1.fejezet

Hát, Drága olvasóim, eddig bírtam. Igaz, azt mondtam, hogy szombaton jön az új blog, de nemes egyszerűséggel, nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel, mert annyira izgultam, hogy kinek hogy fog tetszeni. Most tényleg szükségem van Rátok, hogy megbizonyosodjak róla, érdemes-e folytatnom♥ Mint megszokhattátok, a komikra itt szoktam válaszolni, viszont most az egyszeri alkalom, hogy nem válaszolok Itt, hanem én is komiban. Remélem, ez a történetem is tetszeni fog majd Nektek♥

Este van, szokás szerint, mindig este 9-10 körül érek haza az edzésről. Műkorizok, már vagy 10 éves korom óta, bár nem akarom, hogy bárki megtudja, így általában 8 óra után szoktam edzeni, amit nagyon szeretek. Ismét egy hosszú nap a suliban, viszont lassan már tényleg itt a vége, az én legnagyobb örömömre. Miért is nem akarom, hogy mások megtudják, miért műkorcsolyázok?!
A nevem Luce Styles, én vagyok az a lány, aki minden szünetben egyedül van, zenét hallgat és olvas. Én vagyok az a lány, aki mindig sötét cuccokban jár, és ez által kitűnik a többi tinédzser közül, akik mind színesben vannak és vidámak. Én vagyok az a lány, akiknek színes tincsek vannak a hajában, miközben a többi lány még kivasalni sem meri a haját. Én vagyok az a lány, akinek volt nyelv-percingje, és ezért IS mindenki kiutálta. És legfőképp én vagyok az a lány, akit egyből a neve alapján ítélnek meg. Nem véletlenül Styles a nevem, bár csak véletlen lenne, de nem az. Én vagyok Harry Styles nővére. Én 20 vagyok, Harry pedig 18. A szüleink akkor váltak el, mikor Hazza 6 éves volt, én pedig nyolc, és mivel testvérek vagyunk, ezért két felé osztottak minket. A szülők dönthették el, hogy kit akarnak és mind ketten Harryt akarták, ám akkoriban még nem tudtam felfogni ennek a döntésnek a súlyát. Harry mindig is úgy gondolta, hogy apu engem jobban szeret, bár így lenne.!
Ismételten egyedül sétálok haza, fülemben maxon szól a Boulevard of Broken Dreams és várom a hétvégét, amit ha jól gondolom, egyedül fogom tölteni, mert apám ismét megtalálta az igezit, vagy éppen megint elment pihenni és még több nővel elfekszik… Apánkról tudni kell, hogy egy alkoholista és nő éhes állat. De ez csak a válás után 2-3 évre jött rá ez az egész, és már várom, hogy vége legyen. Hogy többé ne verjen meg, mert valamit nem úgy csináltam, várom, hogy ne kelljen úgy hazaérnem, hogy nem azt látom, hogy apám egy újabb ’anyuka jelölttel’ kefél, alig várom már, hogy apám ne akarjon megerőszakolni, és leginkább azt várom már, hogy egyetemre mehessek, és Londonban élhessek, jó messze ettől a helytől. Sok minden történt az óta, Harry híres lett, mert jelentkezett az X-Faktorba és lett egy bandája, valami One Direction, de még nem találkoztam velük, mert Harryt is köbö háromszor látom egy évben, és akkor is csak róluk beszél, magáról meg szinte semmit. Az újságokból, meg az Internetről kell megtudnom, hogy mi van vele, él-e még egyáltalán. Soha nem hív, én próbálom, de lehetséges, hogy megváltoztatta a számát.
A házunk elé érve, láttam, hogy nincs itthon apa kocsija, és a villanyok sem égnek sehol, így gondolom, még nincs itthon. Bent az ajtó előtt láttam egy borítékot, amire a nevem volt ráírva, bent majd kinyitom –gondoltam és beléptem az üres házba. Emeletes ház, én vagyok fent, apa meg lent, a laptopon ismét lent van, gondolom megint azon nézett valami pornó filmet, vagy fogalmam sincs mit… Bekapcsoltam a Jesus of Suburbiat és elkezdtem olvasni a levelet.
”Drága Luce,
Tudom, ez most kicsit sokkolni fog majd téged, de nem tudtalak megvárni ezzel a hírrel. Találkoztam ma, Hayleval, ő egy Japán nő, és most oda költözök hozzájuk, Japánba. Téged sajnos nem vihetlek magammal, mert úgy is mindjárt végzel, nem akarlak elrángatni a barátaidtól. Majd párszor meglátogatunk.!
Millió csók, Apa♥”

A könnyeim már úgy folytak a szememből, mint a Niagara vízesés, és a hozzám legközelebb lévő tárgyat, egy bögrét, megfogtam, és a falhoz dobtam, teljes erőmből. Egy képet talált el, amin négyen vagyunk, én, Harry, anya és apa.
-Hogy rohadnál meg ott, ahol vagy, te mocskos állat.! Nem lehet téged apának nevezni, de még embernek sem.! –ordítottam, igazából a háznak, majd felrohantam a szobámba.

***

Reggel azt éreztem, hogy iszonyatosan fáj a hátam, és hogy valaki az arcomat simogatja, és a nevemet suttogja:
-Luce, nővérkém. Kellj fel.! –mikor kinyitottam a szemem, Harry mosolygós arcával találtam magam szemben.
-Harry.! –kiáltottam el magam és egyből a nyakába ugrottam. –Hát Te mit keresel itt,!
-Csináltam neked kakaót. Tudom, hogy szereted.! –mondta, és én elvettem tőle a gőzölgő italt és beleittam. És még mályva cukor is volt benne. J
-Köszönöm szépen. De most komolyan, mit keresel itt?!
-Jöttem meglátogatni az én drága nővérkémet.! –mondta, majd magához húzott és megpuszilta a fejem.
-Á-á-á-ááá.! Én itt gyanítok valamit. Pont akkor kerülsz elő, mikor apa eltűnik. Halljam, mi van itt?! –vontam fel a fél szemöldököm, ami általában hatni szokott.
-Na jó, az igazság az, hogy tegnap este apa bejött hozzánk, hogy elköszönjön Tőlem, és közölje, hogy Téged itt hagyott. Én fogtam magam, ide jöttem, és gondoltabb így még is csak jobb megkérdezni, hogy minden rendben, mint sem telefonon. Szóvaaaaal. Minden rendben?! –nézett rám aggódon, mire én szorosan magamhoz húztam.
-Ugye, tudod, hogy Te vagy a világ legjobb kisöccse?!
-Hát, eddig még csak sejtésem volt róla, de most már biztos vagyok benne.!
-Örülök, hogy mindig pozitív energiákat tudok sugározni feléd.! –mondtam nevetve.
-Pozitív energiáról jut eszembe, lenne egy nagy kérdésem számodra.
-Igen?!
-Gyere velem Londonba. –jelentette ki.
-Hogy micsoda?!
-Gyere velem Londonba Luce. Hidd el, jobb lesz ott, mint itt. Hiszen, mit tudnál csinálni ebben a házban egyedül?! Magányos lennél. És tudom, hogy szeretsz anyáskodni, és van ott Londonba még rajtam kívül 4 nem normális idióta, akikre ráférne egy kis nevelés.
-Harry, én nem is tudom…
-Kéééééééééérlek.! –nézett rám boci szemekkel.
-Tudod, ezzel nálam nem érsz el sok mindent.  De még átgondolom.!
-Remek.! –mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra. Most pedig elviszlek a suliba.
-Ömm.. Harry.. izé… nem akarlak kiábrándítani, de… a múlthéten tettem le az összes vizsgámat. És a héten jönnek meg az eredmények.
-Nem baj. De valahova el akarlak vinni.!
-Hát igazából, én tudok egy helyet.! –mondtam, megfogtam a koris cuccom és már mentünk is a korcsolya pálya felé.
-Minek jöttünk ide?! –nézett kérdőn Harry rám, majd az épületre.
-Majd megtudod. De gyere.! –mondtam és húztam magam után. –Jó reggelt Billie.
-Áááá szervusz Luce, Harry. Hogy-hogy ilyen korán?! –kérdezte kedvenc portásom és mindenesem egyben.
-Tudja.. apa…
-Áááá, így már mindent értek.! Tessék, itt van a korid kincsem.!
-Köszönöm szépen.! Gyere Harry.!
Leültünk a lelátó térré, miközben én elkezdtem felhúzni a korimat és megigazítottam a sapkámat, a kesztyűmet és a fülesemet.
-Nem is tudtam, hogy korizol.
-Sosem kérdezted.! –feleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára és már mentem is.
Mikor a jégre léptem, megcsapott az a kellemes hűvös illat. Imádom ezt a helyet, ilyenkor mindig át tudom gondolni a napomat, itt mindig megváltást nyerek. Itt történtek igazán nagy dolgok, mint például első csók, de ez már egy másik téma.
Bekapcsoltam a zenét a telefonomon, és már indultam is. Eleinte csak köröket tettem a pályán, majd ugráltam kicsit, aztán jött a látványosabb része. Csak az a szokásos, amit egy jégkorcsolyázónál lehet látni: feltesszük a fél lábunkat, közben a kezemmel simítom a jeget /én ezt különösebben imádom/ , felugrunk és pörgünk párat a levegőben /na hát ez a kedvencem, istenem, mennyi gyakorlásomba került ezt elsajátítani/. A következő mozdulatnál nem értem le jól, ezért estem egy hátast. Már megszoktam, de amint láttam, harry nem, és mikor elestem egyből rohant a pályára:
-Jesszusom, Luce. Minden oké?! Nem ütötted meg magad?!
-Harry, én ennél már estem nagyobbat is, és értek már ennél nagyobb fájdalmak is, hidd el, már megszoktam.! –kacsintottam rá.
Még egy pár órát itt voltunk, de mikro láttam, hogy Harry már elég feltűnően szenvedett /és ezzel azt jelezte, hogy unatkozik, és ezt azzal mutatta ki, hogy a telóján twitterezett/ elindultunk haza:
-Nagyon ügyes vagy.
-Köszönöm szépen. –mosolyogtam. –Mikor akarunk indulni Londonba?!
-Este 7 körül terveztem indulni és.. –itt megállt, és szerintem leesett neki, hogy mit mondtam- Te jó ég Luce. Tényleg azt mondtad, hogy jössz velem?!
-Igen.! –mondtam nevetve.
Harry az örömét azzal mutatta ki, hogy egész úton csak énekelt, amit nem is bánok, és még otthon is, pakolás közben. Hát persze hogy segített, csak hogy előbb indulhassunk. Közben meg mesélt a bandájáról, és őszintén szólva, a felét végig röhögtem:
-jah, és Niallel nagyon kell vigyázni.! Ha egy percre nem figyelsz, olyan gyorsan elveszi előled a kaját, hogy azt sem tudod, hogy fiú vagy, vagy lány.!
-Na ahhoz lesz nekem is egy-két szavam.! Aki a kajámhoz nyúl, azt megölöm.! –mondtam nevetve, miközben összehajtogattam az egyik kedvenc pólómat.
-Úgy érzem, jól ki fogtok Ti ketten jönni.! –mondta.
Délután öt óra volt, és mi már készen is voltunk a pakolással, és Harry már tűkön ült, hogy induljunk már:
-Nem úgy volt, hogy 7kor indulunk?!
-De, de már szeretném, ha megismernéd a bandát.! –jelentette ki büszkén.
-Akkor induljunk.! –mondtam és kivittük a cuccaimat a kocsijába. Alig viszek magammal ruhát, csak egy szimpla 5 bőrönd. Áhh mi az?!
Az út eléggé hosszú volt, a saccolnom kéne, volt vagy 2-3 órás. Közben zenét hallgattam, Harry éneklését hallgattam, azt hallgattam, hogy Harry milyen sztorikat mesél, szóval egyáltalán nem unatkoztam.
Egyszer csak leparkolt a kocsi, Harry rám nézett, és elmosolyodott:
-Üdv itthon.! –mondta mosolyogva.
Mikor kiszálltam a kocsiból, az összes hajam kiugrott volna, ha nem lennének olyan erősek a hajhagymáim. Egy hatalmas ház tárult elém, ami ki volt világítva, hatalmas udvarral és garázsokkal, meg szinte mindennel, amit el lehet képzelni.
-Te tényleg itt laksz?! –hüledeztem.
-Amikor épp nem stúdiózunk, vagy épp nem vagyunk turnén, akkor igen.! Gyere, bemegyünk, de előtte szólók az idiótáknak, hogy segítsenek.! –miközben Harry telefonált, közben a környéket csodáltam. Hasonló házak mindenhol, kétség nem fér hozzá, ez a gazdag negyed. –Na már itt is van.. Paul.! Miért Te jöttél?!
-neked is szia Harry.! Azért, mert ott bent pizza sül és éppen megy a Twilight. Amúgy én Paul vagyok, a srácok testőre. –nyújtotta a kezét Paul.
-Luce, Harry nővére.
-Sokat hallottam már rólad.! –mondta nevetve.
-Tényleg?! –kérdeztem. Létezik, hogy Harry még is csak megemlített valahol?
-Igen, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek.!
-Viszont.!
-Várj Paul, tényleg a Twilight megy?! –kérdezte félve Harry.
-Igen.. –sóhajtott Paul.
-Luce, előre szólok, hogy vigyázz, és leginkább, előre sajnálom, amit majd látnod kell.
-Nyugi Harry, már sok mindent túl éltem. Nem lehet ez olyan rémes.! –mondtam, és indultunk be a lakásba. Hát igeeen. Tévedtem. Rémesebb volt, mint azt gondoltam.