32.fejezet

Basszus, mikor megláttam, hogy 9 komi, annyit mondtam, hogy Te atya úr isten.! Konkrétan majdem leestem a székről és ugrálni kezdtem, ez hatalmas nagy öröm a számomra, főleg mivel a mai nap több örömöt is okozott nekem, de z már ms téma.:'D Erről a részről csak annyit, ohgy egy kicsit semmilyen lett, mert későn értem haza, és remélem ezt elnézitek Nekem és komiztok is majd hozzá♥ Nagyon szépen kökiiim a szavazásokat és a 9 komiiiiiiiit♥♥

Tinnci: Kökiiiim szépen♥
Lizzy: Muhahahahahaaa.! Hát, maj itt minden kiderül.! Muhaaaa♥
Beaa: Kökiim és örülök neki♥ Olvasom persze, és igen, a kövii résznél már bővebben is fogok róla véleményt írni;)♥
Dóra: Örülök, hogy tetszett.:$♥ kökiim*-* mindenki szereti a kicsi fekete dobozkákat.:$
Lena: Hát igen... jól tezsi, hogy romantikus.:D Kökiim♥
Enikő: Nekem si ez szokott lenni a reakció néhány képnél.:'D és kökiim♥
Fruzsina: na jó, Te lány.:D az irományod egy negyed órás röhögőgörcsöt ajándékozott nekem, és ebből leovntam hogy rohadt jól írsz..D és hát, ah így is lett volna, akkor alpaka ugrik ki, azokat jobban bírom;)♥
Doriszka: Kökiii szépen♥ Evrí bodi lávs litlö blek boksz.:'D♥
Zsuzsanna: Hát igeeeen... teper a Kicsike.:DD kökiim szépen♥♥

-Harry én…-kezdtem, de közbe szólt.
-Csak nyisd ki, és nézd meg.!
-Hát jó… -mondtam félénken.
Elvettem a kis dobozt és nagyon félve nyitottam ki. Kis fekete doboz, ebből arra lehet következtetni, hogy gyűrű. Általában a legtöbb normális embernél, de Harry nem normális, szóval…. Bár mi van akkor, ha pont most akar normális embert játszani?! 17 évesen még sem kérheti meg a kezem, és még nem is tud A Bajról…. Nagyon lassan nyitottam ki, és láttam Harryn hogy, ideges, és mikor megláttam, nem jutottam szóhoz:
-Gondoltam, le kellene már cserélni már azt a fegyvert a nyakadról.
-Hazza… én…
-Sssss.! Ne mondj semmit.! –mondta és lágyan megcsókolt.
A fekete kis dobozban, a gyűrű helyett, egy nyakláncot találtam, amin 3 darabírás lógott: Love, Laugh, Live.

Hihetetlenül tetszett, és tényleg hozzám illet, mert imádok nevetni, meg imádom élni az életet. Mert végül is a jó életnek a Mert Miért Ne?! Az alapja.
Még jó ár óráig csak táncltunk és öleltük egymást, mint a romantikus filmekben, de most nem zavart, csak érezni akartam őt, és azt, hogy szeret. Ennél több már tényleg nem kellett nekem.

***

Reggel csodák, csodájára Harry ágyában ébredtem, és nem is akárhol, hanem a fedetlen felsőtestén, és végtelenek tűnő percekig azt hallgattam, ahogy ver a szíve és szuszog, Annyira édes, mikor alszik, azok a göndörfürtjei az átlagosnál is jobban szét vannak esve, egy aprócska mosoly mindig ott rejtőzik az ajkai közt és talán ez az a dolog, amiért annyira aranyosan alszik. Jah igen, meg azért is jó, mert akkor nem mond hülyeséget, bár az emberek velem is így vannak… Mivel még csak reggelt 7 óra volt, ezért visszaaludtam és arra ébredtem, hogy Harry simogatja a hajam, és a nevemen szólítgat:
-Jó reggelt napsugár.! –köszöntött egy hatalmas mosollyal.
-Jó reggelt.
-Nem gondolod, hogy ideje lenne fel kelni,!
-Jaaaaaj, csak még adj nekem öt percet.!
-Bella, nem akarlak elszomorítani de, délután 3 óra van.
-Mi van?! Azt hogy csináltam?!
-Semmire nem keltél, fel. Pedig Reni még Justin Bieberrel is próbálkozott és még a babyre sem keltél fel…. Minden rendben van?!
-Persze, csak fáradt voltam. Meg mondjuk egy, kicsit fáj a fejem meg a hasam…
-Kész fájdalomcsillapítót?!
 -Azt nem, köszönöm, de Reninek szólnál, hogy jöjjön be, és tudnál nekem egy kis teát csinálni?!
-Persze Szívem. –mondta, majd megpuszilta a fejem és kiment, pár perc múlva reni jött be helyette:

-Minden rendben van Drága?!
-Tudnál behozni nekem a fürdőből egy pohár vizet?!
-Persze.! –mondta és már ki is ment, addig én elővettem a gyógyszert. –tessék. –nyújtotta át a vízzel teli poharat.
-Köszönöm.! –mondtam és már le is nyeltem a nagy sárga bogyót.
-Minden rendben?! Nem fáj semmid?!
-Csak a hasam meg a fejem.
-Hányingered van?!
-Egy kicsit…
-De nekem aztán ne hogy lebetegedj a szülinapodra.! Már csak három nap, és már hivatalosan is 17 éves leszel.! Milyen érzés?!
-Őszintén?!
-Igen.
-Egy részt szar, más részt viszont nagyon jó.
-Miért jó?!
-Mert akkor már csak egy év, és legálisan is berúghatok. –mondtam egy mosolyt erőltetve az arcomra.
-Jó, ott a pont. És mi benne a szar?!
-Az, hogy nyár közepe…
-Áááá… a két szerelmest elválasztják egymástól?!
-Sajnos, viszont az a tudat, hogy Te is jössz velem, nagyon kellemes.
-Iiiiigeeen.. persze. Megyek veled.

-Mit rejtegetsz, Te előlem?!
-Semmit.! Augusztus végén, húzunk haza. Te leteszed az érettségit és jövünk is vissza.! –mondta nevetve Reni.
-Hát igen… ha még szívesen fognak minket itt látni.
-Itt bármikor.! –mondta Hazza, majd beött és odaadta a gőzölgő teát meg a nutallás pirítóst.
-Nem értem… -gondolkodott Reni.
-Mit?! –kérdeztem, miután beleharaptam a második szelet kenyerembe.
-Hogy, hogy bírsz Te annyi nutellát zabálni.! Nem unod már?!
-Ha egyszer megunnám, akkor legyél szíves, öljél meg.!
-Nem értem, mit nem értesz azon, hogy Bells ennyire szeret egy ételt. A leendő beli Mrs. Stylesnak bármit.! –mondta Harry, mire elkezdtünk Renivel röhögni.
-Jaaaaj bazd…. Emlékszel?! –kérdeztem röhögve.
-Igeeeeen.! –mondta Reni, miközben a hasát fogta.
-Mire is kell emlékezni?!
-Arra, hogy mindig én voltam Mrs. Horan, Petra Mrs. Styles, Niki Mrs. Malik és Bella Mrs. Tomlinson.  –magyarázta Reni.
-És ezen belül, a pólóinkra, amiket még én hoztam Angliából.!
-Az I Love Louis-osra?!
-Te is találkoztál már vele?! –röhögött még mindig Reni.
-Igeeeeen….

-Nyugi, nem cseréllek le Louisra… habár…. Neki jobb a köhöm…
-Na micsoda?! –kérdezte sértődötten Harry.
-Hogy ha azt mondom, Bikini Fenék, akkor érted?! –mondtam röhögve, mire Hazza nem válaszolt semmit, csak rám ugrott majd rám ült.
-Biztos vagy Te ebben?!
-Szászázalékig.! –mondtam magabiztosan.
-Rosszul tetted.! –mondta, majd a hajamat kezdte összekócolni, meg a kezemet harapdálta.
-Menjetek szobára.! –törölgette a könnyeit Reni.
-Mi ott vagyunk… -válaszolta Harry.
-Jaa tényleg.! –mondta majd felállt. –Aztán csak óvatosan.! –kacsintott.
-Rohadj meg.! –dobtam hozzá egy párnát, mire Ő kiment és becsukta az ajtót. –Hol is tartottunk?!
-Azt hiszem, valahol itt… -mondta, majd lágyan csókolni kezdett, aminek én nem tudtam ellen állni.
-Én valahogy másra emlékeztem. –mondtam nevetve.
-Nekem ez a verzió jobban tetszik.! –felelte, és szája az enyémre tapadt, majd nyakamra, és még sorolhatnám tovább.