2012. november 11., vasárnap

43.fejezet


Hát, erről a részről nem tudok olyan hű de sok mindent mondani.... Igazából, kökiiim szépen Drágáim az 5 komit és a folyamatos szavazásokat ez még mindig nagyon sokat jelent Nekem, és még nagyon sokat fog jelenteni is♥♥

Lizzy: Baba, ha ennyire megrészegített, akkor soha többet nem ihatsz.! És hát igen, gerinctelen, és hát naná.:Đ Luw 3kolompos♥
Dóra: Hát akkor, Muhahahaa mert nem árulok el semmit sem, mert majd emgtudsz mindent ebből a részből;)
Lena: Jó az én írókám, nektek meg a képzelőerőtök.!
 noego. am meg kökiiim♥
Enikő: Kökiim én is téged♥
Doriszka: Hát igen, és ennél a résznél még jobban fogtok örülni.:ĐĐ♥

/Reni szemszöge/


 Egész végig Bella ágya mellett ültem és vártam már, hogy felkeljen, vagy bármi jelet adjon arra, hogy hamarosan fel fog kelni. Ma reggel azt láttam, hogy Louis, Niall és Harry egymáson feküdve aludtak, és amúgy nagyon idilli lett volna a pillanat, ha most nem vagyunk egy kórházban. Ahol éppen várom, hogy felkeljen az én Drágám.
Balázs még mindig itt van, és nem igen örülnek neki a többiek, de hát muszáj elviselniük. Ez van.
Éppen indultam, ki, mikor hangokat hallottam:
-Reni.. –suttogta valaki.
-Harry?!
-Reni.. –suttogta még midnig valaki.
-Niall?!
-Reni… -mondta még mindig.
-Louis?!
-Reni… -mondta, és mikor rájöttem, hogy ki az, majdnem kifutottam a bőrömből.
-Bella.! –mondtam és egyből odarohantam hozzá.
-Hol vagyok?! –kérdezte csukott szemmel.
-Nyugodj meg.! Minden rendben van.! –mondtam, és már nyomtam is a nővérhívót, mire felugrott mind a három fiú és jöttek a dokik, és mikor meglátták, hogy Bella ébren van, mindenki kiugrott a bőréből. A dokik egyből nyomkodták a gombokat, és a szemünk láttára vették ki a csöveket, madzagokat és láttam, hogy szegény drágám nem értett semmit, és hogy némelyik igen csak fájt neki, de végig minket nézett és mosolygott. Természetesen egyből hívtam a többieket, akik azonnal elindultak:
-Még egy hétig itt kéne maradnia, vizsgálatok, ellenőrzés, hogy minden rendben van-e vele, és amint mindent rendben találtunk, mehetnek is haza.
-Köszönjük szépen Doktor Úr.
-Nem mondom, hogy máskor is, ezért inkább azt mondom, Ez a munkám, és örömmel segítek.! –mosolygott a doki és már ki is ment mindenki, csak mi maradtunk és Bella.


/Bella szemszöge/


Ott volt mellettem Reni, Louis, Niall és Harry, és ha jól láttam, mindjárt elbőgik magukat, mire én csak mosolyogni tudtam:
-Na mi van?! Megnéztétek a Never Let Me Go-t?! Bár akkor Ren inkább röhögne. –mondtam mosolyogva.
-Bella, úgy hiányoztál.! –jött oda hozzám Reni zokogva és átölelt. Louis ugyan ezt tette, majd Niall is, miután közölte, hogy amint kikerülök innen, elvisz kajálni. Ezt igen csak megköszönném neki, mivel rohadt éhes vagyok.
-Szia. –köszöntött Harry. A szívem összeszorult, és én is elég közel voltam ahhoz, hogy elbőgjem magam, mert emlékszek mindenre, legnagyobb bánatomra.
-Szia.
-Hiányoztál. –mondta Ő is könnyeivel küszködve.
-Hát, mivel nem voltam ébren, és nem érzékeltem semmit, ezért én sajnos nem tudok mit mondani.
-De legalább a humorod megmaradt.! –mondta Harry és homlokon puszilt.
Hamarosan megérkezett mindenki, és még egy olyan valaki is, akire egy cseppet sem számítottam:
-Balázs.! –mondtam boldogan, mert hát, bár csúnya végünk lett, azért jó volt újra látni.
-Bella Baba.! –mondta zokogva, és jó szorosan átölelt, amit én viszonoztam neki.
Nem tudom, meddig lehettünk ott, de mire kijöttem az öleléséből, addigra Harry eltűnt.
-Bazsaaaa.! –mondtam nevetve.
Mindenkivel beszélgettem egy kicsit, mert hát állításuk szerint, egy hátig kómában voltam, jó sok minden történt. És valóban, Louis összeverte Harryt, Jade és Zayn összejöttek, anyámék megtalálták a lakásom, jaj de jó.! Akkor sem várom annak a kölyöknek a világra jöttét….
-Figyelj, maradj itt, mi addig elmegyünk és keresünk neked valami kaját.! –mondta Reni.
-Drága édes Alföldem, szerinted tudok én most bárhova is menni?!
-Jól van, na, csak gondoltam mondom.
-Jól van, de most tűnés a színem elől, mert roppant mód éhes vagyok.!
-Az én Bellám.! –nézett rám majd össze Niall és Reni.
-Te nem mész?! –néztem Balázsra.
-Inkább veled lennék. Tudod, régen volt már az a február, hiányoztál.
-Te is nekem.
-Gondolkodtam, és szerintem, újra együtt kéne lennünk. Mint a régi szép időkben. Tervezgetnénk az esküvőt, utálnánk a világot, koncertekre meg pogókba járnánk. Újra mi lehetnénk az ÁlomPáros.
-Az, az idő már elmúlt. Sehogy sem lehetne ugyan az, mint régen, hiszen milyen indokkal szakítottál velem?! Az egyik leggerinctelenebb módón, és pont emiatt nem tudok, nem tudnék Rád újra Úgy tekinteni.!
-Még így sem?! –mondta és megcsókolt. Ezzel a csókkal, előtörtek a régi emlékek, amikor még boldogok voltunk, és amikor szinte szembe köptük egymást. A hülyeségek, és az akkor érzett melegség. Az emlékek hatására legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Nem, még így sem. Balázs, akár mennyire is fáj bevallanom, és Neked is akármennyire fáj hallanod, de én mást szeretek. Míg Te összetörted a szívem, addig Ő újjá építette, csak sajnos Ő is lerombolta, de Veled sehogyan sem tudnám újra kezdeni.
-Értem, az a göndör volt mi?! Az vette el a szíved Tőlem.
-Ahhoz nem kellett Ő, mert mikor FaceBookon szakítottál velem, akkor kizártad magad a szívemből, Egy Életre.
-Akkor tök mindegy. Ugyan olyan vagy, mint voltál. Túl naiv és befolyásolható. Elvakított a népszerűség fénye.
-Miért, Téged nem?! Hány lánnyal is voltál utánam?! Öttel, netán Hattal?! Gondolkodj el, hogy ki is az, akinek meg ártott a ’hírnév’. –nem válaszolt semmit, egész egyszerűen kiviharzott a teremből, és szerintem, fogta magát, felszállt a legközelebbi gépre, és már ment is haza.
Reniék egész nap szórakoztattak, viszont Harryt sehol sem láttam, pedig nagyon szerettem volna vele beszélni. Vártam, hogy kicsapódjon az ajtó, és jöjjön azzal a mosolyával, amelyikkel az összes lányt szédíti, hogy jöjjenek azok a göndör fürtök, amiket imádok fogdosni, és egyszerűen, csak jöjjön már Harry. Este, miután mindenki elment, meg is kaptam Őt, legalább is, azt hittem…
-Beszélnünk kell. –mondta és leült mellém.
-Amikor legutoljára ezt mondtad, nagy baj lett belőle. –mosolyogtam Rá, de én tényleg csak viccnek szántam.!
-Tudom. –hajtotta le a fejét, és egy hatalmasat sóhajtott. Ebben a sóhajban minden benne volt. –Gondolkodtam. Már mint kettőnkről, ismét… És én arra jutottam, hogy mi lenne, ha újra megpróbálnánk?!
Hosszas gondolkozáson mentem keresztül, mi van, ha ismét csak szórakozni akar velem?! Ha csak egy játéknak használ?! Mi van, ha csak azért akar újra együtt velem lenni, hogy ne bántsa senki sem a bandából, vagy a média miatt?! Mikor belenéztem azokba a gyönyörű zöld szemekbe, már nem láttam azt a csillogást, amit nyár elején. Kiveszett. Eltűnt. Ez már nem ugyan az, ami akkor volt. Nem akarok, egy, muszáj kapcsolatot:
-Sajnálom Harry, de nem. Egyszerűen, ez nem menne nekem. Most nem. Talán majd egyszer, pár hónap múlva, vagy talán egy év múlva, vagy egy másik életben. Nem tudom mikor. Valószínűleg akkor, mikor újra tudok benned bízni. Mikor nem látom, hogy minden hónapban újabb lánnyal vagy, mikor nem hallom azt, hogy Harry Styles újra becsajozott.! Vagy, mikor eltudom felejteni a múltat, és amit tettél. Akkor igen.
-Megértettem. Barátok azért maradhatunk?! –nézett rám.
-Harry, tudom, ez nagyon morbid lesz, de… A halott kutyával sem szoktak játszani.
-Rendben van. De csak, egy utolsó kérésem lehet?!
-Lehet.
-Egy búcsúcsók?! –nézett rám sírva, mire én csak bólintottam egy aprót.
Szája az enyémre tapadt, nyelve utat tört, hogy megérintse az enyémet. Ez a csókja tényleg tele volt mindennel: bánattal, sajnálattal, szeretettel, és szinte minden szomorú dologgal, de én most tényleg nem tudtam volna újra kezdeni. Mikor csókunknak vége szakadt, mind ketten zokogtunk, és csak öleltük a másikat. Amúgy sem, jó egy szakítás, de most így, ebben a helyzetben, egy kórházban, egy más fél hetes kóma után.. Borzalmas, leírhatatlan. Miután Harry elment, Louis jött be helyette:
-Miért nem békültetek ki?! –ült le mellém és megsimogatta az arcom.
-Nem tudom, egyszerűen… fogalmam sincs. De nem úgy volt, hogy gyűlölöd Őt?!
-De, de aztán megérkezett a Balázs. Ahogy láttam, hogy néz, hogy szinte még most is levetkőztet a szemével, egyszerűen borzalmas, és amilyen dolgokat mesélt. Inkább nem, és rájöttem, hogy Harry sokkalta normálisabb, mint Ő. És vele, sokkal jobban összeilletek. Aranyosabbak vagytok.
-Lehet. Fogalmam sincs. De most semmiképp nem menne nekem….
-Értem. De csak, hogy tudd. Nem kell haza menned nyár végén. Az a szoba ott áll előtted, és az már csak a Tied.! És szeretném, ha itt maradnál velem.
-Louis, emlékszel arra a napra, mikor eljöttetek értem,!
-Igen.
-És, hogy azt mondtad, maradjak Veled itt, Londonban, a nyárra?!
-Igen.
-Nos, nekem még érettségiznem kell, Reninek nem. Én nem szeretnék élni ezzel a lehetőséggel, de Ren igen. Én már sokszor voltam itt, Ő nem. Szeretném, ha Ő maradna itt helyettem, neki sokkal fontosabb, hisz itt van neki Niall, meg a többiek.
-De Neked is.
-Valóban. Viszont had kérdezzek valamit. Te tudnál egy légtérben lenni, egy olyan emberrel, akiről tudod, hogy mocskosul megbántott, megalázott, látni, hogy szebbnél-szebb lányokat hoz haza, és Te még így is szereted. Louis, ha igazán szeretsz, és tisztelsz, akkor nem hagyod, hogy nap, mint nap szenvedjek. Éppen ezért, amint kijöttem a kórházból, pakolok össze, és megyek abba a kollégiumba, amit anyám nézett nekem. És Reni itt marad, és mindenki boldog lesz.
-Valóban boldog lennél egy kollégiumban?! Harry nélkül?! Nélkülem?! És legfőképp Reni nélkül?!
-Tudod Louis, minden ember életében eljön az a pillanat, amikor mások érdekét előbbre helyezi, mint a sajátját. Reni imádja ezt a helyet, és bár én is, lehet többet nem lesz alkalma, hogy itt legyen. Nekem lesz még. Harrynek fel kell dolgoznia mind azt, ami történt, és nekem is. És neked…. Neked bár várnod kell jó pár hónapot, esetleg téli szünetig, vagy fogalmam sincs, amíg újra visszajövök. De mikor az meg lesz, akkor újult erővel vehetjük magunkat bele mindenbe. Rendben van?!
-Rendben van. De egyet ígérj meg nekem.!
-Mit?!
-Ugyan ilyen maradsz, nem változol meg, és legfőképp messziről elkerülöd a fiúkat.! –ezen csak nevetni tudtam.
-Ezeket azt hiszem, megígérhetem Neked Louis.!
-Szeretlek Húgi.! –mondta sírva.
-Én is Szeretlek, bátyom.! –mondta én is sírva, majd jó szorosan magához húzott, és ölelt, ölelt és csak ölelt.


7 megjegyzés:

  1. Még hogy happy részek... b+meg, ez tele van sírással, és még mindig ki akarom herélni Harryt és Bellát jól megverni, de nem mert tudom úgy is, hogy összejönnek de akkor is! xDD

    VálaszTörlés
  2. JEZUSOM a vegen mär a siräs kerülgetett jajj ...... ez borzalmasan cuki szomoru es jajj resz volt :( :( Nem szeretnem ha vegedt vetnel ennek a blog-nak :D NAGYON szeretem es egyre jobb es jobb reszek vannak :D . De Bella ba..meg mi a Fa... ert nem beküldt ki Harry-vel :( . Mind 1 bizom benned hogy vegen ki fognak bekülni es akkor mindenki olyan boldog lesz :D :D

    VálaszTörlés
  3. DE neeee márrrr...:(
    Nem akarom h vége legyen ..:(
    És azt sem h Bella elmenjen.:(
    Ne csináld ezt, nehogy abbahagyd és nehogy elmenjen Bellaa.
    KÉrlekk neeee.
    GYORSAN KÖVIT!!!:) <3
    u.i.: nekem is ez a kedvenc szomorú részem.:)<3

    VálaszTörlés
  4. :O ez egyszerűűen nagyszerűű..és wháá..és..ahj..és..nemtalálok szavakat :O ésés...lenne egy kérdésem..privibe. Hol tudnám feltenni neked ? :o3

    VálaszTörlés
  5. Nagyon happy részek mondhatom! Sírtam mint a rosebb!!
    És seggbe foglak rúgni az szent!!
    Mi az hogy el megy Bella és inkább Reni marad ott? És Louis ezt így hagyja??
    Jajj te jány!!!
    Hamar a résszel és Happyk legyenek!!
    Lenuskah!!!

    VálaszTörlés
  6. ne mar ez nem fer..Bella mert nem bekult ki Harryvel?! :'((((
    anyira ossze illenek meg minden.. es .. :'(
    gyorsan kovit! :$<3

    VálaszTörlés