37.fejezet

Először is: WooooooooooooW.! 13komiiiiiii^-^ Fantasztikusak vagytok.!♥ Másodszor pedig, senki se zavarodjon össze, most egy jó pár fejezet a múltban fog játszódni. Nem csak egy, nem csak kettő, minimum 3-4. Ez sok mindenre jó lesz, és fény derül majd Luce sok kis mocskos titkára.;D De nem a maiból;D Bocsiii, amiért ilyen kis rövid, és semmit mondó lett, de azért remélem mindenkinek tetszeni fog.! ImádomazOlvasóimat♥

Evii: Kökiiii szépen, tényleg, mindent.!♥ Nagyon aranyos vagy^-^ 

Dóri: Kökiiii szépen.:D Tényleg előbb tudtad mint én?! Akkor te már ezt akkor tudtad, mikor még a Never Look Backet írtam;D♥ Jaajde kis cuki agy. Kökiii szépen, mégegyszer♥

Emma: üdv itt.:D♥ Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy^-^♥ És, ez csak természetes;D
Lena: PERVERZ.! Azok az enyémek.:$♥ És kökii♥

Andika: Kökiiii szépen, Te is megaszuper aranyos vagy^-^ Ezt örömmel hallom, vagyis olvasom.:D♥
Hope: Semmig odn, csak nyugodtan;D Helyees;D♥ Kökii szépen, és örülök, hogy tetszik, és, ez csak természetes;D♥

Zsófi: Jaaaj, köszönm szépen, te is hipercukiii vagy^-^♥ Alap, hogy benézek, csak küldj linket;D

Lizzy: Ugye?! Nah, melyiket?! Ramones póló?! Majd kapsz egyet;D♥ 

Doriszka:  Kökiii szépen^-^♥ Hát, lesz egy este, az is biztos;D

Tamara: Üdvözöllek itt.:D♥ Kökii szépen, és örülök, ohgy tetszik^-^♥

Henrietta: Kökiiii szépeeeen.:D♥

Henike: Kökiii szépen, mindent^-^ Hát igen, ez már csak a cukiság középpontja;D♥ És igen, azt a ruhát én is elfogadnám*-*

Szimonszi: Kökiii szépen, nagyon araynos vagy*-*♥ Hát igen, everybody cute.:D

*6 évvel ezelőtt*

-Argh… minek kell elmennem erre a szarra?! –zsörtölődtem a tükör előtt, miközben a fekete nadrágomat igazítottam meg, a ronda sárga pólómmal együtt, amin a sulink lógója volt.

-Azért kis ribi, mert apáddal valami mást tervezünk a hétvégére. Ne siess haza. –köszönt el tőlem apám jelenlegi „élettársa”.

-Ne aggódj, nem fogok. –mondtam egy fancsali vigyor keretében. –Elmentem.! –kiáltottam, és már indultam is.

A buszmegállóban alig voltak, bár nem is csodálkozok rajta. Ki az a hülye, aki reggel hatkor buszozgat hétvégén?! Hát én. Na ez már más kérdés. Pontosan 4 perccel az érkezésem előtt begördült a megállóhoz a busz, felszálltam rá, és röpke 15 perc után, le is tudtam szállni. Nem kellet sokat mennem, hogy elérjek a suliig, max 10 percet. Vettem egy hatalmas levegőt, kifújtam azt, és elindultam az épület felé. Bent egy nagyon kedves portás bácsi fogadott, és hatalmas szeretettel fogadott engem, mint kilencedikest. Megmondta, hol vannak a kiírások, én meg már indultam is. Hamar megtaláltam a lapot az aulában, amire ezek a szavak voltak nyomtatva „Üdvözöljük a 9.-eseket.!”. Azért a színvonal meg van. Megkerestem az osztályom, 9/a 14-es terem, 3. emelt. Mit ne mondjak, hatalmas a sulink, és lejártam a lábam, mire elértem a folyosó legvégére, ahol ott volt a 14-es terem. Több dolgon is meglepődtem, egy harminc öten vagyunk egy osztályban, és sokkal több lány van, mint fiú. Jee. Éljen a női dominancia. Mikor beléptem a terembe, egy középkorú férfi ült a tanári asztalnál, és mikor meglátott, hatalmas mosoly ült ki az arcára.

-Á, nagyon örülök.! –nyújtotta a kezét. –John Ferrar. És, kis hölgy, kit tudhatok a maga személyében?

-Luce Styles. –feleltem.

-Nagyon örülök, Luce. Itt is van a kártyád, válasz bármilyen helyet. Most aztán tényleg bármilyet, mert Te is elsők közé tartozol. –mutatott végig a termen, ugyan is rajtam kívül, max 4 diák volt ott, de Ők jól elbeszélgettek, és mindegyikük ugyan azt a pólót viselte, mint én.

Egyenesen a terem legvégébe mentem, ajtófelőli padsor, legutolsó pad, fal felőli része. Mivel négyes padok voltak, még három gyerek ülhetett mellém. De jó. Elővettem egyik kedvenc könyvem, és olvasni kezdtem azt. Idővel egyre több diák jött be az osztálytermünkbe, és valahogy kívülállónak éreztem magam. Na mindegy is. A következő pillanatban, hárman léptek be az ajtót, természetesen nevetve. Elől egy aprócska lány ment, hosszú barna haja, egyenes volt, és hátközépig ért. Rövid farmer nadrág volt rajta, és a táboros póló, amit Ő is, csak úgy mint én, kicsikét átszabott. Mögötte, egy nagyon, de nagyon magas srác jött, akinek fiúkhoz képest, hosszú, egyenes haja volt, gyönyörű szemei, és menő stílusa. Végül még egy srác jött. Haja neki is barna volt, fiúkéhoz képest hosszú, az övében, már volt valami hullámosság. Nem is, inkább, az a kócos hajfizura volt, amit valószínűleg időbe telt beállítani. A sárga póló rajt is ott volt, fölötte egy piros kockás ing, a felett, pedig egy farmerdzseki. Az osztályfőnök nekik is adott egy-egy cetlit, majd leghátra mutatott, pont hozzám, hogy nálam még van pont három hely. De jó. Persze mondanom sem kell, hogy az összes fiú jól megnézte magának a csajt, mint ahogy az összes lány jól megnézte maguknak a két fiút. Az a nagyon magas srác vágódott le a mellettem lévő székre, mellé a csajszi, a mellé, pedig a nagyon helyes srác. Nem zavartattam magam, olvastam tovább a Bűn és Bűnhődést. Az osztályfőnök belekezdett valami iszonyat hosszú beszédbe, hogy hol fogjuk tölteni a hétvéget, meg hogy milyen játékos feladatok várnak ránk. Annyira utálom, hogy bár már gimibe járunk, még is az ötévesek szintjén kezelnek minket. A lányok csak vihogtak rajta, meg sipákoltak, hogy milyen jó, de én csak a szememet forgattam rajta.

-Nos, most, hogy ezeket közöltem veletek, kezdődhet az ismerkedés.! Mindenki forduljon a mellette lévőhöz, és tudják meg róluk a legfontosabbakat. –mosolyogott az ofő. –Mivel alap információk kellenek, kaptok rá 15 percet. Kezdhetitek.!

-Hali, én Lucas Morarti vagyok. –nyújtotta a kezét a srác felém.

-Luce Styles.

-Sóval Luce, mit kéne Rólad tudnia az osztálynak?! –vonogatta a szemöldökét.

-Mind azt, amire kíváncsi vagy.

-És, ha azt kérdezem, hogy milyen színű melltartó van rajtad, akkor azt is elmondod?! –vigyorgott rám, majd hátulról valaki fejbe csapta.

-Majd máskor játssz szívtiprót, Szívtipró.! Most pedig koncentrálj a feladatra.! –szólt rá a másik srác.

-Nos, mesélj nekem, arról hogy ömm.. van-e tesód?

-Van. Egy és fiú.

-Király. Nekem nincs tesóm. Viszont van egy kutyám, akit imádok. Neked van állatod?

-Nincs. Apám allergiás az állatokra. –vontam vállat.

-úúú az gáz. Kedvenc szín?

-Fekete és piros.

-Cöh.. csak nem punk vagy?! Egyébként nekem is a fekete, meg a barna.

-Azok klassz színek. És nem, nem vagyok punk.

-Kár. Panelház, vagy kertes?

-Kertes. Neked?

-Dettó. Kedvenc focista?

-Utálom a focit.

-Távozz innen Sátán.! –röhögött.

-Szívesen, túl sok itt a ribanc.

-He?!

-Nézz körül. Ha megnézed, hogy ezek a lányok, hogy néznek ki, rájössz. A felüknek már teljesen festetett a hajuk. Műköröm ezerrel, a legtöbbjükön mini szoknya, vagy márkás telefon. Hidd el, pár év múlva, sőt, max 2. hónapra az osztályunkban teljesen fel fog állni a hierarchia, ahova, ha valaki nem nyalja fel magát, akkor addig fog szenvedni, amíg ide jár.

-Igazad van. Nem akarok ezekkel egy „kasztba” kerülni.

-Én sem.

-Leszünk egy helyen?! –kérdezte röhögve.

-Persze. –feleltem mosolyogva.

-Pacsit, Lulu.!

-Ha még egyszer így mersz hívni, esküszöm, hogy elköszönhetsz a hajadtól, és kiheréllek. –mondtam mosolyogva, majd belecsaptam a tenyerébe. Miután kimondtam az oltásom, a mellettünk lévő helyekről hangos röhögés hallatszott, majd odafordult hozzánk a másik srác. Most, hogy jobban meg tudtam nézni… Hű. Egész egyszerűen csak HŰ. Gyönyörű barna szemeiben elvesztem, az édes mosolya, a nevetése. Mi ez a rohadt érzés?! Miért érzem úgy, hogy a szívem hevesebben ver?! Miért érzem, hogy mosolyognom kell, ha meglátom ezt a srácot?! Basszus, nem lehet… de mi van, ha még is?! Nem lehetek szerelmes egy olyan srácba, akit szinte még csak nem is ismerek.

-Ez egy pacsit megérdemel.! Amúgy, Steven vagyok.! –mutatkozott be.

-Zoey. –mosolygott felém a lány.

Miután lejárt a 15 perc idő, és mindenki elmondott a másikról minden érdekes információt, és miután Lucas közölte, hogy Ő egy kasztba tartozik velem, és mi négyen felröhögtünk, mert ez egy ilyen belsős poén volt, elmehettünk szünetre, ahol folytattam a könyvem olvasását, és zenehallgatást. Egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki kirántja az egyik fülemből a fülest, majd felsikolt.

-Áucs.! –dörzsölgette Zoey a fülét. –Ez nagyon hangos, és ijesztő zene.

-Miért mit hallgat?! Csak nem valami nyálas csaj zenét?! –röhögött Lucas.

-Meghallgathatom?! –kérdezte Steven, majd levágta magát mellém.

-Persze. –nyújtottam át neki a fülest. Éppen Slipknot- Psychosocial ment, majd mikor a srác jobban belehallgatott hatalmas vigyor keletkezett az arcán, maga felé fordított, és a fülemhez hajolt, mire éreztem, hogy elvörösödök, és vigyorogni támad kedvem.

-Imádom a hörgést.! Az egyik kedvenc zenekarom. –suttogta.

-Nekem is. –válaszoltam.

-Egész szünetben beszélgettünk, és rá kellet jönnöm, hogy én tényleg beleszerettem egy srácba, köbö fél óra alatt. Te jó Isten.!

A nap végén mi magunk választhattuk ki a szobatársainkat, így én Zoeyval és a két fiúval kerültem egy szobába.

-üvegezzünk.! –kiáltott fel Lucas a szobában.

-Jóóó.! –röhögtünk mindannyian. Hát ez érdekes lesz…