15.fejezet

Hát akkor waaaaaaaaaa.!! Most nagyoon boldog vagyok, és tényleg semmi sem tudja ezt elrontani.! /ha valaki tudni akarja, tegnap történt egy ominózus beszélgetésem egy sráccal..:$ Hihihi..:$/ És hát nagyoooon kökiim a 4 komiit és a 10 szavazást.! Csodálatosak vagytok.!♥ És hát az az ötlet, amire én gondoltam az lenne, hogy mi lenne, ha mondjuk naponta vagy egy megadott komment határon felül?! Mondjuk az utolsót nemtartom olyan nagyon jó ötletnek, mert ahogy Titeket ismerlek, maradnék a 2napi frissétéeknél. De kérlek majd fejezzétek ki véleményeteket erről az ötletemről. Kökiiiim♥ Sokat jelentene nekem.! Jah és ha van ármi féle észrevételetek, megjegyzésetek vagy akármi a bloggal kapcsolatban, hideget-meleget, tanácsot-lehordást szívesen olvasok majd;) Csak nyugodtan.!!

Lizzy: Hát ilyen lett^-^ De ha sikerül úgy megírnom, akkor köhöm...máshogyan is lesz "cukiii...":$
Lena: Látom ez a reggeli készítés tényleg mindenkinek tetszik.:'D♥ Hát figyelj CarrotGirl...nem kell sokat várni és már Reni is színre lép..hajaaajj..
Beaa: :$$
Enikő: :$♥

Mikor megettem gyorsan felmentem a szobámba és felvettem egy melegítő nadrágot és egy sima kb. két számmal nagyobb pólót. Természetesen előtte letusoltam, mert előtte dobtak be a medencébe így rám fért még egy kis hajmosás is. Lementem és épp akkor indította útnak Liamet, hogy készülődjön (fürödjön le, stb.):
-Jó, akkor először Liam, majd Niall, Louis, Zayn és Harry. Végül pedig a kisasszony, akinek nagyon szépet találtam ki.
-Okés.! Lou, -kérdeztem-, hol van Baby Lux?
-Most éppen alszik a nappaliban, megnézheted, ha akarod.
-Persze hogy akarom.! –mondtam, és már siettem is, persze halkan, a nappaliba.
 Igazából, nem nagyon bírom a gyerekeket, de Luxot meglehetett zabálni olyan kis édes volt. Csináltam vagy 15 képet róla, miközben alszik. Hallottam hogy Liammel végzett Lou, és Niall következett, de előtte bejött és felkeltette a kicsit, vagy is, a kicsi keltett fel engem, mert én elaludtam, ő meg meghúzta hajamat. Tündéri egy kiscsaj. J Kicsit felmentem a szobámba, feltöltöttem egy Luxról készült képet, válaszoltam néhány ember üzenetére, visszajelöltem néhány fant, kitettem Tony falára egy képet, amit, muszáj volt megnéznie. Aranyhaj punkként. Remélem tetszeni fog neki. Amikor mentem le, akkor jött ki Niall a fürdőből és egy törülközőt csavart maga köré. Mikor meglátott:
-Kösz, hogy figyeltek rám is.
-Neked bármikor drága, aki összehozott a világ legaranyosabb csajával.!
-Még nem jártok. –figyelmeztettem.
-Tudom. –mondta, majd bement felöltözni.
Lementem egy kicsit babázni, mert hát tényleg aranyos az a kislány, bírja, ha nyúzzák, mert elég sokat volt ezekkel az idiótákkal. Zayn éppen a fotelben ült, és ölében volt a kicsi, játszott vele:
-Ne mozdulj.! Ezt, muszáj lefényképeznem.! –szóltam rá. Csináltam róluk rengeteg képet és mind iszonyat aranyosak lettek.
-Nah, most te jössz.!
-hogy érted?
-Most te dajkálod Luxot.! A gépedet, pedig leteszed, így szépen –vette el tőlem a gépet és átadta nekem a kicsit.
-De Zayn…-szóltam utána.
-Bocs nem hallak.!
-Hogy bírod ki ezekkel az idiótákkal,! –néztem rá a babára, és feltehetőleg tetszett neki a poénom, vagy én tetszettem neki, de folyamatosan mosolygott és ez elöntött boldogsággal.
Próbáltam olyan dolgokat csinálni, mint amiket egy babával szokás, mint pl. gügyögni neki, de az se neki, se nekem nem tetszett. Ezért úgy döntöttem, mutatok neki néhány zenét. Mikor Green Day szólt, kicsit furán viselkedett, de mikor Slipknot jött egyből felderült. Érdekes ez a kis csaj. Már is imádom.! J Éppen lefeküdtem vele a kanapéra, és a hasamra ültettem és elkezdtem vele játszani, amikor megszólalt az Up All Night.:
-Fent akarsz maradni velem egész éjszaka?! –kérdeztem, mire ő mosolygott és elkezdett ’táncolni’. Én felálltam és elkezdtem kicsit rugózni a lábammal és dudorásztam neki a szöveget. Éppen fordultunk egyet, és még mindig egyik lábamról a másikra ugráltam, mikor valaki hátulról megölelt.
-Tudod, nem értem, hogy nem vettél észre, miközben 10 perce itt állok, nézlek titeket, és fényképezlek titeket.!
-Úgy, hogy imádom ezt a kislányt.! Nagyon aranyos és úúúú szeretnék egy kisbabát.! –mondtam, mire megpusziltam Luxot.
-Majd talán tehetünk valamit ez ügyben, de még nem most. –mondta kissé kacéran.
-Reméltem is. –mondtam, mire megcsókoltam Harryt.
-Tudod, szerintem remek anyuka lesz belőled. –mondta, miközben még mindig hátulról ölelt, és velem együtt himbálózott.
-Majd meglátjuk. De most te jössz.! –akartam átnyújtani neki a kicsit.
-Neeeem.! Most Louis jön.! –jött be ordibálva Louis.
-Nem, mert Louis most ide jön. –szólt rá Lou. –Hagyd őket.!
-rendben van… -mondta kissé csalódottan Louis.
-Ez meleg volt.! –mondta Harry.
-Igazad van, ahhoz képest, hogy milyen ’meleg’ volt, még mindig ölelsz.!
-Megijedtem, na.!
-És azt hitted, hogy egy gyerekkel a kezemben majd meg foglak védeni?!
-Hát reménykedtem benne.! –mondta, és ismét megcsókolt.
Már végeztek Zaynnel is és jött Harry, addig én egyedül maradtam Louval és Luxal, az előbbi átvettem tőle a babát:
-szóval, akkor te és Harry?! –kérdezte.
-Igen. –feleltem.
-Miért nem olvastam még erről sehol?!
-Mert még nagyon friss a dolog, nem akarunk semmit sem elsietni, és nem tudom.
-Figyelj, Harry szerintem jó választás. Tényleg nem csak remek ember, de olyan is, akivel remekül lehet társalogni, nem normális illetve komoly dolgokról is. És ha azt elnézzük neki, hogy néha kissé perverz, teljesen normális.
-Igen, erre már én is rájöttem.
-Szereted őt?
-Mindennél jobban!
-Mikor volt utoljára barátod.
-Február…
-Összetört szív, több száz elhasználódott zsepi és kisírt szem?
-Összetört szív, pogózás, kisebb részegségek illetve rengeteg metál hallgatása.
-Furcsa mód kezeled a szakítást.
-Így sikerült.! –mire mindketten felnevettük, és Lou olyan, mint amilyen anyát szeretnék. Ha az én anyám lenne fele ennyire jó fej, akkor én lennék a legboldogabb.
-Lou hol vagy?! –jött le Harry.
-Megyek is.! Csajszi, te addig meg készülődj.!
-Okés.! –mondtam, majd felmentem a szobámba és hát megfésültem a hajamat, előkészítettem a ruhámat és a cipőmet.
Kicsit járkáltam a cipőben, hogy szokjam, meg ne legyen semmi gond, és nem tudtam eldönteni, hogy vegyek-e harisnyát vagy sem. Mert egyszínűt nem találtam, csak nagyon feltűnőt, meg volt egy csipkés, ami fekete és az elég jól nézett ki. Felvettem a ruhát és a harisnyát, és rá kellett jönnöm, nem nézett ki együtt jól a kettő. Ég és föld. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet kiabálja:
-Igen?! –mentem ki és én is kiabáltam.
-Kész van Hazza, most te jössz.! –szólt Lou.
-Megyek is.! –mondtam, majd lesiettem.
Szépen kifésülte a hajamat, majd begöndörítette, utána ismét kifésülte így szép göndör lett és kicsit fel is tupírozta. A sminkem már kicsit húzósabb volt:
-én valami egyszerűre de feltűnőre gondoltam –mondta Lou.
-Én meg pont az ellenkezőjére. Egyszerű és nem túl feltűnő. –válaszoltam.
-De én fogom csinálni, úgy hogy…
-De én vagyok az alany.! –ezen mindketten elgondolkodtunk, majd felkiáltottunk.
-Louis.! –kiáltottam.
-Harry.! –kiáltotta
-Mi van?! –kérdezte egyszerre a két srác.
-Segítsetek.! Milyen legyen a smink?! Feltűnő és egyszerű, vagy egyszerű és nem feltűnő.
-Hát ööö… –gondolkodott el Harry.
-Szerintem, legyen az első. –válaszolt Louis.
-Mi?! –kérdeztem.
-Remek, Bells milyen színnel szeretnéd?! –nézett rám Lou.
-Fekete.
-Biztos?
-Még a halálnál is biztosabb. –válaszoltam.
Lou kb. fél óra alatt végzett velem, majd elindított hogy vegyem fel a ruhámat, míg ő még kicsit foglalkozik a srácokkal. Megnéztem magam a tükörben és Lou remek munkát végzett. Nem tudom, miért nem mentem bele először az ő ötletébe? Mert hülye vagyok. A szemem nagyon szép füstös lett, fekete szempillaspirál illetve szemceruza. Volt rajtam egy nagyon kevés halvány rózsaszín rúzs, és őszintén szólva, nagyon szép lett a smink. Tényleg egyszerű, de valamilyen szinte feltűnő is.  Bár én támogatom a ’kevesebb néha több’ elvet, de hát ez egyszerűen remek. Felvettem a ruhámat és a cipőmet, mikor kopogtak:
-Gyere.! –mondtam.
-Huuuuhhh… -nyögte ki végül Harry, miután belépett.
-Ennyire rossz?! –néztem végig magamon.
-Gyönyörű vagy.! –mondta, miközben felém lépett, megfogta a derekam és magához húzott, azzal a feltett szándékkal, hogy megcsókoljon.
-Á-á-ááá.! Tönkre tennéd a rúzsomat, és majd a film után esetleg…
-Még mindig kínzol.
-Így jártál. De amúgy te sem panaszkodhatsz.! Te is nagyon csinos vagy. –néztem rajta végig. Fekete csőnadrág (amolyan ’Harrys csőnadrág’, szóval nem az a teljesen cső), egy fehér póló, és egy fekete zakó.
-A többiek is valahogy így nézhetnek ki, és te vagy mindegyikőnk közül a legszebb.!
-Jól van Harry, már mondtad egy párszor, és még a végén el is hiszem magamról. De le kéne menni, nem gondolod?
-Iszonyatosan ünneprontó vagy, ugye tudod?
-Tisztában vagyok vele, igen.
-Örülök neki. Akkor mehetünk? –kérdezte.
-Persze, csak egy pillanat.! –mondtam, majd a szekrényemhez léptem és felvettem egy fekete rövidnadrágot.
-Azt még is minek?
-Sosem tudhatod mi fog történni. Plusz így érzem magam kényelmesen.
-Furcsa vagy.
-Tudom. –mondtam, majd adtam neki egy puszit. –Nem jött le a rúzsom? Fúúú ez de ribizlis lett –szörnyedtem el, igazából saját magamtól.
-Nem és nekem nem lett rúzsfoltos az arcom?
-Nem. De ezt a beszélgetésünket végig gondolva, elég furák vagyunk. Néha a frászt hozom saját magamra.
-Hát néha rám is. És nem kéne folyton dalszövegeket meg idézeteket idézned.
-De hát, ha egyszer ez megy?
-Majd leszoktatlak róla.!
-Igen?! És még is hogyan?!
-Majd este megtudod.! –kacsintott rám kacéran.
-Bolond.!
Lementünk és a többiek is mind nagyon csinosak voltak. Louison a szokásos piros nadrágja, egy fehér ing és egy nadrágtartó. Zaynen egy bordó nadrág, egy fehér ing és egy fekete zakó. Liamen is fekte nadrág és egy fekete ¾-es felső. Niallön pedig, egy sötét barna csőnadrág és egy bordó póló:
-Nagyon csinosak vagyunk. –mondtam.
-Igen, minden bizonnyal. –felelte Louis.
-Nagyon jól áll neked ez a ruha, meg úgy minden. –dicsért meg Liam.- Hogy megy a járás ebben a cipőben?
-Nagyon jól? Megmutassam?! –és megmutattam. J

14.fejezet

Waaaa kökiii szépen a 7 szavazást és 4 komiiit^-^ Van egy dolog, amin gondolkodok, de nem tudom, hogy megtegyem-e....ha ehhez a részhez, úgy lesz komi meg szavazás, akkor lehet felhozom az ötletem és majd ti elmondjátok a véleményeteket... *kiskutyaszemek* Mindenesetre, ez a rész olyan...nem is tudom..kissé semmilyen lett. De azért remélem, ehhez is jönnek majd vélemények, mert nagyoon örülnék nekik;)♥

Bea: Áhh..ugyan már.! Semmi gond ;) Én is szoktam "néha-néha" (elég sokszor) csúnyán beszélni..Nagyon örülök h tetszik*-*
Enikő: Ohhh....köszönöm szépen..:$$ Én is téged csajsziii♥
Lizzy: Szólítottál?! :P Hát, örülök hogy cukinak tartod őket;))♥
AnDiKa: Nagyon köszönöm a véleményt, és örülök, hogy tetszik.! Mindenképpen befogok nézni hozzád, és fogok komizni is, csak valamikor hét végén, ha nem gond?! Mindenesetre Jó olvasást, az enyémhez is, és a többi bloghoz is.:DD

Eléggé belefeledkeztünk egymásba, és alig hallottuk meg, hogy valaki először még csak kopog, majd dörömböl az ajtómon. Mikor már a nevemet kiabálta valaki egyből szétrobbantunk.
-Louis. Mi az?!
-Harry mit keres itt?!
-Átjött beszélgetni és mutattam neki néhány hörgős zenét.
-De én nem hallottam semmit. Nah mindegy is… A lényeg, hogy holnap lesz a filmbemutató, úgy hogy egésznap készülődés lesz, és ne maradj fent sokáig. Menni fog?!
-Megpróbálom. Amúgy, milyen filmet is nézünk meg?!
-Ted.
-Okéééé….
-Akkor holnap leszel abban az észbontóan dögös ruhádban?
-Igen. Meg az észbontóan veszélyes cipőmben.
-Ne máááár.! Én tudok benne menni, akkor te is.!
-Nem hiszem el.!
-Add ide a cipőt.!
-De Harry, neked nem is 39-es a lábad.
-Nem baj, csak add ide.! –odaadtam neki, mire ő meg fogta a kezében és elkezdett a szobába járkálni. –na látod nem olyan nehéz ez.!
-Persze, így nekem is menne.!
-Nyugi, nem lesz semmi. Ha elesnél, akkor majd megfoglak.! –mondta majd megcsókolt.

-Remélem is, mert ha nem, akkor lecseréllek.!
-Igen?! És még is kire?!
-Ashton Kutcherre.!
-Óóóó, akkor félnem kéne?!
-Mivel ő is az „ex-férjeim” közé tartozik, ezért igen.
-Akkor most félek.! –mondta, mire újra megcsókolt és nem akart elengedni, aminek azért eléggé örültem. –Ideje lesz lefeküdni.
-Hát igen. Na nyomás a szobámból.!
-Jó. Legyen.! –mondta, mire felkapott, befogta a számat és átvitt a saját szobájába, és kulcsra zárta az ajtót.
-Jó, okoskám. Akkor most pizsamát is adhatsz ám.!
-Adok is.! –majd felémdobott egy fehér-szürke kockás alsót, egy Ramoneses pólót illetve egy Jack Willses pulcsit.
-Nem gyalázom meg Joey-ékat hogy bennük, alszok, úgy hogy marad Jack Wills. –mire visszadobtam a pólót Hazzának.

-Jobban örültem volna a Ramonesnek.
-miért?!
-Mert az kényelmesebb és kevesebbet takar. –kacsintott rám.
-Akkor meg ég inkább.!
-Miért kínzol?!
-Nem kínozlak.! Szimplán csak imádok gonosz lenni másokkal.! –mondtam, mire odamentem hozzá, átkaroltam a nyakát, hozzásimulta, a szemébe néztem és megcsókoltam a nyakát.
-Na látod.! Amúgy, meg tudnám ezt szokni.!
-Hát, így jártál Drágám.! És ha jó leszel, akkor majd talán. –mondtam, mire a másik oldalt is megcsókoltam.
-Utállak.!
-Én meg imádlak.! –mondtam és megcsókoltam.
-Na gyere, menjünk aludni. Holnap tényleg nagy nap lesz. Jön Lou is, és valószínűleg hozza a kislányát is.
-Itt lesz Baby Lux?! –erre felcsillant a szemem.
-Igen. Szerintem jól ki fogtok majd jönni, ugyanis, tündéri egy kislány.
-Elhiszem. Jó éjt Hazza.! –majd beugrottam a jobb oldalra.
-Az az én helyem.!
-Az én szobámban is így aludtunk.!
-Az a te szobád, ez az enyém.! Na sipirc a helyemről.!
-Gyere ide te Mocskos Állat.!
-Megyek is.! Jó éjt.
-Jó éjt. –köszöntünk el egymástól egy hosszabb csók kíséretében.

****
Másnap reggel ismét Harry kelt előbb és ismét a hajamat birizgálta:
-Imádom a hajadat.
-Én meg a tiedet imádom.!
-Azt megéri imádni.! Viszont ezt, muszáj imádni.! –mondta, mire megpuszilta a fejemet.
-Kiengedsz?
-Muszáj?
-Kérleeeek.! –néztem rá kis kutya szemekkel.
-Menj.! –engedett el az öleléséből.
-Köszönöm. –majd az ajtó felé vettem az irányt, meg fogtam a kilincset, de az nem nyílott.
-E nélkül kicsit nehéz lesz.! –mutatta fel Hazza a kulcsot.
-Harry légyszíííí engedj ki.!
-És mi van, ha nem akarlak, elengedi?! –majd az ajtóhoz nyomott és mindkét kezével azt nyomta és egyre közelebb hajolt hozzám.
-Tudod, ha valamit igazán szeretsz, akkor azt el kell engedni. Ha viszont szeret, akkor visszajön.
-Én annyira szeretlek, hogy az hihetetlen. Viszont tutira nem engedlek el.
-Gonosz vagy.!
-Kölcsön kenyér visszajár.! –mondta, mire megcsókolt. Így álltunk vagy is csókolóztunk öt percig, mire én törtem meg az idilli pillanatot.
-Na jó, most már tényleg engedj.!
-Nem élvezed?!
-Ó de hogy nem.! Csak tudod, ÉHES VAGYOOOOK.!
-Akkor én lemegyek, csinálok neked valamit, amíg te itt maradsz.! –megindult ki az ajtón, de gyorsan visszajött és nyomott egy puszit az arcomra.
Miközben ő lent volt, én nézegelődtem kicsit a szobájában. Tipikus fiú szoba: hatalmas rumli, poszter itt, plakát ott. Koncert jegyek, karszalagok. A ruhái közt is matattam egy kicsit, és a kezembe akadt a Ramones póló. Imádom azt a pólóját. Olyan nagyon jól áll neki, hogy az már szinte törvényellenes. Ráadásul mikor rajta van a pilóta szemüvege is akkor meg aztán meg lehet ölni. Viszont, azt jobban szeretem, mikor bele tudok nézni, abba két smaragdba, ami a szemei helyén vannak, mert azok olyan gyönyörűek, hogy nem nevezhetők szemnek. A mosolya valami elképesztő. Főleg mikor az a ’ kisfiús nem én voltam’ mosoly van az arcán, vagy éppen a kacér mosoly, amivel elnyerte lányok millióinak a szívét. Igen, az a mosoly, az a szem, az a haj és z egész srác jelképesen (mert nem tulajdoníthatok ki senkit sem) az Enyém. És azt akarom, hogy örökké így maradjon. Ő meg Én. De tudom, hogy ez nem lehet így sokáig, ugyan is nyár végén irány haza, a Pokolba. Az anyámhoz, aki nem törődik velem, a nevelőapámhoz, akit csak anyám és a lánya érdekel és persze az én drága jó ’testvéremhez’, Lucához. Mikor ezek emlékei és tudata, hogy itt hagyom ezeket a remek srácokat, eszembe jutottak egy könnycsepp szökött a szemembe. Régen sírtam, biztos megint feltöltődöttek a könnycsatornáim. Bár, a jelenlegi helyzetemet nézve, nem is agyon akarok sírni. Ott van rá az augusztus vége.
-Látom, tetszik neked az a fölső. –nézett rám Zayn, miközben én a Harry pólóját szorongatom.
-Nem csak…
-nem kell nekem magyarázkodnod. Amúgy, megjöttek Louék. Gyere le reggelizni, ahogy láttam Harry igen szorgos. Jól indul a reggeled nem de,!
-De igen.! –megöleltem Zaynt. Őt is mindig olyan jó megölelni, ahogy érzem az izmait mindig biztonságérzetem lesz. Zayn izmai azok a nem túl izompacsirta, de nem is az a semmi sincs rajtam. Pont jó.
-Aranyos pizsama.
-A macska bolond adta nekem. Nem engedte, hogy fel vegyek valami értelmeset.
-Amúgy, Harry csak azoknak a lányoknak szokott főzni, akiket igazán szeret.
-Tudom. Vagy is, nem voltam benne biztos, hogy igaz. De most, hogy te mondtad, már biztos vagyok benne.
-És te mit csinálsz, ha igazán szereted őt?!
-Minden hülyeségbe belemegyek, csak hogy lenyűgözzem őt. Vagy próbálok mindig a közelében lenni és tudatni, hogy mennyire szeretem.
-Én valami különlegesebbre gondoltam.
-Jaa.! Hát nem is tudom. Én nem vagyok az a ’különleges lány’. -mutattam az idéző jeleket.
-Pedig szerintem te különleges vagy.
-Köszönöm, hogy annak tartasz.
-Ez a legkevesebb.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd ismét megbotlottam valamiben, de Zayn sikeresen elkapott:
-Tanulj már meg közlekedni ezen a lépcsőn.! Egyszer ez lesz a véged.!
-Tudom.
-áá, biztos te vagy Bella. Én Lou vagyok.! Nagyon örülök.! –mondta Lou miközben adott egy hatalmas ölelést.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Én szint úgy. Megmutatnám a kislányomat is, de a fiúk már elrabolták őt. Kivéve Harryt, ami eléggé meglepő, mert mindig egyből ő támadja le a kicsit. De most csinál valamit. Nem tudsz valamit erről,! –nézett rám Lou, eléggé anyásan.
-Nem, nem tudok semmit. –hazudtam.
-Aha. Akkor azért vagy Harry ruhájában. –nézett rajtam végig, és én is magamon, mire elvörösödtem. –nyugi, én nem beszélek.! Szerintem menj be a konyhába. Már vár téged.! –kacsintott rám, és odament a fiúkhoz, hogy ne nyúzzák már annyira a lányát.
Odamentem Harryhez, és láttam, hogy nagyon koncentrál, ezért hátulról megöleltem, mert még sem takarhatom el a szemét, hát, ha tönkre tenném a művét:
-Mit csinál az én Fő Szakácsom?!
-Egy különleges reggelit, egy különleges személynek.
-Féltékeny legyek erre a különleges személyre?!
-Igen, mert okos, szép, kedves és imádok vele lenni.
-Már forr bennem a düh. Meg akarom ölni azt a csajt.! –mondtam cinikusan.
-Ne tedd.! Fontos számomra.
-Óóóó, de édes vagy.! –csókoltam meg.  –Nekem is fontos vagyok.!
-Jaaaj Teee.! –mondta, mire felemelt. A fenekemnél fogott és adott nekem egy hosszas és érzéki csókot.
-Azért csak óvatosan. Se gyereket, se új házat nem akarok.! –jött be Zayn.
-Te, kis Köcsög.! –mondtam és felé vettem az irányt.
-Miért is?!
-Mert miért ne?!
-Na jó. Most meg vagyok sértődve. Ki kell engesztelned.!
-Gyere idee.! –nyújtottam ölelésre a kezemet.
-Hát nem is tudom…- majd belement. Viszont tudtam, hogy csak humorizál, viszont arra nem gondoltam, hogy beledob a medencébe.
-Most én vagyok megsértődve.! –kiáltottam rá.
-Én meg most vagyok kiengesztelve.!
-Te, ha én innen kijutok…. –’fenyegettem meg’.
-Akkor mi lesz?!
-Megszárítkozok. –ezen mindketten hatalmasat röhögtünk, majd bementünk ahol már az asztalomon volt a reggelim. Egyszerűen imádom Harryt. Nutellás illetve lekváros kenyerekre volt az ráírva, hogy ’I ♥ You.!’ –Istenem Harry…
-Gondoltam, örülnél neki.
-Mindennél jobban örülök neki. Én is nagyon szeretlek.! –mondtam, odamentem hozzá, ő nem törődött azzal, hogy egy csurom víz vagyok, ő így is megcsókolt és megölelt. –Nincs szívem megenni.
-Hát, ha nem eszed meg, akkor Harry Niallt fogja szeretni. Vagy inkább fordítva.
-Akkor lefényképezem és már eszem is.!
Lefényképeztem a gépemmel, és már kezdtem is enni. Nagyon finom volt, és persze, hogy mindegyik fiú vett belőle. Kis mohók.

13.fejezet

Waaaaaaa Wííííí wáááá és ííííjjjjj.:ĐĐĐ♥♥♥ Hogy én mennyire szeretlek Titeket.!! Elmondhatatlanul kökiiiiiiiim szépen az 5 komiiit és a 13 szavazást is.!! Kökiiiim-kökiiiim és végül 8csak hogy meglepődjetek) Kökiiiiiim♥*-* ^-^ És mivel azt ígértem, hogy-ha meg lesz az 5 komi és a szavazás is nagyra sikerült, ezért kaptok egy dupla részt.! Nagyon megköszönném, ha tartanánk ezt a szintet, mert waaaaaa:ĐĐ De nem is pofázok többet.!♥♥

Lizzy: Hááááát...ezt Talán, ha ismét szabad ilyet mondanom, akkor még cukibb*-* És kökiiim♥
Beaa: Hehehe.:DD Olvasom már is.:$
Lena: Helye-helyes.! Örülök, hogy tetszik, és hogy Te is cukiak tartod őket^-^
Enikő: Gyere nyugodtaaanxĐ♥♥

Jah, és még valami, csak hogy húzzam az idegeket, az új fejlécet nagyon-nagyoon kökiim szépen az én fantasztikus unokatesómnak, Lizzy-nek.:Đ♥

-Harold Edward Styles.! –szóltam rá.

-Miért mondod már te is a teljes nevemet?!
-Mert hagyd abba.!
-Még is mit?!
-Hát ezt az egészet.!
-Úgy érted ezt,! –kérdezte, majd kicsit megharapta a hátamat.
-Igen.! Tudod, én nem Louis vagyok.!
Nos tényleg azt, hittem, hogy jó lesz újra Harryvel aludni. Hát tévedtem. Eleinte csak csipkedett, amit még elviseltem, de aztán elkezdett csikizni, meg harapdálni. Egyszer még a takaró alá is bebújt, csak hogy meg tudja harapni az oldalamat.
-Tudom, hogy te nem Ő vagy.! Te nem harapsz, meg nem is ütsz.!
-Ó igen?! Azt hiszed?!
-Nem hiszem. Mert tudom.!
-Akkor ehhez mit szólsz?! –majd megfogtam a kezét és megharaptam.
-Azt, hogy én gyengéd voltam, te meg itt erőszakoskodsz.! Ez igazságtalanság.!
-Nem, mert a fiúk nem bánthatják a lányokat.!
-És a lányok bánthatják a fiúkat?! –vonta fel, egyik szemöldökét.
-Igen. Pontosan.!
-Biztos ez?!
-Igen. –mondtam magabiztosan. Kár volt.
-Akkor ezt figyeld.! –mondta, miközben hozzám dobott egy párnát.
-Nézem is.! –mire én is hozzá dobtam egyet. Ebből kialakult egy kisebb párna csata, ami negyed óráig tartott, majd Harry eldobta másfelé a párnáját és lelökött az ágyra, hogy maradjak már el, rám ült és lefogott.
-Elmaradsz?!
-Ha csak Te is.! –mondtam, miközben próbáltam kiszabadulni a fogásából.
-Jó, én elnyugodok, de nincs semmi akkor.!
-Rendben van.! –feleltem, mire elengedte a kezemet, én meg megkarmoltam.
-Azt mondtad, elmaradsz.! –fogta le újra a kezemet.
-Igen, de ezt az oldalamért kaptad.!
-Jaj, hogy oda ne rohanjak.!
-Nem is kell, mert már itt vagy.!
-Igaz.
-Nem kéne halkabbra venni?! Mi van, ha felébrednek a fiúk?!
-Akkor megszívtuk drágám.! –mondta, mire felsegített, és így egymással szemben álltunk az ágyon.
-Most kapcsolhatok én zenét?!
-Parancsolj.!
Megfogtam a telefonomat és elindítottam az Up All Night-ot.
-Tetszik a zenei ízlésed.!
-Nekem is a tiéd.! –mondtam, mire elkezdtem ugrálni az ágyon.
Harry eleinte furcsán nézett rám, de ő is elkezdte velem együtt, és természetesen énekelte a szólóját is. J Majd azután jött a Stand Up, ami hatalmas kedvencem. Itt már közösen énekeltük (inkább ordibáltuk) a refrénjét „Oh Oh Ooh Oh So Put Your Hands Up, Oh Oh Oooh Oh Coz It’s A Stand Up…” Őszintén szólva, nagyon élveztem. Ez után jött pár Ramones szám, majd jött a legnagyobb kedvencem, The Runaways Cherrie Bomb, ezt már egyedül énekeltem „Hello Daddy, Hello Mom.! I’m Yur Che-che-che-che-cherrie Booomb.! Hello World, I’m a qouit Girl.! I’m a Che-che-che-che-cherrie Booomb.!”
-Nagyon jó hangod van még mindig.!
-De neked még mindig jobb.! –mondtam, mire még jobban elkezdtem ugrálni, ugyan is az I Wanna Be With A Boys Are következett. Ezután már Train Drive By jött, amit kiderült, hogy mindketten imádunk és még inkább ugráltunk. Amin csodálkozok, hogy nem jött fel senki hogy hagyjuk már abba. Mondjuk, Harryvel mi vagyunk jelenleg a legfiatalabbak, szerintem azt gondolták, tomboljuk ki magunkat. Mert Miért ne?! Egyszer csak azt láttam, hogy Harry megölel, és leesünk az ágyra, és úgy röhögünk egymáson. Vagy is pontosabban, Harry röhögött rajtam, mert ő feküdt rajtam. Elég érdekesen nézhettünk ki.
-Tudod Bella, még nem találkoztam olyan lánnyal, mint Te.
-Ezt hogy érted?
-Nem az a legfőbb vágyad, hogy híres legyél, miközben mások már rég azt tették volna, hogy egyből megmutatják hogy miben tehetségesek. Te pedig, félsz énekelni, miközben csodás a hangod. Meg persze, biztos tudsz komoly is lenni, bár azt még nem sikerült tapasztalnom, de meg van benned a komolyság és a hülyeség egyben.
-Tudod, eddig még nem boncoltam, és így kissé nehéz lenne megmutatnom a tudásomat. És még egyszer mondanám, nekem nem az éneklés meg a színészkedés az álmom. Ebben az őrült világban, ahol mindenki híres és gazdag akar lenni, kell valaki, aki olyan akar maradni amilyen volt, nem is gazdag, nem is ’szegény’ pont az arany középút. És a sok híresség mellé kell valaki, aki egy kicsit komoly akar lenni. Ha nem is teljesen akar normális lenni, legalább egy picit.
-És én mind ezeket nagyon tisztelem benned.! Meg akarod váltani a világot?!
-Igeeen, én leszek majd a Világ ura.! Már csak egy kis állatot kell beszereznem, akit elnevezek Pelyheskének vagy Bolyhoskának.! Meg egy nagy ügynöki fekete bőr szék, illetve egy Föld gömb, és akkor már meg is van a Világ uralomra törési stílus.!
-Na látod pontosan erről beszéltem.! De, ha már nagyon akarsz kis állatot, akkor legyen, mondjuk egy macska.!
-Igeeen, egy macska. De most komolyan, jó lenne már egy kis kutya. Az enyém már rég meghalt, és anyám férje allergiás a kutyikra, így 1 éve nincs kutyusom, és már nagyon hiányzik. –Visszagondoltam Minervára, az én Golden retriever kutyusomra, aki mindig megvédett és szeretett engem. Ahogy nézett rám, akkor, amikor lement…. Féltett, és én is féltem. Nem tudtam, mit fogok nélküle csinálni. Ezek emlékére, észre sem vettem hogy sírok, vagy is kiszökött néhány könnycsepp a szememből, amit Harry egyből észre vett.
-Milyen kutyusod volt?
-Golden retriever.
-Hiányzik?!
-Igen. Nagyon.
-Sajnálom.
-Én is.
-De héé, fel a fejjel.! Most itt vagyunk neked mi.! Mi tudunk ám nagyon sok állatot pótolni. Meg amúgy is, szeretem, ha vakargatják a hasam, vagy a hajamat fésülik.
-Ez aranyos, és igen. Ezzel mondasz valamit. Tényleg álatok vagytok.!
-És, mondtad, hogy anyukádnak új férje van. Mi történt apukáddal?
-Az hosszú sztori…
-Meghalt?!
-Bárcsak… Jó tudom, ez így hülyén hangzik, de egyáltalán nem foglalkozik elem, nem küldött sem gyerektartást, sem semmit. És ez nagyon rossz volt. Sosem látogatott, szinte nem is volt apám. –itt megint elő törtek azok a fránya könnyek.
-Gyere ide.! –mondta Harry, majd magához húzott, megpuszilta a fejemet, és jó szorosan ölelt. Én is visszaöleltem őt. Így feküdtünk, mi ketten az ágyamon. Emlékszem, Balázzsal is sokszor feküdtünk így, viszont ez teljesen más volt. Most tényleg biztonságban éreztem magam, és melegséget éreztem. Illetve azt is éreztem, ahogy a pillangóim csapkodnak, annyira fel vannak pörögve. Még jobban oda bújtam Harryhez, mire ő még jobban ölelt engem. –És mi van a mostoha testvéreddel?
-Ne is említsd azt a ribit.! Utálom Lucát. Neki is volt pasija, és egyfolytában azzal csesztetett, hogy ők már mennyivel előrébb vannak, mint mi. Én erre mindig azt mondtam, hogy én nembánom hogy még nem tettünk meg néhány dolgot, ugyan is, én nem vagyok tiniribanc mint ő.
-Szerintem egyáltalán nem baj, hogy nem adtad oda az első fiúnak a teljes bizalmadat.
-Szerintem se rossz. Mert most jöttem rá, hogy igazából jó, hogy nem maradtam a Balázzsal.
-Elhiszem. –erre nem mondtam semmit, csak Harry gyönyörű szép zöld szemeibe néztem, ő az én szemembe. Nem szóltunk semmit. Nem is kellett. Egyszer csak Harry közelebb jött hozzám, a szemembe nézett, mint ha valami féle jelre várt volna tőlem. Én csak rámosolyogtam, ő még közelebb jött, majd megcsókolt. Nem volt erőszakos, sem tolakodó, inkább gyengéd és félénk. Egy pillanatra megállt, várta hogy mit szólok hozzá, mire én kezdtem csókolni őt. Még jobban magához húzott, és a hajamba túrt, én is az övébe.
-Bocsi….
-Hülye.! –mondtam, mire összekócoltam a haját. –Miért kérsz bocsánatot?!
-Nem tudom. Viszont, már el akartam neked rég mondani valamit. Viszont, egyszerűen nem mertem. Mert nem voltam biztos abban, hogy viszont szeretsz-e, ezért…
-Harry, én az első pillanattól kezdve szeretlek.! Már, mint a nyár első pillanatától.!
-Én is téged.! –mondta, mire megint megcsókolt. –Mikor akarjuk közölni a médiával,!
-Te mikor szeretnéd?!
-Még szerintem várjunk egy kicsit. Először is Louisnak kell beadagolni…
-Elhiszed, hogy nem lehet az olyan nehéz?!
-Fő az óvatosság.!
-Jó, akkor majd szépen lassacskán beadagolom neki. De most már tényleg aludjunk. Már álmos vagyok.!
-Jó éjt ölelés?! –kérdezte egy iszonyat cuki mosoly keretében.
-Jó éjt ölelés.! –mondtam mire megöleltem.
Átfordultam a jobb oldalamra, és Harry is, így át tudott ölelni, és a keze megint a derekamon volt. Az én kezem megint az ő kezén volt, csak annyi különbséggel, hogy most már fogtam az övét. Úgy tényleg, rendesen.
Reggel hihetetlenül jó érzés volt, hogy ott fekszik valaki mellettem, valaki, akit szeretek, és aki éppen a vállamat csókolgatja:
-Jó reggelt.! –mondtam.
-Nagyon jó reggelt.! –mondta, majd megcsókolt. A csók közben akaratlanul is elmosolyodtam, nagyon jó érzés.
-Lehet el kéne mennem. Tudod, hát, ha valaki rajtakap…
-És akkor hívják az FBI-t hogy velem mertél aludni.!
-Én ezt komolyan mondom.! Louis megöl ha…
-Had pontosítsak.! Louis újdon sült unokahúga megöl, ha most azonnal nem fejezed be ezt az egészet, és nem ölelsz meg.! –’fenyegettem meg’, mire jó szorosan megölelt és Istenem, még reggel 8 órakor is csodás az illata. –Hogy lehet az, hogy ilyen jó az illatod?!
-Úgy, hogy egy tündérrel aludtam és átragadt rám a csodás személyisége és a boldogsága.
-hmm… ez érdekes. –mondtam, mire ismételten megcsókoltam őt.
Harry gyorsan visszament a szobájába és közölte hogy ma nagyon jó idő lesz, ezért valami rövidet vegyek fel. Egy sötét szürke X hátú felsőt választottam, hozzá egy szakadt fazonú rövidnadrágot, szürke tornacsuka, fegyveres és egy bajszos nyaklánc, illetve egy ’I Love Haters’ feliratú sapit, amolyan ’Mert mért ne?!’ alapon.

Mondjuk ilyen sem szokott lenni, de reggeli előtt felöltöztem, ami nagy szó. Lefelé menet találkoztam Niallel és elmesélte, hogy egész este Renivel beszélt FaceBookon. J Olyan nagyon aranyosak. Niall elment, és felajánlotta, hogy csinál nekem reggelit, ami nagy szó, és út közben elkapott Zayn:
-Hali csajszi. A mai napodat hogy tervezed?!
-Eddig nem tudok semmiről.
-Oké, akkor elmegyünk ketten a városba és –jött hozzám közelebb és a fülembe beszélt, sőt suttogott- hogy megcsináltassuk a tetoválást. Na mit szólsz hozzá?!
-Azt, hogy imádlak Zayn.! –mondtam, mire a nyakába ugrottam –Hogy-hogy ilyen korán fent vagy?
-és te hogy-hogy reggeli előtt fel vagy öltözködve?!
-Ott a pont.! –kacsintottam rá. Idő közben Louisék is felkeltek és mindenkit szép sorban megölelgettem.
Niall annyira aranyos volt, mindenkinek valami egyszerűt csinált, nekem meg tükörtojást (szemnek) egy sült szalonnát, inkább egy bacont (szájnak), amit egy tálra tett fel és egy mosolygós arcot kaptam tőle reggelire. Természetesen lefényképeztem és feltettem facere „Nem tudom, miért kapom ezt, de szerintem köze van egy bizonyos lányhoz… Reni:Đ♥” És természetesen megjelöltem őket a képen. Egy darabig fent voltam a szobámban és neteztem, de senki nem volt elérhető, vagyis Reni drágám igen, csak valaki mással beszélt. Úgy döntöttem, hogy átmegyek egy kicsit Harryhez, viszont nem volt sem a szobájában, sőt, sehol sem találtam:
-Hé Zayn. Nem tudod, hol van Harry?!
-Nem miért?!
-Mert szeretnék vele beszélni… valamiről.
-A tegnap estéről?!
-Mi van?! –kérdeztem teljesen ledöbbenve.
-Hát tudod. Tegnap este együtt aludtatok, vagy talán tévednék?!
-Chh… de hogy is.! Csak beképzelsz magadnak ilyen dolgokat.!
-Tudod, remélem a Big Time Rushban majd jobban, fogsz szerepelni. Elég gázul ködösítesz.
-Nem ködösítek semmit sem. –és most, hogy belegondoltam tényleg elég rosszul hazudtam.
-Igen?! Akkor tegnap este, a te szobádban, természetesen nem ti lassúztatok a szobád közepén?!
-Hát ööö, tudod… az úgy volt hooogy… Kérlek, ne mondd el Louisnak.!
-Hé, ez a ti dolgotok.! Majd bejelentitek, amikor akarjátok.! Most épp elég sokk lesz Lounak hogy tetkód van, szerintem később kéne neki elmondani, hogy a legjobb barátja vagy a ’szerelme’ az unokatesójával jár.
-Mondjuk ez is igaz. Amúgy, mikor indulunk?!
-10 perc múlva.! Szedd össze, amit akarsz hozni.! Ha lehet plüssöt ne hozz, majd én fogom a kezed.!
-Hahaha.! Röhög a vakbelem.!
-Nekem is.! –nyújtotta ki rám a nyelvét.
Gyorsan felkaptam magamra a sapkámat és már indultunk is. Tök jó volt Zaynnel a kocsiban utazni, főleg, mert csak ketten voltunk, és így tudtuk üvöltetni a zenét és énekeltünk meg baromkodtunk:
-Amúgy, tetszik a fullcap-ed.!
-Köszönöm. Van egy pár. Azt mondják, hogy egyáltalán nem az én stílusom, de megmondtam nekik, hogy nekem, amilyen furcsa a stílusom, néhány fullcap elmegy mellette.!
-Annyira imádom, ezt a nem törődőm stílust.! Jól áll neked.!
-Örülök, hogy tetszik.!
És az utat így végig beszélgettük, és Zayn hihetetlenül jó társaság, olyan, mint a legjobb barátaim otthon. Teljesen más az ízlése és ez egyszerűen jó. Mert van amit én szeretek, és van amit ő. Van, amit ő utál, van, amit én utálok, és a legjobb az egészben, hogy van rengeteg olyan előadó, akiket mind ketten utálunk, így közösen tudjuk őket szidni. J
1 óra volt az út a tetováló szalonig, majd amikor odaértünk egy kedves srác fogadott minket:
-Hello Haver.! –köszöntötte Zaynt a srác.
-Szia.! Bella, ő itt Eddie. Eddie, ő itt Bella.
-Áááá, a titokzatos kis lány.! –mondta, majd végig mért engem, és tetszett neki, amit látott, és hogy őszién megmondjam, szerintem is elég helyes a srác- Csak nem neked lesz a tetkó?!
-De igen.
-Remek. Tudod, sok írást szoktam csinálni, de Unbroken eddig még nem volt. Te vagy az első.
-Megtisztelő érzés.!
-Kérem hölgyem, foglaljon helyet, és előkészítem Önt a műtéthez.!
-Mondja Doktor Úr, ugye nem fog fájni.
-Hát, ha Mr. Malik lesz oly kedves, és fogja a kezét, nem fog semmit érezni.
-Ha nem fejezik ezt be, Mr. Malik balra elmegy.!
-De jobbra van a kijárat. Ha balra mész, a falnak ütközöl. –mire Eddievel összenéztünk és kiröhögtünk, igazából engem.
Leültem a fotelbe vagy mibe, ami nagyon kényelmes volt, és odanyújtottam a bal kezemet, mivel arra akartam már mióta. Zayn leült mellém egy kis székre és megfogta a kezemet. Előre is bocsánatot kértem tőle, ha nagyon szorítanám a kezét, mert annyira fáj, viszont Eddie megígérte, hogy nem fog fájni. Eleinte egy icike-picikét fájt, de úgy 10 perc után már nem is éreztem szinte semmit. Kb. fél óra alatt megvoltunk és nagyon tetszett, a körvonal, a színezés és minden, Mi Zaynnel megterveztük, viszont Eddienek hála, egy remekmű született a tervünkből.

Miután Zayn kifizette az egészet (állítása szerint szülinapi ajándék) utána elmentünk egyet mászkálni, meg úgy mindenfele. Ettünk Ice ’n’ Go-t és mivel, ez volt az első, hogy ettem ilyet, Zayn ajánlott, mivel ő már sokszor evett ilyet, és mivel kaja terén egyezik vele is meg Niallel is az ízlésünk (csak a mennyiség nem), ezért Zayn választott nekem is. És, hogy őszinte legyek, hihetetlenül finom.
A nap csodásan sütött, így le tudtam fényképezni Londont, mikor épp nem zuhog az eső, ha nem süt a nap. Elmentünk sétálni a St. James Parkba, ami hihetetlen jó volt, főleg, azért mert tudtam galambokat etetni, illetve kergetni:
-Nem bírod a galambokat?
-De. Imádom őket, csak tudod kis korom óta, szoktam őket kergetni, meg aztán jött Kevin is…
-Ááá, tehát egy Kevin fannal találtam magam szembe?!
-Talált, süllyedt.!
-Nem gondolod, hogy ideje lenni menni?!
-Menjünk, de még egy utolsó kép.! Gyere ide.! –mondtam, mire Zayn mellém állt, a tónak háttal álltunk, és csináltam egy közös képet kettőnkről.
Az út ismét nagyon jól telt, megint fikáztuk illetve érveket hoztunk fel, hogy miért jó, vagy miért rossz egy előadó. Nagyon élveztem:
-Ezt vedd fel.! –nyújtott felém egy csuklószorítót.
-Minek?!
-Azt akarod, hogy Louis agybajt kapjon?! Nem?! Akkor ezt hord pár napig, amíg elmúlik a pirosság.!
-Rendben van.
-Amúgy, nagyon aranyosak vagytok Harryvel.!
-Köszönöm.
-Tudod, én már az elejétől fogva drukkoltam, hogy legyen köztetek valami, mert Harrynek kellett valaki, akivel tényleg nem játszadozik, és te pont jól jöttél. Olyan vagy, mint mi. Csak egy kiadásban. Ezért is van, hogy augusztusban meg fog szakadni a szívünk, amikor vissza kell, hogy vigyünk téged.!
-De nyugi, majd jövök én máskor is.! Sőt azt is elvárom, hogy ti, gyertek hozzám.! Örülnék neki.!
-Fogunk is menni, te emiatt ne aggódj.!
-Én miért aggódnék?! –miközben bementünk Zayn nyomott egy puszit a fejemre, miután összeborzolta a hajamat.
-Bella, most menj fel Skypre.! Azonnal.!
-Jó Lou, de miért?! Csak most értünk haza.!
-Nem érdekel.! Nyomás.! –mondta kissé hangosabban a kelleténél Louis.
Gyorsan felmentem a számba, bekapcsoltam a gépem, bejelentkeztem skypera és Reni egyből videóhívást indított:
-Wááááááááááááááááááááááááááááááá.!!!!! –üvöltött Reni a kamerába.
-Ren, nyugodj le.! Mit történt.!
-Louis hívott, és azt mondta, hogy jövő héten megyek ki. Megyek hozzád, Angliába.!!!
-Wááááááááááááááááááááááááááááááá.!!! –és itt már együtt sikoltoztunk. Persze hogy tőlünk zengett a ház.
-És képzeld.! –kezdte.- Niallel mikor beszéltünk, megkérdezte, hogy nem akarok-e vele aludni.
-Ééééés?!
-Persze hogy igent mondtam.!!
-Wíííí.!!! –és így beszéltünk úgy… jó sokáig. Kb. este 11-ig biztos, és csak annyit lehetett hallani, hogy sikongatunk. Sikoltás volt minden második mondtatunk. A beszélgetésünknek Harry vetett véget:
-Bemerek én ide jönni?! –kérdezte egy nagyon édes mosollyal.
-Persze.! Reni, veled még beszélek majd. Most megyek pusziiii.!
-Puszii nektek is.! Jah, és még nem akarok Keresztanya lenni.! –öltötte ki a nyelvét.
-Rohadjál meg jó?! Na sziasziaa.! –köszöntem el tőle.
-Mi történt?!
-Reni jön a jövő héten és Niallel fog aludni.
-Úúúú ez nagyon izgalmas most bontsunk pezsgőt.!
-Ne izélj már.! Tudom, hogy nektek fiúknak, nincs elég érzelmetek, hogy felfogjátok mekkora dolog ez egy lány számára….
-Mit mondtál?!
-Csak azt, hogy érzelmileg analfabéták vagytok.!

-Igen?!
-Igen.!
Mikor ezt kimondtam, egyből rám ugrott és elkezdett csikizni. Ez a srác nagyon tudja, hol vannak a lányok gyengéi.
-Jó elég lesz már.! Viszont, most ki kell engesztelned.!
-Miért?!
-Mert most haragszom rád.!
-És mégis mivel segíthetnék, hogy ne haragudj rám?! –mondta, miközben elkezdte csókolgatni a vállamat majd a nyakamat, végül az arcomat és egyre inkább közelített a számhoz.
-Hát ez lehet, megteszi.! –mondtam, mire vele szembe fordultam és elkezdtem csókolni. Én beletúrtam a hajába, amit én minden bizonnyal élveztem, Harry pedig az enyémbe és a hátamat simogatta.

12.fejezet

Waaaaaaaa Wíííí már nincsen szinte semmilyen fura kifejezés, amivel kifejezhetném az örömömet és boldogságomat Irántatok.! Az a 8szavazás és 3 komi.!! Hát nagyon megvagyok veletek elégedve.!♥ Kökiiiim-kökiiiim és végül kökiiiiiim♥♥ Ha esetleg összetudnánk hozni 5 komit, akkor a következő rész, egy dupla-rész lenne? Nah benne lennétek?! ^-^

Beaa: Hát, ha szabad ilyet mondanom, akkor lesz annál még jobb is;) Nagyon örülök, hogy tetszik :ĐĐ
Bernadett: Hehehehe*-* Hát, itt lenne:Đ
Lizzy: Yeah.! I'm a retard Animal;)♥ Még szeretnék élni, és lesz énnél még édesebb dolog Nialltől :P

-Na igen Hazzám, mit szeretsz bennem? –tettem fel a kérdést nevetve.
-Még mindig finom ez a kaja.
-Ne tereld a kérdést.! Ha nem szeretsz, akkor sírok, és akkor meg kell valakinek ölelnie.! –válaszoltam „szipogva”.
-Ne réjááá.! Vesz a bátyád lufit.! –kiáltotta Lou.
-Szeretlek én, és ölelgetlek is, ne félj te attól.! –mondta, majd szorosan magához húzott és megölelt.
-Akkor mondjad.!
-Azt szeretem Bellában, hogy tényleg nagyon jó társaság, lehet vele hülyülni, meg néha normálisan is beszélgetni.
-Jó, ezeket már hallottuk. Találj ki magadtól is valamit.! –mondta kisé cinikusan Alan.
-Hát, leginkább azt szeretem, amikor mosolyog, meg amikor nevet. Oltárian tud nevetni. Meg talán még azt is, hogy ha olyan dolgokról van szó, amihez még szerinte „kicsike”, akkor teljesen elpirul, és nevet.
-Ez igaz, az osztálytáraim imádják, ahogy röhögök. Meg az is igaz, hogy, ha valami tényleg „felnőttes” dologról van szó, nevetek. Ha valamilyen dolog kínos, vagy ciki akkor nevetnem kell.
-Milyen élvezetes lehet.! Eltörtem a lábam, miközben elestem egy fűcsomóban.! Mire te kiröhögsz. Kedves. –mondta Alan mire, elkezdtek a fiúk röhögni.
-Miért?! Már tényleg estem el fűcsomóban, és majdnem kificamítottam közben a lábam.! –mondtam, mire szinte a srácok már sírtak annyira röhögtek és Alan sem kicsit röhögött.
-Jó, nálad a pont. De ha kérdezek, akkor felelsz nekem?
-Persze.!
-Jól van csajszi, mióta tetszik neked az a titokzatos srác?!
-Háááát…
-Na, csak nyugodtan.! Nekünk bármit elmondhatsz.! –mondta, miközben megfogta a térdemet, mint ahogy a lányok szokták, mikor éppen érzelgős napot tartanak. Miután Alan keze nem volt már a térdemen, Harry is megfogta, és ő több ideig tartotta rajta, mint aki féltékeny vagy ilyesmi…
-Hát, igazából, nyár eleje óta.
-Akkor már egész rég óta. Mi van köztetek?! –mutatott rám és Harryre aki éppen a térdemet simogatta.
-Jaaaa, hogy ez nem az én térdem?! Bocs Bella.
-Semmi gond.!
-Hahaha, nagyon vicces.! Ha tényleg, eltévesztette volna a térdet, akkor miért nem szóltál rá?! Van köztetek valami.!
-Igen, tényleg van. Főként levegő, ruha meg barátság.
-Miért?! Pedig olyan kis aranyosak vagytok.! Szívesen járnál Harryvel nem?
Miközben ezt kérdezte vettem a kis tálból, amibe nasi volt rakva és ettem:
-Tényleg nagyon finom.! –néztem a srácokra meg Alanre.
-Ne tereld a témát.! Tehááát.!
-Nem is tudom.! –miközben ezt mondtam, elkezdtem nevetni, mert megint kínos pillanat volt.
-Látod, milyen aranyos ilyenkor?! –mondta Harry.
-Tényleg nagyon cuki. De kérlek, válaszolj a kérdésemre.!
-Nem tudom. Lehet. Talán, fogalmam sincs.!
-Akkor újra kérdezem, ha Harry megkérdezné, hogy akarsz-e vele járni, mit mondanál neki?!
-Talán azt, hogy, Te Harry Styles vagy, a nagy sztár. Én meg én. A kis senki. És ez lehet, nem működne, de lehet igen és talán…
-Ne tereld a témát, már megmondtam.! Járnál vele vagy nem?! –erősködött Alan.
Harryre néztem, majd Louisra, majd Zaynre: -Lehet.
-Úúúú. Legközelebbi műsorban már egy párként fogtok megjelenni?!
-Nem hiszem. –feleltük egyszerre Harryvel.
-Szerintem meg de.! –vágott vissza Alan. –Bella, milyen szép nyakláncod van.! Guns ’n’ Roses?
-Nem. Csak fegyver, a többes szám és a rózsák lemaradtak róla. De nagyon szeretem. Mindig rajtam van.
-Harry, a te karkötőd is nagyon szép Ramones.
-Igen, én is nagyon szeretem ezt a karkötőt. Már a részemmé vált.
-És mikor vettétek?
Itt Harryvel összenéztünk, és csak mosolyogtunk: -Ez volt az a nyaklánc meg karkötő, amit akkor vettünk mikor először kimentünk a városba.
-És az óta mindkettőtök hordja? Ha jól tudom, akkor ez az, amit egymásnak vettetek, nem de?
-De igen, és nagyon szeretjük egymást… izé ezeket az ékszereket, amiket egymásnak vettünk.
-Csak nem valami fontosabb jelentése van?
-Nem tudunk róla. Harry karkötője amolyan „viszonoztam azt, amit te adtál” az enyém meg egy „üdv Londonban.!” Nyaklánc.
-Perszeee, én is ezt mondanám.! –és így folytattuk az egész műsort. Volt szó a fiúk új albumáról, az én régebbi életemről meg még rengeteg mindenről.
Mikor haza értünk, megkértem a fiúkat, hogy ők menjenek előbb fürödni, mert én ma sokáig akarok fürödni. Amilyen aranyosak, meg is tették ezt nekem, mikor Niall is végzett szólt, hogy mehetek és akkor mentem. Ma nem nagyon akartam hosszú pizsikkel bajlódni, ezért egy egyszerű rövidnadrágot és egy fekete toppot vittem magammal. Kb. 20 percig fürödhettem, mert elgondolkoztam azon, amit Alan mondott. Mármint rólam és Harryről. Tényleg szeretem, de mi van akkor, ha ő nem érez ugyan úgy irántam? Mi van, ha úgy tekint rám, mint egy nagyon jó barátra?! És én semmi pénzért nem akarom tönkre tenni a barátságunkat.  Miután felkaptam a pizsim és bedobtam a szobámba a szennyest, lementem. Senkit nem találtam ott, csak Harryt, aki éppen egy zacskó popcornt evett:
-Mit csinálsz itt ilyenkor? –kérdeztem.
-Kérdezhetném ugyan ezt, de e helyett inkább azt kérdezem: Kérsz? –tartotta felém a zacskót.
-Köszi. –mondtam, miközben leültem mellé és ettük a popcornt, miközben nem hogy a tévében nem ment semmi, de a tévé sem volt bekapcsolva:
-Tényleg járnál velem? –kérdezte kissé csajozós stílusban.
-Már te is kezded? Egyébként, mondtam már.! Fogalmam sincs.!
-Ezen talán tudunk segíteni.! –mondta, miközben lekezdett közelíteni felém, és én is felé. Már majdnem megcsókolt, mikor egy adag popcornt öntött a felsőmbe.
-Te hülye vadállat.! –förmedtem rá.
-Na, most mit mondasz?!
Nem mondtam semmit, csak neki támadtam egy párnával. Öt perc után már hagytam a párnát, egyszerűen eldöntöttem a kanapén és ráültem, úgy hogy el tudjam fogni a két kezét meg, hogy tudjam ütögetni:
-Naa, ez nem ér ám.! Erre nem számítottam.!
-És akkor erre?! –kérdeztem, miközben megharaptam a vállát.
-Ne mááár.! Te is kezded?! Most már tényleg biztos, hogy Louis húga vagy.!
-Wáááá nem olyan biztos még az.! –mondtam, miközben egyre inkább kezdtem ’bántani’.
Pár perc után megelégelte, hogy ’verem’ őt, ezért egyszerűen magához húzott és csak szorított, én meg kapálóztam, mint egy idióta, és úgy is röhögtünk, mint két idióta:
-Ma este nincs kedved velem aludni?! –kérdezte suttogva Harry. Sajnos nem tudtam válaszolni, ugyan is egyszer csak egy ismerős hang szólalt meg mögöttünk.
-Harold Edward Styles.! Te megcsalsz engem?! Ráadásul a saját húgommal?! –förmedt rá Louis Harryre. Ő nem tudta felmérni ennek a helyzetnek a komolyságát.
-Jaj drágám, tudod, hogy soha nem tennék ilyet.! –mondta még mindig engem ölelve.!
-Nem hinném én azt.! De most vigyázzatok, mert megyeeeeeeeek.! –üvöltötte, miközben ránk ugrott, mire Harryvel mindketten felnyögtünk.
-kicsi a rakáááááááááááás.!!! Jeeeeeee Maaaaaaaaaaaaaaaan.!! –jött ki futva a szobából Zayn, aki ismét ránk ugrott, mire már 3-a fejeztük ki nem tetszésünket.
-Várjatok.! Jövök én iiiiiiiiiis.!! –száguldott le a lépcsőről Naill, és mire ő ugrott, már 4-en is felnyögtünk. Ebben a helyzetben roppant mód sajnáltam Harryt. Viszont én is tudtam, milyen érzés egy kicsi a rakás legaljának lenni.
-Eszetlenek.! –szögezte le Liam, aki ugyan csak, mert miért ne, ránk ugrott. És úgy tűnt, ez már túl sok nekünk, ezért leestünk a földre, és ott fetrengtünk és röhögtünk.
-Ebből elég lesz.! Mindenki a szobájába.! Sipirc.! –utasított minket Louis.
Én bementem a szobámba hogy összefogjam a hajamat, és át tudjak menni Harryhez, de ő megelőzött és benyitott:
-Szabad ez a szoba Hölgyem?! –kérdezte ’udvariasan’.
-Magának természetesen.! –feleltem ugyan olyan hangsúllyal.
-Úgy érzem, Önből, és személyemből is roppant mód remek színészek lennének.!
-Úgy gondolja?!
-Úgy hát.! –mondta már rendes hangon, és ráugrott az ágyamra.
-Csak óvatosan, arra még szükségem van.! -Mondtam, miközben járkáltam egy kicsit.
-Nem mondod.! Pedig, ha bármi történne vele, szívesen befogadnálak.! –mondta, miközben oda jött hozzám, átkarolta a derekamat és megpuszilta a nyakamat.
-Ezt jó tudni. Legalább már tudom, kihez kell fordulni rossz ágy ügyben.!
-Pontosan.! Nem akarsz táncolni egyet?
-Mi?! Még is mire?! És pont ilyenkor?!
-Ige, pont most.! És erre.! –mondta, mire benyomta a telóján a Forever Youngot.
-Ego.! -Öltöttem ki rá a nyelvemet.
-Majdnem. De a kis madarak a FaceBook-on azt mondták ez az egyik kedvenced.! És gyorsan húzd vissza, mert leharapom.! –mondta, miközben elkezdtünk ’lassúzni’.
-Reni?!
-Főként, meg az idővonal is sokban hozzá járult a dologhoz ám.!
-Simán jobb, vagy mint az FBI.!
-Tudom én azt.! –jelentette ki büszkén.
-Mit akarsz csinálni az este?
-Táncolni.!
-Egész este?! –kérdeztem.
-Na jó, talán még egy kis alvás is belefér a programba.
-Naa, ezt jó hallani.!
-Ugye?! –majd véget ért a szám, és elkezdődött Joey Ramone-tól a What A Wonderful World.
-Kedvenc Ramones számom.! –mondtam mosolyogva.
-Tudom. Nekem ez a 2. kedvencem.
-Mi az első?!
-Az I Wanna Be Your Boyfriend. –értettem a célzást. Még jó hogy értettem.
-Az jó kis szám!
-Hát igen.! És ehhez mit szólsz,! –kérdezte, majd lehajolt velem együtt, mint ahogy a tangóban szokás és úgy maradtunk egy darabig.
-Azt, hogy egész jó táncos vagy.!
-Nem láttál te még semmit sem.!
-Már kíváncsian várom.!
-Megéri ám.!
-Elhiszem.!
Egyre több lassú szám következett, amire alapból csak lépegetni lehet egyhelyben, így volt alkalmam, a fejemet Harry vállára hajtanom, így táncoltunk, mi ketten, este 11-kor a szobám kellős közepén.
-Egész jó volt ez a kis tánc, de nem gondolod, hogy el kéne menni, aludni?!
-Menjünk aludni.! –jelentette ki, arcán kis fiúsan gonosz mosoly lapult.
Eleinte nem igazán értettem, hogy miért, de természetesen megértettem:
-Harold.!!!

11.fejezet

Waaaa nagyon boldoggá tettetek*-*♥ Kökiiim szépen a szavazásokat és a komikat♥ Ha ez így fog menni, és estleg valami csoda folytán lenne több komi is (bár nagyon megvagyok ezekkel elégedve és kimondhatatlanul kökiim) akkor lehet, de CSAK LEHET.! Jönne néha-néha egy dupla rész...

Lizzy: Kökiiim*-* Hamarosan megtudod;)
Beaa: kökiim szépe, és örülök hogy így gondlod.:$ Olvasoom mindig az új részeket;))
Enikő: Hát igen, kissé aggódó típúsra írtam meg.:'D 

Éppen megfogtam a füzetemet meg egy ceruzát, illetve radírt, mikor kopogtak az ajtómon:
-Zayn, nem úgy volt, hogy nálad találkozunk?
-Deeee… csak meggondoltam magam. Itt jobb. Minek a füzet?
-Megtervezni, hogy milyen tetkóm legyen.!
-Logikus. Akkor szerintem üljünk le, és álljunk neki.
-Okés. –majd leültünk az ágyra.
-Milyet szeretnél? Nagyot kicsit? Feltűnőt, kevésbé feltűnőt? Színes, vagy fekete fehér?
-Nem túl nagyot, nem túl feltűnőt és fekete-fehéret.
-Mik az elképzeléseid?
-Nem tudom, esetleg valami írás vagy talán egy kisebb jel vagy valami hasonló.
-Értelmetlen forma vagy legyen értelme?
-Legyen értelme.!
-Rendben van. Akkor, talán ha írás, akkor mondjuk, lehetnél kicsit titokzatos. Például I love… vagy élet vidám, I Luw my Life.! Vagy te mire gondoltál?
-Hát hogy, ha felirat, akkor vagy Unbroken (megtörhetetlen) felirat vagy egy Love felirat.
-Mindkét ötlet jó. Hova gondoltad? Hátra, esetleg nyakra?
-Mindig is szerettem volna egy Unbroken feliratot a csuklómra, vagy egy Love feliratot a középső ujjamra.
-A második az egész aranyosan hangzik. –mondta röhögve.
-Szerintem is. De szerinted, 1.-re melyik lenne a jobb?
-Ezt ne tőlem kérdezd.! Te melyiket szeretnéd?
-Az Unbrokent…
-Akkor az lesz.
-És Lous mit fog mondani?
-Szülinapi ajándék.!
-Hüye.! De rendben van. Na álljunk neki a tervezésnek.
Vagy ötször kezdtük újra, mert Zayn túlságosan is elengedte a fantáziáját és túl kacifántos lett, vagy nekem nem volt elég nagy a fantáziám, és túl kevés lett. Végül is ott lyukadtunk ki, hogy egy nem túl giccses, de azért egy szép tetkónak a tervei készen vannak. Sokat nevettünk meg minden és tök jó volt:
-Na, szerintem menjünk aludni, mert holnap sosem fogunk felkelni. Pedig nagy nap lesz a holnapi.!
-Ezt még is hogy érted?
-Majd megtudod.! –mondta, majd nyomott egy puszit a fejemre. Nem tudtam hova tenni, ezért inkább elmentem aludni.
*****
Reggel, na jó, délelőtt 11-kor mikor felkeltem, lementem és láttam hogy a fiúk mennyire készülődnek:
-Mi van fiúk? –érdeklődtem álmosan és megakartam ölelni Louist.
-most nem érünk rá. Menj készülődni.!
-Még is minek?
-Mert ma van az Alan Carr show.! Péntek van.!
-Hogy miii?! Ezt nekem miért nem mondtad?
-Azt hittem tudod.! Nem, nem tudtam.! –mondtam, majd felrohantam az emeletre. Éppen benyitottam a fürdőbe, de nem voltam egyedül. –Huppszikaaaa. Bocsiiii.! –mondtam és már be is csuktam az ajtót. Én aztán tudok időzíteni. Na mindegy.
Gyorsan bementem a szobámba és kerestem valami olyan ruhát, amit fel tudok venni az Alan Carr Showba. Imádom azt az embert, meg a műsorát is, és végre én is szerepelhetek benne.! Ezt el sem tudom hinni. Valami fantasztikus volt tudni, hogy ma este több ezren fognak nézni, és hogy élőben megy az egész… na jó, még sem. Nagyon izgultam, sőt hányingerem volt. Aztán megtaláltam azt a ruhát, ami szerintem pont jó lesz. Egy fehér farmer, sima fehér póló, egy egyetem stílusú pulcsi, fekete cipő és a fegyveres láncom.

A hajamat megfésültem, és egy virágos hullámcsattal oldalra fogtam. Tettem fel egy leheletnyi sminket, és már kész is voltam. Lementem megmutatni magam, hogy jó vagyok-e így:
-Tökéletes.! Remek, Hamarosan indulunk.!
-Louis, még csak fél kettő. A műsor este lesz.! Hova akarsz te még menni?!
-Nem tudom…
-Na ugye. Te mindig ilyen ideges vagy a műsorok előtt, mert ahogy látom a többiek nem igen.
-Nem, nem szoktam az lenni. Csak most. Mi van, ha tőled sok és ciki kérdéseket tesznek fel, meg mi van ha…
-Louis, nyugi.! Ha ciki kérdés lesz, akkor én frappánsan válaszolok.! Te csak ne aggódj miattam.! Nagylány vagyok már, meg tudom óvni magam.! –mondtam, és felmentem a lépcsőn. Szerencsémre Harry jött lefelé a lépcsőn, akin csak egy farmer volt, és igen perverzül mosolygott rám. Így nem leszünk jóban….
Nem tudtam, hogy mit csináljak estig, ezért elkezdtem egy új könyvet olvasni, és nagyon tetszett maga a történet és az is, ahogy az író leírja a főszereplő karakterét, szóval minden tetszett. Főleg, azért mert vámpíros és Marilyn Mansont hallgattam közben. Olyan fél 7 fele kopogtak:
-Tessék.!
-Gyere, indulni kel.! –jött be Liam.
-Megyek is.! –pattantam fel az ágyról.
A stúdióig fél óra volt az út, ami csendben telt, vagy is majdnem, mert zenét hallgattam a telómon, ezért nekem elég hangos volt. 7 órára már ott is voltunk, volt még egy szabad óránk. Naná hogy vittem a gépemet és fényképeztem. Kint voltunk a stúdió előtt, mert a fiúk még autogramokat osztottak, mikor oda jött hozzám Harry:
-Nem tudom, mennyit láttál, de remélem tetszett a látvány. –mondta, én meg ránéztem, és láttam, hogy még mindig ott ül az arcán az a perverz mosoly. Erre nem tudtam igazából semmit sem mondani, és mikor ezt ő is látta, egyszerűen adott nekem egy puszit. Kicsit voltam csak zavarban.
Mikor bementünk az épületbe a sminkeshez küldtek engem, és mikor a sminkes látta, hogy nem igen kell velem mit csinálni, feltett egy kis szájfényt, meg alapozót. Éppen nézelődtem, mikor Zayn oda jött hozzám:
-Látom, összeöltöztünk.! –mutatott az ő ruhájára, és az enyémre. Hát igen, egyetem stílusú felső és farmer. Tipikus Zayn.
-Így alakult. Remélem nem gond.!
-Neked meg tudok bocsátani.!
-Reméltem is.!
Még egy kicsit tudtunk lazulni meg minden, aztán elkezdődött a műsor:
-5 fiú és egy lány. Egy újabb izgalmas műsor következik.! Emberek fogadjuk nagy szeretettel a One Directiont.! –mondta a kis monológját Alan.
Legnagyobb szerencsémre én mentem előre és Alan egy hatalmas öleléssel fogadott, amit természetesen viszonoztam is neki. Én mentem a kanapé szélére, pont Alan mellé, mellettem Harry, Zayn, Liam, Niall és Louis. Hatalmas tapsvihar következett, aminek kicsit örültem is:
-Srácok, nagyon örülök, hogy újra itt vagytok, és Bella. Neked örülök a legjobban.
-Én is örülök, hogy itt lehetek.
-Hát azt elhiszem. Mesélj magadról egy kicsit.
-Így konkrétan nem tudok semmit sem mesélni, mert teljesen átlagos vagyok. 17 éves leszek a jövő hónapban, gimibe járok, vannak barátaim. De ha nagyon akarsz rólam valamit tudni, inkább te kérdezz.!
-Igazad van, teljesen átlagos vagy, de azért itt ülsz az Alan Carr shwoba.! Ennél átlagosabb nem is lehetnél. De mondtad, hogy gimibe jársz és hogy 17 éves vagy. Mivel ilyen nagy vagy már, a fiúk biztos megtaláltak már.
-Nah, témánál vagyunk. –mondtam röhögve.
-Van valakid?!
-Volt, de az szemét volt. Így most egy jó darabig nem is lesz neki.! –mondta Louis.
-Úúúú… valaki csak nem aggódik a pici húga miatt?! De most komolyan, van valakid?
-Nem, tényleg nincs.
-Lány vagy, ezért biztos van valaki, aki tetszik neked. Ki az?
-Hát tény és való hogy lány vagyok, és az is hogy tetszik, vagyis inkább szerelmes vagyok valakibe, de azt nem mondom el, hogy kibe. Titok.
-Úúúú.. nyári románc vagy esetleg még otthoni?
-Nyári… -mondtam kissé elpirulva.
-Jó, nem kínozlak tovább. Mondtad, hogy még kiskorú vagy, ezért te üdítőt kapsz, fiúk, nektek mehet valami kifinomult ital?!
-Bármikor.! –jelentette ki Harry, mire mindannyian röhögtünk.
-Bella, mindenkiben vannak jó és rossz tulajdonságok. Elmondanád, hogy Te mit nem bírsz a fiúkban?
-Bennük, nincs hiba. Nekik nincsenek rossz tulajdonságaik.!
-Nah gyerünk, törd egy kicsit az agyad.!
-Hát legyen. Sorba megyek. Louis: hát… talán, az hogy néha túlságosan is aggódik miattam. Túl reagálja a dolgokat. Niall.. hát.. Harryvel együtt mindig ellopja a kajámat.
-Ezt hogy érte?
-hát úgy, hogy ha pl. sült csirkét eszek, akkor mindig kérés nélkül vesznek el.
-Miért, ha kérnénk, adnál? –kérdezte Niall.
-Igen.!
-Liam, nézzük csak… hát… talán.. jah az még sem.! De ott van a… nem az sem. Nem megy.! Liamet egyszerűen csak szeretni lehet.! Akkor, Zayn. Hááát… talán, azt hogy itt létem alatt csak 1-er mondta, hogy Vas Happennin’?! És ez kicsit bánt.
-Jó, ezek mind kisebb problémák, na de mi van Harryvel? Vele sokszor láttak az emberek.
-Harryben annyit nem lehet szeretni, hogy… hogy… túl ijedős.
-Ezt kifejtenéd?
-Hát, mikor a konyhában van, vagy bárhol és zenét hallgat, és bárki megérinti akkorát ugri, hogy simán megnyerne egy ugró versenyt.!
-És mit szeretsz a srácokban? Mondj pár dolgot.
-Oké. Louis: maga az a tény, hogy az unokatesóm meg, talán még, azt hogy iszonyat jó a humora meg még egy csomó dolgot. Niallben azt hogy Ír és azt a két gyönyörű szép két szemét. Liamben mindent szeretek.! De ha választani kéne, akkor az anyajegyét és a hatalmas szívét. Zaynben, azt hogy mindig nagyon bölcs dolgokat tud mondani, meg hogy nagyon aranyosan alszik. Harryben, meg talán azt szeretem, hogy… a mosolyát, a zöld szemeit és a Haját.!
-Harry haját mindenki szereti.!
-Ez így van.

-Fiúk, most ti mondjátok el azt, hogy mit szerettek Bellában. Kezdje Louis.
-Mindent szeretek benne.! De leginkább azt, hogy iszonyat jó a humora, és vicces, meg evő minden hülyeségre.
-Niall?
-Leginkább az unokatestvérét, Renit szeretem. –mire a közönség ’húú’-zni kezdett. –de leginkább azt, hogy olyan kajákat szeret, mint én.
-Laim?!
-Főként azt, hogy akármennyire is, látszik hogy hülye meg minden, nagyon is okos és bölcs. Meg természetesen, azt hogy tele van élettel és ez inspirációt ad, azt hiszem mindannyinknak.! –miközben Liam ezt mondta, rá néztem, és rá mosolyogtam.
-Zayn?
-Azt, hogy tényleg vevő szinte mindenre amit, mondunk neki, erre jó példa a tegnap este, meg talán azt, hogy órákig is tudnak a semmiről Renivel beszélgetni.
-Mi volt tegnap este? –kérdezte Alan.
-Majd idővel megtudod.! –kacsintottam rá.
-Rendben van, Harry, te mit szeretsz Bellában?! –kérdezte Alan végül Harrytől, aki eközben evett meg ivott, szinte mindent.
-Nagyon finom ez az ital. Kaphatok még? –terelte a kérdést Harry.
-Harry, válaszolj a kérdésemre.! Különbeeeeen…. –fenyegette Alan Harryt.
-Jó, én talán azt szeretem Bellában, hogy….

10.fejezet

Kökiiii szépen a 3 komiiit és a szavazásokatt.:Đ♥ Nagyooon aranyosaaak vagytok*-*

Lizzy: Azta még várnoood kell;) Hát igen...én vagyok a NemNomrálisHippi.♥
Beaa: Örülök hogy tetszik és kökiim^-^
Enikő: Okii, írook.:Đ

Reggel 10 órakor ébredtem fel, egyszerűen sokáig bírtam aludni. Nagy nehezen lementem a lépcsőn és csináltam magamnak csokis müzlit tejjel reggelire, mellé még egy kis narancslevet is ittam.

Épp akkor kelt fel Zayn is. Hogy honnan tudom?! Hát onnan hogy ő is hatalmasakat ásított csak úgy mint én:
-Jó reggelt Alvó társ.! –mondtam majd megöleltem.
-Jó reggelt. Többiek?
-Fogalmam sincs! Te tudod?!
-Nálad van a telód vagy valami értékesebb tárgy?
-A telóm nálam van, de miért?
-Akkor add oda.
-Minek? –értetlenkedtem.
-Egyszerűen csak add oda.! –parancsolt rám Zayn.
-Jól van, na.! Tessék. –nyújtottam át a készüléket.
Éppen még egyszer megkérdeztem volna, hogy miért kellett oda adnom a telefonomat, amikor valaki hátulról felkapott, kirohant velem és beledobott a medencébe:
-Wááááááááááááááá.!!!!! –üvöltötte Louis.
-Te barom állat.! –förmedtem rá.- ezt most muszáj volt?!
-Igen. Így már hivatalosan is közénk tartozol.!
-Ezt nem értem.
-Ha jön valaki új, azt mindig be kell dobni a medencébe, és akkor közénk tartozik. –magyarázta Liam.
-Jó, de valaki kisegítene innen?!
-Gyere, majd én segítek neked.! –mondta Harry aki, épp akkor állt fel a napozó székből. Megfogta a kezemet, és mikor kiakart húzni, én egyszerűen belerántottam a ízbe.- Ez mire volt jó? Nem is én dobtalak bele a vízbe.!
-Nem mondtam, hogy te gyere, én azt akartam hogy Louis jöjjön. De te túl naiv voltál.!
-Te kis gonosz.! –mondta majd lehúzott a víz alá.
-Mondod te?!
-Mondom én.!
-Bombaaaaaaaaaaa.!!! –üvöltötte Zayn, és rohant ki a házból, és egy fejest ugrott a medencébe. Ezen mind csak röhögtünk.
-Te állat.! –mondtam majd megöleltem.
-Tudom. De ugye így szeretsz?! –nézett rám kis fiúsan. És felvett az ölébe.
-Én imádlak.! –mondtam és adtam neki egy puszit.
Ezután már sorban jöttek a többiek, akiken fürdögatya volt, és én voltam egyedül csak pizsiben:
-Fiúk, megengeditek, hogy felvegyek egy fürdőruhát?
-Fürdőruha, avgy bikini?! –kérdezte Niall.
-Ha kiengedtek, megtudjátok.
És végül kiengedtek. Gyorsan felmentem a szobámba, levettem a vizes ruháimat, bevittem a fürdőbe, és felvettem egy sima, fekete, nyakánál kötözős bikinit és az alsóját, ami szintén fekete volt, csak egy kicsit hosszabb, amolyan forrónaci szerűség. Magam köré csavartam egy törölközőt és lementem. Kinyitottam az ajtót, kimentem és leültem az egyik ágyra. Néztem, ahogy az az 5 idióta hülyéskednek, egyszerűen élvezet volt nézni. Aztán ezt az idilli jelenetet Zayn tette tönkre:
-Azt mondtad, hogy, ha elengedünk, akkor visszajössz. Kérjük, fáradjon beljebb.!
-Igazából jó nekem itt.
-Azt akarod, hogy kimenjek?! –kérdezte Louis.
-Megyek.! –ugrottam fel és letettem a törölközőt az ágyra.
-Csiniii.! –mondta Niall.
-Tetszetős.! –kacsintott Zayn, mire louis egyszerűen csak a víz alá vitte.
Bementem a medencébe és egyből Harryhez mentem:
-Nagyon aranyos a bikinid.
-Persze, persze aranyos. Látom, hogy mást gondolsz.!
-Még is mit?! –mondta miközben közelebb jött és átkarolta a derekam.
-Hát, mást, de azt biztos nem, hogy aranyos.
-Tudod én, nem vagyok ám perverz.!
 Erre nem tudtam semmit, sem mondani csak röhögtem egy nagyot. Na jó, 5 percig röhögtem megállás nélkül, aztán egész egyszerűen megunta hogy nevetek és lefröcsköltek vízzel:
-Fiúk?! –kiabált valaki a házból, és mikor észre vette, hogy a medencébe vagyunk, kijött hozzánk.- Áááhhh, végre megvagytok. Kiabálhat ám nektek az ember.!
-Szia Kicsim.! –mondta Liam, és egyből kiugrott a medencéből, oda ment Daniellehez és megcsókolta őt.
-Látom már téged is beavattak.
-Igen. Amúgy én Bella vagyok.
-Tudom. –mondta-, mesélték a fiúk is, meg a neten és a tévében is nem egy helyen láttalak. És mikor tudjuk gyakorolni a járást abban a gonosz teremtményben?!
-Kimegyek, megszárítkozom, és már kezdhetjük is. –mondtam, és kimásztam a medencéből.
-De itt kint gyakoroljatok.! Akarunk egy jót röhögni.! –mondta Zayn, mire én csak kidugtam rá a nyelvemet.
Gyorsan felmentem a szobámba, felvettem egy farmer rövidnadrágot és egy sima X hátú ujjatlan felsőt, megszárítottam a hajamat, megfogtam a cipőmet és már mentem is le:
-Bocsi, hogy sokat kellett várnod, de a hajam…
-Ne is mondd. Tudom milyen érzés. –mutatott a hajára.
-De wááá én úgy szeretnék olyan hajat mint, amilyen neked van.! Olyan nagyon szép.

-Köszönöm szépen, a tied is gyönyörű. Akkor, mehetünk ki?!
-Mehetünk, de előre közlöm, hogy lehet egy idő után ideg bajt fogsz tőlem kapni.!
-Hidd el, meg fogom oldani a dolgokat.! Mire végzek veled, már táncolni is fogsz tudni abban a cipőben, meg amúgy is. Be kell járatni, mert még a végén feltöri a lábad.
-Ez igaz. –még egy kicsit beszélgettünk Danielle-el a konyhában, majd kimentünk az udvarra, ahol a fiúk még mindig pancsoltak. Leültem az egyik ágyra és felvettem a cipőmet. Mivel a boltban valahogy sikerült mennem, de az is csak úgy sikerült, hogy Harry megtartott. Sikeresen felálltam és eddig jutottam:
-Oké, először, kezdjük valami egyszerűvel -kezdte Dani.- Mi lenne ha úgy indulnánk el, hogy tartalak?
-Rendben van. –egyeztem bele.
Elkedztünk sétálni és nem egyszer hallottam a fiúkat ahogy röhögnek, vagy éppen az én gépemmel is fényképeznek, vagy mikor majdnem eltanyáltam (sokszor volt ilyen) akkor Danielle legtöbbször azt mondta ’Csak óvatosan!’ vagy éppen ’Ha ennyire szereted a földet, akkor mi lenne ha jól megölelgetnéd és folytatnánk?!’. Ezeken persze mindegyikünk röhögött. Majd egyszer csak megszólalt Niall. Legalább is a telefonomból. Aranyos és egyben ciki is volt hallgatni, ahogy megszólal az I’m Irish című dal. Ami egyébként nagyon édes csak nem ott és akkor:
-Igen, Reni?
-Bazd, nem lehetsz ennyire béna.!
-Várj, még is miről beszélsz?
-A twitter képekről.! A fiúk feltettek néhány képet arról ahogy szerencsétlenkedsz.! Majdnem leestem a székről annyira, röhögtem néhány képen.!
-Ne oltogassál már, na.! Amúgy meg, már elég jól megy.! Szerintem, ha leveszem megtudok vele gyilkolni egyszerre akár öt embert is.! –utaltam a fiúkra.
-Kérleek hogy neee.! Vagyis, csak Niallt ne, de a többieket gyilkolhatod.!
Erre nem tudtam semmit sem mondani csak röhögtem mint egy idióta, a többiek (Danin kívül) persze nem értették hogy miről is van szó.
-Szia Reni, én danielle vagyok.! –szólt bele a telómba a lány.
-Úristeeeen.! Szia, nagyon örülök, hogy hallhatom a hangod.!
-Én is nagyon örülök neked.! De ugye, nem lenne gond ha egy kicsit még elrabolom Bellát, mert szeretném ha megtanulna már járni.
-Jaaaj, légy szíves tanítsd meg járni, mert már nagyon fájt, hogy sosem ment.! Nem tudtam rávenni hogy felvegye.!
-Szerintem valaki hatással van rá.! –mondta, mire röhögtek.
-Hééééééé.! –szóltam rájuk.
-Na, mi most megyünk.! Szia Reni.! –köszöntünk el.
-Szia Danielle.!
-Hát… ő az én unokatesóm.
-Aranyos lány lehet.
-Az is. Nagyon szeretem.!
-Elhiszem. Na gyerünk, folytassuk a tanulást.!
Elég sokáig próbáltam benne menni, de nem igen ment, mire Danielle azt mondta, hogy, ha valaki segítene nekem, akkor menne. Megtanít táncolni is benne, hát, ha arra kerülne a sor. Zayn egyből elfogadta a kihívást. Először jó szorosan megölelt, gondolom engem használt törölközőnek. Majd megfogta a kezemet és a derekamat, én az egyik vállát és a kezét. Majd elkezdtünk táncolni. Legalább is próbálunk. Én borzalmasan táncolok, Zayn szerint jól. Zayn szerintem, jól táncol, szerinte borzalmasan. Ez így nem ment valami simán. Mondjuk fél 4 fele már megelégeltük, hogy a többiek röhögnek rajtunk, ezért abba hagytuk, és ha bár táncolni még mindig nem tudok abban a cipőben, de járni már egész jól tudok benne. J Meg egy kicsit medencéztünk, majd Niall kihoszta a gitárját, és elkedtek a srácok énekelni. Dani természetesen Liam mellett ült, Én Harry és Lou között, Zayn pedig Niall és a gitárja mellett. Eljátszották akusztikusan a One Thinget, a Momentset és a Tell Mie a Lie-t. Majd arra akartak rávenni, hogy én is énekeljek:
-Naaaa légyszíííííí.!!! Én még nem hallottalak énekelni.! –nyaggatott Louis.
-Én is csa pár szám erejéig.! –mondta Harry.
-Hát én akkor nem is nyilatkozott.! –tette fel a kezét Niall.
-Te Manócska ne beszélj.! Neked vagy 10 számot énekeltem.!
-Jó, de az mind Green Day volt.! Most nyomass valami, kevésbé punkot.!
-Mit akartok hallani?!
-The Pretty Reckless. –jelentette ki Zayn.
-Oké. Niall el tudod játszani a Make Me Wanna Die-t?
-Természetesen.!
Majd elkezdődött a szám és elkezdtem énekelni a kedvenc The Pretty Reckless számom. Láttam, hogy a fiúknak és Daniellenek nagyon tetszik. Ezért megkértek hogy még egy számot adjak elő. Az a Paramore-tól az Only Exeption volt. Egyserűen imádom ezt a számot, mert fergeteges. Meg magát az együttest is nagyon szeretem.
-Naaaa, az én kis húgom.! –mondta Louis nevetve és átölelt.
-Nagyon szép volt. –dicsért meg Danielle.
-Én ezt még miért nem hallottam? Mármint a hangod? –értetlenkedett Zayn.
-Nem kérdezted, hogy tudok-e énekelni.
-Mert nem mondtad.!
-Mert te nem kérdezted.!
Mondta, majd oda jött hozzám és összekócolta a hajamat. Niall és Liam is mondott rám pár szép dolgot, csak Harry nem. Ami kicsit azért bántott, mert azért jó lett volna egy kis dicséret tőle is. Liam ma Daniellnél aludt így ők ketten 6 óra felé már el is mentek. Én meg ott maradtam azzal a 4 idiótával.
-Nah, mit akartok csinálni?! –érdeklődött Louis.
-Enni.!!!!!! –feleltük egyszerre Niallel. Mi ketten kimentünk és csináltunk egy jókora adag rántottát, benne párizsival.
-Vályúhoz.!! –üvöltött ki Niall.
A srácok bejöttek és leültek. Harry Louis és Niall között ült, én meg Zayn mellett. Éppen teljesen nyugisan ültem, mikor megláttam Zayn egyik tetkóját:
-Úristeeeeeen.!! Annyira imádom a tetkójidat Zayn.! Annyira jól állnak neked. Nem mindenkinek állnak jól, de neked igen.!
-Köszönöm és hogy érted hogy nem mindenkinek áll jól?
-hát például Niallön nem tudnék egy olyan tetkót elképzelni, mint a te Zap! Feliratod. Júj, meg nézhetem? –néztem rá hatalmas szemekkel.
-Nézd.! –mondta, majd feltűrte az ingje ujját és megmutatta nekem a tetkót.
-Nagyon tetszik.!
-Neked nagyon szép a bőröd. Jól állna szerintem egy tetkó.
-Hát nem is tudom… -mondtam kislányos hangon.
-Akarsz tetkót?! –ajánlotta fel Zayn.
-Nem akar.! –jelentette ki Loui.
-És ha akarok? –mondtam, mire Louis egyszerűen félre nyelt.
-Akkor csináltatunk egyet.! –súgta a fülmbe Zayn alig halhatóan.
-Tényleg? –kérdeztem én is halkan.
-Igen. Ha ma este átjössz a szobámba, akkor megnézzük, hogy milyet akarsz. Benn vagy?
-Igen.
-Akkor ma. Nálam vagy nálad?
-Nálad….

9.fejezet

Nos, hát azért örülnék ha egy kicsivel nem sokkal mondjuk 1-3 komival több lenne, de se baj. Itt van az új rész, remélem ez is tetszik majd. Vagy ha nem akartok komit írni, akkor majd a szavazásnál szavazzatok egye. Köszii-köszii..))♥

Lizzy: Szólítottál,! :P♥♥♥ Hát drágám arra még várnod kell egy keveseet és ne bántsd szegényt.! Nem érdemli meg ;)♥

Lassan már 2 hete, hogy kint vagyok Angliában, az unokatesómmal louis Tomlinsonnal és a bandájával a One Directionnal. Kezdem már ténylegesen megszokni az angol közlekedést (jó tény hogy voltam már itt párszor, de akkor is.! Furcsa ez a jobb kormány..).  Már túlestem jó sok interjún a srácokkal, elvittek különféle helyekre meg éttermekbe, aminek kifejezetten örültem. Napi szinten beszéltem Renivel (meg ha Niki és Petra is ott volt nála, akkor velük is), vagy éppen fordítva, ha nálam bepofátlankodtak a fiúk, akkor úgy beszélgettünk. Viszont volt, hogy mindkettőnknél úgy mond ’vendégek’ voltak és akkor 9-en skype-oltunk. Elég érdekes volt… Nem akarom megtudni mi lesz, akkor, ha Reni is itt lesz. Biztos kedvelni fognak minket a szomszédok. Találkoztam néhányszor Tony-val is és egyszer még a barátnőjével, aki szintén punk. J  Nagyon aranyosak ők ketten együtt. És ha már, így párokról beszélünk, Niall vonzalma Reni iránt egyre inkább csak nőtt, és fordítva is. Én és Harry… hát igazából nem tudom. Néha azt mutatja, hogy szeret (pl. mikor senki sem látja, vagy egymás mellett ülünk, átöleli a derekam, néha szoktunk szemezni meg ilyen alap ’flörtölős’ dolgok), viszont néha meg teljesen közömbös. Észre sem vesz, nem figyel rám. De azért én is ugyan ezt teszem vele, szóval eddig egyenlő az állás. A mai napon, három meglepetés és egy sokk ért:
-Bella, -kezdte Louis. –szereted a Big Time Rusht?
-Igen, szeretem őket. Miért?
-Mert majd júliusban teszünk egy kis kiruccanást Los Angeles-be.
-Szerepelni fogtok a sorozatba? –kérdeztem totál izgatottan.
-Hááát… igazából, nem Miiii.
-Akkor meg kicsoda?
-Te.
-Hogy mi van? –értetlenkedtem.
-Hát tudod, az úgy volt, hogy megkérdezték a srácok, hogy láttak téged, és a rendezők pont egy ilyen lányt keresnek 1-2 epizódra, mint, te és hogy beajánlottak, és a rendezők igen mondtak. Benne lennél?
-Hát, nem is tudom…
-Akkor már Reni is itt lesz.! Együtt hódíthatjátok meg L.A.-t.!
-Hmmm… ez igaz. Benne vagyok.! –mentem bele a dologba. Végül is, miért ne? Amúgy is szeretem a BTR-t, nem lehet belőle semmi.
-Jah, és még valami, vagy is, valamik.
-Ne kímélj.
-Szerepelni fogunk az Alan Carr Showba.!
-Naaa, az tök jó.! Imádom azt az embert és…
-De neked is szerepelned kell. –vágott a szavamba Louis.
-Hogy mi?! Tomlinson, mit akarsz ma még tőlem? De mondjuk, ebben benne vagyok.

-Akkor jó, mert lesz egy új film premierje is, és arra neked is el kéne jönnöd, csinosan.
-Ezt hogy értsem?
-Szép ruha, vagy is szoknya, meg magas sarkú.
-Addig oké, hogy a kérdezésem nélkül belevesztek 2 tévés showba is, és még az is hogy egy premierre kell mennem, na de magas sarkú?! Azt már nem.!! –háborodtam fel.
-Figyelj Bella, ha akarod Dani, segíthet neked meg tanulni járni benne. –ajánlotta fel a barátnője segítségét Liam.
-Köszönöm Liam, ha Daniellenek nem gond. –hálálkodtam Liamnek.- És még is mekkora sarkú kéne?
-Igazából, találtunk két cipőt, ami nekünk tetszik és igazából feketék, amik minden ruhához megy.
-Na mutasd.! –majd Harry oda hozott nekem két képet. Az egyiken egy hatalmas, kb. 20 centis sarkú cipő volt, a másik, meg mint egy babáé. Elegáns, van sarka és jól is néz ki: -Ez, ezt szeretném.!
-Rendben van. Viszont ma este úgy készülj, hogy megyünk vásárolni.!
-Még is mit?
-hát ruhákat?
-És kik jönnek?
-Te, én és Harry. –mikor ezt kimondta Harryre néztem, aki halványan elmosolyodott.
-És a többiek?
-Ők ma pihennek.!
-Értem. –mondtam, majd felviharoztam a szobámba, hogy elmeséljem a történteket Reninek.
-Na végre.! Anglia jó hatással van rád.! Meg tanulsz magas sarkúban járni. Igaz ez a babás stílus elég aranyos meg minden, de legközelebb már egy nagyobb hallal próbálkozunk meg.!
-Jó, nekem egyelőre is elég ez. Már előre sajnálom szegény Daniellet, hogy milyen élményben lesz része.
-Danielle fog neked segíteni?! De aranyos.!
-igen az, és végre megismerhetem.! –így beszélgettünk egészen addig, amíg nem kopogtattak az ajtón.
-Megértem, hogy imádjátok egymást, de indulnunk kéne.! –mondta Lou.
-Megyek is. Szia Ren.!
-Halii.! Jah és puszilom a Niallt… izé a fiúkat.!!
-Átadom.! –mondtam és már mentem is le. –Niall, Reni puszil téged. Meg titeket is srácok, de a Szöszit jobban.!
Ma Paul kivételesen nem jött velünk, mert azt gondolta, hogy igen is érettek vagyunk, és nem csinálunk semmi hülyeséget. Legalább is abban reménykedett, hogy tudok vigyázni erre a két idiótára. Harry ült hátra, én az anyós ülésbe. Egy nagyon szép bolthoz értünk, ami tele volt estélyikkel meg gyönyörű cipőkkel. Mikor beértünk 3-an 3 fele kezdtünk el keresgélni. Én inkább a fekte illetve lila felé hajlottam, Louis a világosabbak felé és hosszabbak felé, Harry meg neki mindegy volt, csak kivágott legyen és rövid. Találtunk pár ruhát, ami tetszett, de nem voltak jók.

A 3.-at és az 5-et én választottam, túl nagyok voltak, a 2.-at és a 7.-et Harry, az nem csak hogy túl rövid és szűk volt, de én sem és Lou sem engedte, hogy azt vegyük meg. A többit, pedig Louis, azok meg vagy kicsi, vagy nagy, vagy jó, d nem tetszik Éppen Harry egyik választottját (a feketét) próbáltam fel, az övéit hagytam utoljára, mikor egyszerűen nem tudtam lehúzni a cipzárt, mert nem értem el:
-Harry, itt vagy?
-Igen, mi a probléma?
 -Az hogy ilyen ruhákat adsz rám.! Segíts lehúzni a cipzárt, mert nem sikerül.!
-Menjek be, vagy kijössz?!
-Nekem mindegy, csak segíts.! –mondtam eléggé idegesen.
-Megyek is.! –mondta kissé perverz hangsúllyal a hangján. –na nézzük azt a csúnya cipzárt. Forduljon meg Hölgyem.!
Mire megfordultam és elkezdte húzni lefelé, és mikor úgy érezte, hogy sehogy sem jó, egyszerűen átölelte a derekam és elkezdett himbálózni:
-Még is mit csinálsz? –néztem rá.
-Próbálom leszedni rólad a ruhát.
-Nem úgy látom. Lennél szíves és lehúznád azt a nyamvadt cipzárt, mielőtt kiabálok?
-Máris.! –mondta, majd elengedte a derekam, megfordított, felhúzta a cipzárt, majd simán le. –Voalá.! És már kész is vagy.! Minden oké?
-Alig kaptam levegőt, de most már miden oké.
-Értem. –mondta, és közelebb lépett hozzám, sokkal közelebb. – ne segítsek levenni.
Mikor ezt mondta az arcomnál, elkezdte a simogatást és egészen a szoknyám végéig, mikor megállítottam:
-Köszi, nem kell. Ez már egyedül is menni fog.! Inkább nézd, meg mit csinál Louis. –mondtam és kitessékeltem a fülkéből.
Mikor kiment, a tükörbe néztem és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy lehet ennyire aranyos és pimasz egyben. Hihetetlen. Miután felöltöztem és vissza vittem a helyére a ruhát tovább nézelődtünk, és eléggé reménytelennek tűnt a dolog, mikor Louis és Harry nagyon hevesen bólogattak és megindultak felém:
-Megtaláltuk a ruhát és a cipőt is. Hányas lábad van?
-39.
-Pompás, akkor vidd ezeket be, vedd fel és gyere ki. –toltak be a fülkébe.
A ruha is és a cipő is nagyon tetszett. Nem túl vad, és nem is túl kihívő. Nem túl szerény és nem túl ’semmit nem mutatok’ típus. Pont jó. És a cipő is, eltalálták a megfelelő magasságot. Ezt a ruhát hamar magamra kaptam és a cipőt is, és kimentem.
-Ez gyönyörű.! –mondta Louis.
-Köszönöm.
-Menj benne.!
-De nem tudok ebben járni.! –mutattam a cipőmre.
-Harry majd segít neked.!
És így is lett, Harry belém karolt, és miközben karolt az ujjait kissé rákulcsolta az enyémekre és így mentünk pár kört az üzletben:
-Nagyon gyönyörű vagy. El sem tudod képzelni mennyire. Az a Balázs tényleg nagyon hülye volt hogy szakított veled. Nem tudja mit vesztett. Amikor rád nézek, ebben a ruhában, látom azt az érett és okos nőt, akiben ott rejlik az a kislányos bolondság, és a tinilányos szeszélység. Tökéletes. –suttogta a fülembe, mikor a legtávolabb voltunk Louistól.
-Köszönöm szépen Harry. De nincs semmi, ami tökéletes lenne, csak van hogy valami jobb, mint kellene lennie.
-Azt te csak hiszed. –mondta miközben adott egy hosszas puszit az arcomra.
-Azt hiszem ez pont jó lesz.! –jelentette ki Louis.
-Igen szerintem is. –helyeseltem. Majd visszamentem a fülkébe, levettem magamról a cipőt és a ruhát, és visszaöltöztem a sajátomba.
-Akkor ezt, kérnénk.! –mutatta fel Louis a cipőt és a ruhát.

-Rendben van. A ruha 22 font, a cipő 18 font. Az összesen 40 font lesz.
-Parancsoljon. –adta át Louis a pénzt.
A kocsiban én már hátul ültem, vagyis már majdnem aludtam, mert azért hosszú napom volt. Mikor hazaértünk, gyorsan megmutattam magam a fiúknak, hogy lássák hogy áll, mindegyikük megdicsért. Miután végeztem a zuhanyzással, elindultam a szobám felé, de akkor kijött Harry:
-Jó éjt ölelés? –kérdezte.
-Jó éjt ölelés.! –válaszoltam, majd megöleltem. –Jó éjt.
-Jó éjt.! –mondta, és én már akartam menni, de ő nem engedett. Csak tovább ölelt és ölelt és ölelt. –te leszel a legszebb.! –jelentette ki.
-lesznek ott nálam ezerszer szebb lányok is.
-Akkor máshogy fogalmaznék. Számomra te leszel ott a legszebb.! –mondta, mire elengedett és egy hosszas és érzelmekkel teli puszit adott az arcomra, pontosabban majdnem a számra.