44.fejezet ~No matter what, I got you Back

Nos, hát annyit szeretnék mondani, hogy előre láthatólag, a következő rész, csütörtök-péntek de leginkább szombat körül fog majd kijönni, mert ahhoz sok sook infót kell majd gyűjtenem.;) És akinek ez a rész nem lesz hepíí, akkor majd a következők;) Nekem személy szerint, ez az egyik kedvencem, mert majd utolsó kettő lesz majd a másik kedvenceim, de azt nem árulhatom el, hogy még mennyi van hátra;) Addig is, jóó olvasást..ĐĐ

Lizzy: Muhhahahahaa.! ez a rész már hepí lesz ynugi, és ne verj emg snekit, főleg ne engem;)♥
Dóra: Hát akármennyire se szeretném, de hamarosan vége lesz, de szeritnem gyönyörű véget találtam ki ennek a történetnek:Đ Kedvenc szomorú rész, tök jó, hgy ilyet is összetudtam hozni:Đ♥
Doriszka: Mint látod, itt az új részt, és az írást nem fogom abbahganyi, mert jön a következő és waa már annyira várom,h goy olvasshassátok..Đ örülök, hogy Neked is ez lett a "kedvenc szomorú részed".:Đ♥
Hope: Hát én is valahogy, így szoktam viszonyűlni a dologkhoz.:Đ Amúgy meg itt tudod feltenni a kérdésed: trixi.birkas@gmail.com
Lena: Kajaaaaak sírtááál:/ ezt nem terveztem be.../ Ne bánts.! Hát úgy engedi Louios, hogy Ő jó báty és engedi, hogy a hülye húga menejn a feje után;)

Eszti: Hát ott az indok na..Đ De ebben a részben, minden benne lesz..Đ♥
Roxi: Hát seni nem említette, hogy örül Bellának, csak a roszs oldalát, ezért örülök, hogy Te a pozitívatis megemlítetted.:Đ♥

Papa Roach - No Matter What /Ajánlott zene, még annak is,a ki nem szereti a rockot, és azért magyarul van, mert igazából erre alapoztam ezt a fjezetet, vagyis ehhez a részhez, ez a zene illet.:Đ és lesz amjd egy rész,a hol lesz még egy zene, ott lekéne állítani, és meghallgatni, illetve megnézni azt;)/

*4 hónappal később, Októberben*

4 hónap telt el azóta, hogy elhagytam Londont. Igazából, ha azt mondanám, hogy nem történt semmi érdekes, akkor hazudnék. Renivel és Louissal azóta is tartjuk a kapcsolatot, amiből következik, hogy a többi sráccal is. Augusztusban Liamet elárasítottam szülinapi emailekkel, meg minden féle hülyeséggel. Aztán utána pár hónappal szakítottak Danielleel a hülye Twitter miatt, és ezért nagyon haragudtam a rajongókra. Harryvel a kapcsolatunk háááát.. ha szembe jönne velem az utcán, nem köpném le, és Ő sem engem, bár azért eléggé fájt, hogy egyszer olvastam, hogy lehet összejött valami svéd modellel, bár örülnék neki, hogy megtalálta a boldogságot, viszont szomorú lennék, hogy nem mellettem.
Közben beköltöztem a koleszba és a szobatársam, láss csodát, egy punk csajszi lett, aki izeg-mozog mindig fel, van pörögve, és nagyon bírom. Esténként együtt üvöltetjük a Green dayt, SlipKnotot, Kornt és a többi ilyen előadót., a koleszos tanárok és a többi diák legnagyobb örömére.
Tényleg nagyon megtaláltuk a közös hangot, ha mondatjuk, életemben először, van legjobb barátom. Mindent elmondunk egymásnak, és ami talán a legjobb, mikor mindenki haza megy a kollégiumból, csak mi maradunk. Ketten. Olyankor általában énekelünk, meg randalírozunk, és csak úgy simán hülyülünk. Jó, mondjuk tény, hogy egyszer majdnem felgyújtottuk a konyhát, mert pudingot főztünk, és az óta rendelünk kaját, de amúgy minden remekül megy.
A suli is remekül megy, bár elég sok srác csorgatja utánunk a nyálát, de mivel én megfogadtam Louisnak, hogy nem pasizok be, ezért nem törődöm velük, Laura /ez a neve/ meg amúgy sem foglalkozik velük, nem kell neki, hisz ott vagyok én, meg a csoki. El van velünk. J
Idén jelentkeztünk színjátszóra, és nagyon jól tettük, mert most is éppen egy nagy előadásra készülünk, amilyen eddig még nem volt. Az a lényeg, hogy annak a mind 6 embernek a 2 kedvenc filmjét sorakoztatjuk fel és adjuk elő a saját koreográfiánkkal. Az enyém természetesen a Batman: Sötét Lovag, és én játszom Jokert, Lau meg az áldozatot, a többiek meg csak úgy spontán statiszták. A másik pedig, a 10 Dolog, Amit Utálok Benned. És, hogy abból melyik rész,! Na az a titok, azt eddig még senki sem tudja, csak és kizárólag Én. Az lesz a befejező szám, mivel az a legrégebbi, és a két előadásom közt van időm elmosni a sminkemet, meg minden hülyeség, ami a „színház világában” kell. A tanárunk, a mai órára tervezett, valami nagy bejelentést, és mindenki tökre izgatott, hogy mi lehet az. Mi abban reménykedünk, hogy igazgatói dicsért, és nem kell egy hétig jönni, bár ez úgy sem teljesülhet:
-gyerekek, szóvaaal a nagy bejelentés: kapunk vendég művészeket az estre.! –ekkor mindenki felsikoltott, meg tapsoltunk. –jól van, elég lesz, majd akkor, ha itt lesznek.! És, hogy kik is jönnek?! Dobpergés-drámai szünet- a One Direction.!
A következő képen zajlott a jelenet: a többiek tapsoltak, viháncoltak, meg minden idétlenséget csináltak, én kiköptem a vizem, amit ittam, összenéztem Laurával, aki bátorítóan nézett rám. A rohadt életbe.!

*Az előadás estéjén*

Laura épen a sminkemet csinálta, amit őszintén szólva, fantasztikus lett. Teljesen élethűre sikeredett. Imádom ezt a lányt. Hajamat, bár nem festettük be zöldre, akkor is nagyon élethű, az a lila ruha és egyszerűen csak wááá.

Éppen kint nézelődtünk, mikor észrevettük, hogy Harry a tanárunkkal beszélget valamiről, mire én egyből visszamentem a terembe:
-Nem csinálhatod ezt életed végéig.!
-De igen.!
-Nem, főleg azért, mert mindjárt jelenésed van.! És, még is, miért éri meg bujkálni,! Békében váltatok el, nem de?!
-De.
-Hát akkor meg.! Menj ki, és beszélj vele.! –mondta és elkezdet kifele tolni, de a fények eltűntek, és jött a felkonferálás. –Mekkora mázlid van.! –mondta, majd jött az első szám.
Én az ötödik voltam, addig is gyakoroltam még a szövegem és a jelenetet, aztán jött a naaaagy bemondás:
-És most fogadjuk nagy szeretettel Tóth Bellát, és az Ő Joker előadását.! –mondta, majd elkezdtek bevinni a többiek egy zsákban.

Leraktak a színpadra, Laura levette a fejemről a zacskót és elmosolyodott, majd belekezdett a szövegébe:
-Szóval… Halott, ez 500 lesz.
-És, ha még él,! –keltem fel, majd ő megfordult és én a szájához tettem a késemet. –Tudni, akarod, mik ezek a sebek,!
Apám nagy piás volt, maga a gonosz. Egyik este, a szokásosnál is dühösebb lett. Anyuci egy konyhakéssel védekezett. Ez nem tetszett neki. Egy... Cseppet… sem. Szóvaal, a szemem láttára elvette a kést és elintézte, közben végig nevetett. Aztán felém fordult, és azt mondta „Miért… Vagy.. Ilyen… Komoly?” bedugta a pengét a számba „Mosolyt kanyarítok az arcodra.!”
És….. Miért vagy ilyen komoly?! –fejeztem be, majd egy határozott mozdulattal ’elvágtam a száját’ és elsötétül minden, majd bementünk a termünkbe, készülődni, leszedtük a sminket, átöltöztem, megcsináltuk a hajamat. Bekreppeltük, majd egy kisebb részét hátra fogtuk, felvettem egy hosszú szoknyát, egy bézs színű pulcsit, és egy fekete papucsot, csak úgy, mint a filmben. Ismét jött a konferálás:
-És most jöjjön esténk utolsó száma, Tóth Bella nagyszerű előadásával, aki még számomra is meglepetést fog okozni, mivel Ő most a 10 Dolog, Amit Utálok Benned című filmből fog nekünk egy röpke jelenetet, felmutatni. –fejezte be a tanárom, adj egy hatalmas tapsvihar keretében kimentem a színpadra.

A színpadon állva, egy arcot kerestem, és meg is találtam Harryét. Kék, szinte már farmer zakó, fehér ing, az a nadrágjába beletűrve, ami most nem is ülepes, hanem sima egyenes szabású fekete nadrág volt. Miért ilyen ismerős nekem ez az összeállítás?! Nem szabadott erre figyelnem, ugyan is kezdődött a műsorom:
-Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,

Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem olya heves, hogy rímet hányok tőle. –drámai hatás és egy aprónevetés, és mikor Harry arcára néztem, tényleg elkapott a sírhatnék, és nem csak azért, mert a filmben is így van.
-Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,

Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.

Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,

S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,

Szemernyit sem, nem gyűlöllek én. –fejeztem be, és valóban elkapott a sírás, és mivel a közönség azt hitte, hogy ilyen jól utánzom a filmet, állva tapsoltak mindkettő előadásomért.
Amilyen gyorsan csak tudtam, lerohantam a színpadról egyből Laura karjaiba, aki próbált vigasztalni, bár nem nagyon sikerült Könnyes szemekkel mentem, ki a közös meghajláshoz, mikor felcsendült egy ismerős dallam, egy ismerős szöveg, és egy ismerős hang:
-~Túl szép, hogy igaz legyen, nem nézek másra sosem... –Harry elkezdett énekelni a 10 Dolog, Amit Utálok Bennedből Heath Ledger dalát, és pontosan ugyan úgy tett mindent, ahogy a filmben, annyi különbséggel, hogy a végén már előttünk állt, pontosabban előttem, és utána kezdett el baromkodni.
Hatalmas tapsot érdemelt Ő is.

Az előadás után, én ott maradtam, mikor mindenki elment, egyedül maradtam a feldíszített aulában, a gondolataimmal, és nem volt ott senki. Legalább is, azt hittem, mivel lépéseket hallottam, és ismét egy ismerős szöveget:
-No matter what. I got you back.! –kezdett bele Harry a Papa Roach No Matter What című számába.
-Elég lesz mára, Te nagy énekes.! –mondtam nevetve, és ránéztem Harryre, aki a lépcsőn állt, Tőlem nagyon messze.

-Jó, de csak akkor, ha nem kanyarítasz mosolyt a késeddel az arcomra. –felelte Ő is nevetve.

-A francba, pedig pont azt terveztem.! –csettintettem.
-Nagyon jó voltál ma este.
-Köszönöm. –egy kis csend következett be, amit én törtem meg. –Mit keresel itt?
-Jöttem megnézni az előadást, mert a sulid meghívott.

-Nem úgy értettem. Úgy értettem, hogy itt mit keresel.! Most a suliban, az előadás után,! –álltam fel, és elindultam felé, és Ő is felém.
-Tudod, jöttem megnézni az én Tündéremet, akit eleinte csak játéknak használtam, de elszúrtam, mert beleestem.! –mondta kisfiúsan.
-Ez érdekesen hangzik.!
-Hát igen, tudod, az a lány nagyszerű, és én 4 hónappal ezelőtt, kórházba juttattam Őt.
-Valóban?!
-Igen, azt mondta, hogy pár hónap múlva, kérdezzem meg, hogy újra kezdené-e velem. Vagy esetleg egy másik életben. Nos mivel, most igazából Patrick Veronának és Kat Stadfordnak vagyunk öltözve, ami egy másik élet, megkérdezném, Lennél újra a Barátnőm?
-Igen.! –bólogattam, majd megcsókoltam Őt, de aztán meg is álltam. –De ugye tudod, hogy nem idézhetsz a kedvenc filmjeimből mindig, amikor rosszat tettél?!
-Tudom. De elvihetlek a kedvenc filmjeid helyszíneire.! –mondta nevetve és ismét megcsókolt.

Hiányzott már a csókja. Ismét elöntött az a melegség, amit nyáron éreztem, biztonságban voltam, és a pillangóim most ébredtek fel Harry iránt, úgy tényleg igazán.
Azt hiszem, kellett ez a szünet, mert most döbbentem rá egy nagyon fontos dologra. Harry az a bizonyos „Nagy Ő”. 

43.fejezet

Hát, erről a részről nem tudok olyan hű de sok mindent mondani.... Igazából, kökiiim szépen Drágáim az 5 komit és a folyamatos szavazásokat ez még mindig nagyon sokat jelent Nekem, és még nagyon sokat fog jelenteni is♥♥

Lizzy: Baba, ha ennyire megrészegített, akkor soha többet nem ihatsz.! És hát igen, gerinctelen, és hát naná.:Đ Luw 3kolompos♥
Dóra: Hát akkor, Muhahahaa mert nem árulok el semmit sem, mert majd emgtudsz mindent ebből a részből;)
Lena: Jó az én írókám, nektek meg a képzelőerőtök.! noego. am meg kökiiim♥
Enikő: Kökiim én is téged♥
Doriszka: Hát igen, és ennél a résznél még jobban fogtok örülni.:ĐĐ♥

/Reni szemszöge/

 Egész végig Bella ágya mellett ültem és vártam már, hogy felkeljen, vagy bármi jelet adjon arra, hogy hamarosan fel fog kelni. Ma reggel azt láttam, hogy Louis, Niall és Harry egymáson feküdve aludtak, és amúgy nagyon idilli lett volna a pillanat, ha most nem vagyunk egy kórházban. Ahol éppen várom, hogy felkeljen az én Drágám.

Balázs még mindig itt van, és nem igen örülnek neki a többiek, de hát muszáj elviselniük. Ez van.
Éppen indultam, ki, mikor hangokat hallottam:
-Reni.. –suttogta valaki.
-Harry?!
-Reni.. –suttogta még midnig valaki.
-Niall?!
-Reni… -mondta még mindig.
-Louis?!
-Reni… -mondta, és mikor rájöttem, hogy ki az, majdnem kifutottam a bőrömből.
-Bella.! –mondtam és egyből odarohantam hozzá.
-Hol vagyok?! –kérdezte csukott szemmel.
-Nyugodj meg.! Minden rendben van.! –mondtam, és már nyomtam is a nővérhívót, mire felugrott mind a három fiú és jöttek a dokik, és mikor meglátták, hogy Bella ébren van, mindenki kiugrott a bőréből. A dokik egyből nyomkodták a gombokat, és a szemünk láttára vették ki a csöveket, madzagokat és láttam, hogy szegény drágám nem értett semmit, és hogy némelyik igen csak fájt neki, de végig minket nézett és mosolygott. Természetesen egyből hívtam a többieket, akik azonnal elindultak:
-Még egy hétig itt kéne maradnia, vizsgálatok, ellenőrzés, hogy minden rendben van-e vele, és amint mindent rendben találtunk, mehetnek is haza.
-Köszönjük szépen Doktor Úr.
-Nem mondom, hogy máskor is, ezért inkább azt mondom, Ez a munkám, és örömmel segítek.! –mosolygott a doki és már ki is ment mindenki, csak mi maradtunk és Bella.

/Bella szemszöge/

Ott volt mellettem Reni, Louis, Niall és Harry, és ha jól láttam, mindjárt elbőgik magukat, mire én csak mosolyogni tudtam:
-Na mi van?! Megnéztétek a Never Let Me Go-t?! Bár akkor Ren inkább röhögne. –mondtam mosolyogva.
-Bella, úgy hiányoztál.! –jött oda hozzám Reni zokogva és átölelt. Louis ugyan ezt tette, majd Niall is, miután közölte, hogy amint kikerülök innen, elvisz kajálni. Ezt igen csak megköszönném neki, mivel rohadt éhes vagyok.
-Szia. –köszöntött Harry. A szívem összeszorult, és én is elég közel voltam ahhoz, hogy elbőgjem magam, mert emlékszek mindenre, legnagyobb bánatomra.
-Szia.
-Hiányoztál. –mondta Ő is könnyeivel küszködve.
-Hát, mivel nem voltam ébren, és nem érzékeltem semmit, ezért én sajnos nem tudok mit mondani.
-De legalább a humorod megmaradt.! –mondta Harry és homlokon puszilt.
Hamarosan megérkezett mindenki, és még egy olyan valaki is, akire egy cseppet sem számítottam:
-Balázs.! –mondtam boldogan, mert hát, bár csúnya végünk lett, azért jó volt újra látni.
-Bella Baba.! –mondta zokogva, és jó szorosan átölelt, amit én viszonoztam neki.
Nem tudom, meddig lehettünk ott, de mire kijöttem az öleléséből, addigra Harry eltűnt.
-Bazsaaaa.! –mondtam nevetve.
Mindenkivel beszélgettem egy kicsit, mert hát állításuk szerint, egy hátig kómában voltam, jó sok minden történt. És valóban, Louis összeverte Harryt, Jade és Zayn összejöttek, anyámék megtalálták a lakásom, jaj de jó.! Akkor sem várom annak a kölyöknek a világra jöttét….
-Figyelj, maradj itt, mi addig elmegyünk és keresünk neked valami kaját.! –mondta Reni.
-Drága édes Alföldem, szerinted tudok én most bárhova is menni?!
-Jól van, na, csak gondoltam mondom.
-Jól van, de most tűnés a színem elől, mert roppant mód éhes vagyok.!
-Az én Bellám.! –nézett rám majd össze Niall és Reni.
-Te nem mész?! –néztem Balázsra.
-Inkább veled lennék. Tudod, régen volt már az a február, hiányoztál.
-Te is nekem.
-Gondolkodtam, és szerintem, újra együtt kéne lennünk. Mint a régi szép időkben. Tervezgetnénk az esküvőt, utálnánk a világot, koncertekre meg pogókba járnánk. Újra mi lehetnénk az ÁlomPáros.
-Az, az idő már elmúlt. Sehogy sem lehetne ugyan az, mint régen, hiszen milyen indokkal szakítottál velem?! Az egyik leggerinctelenebb módón, és pont emiatt nem tudok, nem tudnék Rád újra Úgy tekinteni.!
-Még így sem?! –mondta és megcsókolt. Ezzel a csókkal, előtörtek a régi emlékek, amikor még boldogok voltunk, és amikor szinte szembe köptük egymást. A hülyeségek, és az akkor érzett melegség. Az emlékek hatására legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Nem, még így sem. Balázs, akár mennyire is fáj bevallanom, és Neked is akármennyire fáj hallanod, de én mást szeretek. Míg Te összetörted a szívem, addig Ő újjá építette, csak sajnos Ő is lerombolta, de Veled sehogyan sem tudnám újra kezdeni.
-Értem, az a göndör volt mi?! Az vette el a szíved Tőlem.
-Ahhoz nem kellett Ő, mert mikor FaceBookon szakítottál velem, akkor kizártad magad a szívemből, Egy Életre.
-Akkor tök mindegy. Ugyan olyan vagy, mint voltál. Túl naiv és befolyásolható. Elvakított a népszerűség fénye.
-Miért, Téged nem?! Hány lánnyal is voltál utánam?! Öttel, netán Hattal?! Gondolkodj el, hogy ki is az, akinek meg ártott a ’hírnév’. –nem válaszolt semmit, egész egyszerűen kiviharzott a teremből, és szerintem, fogta magát, felszállt a legközelebbi gépre, és már ment is haza.
Reniék egész nap szórakoztattak, viszont Harryt sehol sem láttam, pedig nagyon szerettem volna vele beszélni. Vártam, hogy kicsapódjon az ajtó, és jöjjön azzal a mosolyával, amelyikkel az összes lányt szédíti, hogy jöjjenek azok a göndör fürtök, amiket imádok fogdosni, és egyszerűen, csak jöjjön már Harry. Este, miután mindenki elment, meg is kaptam Őt, legalább is, azt hittem…
-Beszélnünk kell. –mondta és leült mellém.
-Amikor legutoljára ezt mondtad, nagy baj lett belőle. –mosolyogtam Rá, de én tényleg csak viccnek szántam.!
-Tudom. –hajtotta le a fejét, és egy hatalmasat sóhajtott. Ebben a sóhajban minden benne volt. –Gondolkodtam. Már mint kettőnkről, ismét… És én arra jutottam, hogy mi lenne, ha újra megpróbálnánk?!
Hosszas gondolkozáson mentem keresztül, mi van, ha ismét csak szórakozni akar velem?! Ha csak egy játéknak használ?! Mi van, ha csak azért akar újra együtt velem lenni, hogy ne bántsa senki sem a bandából, vagy a média miatt?! Mikor belenéztem azokba a gyönyörű zöld szemekbe, már nem láttam azt a csillogást, amit nyár elején. Kiveszett. Eltűnt. Ez már nem ugyan az, ami akkor volt. Nem akarok, egy, muszáj kapcsolatot:
-Sajnálom Harry, de nem. Egyszerűen, ez nem menne nekem. Most nem. Talán majd egyszer, pár hónap múlva, vagy talán egy év múlva, vagy egy másik életben. Nem tudom mikor. Valószínűleg akkor, mikor újra tudok benned bízni. Mikor nem látom, hogy minden hónapban újabb lánnyal vagy, mikor nem hallom azt, hogy Harry Styles újra becsajozott.! Vagy, mikor eltudom felejteni a múltat, és amit tettél. Akkor igen.
-Megértettem. Barátok azért maradhatunk?! –nézett rám.
-Harry, tudom, ez nagyon morbid lesz, de… A halott kutyával sem szoktak játszani.
-Rendben van. De csak, egy utolsó kérésem lehet?!
-Lehet.
-Egy búcsúcsók?! –nézett rám sírva, mire én csak bólintottam egy aprót.
Szája az enyémre tapadt, nyelve utat tört, hogy megérintse az enyémet. Ez a csókja tényleg tele volt mindennel: bánattal, sajnálattal, szeretettel, és szinte minden szomorú dologgal, de én most tényleg nem tudtam volna újra kezdeni. Mikor csókunknak vége szakadt, mind ketten zokogtunk, és csak öleltük a másikat. Amúgy sem, jó egy szakítás, de most így, ebben a helyzetben, egy kórházban, egy más fél hetes kóma után.. Borzalmas, leírhatatlan. Miután Harry elment, Louis jött be helyette:
-Miért nem békültetek ki?! –ült le mellém és megsimogatta az arcom.
-Nem tudom, egyszerűen… fogalmam sincs. De nem úgy volt, hogy gyűlölöd Őt?!
-De, de aztán megérkezett a Balázs. Ahogy láttam, hogy néz, hogy szinte még most is levetkőztet a szemével, egyszerűen borzalmas, és amilyen dolgokat mesélt. Inkább nem, és rájöttem, hogy Harry sokkalta normálisabb, mint Ő. És vele, sokkal jobban összeilletek. Aranyosabbak vagytok.
-Lehet. Fogalmam sincs. De most semmiképp nem menne nekem….
-Értem. De csak, hogy tudd. Nem kell haza menned nyár végén. Az a szoba ott áll előtted, és az már csak a Tied.! És szeretném, ha itt maradnál velem.
-Louis, emlékszel arra a napra, mikor eljöttetek értem,!
-Igen.
-És, hogy azt mondtad, maradjak Veled itt, Londonban, a nyárra?!
-Igen.
-Nos, nekem még érettségiznem kell, Reninek nem. Én nem szeretnék élni ezzel a lehetőséggel, de Ren igen. Én már sokszor voltam itt, Ő nem. Szeretném, ha Ő maradna itt helyettem, neki sokkal fontosabb, hisz itt van neki Niall, meg a többiek.
-De Neked is.
-Valóban. Viszont had kérdezzek valamit. Te tudnál egy légtérben lenni, egy olyan emberrel, akiről tudod, hogy mocskosul megbántott, megalázott, látni, hogy szebbnél-szebb lányokat hoz haza, és Te még így is szereted. Louis, ha igazán szeretsz, és tisztelsz, akkor nem hagyod, hogy nap, mint nap szenvedjek. Éppen ezért, amint kijöttem a kórházból, pakolok össze, és megyek abba a kollégiumba, amit anyám nézett nekem. És Reni itt marad, és mindenki boldog lesz.
-Valóban boldog lennél egy kollégiumban?! Harry nélkül?! Nélkülem?! És legfőképp Reni nélkül?!
-Tudod Louis, minden ember életében eljön az a pillanat, amikor mások érdekét előbbre helyezi, mint a sajátját. Reni imádja ezt a helyet, és bár én is, lehet többet nem lesz alkalma, hogy itt legyen. Nekem lesz még. Harrynek fel kell dolgoznia mind azt, ami történt, és nekem is. És neked…. Neked bár várnod kell jó pár hónapot, esetleg téli szünetig, vagy fogalmam sincs, amíg újra visszajövök. De mikor az meg lesz, akkor újult erővel vehetjük magunkat bele mindenbe. Rendben van?!
-Rendben van. De egyet ígérj meg nekem.!
-Mit?!
-Ugyan ilyen maradsz, nem változol meg, és legfőképp messziről elkerülöd a fiúkat.! –ezen csak nevetni tudtam.
-Ezeket azt hiszem, megígérhetem Neked Louis.!
-Szeretlek Húgi.! –mondta sírva.
-Én is Szeretlek, bátyom.! –mondta én is sírva, majd jó szorosan magához húzott, és ölelt, ölelt és csak ölelt.

42.fejezet

Wíííí most annyira boldog vgayok, mert /ide is kiírom/ Leiner Laura visszakövetett Twittereeeeeen*-*♥♥ És kökiiim az 5komit, nagyon imádlak Titeket.! És ettől a résztől kezdve, nagyjából csak hepí részek fognak jönni, bár már közel a vég, de én mindent elterveztem úgy, hogy szeressétek♥ ImádomazOlvasóimat♥

Doriszka: Ebből a részből, már sok minden kiderül;)♥
Lena: Kökiiiim♥ Hát igen.. Najó, ez is azért odatett.xĐĐ Imádoma hozzászólásaidat♥
Dóra: Hát így én is szoktam járni.:S Kökiim szépen♥ hát a Balázs.... majd mindenki meglátja, hogy mi lesz, és hogyan és Muhahaha.:ĐĐ♥
Lizzy: Miért akarsz Te is midnig mindenkit kiherélni,! Mi abban a jó,! xĐ Hát igen Baba, noego;) de Neked megengedem♥
Roxi: Értem.:/ Hát igen, szeressük Renit♥ És kökiim szépeen♥

/Harry szemszöge/

Este már mindenki elment, de én nem bírtam. Valami azt sugallta, hogy ott kel Vele maradnom. Mondjuk, lehet, hogy az volt az egyik ok, hogy enyhén szólva nem bírom Balázs közelségét, még egy csöppet sem. És amit Liam mondott.. hát ott állt meg bennem az ütő.

Ugyan is, mikor megláttuk őt, Liam egész egyszerűen oda súgta nekem, hogy ’Harry, szedd össze magad. Ez a srác sokkal jobb pasi nálad.’. Kösz haver, én is szeretlek, és természetesen támogatlak mindenben. De a legrosszabb, hogy igaza volt, szinte már nekem is megtetszett, ami kicsit fura nem?!
Ezektől eltekintve, egész este ott ültem Bella ágya mellett, fogtam a kezét, és néztem Őt. Néztem, ahogy ott fekszik, mozdulatlanul, néztem a kezéből és a testéből kilógó csöveket, a gépek miket mutatnak, és úgy az egész szobát.
Világos rózsaszín falak, egy elég kényelmes kanapé (ezt onnan tudom, hogy oda feküdtem le) hatalmas ablakok, és tévé. Biztos örülne, ha látná mindezt, hogy hol van, de szerintem én annak jobban örülnék, ha egyáltalán nem kéne itt lenni, és nem lettem volna olyan marha.
Összességében, ha jól számolom, köbö 4 órát aludhattam összesen, mert éjfélkor elaludtam az egyenletes szívverésére, de hajnali 4 körül, valami ok miatt, gyorsabban kezdett el verni a szíve, mire én egyből felriadtam, és nem bírtam magammal, egyből hívtam a nővéreket, akik megnyugtattak, hogy ez gyakran fog menni, mert az elméjében lejátszódó dolgok felgyorsíthatják a szívverését, vagy éppen a gyógyszerek. Viszont vigyázni kell, mert két dolgot jelenthet: vagy hatnak a kezelések és fel fog ébredni, vagy az ellenkezője. Hát igeeen, itt egyből kővé dermedtem, és még csak gondolni sem mertem az ellenkezőjére.
Reggel ismét kávé illat csapta meg az orrom, és a többiek már mind itt voltak, és hoztak virágokat meg plüssöket, meg ruhákat Bellának. Niall átnyújtotta nekem a Starbucksból hozott kávémat és leült mellém:
-Hogy vagy haver?! –nézett rám bátorítóan, és átöleltem amolyan ’haveri stílusban’ a vállamat. Mintha ettől jobban érezném magam. Na jó, tényleg jobban éreztem magam egy kicsit.
-Őszintén?! 4 órát aludtam és egyszerűen kikészítenek ezek a hülye csipogások.
-Harry, ha nem csipogna, akkor már tényleg baj lenne.
-Tudom, de egyszer gyors és egyszer normális. És ez megőrjít. Meg őrit, hogy nem tudom, mi van.!
-Harry, nyugodj meg. Jelenleg, a legnagyobb baj az.. –Niall nem tudta befejezni a mondat végét, ugyan is, megjött a gondok okozója. Éppen Louissal röhögött valamin. Az én Louisommal.! Na ezt már tényleg nem engedhetem. Bella kérlek, kellj fel, és mond meg annak a bunkónak, hogy Te engem szeretsz.! –Harry, nyugi. Louis a Te legjobb barátod. Nem fog elpártolni, bármi történjék.
-Honnan vetted, hogy erre gondolok,! –néztem rá kérdőn.
-Hát, csak szimplán onnan, hogy jelenleg a tekinteteddel fojtogatod a tagot.! Nyugodj meg, és gyere oda.! –mondta Niall, mire mindketten felálltunk és oda mentünk Bellához.
Kisimítottam egy hajszálat az arcából, és csak néztem, és ismét a sírás kerülgetett.
Egyszer csak, elkezdett valaki kiabálni. Már, mint, nem valójából, hanem telefonból, pontosabban Billie Joe, ez csak is Bella telefonja lehet. Mila hívta, vagy is én vettem fel:
-Szia Mila.
-Szia Harry, oda tudnád kicsit adni Bellát?! –kérdezte vidáman, ahha Ő még nem tud semmiről.
-Bocs, de most nem.
-Még is, miért nem?! –kérdezte csodálkozva.
-Mert Bella kórházban van, és éppen itt állok a magánkórteremben, mivel kómában van.
-Mi az Isten?! Már is ott vagyok.! –mondta, majd már le is tette, én meg a képernyőre meredtem.
Mikor megláttam, összeszorult a szívem: Bella és én vagyunk rajta, miközben magunkat fotózzuk a tükörben és csókolózunk. A következő képen, amikor Renivel hülyülnek, aztán meg egy, amin Louissal esznek répát, és végül a negyedik, egy kép Rólam, amit Ő csinált. Mekkora egy barom vagyok… Újra elindult ugyan az a zene, de msot az anyja hívta:
-Reni, ezt már Te veszed fel.!
-miért?!
-Mert az anyja az.! –jelentettem ki, és már át is adtam a készüléket Reninek, aki egyből felvette.

/Reni szemszöge/

-Haló?! –szóltam bele.
-Bella?! –kérdezte az anyja.
-Nem Kati, Reni vagyok.
-Óh szervusz drágám, Bella ott van.
-Hát, ha úgy vesszük.
-Jó, mind egy, meg tudnád neki mondani, hogy megtaláltuk neki a tökéletes kollégiumot, ahol lakni fog és…
-Hogy micsoda?! –szóltam közbe.
-Nem említette?! Terhes vagyok, és el fog költözni.
-Még is hova?! –emeltem fel a hangom.
-Hát, egy kollégiumba, de nagyon jó. És azért, mert terhes vagyok, és a pici miatt nem férne el és…
-Bazd meg, de egy gerinctelen dög vagy.! A lányod miattad, van most kórházban.! –üvöltöttem a telefonba, és mindenkin láttam a meglepődött fejeket.
-Micsoda?!
-Igen, Miattad, gyógyszerezte be magát.!
-Arról nem tehetek, hogy annak a lánynak egy csöpp esze sincs, és egy ilyen apróság miatt képes lett volna meghalni.
-Embeeeeer?! Hallod Te miket beszélsz?! Kórházban van, kómában, csövek lógnak ki belőle.! És Te úgy hívod Őt, hogy ’annak a lánynak’. Ő a Te lányod.! Többet nem is akarlak hallgatni. –mondtam és már ki is nyomtam a telefont.
-Kicsim, minden rendben van?! –kérdezte Niall, miközben átölelt.
-Megtudtam a másik okát, annak, hogy Bella miért van a kórházban.
-És mi az első,! –kérdezte idegesen Balázs. –ha most elmondom, ő is neki ugrik Hazzának, amit nem akarok, és ahogy láttam a többiek sem.
-Hát igazából… -kezdtem, de szerencsémre Mila rontott be a kórházba.
-Te jó Isten.! Harry, nem hazudtál.! –nézett hatalmas szemekkel a lány.
-Miért hazudtam volna?! –kérdezte Hazza.
-Mert azt, hittem át akartok cseszni, de nem.! Úristen, hogy történt,! –nézett körbe a lány, és valakitől választ várt.
-Begyógyszerezte magát, mert nem bírta elviselni azt a sárkány anyját. –feleltem.
-Ezt még is, hogy érted?! –kérdezte hatalmas szemekkel, mire én felsóhajtottam és megkértem mindenkit, hogy üljön le, mert hosszú sztori lesz.
Elmeséltem nekik, Bella életének szinte minden apró részletét, ami kiválthatták belőle ezeket az állapotokat, hogy most mit művelt az anyja és minden mást. Mindegyikük komolyan figyelte a mondandómat, amit nem is csodálok, elég érdekes élete volt a drágámnak. Mire végeztem a ’hegyi beszédemmel’ mind Bella ágyához mentünk és Őt néztünk, miközben mindegyikünk megfogta a kezét.
Harry épp el akarta venni, és már láttuk, hogy nem fogta, egyébként úgy fogta meg a kezét, mint ha a legtörékenyebb porcelánt fogná meg, és akkor történt valami. Bella egy pillanatra elmosolyodott, majd vissza, és egy aprót szorított Harry kezén.
A következők történtek: Louis, én és Harry Bella ágyára borultunk és egyszerre mondtuk, hogy ’Köszönöm.!’ És sírni kezdtünk, Balázs eléggé ideges volt, Mila, Tola, Jade és Danielle megölelték egymást, Ők úgy sírtak. Liam, Zayn és Niall egész egyszerűen levágták magukat a kanapéra és ott sóhajtottak egy hatalmasat. Egyből megnyomtam a nővérhívőt, aki egyből ott is termett, és látva a megkönnyebbült arcokat, Ő is megkönnyebbült, és megnézett minden gépet, majd szólt a doktoroknak, kik távol beszélgettek Tőlünk, majd egy hatalmas mosollyal jöttek felénk:
-Örömmel, mondhatjuk, hogy Bella hamarosan fel fog ébredni, úgy hogy, már le is vehetjük Őt a lélegeztető gépről, de ehhez egy kicsit hátrébb kéne lépniük.  –mondta a doki, mire én felsikoltottam, és a fiúknak kellett arrébb vonszolniuk, mert a földön zokogtam, és köszöntem meg minden isten félének, meg mit tudom én minek, hogy segítettek nekem, és, hogy Bella él.! 

41.fejezet

Ne haragudjatok, hogy majdnem egy hete nem írtam, csak kicsit lerontottam az átlagom, és elvették a netem és oszintű elvonási tüneteim voltak, hogy fúúúú.... de a jó hír: Kitaláltam a következő sztorit, meg ennek a végét és szerintem tök jóóóóóó lett*-* Mindenesetre hihetetlenül jóóóó érzéssel töltött el a 7komment és a 12 szavazatot*-*♥♥♥ Imádomazolvasóimat♥♥

Lizzy: hát igen, szeressük Leyumot♥ Hát igeeen, én is nagyon örülök, hogy elővetted eme rejtett képességemet.:Đ♥
Doriszka: Hát igen, Liamnek  mindig igaza van;)
Hope xx: Jaaj kökiim szépen, nagyon aranyos vagy:$♥ benéztem, és szerintem mindenképpen folytasd a blogod, emrt nagyon jó;)
Petra és Virág: Jaaaj köszönöm nagyon aranyos vagy♥ Hát igen, csak az a baj, hogy az elején telesen más törit találtam ki, de aztán ez lett.:Đ♥
Fanni xx: Kökiim szépen♥ Hát már véglegesen elment a képből.:Đ♥
Enikő: Akkor sem fogok Encsiht írni.:P Kökiim én is Tégeeeed♥
Roxi: Hát legyen is, mivel angyon jó lesz; ) ♥ Hát nekem is vannak problémák, és ezért érzékenyen érintenek... szal remélem minden okés lesz;)♥

/Zayn szemszöge/

-Jade várj.! –futottam a lány után. –Jade várj, már meg kérlek.! Had magyarázzam meg.!
-Még is micsodát?! –fordult vissza, és láttam, ahogy zokog. Megölöm Harryt, ez már biztos.
-Kérlek, had magyarázzam el. Adj nekem öt percet.!
-Csak négy perced van… -mondta aranyosan, majd leült és a falnak támaszkodott, én meg mellé ültem.
-Szóval, az elejétől kezdve kezdett érdekelni Bella, de akkor nem volt semmi esélyem, vagy is, én sem tudom elmagyarázni, hogy mim, mert akkor még ott volt nekem Perrie. Végig néztem, hogy jönnek össze Harryvel, és az a nyomorék hogy játszadozik Vele. Szívem szerint, kedvem lett volna elmondani, és kitálalni az igazi érzéseimet. Bár, hogy most így jobban átgondolom, nem hiszem, hogy olyan sokáig együtt lehettünk volna, mert igazából ég és föld vagyunk, lehet csak egy kisebb fellángolás volt, nem tudom. Még Perrivel is szakítottam miatta és….
-Te szakítottál Perrievel?! –nézett rám nagy szemekkel.
-Igen, de ez egy kisebb dolog. Mikor megcsókoltam, úgy éreztem újra fellángolt valami bennem, de nem biztos, hogy benne, hanem valaki más iránt. Mivel akkor már Ti is a képben voltatok, és egyre jobban megtetszettél nekem, de nem mertem elmondani, és most így olyan hülyén jött ki ez az egész, hogy olyan isten tényleg nincs a világon.! És én csak azt szeretném mondani, hogy meg tudsz nekem bocsátani, és hogy lehetünk még barátok. –a szemeibe néztem, amikben már nem voltak könnyek és láttam, hogy miközben a száját harapdálja nagyon erősen gondolkodik valami. Ez volt, az egyik pillanatban, a másikban az arcomat a keze közé fogta, és lágyan megcsókolt.
-Több akarok lenni, mint a barátod.! –mondta aranyosan és ismét megcsókolt. Jól esett, ahogyan csókolt, aranyos volt és szinte már-már kislányos, ahhoz képest, hogy már nagykorú. Egyszerűen csak élveztem, élveztem és még többet akartam belőle.
Az egész éjszakát végig beszélgettük és nevetgéltük, miközben rájöttem, hogy tényleg összeillünk. Na, itt nem csak a zenei meg mit tudom én milyen stílusról, beszélek, hanem sok minden másban is megegyezik a véleményünk. Az életfelfogás, a gerinctelen fiúk és barátnőik. És egyszer csak azt vettük észre, hogy reggel van, majd elindultunk az egyik automata felé, ahol én vettem magamnak kávét Jade, pedig forrócsókit.

/Harry szemszöge/

Reggel erős kávé illat ütötte meg az orromat, és őszintén reménykedtem abban, hogy amik történtek, csak egy álom volt. Viszont, mikor kinyitottam a szemem láttam a fehér falakat, a kórház émelyítő szagát, és Reni mosolygós arcát, miközben egy kávét tart felém:
-Jó reggelt. Hogy aludtál?! –kérdezte.
-Hát, nem túl kényelmesek ezek a székek és meglehetősen rosszul, sőt pocsékul. Na és Te?
-Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Egész este vártam, hogy szóljanak, bemehetünk megnézni, vagy legalább annyit, hogy már átvitték a magánkórterembe. Egész éjjel a dokik meg a nővérek ajtaja előtt járkáltam ültem és öntöttem magamba a teát és a kávét. Niall nyugtatott, én és Niall nyugtattuk Louist.
-Huh… rémes éjszakád lehetett. Louis még mindig ki van akadva?!
-Szerinted?! –mutatott az egyik ajtó felé, ahol Louist találtam meg a szemeimmel, és Ő is megtalálta az enyémeket. Régen ilyenkor, mindig játékosság, boldogság és vidámsággal töltött el, mikor rám nézett, most viszont csalódottság, szomorúság, harag és könnyek voltak a szemében.
-Sajnálom. –nyögtem ki végül.
-Még mindig ne nekem mond. De én most megyek, megpróbálom lenyugtatni Louist. –mondta, majd már el is ment.
Egyszerűen idegesített maga a tudat, hogy kórház, és a betegek csak jártak-jártak és jártak be. Mindegyikük minket bámult, hogy vajon mit kereshetünk itt. Ahogy a dokik és a nővérkék nevetgélve mentek egyik kórteremből a másikra és az ajtó előtt kisebb komorság ült rá az arcukra. Borzalmas volt. Annyi zaj volt összességében, hogy az óra kattogott, a papucsok, cipők nyekeregtek a néma csendben. Kicsit nagyon idegesített, mikor egyszer csak kinyílt az egyik magánkórterem ajtaja és egy doki oda ment Renihez, mire mindannyian oda siettünk hozzá:
-Tóth Bellát, sikeresen elhelyeztük a kórteremben, a műtét is sikeres volt. Megnyugodhatnak, és minden esetre, halkan menjenek be, ugyan is, még így, kómában is akár milyen bajt okozhatnak neki. –mondta kedvesen a doki, majd elállt az ajtótól, mi meg egyből berohantunk.

Legelöl ment Reni és Louis, akik egyből levetődtek az ágya mellé, és szépen sorban mi, többiek. Borzalmas érzés volt Őt így látni. Mindenféle csövek lógtak ki belőle, az infúzió a karjában, hogy egy gép folyamatosan pittyeg, és így tudjuk, milyen gyorsasággal ver a szíve. Hogy lélegeztető gépen van, hogy mennyire vékony lett, az arca eléggé be volt esve, borzalmas volt, de még így is gyönyörű volt. Reni megfogta a kezét, csak úgy, mint Louis, és egyből sírásban törtek ki:
-Bella, hallod, ne merj itt hagyni.! Nem fogsz itt hagyni, mert ha megpróbálod, esküszöm, nem állok jót magamért, hallod?! –mondta zokogva Reni.
-Reni, drágám, nem hallja. Kómában van, és ezt Te is tudod jól. –mondta Niall és átölelte Renit, aki egyből hozzábújt, és ahogy láttam, olyan erősen szorította, amilyen erősen csak lehet, és zokogott, végtelen mennyiségben folytak a könnyek a szeméből.
-De igen, hallja. Tudom, mert mikor először volt ilyen, akkor is hallott mindent és mindenkit. Aki ott volt, megkérdezte, hogy mi miért történt, vagy, hogy épp miért mondta azt, amit. Mikor megkérdeztük, hogy honnan tudja, csak annyit válaszolt, hogy egy belső hang suttogta neki. –mesélte zokogva Reni.
-Nyugi, Kicsim, nyugi. Lehet, hogy most nem ilyen, bár senki nem tiltja meg, hogy ne beszélj hozzá. Beszélj, amennyit csak tudsz, hát, ha a Te csilingelő hangodra kel majd fel. –mondta Niall, és megcsókolta Renit.
Ettől a jelenettől igen csak összeszorult a szívem, és, ahogy láttam a többieket is csak egy cérna, választja el a sírástól. Egyszer csak, bejött egy nővér, és kiküldött minket, hogy kell infúziót cserélni, meg még pár vizsgálat hátra van, mi mondtuk, hogy meg akarjuk várni, de azt mondta, nem lehet, így hát, kimentünk a kórház elé, hogy szívjunk egy kis friss levegőt.
-Na jó, ki jön el velem a virágárushoz?! –kérdezte már sokkal nyugodtabban Reni.
-Majd mi megyünk.! –mondta Niall, és felrángatta Louist és hát Tolát nem kellett rángatni, mert ment velük Ő is. Most szüksége van a barátnőjére Louisnak, ahogy Reninek a barátjára, Niallre. Nekem is szükségem lenne most Bellára, aki most nincs itt, mert egy idióta állat voltam és nem csak, hogy dobtam, de még miattam is került kórházba.
15 perce ültünk ismét néma csöndben, mikor egy srác ment el előttünk, bőrdzsekiben, szakadt farmerban és egy hatalmas vörös rózsa csokrot vitt a kezében. Biztos jött meglátogatni a barátnőjét, vagy az édes anyját, vagy bármelyik család tagját. Esetleg a feleségét, aki pont most szült, vagy akármi. Szinte mindenről Bella jutott eszembe, és az, hogy most ott lenne mellette a helyem.


/Reni szemszöge/

Miután kellőképpen lenyugodtam, elindultunk Louissal, Niallel és Tolával egy virágárushoz. Vettünk, vagyis vettem, egy nagy csokor vörös rózsát Bellsnek, mivel hát, az a kedvence. Vettem mellé még egy kis lapot is, amire ráírtam, hogy „Virágot, a Gaznak.♥”. Ebből tudni fogja, hogy ezt én hoztam, mivel ezt csak én szoktam Neki mondogatni.
Mikor visszaértünk, hatalmas csend volt a kórház előtt, és Zayn épp akkor nyomott el egy szál cigit.
-Ez nem ártalmas?!
-Áhh.. csak egy kicsit. De mikor ideges vagyok, akkor, muszáj. –mondta kicsit nevetve.
-Tudom milyen érzés… -veregettem meg a vállát.
-Mit tudsz Te?! –kerekedett el Niall szeme.
-Szeretlek.! –mondtam bájosan és megcsókoltam Őt. Hmm… egyből elfelejtette.
Mikor felértünk, láttuk, hogy nyitva van Bella ajtaja, így gondoltuk, vagy a dokik vannak bent, vagy ezzel jelezték, hogy bemehetünk. Hááááát egyik sem, ugyan is, valaki megelőzött minket a látogatással, és a virágokkal. Mikor bementünk láttuk, hogy Balázs ott ül Bella mellett, és a kezét fogja, és ha jól értettem, éppen, azt suttogta neki, hogy ’Szeretlek.’. Egyből Harryre pillantottam, és láttam azt a meggyötört arcot. Lehet, hogy tényleg szereti?!
-Szia Balázs.! –köszöntöttem, mire Ő megfordult, és sokként ért, amit láttam. Ez a srác, helyesebb lett. Haját még sötétebbre festette be, ami, tengerkék szemeit tökéletesen kiemelte. Arca még inkább férfiasabb lett, és hát izmai sem kevés van…
-Szia Reni.! –mondta, majd felállt és oda jött hozzám, hogy megöleljen.
-Nem, úgy volt, hogy holnap jössz?! –tértem rá a lényegre.
-De, csak az előbbi géppel jöttem, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg ez történt. Még is miért történt?! –kérdezte aggódva, és nagyon várta valakitől a választ, amit meg is kapott.
-Azt még mi sem tudjuk.! –felelte helyettem komoran Louis és egy pillantást vetett Harryre, lehet, hogy kicsit kezd megbocsátani neki?!
Hamar eltelt a nap, az orvosok jártak be, infúzió csere így, infúzió csere úgy. Borzalmas érzés volt így látni Őt. Este szinte mindannyian haza mentünk, kivéve Harryt, aki még egy kicsit bent akart maradni. Balázson azt láttam, hogy mindjárt megöli, ez teljesen oké, de Louis arca… Mintha, megkönnyebbült volna, vagy talán még sem. Valaki mondjon valamit, mert bár egész végig mellette voltam, le vagyok maradva.!

40.fejezet

Először is... fuhh... 40. fejezet. Álmomban nem gondoltam volna  hogy lesz egy blogom,a hol lesz 40. fejezet, 11 rendszeres olvasó (!!!) és ennyi komi jön hozzá majd♥ Egyszerűen csodásak vagytok srácok.! Imádlak Titeket.! ImádomazOlvasóimat.♥ Jó, most is azt mondom, amit az előzőnél, 5 komiii és jön a következő; ) És személy szerint, olyan jókat találtam ki, már csak, ha lenne időm leírnám, sé fúúúú... na ezt majd akkor; ) Addig is jó olvasást Bábujok♥

Lena: Jaaj drágám, miért kell mindnekit bántani,! Majd megtezi azt helyetted más;)♥
Doriszka: Hát, úgy, hogy Bella megsérült, és hogy tudjam húzni az agyatokat, azért jön vissza a Balázs;)♥
Lizzy: Tudjuk.xĐ Kökiiim♥
Hope xx: Először is, nagyon aranyos vagy, hogy a kedvencednek tartod, ez csuda mód jó érzés a számomra^-^♥ Mindenki bántja Harryt.. még a végén én is azt fogom mondnai,hogy megérdemelte, pedig én tudom, hogy mi lesz.!
Roxyy: Semmi gond, de ugye Minden Oké?! :O♥ Hát igen, Harryt midnenki kiheréli, Reni imádja Bellát, Bella még "alszik" egy kicsit, Eleonor emg már valahol az Északi-sarkn pihenget;)♥

/ Harry szemszöge/

Zayn ott ült a padon, a folyosón, és mivel Louist nem láttam sehol és Renit sem, ezért szépen fogtam magam és kimentem, hogy beszéljek Vele. Éreztem magamon a többiek szúrós tekintetét, de jelen helyzetben nem igen érdekelt, csak az, hogy tisztázzak Zaynnel mindent, hogy mi is van közte és Bella közt:
-Zayn, beszélhetnénk?! –kérdeztem.
-Mondjad.! –felelte flegmán.
-Mi van közted és Bella közt?! –tértem egyből a lényegre. Br nem igazán értettem, mert ha lett is volna köztük valami, akkor Zayn miért kavart Jadeel?!
-Jelenleg a kóma, amúgy meg barátság. –jó, tény, hogy rohadt nagyot hibáztam, de azért nem kéne ennyire flegmának lennie.
-Miért feküdtél le Bellával?! –kérdeztem halkan.
-Hogy mit csináltam a kivel?! –értetlenkedett.
-Miért feküdtél le Bellával?! –kérdeztem újra, és már sokkal hangosabban.
-Ember, Te nem vagy normális. Soha nem tennék Vele ilyet. Tudod miért?! Mert nekem van gerincem.! –mondta, majd felállt és az utolsó mondatrésznél mélyen a szemembe nézett.
-Biztos vagy Te benne,!
-Csak emlékeznék rá.!
-Akkor miért csókolóztatok?! –tettem fel a legészszerűbb választ, ami jelen helyzetben eszembe jutott.
-Az nem úgy volt, mint ahogy Te azt gondolod. –igen, ez az. Nyert ügy.
-Valóban, akkor ez itt mi?! –kérdeztem, mire megmutattam a telefonomat, amin Ők voltak.
-1. honnan a francból szerezted ezt Te?! 2. Bellának ehhez semmi köze.
-Megvannak a kapcsolataim. Akkor ez itt nem ő?!
-De igen ő, csak ez nem úgy történt, mint ahogy Te azt hiszed.!
-Akkor még is, hogy történt?! Kérlek Zayn avass be minket a részletekbe, hogy miért is csókolóztál a barátnőmmel?!
-Had emlékeztesselek, hogy Volt barátnő.!
-Na, had halljuk.! Gyerünk, félsz ki mondani valamit?! –még saját magam is meglepődtem a bunkóságomon, mivel én sosem voltam ilyen. Mi ütött Beléd Te rohadék?!
-Jaaaj, rohadjál meg.! Szeretem Bellát érted?! És amilyen mocsok voltál és vagy is, nem érdemelted meg Őt, sosem.! –na jó, erre még én sem számítottam. Mi az, hogy szereti?! És mi vaan?!
-Zayn.. –szólalt meg egy vékony hang, mire mind ketten megfordultunk és Jadeel találtuk magunkat szembe.
-Jade én.. –kezdett volna bele Zayn, de a lány egyből elrohant. –Kösz szépen. Nagyon jó kis barát vagy.! –mondta, majd a lány után szaladt.
Mi ütött beléd Harold?! Ez nem Te vagy. Sosem bántál volna így a barátaiddal ezelőtt.
-Idióta. –mondtam, igazából magamnak, és levágódtam a székre, beletúrtam a hajamba és egyszerűen, nem tudtam elhinni, hogy egy csettintés alatt, minden tönkre mehet.
-Ezzel, ha nem gond, nem szállnék vitába. –mondta Liam és leült mellém.
-Liam, imádlak, de jelenleg, nincs szükségem arra, hogy Te is elhordj engem minden aljas dögnek. Így is épp elég rossz, és tudom, hogy az vagyok. Nem kell még neked is elmondanod.
-Én is szeretlek Hazza, de most jól figyelj Rám. Nem azért jöttem ide, hogy elmondjalak mindennek, pedig megtehetném. De inkább nem teszem.
-Akkor még is mit akarsz?!
-Leginkább az igazságot, és válaszokat.
-Milyen igazságokat?!
-Harry, te nem ilyen vagy, Mi történt,! Miért tettétek azt Eleonorral?! Miért szakítottál Bellával, miért csókoltad meg azt a lányt?! Miért bántál úgy az előbb Zaynnel?! És leginkább, miért kell havonta váltogatni a „barátnőidet”?!
-Nem tudom, egyszerűen csak.. berúgtam és hülye voltam.
-Ez az elsőre ad csak indokot. Mi a második és a többi?!
-Amiket El mutatott képeket… nem akartam elhinni, hogy megcsalt és borzasztóan éreztem magam, és azzal a lánnyal még Bells előtt kavartam, de ez más kérdés. És egyszerűen már, nem bírtam, azt, hogy ez a kérdés, zárva van előttem.
-Értem. De tudtad, hogy Zayn és Jade között alakultak dolgok. Miért kellett kiabálni, hogy elronts mindent?! Amiért Te nem vagy boldog, más se legyen az?!

-nem, én egyáltalán nem ezt akartam.! Liam, ez az egész úgy, ahogy van, szarul jött ki.
-Valóban, tényleg elég rossz, de az utolsóra még mindig nem adtál választ. Miért cserélgeted úgy a csajokat, mint a zoknit?!
-Hát nem is tudom.. Félek.
-Mitől?! –nézett Rám kérdőn Liam.
-Csalódástól, elmúlástól és az elmúlástól. Hogy nem kellek majd senkinek sem. Hogy egyszer majd, akit szeretek, már nem fog viszont szeretni.
-Harry, még is miről beszélsz,! Milyen elmúlásról?! –mikor Liamre néztem, láttam, hogy ezt Ő sem érti. Pedig Ő általában mindent szokott érteni.
-Hát, hogy majd mikor már öregek leszünk, teszem fel 40-50 évesek, akkor is szeretni fog majd minket valaki?! Akkor is még lesz néhol rajongóink?!
-Harry, egyszer mindennek eljön a vége, de mi még nagyon az elején vagyunk, ezen Te még ne is törd azt a lüke fejedet.! Milyen csalódás, és mi van?! Kérlek, magyarázd már el Nekem, mert ezt még én sem értem.
-Kérdezted, hogy miért váltogatom, olyan sokszor a barátnőimet. Hát félek, hogy Ők szakítnának Velem, hogy egy nap arra kelek, hogy már nincs ott mellettem, s nem mondja, hogy ’Szeretlek’. Félek attól, hogy felnövünk, és már senki sem fog szeretni, mert már nem vagyok, teszem fel helyes. És Velem régebben sok lány szórakozott és…
-És, most Te vissza akarsz vágni ezzel?
-Igen.. –hajtottam le a fejem.
-Ezt nem szabad. Attól, hogy Veled, hogy bántak, az más. Mert ha ezt folytatod, egyszer senki sem fog tényleg szeretni, és akkor nagyot nézel, mert mindenki úgy ismert meg, hogy Te vagy a csajozós, és fölösleges Veled lenni, mert hamar elhagyod Őt. És mi az, hogy ha már nem leszünk fiatalok?! Harry, 18 éves vagy, kicsit meg kéne komolyodnod. Persze, ezt mondhatnánk Louisnak is, de ha megnézed, Ő El-el már tényleg a jövőt tervezte, és ahogy látom, Tolával is. Neki, komolyak a szándékai.
-tudom. És jöttem én, aki mindent tönkre tett.
-Ez nem olyan biztos. Ha El tényleg szereti, nem fekszik le veled. Te csak pont kapóra jöttél Neki, mert részeg voltál, és gyenge és Eleonor valóban szép lány, és engedtél a csábításnak, és ezzel két kapcsolatot is tönkre tettél.
-Kettőt?! –néztem Rá értetlenül.
-Bocs, rosszul mondtam. Hármat.
-Várj, ezt hogy érted, hogy hármat?!
-Louisét és Eleonorét, és amik a legrosszabbak, a Tiédet és Louisét, és Belláét és a Tiédet. Viszont, tudod, mit nem szeret Louis, ha tepernek Neki. Ne teperj, engedd, hogy minden megoldódjon magától, és ha nem bocsátana meg, akkor tényleg olyat kell tenned, ami miatt felenged, elfelejt, és végül megbocsát. És, ami Bellát illeti, lehet, hogy most kómában van, de az orvosok nem mondták, hogy amnéziája lesz, szóval ez kilőve, és még sem lenne szép dolog azt ki használni. Valószínűleg mindenre fog emlékezni, és ahogy Őt megismertem, ez alatt a majdnem két hónap alatt, az Ő szándékai is eléggé komolyak voltak. Megbízott Benned, de Te elárultad Őt. Nála sem lesz könnyű, hogy visszanyerd a bizalmát, és hogy úgy szeressen, mint ezek előtt. Összetörted a szívét, és ezt a lányok nehezen viselik. Rá kell jönnöd, saját Magadnak, hogy mit is akarsz valójában. Egy újabb futó kapcsolatot, vagy már egy sokkal komolyabbat, ami akár egy életre szóló is lehet?! Ha az előbbi, akkor keress valaki mást, ne Bellát. Maradj azzal a Stacyvel, vagy kivel, mert Ő nem olyan lány, aki megérdemli vagy is hát, megérdemelte volna ezt a bánásmódot. Viszont, ha az utóbbi, akkor tegyél meg Mindent, amit csak lehet, hogy újra szeressen, mert Bella tud szeretni, és akar is. Téged tudott és akart is szeretni, mert valamit látott Benned. És érd el, hogy újra meglássa azt a Valamit. Jah, és soha többet ne hallgass Eleonorra.! Fölösleges, és nem éri meg, hogy a teljes boldogságodat elveszítsd Miatta.
-Köszönöm Liam. –mondtam, a könnyeimmel küszködve, teljesen mértékben igaza volt. Mitől ilyen bölcs ez a srác?!
-Nem kell köszönnöd. Csak ígérd meg, hogy átgondolod.
-Át fogom gondolni. De Liam várj, miért?! Te miért nem mondtál el mindennek?!
-Mert, a sok utálkozás közt, kell egy olyan valaki is, aki megmutatja a jó irányt és felvilágosít a valódi érzéseidről, ha már ez Neked nem megy. És úgy tűnik, ez a Valaki, Én voltam. –nem mondtam semmit, csak bólintottam, majd Liam visszament Daniellehez.
Egyből kattogni kezdett az agyam. Mit is akarok valójában?! Szerelmet, vagy játszadozást.
Erre aludnom kell egyet, bár nagyjából már tudom a választ, de azért alvás közben is átgondolom.

39.fejezet

Nos, mivel összejött az 5 komii, amit nagyon köszönök, ezért itt a friss, és még egy hatalmaaaas dolog: 10 Rendszeres Olvasó.!!!!!!!! Úristen, hát mikor megláttam, azt hittem lehiadlok.! Nagyon szépen kökiiiim Drágáim♥♥ És most is mondm, hogy akinek tetszikés olvassa is, az iratkozzon fel.;) Bár közeledik a vége, de azért még nagyon messze van, csak már a Finish kanyarában vagyunk. De mááár dolgozok az újon. Na de ez még a jövő zenéje, addig is, itt a friss és jóó szorakozást és hhez is.
u.i.: Louis vs. Harry harc ebben eldől;)

Lena: Még mindig jót mosolygok a hozzászólásodon.:Đ És hááát, a férjecskénk megteszi helyetted;)
Lizzy: Hát elmondtam, próbáltalak, kicsit értebben leírni, de nyugi.. Neked i lesznek kirohanásaid;) És szeretleek♥ és ez Veled történne emg, én lépéseim: sírógörcs, utáloma világot életérzés, és kinyirni azt a köcsög buzit;)♥♥
Fruzsina: Nah, miket tudtok,! :P♥ Háááááát... még egyszer kérjétek és akkor talán.....
Doriszka: Jaj de aranyos vagy kökiim♥ Bellával némileg minden rendben lesz, csak idő kérdése és Mindent megtudtok;)
Eszti: Először is, örülök, hogy Te is csatlakoztál az olvasóim közé, és kökiim a komidat.♥ És, mint látom, Te is a TeamLouishoz tartozol.:Đ /persze csak ebben az értelemben, bár a másiakt nem tudom/♥

/Harry szemszöge/

Reggel Bella szuszogására keltem, gyorsan és óvatosan kimásztam mellőle, hogy még véletlenül se keltsem fel. Adtam fejére egy gyors puszit és már mentem is. Fogalmam sem volt hova megyek, csak kocsiba szálltam és elindultam. Kedvem volt egy kicsit levegőzni, ezért elmentem a St. James Parkba, mivel ott olyan nagyon jó. Ott minden tiszta és szép, és tele van mókusokkal, meg galambokkal. Azért kicsit sem volt égő, mikor Louis, Bella és Reni elkezdték kergetni Őket, és azt üvöltötték, hogy Kevin?! De hát, ha egyszer szeretem, akkor elkel fogadnom Őt olyannak, amilyen. Még pedig szeretem. Amúgy, most Belláról beszéltem, nem Louisról. Kaptam egy üzenetet Eleonortól, másolom:
”Hellóka Drága. Gyere ma át hozzám, mert van valaki vagy is, valami, amiről szerintem, jobb, ha tudsz. Puszi, El<3”
Bár nagyon nem akartam, vagy is, ezt az agyam mondta, a szívem és a kis belső hang, aki annyira kíváncsi, még is csak tudni akarta, hogy mit is akar Tőlem az a nő.
Így hát kocsiba ültem, és elindultam. Nem volt messze a háza a parktól, maximum 15 perc. Mikor megérkeztem, egy igen furcsa látvány fogadott, amit soha nem hittem volna, hogy újra itt lesz. Stacy Hyde. Vele kavartam még mielőtt Bella megérkezett volna, és szerencsére a sajtó nem tudott meg Róla, vagy ha mondhatom így, Rólunk semmit.
-Harry.! –köszöntött a lány kedvesen, majd egyből a nyakamba ugrott és adott egy csókot, amin, őszintén meglepődtem. –Örülök, hogy újra láthatlak.! –mondta, még mindig engem ölelve.
-Én is, nagyon örülök.! –mondtam kissé tagoltan és Eleonorra néztem. –El, beszélhetnénk egy kicsit négy szem közt?!
-Hát persze Szivi. –kacsintott és bementünk a halóba. –Miről szeretnél beszélni,! –kérdezte kisé kéjesen.
-1. nem vagyok a Szivid, 2. mit keres itt Stacy?! –tértem egyből a lényegre.
-Hát, mivel engem nem akartál barátnődnek, ezért gondoltam, hogy esetleg az egyik volt csajod, talán igen. És mivel, Róla nem tudott senki semmit, ezért hívtam Őt.
-De nem tudod felfogni, hogy nekem VAN barátnőm?! –emeltem ki a ’van’ szót.
-Óóó… az a kis cafka. Aki megcsalt Téged?! –kérdezte kuncogva.
-Ő nem az, és nem csalt meg. Én csaltam meg Őt. –sütöttem le a szemem.
-Igen, és milyen jól tetted.! Ha szeretnéd, megismételhetjük, leküldöm Stacyt a boltba…. –mondta, és megcsókolta a nyakam, majd a számat, de én ellöktem Őt.
-Soha többet még egyszer.! –jelentettem ki.
-Jó, de szerintem, illene tudnod, hogy a kis barátnőd, kivel hempereg, míg Te nem vagy otthon. –vágta hozzám a telefonját, és én a képernyőre meredtem.
Azt hittem, hogy rosszul látok. Bella és Zayn csókolóznak. Nem biztos, mivel hátulról van, lehet, hogy csak megölelték egymást. A következő képen, ismét a csók, és ez már biztos, hogy az volt, mivel oldalról lett lekapva és tényleg csókolóztak. A következő képen, a kanapén fekszik Bells, és Zayn az oldalánál matat valamit, amin Bella csak mosolyog, mint aki le akarja venni a fölsőjét. Nem bírtam tovább nézni a képeket, így visszadobtam a telefont Eleonornak. Hogy csalhatott meg az egyik legjobb barátommal?! Egy világ tört most bennem össze.
-Nah, most már hiszel nekem Szivi,! –nézett Rám El.
-Igen… -suttogtam.
-Gyere, majd Stacy felvidít.
-minden okés srácok?! –kérdezte mosolyogva Stacy.
-Nincs, Harryt most dobta a barátnője SMS-ben. Nagyon ki van szegény. –válaszolta helyettem Eleonor. Mi van?! Nem dobott ki senki senkit, és biztos megbeszéltem volna Bellával, hogy mi volt ez az egész.
-Jaaaj, Drágám, ülj le, megmasszírozlak.! –mondta és lehúzott a kanapéra, és tényleg elkezdett masszírozni.
Ha azt mondanám, hogy nem élveztem, akkor hazudnék. Igazán jól esett.
-Most én.! –pattantam fel, és lenyomtam Stacyt a helyemre és elkezdtem Őt is masszírozni. –Jól csinálom?! –hajoltam főlé.
-Tökéletesen.! –mondta egy kacér mosoly keretében, aminek nem tudtam ellen állni, és megcsókoltam.
-Nekem most mennem kell lányok.! –mentem ki, és elgondolkodtam az előzőkön.
Azt hiszem tudom mit kell tennem….
Amint haza értem Bella fogadott hatalmas mosollyal az arcán
-Annyira örülök, hogy itthon vagy.! –mondta és adott nekem egy csókot
-Igen... én is… -mondtam meggyötörten.
-Történt valami?! –nézett rám hatalmas és aggódó szemekkel.. –Kérsz valamit inni.! Gyere.! –vezetett a konyhába és öltött nekem egy kis narancslevet
-Bella, beszélnünk kell. –mondtam ki nagynehezen.
-Mondjad nyugodtan.! Tudod, hogy rám bármikor számíthatsz.! –mondta és felült a pultra, megpróbált megcsókolni, de a szemébe se bírtam nézni, és megcsókolni sem bírtam.
-Sokat gondolkoztam. Mármint, így mindenről. Leginkább kettőnkről, és egy nagyon fontos dologról döntöttem…
-És az a nagyon fontos dolog nekem is tetszeni fog?!
-Hát, ha csak Te is ezt akarod. Mert gondolkodtam, és ez nem megy…
-Már, mint mi?!
-Igen, ez az. Mi.! Mi valahogy, még sem illünk annyira egymáshoz, mint gondoltam, ezért szeretném, ha szakítanánk. –mondtam ki, és azt hiszem összetört bennem valami.
-Miért?! –kérdezte és kicsordult egy könnycsepp a szeméből, amitől nekem összerándult a gyomrom
-Nem tudom. Csak úgy, mert ez. Nem is tudom.. –mondtam meggyötörten.
-Harry ne, kérlek csak Ezt Ne.! Mondj akármit.! Mond azt, hogy már nem szeretsz, mond azt, hogy megcsaltál, mond azt, hogy találkoztál valakivel, akivel, sokkal jobban kijössz. Vagy mond azt, hogy a munkád miatt, vagy a sok rajongó miatt, csak azt Ne Mond, hogy Nem Tudod.! Kérlek, nem teheted Ezt velem.! –mondta zokogva, mire már tényleg egy világ tört bennem össze.
- sajnálom Bella, de én sem tudom igazán miért, csak egy belső hang mondta, hogy cselekedjek így, mert ez a helyes.! Még egyszer sajnálom.! –mondtam, majd felkaptam a kulcsaimat és elviharoztam.
Mondott még valamit, de azt már nem hallottam, mert olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam elmentem otthonról. Ismét Eleonorék előtt kötöttem ki, és még vagy fél óráig ott ültem a kocsiban és zokogtam, zokogtam, és csak zokogtam. Erőt vettem magamon és kiszálltam a kocsiból, de előtt küldtem Bellának egy üzenetet. Fent mind a két lány mosolyogva fogadott.
Nagyon sok dolgot megtudtam Stacyről, amit az alatt a körülbelül, 2 hét alatt nem.
Sokat nevettünk, mikor egyszer csak láttam, hogy hív Reni. Nah, biztos most kifog osztani, hogy miért dobtam Bellát. Próbáltam kedves lenni Vele, hisz ő eddig még nem bántott engem. Eddig.
-Szia Reni. Mondjad, mi újság?
-Harry, kérlek, gyere olyan gyorsan a kórházba, amilyen gyorsan csak tudsz.!
-Miért?!
-Bella kórházban van. –jelentette ki, mire szinte megdermedtem, és alig jött ki szó a torkomból.
-Miiiii?!
-Igen, kérlek, siess.! –mondta és már le is tette.
Nem tudtam mit csinálni, csak ültem tátott szájjal és néztem magam elé. Mi van?! Miért, vagy hogyan és egyáltalán Miért?! Talán Miattam?! Vagy mi történt vele?! Most, muszáj bemennem, akármilyen jól is éreztem magam.
-Ne haragudjatok lányok, de ismét el kell mennem, mert banda krízis. –mondtam és már indulni készültem, de Stacy megfogta a karomat és megcsókolt.
-Majd hívlak.! –mondta, mire én nem feleltem, csak elindultam.
A kórházig az út kicsit sem telt el kellemesen, egész végig csak kattogott az agyam. Mi történhetett, ez csak egy nagy vicc, hogy utána jól ki röhögjenek, vagy komoly dolog, és Bells tényleg bajban van. Nem kellett volna Eleonorra hallgatom. Büdös ribanc. Mikor tanulok már meg magamra hallgatni, s nem másokra?!
Az épületbe érve, egy nővér eligazított, hogy hol is vannak a társaim és én már egyből mentem. Mikor bevágtam az ajtót Louis egyből felállt, a többiek mögé mentek és próbálták lefogni, de sikertelenül:
-Te szemét mocskos állat, most boldog vagy?! –közelített felém Louis, és láttam azt a ’most megöllek’ nézést az arcán, és legszívesebben elfutottam volna, de a lábaim a földbe gyökereztek. –Hogy rohadnál meg Te szemétláda.! –mondta és behúzott egyet az orromba.
-Ember, eszednél vagy?! –fogtam a sajgó orromat, ami az hiszem vérzett is.
-Louis nyugodj meg.! Nyugi, minden rendben lesz.! –próbálta Őt nyugtatni Tola és Reni, de sikertelenül, mert Louis még mindig eszelősen nézett, és még egyszer megütött, de most a másik oldalamat.
-Ezt Eleonor miatt.! –kiáltotta, és nekem hatalmasra nyíltak a szemeim, de nem volt időm rá reagálni, mert jött a többi csapás, pontosabban az öklével a hasamba vágott majd ismét az arcomba, mitől én a földre estem. –Ezt, pedig Bella miatt, Te rohadt állat.! Szégyellem, hogy a legjobb barátomnak hittelek.! –az ütések fájtak, de a szavai még inkább, láttam, hogy ismét készül, hogy még jobban lealázzon, de most Zayn, Liam és Niall meg még pár doki is lefogta Őt, engem meg bevittek az egyik terembe, hogy megvizsgálják a sebeimet. A nővérke kiment és Reni jött be helyette, mire én egyből lesütöttem a szemem:
-Nyugi, én csak szavakkal és a puszta tudattal foglak bántani. –közölte és leült mellém. Eddig, mikor hallottam őt beszélni, mindig olyan kedvesen és vidáman csengett, de most közömbösség és harag a hangjában.
-Én annyira sajnálom, én… -dadogtam.
-Ezt ne nekem mond. Inkább a legjobb barátodnak, Louisnak, és mint kiderült, a volt barátnődnek, aki most kómában van, Miattad. –mikor kimondta a kóma és a Miattam szót, azt hittem, ott ugrok ki az ablakon.
-Mi az, hogy kómában?! Még is mi történt?! –kérdeztem zokogva.
-Az hosszú sztori.. –sóhajtott Reni.
-Van időm. -jelentettem ki.
-Hát, túladagolás miatt, most kómában van.
-Mi az, hogy túladagolás miatt?!
-Altató, nyugtató, és az idegesség és még mit tudom én milyen hatású gyógyszerek miatt, amire nem kevés alkoholt ivott, ezért a gyomrát is kimosták, és ezeknek a fogyasztása együtt sem semmi, de alkohollal kómás hatást keltett ki Nála. –mondta Reni, aki szintén a könnyeivel küszködött.
-Még is mennyi gyógyszer?!
-Az orvosok nagyjából 7-et találtak, de lehet hogy több, lehet, hogy kevesebb. Nem lehet tudni.
-És mi miatt szedte?! Vagy is, hát érted.
-Hát, mivel a Te ’Sajnálom’ üzeneted előtt az anyja hívta, ezért gondolom az a nőnek nevezett valaki is közre játszott. Szóval nem csak Te vagy a hibás.
-És meddig lesz kómában,! –kérdeztem megsemmisülve.
-1 maximum másfél hét, de ha másfél hét után nem kel fel, levezik a gépekről, és már csak a csodákban reménykedhetünk. –arcomat a kezembe temettem, és csak zokogtam, ezt egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy miattam került ide. –Jah, és csak hogy tudd, hívtam már a Balázst, és hamarosan itt lesz.
-Ezt még is hogy érted?! –néztem rá kérdőn.
-Bella, volt barátja Balázs ide jön 1 maximum 2 nap múlva, és Ő is itt lesz, akármennyire nem akarom, Ő sajnos jobban tudja ezeket a dolgokat, mert legnagyobb bánatomra Bella neki többet mondott erről a dologról, mint Nekem.
-Ezt még is hogyan?! –ezt egyáltalán nem értettem, hisz Ők elválaszthatatlanok, mindent tudnak a másikról.
-Úgy, hogy akkor kezdődött minden köztük, elvette Bella szemét a szerelem, és csak a piros és fekete köd volt előtte. És, szerintem jobb lesz, ha minél hamarabb kibékíted Louist, és amint fel kel Bella, Őt is, mert hihetetlen sokat változott, és nagy az esély arra, hogy Balázs ismét elcsábítja a fejét. –mondta kissé lesajnálóan Reni, és a nézése is pont ugyan olyan volt, majd kiment.
Nem, nem engedhetem, hogy újra együtt legyenek. Bella az enyém, akár mekkora hülye is voltam. De várjunk csak, Zayn…

38.fejezet

Először is, nagyoon kökiim az 5 kommentet és a 13 szavazatot♥ Drágák vagytook♥ Legyen az, hogy mivel mostanában nehezen jöttek össze a komik, ezért ha újra rendszeresen összejön az 5-6 komi, akkor vissza próbálok állni a napi frissekre, amennyire időm engedi. Nos, mivel sokan írtátok, hgoy remélitek, hogy nem vetek véget itt a történetnél, elmondom,h goy nem vetek véget még, mivel most is eleve itt a friss, más részt meg, én úgy terveztem, hogy ha végeznék ezzel a történettel, akkor vagy az elejének kéne 5-ösnek lennie, vagy a végének, de ha a végének, akkor ott is 0. Tehét eddig köbö, olyan minimum 50 fejezetre tervezem, de lehet több lesz, kevesebb nem biztos. Jah és még valami: Happy Halloweeeeeeen♥♥♥ /Csak mert kedveeeenc ünnep, és mert ilyenkor tisztára bevagyok zsongva, főleg, hogy most Telihold van*-* Említettem már, hogy imádom a horrort emg a vámpírokat meg a többi "rémísztő" lényt.:Đ /

Lena: Muhahaha tiszta jót röhögtem ezen a komidon.xĐ Amúgy meg, még mindig nem ölheted meg.! Mjad szólok, hogy mikor.! Oks?!♥ Már Te is emgakarsz engem ölni. Húzz egy számot, és állj be a sorba;)
Fruzsina: De aranyos, ahogy az olvasóim összedolgoznak, és kiakarják nyírni a főszereplőmet♥ Megható pillanat. Semmi gond, haha akkor ügyii vagyok. noego.
Doriszka: Ez de aranyos volt^-^ hát pedig látod, megtette... áhh, semmi gond. én is sokszor beszélek így;)
Enikő: Muhahaha köki♥ Hát igen... Luw Harold, kivéve, amikor nem.
Dóra: Akkor úgy tűnik, jól emgírtam.:Đ Kökiim szépen♥♥

/Reni szemszöge/

-Oké, a mentők 10 perc múlva itt vannak.! –rohant ki hozzánk, a nappaliba Liam.
-És mi van, ha akkor már késő?! –kérdeztem zokogva.
-Reni, azt sem tudjuk, mióta fekszik ott, és hogy mitől.! Pulzus?!
-Nem merem…
-Hogy érted, hogy nem mered?! –értetlenkedett Liam.
-Hát, úgy, hogy jég hideg, és mi van ha… -nem volt erőm befejezni a mondatot.
-Ne is beszélj ilyeneket.! –mondta szintén zokogva Louis.
-Engedjetek ide.! –lökött el minket Liam, majd megnézte Bella bal csuklóját és a nyakát, majd közel hajolt hozzá, hogy megnézze, hogy lélegzik-e még, nem mertem oda nézni. –Jó, van pulzusa és lélegzik is.
Louissal csak megöleltük egymást, és áldottuk az Eget. Akkor észre vettem, hogy van valami Bella kezében, egy kis doboz. Kivettem onnan, és láttam, hogy egy gyógyszeres doboz. Az a gyógyszeres doboz…
-Mit tettél, Baba?! –simogattam meg a hideg arcát.
-Mert?! –szólalt meg Tola.
-Hosszú, majd elmagyarázom. De várjunk csak, Harrynek már nem haza kellett volna érnie?! Harry.! –mondtam és felrohantam, majd minden szobát végig kutattam, de semmi nyoma nem volt. Gyanús volt ez nekem…
-Reni, itt vannak a mentők.! –hallottam Niall hangját és egyből lerohantam, és vittem a legfontosabbakat: Bella gyógyszere, kedvenc könyve és a telefonja. Jó, nézzetek hülyének, amiért nem ruhát viszek, de Bella azt állítja, hogy mindig legyen könyv az embernél, sosem lehet tudni, mi fog történni.
Lent már a hordágyon volt és vitték ki, majd közöltem, hogy én megyek Vele, a mentővel, a többiek meg a kocsikkal.
10 perc alatt bent voltunk a kórházban, addig a mentőben is rá volt csatlakoztatva a lélegeztetőre. Egyből a műtőbe tolták be, és mi csak vártunk, vártunk és vártunk.
-Még is mitől?! Vagy miért?! –értetlenkedtem.
-Mi sem tudjuk, nincs valami a telefonjában, ami elárulhatja, hogy miért?! –kérdezte ismét Liam, mert a többiek alig bírtak megszólalni az idegességtől.
-Hát… van itt egy ’Sajnálom’ üzenet Hazzától, és… -itt nem tudtam megszólalni, mert leblokkoltam.
-Mi az?! –nézett fel Louis.
-Az anyja. Ő hívta. Mit művelt már megint az a büdös ribanc?!
-Naaa, Reni.! –szóltak rám mindannyian.
-Ti ezt nem értitek, azért mondom ezt rá, mert semmit nem foglalkozott Bellsel. Felőle meg is dögölhetett volna. Vagyis, az utóbbi 3-4 évben, biztos ez volt. El volt foglalva, a szerelmével és a lányával. Semmibe vette Őt, általában mindig adott neki pénzt, és azzal általában el volt, hogy legyen gyógyszere meg minden ilyen hülyeség. És ami az egyik legrosszabb, lehet, hogy itt tisztára nyitott meg minden, de otthon, a sulijában ez egyáltalán nem így van. Mindig Ő az, aki a ’tartalék’ szerepét tölti be. És ez nagyon rosszul esik neki, és…
-Várjatok, én asszem tudom, hogy miért tette ezt. –szólalt meg Niall felnézve a telefonjából.
-Miért?! –néztünk mind Rá.
-Hát ezért.! –mutatta meg nekünk a telefonját, és azt hiszem, mindannyian ki fogjuk nyírni Harold Edward Stylest. Megcsalta az a szemét állat… Ott virított Niall képernyőjén, ahogy éppen azt a lányt csókolja, undorító…

-Hogy volt gerince?! –tört ki Jade.
-Az a mocskos állat. A buli napján, mikor megismerkedtünk, akkor is láttam őt egy barna hajú lánnyal, és asszem együtt mentek a mosdóba.. –töprengett Tola, és láttam, ahogy próbál visszaemlékezni, hogy ki is lehetett az a lány.
-Akkor Ők voltak azok.. –döbbentem le. –Most felhívom, és közlöm vele, hogy a barátnője kórházban van.
Csörr, csörr, csörr és már fel is vette:
-Szia Reni. Mondjad, mi újság?
-Harry, kérlek, gyere olyan gyorsan a kórházba, amilyen gyorsan csak tudsz.!
-Miért?!
-Bella kórházban van. –jelentettem ki, és próbáltam a zokogást csak tettetni, de nem sikerült. Ezek igazi könnyek voltak.
-Miiiii?! –hallottam a hangján a meglepődöttséget.
-Igen, kérlek, siess.! –mondtam és már le is tettem.
-Úúúúú, meg van ki volt az a lány.! –nézett fel Tola, de ahogy láttam az arcán, inkább visszavonta volna az előző megnyilvánulását.
-Ki volt az?! –kérdeztem.
-Nem, nem mondhatom el. Bár nagyon szeretném, de nem szabad.!
-Tola, drágám, kérlek, minket igazán nem érdekel, hogy kivel hancúrozott az a szemét, viszont most Belláról van szó. –mondta Louis, mire Tola sóhajtott egyet, és a képernyőn Eleonort láttuk. –Az a gerinctelen köcsög.! Hogy tehette ezt a legjobb barátjával?! Csak érj be a kórházba Styles.. csak érj be…
-Nyugi Louis, majd csak azután nyírd ki, miután megtudtuk, mi van Bellával, de amint az kiderült, együtt nyírjuk ki.! –mondtam, és próbáltam nyugtatni Louist.
-Szabó Reni?! –állt meg előttünk egy orvos, mire mind felpattantunk.
-Igen, én vagyok az. Mi van Bellával?!
-Túladagolás miatt kómába került, és ki kellett mosnunk a gyomrát is, és had kérdezzem meg, volt valami balesete korábban?! –kérdezte a doki, de én alig bírtam megszólalni, igazság szerint a lábaim alig tartottak meg. Kóma?! Azt még is, hogy?!
-Hát, igazság szerint volt…
-Micsoda?!
-hát kiskorában, pontosabban, mikor megszületett, akkor volt csípő ficama, de az nem volt annyira vésze, jó ez kicsit furán hangzik, de így van. Mert, mikor olyan 12-13 éves lehetett, ment át az úttesten és elütötte egy autó. Súlyos, de nem halálos sérüléseket szerzett, és a legnagyobb gond az volt, hogy történt valami a méhével, és azt hiszem, el kellett köttetni, és mivel látta, ahogy meghalt a sofőr, aki ült az autóban. És az anyja sem volt már akkor normális, ezért pszchiológushoz is kellett járnia, ezért írták fel neki ezt a gyógyszert, mert egyben segítette a belső hegeket vagy miket helyre tenni, meg nyugtató, vagy valami ideg gyógyszer is volt.
-Értem köszönöm. Viszont altatót és nyugtatót is találtunk benne, illetve elég magas volt az alkohol szintje is.
-A mije?! –kérdeztük egyszerre Louissal, mint akik nem tudják, hogy mi az.
-Igen, valószínűleg egyszerre fogyasztotta a gyógyszereket és az alkoholt. Amúgy is ártalmas a kettő egyszerre, de ez a mennyiség. Kómában van és…
-Mennyi ideig?! –türelmetlenkedett Louis.
-Uram, kérem, nyugodjon le, és engedje, hogy befejezzem.! Szóval, valószínűleg minimum 1 hét, de ha más fél hétnél tovább tart, akkor le kell, hogy vegyük a gépekről, és csak a megváltó csodában reménykedhetünk. –mondta a doki, és azt hittem, hogy én is elájultam.
Abban biztos voltam, hogy mindannyian falfehérek lettünk, mert ahogy néztem a többiek reakcióját, simán azt hihették volna, hogy megszöktünk a korbonctanról. Gyorsan leültünk a székekre, még mielőtt még valakinek itt kell maradni, mikor ajtó csapódást hallottunk és sietős lépteket. Harry volt az. Louis egyből felkelt, és láttam eszelős tekintetét, ezért én is felálltam, és próbáltam vissza fogni Őt:
-Louis nyugi… -suttogtam a fülébe és próbáltam én is, Liam, Niall és Zayn is visszafogni, de most valahogy mindegyikőnknél erősebb volt. Hát igen, a düh és a harag nagy fegyver.
-Te szemét mocskos állat…