2013. március 29., péntek

44.fejezet

Khm..... 47rendszeres olvasóóóó ááááá*--*♥ Fantasztikusak vagytok.! Tudjátok, a nyuszi, így jó előre járt nálam, és hozott nekem egy adag WordDokumentumot.. Azt mondta, hogy imádja Ő is az Olvasóimat, és Húsvét alkalmából adjam oda nekik... Konkrétan, hozott egy, olyan 5 oldalas részt, és még egy ilyet, meg egy 3 oldalasat, és azt mondta, hogy ha meglenne az 50Rendszeres Olvasóóó, akkor rajzoljak nektek valamit, és mutassam meg. Azt mondtam, áll az alku. Ti boldoggá akarjátok tenni a Nyuszit, mert én nagyon!! ImádomazOlvasóimat♥ (Amúgy, mondtam, hogy koncin voltam, nos ennek a bandának a konciján voltam. Itt a Youtbe csatornájuk, érdemes meghallgatni, és ha tetszik Face oldalt lájkolni;D 5Tension)

Lizzy: Mondjuk az is igaz... alap, hogy minden jól fog elsülni;D♥
Andika: Kökiii szépen.:DD Jaj, nagyon, de nagyon aranyos vagy♥♥
Dorka: Utólag is kökii.:D Én is imádom a Karácsonyt*--* És örülök, hogy ennyire átment.:D♥
Hope: Hát, ha vége lesz, akkor majd jön a következő;D szeretek egy ember szívében lenni^-^♥ És tényleg nagyon, de nagyon aranyos vagy, Imádlak, és azt is imádom, hogy van egy Retardált Fókám^-^♥
Carmen: Jaaaj, nagyon, de nagyon aranyos vagy, kökiii^-^♥ És, hát utólag is kökii szépen♥
Zsófia: Természetes, hogy szabad;D Köszönöm szépen, hát én már csak ilyen vagyok, és biztos, hogy nem fogok megváltozni.:D És, én úgy vagyok vele, hogy szerintem egyáltalán nem baj, ha az Olvasó beleéli magát a történetbe, vagy egy karakterrel teljesen tud azonosulni;D♥ 
kitti: Kökiiiiiiiii szépen♥
Fanni: Kökiiii szépen, cukii vagy^-^♥
Lena: Kökii, Te lány.:D♥




-Édeseim, hagyjátok már élni a testvéreteket.! –nevetett egy nő, aki valószínűleg Louis anyuja lehet. –És, á, biztos Te vagy Luce. Én Johanna vagyok, Lou anyukája. Ne tud meg, mennyit mesélt Rólad, volt, hogy éjfélig fent kellett maradnom, mert csak rólad mesélt.
-Anyaaaaa.! –szólt rá szúrósan Louis.
-Jaj kincsem, hisz az a szülők dolga, hogy leégessék a gyerekeiket a barátaik, és a szerelmük előtt.
-Igazat adok Anyának. Velem is ezt csinálja. –jött be egy szőke lány. –Lottie vagyok, nagyon örülök. –ölelt meg.
-Luce. Szint úgy.
-Ezek mik?! –nézett rám nagy szemekkel az egyik kislány.
-A világ legfinomabb meggyes muffinja és társai.! –szólt ki Niall, hát persze, hogy a konyhából.
-Maguknak hoztam, gondoltam, örülnének neki. –adtam át a tálat Lottienak.
-Tegezz csak nyugodtan. Nem vagyok én olyan öreg.
-Jah, tényleg nem. Most leszel csak 25, Anyukám. –ölelte meg hosszasan Szerelmem (milyen jó ezt kimondani nem?!) az anyukáját, amit nagyon, de nagyon megható pillanatnak éreztem.
-Menjünk enni.! –mondta Johanna, majd mentünk az ebédlőbe.

***

Igaz, két napot töltöttünk itt, de ez alatt az idő alatt bejártam egész Doncastert. Voltunk a művelődési házban, a parkban, a játszótéren, Louis kedvenc helyén: a focipályán. Elmentünk, úgy konkrétan mindenki korizni. Én ismét elővettem az ego-mat és leköröztem minden ott levő embert. Persze drága jó testvéremet is néhányszor fel kellett segíteni, így a végén fogta magát, és egész egyszerűen elment inkább rajongózni.
Louisval voltak romantikus perceink, óráink, mikor elmentünk sétálni, vagy éppen a karácsonyfa elé ültünk le, forrócsókival a kezünkbe, és beszélgettünk. Így történt ez tegnap este is. Mivel nem tudtunk aludni, ezért pizsamában levánszorogtunk a nappaliba, elővettünk egy jó meleg lepedőt, csináltunk kakaót, majd forrócsókit, végül minden sütiből vittünk oda kettőt-kettőt, és beszélgettünk. Előkerült az a bizonyos téma, hogy „Mi volt a legcikibb dolog az életedben?!”. Ő kezdte azzal, hogy egyszer, még általánosban futott a folyosón, megbotlott, és előtte volt egy lány, akinek lehúzta az egyenruhájának a szoknyáját. Kiröhögtem. Aztán jöttem én, azzal a történetemmel, mikor még 5 éves koromban elmentünk a nagyiékhoz, és ott voltak a barátnői. Na akkor éppen nem voltam túl jó állapotomban, nyűgös voltam, minden bajom volt, és le kellett ülnöm velük játszani. Hát azt még kibírtam, míg csipkedték az arcom, de akkor megtötrtént a baj: véletlenül meglöktem egy poharat, amiből kiesett az egyik néninek a fogsora, lehajoltam érte, hogy felvegyem, de az éppen mozgott, ezért megijedtem tőle, majd attól a nénitől is, akinek ugye leesett a fogsora, és nem volt bent, és ijesztőnek találtam. Na ez után következett az, hogy felrohantam a szobámba, és ott sírtam, majd mikor megjöttek anyáék, odafutottam hozzá, és megöleltem Őt, miközben zokogtam, hogy a nagyi meg fog verni, amiért levertem a poharat, és az a fogatlan néni meg fog enni. Végül is, egyik sem történt meg. Louis, természetesen 5 percig röhögött rajtam, mikor rácsaptam egy nagyot a combjára.
-Halkabban.! Mások alszanak.! –ütögettem egy kicsit a combját.
-Ha ezt csinálod, akkor tényleg nem fognak aludni. –suttogta a fülembe, majd megcsókolt.
Ez most hülyén fog hangzani, de egyszerűen imádok Louval csókolózni. Olyan puha és telt ajkai vannak, hogy az, valami eszméletlen. Nagyon jól csókol, hisz fantasztikusan bánik a lányokkal, ahogy egyre közelebb húz magához, hogy még intimebb legyen a csókunk, ahogy liheg egy hosszabb folyamat után, vagy amikor éppen nevet, mert megcsikiztem.
-na mi folyik idelent fiatalok?! –jött le Johanna.
-Felébresztettünk?! –kérdezte Lou.
-De hogy is. Mostanában mindig lejövök. De ha zavarok visszamehetek. –mutatott fel az emeletre.
-Megköszönnénk. –mosolygott Lou.
-De hogy zavarsz. –mondtam vele egy időben, mire szúrósan rám nézett.
-Akkor hozom az albumokat. –mondta feldobottan.
-Na kösz, most nem rázzuk le egy hamar.
-Jaj, ne csináld már ezt. Jó lesz hidd el. –öleltem meg, majd egy puszit nyomtam az arcára.
És végül is, igazam lett. Legalább is, az én részemről, és ahogy majdnem mindenki mondja a „leendő anyósom” részéről is, kivéve a „leendő férjem” részéről. Nekünk, lányoknak általában mindig nagyon jó élmény átnézegetni a gyerekkori albumokat, hogy milyen volt az ember, mikor még beszélni és járni is alig bírt. Vagy éppen, mikor fel akarunk idézni egy nyaralásnak az emlékeit, amikor még kinyomtatták a képeket, és nem Face-re tolták fel Őket. Olyan j érzés volt látni Louist kicsiként, olyan kis aranyos volt, bár, most is az, tehát… De a fiúk valahogy mindig különböznek tőlünk, lányoktól. Ők lerendezik ezt az egészet annyival, hogy „emlékszel arra az estére?” „melyikre?!” „tudod, amikor ott volt az a…”. És kész. Aztán röhögnek egyet, és mindketten folytatják a dolgukat. Legalább is, eddigi tapasztalataim alapján ez így megy. Bár, lehet, vannak olyanok is, akik hasonló gondolkodásúak, mint a lányok. Néha-néha találkozunk egy ilyennel.
De most komolyan, nagyon vicces volt, amikor láttam Loist, hogy néz, mikor azt a képet nézem, amikor kifestette valamilyen nő, és kislány ruhába van, illetve az anyukája magas sarkújában tipeg. Olyan édees. Vagy, mikor egy hatalmas hóember mellett pózol, a következő képen meg ellopta annak répáját. Jaj, már kicsiként sem volt normális, és ezt az anyukája is kijelentette.
-Hozom a következőt, ott már a gimis éveiben van. –pörgött Johanna.
-Ugye tudod, hogy ezt visszakapod?! -suttogta a fülembe.
-Ugye tudod, hogy biztos vagyok benne?! –néztem rá, majd nyomtam egy apró puszit a szájára.
Ha eddig nem fájt a hasam a sok nevetéstől, akkor most már fog. Azok a fejek, amiket Louis vág a képeken, hát valami haláli. Azok a képek a legjobbak, amiken másnapos. Én és Johanna természetesen nevettünk, Louis pedig sértődötten ült törökülésben, bár, néha Ő is elmosolyodott, vagy éppen elbőgte volna magát azon, hogy, hogyan is nézett ki. Hát, eléggé egyet kellett vele értenem.

***

Most vagyunk Holmes Chaple-ben, vagyis megyünk Anyuhoooooooz.! Én és Harry már tűkön ülünk, hogy végre láthassuk Őt. Annyira régen láttam, hiányzik az ölelése, a jó vanília illata, és a finom sütijei, meg teái. Mikor kiszálltunk a kocsiból, fogtuk magunkat, és szó szerint rohantunk a házba, levágtuk magunkat a kanapéra, és otthon éreztük magunkat. A többiek természetesen normális, emberek módjára jöttek be. Amúgy, anyu nagyon, de nagyon jól ki jön Zoeyval. Egyből felismerte Őt, mikor meglátta. Persze hogy megismerte, minden adandó alkalommal mutattam róla képeket neki és Harrynek, hülye lett volna, ha nem ismeri meg. Szó, ami szó, isteni érzés volt enni Anya kukorica salátájából, és szezámmagos csirkéjéből. Niall ugyanezt gondolta, konkrétan majd nem, hogy kifosztottuk Őt minden vagyonából.
Az esték természetesen megismételték önmagukat, annyi különbséggel, hogy most Harryt is, és engem is leégetett Anya Louis előtt. Persze, mert mutasd ám meg azt a képet a lányod barátjának, amikor a lányod köbö 8 éves, a wc-n ül, és durcázva könyököl a térdén. Teljese igazad van anya. Én ennél a képnél vörösebb voltam, mint Rák Úr, de Harryék is, csak Ők a röhögéstől. De drága jó testvéremet sem kímélte anya. Megmutatta, mikor egy kecske (!!) megette a a nadrágját, és alsónadrágba rohangászott az állatkertben, illetve, mikor még kicsi volt, és egy hatalmas rózsaszín delfinnel pózol, persze meztelenül. Na ekkor én, és Louis röhögtünk, és Harry volt az, aki a földig szégyellte magát. Hát mit lehet tenni?! Szülők…

***

Meg kell, mondjam, hamar letelt ez a hét kirándulás. Sajnos Niallhöz már nem tudtam eljutni, mivel Ő ugye Írországban lakik, és a menedzsment egy embert engedett oda mellé, aki persze Zoey volt. Azért ez nagyon nagy szemétség nem?! A többiek a szüleiknél maradtak, kivéve engem és Louist. Mi hazamentünk Londonba, a közös házba, és ott töltjük majd a Szilvesztert, ami konkrétan holnap lesz. És hamarosan utazunk New Yorkba, de addig is, kitalálom, hogy mit vegyek fel holnap. De előtte még teszünk egy bevásárló körutat a boltban, ami hamar meg lesz, mivel veszünk két üveg Nutellát, három doboz epret, pezsgőt, meg whiskyt, és már kész is vagyunk. Természetesen lesz „ünnepi kajánk” is. A Mekiből hozunk fenséges étkeket, és rendelünk pizzákat. Már előre elterveztem, hogy mit fogunk csinálni: éjfélig nézzük a kabarékat, amiket adnak a TV-ben, majd Éjfél előtt 3 perccel kimegyünk fagyoskodni a kertbe, és mikor az óra elüti a 12-t, koccintunk, majd jön az a bizonyos „éjféli csók”, és ilyen boldogan kezdhetjük majd az Új évet. De, addig is várni kell, mivel most is a boltban vagyunk, és édes drága Életem, leragadt a répáknál. Szerintem veszek neki…

5 megjegyzés:

  1. ohlálááááááá :D
    kis kori képek :3
    Nagyon jó lett és már nagyon várom a folytatást:)
    Siess a kövivel xx

    VálaszTörlés
  2. Ezt nem lehet megunni! A blogod függővé tett! Eszméletlenül írsz! IMÁDOM!!! Erre nincs más szó! Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés
  3. Végig nevettem az egészet. :D fáj a hasam. :P eszméletlenülhihetetlenüljólett! :D De kérlek ne Zsófiázz... csak Zsófi vagy Zsó. :D És siess a következővel, mert tűkön ülök és hidd el nem kellemes. :D ♥

    VálaszTörlés
  4. Júúúj ez nagyon aranyos volt! :D Bírtam az egészet, főleg azt amikor Luce mesélte a cikis dolgokat. Sztem ennyi idősen én is majd meghaltam volna ijedtemben! Nah mindegy. Nagyon de nagyon jó lett! :D

    U.I.: Az időd nénik nagyon ijesztőek! o.O

    xDDDD

    VálaszTörlés
  5. Naon jóó....kíváncsi leszek Ny-re :) ......sieesss köviivel :D

    VálaszTörlés