8.fejezet

Wííí tök hepí vagyok hogy van 4 rendszeres olvasóm♥♥ Kösziii a 2 komiit.:Đ♥

Lizzy:Júj mi?! Várd ki mi lesz még háháháháááá.:P
Lena: Szerintem is cukik, és örülök hogy tetszik.:)))

-Hát akkor emberek.. -kezdte Liam.- eljött az idő. Vége a játéknak. Mindenki megy lefeküdni. Bella és Harry, fel az emeletre, Zayn, Niall és Louis hármasban lent Lou szobájában, én meg..- sóhajtott Liam- kint sátorozok, Kösz szépen Bells.
-Kölcsön kenyér visszajár.! –kacsintottam rá.
Mikor mindenki elfoglalta a helyét én átmentem a szobámba hogy felhúzzam az egyik kényelmesebb rövidnadrágom. Azzal csak annyi a baj, hogy amolyan ’forrónaci’ szerűség és túúúl rövid. Mire visszamentem Harry szobájába ő is már a pizsijében volt, vagyis egy még feszülősebb alsó:
-Már értem hogy miért mondtad, azt hogy nagyon rövid. –nézett rajtam végig.- nekem személy szerint nagyon tetszik. El tudnám fogadni minden este ezt a látványt. –kacsintott rám.
-Jaaj csak fogd be és feküdjünk le.! –aztán megálltam és újra gondoltam a mondandómat.- Mármint aludjunk.!
-Ha nem javítod ki magad, nem értem félre.! –röhögött ki.
Mivel mindenkinek franciaágya van (amit egyáltalán nem értek) ezért, együtt aludtunk és a takarója is nagy volt ezért közösen takaróztunk. Egy 15 perc elteltével sem tudtam igazán elaludni, és nem tudtam, hogy Harry alszik-e de azért megpróbálom, hátha. Mikor megfordultam Harryvel találtam magam szemben, miközben engem néz:
-Akarsz valamit játszani? –kérdeztem.
-Mit szeretnél?
-Piros pacsi?!
-Legyen. De te kezdesz. Neked kell ütnöd.!

-Úgy fogok én ütni hogy az hihetetlen.!
Elkezdtük a játékot és 10 perc után még mindig nekem kellett ütnöm:
-Ajj már, ez nem igazság.! Kivel szoktál ilyet játszani?
-Főként anyukámmal meg Louissal.
-Akkor már értem..- mondtam kissé szomorúan és belátva, hogy még egy darabig ütögethetem a levegőt.
Szerintem Harry látta hogy szomorú vagyok, ezért hagyott győzni és olyan aranyos volt mikor mondta hogy vesztett. Viszont az ő ütési ideje nem tartott sokáig. 5 ütés után már el is talált:
-Ez nem ér ám.! –mondtam, miközben úgy tettem, mint aki durcás.
-Miért nem?
-Mert te profi vagy.! –egyszerűen csak felröhögött, megfogta mindkét kezemet, magához húzott és adott az arcomra egy puszit.
-Most már jobb?! –kérdezte kissé cinikusan.
-Nem igazán… De folytassuk a játékot.!
A 3. ütésnél meguntam hogy nem találom el, ezért egyszerűen mikor azt hitte, hogy a kezét akarom megütni, megcsaptam az oldalát.
-Verekszünk? –nézett nagyot.
-Igen.! –feleltem miközben megint lecsaptam ugyan oda.
-Ha harc, hát legyen harc.! –válaszolt és elkezdte böködni az oldalam. Nem tudom, honnét vette, hogy ott vagyok a legcsikisebb de sikerült 5 percig lenyugtatnia, utána már elkezdtem a tarkóját csapkodni. Ekkor úgy láttam, hogy betelt nála a pohár és egyszerűen megfogta a vállam és lefektetett az ágyra és elkezdett csikizni még jobban. És nem akarta abba hagyni.
-Jól van, jól van. Elég lesz. Megadom magam.!
-Biztos? –mondta miközben fölém hajolt és elfogta mindkét kezemet.
-Igen tuti. –válaszoltam, és már el is engedett én meg felültem.- hogy lehet hogy ilyen gyakorlott vagy?
-Most viccelsz?! Louissal és a többi idiótával élek lassan 3 éve. Már gyakorlott vagyok ilyen téren.
-És honnan tudtad, hogy pont az oldalamnál vagyok a legcsikisebb?
-Ráhibáztam.- felelte egyszerűen- Meg a lányok általában ott szoktak csikisek lenni. Meg gondoltam, mivel rokonok vagytok Louval, te is ott vagy a legcsikisebb.
-Érdekes logika.
-Az. Amúgy hallottam, hogy mikor Niall szobájában voltál, hogy valaki gitározott meg énekelt, aki tuti, hogy nem Niall volt.!
-Ááá, csak Youtube videókat néztünk.
-Tudom, hogy te voltál, le sem tudod tagadni.! Énekelsz nekem valamit?
-Mondom hogy nem én voltam.! –mikor ezt kimondtam Harry egyszerűen elkezdett megint csikizni. Nagyon profi. –Jó, játszok neked valamit. Csak kéne gitár.
-Mindjárt jövök. –felelte és nem tudtam hova megy, de visszatért Niall gitárjával. –tessék. –nyújtotta felém a hangszert.
-Mit akarsz hallani?!
-Amit csak akarsz.
-Okés, akkor Oasis Wonderwall?
-Gyerünk.!
Miközben játszottam néha-néha felnéztem és láttam, ahogy Harry néz. Nem is tudom, valahogy úgy nézett rám, mint egy lányra. Jó ez így hülyén hangzik, mert hogy lány vagyok. De úgy értem, hogy úgy nézett rám, mint egy olyan lányra, akivel szívesen járna, és szívből tudná szeretni, és nem úgy, mint egy haverra.
-Csoda szép volt. Tudsz még valamit?
-Igen. Ömm… Taylor Swift You Belong With Me.
--Had halljam.!
Ezt a dalt azért is szeretem, mert Taylor tényleg belead apait-anyait a dalaiba és hányszor képzeltem, azt hogy ez a dal rólam és Balázsról szól. Néha-néha elmosolyodtam egy-egy részen, mert láttam, ahogy Harry néz rám. Nagyon aranyosan tud mosolyogni. Egyszerűen éreztem, hogy ott halálra akarom ölelgetni.
-Ez is fantasztikus volt.!
-Jó, jó. De most te jössz.!
-Ezt hogy érted? –nézett rám értetlenül.
-hát, eddig én játszottam, most te jössz.!
-Tőlem mit akarsz hallani?!
-What Makes You Beautiful szóló.!
-Szereted mi?
-Imádom.!
Hihetetlen aranyos volt miközben énekelte „Baby you light up My World like nobody else…”  És miközben ezt énekelte megfogta a kezemet és akkor én is, éreztem, hogy nem tudok úgy tekinteni rá, mint egy barátra.
-Tetszett?
-Most viccelsz?! Amúgy is imádom, de így. Még jobban. El tudnád énekelni nekem még a Moments-es és a More Than This-es szólódat?
-Neked bármikor.! –mondta miközben egy 50milliárdos mosolyt vetett rám.
Azt hiszem, a lepkéim a hasamban megőrültek, amikor hallották a dalokat. Lehetséges, hogy 4-5 öngyilkos is lett. Ők egyszerűen nem bírták azt, hogy egy angyal énekel nekik. Mikor végzett a dalokkal Harry nem tudom, hogy mennyire vigyoroghattam, de mikor rám nézett elnevette magát, és jó szorosan megölelt.
-Harry, -néztem fel rá- én annyira, nagyon szeretem a hangodat.
-Én is szeretem a tiédet.
-Lehet egy kérésem?
-Bármi.
-Megfoghatom a hajadat? –néztem rá hatalmas boci szemekkel.
-A hajamat?! Miért? –értetlenkedett.
-Mert az volt minden vágyam, hogy ha egyszer találkozok veled, és jóban leszünk, meg foghassam a hajadat. Ezért irigylem még mindig Louist. Ő mindig megfoghatja a nap 24 órájában, és már én is szeretném.!
-Tényleg szeretnéd?!
-Igeeeen.!
-Mit adsz érte?
-Nem ütögetlek.!
-Hááát… legyen.! –mondta én meg vigyorogva oda mentem mögé és beletúrtam a hajába. 5 perc után viszont már nem hagyta szó nélkül a dolgot:
-Oké, hogy rengetegen imádják a hajam, és hogy Lou is szokta fogdosni, na de 5 percen keresztül?! Ezért több mindent kell adnod, nem csak, azt hogy nem ütögetsz.!
-Még is mit?! –hitetlenkedtem.
-Hát, mondjuk, azt hogy éjjel megölelhetlek és úgy fogunk aludni.!
-Nem is tudom…
-Ha nem, akkor csikizni foglak.!
-Legyen.! –mentem bele egyből, mert hát még sem hagyhatom hogy egész éjjel csikizzenek.
-Amúgy, tényleg nagyon jó a hangod. Tehetséges vagy. –mondta komolyan.
-Köszönöm.
-Nem gondolkoztál még azon, hogy énekes legyél?!
-Igazából gondolkoztam, csak ez a tervem, úgy, mint a stílusom is, változott. Most már más szeretnék lenni.
-Mik az álmaid ezen a téren? Mármint tovább tanulás meg ilyenek…
-Érettségi, felsőfokú nyelvvizsgák, egyetem azon belül is az orvosi kar és azon belül meg antropológia.
-Antropológus akarsz lenni? –nézett rám csodálkozva.
-Igen, régen sokat néztem a Dr. Csontot, és megragadt ez bennem. De ha ez nem sikerülne, elmehetek korbonctanosnak vagy valamilyen másik dokinak.
-Mindenképpen nagy show lenne egy női korbonctanos.
-Vagy esetleg még halott kém. Ami sikerül.
-Ezek nagyon szép tervek. Ma már kevés embernek jutnak ilyen dolgok az eszükbe.
-Tudom. Ma már mindenkinek csak a pénzen jár az esze, ami eléggé kiábrándító.
-Nem csak a pénzen…
-Tudom… Erre csak egy Tankcsapda idézettel tudok reagálni, „Két isten van, a pénz meg a b***ás…”
-Milyen igaz…
-Ugye?! Nem kéne vissza vinned a gitárt?
-De lehet. Mindjárt jövök. –mondta, és kiviharzott a szobából a gitárral együtt. Egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt az estét. Az érzéseim Harry iránt, egyre erősebbek. Szerintem már nem csak tetszik, hanem már szeretem is. De úgy tényleg, nem csak, mint egy sztárt vagy bálványt, hanem úgy is, mint embert.
-Hé Bella, lehet egy személyes kérdésem?
-Csak nyugodtan.
-Miért szakítottatok a barátoddal?
-Mert..- sóhajtottam- állítása szerint, teljesen mást akar egy 19 éves srác, mint egy 17 éves lány.
-Ezt most értenem kéne?
-Hát az volt a szakításunk fő indoka, hogy nem akartam… de ha megteszem neki, akkor talán még ma is együtt lennénk. És én ilyen kapcsolatot nem akarok. Szeressen azért, aki vagyok, és ne, azért mert lefekszek vele.
-Ez teljesen érthető. Egyébként szerintem, jól döntöttél, hogy szakítottál vele, mert…
-Ő szakított velem. –fojtottam a szót Harrybe.
-Micsoda?!
-igen, és mondtam már, az indokot. Ezért dobott két év után.
-Szemét… Én soha nem tennék veled, vagyis egy lánnyal ilyet.!
Mikor kimondta, láttam, hogy vörösödik, ezért egyszerűen odamentem hozzá adtam egy nagyon erős és hosszas puszit az arcára: -Késő van. Ideje lenne aludni. Meg ha nem alszunk, hogy fogom teljesíteni az ígéretem?
Harry erre nem mondott semmit, csak lekapcsolta a lámpát, mellém feküdt, mindketten jobb oldalra fordultunk. Éreztem, ahogy Harry keze a derekamra csúszik és átölel, majd magához szorít. Ekkor úgy döntöttem, hogy megfogom a kezét: -Jó éjt Harry.
-Jó Éjt Bella.