13.fejezet

Waaaaaa Bábujkáim van 19 Rendszeres Olvasóm, kökiiim a 19 szavazst, és a 7Komiiiit♥ Ezek, Ti elsem tudjátok hinni, mennyire jól esik Nekem♥ ImádomazOlvasóimat♥ Nos, a részről annyit, hogy ez egy nagy ugrás lesz, és ad egy kis alapot na jó, nagyon sok alapot a következő részeknek, és ez jusson eszetekbe.! ;D A következő rész elméletileg, de lehet, hogy előbb, körülbelül szerda-csütörtök környékén lesz feltéve. Addig is vároom a komikat, amik, mint mindig, rendesen jönnek, és ezért, én mindig Boldog Vagyok♥ Jóóó Olvasást♥

Enikő: Nagyoon szépen kökiiiiim♥

Zsófia: Kökiiim és nagyon örülök nekiii.:ĐĐ♥

Doriszka: Na, ajon ki lehet?! Hát majd megtudod;D

Franci: Kökiiim szépen, aranyos vagy♥

Lena: Kökiiim szépen, aranyos vagy  Te inkább már ne is találgassál, mert Dórival egyenlően, lelővitek a poénokat..:D

Dóra: Hát, valóban nem normálisak. Lesz ennél még rosszabb is;D És, na vajon ki,! Ha elolvasod megtudod;)♥

Vanda: Először is: Örülök, hogy Te is lertad a véleményed, mert ezzel még több pozitív energiát kapok vissza..D És kökiiim szépen, Te is nagyon aranyos vagy^-^♥ És természetesen, semmi gond, a chat is azért van ott, hogy oda is tudjatok kommentelni.;)

Mikor láttam, hogy Louis az, és hogy becsapja maga után az ajtót, majd kulcsra zárja, őszintén szólva, kissé megijedtem, főleg, mert éppen a felsőmet vettem át, bár nem hiszem, hogy bármi újat is tudnék mutatni neki, úgy hogy folytattam az öltözést, mintha bent sem lenne, mire neki egy apró ’Hmm’ hagyta el a száját, mire én kicsit furcsán néztem. Miután mindennel végeztem, ránéztem Louisra, aki eléggé úgy nézett ki, mint aki újra és újra lejátssza azt a jelenetet, amit az előbb látott, és talán még egy kicsit tovább is:

-Szia Louis. Miben segíthetek?

-Szabadíts meg ettől.! –mutatott a mellkasára.

-Szabadítsalak meg a szívedtől,! –kérdeztem nevetve.

-Igen.! –mondta, és sokkal közelebb jött hozzám. –Kérlek, szabadíts meg attól a vágytól, hogy mikor újra, meg újra meglátlak, meg akarlak csókolni. –mutató úját végig húzta számon, miközben mondta. –Meg akarlak ölelni, meg akarlak érinteni. Azt akarom, hogy rám mosolyogj úgy, mint még senkire, hogy nekem suttogj dolgokat a fülembe, még akkor is, ha azok hülyeségek. Szeretném, ha én az este itt maradhatnék, és veled aludhassak.! Átöleljelek, hallgassam, ahogy szuszogsz, simogassam a hajad, és hogy lopjak egy-egy csókot a szádra. Azt is szeretném, ha most a magamévá tehetnélek, és lihegve elaludnánk egymás mellett, és másnap arra ébrednénk, hogy reméljük, nem álom volt a tegnap este.

Teljesen letaglózott az, amiket mondott. Most Louis Tomlinson, tényleg szerelmet vallott nekem?! És tényleg azt mondta, hogy szívesen lefeküdne velem,! Ez nekem most egyszerre egy kicsit sok.

-Louis, mire célzol erre?

-Luce, amióta itt vagy, amióta mutatott képeket és mesélt rólad Harry, azóta megmozgatsz bennem valamit, amit még Eleonor sem. Amióta láttam, ahogy mosolyogsz, ahogy hülyének nézel minket, ahogy elviseled a baromságainkat. Azóta, hogy kiállsz egy szinte idegen srác mellett, akit egy szinte idegen lány leszánalmasazott. Ahogy nem félsz kimondani, amit érzel, vagy amit gondolsz. Szeretnélek jobban megismerni, minden egyes apróságot megtudni Rólad.! Mi a legféltettebb titkod, a legapróbb dolgot is meg szeretném Rólad tudni.

-Louis, most csak a pia beszél belőled.! Holnapra úgy is elfelejtesz mindent, amit most mondtál.!

-És ha még sem?! –mondta, miközben a falhoz szorított.

-Hidd el Louis, nagyon sok válaszra nem feleltél, inkább ittál, és egyszer sem mondtad, hogy pálinka, vagy ecet. És szerintem az előbbi.

-Igen Luce?! Biztos vagy benne?

-Szászázalékig.! –bólintottam.

-Akkor szeretném, ha Te biztosra mennél.! –mondta és a számra tapadt.

Ez a csókja más volt. Éreztem benne egy cseppnyi dühöt, egy cseppnyi alkoholt, egy jókora rész ecetet. A francba is.! Nem részeg, akkor ezt most itt mind önszántából mondta nekem?! És akkor most valóban szerelmet vallott nekem, mert eléggé úgy hangzott. Én tudnám szeretni, nem is kicsit, de vajon elhagyná értem a gyönyörű Eleonor Caldert?!

Miközben én ezeken gondolkoztam, nyelve utat tört a számba, és úgy cirógatta enyémet. Csókunk egyre inkább átment érzékibe, és vadba, mint sem félénkbe. Egyszer elszakadt számtól, és azt vártam, hogy a szembe néz, és azt mondja ’Nah, valóban részeg vagyok?’ de e helyett a nyakamra tért rá, és csókolgatni kezdte azt, majd egy csöppet szívni, mire én egy aprót nyögtem, fogalmam sincs miért, majd kezem Louis pólójának aljára érte, és megszabadítottam tőle. Ismét csókolni kezdett, majd keze végig siklott a gerincemen, fenekemen, majd az alatt állapodott meg, és egy hirtelen mozdulattal felkapott, én csípőjén körbe tettem a lábam, és így még jobban nekinyomott a falnak. Egy kis idő után elindult velem az ágyba, majd ledobott rá. Fölém nehezedett, és Ő is pólóm alját kereste, s mikor megtalálta levette rólam majd félre, dobta azt. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy vajon helyes az, amit mi most csinálunk, vagy sem?

-Louis, mit fog szólni ehhez Eleonor?! –néztem a szemét, mely olyan vadul csillogott a vágytól, hogy az enyhén szólva volt csak feltűnő.

-Ne foglalkozz vele.! Nem érdekel Ő Luce.! Engem csak Te érdekelsz.! –mondta és ismét ajkaimra tapadt.

Kezét végig húzta melleimen, majd hasamon is és nadrágom fűzőjének állt neki bontogatni. Itt jöttem rá igazán, hogy mi mire is készülünk, és hogy ezt igazán nem kéne. Tiltakozás képen Louis mellkasára tettem a kezem, és tolni kezdtem el magamtól. Nem tudom, hogy ez tűnt-e fel neki, vagy meg jött az esze, nem tudom, de Ő is leállt és felült:

-Nem akarod igaz? –meredt maga elé. Erre most mit válaszoljak? Valami ilyesmit ’De Louis, roppant mód szeretnélek a magaménak tudni, és szeretném Veled tölteni et az éjszakát, de ennél lenne tovább?’ azt hiszem, ez nem a legjobb. –Azt hiszem, Te olvasol a gondolataimban. Akartam mondani, hogy csak egy szavadba kerül, és abba hagyom, de egyszerűen nem ment. Luce, nem tudlak kiverni a fejemből.! –mondta, miközben a szemembe nézett.

-Pedig muszáj lesz Louis. Te szereted Elt, és Ő is szeret Téged.!

-De én Téged szeretlek.! –mondta és megfogta a kezem. –De szeretnélek elfelejteni, úgy, mint nőt, és úgy szeretnék rád tekinteni, mint egy szimpla barátra. De ez nem fog úgy menni, ha nem árulod el, hogy az érzéseim viszonozva vannak. Ha igent mondasz, szakítok Eleonorral, és olyan boldoggá foglak tenni, amennyire csak tőlem telik. –mondta végig csillogó szemekkel. –De ha azt mondod, hogy nem szeretsz, akkor Eleonorral maradok, és próbálom újra megerősíteni a kapcsolatunkat, és akkor őszintén, soha többet nem foglak zaklatni semmi ilyennel.! –mondta már-már sírva.

Nekem nem kellett majdnem sírnom, ugyan is zokogtam. Erre már megint mit mondjak?! Szeretem őt, és Ő is engem, ebben mi olyan nehéz?! Mi olyan bonyolult?! Az, hogy neki barátnője van.! És Eleonor akár mekkora ribanc is, látom hogy, úgy néz Louisra, ahogy én szeretném, hogy nézhessek, úgy, hogy senki nem szól meg. Látom a csillogást a szemében Louis iránt. Miért,! Miért kellett bejönnie és még jobban megnehezíteni a dolgaimat?! Na jó, most már, muszáj válaszolnom, és nem zokogni.

-Louis, őszintén mondhatom, hogy szeretlek… -mondtam, mire Ő közelebb jött, hogy megcsókoljon, de én elhúzódtam Tőle.

-Mi a baj szerelmem?! –nézett rám hatalmas szemekkel. Szerelmem, itt már végleg eltört a mécses.

-Nem nem én vagyok a szerelmed, hanem Eleonor. Nem engedted, hogy befejezzem, a mondtam. Ismét.

-Akkor most fog jönni a ’De’ rész.

-Pontosan. –bólintottam. –Akár mennyire is fáj kimondanom, és magamnak is elismernem, ahogy Eleonor néz Rád, az minden pénzt megér. Szeret téged, úgy, ahogy én talán sosem tudnék senkit sem szeretni. Hogy ha meghallja a neved, felcsillan a szeme, és kiül a boldogság az arára. És én ezt nem akarom elrontani egyikőtök részéről sem. Louis, Szeretlek, de azt kell, hogy mondjam, nem szeretnék Veled lenni. –mondtam ki nagy nehezen majd elkapott a sírás, de nem csak engem, ha nem őt is. Kezeim közé fogtam az arcát, letöröltem a a saját és az ő könnyeit is, és a szemébe néztem, amit ő viszonzott. –Eleonorral kell maradnod, és szeretned kell őt. Engem el kell felejtened, úgy, mint Nőt, és mint mondtad, barátként kell tekintened Rám.! Akármennyire is fájni fog, hogy titeket együtt kell látnom, semmi kép sem szabad megtörnöd, és szakítani Ellel, csak, mert engem szenvedni látsz. Nem. Légy erős Louis, és kérlek, szeresd Eleonort.!

-Rendben van, próbálom betartani. De megteszel nekem még egy dolgot?

-Louis, érted még a világ végére is elmennék.!

-Kérhetnék, egy utolsó, búcsúcsókot?! –mélyen a szemembe nézett és folytatta. –És had maradjak itt Veled, ma éjszakára.

-És Eleonor nem fog keresni?

-Haza ment.

-Legyen.!

-Köszönöm.! –mondta, majd levette a farmerját és bebújt mellém az ágyba, majd felém, dobta a pólómat. –Erre szerintem még szükséged lesz.

-Igen, valóban még hasznát veszem eme találmánynak.

Louis betakart mindkettőnket, és olyan közel bújt hozzám, amilyen közel csak tudott, és ölelt engem, ám én is őt. Az egész éjszakát azzal töltöttük, hogy egymást néztük, de olyan szemekkel, mint akik soha többet nem láthatják a másikat, vagy mintha egy természetfeletti lényt csodálnánk. Beszélgettünk, nevettünk és annyiszor csókoltuk meg a másikat, ahányszor csak lehetett. Állítása szerint, a ’szeretők’ így szokták, szerintem csak egyszerűen nem akartuk elfelejteni egymás csókjának az ízét. Megbeszéltük, hogy reggel 5 órakor Louis visszamegy a szobájába, és az órám megtörte az idilli pillanatunkat.

-Elérkezett az idő. –sóhajtott.

-Most úgy mondod, mint ha ma lenne halálunk napja, vagy soha többet nem lehetnénk együtt. –mondtam nevetve, de az ő arca komor volt.

-Így nem lehetünk többet együtt.

-Igazad van.

-Megkapom azt a búcsúcsókot?!

-ez csak természetes.!

Miután kimondtam egyből számra tapadt és úgy csókolt, mint eddig még senki sem. Hosszú volt, és ez tele volt fájdalommal. Mind ketten sírtunk, és ezt onnan tudom, hogy az én arcomról folytak a könnyek, és a számon éreztem könnyének keserű ízét. Csókunk véget ért, ő az ajtóhoz lépett, rám nézett, majd kiment, és becsukta maga után az ajtót.

Miután hallottam ajtajának csapódását, egész egyszerűen az Ő párnájára feküdtem, az Ő helyére, és éreztem azt a kellemes Louis illatot, majd egészen reggelig semmit mást nem csináltam, csak sírtam, és egész végig Ő járt a fejemben. 

12.fejezet

Ne haragudjatok, hogy ismét késve hozom a részt, csak tegnp nem voltam itthon, mert ajándékoztunk az osztályommal (Legjobb barátnőmmel egymást húztuk, és szinte ugyan azt adtuk egymásnak..D a telepátia hatalma). Nos a részről, még mindig Liam van szinte előtérbe helyezve, viszont a következő részről annyit, hogy egy pöppet, hogy is fogalmazzak... félig-meddig "korhatáros"... remélem ezzel mindenkinek beindítottam a fantáziáját.:D Kökiiiiiiiim szépen a 8komit és a 27 szavazást, fantasztikusak vagytok.!!! ImádomazOlvasóimat♥

Lena: Örülök neki^-^ De Te is midnig lelövöd a poénjaimat, ez nem ér.!

Franci: Kökiiiim szépen♥

Dóra: Hát igen, mindig van valaki, aki tönkre teszi a jó kedvet...♥

Zsófia: Örülök neki és kökiiim szépen♥

Doriszka: Hát igen, de lesz ennél neki még rosszabb.. és kökiiiim♥

Lizzy: Hát igen, elég volt egy evet írnod, már is tudtam, mire gondolsz;D Hát igen, nagyonde nagyon jó barátok lesznek, de ez a maga idejében kifog derűlni;D

Enikő: Kökiiiim szépen, nagyon aranyos vagy♥
Roxi: Örülök nekii.:D♥

-Abba hagynátok?! Még is, mit képzeltek magatokról, főleg Te Liam?! –kiáltott ránk Louis.

-Még is, miről beszélsz?! –kérdeztem.

-Hát arról, hogy kigúnyoljátok Eleonort.!

-Valóban?! Liam, tényleg kigúnyoltuk, Miss Tökélyt?!

-Most is ezt csinálod.! És még is, miért kellett leribancozni szegényt?! Nagyon mag alatt van.!

-És szerinted Liam nincs?! –mutattam a srácra.

-Az más, Ő még is, miért lenne ki akadva?!

-Mert a drága barátnőd, szánalmasnak nevezte, és, hogy nem csodálja, hogy Ő meg Danielle szakítottak.!

-Jaaj ugyan már.! Liam igazán túl léphetne már rajta, de most arról van szó, hogy megbántottátok azt, akit szeretek.!

-Akkor, engem nem is szeretsz?! –állt fel Liam, és csak akkor láttam, hogy a sírás határán van. –Jó. Megértem, hogy a barátnőd fontosabb, mint az egyik barátod, de ne feledd.! Ha szakítotok, rám ne számíts.! Én leszek az első, aki gratulálni fog Neked.! –mondta Liam, majd elviharzott, és egy hatalmas ajtócsapódást hallottunk csak.

-Gratulálok Tomlinson, ezt jól elbasztad.! Hogy lehetsz annyira gerinctelen, hogy ilyenek mondasz szegénynek?! –mondtam és Liam után rohantam, ott hagyva Louist.

Futottam ameddig meg nem találtam Liamet, szerencsémre, hamar meglett, miközben, egy padon sírt:

-Jézusom Liam.! –guggoltam le elé, és erősen megöleltem. –Ne is foglalkozz Louissal. Eleonor tele beszélhette a fejét minden hülyeséggel.! Szabad akaratából, Te is tudod, hogy sosem mondana Neked ilyet.! –mondtam, miközben próbáltam nyugtatni.

-Tudom, de még is, annyira fájtak a szavai, ahogy mondta, hogy konkrétan leszarja, hogy mi van velem, Őt csak a drága kis Eleonorja érdekli.

-Hát, akkor had érdekelje.! Milyen ritkán szokott ilyen kifakadása lenni e miatt a lány miatt?

-Hát, eddig, még csak egyetlen egyszer volt, meg most ugye..

-Hát akkor meg?! Lehet, csak megjött neki, és nagyon ingerlékeny.

-Igen, általában a lányok olyanok szoktak le…

-Én most Louisról beszéltem. –mondtam mosolyogva, mire Liam egy hatalmasat nevetett. –Akkor most már, ugye minden rendben van?!

-Igen.

-Akkor csinálhatunk egy képet is akár?

-Ez csak természetes.! –elővettem a telefonom, és csináltam több képet is, de csak egyet választottunk ki, mert azon néztünk ki emberien.

Még sétáltunk egy kicsit, nézelődtünk, a könyvesboltban, ruhásboltokban, meg mindenfele

Otthon mindketten bezárkóztunk a szobánkba, és én feltettem a Liammel készült közös képet.

„Az igaz barátok, bármikor képesek röhögni rajtad, DE ezt másnak sosem engedik meg.! Legjobb – Fiú – Barát – A -Világon. :D♥”

Miután kitettem, még nézegettem pár dolgot a neten, aztán újra visszamentem FaceBookra, és láttam, hogy van egy pár hozzászólás a képünknél. A legtöbb directionerektől, viszont jött egy pár értelmes is. Másolom:

Liam Payne: Nagyon helyes, hogy ezt tetted ki, és nem a másikat, azon borzalmas a fejem. De had utánozzalak már: Legjobb – Barátnő – A Világon. :D♥

Niall Horan: Ejnye-bejnye Liam, nem hallottad, hogy nem szabad utánozni másokat?! Jóó kép, tiszta aranyosak vagytok^-^

Perrie Edwards: Úristen Luce, annyira széép vagy*-* És valóban nagyon aranyos kép kettőtökről^-^

Liam Payne: Köszi szépen srácok♥

Luce styles: Köszönjüüük♥ Perrie, ez egyáltalán nem igaz, te sokkal szebb vagy nálam;)♥

Miután kineteztem magam, úgy döntöttem, hogy lemegyek, és nézek valamit a tévében. Mikor be akartam menni a nappaliba, a szívem majd megszakadt a látványtól: Louis és Eleonor csókolóztak, és az én pillangóim, ott akartak öngyilkosok lenni, velem együtt. Gyorsan kimentem a kertbe, és járkálni kezdtem. Annyira szép ez a hely, a környék, meg úgy alap járaton minden. Zenét kapcsoltam a telefonomban, és egyszer csak, felcsendült egy nagyon ismerős dallam, majd folyamatos lejátszásra tettem azt. Papa Roach – No Matter What Acoustic Version. Ez a dal, a régi szép időkre emlékeztetett, mikor mi négyen elválaszthatatlanok és elpusztíthatatlanok voltunk. Együtt nevettünk minden hülyeségen, együtt ültünk a bünti szobában, és mikor elment a felügyelő tanár a 2 órás „munkájára”, ami annyiból állt, hogy aludt, és mindig kiszöktettük az egész csapatot, és idő előtt visszavittük őket, nehogy még nagyobb bajba kerüljünk. Az első dolgok. Az első találkozás velük 9.-ben, az első tánc, az első közös poén, az első közös fénykép. Az első csók, az első alkalom, az első sírások, és minden, amit csak el lehet képzelni. Hiányzik nekem az a három hülye, és, hogy ma találkoztam Lucassal, a régi emlékek a felszínre törtek, és eléggé kikívánkoznak, de nem szabad, hogy bárki is sírni lásson. Nem szabad, hogy gyengének tűnjek. Nem, túl sok mindent túl éltem már ahhoz, hogy most egy olyan fiú miatt sírjak, akinek valószínűleg, csak arra kellettem volna, hogy játszadozzon velem, egy olyan hülyeség miatt, mint Az Élet. Nem.! Erős leszek, és nem engedem, hogy ezt a jelenleg, jó pillanataimat bárki is elrontsa.! 

Önsegítő gondolatmenetemet, testvérem zavarta meg, aki éppen hozzám vágott egy csokit:

-Köszi, Styles.!

-Nincs mit, Styles.! –mondta röhögve. –hé, gyere már be. Délután van, és most olyan jó játszani egy kicsit. Jössz, vagy jössz?

-Nincs harmadik lehetőség?

-Mint mondtad, nincs.! –kacsintott.

-Haha. –mondtam és már ott is voltam mellette. –Utálom, ha a saját mondandómat használják fel ellenem.

-Én is. Ebből is látszik, hogy testvérek vagyunk.

-Hát igen.

-Amúgy meg, be kell pótolnod valamit.! –mondta komolyan Harry.

-Mit? –kérdeztem döbbenten.

-Hát ezt.! –mondta, majd felugrott a hátamra. –Lovacskáznod kell velem, mert kimaradtam belőle.!

-Harry, 10 éves korodig cipeltelek négykézláb a hátamon, amikor csak akartad. Nem maradtál Te ki semmiből sem.!

-De igen is, kimaradtam.!

-Jó, de akkor kérj meg mást, mert már nem vagy olyan könnyű, mint voltál.! –mondtam, majd ledobtam.

-Meg is kérek.! –mondta „durcásan”.

Leültünk a padlóra, és egy körbe rendeződtünk, itt volt mindenki. A srácok, Perrie és Eleonor is, és a… az ecet meg a pálinka is.

-A szabályokat, már mindenki ismeri.! –nézett körbe Louis, mire mi csak bólintottunk. –Akkor, kezdődjék a játék.! –mondta, majd el kezdett számolni, és Perrie pörgetett.

 Ő Niallt pörgette:

-Mi a kedvenc desszerted?! –kérdezte, mire Niallnek elkerekedett a szeme, és meghúzott egy poharat. –Pálinkaaa.! –kiáltott fel, mire mi elröhögtük magunkat.

Niallön volt a sor, és Ő Liamet pörgette:

-Felelsz, vagy mersz?!

-Merek.! –húzta ki magát Liam.

-Én is így gondoltam. Vedd fel az egyik lány melltartóját, és legyél abban egész játék alatt.

-Hallod, kölcsön adjam a SpongyaBobosat?! –röhögtem.

-Honnan van neked olyanod?! –nézett rám hülyén a két fiú.

-Volt nekem egy idióta pasim…. És április 1.-én mindig megajándékoztuk egymást. Szerintem így vágjátok. –adtam meg a választ.

-Akkor azt kérjük szépen.! –mondta Niall, mire én felmentem érte.

Előkerestem, és automatikusan elröhögtem magam, mert emlékszem, hogy hogyan is adta oda nekem. Hülye gyerek. Odaadtam Liamnek, aki röhögve vette fel, és büszkélkedett vele. Ő legnagyobb szerencsémre engem pörgetett:

-Felelsz, vagy mersz?

-Felelek.

-Akkor mondd el a többieknek, azt, amit nekem mondtál ma délután. –tudtam, mire gondol, és azt is tudtam, hogy nem fogom elmondani. Fel vettem egy tetszőleges poharat, majd meghúztam.

-Híííj, a kurva élet.! –fogtam a torkom. –Baszódj meg Liam-miam.

-Mert?

-Mert ez ecet volt drágám! –néztem rá, majd köhögtem egyet.

Ilyenekkel ment végig az egész játék, és nagyjából a játék végére, mindenki teljesen be volt állva, mert egész egyszerűen már csak pálinkával játszottunk. És olyan éjfél körül eljött a lefekvés ideje, mindenki támolyogva ment fel a saját szobájába, és mikor épp öltöztem, akkor jött egy váratlan vendégem…

11.fejezet

Nos, itt van a kép Rólam/ Rólunk, én lennék az a nyuszi, aki a jobb szélén áll a képnek, és egyenesek a fülei. Tudom,h goy a másik két barátnőm sokkal szebb, de azért remélem senkit sem ijesztettem meg, mert én igazából a farkas szerepére pályáztam, de a nyuszival jobban jártam. És akkor most jöjjön a blog.
Nos, ez a rész, egy bizonyos Directioner tábornak nagyon de nagyon fog tetszeni, mivel ebben Luce félig-meddig feltárj az életének egy kisebb részét az egyik banda tgnak, akivel ezek után sokkal több időt fog tölteni, de nem lövöm le a poént, olvassátok csak;) Jah, és kökiiim mindenkinek a Télapó felköszöntést^-^♥ ImádomazÓlvasóimat♥

Zsófi: Örülök neki, kökiim♥
Dóra: Én sem tudom, sokszor csinál ilyet a rendszer... Hát, ennél mlesz még 1000x rosszabb dolga is, ami a következő részből ki fog derűlni^-^  És kökiiiim♥
Lizzy: Kökiim, és igen, hamarosan a közel jövőben várható lesz az a rész, de addig még nagyon sok dolog vissza van. De meglesz;)♥

Doriszka: Kökiiim szépen♥ Hát, amjd minden jó időben ki fog derűlni, úgy, hogy beugrik még pár szereplő is, és akkor szinte mindenre fény derűl.

Roxi: Kökiiim szépen, és nagyon sajnálom.:/♥ 

Lena: Kökiiim♥ Hát csak akkor nézem el, ha már végre hoznád az a köhöm... céda részt;)

-Ki volt ez?! –kérdezte Harry, mikor visszaértem hozzájuk.

-Egy barát. –mondtam mosolyogva. –Egy nagyon, de nagyon jó barát.

-Úúúúú, menjünk el KFC-be.! Éhes vagyok.! –hozta fel az ötletet Niall.

-Remek gondolat, én is éhes vagyok.! –mondtam, és egészen a KFC-ig Niallel arról beszéltünk, hogy mit is együnk.

Végül, Ő megrendelte a fél étlapot, én a negyedét, a többiek meg osztozkodtak a maradékon, bár az nekik elég is volt.

-Jaaaj Niall, légy szíves.! Naaaaaaa.! –nyavalyogtam.

-Mi a probléma?! –jött oda hozzánk Liam.

-Niall nem akarja odaadni a csípős szendvicsét.!

-De éhes vagyok.! –mondta.

-Én is.! –feleltem.

-Nyugi, bár tény és való, hgoy felettétek a fél étlapot, hozzak neked valamit Luce.

-Igen.! Még egy kis Hot and Sweet menüt, úú, kólával, és még egy Longer szendivcset.! Köszii Liam.! –mosolyogtam rá.

Pár perc múlva egy tálca kajával tért vissza, és leült mellénk.

-Nagyon szépen köszönöm Liam.! –mondtam, majd megöleltem és adtam az arcára egy puszit. –Életmentő vagy.

-Sokan mondták már.

-Igen?! Akkor nem én vagyok az első?! –„háborodtam fel”.

-Hát, ki kell, hogy ábrándítsalak, de nem. Te már a sokadik vagy a sorban.

-Tehát, még várnom is kell?!

-Látod. Ha előbb jössz, talán már sorra kerülhettél volna, és megkaphattad volna mind ezt.! –mutatott magán végig.

-Srácok, ti most miről is beszéltek?! Mert ez eléggé félre érthető. –mondta két harapás közt Manó, mire mi összenéztünk Liammel, és elröhögtük magunkat.

-Igen?! Lopkodjuk a krumplit?! –kérdeztem, mikor elkezdte Liam enni a sült krumplimat.

-Igen, mivel én vettem Neked.!

-Jogos. Ott a pont. Természetesen megosztom veled a kajámat Liam.

-Ohhh, milyen kedves.!

-Oh, tudom. Hé, miért két krumpli van már csak?! Niall, add vissza.!

-Nem csak szép, kedves de még okos is.! –röhögött Liam.

-A nagylelkűt kihagytad.! –mondtam.

-Jah. Meg a szerényt is.! –mutogatott Niall az egyik szendvicsével, aminek leharaptam a végét. –Héééé.!

-Te is elvetted az én krumplimat.!

Erre nem felelt semmit, csak durcásan evett tovább, mire Liam közelebb hajolt hozzám:

-Most köbö, 1-2 óráig nem fog hozzád szólni, amíg nem csinálsz neki ételt. Nagyon meg tud haragudni arra, aki elveszi tőle. –suttogta, mire én csak a szemébe néztem, és felvontam a fél szemöldököm.

Így folytattuk a beszélgetést, majd már indultunk is haza. Út közben, láttam, hogy van egy fagyizós, mire én odarohantam, vettem 4gombóc fagyit, majd mikor visszaértem a többiekhez, Niall orra alá tettem, és mikor felnézett, fagyis lett az orra, de egyben boldog is volt, és adott egy hatalmas ölelést. Olyan kis aranyos.

Otthon Liammel néztük a Disney csatornát, és éppen Pókemberen röhögtünk, hogy mekkora arc, mikor Eleonor jött be:

-Ch.. Pókember. Milyen szánalmas. Liam, legalább neked lehetne, annyi eszed, hogy nem nézel ilyen hülyeségeket.

-Nem tudom, Te hogy vagy vele, de nekem tetszik. –mondtam mosolyogva.

-Chhh… és ezen miért is nem csodálkozok,! Egy ilyen furcsa, és valószínűleg szellemileg sérült lánynak, mint neked, bármi megfelel. És Liam, ha tényleg ennyire gyerekes vagy, nem csodálkozok, hogy Danielle kidobott, és végre egy igazi férfival van együtt. –mondta gúnyosan Eleonor, mire Liam fogta magát, és felviharzott az emeletre.

-Hogy mekkora egy ribanc vagy.! –mondtam, és utána mentem.

-Héé, miért mondasz ilyet Eleonorra?! –fogott meg Louis, és a szemembe nézett.

-Mert, egy kibaszott nagy ribanc.! –mosolyogtam, és felmentem Liam szobájába.

Kopogtam egyszer, kopogtam kétszer, kopogtam sokszor, nem nyitott ajtót, végül megpróbáltam benyitni, és kinyílt az ajtó, és mikor megláttam, hogy mit csinál Liam, azt hittem, hogy ott pofozom fel Eleonort:

-Liam, Te meg mi a szart csinálsz,! –mentem az ágyához, majd kitéptem a kezéből a pengét, és a vérző kezére néztem.

-Luce, én ezt nem bírom. Fáj. –mondta zokogva.

-Várj, egy percet, mindjárt jövök, és addig ne csinálj semmi hülyeséget.! –mondtam, majd berohantam a fürdőbe és elővettem egy kis törülközőt, meg arcszeszt, illetve kötözőszert, nehogy elfertőződjön.

-Mit csinálsz?! –nézett rám értetlenül.

-Hallgass, és szorítsd össze a fogad, mert ez valószínűleg fájni fog.! –mondtam, majd lemostam a karját a hideg törülközővel, mire egy kicsit felszisszent. Aztán jöttek a vatták, amikre rácsöpögtettem a szeszt, és elkezdtem vele átitatni a vágásokat. Itt mondanom sem kell, nagyon fájt szegénynek, többször is el akarta rántani a kezét, de nem hagytam neki. Miután végeztem vele, bekötöttem, és ránéztem. –Miért csináltad ezt?!

-Mert Eleonor, amiket mondott, egyszerűen bántottak a szavai, és fáj, hogy Daninak már is van új barátja. –mondta, még mindig zokogva.

-Ki az a Danielle?!

-A volt barátnőm. A twitteres utálkozók miatt váltunk el. Legalább is, a média ezt mondja, és én is próbálom ezt elhinni. De…

-De, mi?! –néztem a szemébe.

-De, ez lehet, hogy már rég nem az olt, mint az elején. Danielle 5 évvel idősebb nálam és…

-Liam, ez hülyeség.! Tudod, a szerelemben, a kor, és a nem, meg ilyen hülyeségek, nem számítanak. A szerelem, az mindenhogyan szerelem.

-Tudom, de egyszerűen, ahogy beszélt Eleonor Daniről, és rólam az fájt.

-Mióta vagdosod magad?

-Nem túl régóta, még nem nagyon szoktam hozzá.

-Hol vannak még pengék?! Az igazat mond Liam, mert átkutatom az egész szobádat.! –mondtam.

-A két éjjeli fiókban. –felelte, mire én felálltam, és az összest kivettem onnét, és magamhoz vettem. –Liam, ne csinálj semmi hülyeséget.! Egy lány miatt sem éri meg, hogy feladd az egész életedet, ezt jegyezd meg.!

-Még is, honnan tudod?!

-Liam, mesélhetek neked egy kicsit?

-Persze.

-Tudod, nekem is volt egy barátom, akit, ha nem rúgnak ki, és nem viszik a világ másik felébe, azzal még mindig együtt lennénk. Egy lány, és annak a tette állt közénk. Még mielőtt kérdeznéd, nem csalt meg, nem lett volna rá képes, és én sem. Nagyon szerettük egymást, de ezzel együtt egyáltalán nem hanyagoltuk el a barátainkat. Boldogok voltunk, minden pillanatunkat egymással, és a legjobb barátainkkal töltöttük, de aztán jött Az A Dolog, amit ha lehet, nem részleteznék. Szóóóval, kiderült a dolog, amit nem is ők tettek meg, és kirúgták a legjobb barátaimat az iskolából, a harmadik elköltözött, mert neki volt választási lehetősége, engem meg nem gyanúsítottak semmivel sem, pedig én is benne voltam a szarban nyakig, Ők meg nem. És a lány, aki mindent csinált, kitervelt, mosolyogva nézte végig, hogy romlik el az életem. Miután elmentek, napokig, sőt hetekig nem mozdultam ki a szobámból. Sírtam, rászoktam a cigire, a drogokkal együtt. E mellé, még tartozott, az is, hogy elkezdtem ugyan úgy vagdosni magam, mint Te. Ennek az lett a következménye, hogy szépen, lassan a drogoktól és a cigitől roncsolódni kezdett a vérem, és ami volt jó, azt is elvesztettem a vágások miatt. Egyik nap azonban, nem figyeltem, és hopp.! Elvágtam az egyik eremet. Kétségbe estem, fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem. Nem tudtam senkinek sem szólni, mert úgy éreztem, hogy senkim sincs. Elkezdett egyszer csak minden sötétedni, és előtte, ha jól emlékszem, sikoltottam egyet, és mikor felkeltem, csipogást hallottam. Gépekre voltam kötve, teljesen le voltam fogyva, apám sírt, és az infúzióban, nemcsak a táplálékot helyettesítő lötty volt, hanem vér is. A vérem több mint háromnegyedét elvesztettem. Mindenki, úgy hívott, hogy ’Az öngyilkos ribanc’, nem bírtam. Egyik nap, mikor mentem haza, ott voltak Ők, hárman, a barátaim, jöttek elköszönni. És a lelkemre kötötték, hogy még egyszer ilyet csinálok, nem csak hogy a temetésemen nem lesznek ott, de ők is megölik magukat. Tudom, ez az egész, most így nagyon emo-snak tűnik, de nem tehetek róla. És ebből mi vonatkozik Rád?! Hát az, hogy ha vagdosod magad, lehet, hogy enyhíti az ürességet, amit hagyott az a lány, viszont a saját életeddel játszadozol, és egy rossz mozdulat, és vége. És ezt nem teheted meg a fiúkért, a szüleidért, a testvéreidért.! Ha vagdosod magad, attól az a lány, nem fog visszajönni hozzád, és Te is csak még inkább a padlóra kerülsz. Látod ezt a vágást?! –kérdeztem, miközben felhúztam a pólómat, és megmutattam neki az egyik legmélyebb vágást. –Ez nem műtét következménye, ezt én csináltam. Egy rossz mozdulatomba került, és a hasamba beletört a penge. Azután is tovább vagdostam magam, nézd csak.! –mondtam, majd megmutattam neki, az összes sebhelyet a testemen. –Nem szabad, hogy Te is elkövesd az én hibáimat.! Liam, Te legyél érettebb, mint én, és nem vagdosd magad. Rendben van?

-Luce, amit most itt elmondtál, az mind nagyon tanulságos, és nem is értem, hogy bírtad ki, és ezek… -húzta végig a kezét a hasamon és a karomon, lévő hegeken. –borzalmasak. Ne haragudj, de tényleg azok.! Soha többet nem fogok ilyet tenni.! Megígérem.! –mondta, miközben megfogta a kezem és a szemembe nézett.

-Nagyon helyes Liam, ne is.! És a kérdésedre a válaszom, hogy bírtam ki,! Ez még csak egy kis ízelítő volt az egész életemből.

-Akkor mondd el.4 Avass be.! –mondta és közelebb jött hozzám.

-Az nem olyan egyszerű, majd egyszer elmondom. De az még messze van.

-Értem. De, csak hogy tudd, rám bármikor számíthatsz.! Ahogy, most így elmondtad, megmentetted az életemet, amiért menthetetlenül hálás vagyok.! –mondta, megsimogatta az arcom és aztán szorosan megölelt.

-ugyan már. Nem kéne lemenni, mert Louis, biztos lefog minket, legalább is engem, cseszni, hogy miért ribancoztam le a barátnőjét.

-Leribancoztad Eleonort?! –kérdezte Liam, miközben hatalmasra nyíltak a szemei.

-Látod.! –mondtam, mire egy hatalmasat röhögött. Majd kimentünk, és eltakartuk Liam karját. –hallod, beszéljünk suttogva, mintha valakit kibeszélnénk, és az általában hatni szokott az Eleonor félékre. –mondtam suttogva.

-Biztos vagy benne? –kérdezte Ő is suttogva.

-Szászszázalékig. És közben, ha még mutogatunk is, az úgy még hatásosabb. Csak, ne nagyon röhögd el magad, mert akkor lehet, rá jön, bár lehet nem.

-De, most úgy őszintén, Te ezt honnan tudod,! –kérdezte, miközben leültünk a kanapéra, én ránéztem a teraszon álló Louisra és Eleonorra.

-A lányok mindig ezt csinálják, ha ki akarják készíteni a másikat. Bár lehet teljesen értelmetlen dolgokról, beszélnek, még is felé néznek, néha nevetve meg minden ilyen hülyeség, és ettől általában be szoktak gőzölni, és hívják a Big Brothert.! –mondtam, mélyebb hangom az utolsó nevet, mire Liam elröhögte magát.

-Az meg mi a fene?

-Jelen helyzetben Louis, vagy az apuka, esetleg a lány bátyja. De utolsó esetben, van olyan nagylány, hogy odajön, és elmondja a véleményét.

-De, igazából, mi most tényleg kibeszéljük Eleonort. –gondolkodott Liam, miközben az ajtó felé mutatott.

-Igazából nem. Mert mi most a lányok hülye szokásait beszéljük ki.

-Értem. Ha már itt tartunk, miért mentek mindig kettesével a mosdóba?!

-Őszintén?!

-Igen.

-Fogalmam sincs. De egyébként én is, meg a sajna mára már volt legjobb barátnőmmel mindig párosával jártunk ki. Általában vagy ő igazította meg a haját, vagy tényleg pisiltünk, vagy képet csináltunk.

-Áááá, a lány mosdók nagy rejtélyei. –röhögött Liam.

-Hát igen. Vagy éppen, mikor ki akartuk zárni a fiúkat a beszélgetésből, akkor is odamentünk, mert oda biztosan nem követtek minket. Bár, amilyen perverzek voltak, simán kinéztem volna még azt is belőlük.

-Teljesen jó. –röhögött Liam.

A beszélgetésünk során, teljesen értelmetlen, bár néha teljesen értelmes dolgok is felmerültek, és közben sokszor néztünk Eleonorék felé, és néha utána rögtön el is röhögtük magunkat, persze nem miattuk, hanem, mert valami olyat mondtuk. Például: Liam fél a kanalaktól. Hát itt kész voltam, vagy éppen mondtam egy pár faviccet, amitől Liam röhögőgörcsöt kapott. Vagy a legjobb az volt, amikor elkezdtem egy csirkét utánozni, hogy vajon, hogy repülhet, mire szegény Liam a földön fetrengett a nevetéstől, na de én sem kicsit fogtam a hasamat.

-És akkor tudod: Nee, áá, itt a kutyaaa..! Segítséééég, nem tudok repülnii.! Ott egy galamb.! Hé Galamb segíts.! Erre leszarja a szemét. –mondtam ezt végig csirke és végig emelt hangon, mire Liam még inkább röhögni kezdett. Szórakozásunkat, egy éles és erőteljes hang törte meg:

-Abba hagynátok…

10.fejezet

Bocsánat, hogy ilyen későn hozom, tegnap is láttam, de tegnap Mikulás-előadáson voltam a színkörrel /nyuszi voltam, aki kíváncsi rám, az írja meg és teszek fel egy képet/ meg, hát ma van Mikulás, és szeretnék Mindenkinek Nagyooon bdolooog Mikulááást Kkívánni♥ Ebben a részben, mint láthatjátok, lesz egy új szereplőnk, és megírtm egy olyan részt, hogy megfogtok ölni, és egy olyat, ami kétértelmű dolgokat is fog mutatni, de ezt majd akkor;) Addig is jóóó olvasááást♥

Zsófia: Kökiiiim szépen♥

Lena: Ugye, azért nekem is tetszett, miközben írtam, és elképzeltem.:$ Áááá noperverzfantasy;) 

Lizzy: Kökiiim szépen♥

Doriszka: Azért én is, ha már így jobban belegondolok.:$ Kökiim szépen♥

Franci: Kökiiim szépen♥

Dóra: Igen, ilyesmi már velemis előfordult, ezért érdemes megnézni a komikat, hogy valóban kirakta-e. És kökiiiiim szépeeeen♥

-Mit akarsz?! –kérdeztem.

-Figyelj… -kezdte lihegve. –Ne haragudj a délutáni viselkedésem miatt, fogalmam sincs, mi ütött belém, egyszerűen elvesztettem az eszem, és…

-Louis, mindegy. Hagyjuk, csak, egyszerűen… Felejtsünk el Mindent, ami köztünk történt.! –fájt kimondanom, de ez volt a legjobb, amit csak tehettem.

-Igen. Én is, pontosan ugyan erre gondoltam.4 –mondta vidáman.

-Remek.! –mondtam én is, egy erőltetett mosoly kíséretében. –És, Te mit keresel idelent?!

-Hát, jöttem vízért.! –mutatta felém a két palack vizet.

-Ahha értem. Már nem azért, de eléggé csapzottnak tűnsz. Minden rendben van,! –néztem a szemébe.

-Igen, csak.. –mondta nevetve, majd lehajtotta a fejét, láttam, hogy vörösödik, mire én csak mosolyogni tudtam. –Tudod, itt van Eleonor, és hát, hogy is mondjam… „Játszottunk”, ha érted, hogy mire célzok.!

Remek. Az arcomról egyből lefagyott a mosoly. Kínomban én is felröhögtem. Hogy lehettem ilyen hülye?! Egy ilyen széplánynak, én még csak a nyomába sem érhetek.! Szeretik egymást. A kurva életbe.!

-Igen, Louis értem.! –erőltettem mosolyt az arcomra. Ismét beállt a kínos csend.

-Akkor… barátok?! –kérdezte.

-Barátok.! –bólintottam, mire Ő magához húzott.

Nem tudom pontosan, hogy miért, de egyszer csak elkapott az undor és a gyönyör egyben. Belegondolni, hogy ezt a bőrt, nem rég Eleonor csókolgatta, és kitudja, mi egyebet csinált vele, ez elundorított tőle, viszont ezzel egyben a gyönyör is velem volt. Hiszen, még is csak megölelhettem, érezhettem testének melegét, és… És véget ért.

-Én, most megyek fel.! Álmodj szépeket, Lulu.!

-Ne merészelj, még egyszer így szólítani Louis-mui.! –nem válaszolt semmit, csak rám kacsintott.

-Idióta, hülye ribanc.! –szidtam, igazából saját magamat.

Most, úgy őszintén, Ti mit tennétek,! És ráadásul együtt is kell vele élnem, és ez pocsék érzés, legszívesebben, sírva kifutnék a világból, de nem teszem meg, mert erős vagyok. Legalábbis, az szeretnék lenni.

Felmentem a szobámba, átvettem a pizsamámat, és elnyomta a szememet az álom.

***

Reggel ajtókopogásra keltem, és mikor nem keltem fel, már ajtódörömbölésre. Mikor odamentem, majd kinyitottam, Niall mosolygós arcával találtam szembe magam:

-Gyere le, kész a reggeli.! –én csak meredtem rá, majd rácsaptam az ajtót, és még hallottam, ahogy jajogat, de nem érdekelt, csak had aludjak még egy kicsit.

Hát, ebből a „még egy kicsit” alvásból, köbö 5 óra lett, és mire felkeltem, dél volt. Levánszorogtam nagy nehezen az emeletről, és isteni illatok voltak lent:

-Áááá, jó reggelt. Hát maga is fel tud kelni,! –kérdezte Niall, miközben megterített.

 -Manó, fogd be.! Rosszabbul nézhetek ki, és rosszabbul is vagyok, mint a mosott szar.

-Rosszul aludtál?! –nézett rám kiskutya szemekkel.

-Eléggé. –sóhajtottam.

-Kérsz egy Horan-Hug-ot?

-Az mi?! –kérdeztem. Ő nem válaszolt semmit, csak jó erősen megölelt.

Imádom Niallt, olyan, mintha a túlságosan is, hiperaktív 5 éves kisöcsém lenne, aki mindig mindenkivel játszani akar. Nagyon szeretem. Az öleléséből, is éreztem a szeretet és a melegséget, melyek átjárták a testem minden egyes porcikáját.

-Mit csináltok fiatalok,! –kérdezte Louis.

-Birkákat nyírunk, szerinted?! –mondtam gúnyosan.

-Azt hittem, gombát pucoltok.! –mondta csodálkozva.

-Jól van, ehhez, nekem túl korán van.! –mondtam, majd felmentem.

-De gyere le.4 Mindjárt ebéd, és ha lehet, már ne a pizsid legyen rajtad, ami eléggé jól néz ki rajtad.!

-Jól van Manó, úgy legyen.! –röhögtem ki.

Neki álltam keresgélni a ruháim között, hogy mit is vegyek fel, és mikor kinéztem, láttam, hogy nagyon szépen süt a nap, lehet, felveszek valami rövidet, vagy nem. Egy farmer rövidnadrágot vettem fel, fölé egy kockás inget, amit megkötöttem, és már készen is voltam, a ruha üggyel. Majd jött a hajam, amit miután kifésültem, szabadon hagytam, had lógjon csak. Tettem fel egy kis sminket és már készen is voltam.

Lent, szinte már mindenki ott volt, és ölelésekkel fogadtak. Leültünk enni, és én, naiv lélek, azt hittem, hogy a fiúk főztek, e helyett pizza volt az ebédünk. Fő, a rendes és egészséges életmód. J Miután „megebédeltünk”, mindenki mehetett, Volna, a saját dolgára, ha Zayn nem szólal meg:

-Hééé, nincs kedvetek sétálni egyet a városban?!

-Nekem van.! –ugrott mellé Perrie.

-Akkoooor, mindenki benne van?! –kérdezték, mire mi csak bólintottunk.

Felszaladtam gyorsan a telefonomért, és a headsetemért, és már készen is voltam, meg természetesen felvettem az egyik piros tornacipőmet. Lent már mindenki tűkön ült, úgy, hogy elindultunk.

Nem mondom, hogy nem élveztem, mert az hazugság lenne. Nagyon, de nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk, fotósok vettek minket körbe, ami a többieket láthatólag, nem zavarta, engem viszont igen. Nem bírom, ha rögtön az arcomba tartják a kamerákat, az egyszerűen frusztráló, és előtör belőlem a klausztrofóbia.

Miközben sétáltunk, megláttam egy ismerős alakot, de nem hittem, hogy az lenne, akire én gondoltam, mert az lehetetlen. Vagy talán még is?! Miközben egyre közelebb mentünk, sokkal biztosabb voltam benne, hogy Ő az. Ő megfordult, rám nézett, elvigyorodott, és én is pontosan ugyan ezt tettem. Megálltam, nem tudtam mozdulni a meglepődöttségtől, mikor egy hang, szó szerint hívogatott:

-Luce.! –kiáltott fel.

-Lucas.! –mondtam, és elkezdtem rohanni felé.

Ő is felém, eléggé idilli pillanat volt, és mikor elértük egymást, Ő felkapott és megpörgetett. Újra érezhettem, azt a barátságos és otthonos, mindig szeretetre méltó illatot. A melegség és a szeretet újra átjárta a testem, mint minden találkozásunkkor. Mikor letett a földre, még inkább halálra akart ölelgetni, bár én is Őt. És e mellé még az is hozzá tartozik, hogy még halálra akart puszilgatni is:

-Luce Styles, hát Te mit keresel itt?! –kérdezte, miközben fogta a két kezem, és teljesen fel volt pörögve a látványomtól.

-Lucas Moriarti, én sem tudom.! –mondtam, és elröhögtük magunkat. –egyébként, az öcséméknél vagyok.

-Á, igeeen. Hallottam. A Styles tesók visszatértek?

-Majdnem. –kacsintottam. –És Te mit keresel itt, ha már itt tartunk?

-Hát, hogy is mondjam neked?! Emlékszel a bandánkra?!

-A Green Potatoes-ra, hogy ne emlékeznék?!

-És arra, hogy azt mondtam, ha egyszer vége lenne a bandának, és sok pénzem lenne, nyitnék egy karaoke bárt, és keresném a tehetségeket?

-Igen. Mindennap elismételted ezt, és senki sem hitt benned. Elméletileg. Gyakorlatilag mindenki a Zöld Krumpliknak drukkolt, hogy sikeres legyen.

-Hát, ki kell, hogy ábrándítsalak Titeket.! Én vezetem a város egyik legnépszerűbb karaoke bárját.! Húzta ki magát, mire én a nyakába ugrottam.

-Basszus, nagyon gratulálok.! Még is, hogy csináltad?

-Anyám pénze, apám pénze, és egy csapás alatt népszerűvé váltam.

-Ez nagyszerű.!

-Tudsz valamit Zoeyékról?! –kérdezte, és az arcomról lefagyott a mosoly.

-Semmit, sajnos semmit. De biztos jól vannak. Vagy is, remélem.

-Én is.

-De hé, nem lenne egyszer kedved eljönni a bárba?!

-De, ez csak természetes.!

-Nagyon helyes.

-És, mi a neve?

-A Bár.

-Találó.

-Tudom.

-Helyes.! De én most megyek, majd hívlak.! –mondtam, és szorosan megöleltem.

-Szeretlek.! –suttogta, mire én még szorosabban öleltem.

-Én is. És hidd el, egyszer meg fogjuk találni Zoeyékat, és akkor újra megtörhetetlenek leszünk.! –néztem a szemébe.

-Remélem. Szia, Luce Styles.

-Szia, Lucas Moriarti. 

9.fejezet

Na jó, úgy látom valóban várjátok már ennek a folytatását..'D És most egy pillanatnyi elmezavar: Wááááááááááááááááááááááááááááááááááááá 18 rendszeres feliratkozóóóóóóóóóó.!! Ááááá.!!!
Jó, megnyugodtan, na jó, mg sem, de még is. Na jó nem lényeg. Mindenesetre, köszönöm szépen a +3 feliratkozót és z 5komit, és tényleg, ígérem, ha mindig így jönnek a komik+feliratkozók, akkor fogom tenni, amikor időmengedi;)♥ ImádomazOlvasóimat♥ Ebben a részben, megtudhatjátok, hogy Luce, hogy is érez, némileg, és ezzel a résszel, elkezdődnek az igazi Kérdőjelek;)

Lena: na jó, mikor ezt elolvastam, azt hittem, ot szakadok eg a röhögéstől. következő mi elsz,! a kis céda?!♥ 

Dóra: Természetesen többször is szavaztunk a srácokra, gondolom én mindannyian;) Én sejtem, hogy Te kit sejtesz, de elmondhatom, hogy nem az apja hívta.;)♥

Zsófia: Kökiiiim szépeen♥

Doriszka: Hidd el, lesz ennél még rosszabb is,D bíztató vagyok ugye?!♥
Hope: Hát, mitn mondtam, Louis lesz ennél még rosszabb is, mint ahogy Eleonor is. Majd minden ki fog derűlni szépen, sorjában;)♥

-Szia Lulu.! –mondta a vinnyogó hang a telefonomba.

-Már ötvenezerszer elmondtam, hogy ne nevezz Lulunak.

-Jaaaj, miért vagy ilyen morc?! Már nem is szeretsz?

-Jenna, én soha nem szerettelek, és soha nem is foglak. Fogd már fel, hogy sosem voltunk barátok.!

-Tényleg?! –kérdezte letörten.

-Igen. És mielőtt megkérdeznéd, hogy mióta, elmondanám, hogy azóta, amióta elüldözted a legfontosabb embereket számomra.!

-Jaaaj, még mindig haragszol arra a kis hibámra?!

-Kis Hiba?! Kis hiba?! Jenna, emberek szenvednek még mindig Miattad.! Köztük én is, és a volt legjobb barátnőd is, nem beszélve annak családjáról, és az én barátaimról.!

-Jaaj ugyan már Luce, miért engem kell hibáztatnod, amiért olyan elvont, flúgos barátaid voltak, akikre mindent rá lehetett kenni?! –kérdezte, mire nálam betelt a pohár.

-Tudod mit, tégy, amit akarsz, engem nem érdekel.! De ha ismét a szeretteim életével játszadozol, ne feledkezz meg róla, hogy nekem még meg van a felvétel.!

-Most, ezt csak úgy mondod…

-Egy cseppet sem.! Minden meg van, az első képkockától az utolsóig.! Az összes dolog meg van rajta, amit műveltél Kellyvel, és ne feledd.! Egy rossz húzás, és véletlenül apukád, anyukád, a rendőrség és leginkább az igazgató is megtudja.! Vigyázz magadra.! –mondtam, majd lecsaptam a telefont, de előtte még hallottam, hogy elsikítja magát.

Megérdemelné, hogy ennyi év sérelem és fájdalom után elküldjem a videót amin… Inkább nem is mondom, hogy mi van, mert akkor újra sírnék, és idegbeteg lennék, amit nem akarok. Egyszerűen undortó, amit az a lány művelt. Rá egyszerűen sem a kurva, sem, a ribanc sem ezeknek a „ragozott alakjai” nem felelnek meg, annyira undorító, és… és.. nem is találok rá szavakat, hogy milyen ez a lány.

Inkább lemegyek, és iszok egy teát, vagy kávét, vagy vizet, vagy azt amit találok, sak szeretném lenyugtatni magamat:

-Áhh, Luce. Pont most akartunk szólni.! –mondta Perrie, és leültetett a kanapéra. –kivel szeretnél lenni egy csapatban?

-Ugye, nem valami hülye játékot akartok játszani, mert ha igen, akkor én felmegyek. 4-mutattam az emelet irányába.

-Nem.! Most választjuk ki, hogy ki-kivel fog menni a buliba, tudod nálunk ez amolyan hagyomány, hogy csoportokba osztódunk, és úgy megyünk, és az est végén lesz egy valaki, aki megkapja a legjobb jelmezért járó díjat.! –mondta lelkesen szőke barátnőm.

-Oké. –feletem.

-Nos, eddig úgy van, hogy Zayn-Perrie, Louis-Harry, Liam-Niall.

-És Eleonor?! –mutattam a szóban forgó személyre.

-Én a barátnőimmel öltözök be, és mi együtt megyünk. –húzta ki magát.

-Nah, kivel akarsz lenni Lulu?! –kérdezte Louis, mire villámokat szórtam a szememmel felé Körbenéztem, és megtaláltam Perrie hatalmas szemeit, amik arra vonzottak, hogy menjek velük.

-Tudod, Loui-mui, én Zaynékkel fogok menni.! –mondtam, mire Perrie a nyakamba ugrott.

-Remek.! Most pedig osztódjunk szét, mert hamarosan játszunk.! –dörzsölte össze Louis a tenyereit.

Éppen indultam volna fel, mikor Zaynék magukkal vittek a konyhába, ahol El is ott volt:

-Nos, mivel ez itt az 1. Halloweenod, minek akarsz beöltözni? –szegezte nekem a kérdést Zayn.

-Hmm… -gondolkodtam el. Valami egyszerű kéne, de nagyszerű. Haha. Szeretjük a szójátékokat. –Csontváznak. Úgy is van csontvázas felsőm, és arcot nem olyan nehéz festeni és…

-Az nem lehetsz.! –szakított félbe Eleonor.

-Miért nem?! –kérdeztük egyszerre hárman.

-Mert azok mi leszünk a lányokkal-! –vont vállat. –Találj ki valami mást.! –mondta, majd kitávozott a helyiségből.

-Ne is foglalkozz vele. Vannak ilyen napjai. Legyél az, ami lenni akarsz.! –mondta halál lazán Zayn.

-Köszönöm srácok, de majd kitalálok valami egész ötleteset. –mondtam, majd fogtam a kávémat és felmentem a szobámba, onnan meg a teraszomra.

Nagyon szép idő van. Az ég tiszta, rendesen lehet látni a csillagokat, nincs még túlságosan hideg, de azért hoztam ki magammal egy pokrócot. És hogy mit is csináltam?! Gondolkoztam. Természetesen, nem a Haloweeni jelmezemen, az még ráér. Leginkább az életemről. Mit is értem el idáig?! Itt vagyok 20 éves, és köbö 12 évig apa terrorjában kellett élnem, és nem volt teljes igazi gyerekkorom. A gimiben egy barát se, vagy is volt, pontosan kettő, de Őket, egy balszerencsés baleset miatt nem csak, hogy eltanácsolták a suliból, de még nevelőintézetbe is kerültek, majdnem börtönbe, egy… egy… ribanc miatt.! Mit akarok elérni az életben?! Fogalmam sincs. Ez az egyik legnagyobb problémám, hogy fogalmam sincs, mit akarok elérni az életben. Hamarosan megjönnek a vizsgáim eredményei, és akkor hivatalosan is leérettségiztem. Utána mit kezdjek magammal?! Még sem lakhatok az öcsémmel, meg a bandájával, az hülyén jönne ki. Menjek egyetemre?! De még is milyenre?! A mai világban jogásznak nehéz lenni, és orvosnak is úgy szintén. Titkárnő sem szeretnék lenni, mert nem, hogy alantas munka, inkább a ribancoknak való. Na ezzel nem akarok senkit sem bántani, csak olyan tapasztalataim vannak, nem csak tévés szappanoperákból, hogy a titkárnő és a főnöke kavarnak. Néha-néha lefeküdnek egymással, és én ilyet nem szeretnék, pláne nem műkörmöket, azzal még fogni sem lehet, nem hogy gépelni.!

És, most itt is van ez a korcsolyás ajánlat. Fogalmam sincs, hogy hova tegyem, mit csináljak vele. Mert bár, azok az emberek nagyon, de nagyon tehetségesek, mi lenne, ha a súly alatt még ennél is jobban összetörnék, vagy ha esetleg a társaim ügyességétől, még inkább kisebbségi komplexusom lenne?! Mert, alap járaton eléggé erős idegzetű lány vagyok, de van amit, én sem nagyon bírok, és az a dolog: A Megaláztatás. Bár, lehet, hogy úgy látszik, hogy teljesen lazán viselem ezt a „Louis-dolgot”, belül, valahol, nagyon elrejtve, még is csak azt érzem, hogy fáj és bánt ez az egész dolog. Persze nem az, hogy csókolóztunk. Áááhh, bár csak az bántana. Nem, egyáltalán nem az bánt. Ebben a dologban, a legrosszabbak, közé tartozik az is, hogy Eleonorral van, és úgy akart velem lenni, tehát én lettem volna a harmadik fél, ami sosem szerettem, és sosem szeretnék lenni. Borzalmas érzés tudni, hogy egy, amúgy tisztára stabil kapcsolat, Miattad, megy tönkre, és utána még együtt vagy az illetővel. És, utálom, ezt mondani, de… de… azt hiszem, szeretem Louist.

Nem tudom, mint mondtam, sosem szoktam pár nap alapján szerelembe esni, de valamilyen „Égi-erő” vagy mit tudom én mi miatt, most teljesen elvarázsolt, az egész srác. A mosolya, a szeme, a hangja, a beszéd stílusa, a stílusa. A haja, hogy mennyit változott az évek során, hogy a hangja mennyire selymes, és, hogy ha meghallom, még csak dúdolni is, elönt az-az érzés, hogy most odamennék hozzá, leülnénk a kanapéra, vagy akárhova, ölelhessen, énekeljen nekem, vagy igazából az éneklés nem is kell, csak a karjai közt lehessek. Érezhessem az illatát, hallhassam szívének egyenletes dobogását, simogassa a hajam, én is piszkáljam az Ő haját. „másik-pasival” és „Másik-barátnővel” szívatnánk egymást, mindenéjjel ő lenne az utolsó dolog, amit látok, és minden reggel ő lenne az első dolog, amit látok. Vágyom Rá. Vágyok a csókjára, hogy ajka, az enyémhez érjem, nyelve utat törjön a számba, és egyszerűen csak…. Akarom Őt. És, látni Eleonorral, leírhatatlan érzés. Egyszerre kavarog bennem a düh, a taglózottság, a szeretet, a megkönnyebbülés, a szenvedés, és áááááá.

Miről beszélek, én itt?! Ezek mind hülyeségek, és fölösleges dolgok.  Nem akarok szerelembe esni, egyszer voltam már szerelmes, és annak is mi lett a vége?! Mikor a kötelesség, elválasztott minket, magamba zuhantam, vagdostam magam, rászoktam a cigire, és úgy tettem pocsékká az életemet, amennyire csak tudtam, de jött valami, nem is tudom mi, ami észhez térített, és megfogadtam, hogy ameddig nem lehet, nem leszek szerelmes. Ez volt 17-18 évesen. Úgy tűnik, a fogadalmam 2 évet bírt ki. Én ezt nem akartam.!

Gondolatmenetemet, az zavarta meg, hogy elfogyott az italom, és, hogy kezdek fázni. Bementem, leraktam az ágyamra a cuccokat, és kimentem. Akkor tudatosult bennem, hogy valószínűleg sokáig ülhettem odakint, mert már mindenki alszik. Legalább is próbált, vagy nem tudom. Mert néhány helyről, nyögdécseléseket hallottam /nem akarom tudni, hogy mi folyik ott/, néhány helyről önfeledt nevetést, és voltam én. Én, aki önmagát sajnálta, ismét, és megint nem találja a helyét. Még ebben a biztonságot nyújtó, és egy családtaggal, és barátok közt is úgy érzem, egyedül vagyok, és, hogy itt mindenki rosszat akar nekem, és, hogy itt mindenki az ellenségem. Nem tehetek róla, hogy szinte mindig így érzek, bármi is történik velem, mert egyszerűen az Élet nevű valami, ezt hozta ki belőlem. Félek az emberektől, a csalódástól, a közelségtől. Attól, hogy, bárkiben is megbízzak, hogy bárkit is közel engedjek magamhoz. És legvégül, talán, leginkább attól félek, hogy Szeressek.

Gondolat mentemet az zavarta meg, hogy a lépcsőn hallottam, hogy valaki jön le. Legnagyobb bánatomra, ez a bizonyos „Valaki” Louis volt. Össz- vissz, egy szál alsónadrágvolt rajta, ami miatt megcsodálhattam felsőtestét. Istenem, ez már túlságosan is mazochista hozzáállás, az enyém. Izmos volt, ha jól láttam a sötétben, a lámpák enyhe fényében, még a kockák is ott villogtak a hasán, és mikor közelebb jött hozzám, akkor láttam, hogy igazából, hogy is néz ki. Haja össze-visszaállt, kócos volt, és ahogy megláttam, fáradt, lihegett. És nem kicsit csapzott is volt. Ez a beszédéből is kiderült:

-Hát Te mit keresel idelent?

-Jöttem, egy kis teáért.

-Értem. –és igen. Bekövetkezett, amit általában, a legjobban utálok: A Kínos Csend. –Luce, muszáj beszélnünk….

8.fejezet

Ismét kössünk egy alkut. Tegyük fel, hogy nincs meg a 6komi, mondjuk csak 4, de lesz 1 esetleg 2 új rendszeres feliratkozó, akkor is hozom a részt. Most is ez van, és hihetetlenül kökiiiim srácok az 5komit illetve a 15rendszeres olvasóóóóót.!!♥♥♥ Ebben a részben, kiderül majd egy újabb dolog Louisról, amiért, lehet néhányan majd megharagszotok rá, de lesz még ennél rosszabb is;D

Lizzy: Én is, roppant mód örülök. Luw Jared♥ Oh, kökim, annak terveztem;)♥

Dóra: Fúúú, én is, majdnem megszakadt azon a szívem..:/ Nagyon ajűnlom megnézni, mert tényeg nagyon jó, és az a nagy kérdés... majd mindent megtudsz;)♥

Lena: Gyáááá tudom*-* Hát igen... köcsög:$♥

Doriszka: Kökiiim szépen♥ Arra még egy pöppet sokat kell várni;)

Zsófia: Semmi gond, örülök hogy olvasod, és annak meg még inkább, hogy tetszik ez is.:))♥ 

-Ezt még is, hogy érted? –kérdeztem.

-Mit gondolsz rólam?

-Louis, még mindig alig ismerlek, és megmondtam, hogy nem szeretek pár nap alapján véleményt mondani senkiről.

-Akkor, azért csókoltál meg? És még is, a film közben, miért húzódtál el tőlem?

-Louis, te magad mondtad, hogy felejtsük el azt a csókot, mintha meg sem történt volna. Akkor meg minek kell úgy viselkedned, mintha együtt lennénk?

-Csak pusztán egy baráti kézfogás volt, mintha az olyan tilos lenne.

-Louis, nem kezet akartál velem rázni, hanem rendesen megfogni a kezem.! Nem zavar, csak akkor döntsd el, hogy mit is akarsz.!

-Mit akarok?

-Igen.! Mit akarsz?!

-Tőled?!

-Akár.!

-Semmit. Még a barátod sem szeretnék lenni.! –mondta, majd beviharzott.

-Jó. Nem is kell nekem egy ilyen barát.! –kiáltottam utána.

Visszafeküdtem a földre, és bekapcsoltam a zenét és ismét bámulni kezdtem az eget. Nagyon tiszta volt, és kék. Nagyon szeretek ilyenkor kint lenni a szabadban. Fogtam magam, leültem a fűbe, és mint kislány koromban, elkezdtem 4 levelű lóherét keresgélni. Mikor meguntam az ülést, a hasamra feküdtem, lábaimat feltettem, és úgy keresgéltem a lóherék után. Mint régen, most is csak 3levelűeket találtam. vagy. Nem még sem.! Találtam egyet.! Ez az.! Gyorsan ki is téptem, behunytam a szemem és kívántam. És hogy mit? Naaaa, azt nem árulom el. Miután kinyitottam a szemem, gyorsan háromszor megfújtam, hogy biztosan működjön. Tudom, ez így nagyon kislányosan hangzik, de attól még, hogy 20 éves vagyok, és bár sokan gothnak mondanak, attól eltekintve punk-rocker vagyok, azért nagyon de nagyon babonás. Nem tehetek róla, ilyen vagyok.

Felkeltem, leporoltam magam és elindultam be. Bent két lánnyal találtam magam szemben, akiket a fiúk hatalmas ölelésekkel fogadtak. Egy szőke és egy barna lány. A barna nagyon ismerős volt nekem valahonnan, fogalmam sincs, hogy honnan. Mikor láttam, hogy Louis mellett áll, és Őt öleli, éreztem, hogy a szívem megszakad, és olyan „de szánalmas vagy” röhögést ejtettem volna Louis felé, de nem tehettem, hiszen nem is ismertem őket. Mivel túlságosan is el voltak foglalva egymással, így engem észre sem vettek, vagy is de, Niall igen, de mutattam neki, hogy ne mondjon semmit, mert meg akarom ijeszteni Harryt. Mikor kicsi volt, mindig is nagyon félt, ha valaki olyan „halálos hangon” beszél konkrétan a fülébe. Ezért, mögé lopakodtam, átkaroltam a derekát, és olyan Voldemortos hangon a fülébe súgtam, hogy ’Come to Die’, mire Ő felsikoltott, és ugrott egyet, mire én kiröhögtem, majd megöleltem Őt:

-Jaaaj, ugye tudod, hogy szeretlek? –veregettem a hátát, mert éreztem, hogy mennyire hevesen ver a szíve. Na jó, most egy kicsit megsajnáltam, de még mindig röhögtem rajta.

-Haha. Nagyon humoros valaki.! –nyomott egy puszit az arcomra. –Lányok, Ő itt Luce, Luce, ő itt Perrie és Eleonor. Per, Zayn barátnője, El, pedig Louisé.

-Nagyon örülök. –nyújtottam feléjük a kezem, amit Eleonor elfogadott, Perrie is, csak ő egyből szorosan magához ölelt. Kedvesnek tűnik, bár Eleonor is biztos aranyos, csak nem tud egyből felengedni egy idegen társaságában. Én se nagyon. –Én most felmegyek. –mondtam Harrynek, és már mentem is.

Felfelé menet visszanéztem, és találkozott a tekintetem Louiséval, aki kissé szégyellősen nézett, mire nekem gonosz mosoly húzódott a számra. Mikor felértem szabályszerűen elröhögtem magam. De ez inkább volt olyan „ekkora szemét, szánalmas srácot” mint sem olyan „jaj de boldog vagyok” nevetés. Kapcsoltam zenét, és random lejátszásra tettem, és egyből felismertem a dallamot. B.O.B. ft. Hayley Williams Airplanes. Imádom ezt a számot, emlékszem ezt még elő is adtuk párszor, csak úgy szimpla hülyeségből. Énekelni kezdtem, persze csak Hayley részét, mert reppelni egy cseppet sem tudok. Elkezdtem netezni, és felmentem FaceBook-ra. Volt egy csomó ismerős jelölés, de mivel egyet sem ismertem, ezért egyiket sem fogadtam el. Mivel unatkoztam, ezért csináltam magamról egy képet, ami egész jól sikerült, ezért fel is tettem, és mivel még találtam hozzá egy jó kis idézetet, ezért azt is tettem hozzá.

„Az életet nem kell komolyan venni, úgy sem ússzuk meg élve.:D♥”

Majd úgy döntöttem, hogy felmegyek oda is, ahol már vagy 1000 éve nem jártam: a Twitterre. Lett egy pár új követőm, és kiírás a falamra, mint pölö ’Mit akarsz Te a One Directiontől?! Kinek képzeled magad?!’ erre egész egyszerűen válaszoltam ’Luce Stylesnak;D’.

És még egy csomó ilyen hülye írással voltam tele, inkább kinyomtam, még mielőtt felidegesítettem volna magam a sok kis csajon, akik azt hiszik, hogy olyan nagy számok, mert twitteren meg FaceBook-on olyan nagy a szájuk. Az ilyenek azok a tipikus elkényeztetett kis libák, akiknek anyuci meg apuci mindent megvesz, és ha rosszat tesz, akkor angyalian néz, és el van felejtve. Az ilyenekből lesz később a nagy baj. Saját tapasztalatból tudom. Nem velem történt ez, hanem mással, de azt majd talán máskor.

Visszamentem facere, és láttam, hogy mennyi értesítésem jött, és hogy a képemet egyből elhalmozta a sok kis Directioner hozzászólása, s egy… Nialltől?!
Niall Horan: Hehe, itt egy Luce. J Háhááá, és leesett a szöveg..D
Luce Styles: Jó időben;)

Niall Horan: Ugye?! Amúgy, csak, hogy a mai fiatalok nyelvén fogalmazzak: Jóóóféleee.:$

Luce Styles: Hülyeeee gyereeek.:D Mert amúgy Te olyan öreg vagy?

Niall Horan: Hát igen. Én vagyok a Mindenható.

Luce Styles: Igeeen. Én meg Saw;)

Niall Horan: Júúúúj, attól félek.! Te, nem akarsz lejönni?

Luce Styles: Lemehetek…

Niall Horan: Gyere, éhes vagyok.!

Luce styles: Örülök neki…xĐ

Mivel Niall meginvitált lefelé, ezért lementem, és a lépcsőnél már Ő várt:

-Mrs. Saw.! –hajolt meg előttem.

-Mr. Mindenható.! –viszonoztam a meghajolását.

A konyháig, és még ott is, miközben csináltunk magunknak melegszendvicset és kávét. Egész végig röhögtünk, mert Niall elkezdett olyan hangon beszélni, mint a tévéműsorokban az a bemondós emberke.

-Niall, mond azt, hogy imádom a kávét.

-Luce imádja a Kávét.! –mondta, mire elröhögtem magam.

-Végül is, ez is igaz. Akkor most mond, hogy Niall, vagy is én, egy Csillámpóni vagyok.!

-Niall, vagy is én, egy Csillámpóni vagyok.! –hát itt végem volt.

Egész egyszerűen kiköptem a kávét a mosogatóba, és összecsuklottam annyira röhögtem, mire Niall leguggolt mellém, és velem együtt röhögött.

-Na jó, ebből elég. Már fáj az oldalam.! –mondtam, miközben a szememet törölgettem.

-Mi ez a nagy vidámság itt fiatalok,! –robbant be hozzánk Harry.

-Niall, hatalmas arc.! Tiszta édees.4 –mondtam, és megcsipkedtem az arcát.

-Ohhh.. még a végén elpirulok. –mondta, miközben azt tettette, hogy pirul. Tényleg nagyon édes ez a srác.

-Na jó, de most menjünk ki, mert a többiek már várnak titeket, vagy fél órája.

Levágtuk magunkat Niallel a kanapéra, és véletlenül lefejeltük egymást, mire felnyögünk, majd kiröhögtük egymást. Miközben a fejemet fogtam, hátra dőltem a kanapén és Harry átkarolt, én meg a vállára hajtottam a fejem.

-Ez olyan nagyon jó.! –mondta vidáman a szőke lány.

-Mi? –kérdezte Zayn.

-Hát, hogy így együtt vagyunk. Az egész banda meg a barátnőik és ez…

-Bocsi, de micsoda?! –vontam fel a fél szemöldököm.

-Hát, Te nem Harry barátnője vagy? –nézett rám azokkal a hatalmas szemeivel.

-De hogy is. Én a nővére vagyok.!

-Jaaj, tényleg, azért voltál ennyire ismerős.! Emlékszem, mikor egyszer kettesben voltunk, csomó képet mutatott rólad. Júj, bocsi, nagyon hülye voltam, amiért azt hittem, hogy a barátnője vagy.

-Ááá, nem para.! –kacsintottam.

-És, dolgozol valamit, Esetleg modellkedsz, vagy valami? –kérdezte a barna csaj.

-áhh, még csak az kéne. Nem bírom a modelleket. Túlságosan is műk. –mondtam.

-Pedig, nagyon szép vagy. Simán lehetnél az. –mondta Perrie.

-Nem tudom, a modell alkat az valahogy más, nem pont Ő. Mondta Eleonor. Jó ez tény, Perrie ezerszer kedvesebb Elnél.

-Nem tudom, úgy különösebben nem érdekel, és nem az -az életcélom, hogy én legyek Miss Amerika.! –mondtam egy bájmosoly keretében, mire a többiek elnevették magukat, kivéve Eleonort.

-Akkor, még is, mi az életcélod?!

-Élni, úgy, ahogy eddig még senki.

-jaaj, de biztos van valami, oszd meg velünk.! –mondta kicsit flegmán Eleonor.

-Nem tudom, én szeretek a jelennek élni, és nem a jövőnek. Majd egyszer lesz valami munkám, azzal meg elleszek egy darabig.

-És, ha a mekiben kapsz munkát?! –kérdezte bunkón.

-Akkor ott kapok melót. Nekem aztán tök mindegy.! –mondtam nevetve.

-úúú, és Luce, van barátod?! –kérdezte Perrie.

-Nincs. –feleltem röviden, mire Eleonor megcsókolta Louist. Hát okéééé.

-nem akarunk valamit játszani?! –kérdezte Zayn.

-ti játszatok csak, én felmentem.! –mondtam és már mentem is. A lépcsőnél elkezdett valaki ordítani. Persze nem szó szerint, mivel hívtak. Papa Roach – Last Resort. Na nem, én ezt fel nem veszem. –gondoltam magamban, és kinyomtam.

Fent újból hívott. Kinyomtam. Megint, ismét kinyomtam. Mikor utoljára hívott, akkor már felvettem, bár semmi kedvem nem volt a nyavalygását hallgatni:

-Mondjad…

7.fejezet

Huh, Bábujkáim, tényleg nagyon hamar összehoztátok a 6komit, és ennek nagyon de nagyon örülök♥ És leginkább annak, hogy az előző blogomnak az olvasóim nagy része, ennél a történetemnél is velem vannak, illetve, hogy egyre több új arcot látok, aminek nagyon örülök♥ Nos, nem rég írtam egy nagyon, de nagyon jó részt, és már nagyon várom, hogy olvashassátok, mert abban Luce életének egy kisebb része kibontakozik, és egy olyan szereplőnél, akire nem is számítotok;) Mindenesetre jóóó olvasást^-^♥

Franci: Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy, és örülök, hogy tetszik az írásom♥

Dóra: Na jó, ezen 10 percig nevettem, nagy de nagyon aranyos vagy^-^ pedig, hidd csak el, hogy én írtam, max Lizzy szokott segíteni, de csak ötletelésben. Nagyon szépem köszönöm♥

Doriszka: Semmi gond, velem is előszokott fordulni, hogy tönkre megy a gépem /egyszer már a processzorát is tönkre tettem/ és kökiim szépen♥

Lena: Gyáááá az vagyok.:P Gondolom tetszik neked ez a sztori, mivel Louisos:D
Lizzy: Kökiiiim szépeeen♥ Chöö.. noego;)♥ Én is Tégeeed♥

Veronika: Köszönöm szépen, hát ezzel a bloggal, szerintem elfogom érni az 50 fejezetet, bár még én magam sem tudom, mivel ezt most hosszúra tervezem, talán hosszabbra mint az előzőt. Hát ez a könyves dolog... az nekem kicsit sok lenne, de még bármi megtörténhet.:D♥

Az autó megállt, ránéztem Louisra, aki egy bátorító mosolyt küldött felém:

-Figyelj, ami ma történt a pályán… -kezdtem.

-Nem érdekes. Felejtsük el, azt a csókot. Mintha meg sem történt volna.! –oké, tény és való, hogy ezt akartam hallani, csak nem hittem volna, hogy tényleg kimondja. Szavai nagyon fájtak, a sírás kerülgetett.

Ő ment elől, én mögötte, mikor beértünk a lakásba, Harry kisírt szemekkel indult el felém, ölelésre nyitotta a karját, de én csak félre löktem, és felviharoztam a szobámba. Egyszerűen most még nem vagyok képes Rá nézni, amiket mondott, meg amit írt. Még mindig fájtak, és valószínűleg egy jó darabig fájni is fognak… Éppen elindultam becsukni az ajtót, mikor Harry rontott be, becsapta majd kulcsra zárta azt.

-Még is mit művelsz?! –kérdeztem tőle.

-Szeretnék beszélni a saját nővéremmel.!

-Ó, igen?! Most már vagy neked valaki?!

-Igen, és voltál is.!

-Jah, én is attól félek.! –mondtam flegmán.

-Luce, kérlek hallgass meg.! –kérlelt, mire én leültem az ágyra, de nem volt kényelmes, ezért előre dőltem.

-Hallgatlak Harold. –mondtam.

-Nem tudom mi ütött belém tegnap este, egyszerűen kavarogtak bennem az érzések, és ez teljesen összezavart, ezért beszéltem úgy, ahogy.

-Igen, Harry, valóban?! –vontam fel fél szemöldököm.

-Igen. És, nem is tudom, hogy miért viselkedtem úgy, mintha az ellenségem lennél, vagy valami rosszakaróm.

-Harry, tudod, hogy ki az ellenséged?! –kérdeztem, mire Ő megrázta a fejét. –Gondoltam. Van két lehetőséged, ki mész és elgondolkozol, és ha nem jutsz semmire, vagy arra, amit nem én akarok, hogy rá jöjj, akkor én megyek. Vagy meghallgatsz. Választhatsz.!

-Nincs harmadik lehetőség?! A mesékben mindig szokott lenni.! –nézett rám félve.

-Nem hiszek a mesékben.! –feleltem.

-Jó, mondjad.

-Nem tudom, hogy neked milyen emlékeid, meg érzelmeid vannak a válásról, de ahogy, én azt leszűrtem, teljesen más, és eltérő a válóságtól. Mond csak, anya mit mondott neked apáról, és rólam?

-Leginkább azt, hogy már sosem lehetünk egy család, és hogy lépjek túl a dolgon, mert akármennyire is reménykedek Te és apa sosem fogtok visszajönni, mert ti egymást választottátok, és ez így mindenkinek jó. És így, leszűrtem azt, hogy Te és apa boldogok vagytok nélkülünk.

-Ó, milyen kis naiv vagy drágám.! –simogattam meg az arcát. –Most az egyszer, megkegyelmezek neked a valóságtól, mert az egyszerre túl sok lenne neked. Majd szépen, sorjában beadagolom neked, vagy még egy esetleg kettő, ha jobb hangulatom van, és akkor mindent elmondok neked, egytől egyig.!

-Luce, nem kell semmivel sem finomkodni, már nagyfiú vagyok.! –húzta ki magát.

-Nem, Harry, nem vagy az. Attól, hogy mennyi barátnőd volt, meg 18 éves vagy, attól még koránt sem vagy nagy. Az én „történetemhez” Te még túl törékeny vagy, és befolyásolható. Még nem jöttél rá a nagyvilág rejtelmeire, amik addig tudnak kínozni, ameddig hagyod magad. És, ha most kitálalnék neked, az se a hírnevednek, sem a bandának nem tenne jót. Higgy nekem, majd egyszer mindent elmondok.! –mondtam, és mire észbe kaptam szegényem sírt. –Gyere ide.! –mondtam, és megöleltem Őt.

-Luce, miért nem lehet minden úgy, mint régen?! Meséket olvasol nekem, és én elalszok, miközben anya és apa fényképeznek minket?! –kérdezte zokogva, mire én felálltam, és elővettem egy könyvet.

-Hangozhat, ez most akármilyen hülyén, de összegyűjtöttem azokat a meséket, amiket mindig olvastam neked, és amiket imádtál. Ha, azt akarod, akkor hogy olvassak neked, akkor én szívesen olvasok.

-Azt nagyon megköszönném.! –mondta rettentő aranyos kisfiús mosollyal az arcán.

Kinyitottam a kicsi mesés könyvemet és olvasni kezdtem. Nagyon idilli pillanat volt. Mindketten fekszünk az ágyon, Harry félig rajtam, én Őt ölelem és olvasom az Ő és az én kedvenc meséit. Körülbelül a 10. mesénél teljesen elaludt, de azért még mondtam, mert már nem volt sok hátra, és azt akartam, hogy aludjon egy jót. Egyszer csak kinyílt az ajtó és Louist láttam meg benne:

-Sssss. Elaludt.! –simogattam meg Harry arcát, és inkább mondtam magamnak, mint sem Louisnak.

-Akkor nem is zavarok. –mondta ő is mosolyogva.

Nem tudom mikor, de engem is elnyomott az álom, és csak aludtunk. Egy kisebb időközben éreztem valami fényeset, de nem foglalkoztam vele, csak azzal, hogy itt vagyunk most mindketten, nyugodtan, békében, és hogy milyen kényelmes is ez az ágy. Mielőtt elaludtam, rápillantottam Harry arcára, és el is felejtettem, hogy milyen aranyos, mikor alszik, és milyen ennivalóan szuszog.

***

Mikor felkeltünk, már újra reggel volt, és mikor megláttuk egymást, azt hiszem, muszáj volt elnevetnünk magunkat. Harry haja össze-visszaállt, még a szokásosnál is rosszabbul, kicsit nyálzott, amitől aztán végképp nevetnem kellett. Hát az én hajam is úgy állt, mint akit megcsapott a 220. A ruhám is borzalom volt, a sminkemet is elkentem. Ezt, muszáj volt lefényképeznem, és majd egyszer hamarosan jót fogunk majd rajta nevetni.

Mielőtt lementem volna, elmentem fürdeni, mert már valóban nagyon rám fért, és ezzel együtt a hajamat is megmostam, mert kezdett zsírosodni. Mindig is utáltam fésülködni, leginkább azért, mert göndör a hajam, és könnyen gubancolódik, és nehéz kibontani. Főleg akkor, amikor vizes, olyankor általában gyilkolni szoktam a hajhagymáimat. Egy könnyed ruhát vettem fel: egy farmer rövidnadrág, illetve egy csipkés felső. Tettem fel egy leheletnyi sminket, hajamat nagyon gyorsan megszárítottam, és már kész is voltam.

Lentről csodás illatok szállingóztak, és hangos nevetések. Mosolyogva köszöntöttem a fiúkat, majd mentem be a konyhába. Ahonnan Niall azonnal ki küldött, mert meglepetés reggelit csinál mindenkinek. Leültem a többiek mellé a kanapéra:

-Mit nézünk?

-Disneyt.

-És azon belül? –kérdeztem, de mikro megláttam, kikaptam Zayn kezéből a távirányítót, és felhangosítottam.

-Szereted a Királyi Párost?! –nézett rám nagy szemekkel Liam.

-Ahham. Meg még a Pókembert szoktam nézni. –mondtam ugyan úgy, mint Liam, aki ezután átverekedte magát a többieken, és együtt néztük, és lepacsiztunk a nagyobb és kisebb poénoknál.

Mikor reklám ment, és mindenki elvonult, mi ketten beszélgettünk, Pókemberről, Batmanről, Supermanről, és nagyjából az összes szuperhősről. Mindketten megállapítottuk, hogy ha egy filmkarakterek lennénk, mind ketten Joker lennénk a Sötét Lovagból. Ezután elkezdtünk beszélgetni Heath Ledger munkásságáról, utána meg azokról a művészekről, akik idő előtt hunytak el, és így egy elég szép kis beszélgetésnek lettünk része, amit még a reggeli után is folyattunk. Amúgy a reggeli rántotta meg sült bacon volt, narancslével vagy teával. Én a teát választottam.

Miután rendesen kibeszéltük magunkat Liammel rájöttünk, hogy kéne egyet mozizni:

-Hé, srácok, nem akarunk mi filmet nézni?! –kiáltott körbe Liam.

-Deeeeeeee.! –robbant be a nappaliba Louis és levágta magát mellém a kanapén.

A többiek már emberien jöttek be, és csak ezután következett be a nagy dilemma: Mit is nézzünk?

-Szerintem nézzük meg a Némó kalandjait.! –javasolta Niall.

-Persze, hogy utána fél óráig vigasztaljunk?! –kérdezte Zayn.

-Sírtál a Némón?! –kérdeztem, mire Niall bólintott egy aprót. –De édeees.! –mondtam, majd odamentem hozzá, jól megölelgettem és megpuszilgattam.

-Szerintem nézzük meg a Beépített Szépséget. –mondta Zayn.

-NEM.! –feleltem egyértelműen.

-Legyen a Star Wars.! –mondta csillogó szemmel testvérem, de mindannyian lefújjogtuk őt.

-Pata Csataaa.! –kiáltott fel Louis, mire a többiek kiröhögték Őt.

-Toy Story.! –mondta Liam, mint egy kis fiú.

Így ment tovább, mire én fogtam magam, felmentem a szobámba, majd lementem és betettem a DVD-t.

-Mit nézünk?! –kérdezték.

-Requiem Egy Álomért. Ha már nem tudtok normális filmeket mondani, akkor tegyünk be valami oktató jellegűt is. És Niall, ha megkérhetlek, most ne egyél popcornt, mert ehhez nem igazán menne.

-Ki játszik benne?! –érdeklődött Zayn.

-Jared Leto, a Thirty Seconds To Marsból. Imádom Őt. És ne aggódjatok fiúk, lesz benne nektek való rész is.

-Ezt meg hogy érted?! –kérdezték a fiúk.

-Egy szó. Sex. –mondtam, mire Zayn és Harry összepacsiztak.

-Pacsizzatok csak, de amikor megtudjátok az okát, akkor nem lesz annyira jó. És egyébként is, ez az egyik olyan film, amin sírok, és olyan van max 5. És ez egyszerűen szívszorító.

-Ne, nézzünk már síros filmet.! –nyavalygott Louis.

-Befogod és nézed.! –mondtam, és indítottam is a filmet.

A film közben több milliószor elolvadtam Jared látványától, és közben mindenkire került egy-egy pléd. Néhány résznél, fogalmam sincs miért, Louis megfogta a kezem, mintha együtt lennénk, mire én elvettem tőle a kezem. Ha el kell felejtenünk azt a dolgot, akkor ne is fogjuk meg egymás kezét meg semmi. És a +18-as részt, még sem élvezték annyira a fiúk, mint azt hitték az elején. A Reqiuem Egy Álomért, egy dokumentumfilm, ami nagyon tanulságos. A drogokról, és azoknak a mellékhatásairól van szó, hogy egy idő után teljesen megőrül tőlük az ember, elveszítheti mindenét. A barátját, a családját, az egész életét. Igazából, ha úgy vesszük, a 4 főszereplő közül a néger járt a „legjobban” mert ő „csak börtönbe került”. Ezzel ellentétben, aki Jared nagyiját játssza a filmben, az teljesen elveszti az eszét, egy tévés műsor miatt, és az igaz barátnői sírnak, miatta, borzalmas. Akit Jared alakít srácot, annak levágják a bal kezét, mert intravénásan adagolja magát, a csajjal nem történik semmi, csak annyi, hogy a kábítószerért sexel. És ez a film volt rám talán a legnagyobb hatással, emiatt is tettem le a cigit. Bár tudom, az nem olyan nagyon rossz, de… De igen, az is borzalmas.

-nah, srácok, hogy tetszett?! –néztem körbe, és láttam, hogy mindegyikőjük teljesen le van taglózva.

-Soha többet nem cigizek.! –mondta undorodva Zayn.

-Soha nem fogom kipróbálni a drogot.! –mondta Niall.

-Nagyon helyes.! –mondtam, majd kimentem levegőzni egyet.

Leültem, pontosabban kifeküdtem a pagodában, és csak bámultam ki a fejemből, mikor Louis mosolygós arcával találtam magam szemben:

-Leülhetek?

-Louis, ez a ti házatok. Azt csinálsz amit csak akarsz.

-Igaz. –felelte, majd lefeküdt mellém.

Csendben bámultuk a felhőket, és elgondolkoztam rajta, hogy a bárány felhőknek, miért nem bárány alakjuk van. Ez a kérdés mindig is foglalkoztatott. Illetve még az is, hogy milyen a formájuk, de leginkább csak nagy pacákat szoktam látni. Nem annyira vagyok kreatív e téren. Elmélkedésemből Louis szakított meg azzal, hogy folyamatosan bámult:

-Nem bírom, ha bámulnak.

-Bocsánat. Muszáj megkérdeznem valamit. Mit érzel irántam?