20.fejezet

Hát drágáim, hamar összehoztátok a 8komit na.! ^-^ A mai részhez ha anniyt hozzáfűzök, hogy köhöm... plusztizennyolc, akkor mindenki levágja, hogy miről lesz szó?! Amúgy, megpróbáltam nem durvára írni, remélem azért tetszeni fog nektek Drága bábujkáim♥ /Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én nekem remek karácsonyi ajándékok jutottak. 3000ft kedvezmény az Alexandrába, Isten Hozta Őrnagy Úr.4 9..8..7... Green Day póló^-^ Ki lesz olyan cuki, hogy elmondja, Ő mit kapott?! ^-^/

Lizzy: Hát igen, nem is lehetett rá számítani. Miért akarod bántani Leyumot?! :O Gonoosz.! Hát igen.. Coming Soon;D♥ Jah és kökiim♥
Franci: Kökiii Neked is Kevin..D♥ Hát voalá, itt a rész;D♥
Andika: Akkor Te nagyon tudsz valamit. lehet gondolatolvasó vagy?! Hmmm.. am kökii♥ 

Doriszka: Hhaaaa.. lesz annál még több is.;D♥ és Kökiim♥
Lena: Hát igen, ahogy mondani szokás, 2in1;D♥ Hát igen luw Tommo^-^♥
Dóra: Hát akkor itt még milyen váratlan fordulat lesz.;D ezt az undorító a smink megjegyzést, bóknak veszem;D♥
Zsófi: Pedig hidd csak el;D Hát igen, ha enm történne semmi, akkor unalmas lenne... és erre még senki sem számított szerintem, szóval ezek után mik fognak történni,! Muhahhaa..D♥
Hope: De azért, ugye minden oki van a rendszerrel, attól függetlenül, hogy lefagytál,! :O Hát igen, nagyon cuksik^-^ ♥

 

Luce Styles

-Liam, tiszta fekete lesz az arcod. –nevettem bele a csókunkba, miközben Ő belökött az ajtón, majd becsapta azt.

-Így jártam. Tudod, nem mindennap mondhatja el az ember, hogy csókolózott egy démonnal.

-Ahogy azt sem mondhatja el mindenki, hogy csókolózott Batmannel. –nevettem, mire Ő felkapott.

-És Batman reméli, hogy többet is fogsz vele csinálni, mint csókolózás. 

A lépcsőn felvitt, majd mikor szobájához ért neki lökött az ajtónak, és éreztem, hogy mindennél jobban akarom Őt.

-Liam, ezt nem lenne jobb a szobádban?!

Nem válaszolt rá semmit, csak kinyitotta az ajtót, majd azt is becsapta. Lerúgtam a cipőmet, Ő meg a felsőjét. Folytattuk a csókot, mikor neki nyomott a falnak, és hátamnál kezdett babrálni a fűzőmmel, én meg az övcsatját kerestem és csatoltam ki. Mikor mindkettőnknek sikerült, megszabadultunk jelmezeinktől, és Liam az ágy felé vezetett, ahol lágyan hátra döntött, s miközben csókolt oldalamat simogatta, amitől engem kirázott a hideg. Én hátát simogattam, és egy hirtelen fellendülésből megmarkoltam a fenekét, mire Ő egy kicsit sóhajtott, amitől engem átjárt a boldogság. Melltartóm pántját kezdte lassan lehúzni a vállamon, amiből és egyből kibújtam, majd kissé megemelkedtem, hogy a csatját is ki tudja kapcsolni. Mikor sikerült neki levette rólam, és félre dobta a ruhadarabot. Már mindketten csak alsóneműben voltunk, mire Ő egyre jobban hozzám kezdett dörgölőzni. Számról, melyben nyelveink heves csatát folytattak, átvándorolt a nyakamra, és azt csókolgatta. S elért a legérzékenyebb pontra és szívni kezdte azt, mire én felnyögtem. Nyakamról tovább haladt a testem szinte minden részén, melleimet masszírozni kezdte, majd hasamat csókolgatta. Visszamászott hozzám fel, a szemembe nézett és megcsókolt, miközben egy egyszerű mozdulattal megszabadított bugyimtól. Ujjaival kezdett dolgozni, közben én eltávolítottam Róla boxerét. Igen csak fel volt izgulva, ahogy én is, aminek a jelei az is volt, hogy nyögdécseltem Liam érintése alatt. Csókunk abba maradt, és olyan mélyen nézett a szembe, hogy szerintem már látta a gondolataimat.

-Készen állsz?! –kérdezte.

-Igen. Tedd a dolgod. –mondtam, mire Ő felnevetett.

 Férfiasságára felhelyezte az óvszert, kezét ismét végig húzta oldalamon, ujjainkat összekulcsolta, és megtette. Már nem voltam szűz, de még is éreztem egy kisebb fájdalmat, mikor belém hatolt, de ez a fájdalom egy röpke idő után átalakult élvezetté. Szobát néhány perc múlva nyögéseink árasztották el. Teste ütemszerűen mozgott és tökéletesen simult az enyémhez, ami még jobban sodort minket a gyönyörű érzések felé. Végig fogta a kezem, és csak a vége felé engedtem el, mikor már tényleg éreztem, hogy közel van az a bizonyos érzés, megöleltem és néha olyan szinten érintett meg, hogy muszáj volt megkarmolnom. Ismét a nyakamat szívta, aminek éreztem, hogy holnapra biztos szépen nyoma marad, majd ezzel fokozva minden egyes porcikámat, alhasam feszíteni kezdett, és megtörtént. Egyszerre értük el a csúcsot. Liam rám nehezedett, kihúzta magát belőlem, és megtette, amit először nem. Végig nézte a testemet, amiben én belepirultam, bár ez az elkenődött festéktől egyáltalán nem látszódott. Ujjait végig húzta a vágásokon, a legmélyebbtől a legvékonyabbig. A mellkasomnál megállt, s mikor meglátta a jobb vállamtól kezdődő vágást, ami egészen a bal vállamig tartott, kikerekedett a szeme. Két ujját végig húzta rajta, mire én egy kicsit felszisszentem, mivel még mindig fájt, de alapozóval tökéletesen el tudtam rejteni. Mikor végzett vele, szeméből kihullott egy könnycsepp.

-Mi a baj Liam?! –simítottam meg az arcát, mert az hittem, én csináltam vele valami rosszat.

-Soha többé ne tedd ezt.! –mutatott végig a testemen. –Fáj ezt látnom, és bele se merek gondolni, miket élhettél át, hogy ezt megtetted magaddal.! Ígérd meg nekem, hogy soha többé nem csinálod ezt.!

-Megígérem Liam.!

-Köszönöm.! –suttogta, majd megcsókolt. –Még egy kör?! –kérdezte, mire felnevettem, de belementem.

Liam Payne

Megfogta vállamat, és hátamra fordított. Most Ő vette át az irányítást fölöttem, amit szerettem, valljuk be. Számról áttért állvonalamra, majd nyakamra. Ő is, csak úgy, mint én, megtalálta a leggyengébb pontot, s szívni kezdte azt. Egyre lejjebb haladt testemen, kezével hol hasamat simogatta, s ott követve kockáim vonalát, hol lejjebb nyúlt, érzékeny területemre, s kezével kényeztette azt. Néha kiadtam magamból egy kisebb nyögést, mely egy mosolyt váltott ki Luceból. Jah, majd’ elfelejtettem, miközben haladt lefele, néha meg is harapott, és rájöttem, hogy szeret játszadozni az emberekkel. Mikor végleg elérte büszkeségem, néhányszor végig húzta kezét rajta, majd szájával vette kezelésbe. Szeretem, ha egy lány vad, viszont, az a gyengédség, ami Luceban volt, az még jobban begerjesztett, és megőrjített vele. Visszakúszott felém és ismét heves csatába kezdtek nyelveink. Megharaptam alsó ajkát, mibe Ő egy kicsit belenyögött, majd ismét belé hatoltam. Egy közepes erősségű sikoly hagyta el a száját.

-Ne haragudj édes, nem akartam fájdalmat okozni. –mondtam megbánóan. Nem szeretek a lányoknak fájdalmat okozni, legyen szó sexről, vagy bármi másról.

-Nem, semmi gond Liam, csak újból meg kell szoknom, ennyi az egész. –mondta, majd megcsókolt.

Csak úgy, mint pár perccel ezelőtt, mozogni kezdtem benne, mely hangos nyögéseket váltott ki belőle és belőlem egyaránt. A helyiség ismét tőlünk volt hangos, ami minket, egy cseppet sem érdekelt, mert éltünk a pillanatnak, és élvezni akartuk azt. Hát, eléggé élveztük, mit ne mondjak.

Felemelő érzés volt, hogy velem volt ezen éjszakán, és érzelmeim, egyszer csak a felszínre törtek. Elkezdtem valamit érezni, de nem mondhatom sem szerelemnek, sem baráti érzésnek, inkább vágynak, hogy egy olyan lánnyal lehessek, mint Luce. Hogy, egy olyan eléggé vad és furcsa természetű lánnyal legyek, aki igazából, olyan szinten képes szeretni, és vágyik a szeretetre, hogy az emberfeletti. És én megakarom neki adni ezt a szeretetet, mert valóban fontos nekem, és nem mondom, hogy úgy, mint barátnő, de úgy, mint egy testvér, az biztos. Na jó, lehet, hogy még sem túl jó ez a „testvéres” példa, mert, akkor, ha úgy vesszük, a testvéremmel feküdtem le, ami eléggé aggasztó dolog lenne.

Egy hosszabb időtartam után, ismét érezni kezdtem azt a melengető érzést, ami szétáradt a testemben, minden legapróbb porcikámban. Ugyan úgy, mint ezelőtt, Luceszal egyszerre mentünk el a köhöm... Mennyországba. 

Lihegve feküdt le mellém, és pár percig így voltunk, és próbáltuk kifújni magunkat.

-Liam én.. –kezdte, de belé fojtottam a szót.

-Tudom, tudom. Ez csak egyszeri alkalom volt, ne haragudjak, de azért reméled, hogy lehetünk barátok. Persze Luce, lehetünk barátok, csak furán fogom magam érezni, mivel egyszer már lefeküdtünk és…

-Mi a szarról beszélsz, Liam?! Én több akarok lenni Neked, mint barát. –mondta, és mélyen a szemembe nézett.

-MIII?! –kerekedett ki a szemem. Tényleg azt mondta, ez az elképesztő lány, hogy a barátnőm akar lenni?!

-Tudom, nagyon furcsán hangzik, főleg, hogy nem tudom eldönteni, hogy most Louist szeretem-e vagy Starkot, de mikor veled vagyok, mind kettőjüket elfelejtem, és a jóra koncentrálok. Nem vagyok beléd szerelmes, és ezt nagyon röstellem is, mert nem akarok egy olyan kapcsolatot, amelyben nem is szeretem a másikat, vagy valakit akarok vele helyettesíteni, mert az nem én vagyok. Egyszerűen nem tudom. Barátságnál többet érzek nálad, de szerelemnél kevesebbet. Azt bánom, hogy nem vagyok vámpír Főpapnő, mert akkor lehetnél a harcosom, vagy a hitvesem, vagy a rendes vámpír barátom.

-Luce, az a helyzet, hogy én pontosan ugyan ezt érzem, a vámpíros dolgot leszámítva. Szeretlek, de még sem. A barátod akarok lenni, de egyben a legjobb barátod is. Hogy van ez?!

-Fogalmam sincs. Viszont, én olyan kapcsolatot sem szeretnék, amiben hol együtt vagyok valakivel, hol nem, me…- kezdte mondani, de én félbe szakítottam őt egy hosszas csókkal.

-Szeretlek Luce Styles.

-Én is szeretlek, Liam Payne. –mosolygott, majd ismét megcsókolt.

Ölelkezve aludtunk el, és csodás érzés, mikor azt látod, hogy milyen aranyosan alszik, és azt hallod, hogy hogyan szuszog. Teljeséggel megnyugtató érzés, ennek a megnyugtató érzésnek köszönhetően, az én szememet is elnyomta az álom.

Louis Tomlinson

-Hé, Hazz, nem tudod, hogy hova tűnt Luce?! Beszélni szeretnék vele.

-Fogalmam sincs, de jelenleg az a csinos kis szőke jobban érdekel. –mondta kaján mosollyal az arcán, intett annak a lánynak, az visszaintett neki, mire én a szememet forgattam.

-Azért csak vigyázz, még nem akarok kereszt apát játszani. -Veregettem meg a vállát és már ott is hagytam, had flörtöljön azzal a csajjal.

Nem éreztem magam valami jól azon a bulin, túl nagy volt a tömegnyomor. Túl sok ijesztő arcot látok itt, és ha jól vettem ki, akkor láttam Sawt akitől, a hideg is kiráz. Inkább oda megyek Eleonorhoz, Ő talán tud nekem valamit segíteni. Lenyugtat, bár a csontváz jelmeze egy kicsit ijesztő volt, de nagyon sexi.

-Mi a helyzet kicsim?! –kérdeztem, majd hátulról átöleltem Őt, és egy puszit adtam a nyakára.

-Semmi különös Drágám. Veled minden oké?! –kérdezte, majd átfonta karját a nyakam körül.

-Persze, csak szerintem én lelépek. Fáj a fejem, és egy kicsit rosszul is vagyok.

-Rendben van. Én még maradok, pihend ki magad.! –mondta, majd hosszasan megcsókolt.

 Feszengve, de visszacsókoltam. Miért kell mindig Lucera gondolnom?! Miért kell Eleonornak ellenem uszítani Őt?!

Amióta „rajta kapott” minket, Luce egyszerűen még csak felém sem néz. Niallel és Liammel van elfoglalva, illetve Zaynnel meg Harryvel, de az utóbbi alap, mivel Ő a testvére. És velem?! Velem semmit. Rám néz, fel tesz egy mosolyt, és köszön, és már nem is foglalkozik velem. Akarok vele beszélgetni, nevetni és bármit csinálni, csak béküljünk ki. Ha most nincs El és „A Terve” csupa nagybetűvel, talán még ma is táncolt volna velem, ami bár végleg kiborította volna a bilit, de nem érdekelt volna. Jah, és hogy mi volt Az A Terv,! Ugye, amikor megcsókoltam ott a kanapén, bár tényleg imádom azokat a puha ajkait, még sem akartam folytatni, de muszáj volt. Eleonor kitalálta, hogy Perriet is ellene uszítja, hogy mivel engem nem szerezhetett meg, most Zaynre fáj a foga, ami sajnos pont kapóra jött, mivel vele is sok időt tölt. És, mivel én gyakorlatban mellette vagyok, muszáj leribancoznom, meg ilyenek, miközben elméletben próbálom neki küldeni, hogy mennyire sajnálom azokat a dolgokat, amiket mondok, de úgy látszik, gyakorolnom kell még a telepátiát.

Ilyen gondolatok cikáztak az agyamban, miközben vezettem haza, majd mikor már bent voltam, bevettem egy fájdalomcsillapítót, de valami furcsa hangot hallottam fentről, ezért gondoltam megnézem, mi lehet az. Liam szobájából szűrődött ki a hang, és mikor benyitottam, megláttam, hogy mi is okozta a hangot. Liam éppen Luceon volt, és sexeltek. Egy hang nélkül becsuktam az ajtót, lementem a garázsba a kocsimért, beindítottam azt, majd elindultam a saját kis helyemre. Leparkoltam a kocsit, oda mentem a padomhoz, felültem a támlájára, s mikor oldalra néztem, eszembe jutott az a kép, amikor elhoztam ide Lucet. Az érzelmek előtörtek belőlem, és semmi mást nem akartam, csak kiáltani egyet, amit meg is tehettem, mivel nem volt itt senki más.

-NEEEEM.! –kiáltottam teljes torkomból, és minden erőmet beleadtam, majd kitört belőlem a zokogás…

19.fejezet

Waaaaa legszebb Karácsonyi ajándék: 8komiii és 22Rendszeres olvasó.!! ♥♥♥ Hihetetlenül kökiiim nektek skacok♥ És, bár tudom, hogy ez még közel s távol sincs a Karácsonyi részhez, ami valószínűleg majd olyan január fele lesz meg /egy pöppi késés/ de csináltam a blog összes olvasójának, egy kis.. hát.. ajándékocskát. Tudom, nem nagy dolog, és béna is vagyok, ezért eléggé rossz lett, de azért remélem teszik majd Nektek, és ezzel is fokozom egy kicsit az otthonotokban a Karácsonyi hangulatot^-^  Úgy, hogy.... Boldoooog Karácsonyt Mindenkinek.♥♥

Lena: Én nem..:P kökiiim szépen♥
Lizzy: Kökim, óh hát igen.:é Hát, amjd hamarosan.;D A mostaniban rosszabbak elsznek, és hát igen, az a "valaki" már megjelen egy pöppit;D
Hope: Akkor nagyon jó vagyok, ha mindenkit emgijesztek.:'D és kökiiim♥

Abigél: Kökim szépen♥ Majd hamarosan újra szent lesz a béke;D És, hát ez olyan Luceos ruha meg minden..
Zsófi: Kökim^-^ Örülök, hogy szereted, és Perrie meg Luce mint mondtam, hamarosan kibékülnek majd.:)♥
Driszka: Hát igen.:$ Én nem kaptam volna szívbajt.:') Hát majd hamarosan.;d♥
Vivien: Jaj, köszönöm, nagyon aranyos vagy.:D♥ Örülök, hogy imádod, mert ez boldoggá tesz engem.:)♥
Anna: De kis akaratos itt valaki.:P Örülök, hogy Te is szereted, és amjd mindenre fény fog derűlni;D♥

-Luce, Te hátra ülsz.! –jelentette ki Zayn.

-Miért?!

-Mert megijednek a másik kocsiban ülő emberek.! –tárta szét a karját.

Én bemásztam hátra, majd elindultunk. Egész úton feszült csend volt, amit nagyon nem bírok, úgy hogy betettem a fülhallgatómat és zenét hallgattam, így elértem, hogy nem is szóltak hozzám, csak egymással beszélgettek. A buli helyszíne egy raktár épület volt, ahova érkeztek Draculák, Pókemberek, Joekerek /úgy érzem élvezni, fogom az Ő társaságukat/ Csontvázak, és különböző ijesztő illetve röhejes dolgok. Mint például Harry, aki megjelent Harisnyás Pippi jelmezben. És nekem egy ilyen testvérem van. Se baj. Túlélem. Viszont, arra rájöttem, hogy mikor húzza maga után a kutyáját, akkor letagadom.

Mikor beléptünk az épületbe, minden szem pár ránk szegeződött. Pontosabban Rám, és az én démon jelmezemre. Mikor megláttam Liamet és Niallt, akaratom ellenére is elmosolyodtam. Batman és egy ÍrManó. Ötletes mondhatom. Louist is láttam, hogy valami nagyon idétlen pólóban van, az egész arca fehérre van mázolva, és a szeménél van egy nagy csillag. Nem vitte túlzásba, mit ne mondjak. Elindultam Liamék fele, akik egy kicsit ijedten néztek rám.

-Srácok, úgy viselkedtek, mint ha a Halál jönne veletek szemben.

-Hát, most körülbelül úgy nézel ki. –mondta remegve Niall.

-Még is mitől kell félni?! –hitetlenkedtem.

-Néztél Te már tükörbe?! –kérdezte Liam.

-Tudod mit Batman, neked nem azzal kéne foglalkoznod, hogy meg védd Gothem Cityt és azzal, hogy a Főellenséged, Joker, itt ólálkodik a bulin?! –szegeztem neki a kérdést.

-Ott a pont. –mondta, majd lepacsiztam vele.

-Úúúúú, megjöttek Eleonorék.! Jól néznek ki.! –mérte végig a lányokat Niall.

Valóban ötletes volt a jelmezük. Csontváz ruha, világos kék kontaklencse, a hajuk alját kiszőkítették. Arcukat Ők is fehérre mázolták, és húztak rá egy hosszú vonalat, amiket kis négyzetekre szedtek, és természetesen a szemük és a szájuk, na meg az orruk feketére volt befestve. Valóban jól néztek ki. Ők inkább egy divat Halloweenra készültek, mint sem egy ijesztősre.

-Megyek és iszok valamit.! –mondtam a fiúknak.

Mikor odaértem a pulthoz, leültem egy székre, és gondolkodni kezdtem, hogy mit is rendeljek.

-Én kérnék egy whiskyt, a hölgynek ugyan ezt.! –mondta a pultosnak az egyik igen élethűre mázolt Joker.

-Köszönöm Joker, de magam is tudtam volna választani. –mosolyogtam rá.

-Nem éppen úgy nézett ki, Miss Démon.

-Pedig már épp mondtam volna, hogy kólát kérek, de maga megelőzött. Nem akartam leinni magam ma este.

-Ki mondta, hogy én le akarom itatni magát?! És, ha megengedi, nem tegezhetnénk egymást?!

-Tegezhetjük egymást, ha maga úgy látja jónak.

-remek.! –mondta, felállt, megfogta a kezemet. –Joker. –csókolta meg a kezem. –És a maga személyében kit tudhatok.

-Így konkrétan, még nem gondolkodtam a néven, de ha már így kérdezi… hmm… Luce.

-Nem túl démonias név. –töprengett.

-Nem is annak szántam. Ez a rendes nevem. Tudod, nem vagyok valami kreatív.

-Ezt mutatja a sminked is. Egyáltalán nem vagy kreatív. –mosolygott.

-Tudod, nagyon jól áll neked ez a Joker jelmez. És roppant mód ismerős is vagy nekem.

-Pedig én csak nem rég költöztem a városba.

-Akkor tévedtem.

-De az is lehet, hogy egy másik életben már találkozott velem.

-Bármi lehetséges. –mosolyogtam, majd belekortyoltam az italomba.

Beszélgettünk még egy kicsit Jokerrel, majd elmentünk táncolni.

-Előre figyelmeztetlek, hogy pocsék táncos vagyok.! Egyedül a pogóban és az ugrálásban vagyok jó.! –jelentettem ki, mire Ő megfordult, megragadta a kezem és megpörgetett, úgy, hogy hátulról át tudjon ölelni.

-Az nekem sosem volt akadály.! És, meg kell, hogy mondjam, abban én is eléggé jeleskedek.

-Nagyon helyes. Szeretem az olyat.

Táncoltunk egy darabig, vagy legalább is, én próbáltam, Ő meg rendesen táncolt. Fogjuk rá. Na jó, még se. Mind ketten csak ugráltunk, meg lépegettünk, és szidtuk, hogy milyen szar a zene. Egyszer csak, egy ismerős dallam.

-Neeeee.! –röhögtem el magam.

-Jönne velem egy táncra?

-Most komolyan?!

-A koreaiak tudnak. Ezt még Te is tudod.

-Legyen.! –adtam be a derekam.

Majd felcsendült a Gangnam Styles refrénje és mindenki egy emberként kezdte táncolni a jól ismert mozdulatot. Mondjuk nekünk, a volt osztályommal, kellett erre táncolnunk, és tudtam is a táncát, amint láttam, az én Jokerem is. A Hééééj Sexy Lady résznél, ahogy szokás, négy kéz láb állt, én meg felette táncoltam, miközben Ő is tette a dolgát. Végig táncoltuk a számot, majd a végén lihegve röhögtünk a másikon, hogy mind ketten tudjuk.

-Olyan ismerősen cseng a nevetésed. Biztos, hogy nem ismerjük egymást?!

-Tutira.! –kacsintott.

-Nem akarod megmondani, hogy honnan szerezted ezeket a sebeket?!

-Majd az után, hogy kisorsolták a jelmez verseny nyertesét.! –mutatott a hátam mögé, mire én megfordultam és láttam, hogy az 5 fiú fent áll a színpadon.

Érdekes látvány volt, Harisnyás Pippit, Batmant, ÍrManót, NemTudomKit és Hook Kapitányt egy színpadon látni.

-Nos, nem akartunk elfogultak lenni, de olyan ember nyert, akit mind ismerünk. –mutatott körbe Harry magukon, ami azért is volt vicces, mert az összes vendéget nagyon jól ismerték.

-De tényleg, én úgy érzem, hogy igazságosan nyerte meg a versenyt. –bólogatott Zayn.

-Jah szerintem is. –bólintott Niall és Louis is.

-Szerintem, én mondom el, hogy ki nyert. Hát, minden esetre a „családban” marad a díj. Szóval, Luce, lennél olyan aranyos, hogy felfáradnál, és mondanál egy köszöntőt?! –nézett rám Liam, mire magamon éreztem (és láttam) minden ember szemét, ahogy végig követik azt, ahogy felmegyek a színpadra.

Nem volt kedvem a fiúkra mosolyogni, inkább elküldeni őket a Pokol legmélyebb bugyraiba.

-Akkor, most jöjjön a köszöntő. Halljuk, hogy Luce mi… -kezdett bele Harry a mondandójába, mire én kikaptam a kezéből a mikrofont.

-Jah. Fogd be. Kösz szépen a díjat. –mondtam, majd lementem a színpadról és keresni kezdtem a Jokert, mikor tapsot hallottam a hátam mögül.

-Szép kis beszéd volt. –mosolygott rám.

-Kösz. Igyekeztem. –mosolyogtam, majd hirtelen ott termett mellette egy vörös hajú lány.

-Joker ideje menni. Luce.! –mondta vidáman, mintha ismerne.

-Ismerjük egymást?!

-Öööö.. izé.. én mentem.! Kint várlak. –mondta a srácnak, és már ment is.

-Nézd el neki. De valóban mennünk kell. Itt a kártyám.! –mondtam, majd átnyújtott egy kártyalapot, megölelt majd el is tűnt.

Mosolyogva néztem a lapot, ami egy Joker kártya volt. Ez a fiú valóban nagyon jól „ismeri” Jokert. Talán túlságosan is jól. 

Mi van ha?! Nem, az nem lehet.! Vörös hosszú haj, macska jelmez, csilingelő hang, dadogás, ha ideges. Hosszabb haj, amit simán be lehet kreppelni, zöld hajfesték, az a hanghordozás. A szem, azok a barna szemek. A keze, a bőre, a tánc tudása. Az nem lehet.! Rohanni kezdtem a kijárat felé, és mikor kiértem megcsapott a hideg, ám mégis kellemes őszi szellő, amelybe egy kicsit belerázkódtam. Ahogy láttam elhajtani a fekete kocsit, egy könnycsepp kicsúszott a szememből.

-Zoey és Stark… -suttogtam az éjszakába.

Nem hiszem el, hogy nem jöttem rá. Mekkora egy barom vagyok.! Itt volt a nagy lehetőség, én meg ismét elbasztam.! Meggyötörten mentem vissza a raktárhelyiségbe, és ott beleütköztem Liambe.

-Minden oké?! –kérdezte, miközben tekintetével fürkészte az arcomat.

-Persze csak.. mindegy. Akarsz táncolni?!

-Veled?! Bármikor. –mosolygott.

*Pár óra múlva*

Liammel már teljesen letáncoltuk a lábainkat, és úgy, hogy eddig max 5-6 pohárkával ittunk. Elvonultunk táncolni a raktár egyik félre eső sarkába, és ott röhögtünk, meg táncoltunk, mikor Liam hirtelen leállt.

-Itt van Danielle. –mondta szomorúan.

-Az jó, mert…

-Egy másik férfival.

-Ó, Liam annyira sajnálom.! Gyere ide.! –húztam magamhoz. Így állhattunk ott, pár percig, mikor a fülébe suttogtam azt, ami velem történt. –Itt volt Zoey és Stark.

-Vele táncoltál igaz?!

-Igen.

-Milyen volt?

-Fogalmam sincs Liam. Nem tudom, mit tegyek, és még csak a számát sem adta meg, csak egy kártyát, amilyen Jokernek van a filmben.

-Azért vicces, hogy a főellenségemmel enyelegtél.

-Nem enyelegtem vele, csak táncoltam vele.

-Hiányzik?!

-Igen.

Nem felelt rá semmit, csak a szemembe nézett. Az Ő szeme tele volt könnyekkel, ahogy az enyém is. Fájt mindkettőnknek, hogy elveszítettük a szerelmünket. Én kettőt is. Egy hirtelen fellángolásból Liam elkapta a derekam, én az Ő nyakát, és megcsókolt. Óvatos volt, mintha egy porcelán lennék, ami bármikor összetörhet. A hajamba túrt, és a hátamat simogatta, én is ugyan ezt tettem.

-Menjünk haza.! –nézett mélyen a szemembe.

-Induljunk.! –mondtam, majd ismét megcsókoltam, és kézen fogva hagytuk el a helyszínt…

18.fejezet

Ismételten csak azt tudom mondani, hogy Te agyonázott mosómedve.! :O 21 Rendszeres olvasó és 10komiii.!♥♥ Hát, ez...ez.. ez valami fantasztikus.! Mivel, ilyen kis aktívak vagytok, ezért, arra gondoltam, mi lenne, ha a következő részek, 8komi után jönnének?! Remélem ebben is benne lesztek..D A következő részt, mindenképpen hétfőn hozom, egy kis "Karácsonyi ajándékkal" együtt^-^ Addig is, jó olvasást*-*

U.i.: A műtétem remélem sikeresen sikerült, és jelenleg lábadozok, de a komiktól illetve a fájdalomcsillapítótól jobb^-^És nagyon de nagyon köszönöm a jó kívánságokat♥ ImádomazOlvasóimat♥

Doriszka: Hát látod, neveletlen... Hát igen, a drága jó fiúk*-* És kökiim♥

Lizzy: Emészgesd is csak a nevet;D Azért MÉG ne;D Tömd is, azt megengedem;D Kökiiim♥

Zsófi: Öülök neki, hogy tetszik^-^ Kökiiim szépen♥

Lena: Neee.:O Ilyen is van?! Nagyooon helyes, hogy tetszettek..D Kökiiiim♥

Andika: Üdv a kommentelők közt.:Đ♥ Hát igen, ez valóban nagyon gonosz volt Louistól, de biztosíthalak, hogy hamarosan kifogja engesztelni Lucet;D Okii, benézek.:D♥

Dóra: Hát igen, enyhén szólva... Nyugi csajszi, kifogod bírni;D♥ Kökiiiiim szépen Neked is♥

Franci: Pedig de.. de hamarosan egy másik oldalát is láthatjuk majd.D Kökiiim♥

Abigél: Üdvözöllek Téged is itt..D♥ Kökiim szépen, és valóban nagyon nagy genyóság volt tőle..♥

Hope: Örülök neki, hogy még mindig szereted♥ Kökim, remélem én is, hogy jól sikerült.:D♥

Anna: Üdv Néked is eme helyen.:D♥ Kökim szépen, jó "hallani", hogy volt, aki a másik történetemet is elolvasta, és az is tetszett neki, meg ez is.:D♥

*1 hét múlva*

Nos, eltelt egy hét, így itt is van a Halloween-i buli. Most éppen Perrie lakásában vagyok vele, és Zaynnel készülődünk az esti partira. Nem vagyok ideges, mert tudom, hogy minden simán fog menni. Már, ami a sminkemet és a ruhámat illeti. A cipő az már nehezebb lesz. De most tegyünk egy kis „visszatekintést” az elmúlt egy hétre.

Liam, én és Niall, a legjobb barátok lettünk, bár a két srác, már eddig is az volt. Mikor, Liammel néztük a horror filmet, Niall ki volt akadva, hogy Őt miért hagyjuk ki a mókából, így bemászott közénk az ágyba és végig néztük az, Aki Bújt, Aki Nem című film összes részét, egy éjszaka alatt. Mondanom sem kell, miközben én halál nyugodtan ettem a popcornt, a fiúk, leginkább Niall, majd bekakiltak, annyira féltek. Általában a legijesztőbb részeknél mondtam, hogy ’Ne ijedjetek meg.!’ És egy idő után leesett nekik, hogy miért is szólók, de végül, mindig megijedtek. Azért élvezet velük filmet nézni nem?! Főleg akkor, mikor Niall elkezd dúrcázni, mert nem er enni a film közben, vagy mikor Liam akad ki, hogy miért mindig azokat nyírják ki, akit Ő megkedvelt. Mint mondtam, élvezet velük filmezni.

Ami Eleonort és Perriet illeti, El valami nagyon de nagyon szaftos dolgot mondhatott rólam, amiről még én sem tudom, mert Per olyan szemekkel néz rám, mint aki azonban megtudna fojtani. És én már azon is csodálkozok, hogy nem köp le, miközben vele szemben megyek. Attól is eléggé ódzkodott, hogy az Ő lakásán öltözzünk, meg készülődjünk. Hát, amilyen jól indult a ’kapcsolatunk’ olyan rosszul is végződött. Azért eléggé érdekes, hogy mindent elhisz Eleonornak, úgy látszik, a ’1D csajok’ közül, Ő a falkavezér. Na mindegy.

A többi sráccal, pontosabban Zaynnel és Harryvel, úgy szint még jobb lett a kapcsolatunk, sokat voltunk együtt, és valóban tünemény, majdnem az összes srác. Zaynnek és Harrynek az a mániájuk, hogy mikor megmosom a hajam, Ők akarják kifésülni, majd megszárítani, esetleg kivasalni, vagy befonni. Az ártatlan gyermekded lelkek.

És, hogy mi a helyzet Louissal?! Esküszöm, hogy meg fogok Tőle őrülni! Nap közben, amikor lent vagyok, vagy netán egy helyiségben vagyunk, szinte le sem veszi Rólam a szemét, és leginkább ugyan ezen szervével, le is vetkőztet, és bele se merek gondolni, hogy mi játszódhat le olyankor a fejében. Bár, hamarosan itt a szülinapja is, ami /sajnos/ egybe esik az enyémmel. December 24. Nagyon jó napon születtem nem de?! Már az ajándékát is tudom, és mivel, én utálom, ha a szülinapomat egybe olvasztják a Karácsonnyal /amiből végül Szülácsony lesz, Éjszaka Háza sok mindenre megtanít/ ezért, gondolom, hogy Ő is, ezért kap majd valami répás-csíkos-zebrás dolgot. De ettől eltekintve, amennyire kedveltem az elején, annyira kezdem ne kedvelni. Ahogy bánik néha Eleonorral, mondjuk a lány is ugyan úgy bánik Vele, az néha eléggé kiábrándító, és elönt az a gondoltat, hogy ’De jó, hogy nemet mondtam Neki.’. De aztán meg egy idő után elkezdem sajnálni Eleonort, amiért Ő még mindig együtt van vele. Én a helyében, akármilyen helyes és híres is Louis, már rég kidobtam volna. Ezt lehet annak venni, hogy egyiküket sem bírom, és féltékeny vagyok rájuk, de egyéként ez egyáltalán nem így van. Egy részem valóban gyűlöli Őket, mert akkor is simán leribancoznak, mikor éppen én is ott vagyok. Viszont, egy másik részem, nagyon sajnálja Őket. Hogy, bár talán együtt kellene a legboldogabbnak lenniük, még is, úgy a legboldogtalanabbak. Már nem igen látom a ragyogást, a tüzet, azt a bizonyos szikrát köztük. De ez minden kapcsolatban eljön egyszer, és ha igazán szeretik egymást, akkor át tudják lépni ezt az egészet. És, igazság szerint, még szurkolok is nekik, hogy béküljenek ki, és lobbanjon fel köztük újra a láng, mert, akármennyire is szerettem volna, hogy Louis az enyém legyen, akkor is nagyon aranyosak. És ezzel nem csak én vagyok így, így van vele szinte minden ember.

De, most vissza a mai napra. Éppen a nekem kijelölt szobában vagyok, és a nagy testmagasságú tükör előtt állok, és próbálom eldönteni, hogy melyik cipő megy jobban a ruhámhoz. A ruhám, amiben lenni fogok, egy fűzős, csipkés köbö combközépig érő goth-os ruha. Apróbb virág minták vannak a felső részén, az alján meg hát, nevezehtjük fodornak is, de igazából nem az. Mindenesetre imádom, mer nagyon szép, és illik is a mai, jelmez ötletemhez.

A hajam is kész van, egy csöppet loknisra megcsináltam a végét, a teteje meg, viszonylag egyenes. A szememet még nem tudom kihúzni, mert azt is a sminkemmel együtt fogom megcsinálni. De még mindig nem tudom eldönteni, hogy a cipőm milyen legyen.

Mélázásomat Zayn zavarta meg, aki akkor lépet be a szobába.

-Nem akarok beleszólni, nagyon csinos vagy, de… nem gondolod, hogy ez egy kicsit kevés?!

-Zayn, majd akkor alkoss véleményt, ha már láttad az egész „művet”. Amúgy meg, inkább segíts.! A platformos fekete magas sarkú legyen, vagy az acél betétes bakancs?!

-Attól függ. Ha egy rocker akarsz lenni, akkor mindenképp az acél betkós bakancs…

-Zayn, én punk-rocker vagyok. –szóltam közbe.

-Bocsánat. Viszont, ha egy előkelő lány, aki visszatért a halálból, akkor mindenképp a platformos cipőre szavazok.

-Köszönöm a segítséget. És, most, kimehetsz.! –mutattam az ajtó felé, mire Ő már ki is ment.

A cipőm nagyooooon magas sarkú. És szegecses. Mikor apám megvette nekem, nem is tudtam elképzelni, hogy mikor fogok én ilyet hordani,! Ráadásul, akkor még 3számmal nagyobb volt a lábamnál, de belenőttem. Egyik nap, elkezdtem benne tanulgatni járni, és mikor, úgy éreztem, hgoy nem akarok hasra esni benne, és nem is járok hülyén benne, elmentem benne suliba. Mondanom sem kell, hogy az igazgatóság mennyire ki volt rajtam akadva, ellentétben Zoeyval, Starkkal és Lucassal. Ők igen is díjazták, és megkaptam, hogy ennél dögösebb, már nem is lehetnék. Hát, mit ne mondjak, én voltam a „Különcök Vezetője”, muszáj volt valamivel kicsapnom a biztosítékot. Szóval, nagyon magas sarka van, és szegecses, meg persze fekete.

Neki álltam a sminkemnek, kissé bonyodalmas olt, mire, megrajzoltam magamnak a korvonalakat, és mikor biztos voltam mindenben, megrajzolni a fogaimat, majd a fél arcomat, és szinte az egész nyakamat, bekenni feketére. Majd pirossal vért rajzolni magamra, ami egy kicsit belefolyik a ruhám alá is, mivel, egy démon, már csak ilyen. A szememet feketével kihúztam, majd rajzoltam rá, pár olyan vonalat, ami olyan, mint a Vámpírnaplókban a vámpíroknak, amikor megérzik a vér illatát. És végül tettem fel egy kis szempillaspirált is. A hajam alját egy csöppet beszíneztem vörösre, mintha az is véres lenne. Összességében, nem csak jól, hanem rohadt ijesztően is néztem ki.

Úgy gondoltam, hogy kimerészkedek, és megmutatom magam Zaynnek és Perrienek, hogy büszkék-e rám a két és fél órás smink miatt. Hát, szerintem Hook Kapitány és Csingiling, igen csak büszkék voltak rám.

-Te kurva élet.! –mondt Zayn, teljesen sápadtan.

-Mi van Kicsim… Ááááá.! –sikoltott Perrie, majd, muszáj volt leülnie a kanapéra, mert összeesett volna.

-Akkor jól nézek ki?! –kérdeztem mosolyogva.

-Ezt Te csináltad?! –kérdezte Zayn, még mindig hüledezve.

-Igen.

-Lesz, egy jelmez verseny, miután mindenki megérkezett. Asszem meg van a nyertes. –fogta a mellkasát Perrie, és gondolom, próbálta lenyugtatni magát.

Hát, aki tud, az tud…

17.fejezet

Te agyonázott mosómedve.! 20 Rendszeres Olvasó, és 10komiii.!!!!!!!!! Egyszerűen, ezt el sem tudom képzelni, fúúú, azt a.... ImádomazOlvasóimat♥ Egyszerűen fú.. nem jutok szóhoz.
Nos, a következő részről annyit, hogy nagy valószínűséggel szombaton fog érkezni, mivel, bár, már készen van, de nekem lesz holnap /csütörtökön/ egy kisebb- Nagyobb műtétem, ezért valószínűleg, csak akkor fogok tudni talpra állni. Szó szerint.De addig is, jóóó olvasást♥

Lizzy: Hát látod... ilyen oldala is van a mi Liamünknek^-^ Ez van.:P I'm The Devil.!

Vivien: Kökiiim szépen♥ Hát, valóban...

Franci: Kökiim szépen, aranyos vagy♥

Dóra: Nem tudom, kire gondoltál, de szerintem nem fog sok meglepetést okozni;D és kökim: Waaaa:Đ♥

Henike: Üdv, a komizók közt^-^ Kökiiim, örülök neki, és hát. most gonosz leszek: arra tényleg még jóóó sokat kell várni;D♥

Szimonszi: Üdvözöllek Téged is a komizók közt^-^ Kökiiim szépen, mint mondta, a közel jövőben, emg fog történni;D♥

Doriszka: Ahogy "ismerlek" Te is midnig eltalálod, hogy ki lesz az.. szóvaaal...D Kökiim♥

Abgél: Téged is köszöntelek itt.*-* Kökiiim szépen, nagyon aranyos vagy Te is♥ örülök neki ohgy rátaláltál,és hogy tetszik is^-^ ♥

Parks Lexie: Téged is úgyszint üdvözöllek.! *-* Hát igen, én imádooooooom.:DD És kökiim♥

Roxii: Kökiiim szépen. Hát.. El, és hogy ebből még mi lesz hujúúúj..D♥

-Louis, Te meg mi a fenét csinálsz?! –kérdezte még mindig vinnyogó hangon a csaj.

-Eleonor, kérlek, ne értsd félre.! Ez nem az, aminek látszik?

-Akkor mi?! Megcsalsz a legjobb barátod nővérével?! –kérdezet zokogva.

-Nem, eszem ágában sincs.! Ő mászott rám, egyszerűen nem tudtam levakarni magamról.! –mondta, miközben odament Elhez, aki gondolkodott, hogy megölelje-e vagy sem.

-Jó, most az egyszer megbocsátok neked Louis, csak mert tudom, hogy ez a lány, milyen elmebeteg, és, hogy Te sosem akarnál Tőle semmit.!

Na jó. Oké, hogy Eleonor nem a legkedvesebb, de ez még Tőle is nagyon sok. És Louisról nem is beszélve, én másztam Rá?! Én voltam az, aki csókolni kezdte a másikat, vagy Ő?! Meg áll az eszem.

-Nem zavar, hogy én is itt vagyok?! És Eleonor, ha tudni akarod az igazat, akkor egy cseppet sem így volt. A drága barátod mászott rám, mint sem fordítva.

-Ugyan már kérlek.! Én Rád?! Ez még viccnek is rossz.!

-Tudjátok mit.! Nem érdekeltek, csak Kérlek, Fussatok egy Busz elé.! Az mindannyinknak jót tenne.! –mondtam, majd felkaptam a könyvemet, és elrohantam a lakásból.

Meg sem álltam egészen a legközelebbi parkhoz, ott levágtam magam egy padra, és olvasni kezdtem. Hogy lehetnek ennyire pofátlanok,! Még, hogy nem nyomulna rám, kérlek?! Nem is tudom, ki csókolt meg kit. És úgy beszéltek rólam, mintha ott sem lennék. Elmebeteg?! Valóban az lennék? Jó, tény és való, hogy van egy pár, na jó, legyünk őszinték, rengeteg furcsa dolgom, de azért nem vagyok elmebeteg.! Miközben olvastam, és próbáltam lenyugodni, kaptam egy üzenetet. 

”Ne haragudj Szerelmem, nem úgy értettem.! –Louis”

”Bocsi, de szerintem félre címezted. Ugyan is, én elmebeteg vagyok, mint sem a szerelmed.! –L”

Talán 7 óra körül lehetett, mikor elindultam haza, útközben találkoztam egy csapat sráccal, akiknek, muszáj volt beszólniuk:

-Hmmm… Jó a segged, Kő’ kóla?! –kérdezte röhögve az egyik srác. Elengedtem a fülem mellett.

-Szia Cica, van gazdád?! –kérdezte egy másik. Ezt már nem hagyhattam szó nélkül. A könyvemet betettem a táskámba, és mint a modellek, olyan léptekkel haladtam a fiúk felé, mire Ők ’húúúú’-zni kezdtek.

-Tudjátok srácok, -mondtam kéjesen. –Nincs, de nem szeretem a patkányokat. –kacsintottam és már el is mentem volna, ha az egyik nem csap rá a fenekemre, mire én elkaptam a kezét, és kicsavartam.

-Hmmm.. tüzes.! Ez tetszik.! –mondta egy, amúgy eléggé jó képű srác. –Szeretem, ha a napi ribancaim, vadak. És nem csak az életben, hanem az ágyban is. –mondta, majd szorosan magához húzott, belemarkolt a fenekembe és erősen megcsókolt.

-Nem vagyok ribanc, főleg nem a Tiéd.! –mondtam, majd, mint, egy igazi lány, ráléptem a lábára, majd behúztam neki a legérzékenyebb pontjára, majd a hasába.

-Kapjátok el.! –mondta elfojtott hangon.

Rá kellett jönnöm, hogy pont a „bandavezért” vertem meg, és, hogy most rám küldte az „embereit”. Illetve, hogy Ők négyen vannak, én meg egyedül. Kettővel, még csak-csak elbánok, de néggyel. Az nem hiszem, hogy mennem. Két srác hátulról elkapott, miközben előröl próbált a másik kettő levetkőztetni, mire őket leggyengébb pontjukon rúgtam meg, majd kiszabadítottam az egyik kezemet, és azt hiszem az egyik srácnak, betörtem az orrát. Ismét lefogtak, csak most a kezemet, és a lábaimat, úgy vittek át a „legfőbb vezetőségnek”. Mikor már a pólómat is levették rólam, mert pont a két legerősebbet fogtam ki magamnak, és már a melltartóm csatját bontogatták, meghallottam egy ismerős hangot:

-Na még mit nem.!

-Engedjétek el Ti vadbarmok.!

A három fiú (Liam, Zayn és Harry) úgy rohantak azok az állatok felé, hogy az valami döbbenet. Én leestem a földre, és csak néztem Őket, miközben verekednek egymással. Mondanom sem kell, hogy nem egy betört orr lett a következménye, és egy kis vérveszteség. Ahogy, azt sem kéne megemlítenem, hogy azok a seggfejek rohanva menekültek el Tőlünk. Én még mindig sokkoltan ültem a hideg aszfalton, mikor Harry felém, nyújtotta a pólómat, és a dzsekimet. Miután felálltam és felvettem a három fiú nyakába ugrottam:

-Nagyon köszönöm.! Köszönöm, hogy elintéztétek azokat a vadbarmokat.!

-Szóra sem érdemes.! –legyintett Liam.

-Neked, tudod jól, hogy ármikor. –mosolygott Zayn.

-Jaj Luce.! –borult Harry a nyakamba és zokogni kezdett. –Ígérd meg nekem, hogy soha többet nem mászkálsz ilyenkor egyedül az utcán.! Mivel, ez az úgy nevezett, „gazdag negyed”, ezért sok erre vagy a részeg beképzelt majmok, vagy a csövesek, akik bármikor Rád támadhatnak.!

-Megígérem, hogy soha többet nem fogok ilyenkor csinálni.! Ha megígéritek, hogy Ti sem, beszéltek erről senkinek sem.!

-Miért nem?

-Nem szeretem, ha arról mesélnek, hogy milyen gyenge voltam. –mondtam, jelezve, hogy abbahagytam a beszélgetést, és, hogy nincs kedvem tovább csevegni.

Mivel rendes fiúk voltak, értették a célzásomat, és némán róttuk az utcát, egészen a házunkig. Bent csodás illatok szállingóztak, és mikor beléptünk, Perrivel és Eleonorral találtuk magunkat, akik nagyon hevesen beszélgettek valamiről, akiket Louis figyelt, majd mikor megláttak, mind hárman gyűlölködő pillantásokat küldtek felém. Nem értettem. Bár, ha jobban belegondolok, értem. Eleonor bemesélte Perrienek, hogy el akartam csábítani Louist, és, hogy most Őt nem sikerült megszereznem, Zaynre fáj a fogam. Igen, valószínűleg ez a helyzet. Mindegy, nem is érdekel. Bementem a konyhába, hogy igyak valamit, amikor megláttam Niallt fehér kötényben, és kukta sapkában, ahogy csorgó nyállal nézi a sütőt.

-Mit sütsz, kis szűcs?! –kérdeztem nevetve, miközben kivettem egy palack vizet a hűtőből. 

-Pizzát. Nagyon finom lesz, és az is nagyon jó, hogy most mindenki itt van, és ehetünk együtt. –mondta mosolyogva.

-De nélkülem.

-miért?! –kérdezte szomorúan.

-Nincs étvágyam. –feleltem egyszerűen.

A vizemmel együtt felmentem a szobámba, kapcsoltam zenét, és csak voltam, mint az iszap. Keresgélni kezdtem, mikor kiesett az egyik dobozból egy album. Felvettem, és láttam, hogy a gimis éveim képei azok. Elkezdtem nézni. Kilencedikkel kezdődött. Úristen, hogy néztem ki. De Zoey is. Mikor megláttam azt a képet, ahol még barna a haja, azt hittem, hogy leesek az ágyról a döbbenettől, annyira megváltozott. Legalább is akkor, amikor utoljára láttam. Megkértük a fiúkat, hogy fényképezzenek le minket, és egymást öleljük. Nagyon aranyos lett.

Aztán megláttam, az egyik táboros képemet, amin Lucassal vagyunk, és zsákban futóversenyt tartottunk. Hát, hogy azon mit szakadtam, mikor megláttam.

 Illetve, még egy nagyon jót, amin Starkkal voltam. Így visszanézve, nagyon aranyosak voltunk, és már értem, hogy miért mondta mindenki, hogy összeillünk. A két fő különc. Ezen a képen, éppen jövünk ki a suliból, és Zoey lefényképezett minket, miközben adott nekem egy puszit.

Miközben a képeket nézegettem, elkapott a sírógörcs, a röhögőgörcs mellett. Mi négyen, mi voltunk kilencediktől kezdve a legjobb barátok. Minden azzal kezdődött, hogy egy táborban, amiben összeszoktatták az osztályokat, én velük kerültem egy csapatba. Lucas, Stark és Zoey, már eleve ismerték egymást, és ott is én voltam a kitaszított, mint mindenhol máshol. És, mikor jöttek azok a kérdések, a csapaton belül, hogy miket is szeretünk, milyen filmeket, zenéket kedvelünk. Kedvenc időtöltés stb., akkor jöttünk rá, hogy mi négyünknek, muszáj együtt lennünk, mert ebből egy életre szóló barátság lesz.

Hát, végül is, egészen tizenegyedikig, az is volt, csak aztán jött az a „baleset”, ami mindegyikünk életét megváltoztatta, és ez, az életre szóló barátság, egy kis részben megszűnt, mert a barátaim elmentek a világ másik felére. Viszont, ha meglátjuk egymást, vagy is, megtaláljuk egymást, újra együtt leszünk. Mi négyen. Ebből kettő kipipálva, már csak kettő maradt….

16.fejezet

Hát, itt is lenne a friss, mivel összejött a 6komiii♥ Nos, ebben a részben, már bőven lesz izgalom, és a frisset, hatalmaaas nagy valószínűséggel szerdán fogom hozni, mert akkor lesz időm megírni. Ezért előre is bocsánat.:/♥ azután, meg annál is nagyobb valószínűséggel szombaton hozom, már ha géphez tudok ülni, mert akkor fogok épp lábadozni, és ezt értsétek szó szerint.! Na de a részhez visszatérve, valószínűleg mindenki fogja tudni, a következő rész elejét, de azért remélem, tudok majd egy pöppet meglepetést okozni nektek;)♥

Lizzy: következő részben még inkább ki fogsz akadni.:D♥

Lena: Hát, valóban, ne is beszéljünk róluk.. hát ezvan.:P♥

Doriszka: Hát igen, de lesznek még cukibbak is.. köhöm.. hamarosan egy rész lesz az egyik, köhöm... "legaranyosabb"...♥

Dóra: Hát, most úgy őszintén, ki tud?! Jó, tény és való, hogy köcsögnek írtam le, de így jön ki a történet..♥

Vivien: Üdv itt, a komizóim közt^-^♥ Hát igen, amúgy én sem bírom, de nagyon szép.. és még miket fog elkövetni ez a csaj, huhúúúj.♥

Zsófia: Örülök, hogy imádod, jó hallani♥

Útközben bekapcsoltuk a magnót, és amit tudtunk számokat, végig énekeltük, vagyis inkább ordibáltuk, és ha valamelyikünk eltévesztette a szöveget, egész egyszerűen „sálálálá”-ztunk. Imádom Liamet, annyira jó fej. Tehát, tényleg Ő az a személy, aki szeretetre méltó, és még a legrosszabb emberben, még bennem is, meglátta a szépet és a jót. Mindig próbál mindenkivel kedves lenni, amit nagyon, de nagyon tisztelek benne, és még azt is, hogy kimondja, hogy mit gondol az emberekről, és ez igen csak pozitív, legalább is az én szememben, mert én is pontosan ugyan ilyen vagyok. Egy nagyszájú liba. És ez a nagyszájú liba, megtalálta, az Ő nagyszájú lúdját, aki a legjobb barátja lett, és imádják egymást. Jah, és természetesen, nekik van egy torkos gazdájuk, aki egy Manó, és bár minket is le akar sokszor vágni, még sem teszi, mert jobban szeret minket a hasánál. Ezért inkább a többieket öli meg. Teljesen jó példákat hozok fel, nem de?! J

Mikor oda értünk, Liam kölcsönzött korcsolyát, és mikor én felhúztam, illetve bekötöttem a saját korcsolyámat, Liamnek is segítettem felhúzni, és becsatolni.

Felmentünk a jégre. Jó pont, hogy Liam nem zúgott egyből orra. Rossz és jó pont egyben, tud korcsolyázni. És, miután megtudtam ezt a röpke tényt, azt mondtam hogy úgy sem tudna leelőzni.

-A kihívás elfogadva.! –mondta.

-Nem vagy Barney Stinson.! Nem áll jól neked.4 –kacsintottam.- De legyen.!

-Mit kap, aki győz?! –kérdezte.

-A győzelem édes, és meleg érzését.

-Nem. Ez nem elég nekem. Aki győz, annak egy telje napig azt kell csinálnia, amit a másik mond.!

-Benne vagyok.! A trükkök plusz pontot érnek.!

-Lökni nem szabad a másikat.! –így folytattuk a szabályok felsorolását, mire Liam egyre közelebb jött hozzám. 

Arca pár centire volt az enyémtől, egymás szemébe néztünk, és láttam a szemében, azt a bizonyos „Most győzni fogok.!” csillogást. Aha. Persze. És azt hiszi, hogy ezt én meg is fogom neki engedni?! Jó poén.

Elindultunk, mikor a 15. körnél tartottunk, Liam megbotlott egy korcsolya nyomban, és mivel akkor megelőzött, így én mögötte voltam, és ráestem. Mondanom sem kell, mennyire röhögtünk.

-Ezt a versenyt lezárom egy döntetlenre.! –mondtam nevetve.

-Még mit nem.! Azt fogod csinálni egy napig, amit én mondok.! –mondta, majd felpattant és befejezte az utolsó kört is, én meg csak röhögtem a hideg jégen. –na ugye megmondtam.!

-Valóban Liam, megmondtad.!

-De most kellj fel, mert meg fogsz fázni.!

-Neeeeem akarok.! Kényelmes itt.! –nyavalyogtam.

-Ha felsegítelek, akkor jössz?

-Neeeem.!

-És, ha este megnézünk egy horrort, amit Te akarsz?!

-Mehetünk.! –pattantam fel, miközben elkezdtem leporolni magam.- Liam, nagyon havas vagyok?

-Eléggé. –röhögött.

-Segíteeeesz?!

-Ezt kérni sem kellett volna.! –röhögött, majd elkezdte tisztítani a hátamat, majd a lábamat. Aztán tényleg olyat csinált, amit pont Tőle nem vártam volna. Egész egyszerűen rácsapott a fenekemre, majd elviharzott a pálya másik felébe. Mondanom sem kell, hogy vörösebb voltam, mint egy rák?!

-Vigyázz magadra Payne.! Ezt még megkeserülőd.! –mondtam, majd kimentem, és elkezdtem öltözködni.

Időközben Ő nagysága is odafáradt mellém, majd visszavittük a korcsolyáját a kölcsönzőbe, és már indultunk is haza.

A haza utat, lássatok csodát, végig beszélgettük Igazából, minden téma felröppent, olyanok is, mint például, melyik a jobb könyv, az Éjszaka Háza sorozat, vagy a Twilight Saga. Én egy hosszas beszámolót tartottam, amiért, az Éjszaka Háza jobb, Ő végig hallgatta. Ős is tartott egy hegyi beszédet, hogy miért az Alkonyat jobb, amit én is csendben hallgattam. Bent, mikor haza értünk, már nem éppen kultúrált módon, a kanapén kezdtünk el veszekedni, azon, hogy melyik a jobb.

-De Liam, fogd már fel, hogy Edward és a családja, illetve a többi vámpír, azok abban a filmben buzi vámpírok.! Imádom a filmet is, meg a könyvet is, de az Éjszaka Háza sokkal jobb. Abban legalább van valami apró jellemzés az igazi vámpírok felé.

-Akkor sem értek egyet.! Mi a jó abban, hogy egy csajt megjelölnek, aztán a mentora elárulja Nüxöt. Egyáltalán ki az?! Meg ki az a Kalona?

-Liam, ha még egy ilyen mondat elhagyja a szádat, én esküszöm, soha többet nem beszélek Veled.! Nüx, az a vámpírok anyja, akit az apácák úgy tartanak, hogy egyben Ő Szűz Mária is. És, hogy ki Kalona?! Ő egy bukott angyal, és a Világon a legjobb pasi.!

-Nem hiszem én azt.!

-Liam, Kalona, úgy néz ki, mint egy isten. Sőt.! Köbö annyira kigyúrt, mint Louis vagy Zayn. Sápadt, de nagyon. Általában egy koptatott farmer van csak rajta, nem hord cipőt, se felsőt, ami ezzel együtt megengedi mutatni azt a rohadt jó testét.! A haja köbö vállig érő, és fekete.! Általában nem szoktam az oda képzelni, hanem rövid hajjal, mert úgy szexibb. Jah, és a hátán ott van az a gyönyörű, és hatalmas fekete szárnya. És azért is jött vissza a világra, hogy együtt legyen A-Yával, aki igazából Zoey, aki A-Yának a reinkarnációja.!

-Ez egy hatalmas hülyeség.! –legyintett Liam.

-Várj egy percet. –mondtam, majd felrohantam a szobámba, és mikor megtaláltam a könyvet, mentem is le. –tessék, itt a könyv. Ma kezd el olvasni, sőt, most azonnal.! És amint kiolvastad, kérem róla a véleményedet, és, hogy még mindig az Alkonyatot tartod-e jobbnak.

-Jó, megyek is.!

-Menj is.! –mondtam, én, pedig folytattam a 6. résznek a köbö negyedszerre való kiolvasását.

-Min veszekedtetek, ennyire Liammel?! –huppant le mellém Harry a kanapéra.

-Hogy az Alkonyat, vagy az Éjszaka Háza a jobb.

-Az Alkonyat egy fos. Legalább is a film. A könyv az jó, csak nem tetszik, hogy ott a vámpírok attól félnek, hogy csillognak, miközben az igazi vámpírok meg attól, hogy ha a napra mennek, elégnek. Nekem az Alkonyatban csak a szerelmi szál tetszett. –fejtette ki véleményét Harry.

-Az Én testvérem.! –mondtam könnyes szemmel, majd olyan szorosan öleltem magamhoz, amennyire csak tudtam.

-Hát igen, valóban a Te tesód vagyok.!

Még beszélgettünk egy kicsit, amikor csapódott az ajtó. Liam rohant ki a szobából, és idegesen rám nézett, majd a könyvet egész egyszerűen ledobta az asztalra.

-Utálom, hogy mindig igazad van.! –vágta le magát mellém a kanapéra.

-Csak, nem jobb a könyvem, mint az Alkonyat?! –néztem rá győzedelmes mosollyal.

-De igen.! Egyszerűen fantasztikus.! Ahogy leírja, a szereplők, és úgy maga az egész történet.! Luce, ugye majd kölcsön adod az összes részét?!

-Ez csak természetes.! –veregettem meg a vállát.

-Mi az a könyv? –kérdezte Harry.

-Majd, ha Liam kiolvasta, akkor neked is kölcsön adom.

-Rendben van.

-De hé srácok.! Nem akartok engem egy kicsit békén hagyni, hogy olvashassak?

-Én elvonultam csajozni.! –röhögött Harry. –Zayn kedvesem, megyek szobádba.!

-Én meg megyek olvasni.! –kelt fel mellőlem Liam.

Folytattam az olvasást. Bár, már negyedszerre olvasom, de mikor ki kell mennem, pisilni, vagy enni akarok, vagy inni, fáj letennem, mert olyan szinten nagyon jó. Épp ott tartottam, hogy Zoey és Heath ismét megbélyegezték egymást, mikor valaki lehuppant mellém a kanapéra és megpuszilta az arcomat. Ez a valaki Louis volt.

-Mit csinálsz Szépségem?! –simogatta meg a hajam.

-Louis, én nem El vagyok. Úgy hogy ne nevezz a ’szépségednek’.

-De miért nem?! Egy barát nem bókolhat, a másiknak?

-De igen. Csak nem úgy, hogy nyomulni akar, mikor annak van barátnője.

-Amúgy, -kezdte, és komolyabb hangnemre váltott. –mi van közted, és Liam közt?

-Semmi különös. Csak barátok vagyunk, úgy, mint Te meg én.

-Azért, köztünk, kicsivel több van, mint barátság. –mutatott kettőnkre.

Nem válaszoltam inkább semmit sem, csak próbáltam olvasni, és nem törődni Louissal, aki végig engem bámult. Hirtelen egy kezet éreztem a combomon, és egy meleg és ismerős leheletet a nyakamnál.

-Értsd már meg, hogy szeretlek, és csak Te kellesz nekem.!

-Louis, úgy emlékeztem, hogy ezt már egyszer megbeszéltük…

-Nem érdekel. –mondta.

-Engem meg igen.! –mondtam, miközben eltettem a kezét a lábamról, és fel akartam állni, hogy elmenjek onnét, de ő visszarántott az ölébe.

-De én akkor is többet akarok Tőled, mint barátság.! –mondta, és kezét újra visszahelyezte a combomra.

Szája ismét az enyémre tapadt, és csókolni és simogatni kezdett. Próbáltam ellen állni neki, de nem sikerült, erősebb volt nálam. Lefektetett a kanapéra, és felém nehezedett. Pólóm alját ismét megtalálta, de nem engedtem neki levenni, próbáltam minél inkább nemet parancsolni neki, de nem sikerült. Élvezetét, -mivel Ő élvezte, én kevésbé, főleg, hogy én el akarom Őt felejteni- egy éles és eléggé döbbent hang törte meg:

-Louis…

15.fejezet

Sziasztok Drágáim.! Ez is egy pöppet rövidke rész lett, de a következő már tényleg jobb lesz, és kezd sokkal érdekesebbé válni minden. Egy kis hasonlóságot is lesz benne, egy előző részemből.. De ezt majd akkor megtudjátok;D Addig is, jó olvasást, drága Bábujkáim♥

Lizzy: Kökiiim♥ Hát igeeen.:$ Nem volt nehéz, megalkotni.

Doriszka: Kökiiiim szépeeen♥♥

Fracni: Kökim szépen, és nagyon örülök, hogy tetszik♥

Dóra: Ohhh.. köszönöm,h goy kegyelmet nyertem.:$♥ Kökiiim szépen♥ Ht, nem tudom.. csak úgy kipattannak a játékok a fejemből, és próbálom érthetően leírni, hátha valaki a való életben egyszer hasznát venné nekik.:D

Lena: Kökiiim szépen^-^ Hát igen, a Mi Louisunk♥

Roxi: Kökiiim szépen Csajos♥ És örülök, hogy tetszett*-*

*Egy héttel később*

-De arghh.. Liam segíts már.!

-Mondtam már, hogy nem segíthetek.! Ezt magadnak kell eldöntened.!

-De csak egy picit.! –néztem rá kiskutya szemekkel.

-Legyen.! –adta be a derekát, majd hátra dőlt az ágyán és várta, míg átöltözök.

-Melyik legyen?! A lila, vagy a fekete?! –forogtam.

-Attól függ.

-Mitől?

-Hogy mi akarsz lenni.

-Hát, találtam egy tök ijesztő sminket, ami egy démonnak a sminkje és rohadt jól néz ki.

-Akkor mindenképpen ezt.! –mutatott a rajtam léve fekete ruhára.

-Köszönöm a segítséget.! –mondtam és megöleltem.

-Nagyon szívesen.! De most menjünk benne pár lépést.!

-rendben van. –mondtam, majd kimentem a szobájából, és mikor láttam, hogy kik vannak kint, és, hogy mit csinálnak, egyből elkapott az a rossz és mardosó érzés a szívem körül, és sírhatnékom lett. Visszamentem a szobába, lehuppantam az ágyra, és kellett egy kis idő. Liam furcsán nézett rám, kiment, és mikor látta, hogy kik vannak kint, megértett mindent, és leült mellém.

-Még mindig szereted igaz?! –simogatta a vállam.

-Igen. Egyszerűen nem tudom elfelejteni, pláne nem 1hét alatt. És amúgy is tudsz, mindenről és meg kéne értened, és…

-Hééé.! Én egy szóval sem mondtam, hogy nem értem meg.! Nagyon is, jól tudom, milyen olyas valakit szeretni, akiről tudod, hogy nem lehet a Tiéd.

-De épp ez az.! Ő az enyém lehetett volna, de hülye voltam, és elbasztam.! –fakadtam ki.

-Na látod, ez az, amiben hatalmasat tévedsz.! Nem rontottál el semmit sem, mivel úgy döntöttél, mint egy igazi felnőtt nő. És én ezért nagyon büszke vagyok Rád, hogy nem tettél tönkre egy kapcsolatot.! –mondta, miközben letörölte a könnyeimet, és megölelt.

-Köszönöm, Liam!

-Még is mit?! –kérdezte nevetve.

-Hogy itt vagy nekem. Nem tudom, most mi lenne velem Nélküled.! Köszönöm, hogy segítettél talpra állni.

-Mondtam már, az adósod vagyok.! Amúgy, még mindig nem hívtad vissza azt a pasast?!

-Nem.

-Jaj Luce, miért nem?! Annyira tehetséges vagy, és biztos, hogy sokra vihetnéd.!

-Liam, még nem is láttál korizni.!

-Tudooom, de Te olyan cuki vagy –csipkedte meg az arcom-, hogy biztos fantasztikusan korizol.!

-Köszönöm. –mondtam nevetve.- Nincs kedved eljönni velem korizni?!

-De van.! –csillant fel a szeme, mire én felpattantam, és elindultam ki. –Még is hova mész?

-Átöltözni, még sem mehetek így a hidegbe.! –mondtam nevetve, majd kimentem és bezártam magam mögött az ajtót, majd újra kinyitottam, mert még mondani akartam valamit, de a látványtól, majd nem összeestem a röhögéstől.

-Kopogni luxus?! –nézett rám hüledezve Liam, aki még mindig egy szál bajuszos alsógatyában állt előttem.

-Ne haragudj csak.. –kezdtem, de mikor ránéztem, megint elkapott a nevetés.- Honnan szerezted ezt a gatyát?

-Hosszú történet. Mit is akartál eredetileg kérdezni?

-Azt, hogy öltözz át, mert Te is jössz fel velem, de nem gondoltam volna, hogy van ennyi eszed.! –mondtam, még mindig röhögve.

-Amint látod, van, és, ha most leszel olyan aranyos, kimész, és becsukod magad mögött az ajtót, és nem nyitsz be kopogás nélkül?

-Leszek olyan aranyos.! –mondtam, és még mindig nevetve elindultam felfelé, ahol Louisékkal találkoztam.

-Hova mentek Liammel? –kérdezte Louis, miközben Eleonort ölelte, mire nekem egy csöppet összeszorult a szívem.

-Titok. –kacsintottam.

-Csinos a ruhád. Mennyi nálad egy óra?! –kérdezte gúnyosan Eleonor, mire Louis felnevetett.!!!

-Kedves, csak, hogy tudd, én nem úgy keresem a pénzt, mint egyesek.! –kacsintottam Rá, majd felmentem. –Hogy lehet valaki ennyire ribanc?!

Kérdeztem magamtól, miközben becsaptam magam után az ajtót, és elkezdtem keresni a ruhám. Egy kis keresgélés után, megtaláltam a tökéletes összeállítást. Egy fekete nadrág, egy csíkos póló, hozzá nadrágtartóval, egy sapka, egy bakancs, felvettem a bőrdzsekim és már készen is voltam.

-Hóóó, milyen kis csinos valaki?! –pörgetett meg Liam, és a hátamban éreztem, egy eléggé szúrós tekintetet, de nem foglalkoztam vele.

-Tudod, ez egy különleges dolog. Nem viszek el ide nagyon sok embert. Te vagy a második kívül álló.! –mondtam, miután belekortyoltam a kávémba.

-És, ki volt az első?!

-Tudod Te azt jól.! –böktem meg.

-Hát igen. Pedig úgy szerettem volna én lenni az első.!

-De, Te vagy az első, akinek elmondtam, hogy mi is történt igazából.!

-Az is igaz.!

Miután megittam a maradék kávémat is, betettem a mosogatóba, majd egy erős kézpárt éreztem az oldalamon.

-Wáááááááááá.! –üvöltött miközben erősen megcsikizett mire én felüvöltöttem, és megugrottam az ijedtségtől.

-Rohadjál meg Harold.! –fogtam az oldalam.

-Muhahha.! –röhögött, majd kiment.

-Azt hittem, hogy nem vagy csikis.! –vonta fel a szemöldökét Liam.

-Van egy pont az oldalamon, itt.! –mutattam az említett helyre. –Ha azt megcsikizi, vagy megnyomja, akkor összerázkódok, és nevetek.

-Úgy érted itt?! –csikizett meg azon az említett ponton, mire én elkezdtem ugrálni.

-Hagyd abba.! –mondtam, már sírva a nevetéstől.

-Mi a varázsszó?!

-Baszd meg Liam, hagyd már abba!

-Áááááá, rossz válasz.! –mondta, és még jobban rákezdett, mire én megpofoztam, és kiröhögtem, mert elég nagyot csattant. –Ááááj, Te nőszemély.! –fogta az arcát.

-Júúúj, ne haragudj.! Nem akartam ekkorát.! –mondtam, mire megöleltem, és megpusziltam az arcát, és egy kicsit meg is simogattam.

-Ezért most meg lakolsz.! –nézett rám „eszelős tekintettel”.

Nem tudtam megkérdezni, hogy miért, mert elkezdett kergetni a lakásban. Közben neki mentem Louisnak, Zaynnek és Niallnek, akikkel egyben védekeztem is, és utána sűrű bocsánatkérések közepette kifutottam a házból egészen a kocsiig, ahova nem tudtam beszállni. Liam is kiért, és egész egyszerűen felkapott a vállára és elkezdett pörgetni a levegőben.

-Liam, tegyél le.! Hányni fogok.! –mondtam röhögve.

-Jó. –mondta, és letett, mire én megcsíptem. –igen?! Én itt kedves vagyok Veled, erre Te így bánsz velem?! Na figyelj csak.! –mondta, és megharapta a nyakam meg a vállam, kicsit sem gyengéden.

Áááááá, ez fájt Te bolond.! –röhögtem.!

-Ne haragudj.! Direkt volt.! -röhögött.

-Kösz, én is szeretlek.!

-Jaaaj, tudod ám, hogy én is Téged.! –mondta, miközben megölelt.

Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk a korcsolyapálya felé…

14.fejezet

Először is, nagyon nagy bocsánat, amiért ennyire késve hozoma részt, és hogy tele van helyesírási hibákkal, de a héten nem nagyon volt időm, és kissé zaklatott is vagyok, de ez már más tészta. És azért se haragudjatok, amiért ez egy eléggé slampos rész lett.:S Ígérem, a következő részek már sokkal jobbak lesznek.!♥ Jah, és majd' elfelejtettem.! Kökiiiiiiiiim a 8komiiiiit♥♥

Dóra: Nyugodj meg, nyugi.! Ki a rosszat, be a jót. Majd mindent emg fogsz Te is és a többiek is tudni, a maga idejében;D Luce és Louis kapcsolata eléggé furcsára terveztem, de majd meglátjtok;)♥
Zsófia: Hát.. igen.. sajnos.. de amjd minden ki fog derűlni;)♥
Lena: Muhahahah.! még mindig nem értem, miért sírtál...♥
Lizzy: Hehe.. akkor már tényeg páncélban kel rónom a várost.:$♥
Hope: Örülök, hogy valaki a pozítív oldalát is felfogta a dolognak.:D♥
Doriszka: Hát igen, valóban hülye, de egyben bölcs is.! És mint mondtam, mindn ki fog derűlni a maga idejében;D♥
Henikee: Először is, köszöntelek itt..D♥ És kökiiim♥ Idővel összefognak,de addig még nagyon sok mindent tervezek.4 Muhahaha.!♥
Franci: Hát igen, Luce okos, így.. így.. Így Tomival mos.xĐ♥

Egész nap alig ettem vagy csináltam bármit is, és ez nagyon nem vall rám. Már rég nem tudom milyen szerelmesnek lenni, de nem úgy emlékeztem, hogy koplalással jár. Mondjuk, lehet, hogy az is hozzájárul, hogy együtt láttam Louist és Eleonort. Kibírom. Kibírom. Kibírom, nyugi.

Egész délelőtt zenét hallgattam, és mikor már nagyon untam a fejem át mentem Liamhez:

-Liam, beszélgethetünk,! –néztem rá boci szemekkel.

-Persze, ha felveszel valami ruhát és nem pizsiben leszel, mert meg fogsz fázni.

-Igen is Apuuu.! –nyújtottam ki rá a nyelvem.

Gyorsan felkaptam egy fekete cicanadrágot és egy barna kockás inget, hajamat megfésültem, tettem fel egy kis sminket, és már mentem is.

Mikor bent voltam Liam szobájában, nem beszéltünk szinte semmit, csak feküdtem, Ő meg gépezett, és néha-néha rám nézett, majd elmosolyodott, de nekem nem igen volt kedvem mosolyogni, de azért rá, rá kellett mosolyognom, mert olyan aranyos.

-Sziasztok srácok.! –integetett bele a kamerába. –Nos, nagyon szép napunk van nem?! De, nem lenne kedvetek megnézni egy új barátomat?!

-Liam, Te meg mi a szart csinálsz?! –néztem rá.

-Ülj fel, és gyere közelebb. –mondta és én úgy is tettem, mikor leesett, hogy Twitcamezik.

-Kérdezzetek tőlünk…

-Tőle.! –javítottam ki.

-Bármit, amit akartok, ne féljetek.! –kacsintott bele a kamerába Liam, mire én elég furcsán néztem.

-Ez most komoly?! Ilyenkor kikhez beszélsz, meg egyáltalán mi értelme ennek?!

-Sok minden, tudod, így is tudunk kommunikálni a rajongóinkkal, és Ők írhatnak nekünk, amire mi az adás folyamán válaszolunk. –magyarázta. –Például, itt van egy: Liam, az ing azon a lányon a Te inged?! Jóóó, legyen egy másik. -Tekerte lejjebb.

-Mert?! Ez az enyém, kissé elnyűtt már, de szeretem.

-Jó, itt van egy másik: Liam, mikor lesz új klippetek?!

-Hamarosan új klip várható tőlünk, még november vége- december eleje fele.

-Jó, akkor most én választok. Ááá, itt is van egy: Szia, kedves NemTudomaNevét lány.! Nem tudom, mit akarsz a mi srácainktól, vagy Liamünktől, de jobb lesz, ha lerázod magad. Payzer 4ever.! Hmmm. Kedvesek. Nos, kedves Üzenetetküldő lány, én semmit nem akarok Liamtől, csak szimplán a barátja vagyok, és meg magyaráznád, drágám, mi az a Payzer?! –néztem Liamre.

-Az Danielle és az én vezetéknevem összevonása.

-Ó, itt is van még egy.! Milyen Directioner vagy, hogy még ezt sem tudod?! Ha, nem vagyok Directioner. Igazából, én nem a zenéjük miatt szeretem a srácok. –vontam meg a vállam. –Hanem azért, akik. Bár még nem ismerem Őket annyira, mint Ti, csajok, de nagyon szeretem Őket. És, hogy még is miért?! Fogalmam sincs.

-Jó, Luce, akkor most nézzünk építő jellegű kritikát is, amitől nem hagy el az önbecsülésed.! –tekert lejjebb Liam.

-Hééé, én meg az önbecsülésem nagyon jóban vagyunk. Nem fog elhagyni néhány kis csaj miatt.

-Á, nézd csak, itt van egy.! Szia Luce, nagyon, de nagyon széplány vagy. Hány éves vagy?

-Szia, 20éves vagyok, és nagyon szépen köszönöm, de Te, bár nem ismerlek, biztos 1000x szebb vagy nálam.! És ezt mondom az összes lánynak.! Tök mindegy, hogy a barátnőtök, nem a legszebb, akkor is dicsérjétek meg.! Ez nem hazugság, csak szerintem, egy barátságban, az a lényeg, hogy mikor az egyik magas sarkúban van, a másik meg szakadt melegítőben, akkor is szépnek lássuk a másikat. És ez nem csak a barátságban, de a szerelemben is így van. Vagy is, nekem ez a véleményem.!

-Huh, Luce… Te valóban nagyon bölcs vagy.

-Köszönöm Liam. Ó nézd csak.! Mondj néhány bölcsességet a fiúkról általában.! Áááá ez könnyű lesz. Lányok, egy dolgot, sose felejtsetek.! A fiúk olyanok, mint a macskák. –Liam itt kérdőn pillantott Rám. –Ha simogatod Őket, fel áll a farkuk.! –mondtam, mire Liam annyira felröhögött, hogy majd nem megsüketültem. –Akkor, hát, akármilyen hülyék, és bunkók is veletek, lányok, akkor is, meg lehet, sőt meg kell találni bennük is, és minden emberben a szépet és a jót.! Még bölcsességet mondani a fiúkról?! Háááát… Én csak azt tudom, hogy a fiúk bonyolult lények, és meg sem kísérlem Őket megérteni.!

-Kösz Luce, mi is szeretünk Téged.! –veregetett hátba Liam.

-Úúúú, ezt nézd, itt van egy.. Niall.! –mutattam a képernyőre. –Luw ya Luce;$♥ Én is szeretlek Niall-májöl.! –mosolyogtam a kamerába.

-Érdekes kérések vannak itt. Luce, csókold meg Liamet.! –röhögött az említett.

-Oké. –rántottam emg a vállam.

-Tényleg meg akarsz csókolni?! –nézett rám hatalmas szemekkel.

-Csak ne mozdulj.!

Miután valóban nem mozdult, és nyitott szemmel figyelte az eseményeket, a twitteren közben ezerrel jöttek a gyűlölködő üzenetek, és mikor köbö öt centivel az arcától voltam, megtörtént.. Megpusziltam az ujjam és Liam szájára tettem.

-Tádááááám.! –röhögtem a kamerába, mire Liam megölelt és összekócolta a hajam. -Lányok, ha egy fiú azt mondja nektek, hogy csókoljátok meg, jusson ez az eszetekbe.!

-Igen. A fiúk néha nagyon bunkók tudnak lenni. Néha nem is foglalkoznak azzal, hogy a lányok mit gondolnak, vagy hogy mit éreznek. Ilyenkor annyira utálom a fiúkat.! –mondta Liam.

-Jól van, látom Te sem vagy fajgyűlölő.! –öleltem meg, és közben ránéztem. –Én is az vagyok.

-Miért?

-Mert egyszer matekórán, bejött hozzánk az egyik végzős osztály és elkezdett papolni egy találós kérdésről, és ott volt, egy gyökjel alatta, az, hogy probléma, és a lányok egyenlő probléma, én meg egyszerűen hogy gyökerek. Utána megkaptam, hogy fajgyűlölő vagyok.

-Gratulálok Luce, Te egy zseni vagy.!

-Tudom.4 –mosolyogtam. –Úúúú, ezt nézd.! Hé srácok, találtam egy cikket, és most felolvasom.!

”Úgy tűnik Liam Payne már is túl lépett, ex-barátnőjén?

A híres fiúbanda, a One Direction egyik szépfiúját a napokban egy lánnyal láttak, akiről azt feltételezzük, hogy a fiú barátnője, vagy esetleg valamelyik bandatag rokona, esetleg ismeőse. Mindenesetre, egy gyorsétteremben is eléggé romantikusan viselkedtek, illetve az utcán is együtt sétálgattak, meg nevettek, később egy kép is felkerült kettőjükről, ahogy eléggé személyes üzeneteket küldtek róluk, és a banda másik tagja, Niall Horan, illetve a Little Mix tagja, Perrie Edwards is leírta a véleményét a két fiatalról, mi szerint aranyosak. Illetve, megbízható forrásból, vagy is, a banda egyik közeli barátjától is megtudtuk, hogy a lány és Liam eléggé közel állnak egymáshoz, és egyre több időt töltenek együtt. Ez vajon mit jelenthet? Hamarosan megszületik az új álompár?!” –olvastam, mire elröhögtem magam, Liam meg végig röhögött. –Hallod Liam, mi mióta járunk?

-Nem tudom. Eddig azt sem tudtam, hogy járunk.

-Én sem. Az úgy tök jó.! –mondtam, majd lepacsiztam vele.

-Nah, Ti álompár, gyertek le, mert Louis talált egy új játékot.! Azonnal indulunk Niall. Hát, megkaptuk, hogy ideje lenne indulni, úgy, hogy, sziasztok kis Twittereseim.!

-Hali-maliii.! –mondtam vékony hangon, mire Liam elröhögte magát, és kikapcsolta a gépét.

Röhögve mentünk le, majd ültünk be a körbe, majd Louis felállt és beszélni kezdett.

-Mindenki kap 3 lapot, amire fel kell írnia egy kérdést. Tehát egy embertől 3 kérdést teszünk be a kalapba. Az üveget meg kell forgatni, és akire pördül, a kérdező kihúz egy cetlit, a másik meg válaszol.! Kezdhetjük?! –kérdezte, mire mi bólintottunk, majd megkaptuk a lapokat és a tollakat.

Az én kérdéseim ezek voltak:

-Csaltál már meg fiút/lányt?

-Kedvenc időtöltés a télben?

-Hány horror filmet láttál már?

Bedobtam mindegyiket a kalapba, és Louis pörgetett, az üveg Zaynnel állt meg, Louis kivett egy cetlit, és egy hatalmasat röhögött:

-Nos Zayn, a cetlin az áll, hogy hányszor képzelted el, már magad csajként?

-Hmm… sokszor. Legyen annyi elég nektek, hogy jó sokszor. –röhögött, majd pörgetett, és nálam állt meg az üveg.

-Biztos volt már első csókod, szóval, egy új fiúval akarsz járni, vagy már jársz, hogy képzeled el vele a tökéletes csókot, amitől minden féle képen elolvadnál?

-Hmm.. A lányok többsége azt mondaná, hogy Párizsban, vagy az esküvőjükön, meg minden ilyen hülyeség, és most én is ilyen hülyeséget mondok. Úgy képzelem el a tökéletes csókot, hogy a srác, esetleg egy karakoe bárban vagy akárhol, elénekelné nekem a Papa Roachtól az I Almost Told You That I Loved Yout, illetve ugyan ettől a bandától a No Matter Whatot akusztikus stílusban. Ez annyira cukii lenne. –mosolyogtam.

-Meghallgathatjuk a számokat?! –nézett rám Zayn.

-Persze. –mondtam, amjd elindítottam a No Matter Whatot, eközben mindenki mosolygott, majd jött az I Almost Told You That I Loved You.

Hát igeeeen. Ennél szinte mindenki nézett, hogy ’Mi van? Ez hülye!’. Mondjuk a szám végénél Liam lepacsizott velem, mire Harry megszólalt:

-Ugye tudod, hogy ennek egyáltalán nincs semmi romantikus jelentősége.

-Tudom. És a klipje is tele van ribancokkal, de akkor is imádom, és olyan ó lenne, hogy ha ezt valaki elénekelné nekem. –álmodoztam.

-Ha ezt valaki elénekli neked, akkor én azt a srácot ott helyben kinyírom. –kacsintott Harry.

Egész estig játszottunk, és végül sok kérdést megkaptam a sajátomból, és kiderült, hogy Niall max. 15 horrort nézett, amire én kiakadtam, és egész egyszerűen benyögtem, hogy én még a legszarabb horrort is megnéztem, így minimum 30-at láttam. Egész jó játékokat tud kitlálni ez a Louis.