2015. november 21., szombat

Long time no see~


Ahogy a cím is mondja, rég nem találkoztunk már kedves (volt) Olvasóim. Igazából annyi minden történt, hogy nem is tudom hol kezdjem a mesélést -ami remélhetőleg nem fog sokáig tartani-.
Először is, mint mindenki láthatta nem fejeztem be a blogot. Ezt ráfoghatjuk rengeteg mindenre, mint például a mérhetetlen lustaságomra, az ihlet hiányra, vagy akár arra is, hogy a történet befejezése körül már nem fűztek olyan szálak a fiúhoz, mint anno, mikor elkezdtem ezt az egészet. De igazából fölösleges kifogásokat keresni, a lényeg az, hogy gondolkodok valamin. Ez a valami mégpedig az, hogy befejezem a történetet. Na nem részekben, sokkal inkább egy hosszú novellában. Viszont ez az egész még csak egy ötlet. Egy olyan fikció, amit régóta tervezgetek a fejemben és az egyik kedves legjobb barátnőmnek köszönhetően egyre többször az eszembe jut, hogy nem jó ez a befejezettlenség. Szóval lehetséges, hogy lesz egy naaagy befejezés, de még nem biztos. És ha kész is lenne, az se lenne biztos, hogy bárki is elolvasná. Bár az év(ek) alatt sokat változtam.
Ez a változás annyiban mutatkozik, hogy ezeknél a történeteimnél úgy éreztem, hogy sokkal inkább a népszerűségre és a kedveltségre mentem, mint sem arra, hogy élvezzem azt, amit csinálok. Most viszont már úgy gondolom, hogy inkább írok csak magamnak (és a legjobb barátnőmnek persze) és élvezem azt, amit csinálok, mint sem hogy mások elvárásai szerint alakítsam a történeteimet. És most nem véletlenül beszéltem történetekről többes számban.
Igazából azért vagyok most itt (azon kívül, hogy elmondjam a "lehet, hogy befejezem" ötletet), hogy megmutassam Nektek azt ami visszahozott az írás mezeire. Igen, ez a kis "reklámozás" ellentmond az előző kijelentésemnek, de reménykedek, hogy vannak itt olyan elvetemült Kpopperek, mint én, akiknek mindene a Block B, de nem találnak semmit. És én most szeretnék Nekik adni valamit. Először is a One Directionből kiszerettem. Rossz ezt mondani, de igaz. Viszont új embereket találtam (nem is egyet) és őket Dél-Koreában találtam meg. Kedvenc bandámmá a Block B vált, de rajtuk kívül is mindenkit imádok, és szinte mindenkivel írok is. Most azért jöttem, hogy megmutassam Nektek ezeket az írásokat. 

Circus With Secrets
 (befejezett, az oldalon éppen egy másik történet megy, de ezen a címen található meg ennek a blognak a részei is)


Főszereplők: Kim SunHi (Jung Soomin), Zico és a Block B többi tagja, valamint később a B.A.P. nevű fiúbanda is.
Leírás:

Kim SunHi édesapja évekkel ezelőtt eltűnt, ám a lány csak annyit tud, hogy artistaként egy cirkuszi társulathoz szegődött, és teljesen megváltozott. 14 éves kora óta járja azokat a városokat amelyeknek van saját cirkuszuk. Egy nap megérkezi Thebekbe, ahol a Circus of Secrets várja őt, majd néhány nehézkes ügy után ő maga is a társulat tagja lesz. Egy átlagos cirkuszban sem teljesen normálisak az emberek, de itt még annyira se. Itt mindennapos az, ha valaki unalomból kipróbálja a másik specialitását, ami már nem kevés végzetes próbálkozással is járt. 
Ez az a hely, ahol találkozik hét, mondjuk úgy, érdekes fiúval, akik még a lehetetlenre is rábeszélik. Két lánnyal, akik egymás szöges ellentétei, ami nem is lenne akkora gond, ha ez a két lány nem ugyanaz a személy lenne. És hogy honnan jön a cirkusz varázsa és furcsasága? Apja keresése közben erre a titokra idővel rá jön, ám addig sok-sok érdekes kaland vár rá. És  amint rátalál erre a titokra, még is mit fog vele kezdeni? Mit tartogatnak neki a fiúk és a rejtélyes igazgató? Idővel minden kiderül.

"-Hé SunHi nézd, bohócok! És még lufit is osztogatnak!
- Lufi? – csak ennyit kellett mondani, és már ott is voltunk. Ha a bohóc fogalma nem is nagyon érint meg, az ajándék lufié biztos, pláne ha az valamilyen formájú. A gyerekek mind virágokkal, kardokkal és kutyákkal rohangáltak, nagyon aranyosak voltak. Két bohóc volt, pont az a kettő, akik tegnap először állítottak le. A csücsörítős, és az ijesztő mosolyú."


No Matter What
(folyamatban lévő, ugyanazon az oldalon található, mint a Circus With Secrets)


Főszereplők: Gong Chaewon (Son Naun - Apink) Ahn Jaehyo (Block B), és későbbiekben egyéb Kpop idolok.

Leírás:

Chaewont mindenki szereti, ahogy ő is szeret mindenkit. Jaehyot szintén mindenki szereti, viszont ő senkit sem szeret igazán. A lány nem akar mást, mint hogy ő legyen a fiú számára az egyetlen, a fiú viszont csak tönkre akarja tenni az ő életét is. Jaehyo olyan nagy keresztet cipel, amilyet a legtöbb ember képtelen lenne elviselni. Chaewon eddig jó volt és ártatlan, de ő a tökéletes példa arra, mikor a szerelem teljesen kiforgatja az embert a bőréből. Chaewon elhatározza, hogy segít Jaehyonak a keresztje cipelésében, eközben a fiú hátha beleszeret. Viszont egy valamivel nem számolt: ha vele van, akkor az egészsége veszélyben van. Ezt a tényt nem véve figyelembe megy bele a kapcsolatba, aminek nem biztos, hogy olyan kimenetele lesz, mint amilyenre a lány számított.

Egy történet a szerelemről, a hétköznapi problémákról, A Betegségről, melyből lehetetlen kigyógyulni és A Betegekről, akik eddig túlélték a depressziót és A Betegséget. Ez róluk szól. A hibáikról, a csalódásiakról, a meneküléseikről, a megvilágosodásaikról, a beletörődéseikről és az örömeikről. Tarts te is velük, hogy megtudd milyen érzés a piros szalagot a szíveden viselni.

„- Te mit keresel itt? –kérdezte reggeli rekedtes hangján. Azok az álmos egyben meglepett barna szemek ismét megigéztek.
- Hát, tudod, nem szokásom lelépni azután, hogy lefekszek valakivel, pláne akkor, ha az a valaki a barátom.
- Miért nem mentél el?
- Miért mentem volna?
- Hát azért, amiért mindenki más: a levél miatt.
- Nem érdekel.
- Nem undorodsz tőlem?
- Nem.
- És nem is utálsz, amiért valószínűleg téged is olyanná tettelek, mint amilyen én vagyok?
- Nem.
- Hazudsz! – kiáltotta.
- Nem szokásom hazudni azoknak, akiket szeretek.
- Még nagyobb hazugság! Nem szerethetsz, ez képtelenség! Csak gondolj bele, hogy mit tettem veled, hogy te is mivé válhatsz miattam. Én is utálom azt a Nőt, aki ezt tette velem. Legszívesebben a sírjára köpnék, az orvost pedig megnyúznám, amiért nem ölt meg egyből a születésem pillanatában.
- Jaehyo, miért beszélsz erről az egészről úgy, mintha ez egy akkora tragédia lenne?
- Mert ez egy tragédia. Én is meghalok emiatt és te is.
- Még mindig nem értelek. Minden egyes élőlénynek ez a sorsa.
- Tényleg nem értesz. Azzal, hogy mi együtt vagyunk, gyakorlatilag aláírtad a halálos szerződésedet, ami nem nyolcvan éves korodban fog érvényessé válni, hanem lehet, hogy egy év múlva.
- Engem nem érdekel, hogy hetven év múlva halok meg, vagy egy év múlva, egészen addig, amíg melletted lehetek, ölelhetlek, csókolhatlak, a kedvesemnek hívhatlak és boldogok vagyunk.
- Őrült vagy, ha tényleg ezt gondolod.
- Úgy csinálsz, mintha te nem lennél az. Elárulom neked, hogy minden szerelmes őrült.
- Jó, tegyük fel, hogy együtt maradunk, te is olyanná válsz, mint én. De mond csak, nem fogsz megutálni? Nem fogsz egyről a kettőre kidobni? Nem fogsz elátkozni a tetteimért?
- Lehet, hogy néha utálni foglak, de az utálat és a szeret között nagyon vékony a határ.
- Feladom.
- Add is. Legalább is azt, hogy megpróbálsz lebeszélni arról, hogy szeresselek.” 



Ezen a blogon nincs egy kimondott történet, amelynek néhány szereplője van. Ezen két barátnőmmel alkotunk kisebb-nagyobb szöszeneteket azokkal a koreai sztárokkal, akikhez éppen kedvünk van. Ha Neked is van kedved, nyugodtan nézz be^^

Hát, ennyi lettem volna ismét, így hosszú-hosszú idők után. Amin tudok valamit biztosra, írok. Szó szerint. De, azért elmondok valamit: még mindig Imádom az Olvasóimat♥♥

1 megjegyzés:

  1. Nekem tetszii az otlet hogy befejezed egy nagyobb reszben !!! :) ha igy dontesz nagyon varom pusz ❤❤❤

    VálaszTörlés