni.
-Te tényleg itt laksz?! –hüledeztem.
-Amikor épp nem stúdiózunk, vagy épp nem vagyunk turnén, akkor igen.! Gyere, bemegyünk, de előtte szólók az idiótáknak, hogy segítsenek.! –miközben Harry telefonált, közben a környéket csodáltam. Hasonló házak mindenhol, kétség nem fér hozzá, ez a gazdag negyed. –Na már itt is van.. Paul.! Miért Te jöttél?!
-neked is szia Harry.! Azért, mert ott bent pizza sül és éppen megy a Twilight. Amúgy én Paul vagyok, a srácok testőre. –nyújtotta a kezét Paul.
-Luce, Harry nővére.
-Sokat hallottam már rólad.! –mondta nevetve.
-Tényleg?! –kérdeztem. Létezik, hogy Harry még is csak megemlített valahol?
-Igen, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek.!
-Viszont.!
-Várj Paul, tényleg a Twilight megy?! –kérdezte félve Harry.
-Igen.. –sóhajtott Paul.
-Luce, előre szólok, hogy vigyázz, és leginkább, előre sajnálom, amit majd látnod kell.
-Nyugi Harry, már sok mindent túl éltem. Nem lehet ez olyan rémes.! –mondtam, és indultunk be a lakásba. Hát igeeen. Tévedtem. Rémesebb volt, mint azt gondoltam.

46.fejezet ~My Happy Ending

Nos, huh.. nem is tudom, hogy közöljem, amit szeretnék mondani. Remélem, mindenkit sikerült, azzal átvernem, hogy még vissza van 3-4 rész. De lehet, hogy nem. Ki tudja?! Ti... Nos, sosem volt erősségem, a búcsúzkodás, és nem is lesz, mert bár ez a Történetem a Végéhez ért, jövőhét szombaton, pontosabban kerek 1 hét múlva, teljesen új külsővel fog jelentkezni a blog, új szereplőkkel, és természetesen történettel. Remélem, abban is velem fogtok tartani, szeretni fogjátok, és a mostaniakhoz hasonló, építő illetve dicsérő kommenteket fogok kapni♥ Nagyon furcsa, hogy ez az utolsó rész, leginkább azért, mert, mint már sokszor elmondtam, azt sem hittem, hogy a 20. fejezetig eljutok... Erre tessék, most itt van a vége. Hihetetlen érzés ez az egész.! De most nézzünk, egy kis "statisztikát": a blognak 12 rendszeres olvasója van(♥), általában 5-6 rendszeres kommentelő (♥) és pontosan 17431 oldal megtekintés volt.!♥♥

Nagyon szépen köszönöm, nektek, drága Olvasóim.! ImádomazOlvasóimat♥

Doriszka: De aranyos vagy, hogy majdnem sírtál:'D♥ Igen, természetesen One Directionos lesz, viszont az nem Harrys lesz, ezt elárulhatom;)

Lizzy: Szerintem is.Đ Hohóóó.. sok mindent nem tudsz Twe még Reniről, ami ebben a részben kiderül majd;) 

Lena: Hát azért ne.! vagy is már igen, mert vége van.:/♥

Dóra: Hát, akkor az a nap lesz, hogy megölsz, mikor elolvastad.:Đ Hát ez a "kínlódás" erről a részről, full aranyos volt ^-^♥

Hope: Helyes, hogy mindenkit szeretsz;) Én is Téged;)♥ Nagyon jó ezt hallani, és Remélem Mindenki szeretni fogja, a következőt.!♥

*8évvel később*

-Végül is, minden lány életében eljön az a nap, amelyről mindig is álmodozott. Minden róla szól, emberek forognak körülötte, és várják minden egyes kívánságát. Minden családtagja ott van, ahol kell lennie, esetleg, egy gyönyörű bálteremben, vagy egy szabadtéri helyen. Mindenki ott van, aki szereti őt, főleg Ő. Ezen a napon a haja, a sminkje, a ruhája és úgy összességében, minden tökéletes. –gondoltam, miközben magamat néztem a tükörben és gyönyörködtem a ruhámban, a hajamban és ez, most nagyképűen fog hangzani, de saját magamban. Kopogást hallottam, és hogy benyit valaki, hátra fordultam, de Reni válaszolt:

-Nem, Harold. Most Te szépen kitakarodsz innét.! Nem láthatod a mennyasszonyt.! –tolta ki Reni Hazzát.

-De miért nem?! –nyavalygott.

-Mert, az balszerencsét hoz.! Pár óra múlva láthatod Őt teljes egészében, na de most kifele.! –miközben ők ketten veszekedtek, hogy láthat-e Harry vagy sem, addig én elgondolkoztam azon, amit Reni mondott. ~Pár óra múlva láthatod Őt teljes egészében~… Néhány óra választ el attól, hogy elkezdődjön, életem igazi kalandja, és hogy végleg lepecsételjem szerelmemet azzal, akit szeretek.

-Gyönyörű vagy.! –állt mögöttem Reni, és átölelt.

-Köszönöm. De ezt mind neked köszönhetem.! –mutattam, magamon végig.

-Hát igen… Ó, jut eszembe, a hajad.! –mondta, és már vette is ki a hajamból a csavarokat, és hagyta, hogy a loknis fürtjeim végig omoljanak a vállamon.

Akaratlanul is elröhögtem magam, amikor láttam, milyen össze-vissza áll minden egyes tincsem, és így, úgy nézek ki, mint egy pszichopata állat.

-nem, röhög.! Mindjárt megoldom.! –nyugtatta inkább saját magát Reni, mint sem engem.

Hogy miért is volt ilyen profi és jártas ebben a témában, az én drága testvérem?! Mert ez alatt a 8 év alatt, nem csak, hogy kibontakozott a tehetsége, de ezzel esküvőket szokott szervezni, és az volt a legviccesebb, mikor a saját esküvőjét akarta megszervezni. Szerencsére le tudtam erről az ötletéről beszélni, és felbíztunk egy olyat, akit még Ő is jónak talált, de hát már az is egy másik történet. És, hogy még is kihez ment hozzá?! Ezt kérdeznem sem kellett volna, természetesen Niallhez. Szóval, Ő most éli az álmát, melyben Ő volt Mrs. Niall Horan. És néha az álmok valóra vállnak, hisz, most tényleg Ő Mrs. Niall Horan.

És persze, Louis és Tola még mindig együtt vannak, csak úgy, mint Zayn és Jade, és így, Ők négyen tökéletes párost alkotnak. És, hogy mi a helyzet, a mi Liamünkkel?! Párszor, mikor találkoztam a srácokkal, Laura is ott volt velem, és hát Liam érdeklődése a punk csajszi iránt, nem volt semleges. Körülbelül 3éve vannak együtt.

Mi lett anyámmal, és az Ő „családjával”?. A kishúgom /mivel lánya született/, hatalmas arc, most 10 éves, és nagyon szeretem. Időközben megbeszéltük a dolgokat anyával, mert nem bírta tovább, hogy ott van egy kisbaba, és undorodva néz rá, mert ezzel elkergette azt, akit a legjobban szeretett, mert hülye volt. Mondhatnám azt, hogy velük lakok, de akkor hazudnék. Ugyanis, az én csodálatos vőlegényemmel lakok, akivel még mindig ugyan olyan a viszonyunk, mint 10 évvel ezelőtt. Mikor megcsókol, vagy átölel vagy, éppen a fülembe suttog bármit, én akkor is összerázkódok, kiráz a hideg, és a pillangók a gyomromban, még mindig felélednek. Nos, azt nem mondom, hogy nem próbáltak meg az évek alatt minket ötven milliószor szétválasztani, de a gyűlölködők, és a média SEM tudja megölni, az IGAZ SZERELMET.

De most vissza a jelenbe, Reni éppen azzal szerencsétlenkedik, hogy a hajamat kifésülje, amellyel ismét a hajhagymáimat gyilkolja, de se baj, Ők már megszokták ezt. J És miután sikerült neki, ráfújt, vagy 1liter hajlakkot, mert állítólag, sokat kell majd táncolnom.. Én is attól félek. Jó, mondjuk keringőzni, tényleg kell majd Harryvel, de táncolni, ugyan már.

Nos, hát a ruhám, tényleg olyan, nem is tudom… Bellás. Nem a túl egyszerű, de nem is a túl agyoncicomázott. Pont jó. Én imádom. A felső része a testemhez tapad és különféle irányokba ágazik el rajta a minta, és az alja pedig kissé hercegnő stílusú, de nem teljesen habos-babos. Pont az elviselhető fajta.

A cipőm természetesen, fehér és magas sarkú, a hajam meg egész egyszerűen göndör és szabad és tisztára tetszik.

A sminkem, nem olyan nagy cucc, inkább feketéből és barnából, illetve egy leheletnyi aranyból tevődik össze, mert ezek a színek mennek az arcomhoz.

Ahogy a tükörbe néztem, nem szoktam gyakran ilyet mondani, de szerintem gyönyörű voltam. Ne értsétek félre, nem vagyok beképzelt, de annyiszor és rengeteg féle képen képzeltem el ezt az alkalmat, hogy magamat látva elképedtem a látványomtól.

Reni éppen azon idegeskedik, hogy mindenrendben van-e a teremben, megérkeztek-e a rózsák, megvan-e a torta, meg a gyűrű, mikor már felkaptam a vizet, egész egyszerűen elvettem Tőle a telefont:

-Köszönjük szépen, de a Főszervező asszony, jelenleg nem ér rá, és ezt a mennyasszony üzeni.! –mondtam, majd eltettem a telefont.

-Ezt most miért kellett?! Most nem tudom, hogy mennyi gyertya van, meg…

-Meg nincs semmi.! Hagyd már abba. Nem akarok, egy morcos Főkoszorús lányt.! –mondtam, majd megcsipkedtem az arcát.

-Tudod jól, hogy ezt utálom.

-Tudom, éppen azért csináltam. Nyugodj meg, ez az Én esküvőm, minden rendben lesz, higgy nekem.! Okés?! És most, igyunk.!

-Hé, nem szabad előre inni a medve bőrére.!

-Ez csak Süsü szőlős gyerekpezsgő.! –mutattam neki az üveget.

-Úúúú, az jöhet.! –mondta, majd felbontottuk, és koccintottuk.

Tola és Jade is megérkeztek, mivel, hogy Ők is koszorús lányok voltak, és Laura meg a tanúm. Tényleg körülvesznek azok, akiket szeretek.

*3 óra múlva*

Teljesen nagy idegben vagyok, bár egy gyönyörű templomban vagyok, ahol minden rendben lesz, utána meg megyünk a fogadásra vagy mire, és onnantól, már senki sem akadályozhat, meg bennünket.

Hallom, ahogy a sok-sok ember kint nyüzsgölődik, és én most még is csak egy valamire tudok koncentrálni: a zenére a fülemben. Muszáj volt a 21Gunst hallgatnom, mert más különben nem lennék most itt, hanem valószínűleg megszöktem volna, annyira ideges vagyok.

Elkezd játszani a zongorista, én megfogom a csokrom, és Reni szól, hogy indulhat a buli. Hát jó. Mindent bele Bella.!

Mikor kint voltam, a cipőm kopogása eléggé hallatszott, amit nagyon bírtam, mert szerintem tiszta vicces volt. Ahogy körül néztem a teremben nagyon sok arcot láttam: itt volt Tony, a punk barátom még Angliából, Harry barátait, az én barátaimat, néhány fotóst. Az én anyukámat, Harry anyukáját, és családját, és mikor megpillantottam, hogy ott ül a második sorban a nagymamám, nagypapám és a keresztszüleim, majdnem elsírtam magam. És ezt a sírhatnékot, az is fokozta, hogy megláttam az oltárnál álló személyt. Rendes szmoking, nyakkendő, kócos haj, észveszejtő mosoly. Lábai és kezei remegtek az izgalomtól, csak úgy, mint nekem. Ott állt, Ő, idegeskedve, és boldogan Harry Styles. Akit néhány perc múlva nem a barátomnak, nem a vőlegényemnek, hanem A Férjemnek mondhatok, és ez valami felemelő érzés volt. A papa belekezdett a szövegébe, nem igen figyeltem oda rá, mert végig Harry gyönyörű szemeit fürkésztem, és az embereket néztem, aztán eljött a kérdés-felelet:

-Tóth Bella, akarja házastársának, az itt álló Harold Edward Stylest?!

-Igen, akarom.! –feleltem fülig érő mosollyal, amjd a kishúgom odahozta a gyűrűtartó párnát, elvettem az egyiket, és felhúztam Harry ujjára.

-Harold Edward Styles, akarja házastársának, az itt álló Tóth Bellát?!

-Igen, ezerszer is.! –mondta Ő is vigyorogva, és Ő is megtette ugyan ezt a lépést. Mikor ránéztem a lányokra és a srácokra, láttam, hogy Ők is vigyorognak. Hát ez egy ilyen vigyorgós esküvő lett.

-Nagyon helyes.! –mosolygott a pap. –Mától házastársaknak nyilvánítalak Titeket.! Megcsókolhatod a Mennyasszonyt.! –mondta a pap Harrynek, aki azonnal letámadott.

Nem tudom, lehet, hogy ez hülyeség, de ez a csók más volt. Sokkal szenvedélyesebb, mélyebbre hatóbb és… és.  Jobb.

Miután végeztünk azzal, hogy a fél társaság gratulált nekünk, felkiáltottam:

-Hééé csajok.! Kikapja el a csokromat?! –nevettem fel, majd megfordultam, és eldobtam a csokrot.

Mikor megláttam, hogy kinél ért földet, hatalmasat nevettem. Laura kapta el, aki egyből odarohant hozzám és halálra akart ölelni. Hát, nem éppen a legromantikusabb alkat, de ennek az „ősi szabálynak” ő sem szeret nemet mondani.

Aztán elindultunk ahhoz a házhoz, ahol lesz a buli. Hát mikor odaértünk, azt hittem, hogy ott fogom Szentté avatni Renit. Egy gyönyörű medence partján, gyertyákkal kivilágítva, rózsákkal körül rakva. Rengeteg asztal, meg minden. Pompás.

Elkezdtünk enni, aztán jöttek a tósztok. Louis kezdte, úgy érzem, ezen sokat fogunk röhögni:

-Nos, emberek.! Nem szeretnék sokat beszélni, csak annyit, hogy szeretném, ha tudnák, hogy ez a legjobb párolt répa, amit valaha ettem.! –mondta és leült, mire mind röhögtünk, de aztán már fel is kelt. –nem, dehogy is, csak vicceltem. Vagy is nem, mert tényleg nagyon jó. Bellát, pontosan 10 éve ismerem, és nekem Ő nem az unokatesóm hanem a húgom, mert olyan jó a viszonyunk. Harryt meg 12 éve ismerem, de Ő sem a legjobb barátom, hanem a testvérem, és őszintén mondhatom, hogy ennek a két hülyének, az a legjobb dolog, hogy találkoztak, és egy párt alkotnak.! Gratulálok gyerekek, és Harry.! –mutatott Louis komolyan Hazzára. –Üdv a családban.! –röhögött fel, majd mindenki megtapsolta Őt.

Így jöttek sorba, a beszédek, és nevettünk sokat, sírtunk sokat, és csak úgy jött össze-vissza a többi érzelem, egyszer csak megállt a zene, és Reni volt a mikrofonnál:

-Szeretném, felkérni, Harry Stylest, és Tóth Bellát, aki már Mrs. Harry Styles, mivel megházasodott emberek, hogy jöjjenek a táncparkettre, hogy táncolhassanak először, házasként.!

Mi ketten felálltunk, és táncolni kezdtem. Természetesen szöveges dalt választottak, aminek mindketten tudtuk a szövegét, és egymást váltakozva énekeltük a sorokat, és néztünk egymás szemébe. Amikor ezt meguntuk egész egyszerűen Harry mellkasára hajtottam a fejem, ő a vállamra, és így táncoltunk. Mikor vége lett a dalnak, ő megcsókolt engem, és nekem nagyon ordíbálhatnékom volt:

-FÉRJHEZ MENTEM EMBEREK.! VHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ.! –kiáltottam, mire ismét elröhögte magát mindenki.

Valóban rengeteget táncoltunk, amit sosem hittem volna, s aztán jött a 3(!!) emeletes torta felvágása. Mivel, „cukiiik” akartunk lenni, ezért a ujjunkkal adtuk a másik szájjába a tortadarabokat, és mikor olyan lett a fejünk, kiröhögtük a másikat. Az első hatalmas szelet az enyém lett, a következő átlagos, Harryé, és a másik hatalmas meg Niallé. Úgy érzem, a fél tortát mi fogjuk megenni…

És hát, ez az este fantasztikus volt, és hát, nem mondom, hogy ~Addig éltünk, amíg meg nem haltunk~ mert az túl morbid vég. Inkább azt mondanám, hogy életem legnagyobb kalandja most kezdődött el, és hogy az Én „tündérmesém” itt ér véget, és ezzel az estével, egy másik lánynak, valahol a világban, most kezd kibontakozni az ő saját Tündérmeséje.

45.fejezet

Waaaaaa Bábujkáim 12 Rendszeres Követőm vaaaan..ĐĐ♥♥♥ Nos van egy rossz, és egy jó hírem. Kezdem a rosszal: ennek a történetnek, hamarosan itt a vége, pontosabban hétvégén eljön A Vég, viszont a jó hír, Jövőhéten szombaton felkerül az Új Design, Az Új szereplők és legfőképp Az Új Történet♥ És már nagyon várom,h goy mit fogtok hozzá szólni, és a mostani új rész vagy vasárnap, vagy szombatom fog felkerülni, mert meg elkell döntenem egy nagyon fontos dolgot;) Legyetek Rosszak♥

Lena: Hát megkaptad na.:P Ugyeee?! Nekem az lett a kedvencem^-^ 

Doriszka: Kökiiim szépen♥ Hát itt van a friss.

Dóra: Nah, én is kajak így szoktam viselkedni, mikor valaki tök hepí részt tesz fel.:Đ♥

Hope: Jaj, hát nem tudtam volna úgy összehozni, hogy ne hozzamössze azt a két hülyét. ahhoz nem lett volna gerincem;)♥

Lizzy: Ugyeee?! szerintem is sokkal élvezhetőbb.:Đ♥ Jeeeeee erre várta, hogy végre ne legyen vérontás.:Đ Majd csak az utolsó résznél talán....

*2 évvel később*

Olyan jó, hogy ismét nyár van. Az egyetemből már kicsit elegem volt, túl sokat kell tanulni. Na jó, ez valóban hülyén hangzott, de van egy külön története, hogy is kerültem az egyetemre. Nos, én azt akartam, hogy a minden időmet Harryvel töltsem, ezért nem akartam menni, de Ő is és Louis is teljes mértékben lebeszéltek erről a dologról, mivel, hogy Ők amúgy is folyton turnén vannak, meg ilyesmik. És akkor, most az orvosin vagyok, és szeptemberben kezdem a 2. évemet, és ami talán az egyik legjobb, Laurával ugyan ott vagyunk, pont úgy, mint a gimi utolsó évében. Azért ez nagyon jó dolog nem,! J

Harryvel azt is megbeszéltük, hogy az évforduló legyen az a nap, amikor először találkoztunk, s ne az, amikor összejöttünk. Így, pontosan 3nap múlva itt az évforduló, és minden tökéletes lesz: csak mi ketten, egy kis étteremben, semmi paparazzó meg rajongó. Nagyon romantikus lesz.

Éppen neki akartam állni, főzni, mikor Reni rontott be:

 -Szia Baba, mizu?! –kérdeztem.

-Semmi. –mondta és már fel is viharzott az emeletre. Hát okéééé, de ha Niall csinált valamit, én megverem. Már vagyunk olyan jóban, hogy megverjem.

Amúgy, Tola és Jade is már velünk laknak, és ami talán a legjobb ebben az együtt lakósdiban, hogy Liam és Danielle kibékültek, pontosan karácsonykor. Louis azt állította, hogy ez egy karácsonyi csoda, és Ő ezt kívánta, mikor elfújta a gyertyákat.  Én hiszek annak az idiótának, ha Ő azt mondja.
Pont kész voltam a szecsuani csirkével meg a rizzsel, mikor mindenki megjött:

-Vályúhoz.! –kiáltottam az ebédlőből.

-Aaaa, Te vagy a legjobb sógornő.! –jelentette ki Niall és már szedett is a kajából.

-nem gondolod, hogy meg kéne várni a többieket?!

-Jah, tényleg. –mondta türelmetlenül.

Közben Reni is lejött és mikor leült Niall mellé adott neki egy gyors szájpuszit. Nagyon gyanús nekem ez a lány…

Természetesen mindenkinek ízlett a főztöm, mert muszáj volt megtanulnunk Laurával, mert egyetemistaként még sem ehetünk mindig pizzát.

Este felé, mikor éppen akartam nézni az Amerika Legjobb Tánccsapatát, akkor jött le Reni:

-Most azonnal abba hagyod, azt, amit csinálsz, fel mész, felöltözöl, és jössz le.! –mondta egy táskával a kezében.

Nagyon furi, de tettem, amit kért, így felmentem és felvettem egy rövidnadrágot, egy Supermanes fűzős felsőt és egy magas sarkút.

-Jó, tökéletes, de most irány a kocsi.!

-Milyen kocsi? –kérdeztem.

-Majd megtudod.! –mondta és már tolt is ki a házból egészen Harry kocsijáig. –na jó srácok, mi ez az egész,! –értetlenkedtem.

-Majd megtudod, de mooost, nem fogsz látni semmit.! –mondta Harry és bekötötte a szemem.

Harry elindította a kocsit, és közben kapcsolt egy kis zenét is, hogy még se teljen olyan feszülten a hangulat. Mondjuk, mindig tudunk beszélgetni, már amikor nem kötik be az ember szemét, mert Ők éppen úgy gondolják.

-Gyere. –mondta Harry és kisegített a kocsiból, majd elkezdett vezetgetni, és egy iszonyat hosszú lépcsőn mentünk végig, majd egy elég kényelmes székben landoltam. –Leveheted a szemkötést.!

Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy egy repülőn vagyunk, ami már felszállt és elindult:

-Harry ez… –kezdtem bele, de Ő elhallgattatott csókjával.

-Sssss.! Majd megtudod, mi ez az egész.

Az egész utat végig beszélgettük és nevettük, és őszintén, azon a repülőn volt szoba is, amit khm.. ki is használtunk, már ha értitek, mire gondolok.

Ilyen sokáig még sosem utaztam repülőn, főleg azért nem, mert 1 teljes napig ültünk azon a rohadt gépen, és én teljes idegbe voltam a 2. évfordulónk miatt, mert hát, így, hogyan fogom neki odaadni az ajándékom, főleg úgy, hogy még nálam sincs, meg ruha sincs nálam. Ha csak… Reni:

-Megölöm Renit.! Harry, mutasd a táskát.!

-Nem.!

-De, kérlek, mutasd.!

-Nem.! –mondta.

Én odamentem hozzá, sé elkezdtem csikizni, de valahogy mindig úgy jöttünk ki ebből, hogy a végén Ő szadizott velem, és egy hosszas csókkal mindig kiengesztelt. Ezért is jó a mi szerelmünk, habár családon belüli erőszakban veszünk részt, még is imádjuk egymást. J

Ismét mögém jött, átkarolta a derekam és a nyakamba csókolt:

-Ideje lesz visszavenni a kötést. –suttogta a nyakamba.

-Rendben van, de ha egy Justin Bieber koncertre hoztál, én kiheréllek.!

-Mi bajod Justinnal?!

-Magával a gyerekkel semmi bajom, csak a zenéjével.

-Ha Niall ezt most hallaná….

-Akkor most itt lenne.! –mondtam, mire Harry nevetett egy nagyot és megcsókolt.

Ismét sötétség, hosszú lépcső, majd a következő, amit éreztem, az a nap simogató sütése, a tenger csobogása, sirályok hangja és fenséges trópusi illat.

-Akkor most már leveheted a kendőt.! –suttogta, és ismét átölelte a derekam. Mikor levettem a szemkendőt, nem akartam hinni annak, amit látok. Egy gyönyörű tengerparton álltam, aranyos kis faházikókkal, napozóágyakkal, pálmafákkal és a csodaszép kék óceánnal. –Üdv Kedvesem, Borneón.!

-Elhoztál Borneóba?! –kerekedett el a szemem.

-Hát, ha már ezt akartad szülinapodra, de nem ezt kapod.! –kacsintott, és hosszasan megcsókolt.

Levettem a cipőm, Ő is az övét, majd elkezdtünk sétálni kéz a kézben. Néztük a helyi lakosokat, a látogatókat, a tájat, ittunk koktélokat, kókusz levet és kókuszt is ettünk, sőt.! Még majmokat is láttunk, amiket egyből lefényképeztem, meg az egész helyet. Gyönyörű volt, imádom.

Délután leültem a homokba és elkezdtem nézni a vizet, a madarakat, az embereket és úgy mindent. Elgondolkoztam azon, hogy is érdemeltem én ezt ki?! Itt vagyok azzal a sráccal, akit szeretek, az egyik kedvenc szigetemen. Ez olyan, mint egy valóra vált álom.

-Hé, min gondolkozol?! –ült le mellém Harry.

-Hogy érdemeltem ezt ki?! –kérdeztem a helytől, mint sem inkább Harrytől.

-Úgy, hogy gyönyörű vagy, imádlak, és mindig is el szerettél volna jönni ide. A jegyeid tökéletesek voltak, nem váltottál le senkire sem, a leendő dokik közül, és meg mert évfordulónk van. Vagyis lesz.

-Soha nem cserélnélek le senkire. –mondtam nevetve. –De, hogy érdemeltelek meg Téged?!
-Tudod, vicces, hogy pont ezt kérdezed, mivel, én is midnig ugyan ezt kérdezem magamtól. Hogy a francba tudtam én kifogni egy ilyen angyalt, mint Te,! –mélyen a szemembe nézett. Azok a zöld szemek, most még a szokásosnál is jobban csillogtak, mint szoktak, és én most még a szokásosnál is jobban elájultam Tőle, mint szoktam. –Szeretlek.! –mondta.

-Szeretlek.! –feleltem, majd megcsókoltuk egymást, és együtt néztük a naplementét.

***

Reggel arra keltem, hogy valaki spriccel rám valamit. Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy Harry ott áll velem szemben egy száll fürdőnadrágban, egy vízpisztollyal a kezében, és támadásra kész:

-Jó reggelt álomszuszék.! –mondta és rám ugrott. –Ideje lenne felkelni, felvenni a fürdőruháját, és strandolni egyet.! –mondta és már rohant is ki.

Én a táskához mentem és keresgéltem valami normális fürdőruha után. Végül is, találtam egyet. Egy világos kék pánt nélküli bikinit vettem fel.

Mikor kimentem a házból, láttam, hogy Harry épp akkor merült el a vízben, amitől akaratom ellenére is nevetnem kellett. Én is követtem a példáját, és mentem is a partra, majd a vízbe. Én is egyből elmerültem a sós víz élvezetében, és úsztam egy hatalmasat, Harryvel együtt:

-Harry, Te belegondoltál már?!

-Mibe?!

-Abba, hogy gyakorlatilag, most delfinekkel és cápákkal együtt úszunk.! –világosítottam fel, mire Ő röhögött egy hatalmasat.

-Te hülye vagy.! –mondta, majd megcsókolt.

-Igeeen?! Akkor én már itt sem vagyok.! -mondtam „sértődötten” és indultam ki a vízből, már a homokban voltam, mikor Harry hátulról rám ugrott.

-Azt, hitted hagylak menni,!

-Őszintén, igen?!

-Akkor én lennék a leghülyébb ember a világon.! –mondta mosolyogva.

Elég érdekes pózban voltunk, mivel én feküdtem a homokban, és karoltam a nyakát, ő meg fölöttem és amolyan „fekvőtámasz” pózban tartotta magát.

-Valóban?!

-Valóban.! –mondta, majd helyezkedett kicsit, és megcsókolt.

Ezt sem hittem volna soha, hogy a homokban fogok csókolózni, és közben jön rám a víz, majd vissza, és miközben csókolózunk, nevetnem kell, mert csiklandoz a víz.

-Vegyél fel valami csinost. Délután jövök érted.! –mondta és már e is tűnt, engem ott hagyva a homokban.

Ez a gyerek se stimmel nekem. Na mindegy. Még egyszer visszamentem a vízbe, és gyűjtöttem Reniéknek néhány kavicsot, meg korallt és természetesen csigaházat. Nagyon szépek voltak, és a víz is olyan tiszta volt, hogy láttam benne mindent. De tényleg.! Láttam, ahogy elhalad mellettem egy teknős család, amit lefényképeztem, mert vízálló a gépem.

Visszamentem a házunkba, letusoltam, megmostam a hajam, és begöndörítettem, majd kerestem valami ruhát. Érdekesen nézhettem ki. Fehérneműben rohangálok a házban egy fogkefével a kezemben, és szidom az eget, mert nem találok semmi normálist. Kicsit Twilight hangulata volt, annyi különbséggel, hogy én megtaláltam a tökéletesnek mondható ruhát. Ha ránézek, amolyan „Mrs. Harry Styles” hangulatba jövök. Egy halványrózsaszín ruha, egy szürke zakó, vajszínű magas sarkú és egy fülbevaló, és már készen is voltam.

Harry pontban 5 órára ott volt értem, és már indultunk is. Kivételesen nyitva maradhatott a szemem. Rajta egy fekete zakó, fehér ing és az egyik kedvenc ülepes nadrágom volt. Átmentünk egy éttermen, de nem álltunk meg, csak mentünk tovább a tengerpartra, ahol egy gyertyákkal kivilágított szakaszra értünk, ami tele volt rózsaszirmokkal, hangulatos zenével, és finom trópusi ételekkel meg persze spagettival.

-Harry, erre nem is tudok mit mondani, ez valami… nem is tudom.. meseszerűen csodálatosan fantasztikus.!

-Inkább ne ragozd a szavakat, hanem gyere velem.! –mondta és lementünk a kis asztalunkhoz.

Pont olyan érzésem volt, mint két éve, mikor elvitt vacsorázni, annyi különbséggel, hogy most nem kell megkeresnem Őt. Egyszer csak felcsendült a Paramore – The Only Exeption, ami mindkettőnknek nagy kedvencünk, és ezt neveztük ki „közös számunknak”. –Szabad egy táncra, hölgyem?! –állt meg mellettem Harry, és felém, nyújtotta a kezét.

-Ez csak természetes Uram.! –mondtam és elkezdtünk táncolni, amjd a végén énekelni.
-„Darling, You’re The Only Exeption. Youuuu Aaareee, The Only Exeption”

A dal végénél járhatunk, mikor Harry eltolt magától, és a szemembe nézett:

-Nincs szőke hajam, sem fehér lovam, de kimentenélek a toronyból az kurvaisten.! Ugye ezt tudod?!

-Ez nagyon aranyos volt, és persze, hogy tudom. Miért?! –kérdeztem félve, majd Harry elmosolyodott, megálltunk a táncba, a zsebéhez nyúlt, és letérdelt elém:

-Tudod, Bella, én úgy érzem, hogy a kapcsolatunk már eléggé érett arra, hogy a következő szintre lépjünk, és nem tudom, Te hogy agy vele, de én CSAK Veled tudom elképzelni a Jövőm.! Ezért, meg szeretném Tőled kérdezni, hogy Hozzám Jönnél Feleségül?! –nyújtotta felém a dobozt, ami már addigra nyitva volt, és egy gyönyörű arany gyűrű volt benne, három aprócska kővel a tetején. Majdnem elsírtam magam, ledermedtem, nem tudtam megszólalni a meglepődöttségtől. Harry arcán láttam az elkeseredettséget, ezért nagyon gyorsan kellett reagálnom.

-Igen.! Ezerszer, sőt végtelenszer is IGEN.! –mondtam, majd sírva a nyakába borulva.

Hosszasan megcsókoltuk egymást, majd Ő felhúzta a kezemre a gyűrűt, amitől én még jobban sírni kezdtem.

Így táncoltunk, és álltunk mi ott ketten, Borneóban éjszaka kivilágítva. Sírtünk, de ezek örömkönnyek voltunk, mert mostantól, azt mondhatjuk majd egymásnak, hogy ’Igen, Ő a Vőlegényem.4” vagy azt, hogy „Igen, Ő az én Mennyasszonyom.!”.