6.fejezet

Köszönöm szépen a 2 komit sokat jelent nekem.:))
Lizzy: Hát igen cukik... Hát biztos van köztük valami, csak arra még kell várni.:P
Lena: Kösziim szépen.:))
Ma úgy döntöttem, hogy kissé lazúlósabb napot akarok. Így délelőtt 11-kor felkeltem és fél 12-kor meg is reggeliztem. Louisék hagytak egy üzenetet „Elmentünk egy interjúra, és azért nem keltettünk fel, mert nagyon aranyosan aludtál és nem volt hozzá szívünk.! Majd olyan 3 óra fele érkezünk, Harry lehet hamarabb haza ér, olyan 2 körül de nem biztos.! Minden estre legyél rossz és egyél sok répát.! Puszii.!♥” Akkor tényleg nem lesz valami hosszú napom, de nem is baj.! Úgy gondoltam, hogy lemegyek egy kicsit a közelebbi parkba ezért valami laza, és egyszerű ruhát veszek fel. Egy zöld ’csontvázas’ pólót, egy eléggé tépett nadrágot egy tornacipővel.

A hajamat megint csak leengedve hagytam, viszont most nem csatoltam el semmivel, hagytam, hogy csak úgy lógjon egy kicsit ő is, meg persze az elmaradhatatlan új, fegyveres nyakláncomat (egyébként azt a nyakláncot mindennap hordom és Harry is a karkötőt J). Természetesen a fényképezőmet is eltettem hát, ha lenne valami, amit le akarok fényképezni, és hát olyan mindig van. Fogtam egy kulcsot, és a heccetemet bedugtam a telómba és elkezdtem üvöltetni a Black Veil Brides-ot. J  A park fele egy páran megbámultak, de úgy különösebben nem nagyon érdekelt. A parknál volt egy kisebb tószerűség, amikben volt egy pár hattyú meg kacsa. Nagyon cukik voltak, úgy, hogy muszáj volt őket lefényképeznem.  Kevesen mondhatják el, hogy le tudják fényképezni azt, amikor két hattyú a nyakával egy szívet formáz, de nekem pont sikerült és teljesen elöntött a boldogság e miatt. Tovább mentem és fényképeztem a tájakat, az embereket, a padokat. Éppen végeztem egy kép készítésével mikor nekem jött egy srác:
-Jaj bocs, nem akartam. Ne haragudj.! –végig néztem a srácon és hirtelen elöntött a boldogság. Egy punk. Hatalmas feltüsízett haj, barna csőnadrág oldalán láncokkal, fekete tornacipő, barna póló és egy fekete ing.
-Semmi gond. Én Bella vagyok.! –nyújtottam a fiú felé a kezemet.
-Én meg Tony. Várjunk csak, nem te vagy a One Direction egyik tagjának a rokona?
-De igen. Honnan tudod?
-Húgom imádja őket. Muszáj volt tegnap néznem vele a tévét, hogy kiderüljön ki is vagy te.
-Hát ki derült ki is vagyok én.! Amúgy, bocsi a kérdésért, de te punk vagy igaz?
-Fogjuk rá. Miért?
-Mert imádom a punkokat, de tényleg.!
-A nadrágodon látszik is.!
-Akkor a zenéimet akarod hallani?
-Na, halljuk.! –mondta, majd odaadtam neki az egyik fülesemet miközben leültünk egy padra. –Green Day- Jesus of Suburbia. Kedvenc számom tőlük.
-Nekem is. Amúgy, nem nagy gond, ha elkérem a teló számod. Igazából még nem ismerek senkit, és jó lenne úgy haza menni, hogy igen is ismerkedtem másokkal nem csak a srácokkal.
-Persze. De. Izé… nekem van barátnőm.
-És? Én csak barátkozok, nyugi.
-Akkor jó.
-Miért? Mit hittél?!
-Hát, ez nem sértés, csak az ilyen szép lányok, mint Te, azok, akik egyből pasit akarnak meg ellopni egy csaj barátját.
-hát az nem én vagyok. Én most szeretnék egy kicsit várni, mert nem olyan rég, oké februárban dobtak és az óta még nem igazán sikerült magam összeszednem.
-Sajnálom. Nem tudta hogy mit veszített.
-Áh… csak annyit hogy nem feküdtem le vele.
-Ezt hogy érted?
-Áh… csak úgy hogy a miatt dobott, mert... érteeed…
-Ááá, így már értem.! Akkor az ilyen miatt nem szabad búslakodni.!
-tudom. Nekem most mennem kell. Majd hívlak.! Bejelölhetlek FaceBookon?
-Persze, úgy keress, hogy Tony Black.
-Oksa.! Szia.! –majd köszönés képpen megöleltük egymást.

Mire hazaértem Harry már otthon volt:
-Hol voltál? –érdeklődött.
-Lent, a parkban.
-Történt valami érdekes?
-hát két dolog is.!
-Na micsoda?!
-Lett egy új barátom Tony, aki punk.! –mire Harryvel felnevettünk. –és le tudtam fényképezni két hattyút.!
-Tudod az nagyon sok embernek szokott ám sikerülni.!

-Jó, de nem úgy, mint nekem.!
-Na mutasd.!
Majd oda mentem Harryhez, közel álltam hozzá hogy jól lássa képet.
-Ez nagyon profi és szép. –nézett le rám.
-Köszönöm szépen. –néztem fel rá. Arcunk nagyon közel volt a másikéhoz. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Harry egyre közelebb hajol hozzám és én is hozzá. Valami olyan érzés fogott el, ami utoljára akkor volt, mikor először csókolóztam a Balázzsal. Több ezer pillangó repkedett egyszerre a hasamban és nagyon boldog voltam. Majdnem megcsókolt, amikor megszólat Harry telója.  Egyből szétrobbantunk és próbáltunk úgy tenni, mint ha mi sem történt volna.
-Haló?! Szia Lou. Igen. Jó. Értem. Akkor siessetek.!
-Na, mi van? –kérdeztem.
-Hamarosan itthon vannak, csak hoznak egy kis kaját, mert Niall megint éhes.
-De nem csak ő.
-Mikor reggeliztél?
-Fél 12-kor…

-És most hány óra van?
-Fél 1… Jó de mentségemre legyen mondva nem volt itthon elég kenyér.!
-Mert mind megettétek.!
-Az két külön dolog.! De ha mi megettük, miért nem jutott eszetekbe hogy hozzatok?! Én itt vendég vagyok, nem szaladgálhatok kenyérért.!
-Jaj te lány.! –mondta Harry majd jó szorosan magához ölelt és nem akart elengedni.
-Az vagyok. –feleltem (szerintem) frappánsan. –Amúgy meg…-néztem fel rá- Ez mire is jó?
-Nem tudom. Így leállítalak, hogy ne pattogj annyira.
-Nem is szoktam pattogni.
-Akkor meg, arra jó, hogy ne menj föl, és ne essél le vagy a te esetedben, ne essél föl.! –mondta majd nyomott egy puszit a fejemre.
-Tudok vigyázni magamra.!
-Nem baj.
-Azért azt megengeded, hogy felmenjek a szobámba?
-Hát nem is tudoooom…
-Kérleeek Harry.! –néztem rá kiskutya szemekkel.
-Legyen.! –mondta majd a lábamnál megfogott, és mint egy törött lábú embert, úgy vitt fel a szobámig.- Meg is érkeztünk.!
-te nem vagy normális.! –kócoltam össze a haját. –De azért köszönöm.
Mikor beléptem a szobámba hirtelen nem is tudtam mi történt. Harry és én majdnem csókolóztunk. Ez nem lehet igaz. Muszáj beszélnem Renivel. Legnagyobb szerencsémre fent volt Skype-on és tudta vele beszélni.
-Reni, nagy baj van.
-Mi az? Mi történt?! –aggodalmaskodott Reni.
-Harry…
-Mi van vele? –értetlenkedett.
-Majdnem megcsókolt…
-Hogy mi vaaaaan?!?! –és akkor leesett a székről, ismét. –Azt meg hogy? Mi történt?                             

-nem tudom én sem, csak egyszerűen majdnem megtörtént.! Nézegettük a képet két hattyúról, amik egy szívet formáznak, és én fényképeztem és rám nézett én rá és akkor majdnem…
-Én, megmondtam.!! Én mennyire de megmondtam.!
-Még is mit?!
-Hogy Harrynek többet jelentesz, mint egy szimpla barát.!! Ezt hidd el nekem.! Ha már majdnem megcsókolt.!
-Meg még mást is csinált…
-Mit?!
-hát, jó szorosan megölelt és megpuszilta a fejem, meg nem akart elengedni és ölben hozott fel a szobámba….
-Te Atya úr Isten.! Harrynek nem csak tetszel, hanem szerelmes is beléd.! És te is szereted őt?!
-Hát nem is tudom… Azok a pillangók meg az az érzés öntött el, mikor összejöttem a Balázzsal. Hogy szeretem csak vele, akarok lenni meg minden, és nem tudom…
-Ne mondd, hogy nem tudod.! Igen is tudod.! Ő is szeret, meg te is őt. Mi ebben az olyan nehéz?!
-Az hogy ő Harry Styles!!!!
-Na és?! Fúúúú legyen már július.!
-Miért?
-Mert akkor megyek, és szépen összehozlak titeket.! Mert ha nem veszitek észre egymást, akkor valami nagyon de nagyon erős gyógyszer vagy nem tudom én mi kell nektek.!
-Jó, majd meglátjuk. Minden ki fog derülni, de én most megyek, mert hamarosan megjönnek a többiek.!
-Okés. Puszi, szia. És ne hogy elcseszd.!
-Megpróbálom, szia.!
Majd lecsuktam a laptopom és úgy döntöttem, hogy lemegyek és tévézek egy kicsit, de sajnos nem voltam egyedül, aki úgy döntött, hogy tévézni akar. Harry éppen valami dokumentumfilmet nézett:
-Leülhetek?
-Nem, Bells, sehova nem ülhetsz le a házban. De, ha jól meggondolom… Gyere.! De csak most az egyszer.! –vetett rám egy elképesztően aranyos mosolyt.
-Köszönöm a kedvességét.! –mondtam kissé cinikusan.
-Kérleeek, én köszönöm hogy itt vagy.! –mondta, miközben megsimogatta az arcom. Erre én nem mondtam semmit, csak néztem tovább a filmet.
Egy idő után teljesen elzsibbadt a lábam, ezért egyszerűen feltettem de nem volt túl kényelmes.
-Gyere, dőlj nekem. Ha tényleg Lou rokona vagy, akkor neked is kényelmes lesz.!
-Uh… nem akarom tudni, hogy miket csinálhattatok ti ketten. –neki dőltem a mellkasának és hallottam, ahogy ver a szíve. Hihetetlenül megnyugtató érzés volt. Egyszer csak, teljsen lefáradtam és lefeküdtem az ölébe….