2012. október 27., szombat

36.fejezet

Hát Istenem, imádlak Titekeeeeet.!!♥♥ Annyira aranyosak vagytok.! Ehhez a részhez, leginkább annyit fűznék hozzá, hogy mire végeztem az írásával, egy ici-picit sírtam.. na jó, igazából csak teljesen könnyes lett a szemem és összeszorult a szívem, de rendesen nem sírtam.! Azért remélem, Ti sem fogtok sírni, csak meghat majd Titeket is. Ebből adódik, hogy aki szereti a hepííí részeket, az, most nem fog örülni, mert ez szomiii lesz..../ ImádomazOlvasóimat♥♥♥ /Mellékesen, volt csütörtökön egy Halloween parti a sulinkban, és szerintem oltári lett a sminkem. Kíváncsiak vagytok rá,! Komiban aki igeeen/

Enikő: Mi ez a név Te lány?! :P Én is imádom a eccavút*-* kökii*-*
Dóra: kökiim*-* én is szeretem a vicces részeket, de ennek tényleg csak az eleje lesz az..♥
Fruzsina: Muhahaha.! Pont a röhögőgörcs volt a lényeg;) Na összetudtam olyat hozni, amit Te nem tudsz kommentelni, valami viccessel?! Jepp.!
Zsuzsanna: Kökim, aranyos vagy♥ Semmi gond, akor utólag is kökiim♥
Doriszka: Nekem szoktak lenni ilyenjeim.:Đ Jó az élet egy nemnormális unokatestvérrel.:Đ♥ Kökiiim szépen♥
Lizzy: Végülis akor tényeg nem vagy matek zseni.. áh alig.! /strébeeeer/ Ugyee?! Gindoltam, mert én is nem egyszer röhögtem el az írása közben magam..xĐĐ  Hát igen, de zt fészen megbeszéljük!♥ És TE is Nekeeeem.4♥
Beaa.: Itt van az új, é kökiim aranyos vagy♥

Na jó, ez már tényleg felháborító.! Hogy, lehet az, hogy mikor én kelek fel, akkor nincs itthon senki sem?! Ez azért már kicsit túlzás. Nincs itthon senki, még csak senki olyan sem, akire boci szemekkel nézhetnék, és megkérném, hogy csinálja meg nekem a reggelimet. Bár, ha a tükörképem nem számít valakinek… Levánszorogtam, és hagyományőrző reggelit készítettem magamnak: rántotta párizsival és kakaóval. I Luw Kakaó. Kakaó nélkül vagy valamilyen csokis dolog nélkül, nekem nem indulhat a napom. Megláttam a nutellás üveget és rajta egy papírt. Hahahaha, nagyon vicces. Annyi volt csak benne, hogy Louisék elmentek Toláékhoz, mert bemutatkoznak a szüleiknek, mert csak úgy engedik Őket ide. Wííí olyan jó lesz. Liam Danielle-el van, Niall Renivel, Hazza pedig hamarosan itthon lesz. Legalább is, ez volt a levélben…
Egy eléggé kényelmes ruhát vettem fel, egy Mickey egeres póló, egy fekete cicanadrág, és a hajamat kifésültem, é szabadon hagytam.



Mivel nem volt itthon senki, ezért a konyhában elkezdtem ügyködni. Nem akarom, hogy bárki is rájöjjön a titkomra, mi szerint, én mosogatok. Általában, azt szoktam mondani, hogy jött a Tündér Keresztanya és elmosogatott, miközben én TV-t néztem, de szerintem már gyanakodnak, hogy itt valami igazán nincs rendben… Amúgy meg, elkezdtem tévézni, nem találtam semmi érdekeset, így hagytam a zene csatornán, és egyszer csak felcsendült, egy nagyon ismerős dallam. I’m Sexy and I Know It. Ezzel szerintem mindent elmondtam. Felálltam a kanapéra és mikor jött a refrén, én beordítottam:
-I’m Pista and I Know It.!
A szám végére röhögőgörcsöt kaptam, csak úgy spontán. Sokszor van ilyen. Ez az egyik dolog, ami jó bennem: könnyedén el tudom magam szórakoztatni. Egyszer csak, meghallottam, hogy a konyhából Billie Joe énekel, ezért lenémítottam a tévét és kimentem a helyiségbe, és láttam, hogy Anyám hívott. Megpróbáltam nyugodt maradni, és nem bunkónak lenni:
-Szia Anya.
-Szia Bella. Van valami, amiről beszélnünk kéne… -mondta komoly hangon.
-Mi lenne az?! –kérdeztem.
-Tudom, hogy nem akartál kis testvért, meg egyáltalán nem akartál testvért, de 5 hónapos terhes vagyok. –a szavai lesokkoltak. Hogy MI VAN?! Elkezdtem fejben számolni, de sehogy sem jött ki valami értelmes információ.
-Már akkor tudtam, mikor már a 2. hónapban voltam, csak nem voltunk benne biztosak, de elmentünk egy orvoshoz, még áprilisban, és nem tudtuk, mikor mondjuk el neked apáddal…
-Álljunk meg egy pillanatra.! A kimmel?! Ha jól tudom, az Én Rendes, vérszerinti apám, már vagy 7 éve nem mutatott magáról életjelet, tehát vele biztos nem beszélted meg. És a Te drága élettársad, még egy percre sem az apám, és sosem lesz az.! Fogjátok már fel.!
-Jó, ez is igaz. Viszont Luca nagyon jól fogadta, tiszta szívéből örül neki.
-Ő neki mikor mondtátok el?! –kérdeztem a sírás határán.
-Áprilisban…
-Kösz, hogy azt a ribancot többre értékeled, mint engem. Nagyon kedves vagy, mondhatom.
-Ne hívd így a testvéredet.!
-Értsd már meg, hogy Lucáékhoz semmi közöm sincsen.! Csak és kizárólag Te.!
-Jól van, megértettem. Viszont, van egy nagyon komoly dolog, amit már tényleg nem tudom, hogy mondjak el…
-Még is mi lenne az?!
-El kéne költöznöd.! –mondta, szinte elutasítást nem tűrő hangon. Hogy mi van,! Miért kéne elköltöznöm?! De… még is mi van?! Nem tudtam beszélni, és ledermedtem.
-Miért?! –kérdezte olyan halkan, hogy azt hittem, nem is hallja.
-Mert, a Te szobád lenne a kicsinek a szobája, és mivel rózsaszínek a falak, és Ő is kislány lesz, és nincs több hely ezért…
-Ezt most nem mondod komolyan?! Azért kell elmennem, mert jön az a rohadt kölyök?! –kérdeztem kiabálva.
-Ne beszélj így róla.! Ez közös döntés volt.!
-Még is kivel?!
-A CSALÁDOMMAL.! –mondta már Ő is ugyan olyan hangnemben.
-Értem. Örülök, hogy megbeszélted a Családoddal, ahova úgy tűnik, én már nem tartozom…
-Jaj Kicsim nem úgy értettem…
-Soha többet ne hívj Kicsimnek, mert nem vagyok az. Nem vagy Te nekem már Senkim. Csak egy senki vagy számomra, aki egykor sokat jelentett nekem. Többet nem is akarok veled beszélni, még a létezésedről sem akarok tudni. Számomra a mai naptól egy idegen vagy, Te is, és mindenki körülötted. –mondtam teljes komolysággal, és próbáltam nem elbőgni magam, ahogy hallottam, ahogy Anyám hogy sír.
-Kérlek, ne tedd ezt velem. Én szeretlek.
-Én meg Gyűlöllek.! –mondtam, majd letettem a telefont, felrohantam a szobámba, bezárkóztam, mindent elsötétítettem, és gondolkoztam. De nem is akármiről, leginkább Az Életemről.
Régebben, mikor vitáink voltak, általában felrohantam a szobámba becsaptam az ajtót és üvöltettem a zenét. Aztán egy fél óra múlva, megbeszéltük a dolgokat és minden rendben volt. Most is ugyan ezt tettem, bezárkóztam a saját világomba, Marilyn Mansont hallgatva. Állítólag, Manson rossz hatással van a gyerekekre és anyámék is teljesen ki voltak akadva, amikor 11 évesen Mansonos CD-ét akartam, de ha egyszer Ő segített nekem mindenben. Túl élni azokat a fájdalmakat, amiket az emberek okoztak nekem. Ő tartotta bennem a lelket, és most is így volt.
Elgondolkoztam a régi szép időkön, mikor még Mamáékkal laktunk, és minden vasárnap együtt ebédelt mindenki. Mikor még tudtam viccelődni mindenkivel, mikor Reni bármikor ott lehetett nálunk és kedvünkre baromkodhattunk, anélkül, hogy ránk szóltak volna.
Mikor anyám még nem nézett levegőnek, mikor még én voltam a mindene. Még az is jobb volt, mikor egy nála köbö 20 évvel, idősebb emberrel volt, mert Ő még engem is szeretett, és nagyon jó fej volt. Vele tényleg tudtam beszélgetni, tudtam vele hülyülni, és a családnak is segített. És leginkább azért is mentek szét, mert hát nem keveset ivott, viszont nem túl sűrűn, de mikor igen, akkor elmebeteg lett és nem lehetett vele beszélgetni. Akkor is általában az ágyamban összekuporodva hallgattam, hogy ordibálnak egymással, sírtam és közben a plüsseimet hallgattam, és azon gondolkoztam el, hogy vajon, mit vétettem az Ég ellen, amiért ilyen a családom. Nagybátyám is elég gyakran járt haza az „élettársával”, aki már fel is jelentette, de végül a nőt vitték el a rendőrségre. Nem mellesleg mindketten alkoholista állatok, és a legrosszabb, anya és apa 1 éves koromban váltak el, apum anyukája miatt. Egy olyan 6 éves koromig, vagy is, amíg nem kezdtem el az általánost, addig törődött velem. Vagy is a törődés alatt azt értem, 2-3 hetente meglátogatott, hozott pénzt, adott két puszit meg egy tábla csokit, és már ment is. Nagyon különlegesnek érezhettem magam, mikor elvitt magával horgászni, de akkor sem szólt hozzám semmit, csak a botot meg a vizet bámulta. Akkoriban nem fogtam fel ennek az egész helyzetnek a súlyát, azt mondta, hogy akkor lesz kapás, hogy ha csendben vagyunk. Azt hittem, hogy ez az egész igaz is, és ezért nem beszél velem apukám. De aztán 1. osztálytól 4. osztályig kaptunk Tőle egy-egy SMS-t amiben kelleme Újévet, és Boldog Születésnapot kívánt. Apámmal megszűnt a kapcsolatom.
Aztán jött anyám pasija, aki tönkretette a családot. Már, mint a mostani, nem a másik, akivel még a mama és a papa is elvoltak. Nem, jött ez és elrontott mindent. Addig lehetett beszélgetni anyámmal, teljesen elvette az eszét, ahogy Luca is. Mamáék sem kedvelték a szőkeséget, túl nagy képűnek és pasifalónak tartották Őt. És mindig én voltam a hibás, amiért ott voltak és Lucával nem is törődtek. Mikor 14 éves lehettem, és anyám hozzá ment ahhoz a férfihoz, Mamáék teljesen felszívódtak. Róluk sem tudom, hogy élnek-e még, vagy éppen a Bahamákon süttetik magukat. Mamámmal, Papámmal, Keresztanyukámmal és Keresztapukámmal megszűnt a kapcsolatom.
Aztán most jött ez, hogy lesz egy fél testvérem. Teljesen sokkolt ez az egész. És, hogy költözzek el, mert nekem nincs helyem, anyám Új családjában. Én voltam mindig a rossz. Ha elromlott az ÉN DVD-lejátszóm, de Luca nézett rajta filmet, én lettem lecseszve. Eltört a szék?! Én kaptam szobafogságot. Leginkább azon csodálkoztam/ csodálkozok, hogy a Globális Felmelegedést nem rám fogják. Hát végül is, egy Véletlen egybeesésnek, tényleg nincs helye egy tökéletes családban. Igen, én csak véletlenül bekopogtattam, hogy ’Hupsz, itt van egy Bella.’. Hihetetlen, milyen könnyedén tönkre mehet minden egy köbö 10 perces telefonbeszélgetésből. Anyámmal IS megszűnt a kapcsolatom.
Nekem otthonról szinte már nincs senkim, csak Reni. Se legjobb barátnő. Vagy is, hát van, de ott is igazából n vagyok az úgy nevezett „harmadik kerék”, mivel ha vonattal megyünk, és elfoglaltak minden négyes ülést, és csak kettes van, én vagyok kitaszítva, és én ülök egyedül, a több órás utakon. Otthon, az osztályomban mindenkinek azt mutatom, hogy én vagyok a sötét /nem az agyi szintemre gondoltam/ és aki szeret egyedül lenni. Pedig ez nem így van. Néha igen is rosszul esik, hogy engem szinte már kiközösítenek. Néha már unom játszani a „csapat” hülyéjét, szeretnék egyszer végre valakivel komolyan is beszélgetni, és nem erre valók a legjobb barátnők?! Nem csak arra, hogy hülyéskedjenek. Vagy akárhol vagyunk, és olyanokat mondanak, poénból, hogy ’Utállak.!’ És a szemembe néznek, az szerintük nem esik nekem rosszul, még akkor is, ha utána mondják, hogy nem is. De akkor is bent van, az a mondtad, hogy ’Utállak!’ és nem fog kimenni belőle soha, főleg, úgy hogy többször is mondják. Vagy, mikor vettem egy One Directionös karkötőt, és azt mondta, az egyik „barátnőm”, hogy, most szó szerint idézem, „Aki a One Directiont szereti, az nem lehet jó ember.”. Akkor ez szerintük, hogy esik nekem?!
Mikor bármilyen feladat van, és éppen valakinek nincsen párja, akkor Én vagyok a tartalék.
Senkim sincs otthon, ha lehet azt a helyet otthonnak nevezni.


5 megjegyzés:

  1. 1. Oké... tény és való, hogy matekból jó vagyok de.. nah.... xDD 2. megverem azt a geci nőt, és amennyire magamat ismerem, és a One Directiont, Louis tuti, hogy magához fogja költöztetni, és én meg kint maradok veled... Bár ez az én meglátásom... xDD

    VálaszTörlés
  2. Óóóó egyelek meg * szorosan magához húzza és öleli szorosan* <3
    Kicsit sírtam én is. De mérges vagyok az szent hétség!!!!!!!!!! :@@@@@@@@@@@@@@@@
    Ezt Louis nem fogja hagyni! Odaköltözteti magához, és Renit is biztos vagyok benne :D
    Hamar a kövivel :)
    Pusszantás, Lenuska ^^

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jóó *.* ♥
    Éss én kajak bekönyeztem..:// ♥♥
    Kövit hamar..:")) ♥

    VálaszTörlés
  4. nagyon jóó lett..<3
    És sztem is Louis magához fogja venni!
    Hamar KÖVIT!!!:)<3

    VálaszTörlés
  5. Ez olyan kis szomorus de nagyon joo :D nagyoon tetszet :D <3

    VálaszTörlés