12.fejezet

Ne haragudjatok, hogy ismét késve hozom a részt, csak tegnp nem voltam itthon, mert ajándékoztunk az osztályommal (Legjobb barátnőmmel egymást húztuk, és szinte ugyan azt adtuk egymásnak..D a telepátia hatalma). Nos a részről, még mindig Liam van szinte előtérbe helyezve, viszont a következő részről annyit, hogy egy pöppet, hogy is fogalmazzak... félig-meddig "korhatáros"... remélem ezzel mindenkinek beindítottam a fantáziáját.:D Kökiiiiiiiim szépen a 8komit és a 27 szavazást, fantasztikusak vagytok.!!! ImádomazOlvasóimat♥

Lena: Örülök neki^-^ De Te is midnig lelövöd a poénjaimat, ez nem ér.!

Franci: Kökiiiim szépen♥

Dóra: Hát igen, mindig van valaki, aki tönkre teszi a jó kedvet...♥

Zsófia: Örülök neki és kökiiim szépen♥

Doriszka: Hát igen, de lesz ennél neki még rosszabb.. és kökiiiim♥

Lizzy: Hát igen, elég volt egy evet írnod, már is tudtam, mire gondolsz;D Hát igen, nagyonde nagyon jó barátok lesznek, de ez a maga idejében kifog derűlni;D

Enikő: Kökiiiim szépen, nagyon aranyos vagy♥
Roxi: Örülök nekii.:D♥

-Abba hagynátok?! Még is, mit képzeltek magatokról, főleg Te Liam?! –kiáltott ránk Louis.

-Még is, miről beszélsz?! –kérdeztem.

-Hát arról, hogy kigúnyoljátok Eleonort.!

-Valóban?! Liam, tényleg kigúnyoltuk, Miss Tökélyt?!

-Most is ezt csinálod.! És még is, miért kellett leribancozni szegényt?! Nagyon mag alatt van.!

-És szerinted Liam nincs?! –mutattam a srácra.

-Az más, Ő még is, miért lenne ki akadva?!

-Mert a drága barátnőd, szánalmasnak nevezte, és, hogy nem csodálja, hogy Ő meg Danielle szakítottak.!

-Jaaj ugyan már.! Liam igazán túl léphetne már rajta, de most arról van szó, hogy megbántottátok azt, akit szeretek.!

-Akkor, engem nem is szeretsz?! –állt fel Liam, és csak akkor láttam, hogy a sírás határán van. –Jó. Megértem, hogy a barátnőd fontosabb, mint az egyik barátod, de ne feledd.! Ha szakítotok, rám ne számíts.! Én leszek az első, aki gratulálni fog Neked.! –mondta Liam, majd elviharzott, és egy hatalmas ajtócsapódást hallottunk csak.

-Gratulálok Tomlinson, ezt jól elbasztad.! Hogy lehetsz annyira gerinctelen, hogy ilyenek mondasz szegénynek?! –mondtam és Liam után rohantam, ott hagyva Louist.

Futottam ameddig meg nem találtam Liamet, szerencsémre, hamar meglett, miközben, egy padon sírt:

-Jézusom Liam.! –guggoltam le elé, és erősen megöleltem. –Ne is foglalkozz Louissal. Eleonor tele beszélhette a fejét minden hülyeséggel.! Szabad akaratából, Te is tudod, hogy sosem mondana Neked ilyet.! –mondtam, miközben próbáltam nyugtatni.

-Tudom, de még is, annyira fájtak a szavai, ahogy mondta, hogy konkrétan leszarja, hogy mi van velem, Őt csak a drága kis Eleonorja érdekli.

-Hát, akkor had érdekelje.! Milyen ritkán szokott ilyen kifakadása lenni e miatt a lány miatt?

-Hát, eddig, még csak egyetlen egyszer volt, meg most ugye..

-Hát akkor meg?! Lehet, csak megjött neki, és nagyon ingerlékeny.

-Igen, általában a lányok olyanok szoktak le…

-Én most Louisról beszéltem. –mondtam mosolyogva, mire Liam egy hatalmasat nevetett. –Akkor most már, ugye minden rendben van?!

-Igen.

-Akkor csinálhatunk egy képet is akár?

-Ez csak természetes.! –elővettem a telefonom, és csináltam több képet is, de csak egyet választottunk ki, mert azon néztünk ki emberien.

Még sétáltunk egy kicsit, nézelődtünk, a könyvesboltban, ruhásboltokban, meg mindenfele

Otthon mindketten bezárkóztunk a szobánkba, és én feltettem a Liammel készült közös képet.

„Az igaz barátok, bármikor képesek röhögni rajtad, DE ezt másnak sosem engedik meg.! Legjobb – Fiú – Barát – A -Világon. :D♥”

Miután kitettem, még nézegettem pár dolgot a neten, aztán újra visszamentem FaceBookra, és láttam, hogy van egy pár hozzászólás a képünknél. A legtöbb directionerektől, viszont jött egy pár értelmes is. Másolom:

Liam Payne: Nagyon helyes, hogy ezt tetted ki, és nem a másikat, azon borzalmas a fejem. De had utánozzalak már: Legjobb – Barátnő – A Világon. :D♥

Niall Horan: Ejnye-bejnye Liam, nem hallottad, hogy nem szabad utánozni másokat?! Jóó kép, tiszta aranyosak vagytok^-^

Perrie Edwards: Úristen Luce, annyira széép vagy*-* És valóban nagyon aranyos kép kettőtökről^-^

Liam Payne: Köszi szépen srácok♥

Luce styles: Köszönjüüük♥ Perrie, ez egyáltalán nem igaz, te sokkal szebb vagy nálam;)♥

Miután kineteztem magam, úgy döntöttem, hogy lemegyek, és nézek valamit a tévében. Mikor be akartam menni a nappaliba, a szívem majd megszakadt a látványtól: Louis és Eleonor csókolóztak, és az én pillangóim, ott akartak öngyilkosok lenni, velem együtt. Gyorsan kimentem a kertbe, és járkálni kezdtem. Annyira szép ez a hely, a környék, meg úgy alap járaton minden. Zenét kapcsoltam a telefonomban, és egyszer csak, felcsendült egy nagyon ismerős dallam, majd folyamatos lejátszásra tettem azt. Papa Roach – No Matter What Acoustic Version. Ez a dal, a régi szép időkre emlékeztetett, mikor mi négyen elválaszthatatlanok és elpusztíthatatlanok voltunk. Együtt nevettünk minden hülyeségen, együtt ültünk a bünti szobában, és mikor elment a felügyelő tanár a 2 órás „munkájára”, ami annyiból állt, hogy aludt, és mindig kiszöktettük az egész csapatot, és idő előtt visszavittük őket, nehogy még nagyobb bajba kerüljünk. Az első dolgok. Az első találkozás velük 9.-ben, az első tánc, az első közös poén, az első közös fénykép. Az első csók, az első alkalom, az első sírások, és minden, amit csak el lehet képzelni. Hiányzik nekem az a három hülye, és, hogy ma találkoztam Lucassal, a régi emlékek a felszínre törtek, és eléggé kikívánkoznak, de nem szabad, hogy bárki is sírni lásson. Nem szabad, hogy gyengének tűnjek. Nem, túl sok mindent túl éltem már ahhoz, hogy most egy olyan fiú miatt sírjak, akinek valószínűleg, csak arra kellettem volna, hogy játszadozzon velem, egy olyan hülyeség miatt, mint Az Élet. Nem.! Erős leszek, és nem engedem, hogy ezt a jelenleg, jó pillanataimat bárki is elrontsa.! 

Önsegítő gondolatmenetemet, testvérem zavarta meg, aki éppen hozzám vágott egy csokit:

-Köszi, Styles.!

-Nincs mit, Styles.! –mondta röhögve. –hé, gyere már be. Délután van, és most olyan jó játszani egy kicsit. Jössz, vagy jössz?

-Nincs harmadik lehetőség?

-Mint mondtad, nincs.! –kacsintott.

-Haha. –mondtam és már ott is voltam mellette. –Utálom, ha a saját mondandómat használják fel ellenem.

-Én is. Ebből is látszik, hogy testvérek vagyunk.

-Hát igen.

-Amúgy meg, be kell pótolnod valamit.! –mondta komolyan Harry.

-Mit? –kérdeztem döbbenten.

-Hát ezt.! –mondta, majd felugrott a hátamra. –Lovacskáznod kell velem, mert kimaradtam belőle.!

-Harry, 10 éves korodig cipeltelek négykézláb a hátamon, amikor csak akartad. Nem maradtál Te ki semmiből sem.!

-De igen is, kimaradtam.!

-Jó, de akkor kérj meg mást, mert már nem vagy olyan könnyű, mint voltál.! –mondtam, majd ledobtam.

-Meg is kérek.! –mondta „durcásan”.

Leültünk a padlóra, és egy körbe rendeződtünk, itt volt mindenki. A srácok, Perrie és Eleonor is, és a… az ecet meg a pálinka is.

-A szabályokat, már mindenki ismeri.! –nézett körbe Louis, mire mi csak bólintottunk. –Akkor, kezdődjék a játék.! –mondta, majd el kezdett számolni, és Perrie pörgetett.

 Ő Niallt pörgette:

-Mi a kedvenc desszerted?! –kérdezte, mire Niallnek elkerekedett a szeme, és meghúzott egy poharat. –Pálinkaaa.! –kiáltott fel, mire mi elröhögtük magunkat.

Niallön volt a sor, és Ő Liamet pörgette:

-Felelsz, vagy mersz?!

-Merek.! –húzta ki magát Liam.

-Én is így gondoltam. Vedd fel az egyik lány melltartóját, és legyél abban egész játék alatt.

-Hallod, kölcsön adjam a SpongyaBobosat?! –röhögtem.

-Honnan van neked olyanod?! –nézett rám hülyén a két fiú.

-Volt nekem egy idióta pasim…. És április 1.-én mindig megajándékoztuk egymást. Szerintem így vágjátok. –adtam meg a választ.

-Akkor azt kérjük szépen.! –mondta Niall, mire én felmentem érte.

Előkerestem, és automatikusan elröhögtem magam, mert emlékszem, hogy hogyan is adta oda nekem. Hülye gyerek. Odaadtam Liamnek, aki röhögve vette fel, és büszkélkedett vele. Ő legnagyobb szerencsémre engem pörgetett:

-Felelsz, vagy mersz?

-Felelek.

-Akkor mondd el a többieknek, azt, amit nekem mondtál ma délután. –tudtam, mire gondol, és azt is tudtam, hogy nem fogom elmondani. Fel vettem egy tetszőleges poharat, majd meghúztam.

-Híííj, a kurva élet.! –fogtam a torkom. –Baszódj meg Liam-miam.

-Mert?

-Mert ez ecet volt drágám! –néztem rá, majd köhögtem egyet.

Ilyenekkel ment végig az egész játék, és nagyjából a játék végére, mindenki teljesen be volt állva, mert egész egyszerűen már csak pálinkával játszottunk. És olyan éjfél körül eljött a lefekvés ideje, mindenki támolyogva ment fel a saját szobájába, és mikor épp öltöztem, akkor jött egy váratlan vendégem…