3.fejezet

Jáááááj drága Bábujkáim♥ Legyen egy alkunk oki?! Én akkor fogom hozni a részeket, ha az adott fejezetre meglesz a 6 komment. És ha megvan, akkor jn a következő. Benne lennétek,! ^-^ Ehhez a részhez, nincs túl sok hozzáfűzni valóm, de hamarosan már tényleg jönnek az izgalmas részek.:Đ

Dóra: Kökiim♥
Lena: Hát igen, ez egy ilyen vicces rész lett.:$
Veronika: Nagyoon szépen kökiim♥
Doriszka: Na mégis kit sejtesz?! bár ebben lehet nagy utalás lesz rá... és kökiim♥

Enikő: Kökiiim szépen♥ /egyébként én sem, csak a főszereplőm;)/
Lizzy: kökiim szépeeen♥

Őrjöngő és sikoltozó rajongók mindenhol. Olyanokat sikoltoznak, mint pölö ’Vegyél el Zayn.!’ ’Én leszek a leendő feleséged Liam.!’. Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de ez engem megijesztett. Harry odajött hozzám:

-Na mi van, miért feszengsz?! –mosolygott rám.

-Megrémisztenek a rajongóitok.! Olyan nem is tudom… elmebetegen néznek, és ez kiakaszt.! –néztem körbe, mire Harry egy hatalmasat röhögött.

-mondja ezt, a horror filmet vígjátéknak néző lány.! –kócolta össze a hajam.

-Igen. És nem mondtam volna, de Styles, én vagyok az idősebb.!

-Te is Styles vagy.! –mosolygott rám.

-Én a nővéred vagyok, engem nem olvaszt el a mosolyod.! –kacsintottam rá.

Egy kis idő múlva bementünk az épületbe, és a srácok az öltözőkben elkezdtek készülődni. Természetesen ott voltam velük, még akkor is, mikor átöltöztek:

-Ömm.. Luce, nem tudnál egy kicsit kimenni?! –néztek rám a fiúk, miközben a nadrágjukat akarták levenni, én meg felnéztem a telómból.

-Higgyétek el, nem tudtok nekem semmi újat mutatni, vagy ha még is, akkor megtapsollak titeket.! –mosolyogtam rájuk, mire Ők kicsit néztek.

-High-five.! –nyújtotta a kezét Zayn, mire én belecsaptam.

Végül is, előttem is átöltöztek, és én még rájuk sem néztek, és rájöttem, hogy most biztos sok lány lenne a helyemben. Na jó, ezt onnan tudom, hogy egyszer, mikor felnéztem a telefonomból, láttam Louis felsőtestét.. Oké.. jópasik.

-És, akkor lányok, most jöjjön a One Direction.! –mondta a pasas, mire a srácok felmentek, de előtte Harry megint oda jött hozzám.

-Vigyázz magadra.! –puszilta meg a fejem.

-Harry, nem kell ennyire aggódnod értem, már nagylány vagyok.! –kacsintottam, és összekócoltam a haját, melyet Ő egy egyszerű mozdulattal helyre tett.

Már vagy fél órája itt várok az öltözőben, hallgatom a zenét, és várom, hogy jöjjenek a fiúk. Fogtam a bátorságom, és kimentem. Kerestem Pault, de nem találtam, vagy is láttam, csak tuti, hogy nem tudnék oda menni hozzá. Mikor a sorra néztem, azt hittem, ott szúrom le magam. Minimum 5 órát még itt fogunk lenni. Jaj de jó. –gondoltam magamban.

Azt láttam, hogy Louis hívogat magához, mire én elindultam, de a testőrök, elállták az utam, mire én felvontam a szemöldököm, és Louisra mutattam, aki még mindig hívott, majd persze beengedtek.

-Mizu?! –kérdeztem tőle mosolyogva, és leguggoltam mellé.

-Őszintén?! Fáj a fenekem.! –sóhajtott, mire én hatalmasat nevettem.

-Tudod, egy ilyen nagy sztárnak, mint Te, ezt már meg kellett volna szoknia.

-Tudom, de néha már idegesít az, hogy folyton folyvást csak egyhelyben kell ülni.

-Nyugi, hamarosan vége.

-Jah, még 5óra.

-Ne szórakozz velem Tomlinson, hogy még 5órán keresztül itt kell lennünk.! –néztem rá dorgálón.

-Pedig de. –mondta nyugodtan. –És veled mizu?

-Megőrülök.! –kacsintottam, és már mentem is le.

Úgy döntöttem, hogy meglátogatok néhány boltot, hátha találok valami értelmeset. Végül is, találtam egy Starbucksot, és ott vettem magamnak kávét, és azt iszogattam, miközben eljött pár visongató rajongó, és mikor megláttak, lefagyott a mosoly az arcukról, összesúgtak, és elkezdtek a telójukkal fényképezni. Erre inkább nem ragálltam semmit, csak a szememet forgattam, és már indultam is a könyves bolt felé.

3órája vagyunk itt, és már vagy 5 könyvet begyűjtöttem magamnak, és azok közül kell választanom. Szerintem megveszem mind az ötöt. Egy könyv kifejezetten megtetszett, az a címe, hogy Mentsük meg Júliát! És nagyon tetszik az egész, mert a gimiben amúgy is sokat foglalkoztam Sheakspeare történeteivel és életével, és ez az új feldolgozása az Ő történetének, nagyon megtetszett. Éppen kijöttem a boltból, mikor szerelembe estem. De nem kibe, hanem mibe.

Ott volt előttem egy goth-rocker és mindenféle ilyen bolt, és én egyből bementem oda. Azt hittem, ideköltözök. Fűzős ruhák itt, acélbetétes bakancsok ott. Fantasztikus. Teljesen elmerültem az ’álomvilágomban’, és rájöttem, hogy kéne vennem, valami fűzős ruhát, mert igazából nincs egy sem. Kerestem itt, kerestem ott, találtam ezt, találtam azt, és végül, megszületett a végeredmény. Végül is, három ruhát vettem, mert kettőt fizet, hármat vihet akció volt, és megengedtem magamnak ennyit. Igazából mindegyiken hasonló a minta, meg a fazon de még sem ugyan az. Mikor kiléptem a boltból, Louissal találtam magam szemben:

-Hát Te?! –kérdeztem tőle.

-Téged kerestünk mindenhol.! –mondta aggodalmasan.

-De hát, csak pár perce jöttem be az üzletbe.! –mutattam a hátam mögé.

-Luce, fél három van.

-Hú, de elrepült az idő.! Na menjünk Loui-mui.! –mosolyogtam.

-Loui-mui?! Ez most komoly?! –nézett rám hitetlenkedve.

-Ne kérdezz, hogy jött, nem szoktam az embereket becézgetni, csak ha cseszegetni akarom őket. –dugtam ki rá a nyelvem.

-Akkor ezt most vegyem célzásnak, Lulu?!

-Ha még egyszer így mersz hívni… -’fenyegettem’.

-Akkor mi lesz Lulu?!

-Akkor semmi, Loui-mui.! –mosolyogtam rá, és egészen a kocsiig ezzel szívattuk egymást. –Na jó, elég lesz ebből Louis, agybajt kapok ettől.!

-Ahha, tehát megtörtél.! –villantott rám egy nyertes mosolyt.

-Én?! Soha.! –tiltakoztam.

-Pedig de.!

-pedig nem.!

-Pedig de.!

-Pedig nem.! –durcáztam, mire Ő felkapott a vállára és elkezdett velem pörögni, meg rohangálni, mire én csapkodni kezdtem Őt, ugye mondanom sem kell, hogy így vitt ki a plázából, és a legtöbb rajongó a szemével fojtogatott?! Ez a gyerek hülye. Mikor letett egész egyszeűen bordán csaptam.

-Aú, ez fájt.! –fogta az oldalát.

-Így jár, aki keresztül cipel az egész plázán.!

-Tudod, meg kéne köszönnöd, hogy nem kellett járnod, hanem én fáradoztam miattad.!

-Azonnal meg fogom köszönni, amint itt lesz a szemem előtt Marilyn Manson.! –kacsintottam, és beszálltam a kocsiba. –Harry, tudtad, hogy Louis egy elmebeteg, hülye állat?!

-Éééén?! Ugyan már, ez aljas rágalom.!

-Hát persze drágám, tudom, hogy normális vagy. –veregette meg Harry Louis lábát, aztán oda súgta nekem, hogy nem.

Otthon elraktam azokat a cuccokat, amiket vettem, és lementem a fiúkhoz, beszélgetni.

-Luce, akarsz valamit játszani,! –kérdezte nagy szemekkel Niall.

-Mit?!

-Süssünk Niallnek melegszendvicset.! A címe.! –mondta angyali mosollyal, aminek nem tudtam ellenállni, így csináltam mind az öt fiúnak, és persze magmnak.

Vacsora közben nagyon sokat nevettünk, meg témázgattunk, és rájöttem, hogy ezekkel, milyen élvezet lehet ’Felesz vagy Merszet’ illetve ’7perc a Mennyországban’-t játszani.

-Hééé, ki akar 7 perc a Mennyországbant játszani?! –kiáltott fel Louis. Ez gondolatolvasó vagy mi?!

Végül is mindenki belement, így én is vállaltam ezt a megmérettetést. Érdekes párosok alakultak ki, és elég érdekes dolgokat művelhettek ott bent abban a szűk szekrényben. Zayn forgatott, és itt mások a játékszabályok. Az a két ember megy be, akiket a pörgető pörget. Az egyik Louis volt, a másik én. Kész letargiában mentem vele. A sors keze, most nem rám mutatott.

-Nos, mit akarsz csinálni, ebben a fenséges 7 percben?! –kérdezte.

-Nem tudom. Te?!

-Nekem van egy ötletem.! –mondta kaján hangsúllyal és elkezdett csikizni, és mikor nem kapott semmilyen hangos vihogást, abbahagyta, és én kezdtem rá.

Hát igeeen… tanulságos dolog: Louis borzasztó hangosan tud vihogni, megjegyzés magamnak, soha többet nem csikizzük meg, mikor 7 perc a Mennyországban van. Miután elhallgatott, emberibb témára tértünk át:

-Ki a legszimpibb neked a bandából?! –kérdezte.

-Harry. –feleltem, szerintem logikusan.

-Rajta kívül?!

-Louis, egy napja sem ismerlek titeket, nem szeretek 1-2 nap alatt véleményt mondani egy emberről. Az nem az én reszortom.

-Értem. Luce, légy szíves, most ne mozdulj.!

-Miért ne?! –kérdeztem, de Ő csak a falhoz préselt, és közeledett felém.

Éreztem a lélegzetét az arcomon, ami meleg volt, s átjárta egész testemet, melybe belerázkódtam. Ajka épp hogy érintette az enyémet, megszólaltak kintről a többiek, hogy mehetünk vissza, mert lejárt az idő. Mivel nem szabad senkinek sem elmondani, hogy mi volt bent, ezért Ők sem kérdeztek, és mi sem, utaltunk semmire sem. Egész végig ezen a Louisos dolgon agyaltam, míg egyszer csak elkapott az álmosság, és elaludtam a kanapén.