Áááááááááááááá.! Ez a hét, már tényleg nem lehet jobb.:D Szerdán, megnyertem, egy novella író pályázatot, én lettem az első.! Jeeeeee.:D♥ Aki kíváncsi a történetre, az szóljon, és felteszem ide is;D Aztán kikaptam a vizsgámat, és jobbat írtam, mit a szín5-ös barátnőm.:D Jó, ez így gonosz, volt, de akkor is.:D És, aztán voltam Mekizni, és beszerztem, egy Borist (ejtsd: borisz) és az az egyik Mekis doboz, és útépítő.:D Éljen a sokadik gyerekkor.:D Aztán feljövök, és mit látok?! 41 Rendszeres Olvasóóóóóóó*-*♥♥ Ááááá, Imádlak Titeket srácok.! ImádomazOlvasóimat.! És, lehetne, hozzátok egy kérésem?! Az egyik barátnőmmel elkezdtünk közösen egy blogot, bár még nincs fent az első rész, de majd olvasgatnátok azt is, és oda is írnátok komikat?! Nagyon hálásak lennénk érte.! Előre is kökii Drágáim.!♥ (Amúgy, még nincs fent az első rész, de ma vagy holnap tutira fent lesz;D És, ha majd tetszik a töri, iratkozzato fel oda is;D If He Loves You Jóóó olvasást.!♥
Lena: Kökii szépen^-^ Hát.. van baja;D♥
Luca: Kökiii szépen♥ Örülök, hogy tetszik*-*
Zsófia: Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy^-^♥ Csekkoltam, és komizni is fogok;D És szerintem igen is jól írsz;D
Lizzy: Kökiiim szépen^-^♥ Akkor melyik a másik?
Lena: Kökii szépen^-^ Hát.. van baja;D♥
Luca: Kökiii szépen♥ Örülök, hogy tetszik*-*
Zsófia: Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy^-^♥ Csekkoltam, és komizni is fogok;D És szerintem igen is jól írsz;D
Lizzy: Kökiiim szépen^-^♥ Akkor melyik a másik?
Doriszka: Kökiii szépen*-*♥
Dorina: Üdv itt.:D♥ Örülök, hogy ennyire tetszett neked az is.:D♥ Ilyeneket mindig jó olvasni:) Huh, nagyon ügyes vagy, ha egy hét alatt elolvastad.! ;D Hát igen... szeretem várakoztatni az embereket;D♥ És mint mondtam, kökii szépen, és örülök, hogy tetszik♥ És igen, jól olvastad, Kaposvári vagyok;)
Dóri: Kökiii*-* Nyugi, ez most nem kettő. ez most köbö négy.xd♥
Dorka: Üdvözöllek itt.:D♥ Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy*-*♥
Vivien: Örülök, hogy tetszik*-* Basszus, nekem is azt írta ki, azt hittem, hogy valamelyik utálom feltörte, és törölte.! sírógörcs szélén álltam.! és még1x kökii♥
Hope: Íjjj Te retardált fóka♥ Basszus, én is nekem is ezt írta ki. elkezdtem csapkodni, és azt hittem, hogy elbőgöm magam. aztán kiderűlt, hogy mégsem, sé akkora kő esett le a szívemről. Konkrétan majdnem sírtam.:'/ Hát, még nagyon sok "sulis rész" lesz, e miatt ne aggódj;D♥ És Te is SzJGer vagy*-* És igen, megelégedtem az újabb regényeddel;D♥
Dóri: Kökiii*-* Nyugi, ez most nem kettő. ez most köbö négy.xd♥
Dorka: Üdvözöllek itt.:D♥ Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy*-*♥
Vivien: Örülök, hogy tetszik*-* Basszus, nekem is azt írta ki, azt hittem, hogy valamelyik utálom feltörte, és törölte.! sírógörcs szélén álltam.! és még1x kökii♥
Hope: Íjjj Te retardált fóka♥ Basszus, én is nekem is ezt írta ki. elkezdtem csapkodni, és azt hittem, hogy elbőgöm magam. aztán kiderűlt, hogy mégsem, sé akkora kő esett le a szívemről. Konkrétan majdnem sírtam.:'/ Hát, még nagyon sok "sulis rész" lesz, e miatt ne aggódj;D♥ És Te is SzJGer vagy*-* És igen, megelégedtem az újabb regényeddel;D♥
-Nos, a feltételek.! Mindig, mindent meg kell csinálni, amit
mondanak. Nem lehet passzolni, és fiú-lány az ülésrend.! –avatott be minket
Lucas a részletekben.
-Te igen okos, négyen vagyunk, tudsz ennél jobb ülésrendet?!
–röhögött Steven.
-Nos, mindegy. Ha két ember közé kerül az üveg, akkor az
illető a két embernek adja ki a feladatot. Kezdhetünk?! –kérdezte, mire
mindenki bólintott. Először Ő pörgetett, és rám került a sor. –Felelsz, vagy
mersz?
-Felelek.
-Cöh.. gyáva.
-Pofa be, cicafiú.! –néztem rá. Mikor kimondtam a „cicafiú”
szót, Zoey és Steven csak úgy dőltek a röhögéstől.
-Szóval. Milyen becenevet tudnál adni Steven barátunknak?!
–kérdezte, mire én az említett felé néztem, akinek hatalmas mosoly terült el az
arcán.
Nem is tudom. –gondoltam magamban- Valami olyat kéne neki
adnom, amit egyszerűen imádok, de illik is rá, és nem tér el annyira a saját
nevétől. De mi legyen?
-Stark. –feleltem.
-He?! –nézett rám mindenki hülyén.
-Kedvenc könyvem egyik szereplője. Szerintem illik rá.
-Jah, ez valóban jó. Ezen túl hívjatok Starknak.!
–jelentette be „ünnepélyesen”. Én pörgettem. Zoey és Lucas közé fordult az
üveg, ezért muszáj volt merniük.
-Valljatok szerelmet egy tárgynak. Zoey, Te mondjuk az egyik
pulcsidnak, Lucas, Te pedig… hm.. a tükörnek.!
Zoey kezdte az egészet, és az egyik, drapp színű pulcsiját
megfogta, a kör közepére állt, hogy mindenki jól lássa, és elkezdte.
-Pulcsi, nem is tudom, hogy mondjam el neked. Szeretlek.
Egyszerűen imádom, mikor egy hideg estén összebújunk, és az auráddal, és a
bensőddel felmelegítesz. Imádom, amikor hozzám érsz, mert olyankor, még a hideg
is kiráz. Persze jó értelemben. Ahogy körülölelsz, magányos estéimen, amikor
lágyan cirógatod a bőröm, hihetetlen. Amikor kettesben vagyunk, és beléd bújok,
és Te gy nyűgözöl le engem, az valami fantasztikus. Ennyi. –hajolt meg Zoey.
-Hallod, neked is feláll,! –röhögött Lucas, mire egész
egyszerűen oldalba vágtam.
-Ezt még is, hogy érted?! –kezdett el sipákolni Zoey.
-Sehogy sem érti. Csak kicsit hülye, és azt mondta Starknak,
hogy segítene-e neki felállni, hogy Lucas elmenjem a tükréért.! –mosolyogtam.
-Jah, akkor jó. –mondta nevetgélve, majd leült.
-Te értetted, amit az a hülye mondott nekem?! –kérdezte
suttogva Stark.
-Jah. –rántottam meg a vállam.
-Csak nem jártas vagy az ilyen dolgokban?! –kérdezte, mire
én ránéztem, felhúztam a szemöldököm, és tátott szájjal bámultam rá.
-Tubicáim, kezdhetném végre?! –kérdezte Lu.
-Csak nyugodtan. –hajolt el tőlem.
-Nos. Tükör. Ez, lehet, hogy egy kicsit furcsán fog
hangzani, de nem tudom tovább titkolni előled. Egyszerűen nem megy. Nem rég
törtek rám az érzelmek, és én.. azt hiszem, hogy.. Szeretlek.! Igen.!
Szeretlek.! Egyszerűen nem tudnám elképzelni nélküled az életem, főleg azt nem,
hogy nem mutatod meg a benned rejlő szépséget, mikor eléd állok.! Tükör, én
tényleg szeretlek.! Lennél a barátnőm,! –kérdezte, majd „megcsókolta” a tükröt,
mire mi dőlni kezdtünk a röhögéstől. –Köszönöm. Köszönöm. Nem kell a tapsvihar.
–hajladozott Lucas, majd visszadobta a tükröt az ágyra, és lehuppant mellém, és
Zoey mellé. –Na, Te pörgetsz, én meg kitalálom a feladatot.!
-Hihi. Rendben. –mondta, majd pörgetett, és közém, és
legnagyobb bánatomra, Stark közé gurult az a hülye üveg. Ilyenkor haragszok a
Coca Colasokra.
-Nos, kedveskéim…
-Hé.! Én miért nem hallhatom a terved?! –sipákolt Zoey.
-Rendben van. –mondta, odahajolt a lányhoz, elmondta neki,
mire Ő hatalmas nevetésben tört ki. –Nos, tubicáim, én azt találtam ki, hogy
mivel nekünk szerelmet kellett vallani egy tárgynak, ezért, Ti ketten a kádban,
és még egy plusz feladatom van számotokra, amit, ha nem csináljátok meg, akkor
Luce bizony oda adja a felsőjét. –húzogatta a szemöldökét Lucas.
-Miért pont az enyémet?! Miért nem inkább Starkét?!
–háborogtam.
-Azért, mert arra nem olyan jó a belátás. –röhögött Lucas.
-Haha. Na, had halljuk, mi az a „nagy feladat”.
-Csókoljátok meg egymást.! –mondták egyszerre.
-NEM.! –mondtuk egyszerre.
-Akkor Luca, felsődet kérném szépen.! –röhögött.
-Nem.! –feleltem.
-Akkor csókot.
-Nem.! –felelte Stark.
-Most már annyira mindegy. Tessék.! –mondtam, levettem a
pólóm, és Lucashoz vágtam. Zoey és mikor Stark meglátott, röhögni kezdtek. Nah,
persze nem rajtam, hanem Lucas bénaságán. Legnagyobb bánatára, mindig van
alattam egy top, így nem láthatta a melltartóm.
-Egyszer, úgy is el fogom érni, hogy láthassalak
fehérneműben.! –zsörtölődött.
-Sok sikert.! –kacsintottam.
Most én pörgettem, és végül Zoeyra került a sor.
-Felelsz, vagy mersz? –kérdezte Stark.
-Merek.! –mondta bátran.
-Festesd be a hajad vörösre.!
-NEM.! –mondtuk egyszerre.
-Ebbe neked nincs beleszólásod. -Nézett rám dühösen.
-Nem baj. Nem fogja tönkre tenni a haját azzal, hogy
befesteti.
-Pontosan.! Nem fogom megtenni.!
-Akkor felsőt. –mondták a fiúk egyszerre. Zoey benézett a
pólója alá, és lesápadt.
-Jó, rendben. Meg fogom csinálni. De mikor?
-Valamikor az első félévben. –mosolygott Stark.
-Nagyon köcsögök vagytok.! Sőt, hormontúltengésben szenvedő
köcsögök.! –ráztam meg a fejem.
Végül éjfélig játszottuk ezt a hülye játékot, mikor
elmentünk lefeküdni. Felvettem a pamut rövidnadrágom, hozzá az egyik tépett
Guns ’n’ Roses-os pólóm. A kádra terítettem két plédet, behoztam a takarómat és
a párnámat, majd megmostam a fogam és már készen is voltam a lefekvéshez. Stark
is betotyogott, egy szál alsónadrágban, de igen csak furán nézett rám.
-Ezek minek kellenek?!
-Hogy, ne fázzak meg. És kevésbé legyen kényelmetlen. Nem én
tehetek róla, hogy annyi eszed sincs, hogy hozzál magaddal valamit. –forgattam
meg a szemem.
-Így jártam. De, ugye tudod, hogy nem férünk el a kádba,
csak ha rám fekszel.! –mondta, majd egy kaján vigyor terült el az arcán.
-Sajnos igen, úgy hogy, örülnék, ha egy helyben tudnál
maradni az éjszaka.
-Én is ugyan ezt kívánom neked.! Meg, hogy ne kelts fel
azért, mert baszni akarsz.! –mondta, azzal befeküdt a kádba, nekem meg, meg
kellett türtőztetnem magam, hogy ne engedjem rá a hideg vizet, és ne fojtsam
meg.
Még, hogy felkelni azért, hogy szexeljek vele?! Ugyan kérlek.
Ő lenne az utolsó.! Na jó, igazából eléggé elől van a listán, de akkor is.!
Ekkora hülyeséget.! Még csak csókolózni, se csókolóztam, nem hogy már „AZ” is
megtörténjen, csupa nagybetűvel. Ekkora egy tapló, bunkó parasztot. Hogy is
gondolhattam, hogy jó fej, és hogy szeretem?! Kérlek. Legközelebb, nem az első
fél óra alapján fogom elítélni az embereket. Minimum 1 nap alatt. Istenem de
idegesítő lett ez a srác. És, én még azt a nevet adtam neki, hogy Stark.
Felruháztam ezzel a gyönyörű névvel. Hülye.
-Mi van, jössz, vagy csak ácsorogsz még ott egy keveset?!
–kérdezte flegmán.
-Megyek. –forgattam a szemem.
Megfogtam a takaróm, beléptem a kádba majd óvatosan
ráfeküdtem. Betakartam magunkat, és próbáltam elaludni. Egyszerűen nem ment az
elalvás. Kattogott z agyam. Apám, és a jelenlegi anyám vajon mit csinálhatnak
otthon, mikor én nem vagyok ott. Vajon mi lehet a kisöcsémmel, Harryvel, és az
Igazi Anyámmal. Annyira rossz, hogy olyan messze vannak tőlünk, így semmi
esélyem sincs arra, hogy apából újra valami értelmes, és normális ember legyen,
ne valami alkoholista állat. Néha, egyszerűen már nem bírom elviselni. Állandó
ordibálás, a verések tömkelege, és sorolhatnám tovább. Nap, mint nap újabb 10
üveg whisky, sör, bor, pezsgő, és vodka elfogy, és ez még csak a minimum. Ez
van akkor, mikor nem vagyok otthon, vagy is délelőtt. Délután, úgy, két órán
keresztül együtt tudunk lenni, viszonylag normális körülmények között, majd
olyan 5 óra fele, elmegy, és megkeresi a következő „anya-jelöltet”. Régebben
nagyon szerettem apát, de akkor még együtt voltak anyuval. Borzalmas, mire nem
képes egy válás. Ezeknek az időknek, és gondolatoknak az emlékére a szemembe
szökött néhány könnycsepp, ami lefolyt, egészen a szememtől, az államig, majd
óvatosan letöröltem azt, de a könnyek csak jöttek, jöttek és jöttek. Muszáj
volt fel kelnem, Starkra terítettem a takarót, kimentem a fürdőből, majd
átvágtam a szobán, ahol Zoey és Lucas aludtak. Zoey összegömbölyödve, Lucas
pedig horkolva, és teljesen elterülve az ágyon. Kinyitottam az ajtót, és ki
slisszantam rajta, egyenesen a folyosóra.
Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, csak mentem. Ahogy
elhaladtam a szobák mellett, hallottam nevetéseket, sikongatásokat, mivel
valakik horrort néztek, vagy éppen hangos horkolásokat. A hotel nappalijában
leltem végül nyugalomra. Leültem a kanapéra, és csak gondolkoztam. Nem is, ez
nem jó kifejezés. Csak néztem ki a fejemből, és nem gondolkodtam. Fogalmam
sincs, mennyi ideje ülhettem ott, mikor valaki leült mellém, és fürkészni
kezdett. Oda se figyeltem rá, gondoltam egyszer majd csak elmegy. A fejemet
ismét lehajtottam, és most kezdtem el gondolkodni. Ismét apáékon, és az én
elromlott életemen. Borzalmas dolgokat látok otthon minden áldott nap. Utálom
ezt az egészet. Ha tehetném, akkor elköltöznék innen, a lehető legmesszebbre,
esetleg anyáékhoz. Igen, az, mindenképen jó lenne. Nem lenne semmi bajom,
boldog lehetnék, és apa azt csinálhatna, amit csak akarna. De nem, mert én
jutottam ennek a vadállatnak. Ismét sírni kezdtem, majd megmozdult mellettem az
a titokzatos alak, megölelt, megsimogatta a hátam, felhúzott magához,
szemeimből kitörölte könnyeket, és csak akkor láttam jól, hogy ki az. Stark
volt. Nagyon fájdalmas arccal nézett rám, amit én nem tudtam mire vélni. Vagy 5
percig nézett, ami már kissé kezdett zavarni, majd megfogta az államat, ismét
mélyen a szemembe nézett, majd közeledni kezdett felém. Fogalmam sincs miért,
vagy mi ösztönzött rá, de rögtön becsuktam a szemem, és a következő, amit
éreztem, az Stark selymes ajkai. Nagyon félénk volt, és tapasztalatlan. Ahogy
én is. Filmekben már sokszor láttam az embereket csókolózni, na meg a
valóságban is, de ez minden képnél jobb volt. Egy pár másodperc múlva, mikor
érezte, hogy nem húzódok el tőle, és nem akarom megpofozni, közelebb ült
hozzám, és sokkal szenvedélyesebben kezdett csókolni. Kezemet átfontam a nyakai
körül, az övéi a csípőmön pihentek. Nyelve át jutott a számba, és valami isteni
érzés volt, ahogy nyelveink összeérnek, és vad csatát járnak. Életem első
csókja. Miután vége lett, lihegve váltunk szét, és csak néztünk magunk elé,
mint akik nem igazán tudták fel fogni, hogy mit is csináltak az előbb.
-Azt hiszem, én szeretlek. –nyögte ki.
-MI?! –hatalmas szemekkel néztem rá.
-Én sem értem. Sosem szoktam valakibe egy nap alatt
belezúgni, de Te valahogyan más voltál. Mondjuk, eddig nem is volt barátnőm,
ezért nem tudtam, hogy hogyan kell csókolózni. De, Te biztos profi vagy ár
ebben.
-Egyáltalán nem. –motyogtam.
-Tessék?!
-Nekem is ez volt az első csókom.
-Az, csúcs. –mosolygott. –Vagy is, lehet, hogy neked nem, de
nekem igen, sé…
-Ó, fogd már be.! –mondtam, és megöleltem. –Szeretlek.!
-Én is.! –mondta.
*December 20. utolsó tanítási nap. 2007.*
Mikor beléptem a suliba, csak úgy száguldozott minden hol a
karácsonyi hangulat, a diákokkal együtt, akik alig várták már, hogy
megszabadulhassanak ettől az őrülettől. Bár, én is ugyan így vagyok.
Ebben a pár hónapban igen sok minden történt. Valamiért, én
lettem a „különcök vezetője”. Vagy is, Sarké, Lucasé és Zoeyé. A mai napig nem
értem, hogy miért is. Oké, tény és való, hogy ha valaki dús gazdag beszólogat
nekünk, én egyből ugrok, és leoltom, de ez két külön dolog. Sokan próbáltak
csatlakozni hozzánk, de egyszerűen nem sikerült nekik, mert nem igen
foglalkoztunk velük. Mikor bejelentettem, hogy járok Starkkal, és hogy Ő
Stevenből Stark lett, a lányok teljesen ki voltak akadva, hogy miért egy olyan
csúnya lánnyal van, mint én, meg a többi hasonló kedvesség. Zoeynak még mindig
barna a haja, valamikor a szünetben fogjuk megcsináltatni, és már nagyon ideges.
Hát mit ne mondjak, elhiszem. Én is elgondolkodtam rajta, hogy csináltatok
magamnak valamilyet, de végül lemondtam erről, ez elméletemről. Az, valahogy
nem nekem való. Bár, mindenki szerint (vagy is az én csapatomból mindenki
szerint) jól állna. Na még meggondolom magam.
Az egyik legjobb dolog abban, hogy mindjárt itt van év vége,
hogy itt lesz a Karácsony, vele együtt a születésnapom is. Igen, igen, december
24.-én, van a szülinapom. Eddig mindenki összevonta a Karácsonnyal, és
ízléstelen karácsonyfás meg hóemberes dolgokat kaptam.
Mint mindig, most is mosolyogva mentem a szekrényem felé,
mert tudtam, hogy pár óra múlva megszabadulhatok ettől a helytől, csak, hogy a
számításaim, mi szerint senki nem köszönt majd fel, nem sikerült. Ahogy mentem
az emeleten, a szekrényemnél állt Stark, Lucas és Zoey, aki, amikor észrevett,
mint egy idióta futni kezdett felém, hogy Ő legyen az első a suliból, aki
felköszönt.
-Boldoooooooog Szülinapoooooot, Lucee.! –kiabálta végig a
fél folyosót, majd az út felénél csúszni kezdett a cipőjén, és úgy csúszott a
nyakamba. De szinte a szó legszorosabb értelmében. Nevetve, és ugrándozva
könyvelte el az iménti jelenetét, de se gáz. Szeretem ezt a bolondot. Éppen
nagyon sztoriban voltunk, mikor odaértünk a szekrényemhez, és meg kaptam az
első ajándékom. Természetesen Lucastól. És, még is mit?! Egy hatalmas hógolyót
a nyakamba.
-Boldog Szülcsit, csajszi.! –röhögött, majd megölelt, és
átadta a rendes ajándékom.
-Boldog szülinapot, édes.! –mondta Stark, magához ölelt, és
lágyan megcsókolt.
-Boldog szülinapot, LB-m.! –mosolygott Zo, aztán ismét a
nyakamba ugrott, és ismét majd’ megfojtott.
Lucastól egy könyvet kaptam, Starktól egy nyakkendőt, és egy
halálfejes nyakláncot kaptam, Zoeytól pedig egy macis és egy pingvines plüsst,
meg egy CD-t. És végül, Lucastól egy citromos minyont, mert szerinte, Ő
tisztára skót volt. Na mindegy.
Hát, ez volt az első Karácsonyom a legjobb barátaimmal, és
mondanom sem kell, igazán élveztem.
Első kommentelő ezzzazzzzzz :DD
VálaszTörlésImádom és szétröhögtem magamat egykét részen :DD
Sajnálom hogy nem kommentáltam eddig csak nem igen voltam gépközelbe ://
De visszatérteeeeem :D
Siess a kövivel nagyon jó lett :D♥
Nagyon jó volt. A kép pedig... Percekig ültem és néztem mert Jade és Back tök jól mutatna, de természetesen Luce Louis mellett a legjobb! Muhaaaa! ♥ Imádtam az egészet, nagyon jó! ♥ Alig várom a folytatást.
VálaszTörlésNagyon jóóóó lett :D
VálaszTörlésAnnyira jóó barátok igy 4-en :DDD
HAMAR KÖVIIT!:D <3
Imádom a blogod! Eszméletlenül írsz! Nagyon ügyi vagy! Siess a kövivel! <3 :D
VálaszTörléssiess a kövivel...naon jóó
VálaszTörlés