2013. április 8., hétfő

45.fejezet

Kicsit szomorú vagyok, amiért csak 5 komi jött.:( Bár, ha így hozok részeket, és ilyeneket, nem is csodálkozok rajta. Unalmasak lennének a részek, és eseménytelenek?! Na jó, kis démonok a fejemben, távozzatok, mert az önsajnáltatás se nekem, se senkinek nem tesz jót, és nekem se lesz jobb. De a 49Rendszeres Olvasóóóót, és a több, mint 56.000 nézettséget, kökiiii♥ Nem is magyarázkodok, jó olvasást, és köszönöm azoknak, akik még velem vannak♥ ImádomazOlvasóimat♥

Andika: Kökiiiim szépen, nagyon aranyos vagy:)))♥
Dorka: Kökiim szépen mindent, és azt is, hogy így gondood, hogy emgunhatatlan♥♥
Zsófi: Örülök, hogy tudok olyat kihozni, hogy ennyire nevess.:)) a Zsófiázásért meg bocsi, siettem.xd És kökiii, és remélem nem annyira fájdalmasak azok a tűk;D♥
Lizzy: Kökiiii szépen, és valószínűleg én is.0.0 És valóban ijesztőek.:))♥
Fanni: Kökiiiiim szépeeen♥


-Kérsz belőle?! –nyújtotta felém a répát.
-Egyed csak. –nevettem.
-Te tudod. –mondta, majd folytattuk a sétát hazáig.
Olyan jó a nyugodt utcákon sétálni, mikor senki sem zavar, mindenki bent van a házban, a családjával, és éppen egy régi történetet mesélnek el, vagy éppen áll a fejük a sok elintézni való miatt. Ki hogy éli az év utolsó előtti napját. Szállingózik a hó, minden csendes, egy két autó jár csak erre. Olyan kellemes. Néha, a csend a legjobb dolog, ami történhet egy emberrel, hisz olyankor nagy dolgok is történhetnek. A csend az mindennek az alapja. Például, a suliban. Még sem írhatsz egy dolgozatot úgy, hogy a tanár benyomja a rádiót, és zenét hallgat, mert akkor valószínűleg a zenére figyelnél. De van, hogy épp ellenkezőleg. Meg kell törni a csendet, hogy minden rendben menjen. Például, egy irodában dolgozol, ki se látsz a sok munkától. Ilyenkor bizony jól esik egy kis zene, mert ha hallgatsz valamit, gyorsabban telik az idő, és gyorsabban fogy el a munka is.
-Min gondolkodsz ennyire?! –nézett rám.
-A csendről, és annak jelentőségéről. –feleltem.
-Ahhhaa. De, mi lenne, ha azon gondolkodnál, hogy mit csináljunk majd a soha nem alvó Városban.
-Hidd el, én már mindent pontról pontra tudok. Amúgy, mikor is megyünk?
-Március.
-Ezt most nem mondod komolyan?! Még várhatok 3 hónapot, hogy menjünk?! Milyen szadista állat vagy, Tomlinson.!
-Hát, addig is majd még jobban megérik a kapcsolatunk, és egyébként is. Márciusra ott már kitűnő lesz az idő, ezért vettem addigra jegyeket.
-De olyan jó lett volna a Central Parkban korizni, vagy a Times Square-en forrócsókit inni. –kalandoztam el.
-Jah, hogy Te most New Yorkról beszélsz?! Azt hittem, Los Angelesről. New Yorkba, januárba megyünk.
-Tényleg?! –néztem rá nagy szemekkel.
-Igen, de a vége fele, mivel akkorra már felolvad a hó a Central Park taváról, és nem tudom Te, hogy vagy vele, de én el szeretnélek vinni, hajókázni.
-De és a korcsolyázás?!
-Menjünk el a pályára?! Mert ha igen, szívesen töltöm ott a mai és a holnapi estét.
-Neeem. Azt itthon kell tölteni, nyugalomban.
-Helyes. Fürdünk együtt?!
-Hát, Te hülye vagy.
-Naaaa, én jacuzzira gondoltam.
-Van nekünk olyanunk?!
-Jah.
-Jó tudni. –vontam meg a vállam.
Miután haza értünk, fogtam magam, felmentem a szobámba, és olvastam, mert már nagyon elhanyagoltam eme tevékenységem. Lauren Kate Fallen-jét választottam, mert sok jót hallottam erről a könyvről. Konkrétan egy jó 5 órányi olvasás után eljutottam a könyv feléig, és rá kellett jönnöm, hogy borzalmasan jó ez a könyv. És nem csak azért, mert egyezik a nevem a főszereplő csajéval, de szinte a történetünk is ugyan az. Na jó nem, mert én nem tudom megváltani a világot, és senkim sincs olyan, aki el lenne átkozva azzal, hogy 17 évente megjelenek nála, belém szeret, és aztán meghalok, de akkor is.! És őszintén szólva, ha Luce Price helyében lennék, fogalmam sem lenne, hogy Camet, vagy Danielt válasszam. Tény, hogy Cam a rossz, de emberek.! Rocker, és ez nálam plusz pont.! Gyorsan lemegyek Louishoz, és mesélek neki.
-Louis.!
-He?! –nézett rám a kanapéról.
-Olvastad már a Fallent?!
-Nem.
-Akkor idézhetek neked belőle?!
-Idézz. Csak ne szellemet.
- „Kettesszámú szabály: sose hallgass rám. –kuncogott Arianne –Nekem papírom van arról, hogy elmebeteg vagyok.!”
-Nagyon jó.
-Szerzel nekem egy ilyet?! –néztem rá nagy szemekkel.
-Hát Te teljesen hülye vagy. –húzott magához, majd megcsókolt, mire én az ölébe ültem.
-Olyan jó illatod van. –öleltem magamhoz még jobban, hogy érezhessem azt a bódító illatot.
-Úgy hívják parfüm. –nevetett.
-Nem mondod?!
-De igen. Nincs kedved aludni?!
-És ki fogja megcsinálni holnapra a kaját?!
-A pizzériások. –nevetett, majd eldőlt a kanapén.
Megforgattam a szemem, de azért mellé feküdtem, pontosan szembe vele. Olyan szép kék szemei vannak, amiket órákig is el tud nézegetni az ember. Mikor mosolyog, mint most is, akkor a nevető ráncok összefutnak a szeme sarkában, és ettől még aranyosabb lesz. Vagy, mikor csillog a szeme. Na annál tényleg nincs szebb látvány. Aztán, ott van még a haja is. Olyan jó selymes, imádom azt piszkálni, kellemes érzés. És a bőre, hát az, valami Úr Isten. Nagyon puha, és kellemes a tapintása.
-Tudod, nagyon lesüt rólad, hogy most éppen azon gondolkozol, mit is tennél velem.
-Pont, hogy nem. –öleltem magamhoz. –Te olyan tökéletes vagy.
-De hogy vagyok az. Rengeteg hibám és megbánni valóm van, amire egyáltalán nem vagyok büszke.
-Mondod ezt annak a lánynak, aki végig nézett egy gyilkosságot, és még a mai napig emészti Őt a bűntudat, hogy a barátait miatta zárták be valami elvont, mocskos helyre. Louis, nekem nem tudsz olyat mutatni, amitől kiszeretnék belőled, vagy, undorodnék tőled. Az lehetetlen. Tudod, ha valakit igazán szeretsz, még a legapróbb hibáit is egytől egyig szereted.
-Akkor ezt remélem Te is, megjegyezted, mivel én még a múltadat is szeretem. –puszilta meg a kezem. –De sokkal jobban fogom szeretni a jövődet, amiben eddig csak magamat tudom elképzelni melletted, és senki mást.
-Nagyon helyes, hogy így gondolod. –hajtottam a fejem mellkasára, mire Ő még jobban magához húzott.

***

-Basszus Louis.! –riadtam fel.
-Mi van?! És miért kiabálsz?! –kérdezte kómásan.
-Mert este 7 van, és még rengeteg dolgunk van holnapig.!
-Maradj már.! –röhögött, majd visszarántott magához. –Van fürdőruhád.
-Van. Miért?
-Akkor most fogod a csinos kis lábaid, felmászol velük az emeletre, a szobádba, felveszed a bikinit, és lejössz. Jah, és még valami. Nincs kérdezősködés.
Nem válaszoltam neki semmit, inkább csak furcsán néztem, de végül is megtettem, amit kért. Gyorsan felszaladtam a szobámba, elővettem a kedvenc fekete bikinim, egy kontyba felfogtam a hajam, magam köré csavartam egy piros törölközőt, és mentem le. Istenemre mondom, ez  a srác imád szórakozni. Most is, mi van?! A ruháit szana-szét dobálta, én meg szedhetem Őket össze. Esküszöm, kíváncsi vagyok, mit művelhetett ez a gyerek, mikor tényleg gyerek volt. Na mindegy is. Megfogtam a pólóját, majd magamhoz szorítottam, és belélegeztem, azt a tipikus „Louis-illatot”, amit annyira szeretek. Oké, inkább most nem álmodozok, az izmairól, az édes mosolyáról, a gyönyörű kék szemeiről, és a pillangókkal a gyomromban meg még úgy se szeretnék foglalkozni. De sajnos, eme dolog nem olyan könnyű, miközben a drága barátod ruháit veszed fel a földről, lépsz ki a házból, végig mész az udvaron, miközben megfagysz. Kellemes érzés. És akkor –drámai szünet- hatalmasat röhögtem.
-Most mi van?! –kérdezte Louis, csintalan mosollyal az arcán.
-Te egyszerűen hülye vagy. –dobtam le a ruháit, odamentem hozzá és szorosan megöleltem.
-Tudom. Választhatsz: kacsa, vagy matrac.
-Inkább Téged választanálak. –néztem fel rá.
-Helyes válasz. –húzott magához a jacuzziba.
Mondanom sem kell, hogy amiről beszélgettünk délelőtt, most betartotta. Szépen kijött, és jelzésként, hogy ide találjak, eldobálta a ruháit, és míg én róla álmodoztam, Ő körbe rakta a medencét gyertyákkal, és illatosítókkal. Hm. Vanília. Imádom. Nos, az meg mellékes, hogy hozott ki pezsgőket, hozzá epret, és ezeket ittuk, illetve ettük, miközben kibeszéltük, hogy ki milyen hülyeséget csinált, hogyan töltött egy-két szünetet. Milyen kellemes emlékei vannak a vidámparkkal kapcsolatban. Miért szeretem New Yorkot, Ő miért szereti a répákat. Vagy, néha egész egyszerűen megcsókolt, és utána végtelennek tűnő percekig csak csodáltuk egymást. Jó, ez elég nyálasan hangzik, de kell egy kis romantika az ember életébe.
Már a Hold is fent járt az égen, a csillagok társaságában, mikor mi még mindig kint voltunk.
-Waaaaa. –rázkódtam össze.
-Mi az?! –nézett rám.
-Kicsit fázok.
-Gyere ide?!
-Akkor, most, mint a romantikus filmekben, összebújunk és felmelegítjük egymást a szerelmünkkel?! –nevettem.
-A nagy szart. Ez most az a pillanat, mikor a fiú kiemeli a lányt a medencéből, ráadja a köntösét, visszaveszi a lányt az ölébe, és berohan vele a házba, ne hogy megfázzon. –sorolta, majd szépen megette azokat, amiket az előbb elmondott.
Mondanom sem kell, hogy amiket Louis komolynak gondol, az, másnak teljességgel komolytalannak. Úgy hogy, miközben rohant be velem a házba, a Barbie Girlt énekelte.
-Végállomás, köszönjük, hogy velünk utaztak. Viszont látásra. –tett le az ágyban.
-És akkor, most itt hagysz a viszont nem látásig?! –néztem rá nevetve.
-Nem. Most feléd mászok, és köszöntelek, az utolsó napon, ebben az évben. –és azzal felém nehezedett, miközben én a nyakán átfontam a kezem, és megcsókoltam. Hát, jól kezdődik az év utolsó napja, az, biztos.

***

Már mindennel kész vagyok, és már csak a kanapén ülünk, nézzük az idiótábbnál, idiótább műsorokat a TV-ben, és röhögünk. Louis lazára vette a figurát, egy kényelmes farmer, és egy pulcsi. Én kissé elegánsabbra, mert gondoltam, elmegyünk majd sétálni. Pontosabban, egy csinos egybe ruhát vettem fel, hozzá egy magas sarkút és egy bőrdzsekit, illetve egy koponyás nyakláncot.

-Akkor ugye majd elmegyünk sétálni?! –néztem rá nagy szemekkel.
-Persze-persze. –mondta, majd röhögött az újabb poénon.
Kösz a figyelmet, így utolsó napra, kedves. Még megnéztünk két filmet, mikor kivonultunk az udvarra, hogy láthassuk a tűzijátékot.
-Kezdek fázni. –húztam magamon össze a kabátomat.
-Én nem. –nézett rám, majd mögém lépett, és átkarolta a derekam. –És 3.
-2.
-1. –mondtuk egyszerre, majd mit sem törődve a hideggel, a körülöttünk feljövő színes alakokkal, megcsókolt.
Életem harmadik Éjféli-csókja, és hihetetlen jó érzés. Nem mondom, hogy más, mint egy átlagos csók, de valamivel még is csak jobb. Hiszen, én mindig is úgy tartottam, hogy amilyen vagy az Új Év első napján, olyan leszel a többin is. És, mivel most éppen Louist csókolom, valószínű, hogy kábult leszek, boldog, és olyan „wáááááááá” hangulatom lesz.
-Boldog újévet. –tűrt el egy hajtincset az arcomból, majd újra megcsókolt.
-Úúúú, oda nézz.! –mutattam az egyik hatalmas, kör alakú piros-lila-kék színkavalkádos tűzijátékra. –Olyan szép.
-De nálad nem szebb. –csókolt bele a nyakamba.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon szép rész lett! Louis olyan aranyos volt! :3 Imádom a blogod! Nagyon siess a következő résszel! <3 :D

    VálaszTörlés
  2. na és most az örökké várakozó retardált fóka megszólal: iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii te csaj!. oké. ez a rész. ez. eszméletlenül jóvolt. nagyon szerettem,és tégedi..és ááá :) ja és. ha már itt tartok,hogy mennyire szeretek..elmondanám,hogy bár..nem ismerjük egymást..azt se tudod ki vagyok (ja,de..a retardált fóka:D)
    mégis,olyan vagy nekem,mintha a testvérem lennél..de komolyan..még az izlésünk is..és szjg fan vagy..ahogy énis..és támtárámtáráráám. FALLEN? a második kedvencem.:D Egyszerűen nagyon szeretem. és most remélem megelégedtél a komimmal:D
    U.I.: bocsi,hogy multkorira nem hoztam komit.
    MÉGEGYSZER LEIROM,ORSZÁG VILÁG ELŐTT: RETARDÁLT FÓKA SZERETI EZT A DRÁGASSZÁGOS CSAJSZIT :)

    VálaszTörlés
  3. tudom,nem irtam sok hozzászólást,de ez a blog még mindig csodálatos :)

    VálaszTörlés
  4. Aloha!:D
    Bocsii, hogy nem írtam hozzászólást, de kaptam egy kis géptilalmat, mert nem készültem fizikára és hát írtunk :S
    Telóról, pedig nem enged kommit írni :(
    Hülye telefon, hülye fizika.
    ---
    Még mindig imádom amit írsz :)
    Nagyon jó lett ;)
    Csak így tovább :D
    C.

    VálaszTörlés
  5. Szóval itt vagyok a komimmal! :D Először is imádom amit és ahogyan írsz. Teljesen beletudom élni magam és ez nálam sokat számít! :)) A másik pedig, hogy de nagyon is fájtak azok a tűk... :D ♥
    xx, Zsó. :)
    ui: A következőt kérjük! :D

    VálaszTörlés