1. fejezet

Tóth Bella vagyok, 17 éves és Magyarországon lakok anyukámmal, a férjével és a hőn szeretett mostoha tesómmal. Na meg persze az unokatesómmal, Renivel, bár ő nem abban a faluban lakik ahol mi, hanem bent a városban. De olyan jó a kapcsolatunk hogy ha nem is mindennap legalább minden második nap találkozunk, és tényleg egyszerűen 17 év alatt mindig van új témánk. Bár mi nem az a '1000 embert ismerünk és mindenki tudja a nevünk és pletyáljuk ki őket' típusok vagyunk, hanem inkább azok akik ismernek pár embert és nem a fél várost, és velük még jóban is vagyunk (legalább is mi úgy tudjuk). Amúgy meg Reni 1 évvel idősebb nálam, szóval ő most 18. Nagyon szeretem, mivel olyan hülye mint én, csak 5centivel nagyobb nálam és gyönyörű szép kék szeme és hosszú barna haja van. A természete...hát arról inkább csak annyit: ha hülyeségről van szó, ő biztos benne van.
Hiszen ma is, éppen a sulim melletti parkban hülyéskedtünk, éppen a Macarena táncot adtam elő, és persze nem az eredeti változatban. De nem ám, hanem arra táncoltam amit a One Direction adott elő:
-Jaaj húgi,hallod milyen remek a férjem?
-Igen, hallom. Egyszerűen Perfecto.!
-Há' nem?! Há1 de.!
-Há Margiiiiit.! Normális maga??!! -ordítottam el magam miközben még mindig táncoltam.
-Vaaaaas Happennin'?!- völtötte el magát szokás szerint Reni.
-Víííí már megint Zaynt utánzod?
-Hát, ha már Niall Ír akcentusa nem megy, ez már tökéletes.!
-Na, ezzel nem szállnék vitába.!
Mi után röhögtünk magunkon egy sort megszólalt a telefonom 'I'm the son of Rage and Love...' vagyis Green Daytől a Jesus of Suburbia, láttam hogy anyu hív:
-Igen?
-Figyelj, haza kéne jönnöd, de nagyon gyorsan.! Lehetőleg a következő busszal, ami 15 perc múlva indul.!
-Jó, de Renit is vihetem?
-Hozhatod őt is, csak gyertek gyorsan.!
-Oké, szia!
-Szia!
-Nah, mivan? És hova vihetsz engem is?
-Haza kell mennünk a következő busszal, nem tudom miért azt nem mondta úgy hogy szerintem rohanjunk!
-Te most kajak haza akarsz menni? -nézett rám hitetlenkedve.
-Persze hogy ne, de ha nem megyek akkor megint én leszek lecseszve!
-Jah tényleg, akkor futás!
Majd elkezdtünk futni. Elég érdekesen nézhettünk ki, két lány rohan át a főutcán az egyiken (rajtam) AC/DC-s póló, piros rövid gatya és fekete acélbetétes bakancs, a másikon (Renin) egy fekete csőfarmer, egy pánt nélküli lila felső és természetesen virágos acélbetétes bakancs. Szerintem igen is jól néztünk ki és pont!
Épp hogy elértük a buszt, ugyan is már majdnem elindult de meglátta a sofőr hogy rohanunk a busz után és megvárt minket.:) Mikor felszálltunk egyből leghátra mentünk a kerekeken lévő négyes-ötös ülést elfoglaltuk és mindössze 15percet utaztunk és már otthon is voltunk. Természetesen nem mehettünk csendben az utcán végig, ezért bekapcsoltam a one Directiontől a What Makes You Beautifult és énekelve (igazából ordítva) mentünk hazáig. Mikor már a szomszéd kerítése előtt jártunk Renivel össze néztünk:
-Te, minek van itt ennyi fotós? -mutattam a kapunk előtt ácsorgó paparazzókra.
-Én tudjam?! Nem én lakok itt!
-Biztos itt van a Zsófii és őt akarják lekapni, hisz egy Királylányt miért ne akarnának lekapni?
-Igen, biztosan. -mondta kissé cinikusan.
Mikor oda értem a kapuhoz a sok fotós várta hogy valami hülyeséget mutassunk a kamerába ezért unotta felénk tartották a gépeket, és én éppen beakartam nekik mutatni mikor Reni megfogta a karomat:
-Te, miért olyan ismerős nekem az a kocsi? -mutatott egy fekete limuzin féleségre.
-Fogalmam sincs, esetleg mert paranoiás vagy? -majd elővettem a kulcsaimat és kinyitottam a kaput, és mikor ezt látták az emberek egyből elkezdtek kattogni a vakuk, és úgy éreztük hogy mindjárt megvakulunk a sok vakutól, viszont ennek ellenére röhögve mentünk be. Viszont mikor beértünk tényleg egy olyan látvány fogadott amire soha az életben nem számítottam volna.
-Uram isten.! -kiáltott fel Reni.
-Azt az agyon ázott mosómedve.! -folytattam, ugyanis Louis Tomlinson és Niall Horan (a két kedvencünk) ott ült a kanapénkon és éppen a kedvenc poharainkból itták a narancslevet.
-Kicsim, ez tudom most kissé sokkoló lehet számodra, de emlékszel arra a képre amin egy nő van a kisfiával?
-Igen. -mondtam, miközben alig kaptam levegőt.
-Nos, ő Louis anyukája, az én testvérem, akiről eddig soha sem meséltem és Louis. Bella, te és Louis unokatestvérek vagytok!
Konkértan szóhóz sem jutottunk, Reni azért mert Niall és ő éppen szemeztek, én meg azért hogy a kedvenc 1D tagom az unokatesóm, akit eddig a 'férjemnek' tartottam....Majd egyszer csak felpattant a kanapéról és akaratlanul is elmosolyodtam, tipikus Louisos szerelés: csíkos póló és piros gyatya:
-Hát, majdnem összeöltöztünk húgicám. Nos lenne egy szerintünk -nézett Niallre- visszautasíthatatlan ajánlatunk. Mivel 17 éve még a létezésedről sem tudtam, mert 17 vagy igaz?! -mire csak bólintottam- Helyes, ezért arra gondoltam, hogy mi lenne ha ezt a nyarat kint töltenéd velem és a 4 idiótával Angliában?
-Valaki csípjen meg, mert most holt biztos hogy csak álmodok.!
Mire kérésem teljesült is, ugyanis Louis egy jó erőset belém csípett én meg rávágtam egyet a vállára:
-Úgy érzem, jól kifogunk jönni egymással.! -ölelt meg jó szorosan louis és mire feleszméltem a kábulatból azt láttam hogy Reni vágyakozóan néz rám.
-Jó, igen, persze minden örömmel kimegyek, hiszen az Anglia. Az Álmunk! -utaltam enyhén Renire is.- és Lou, mondd csak...ömm..izé..az megoldható lehetne, ha Reni is velünk jönne. Mert ő is unokatesóm és imádja Angliát ahogy én is és titeket is és ugye ő is jöhet velem.! -kérleltem Louist.
-Igen Lou, tuti jól kijönne a srácokkal, hisz, nézz csak rá! Vicces és aranyos! Pont mint mi!- kérlelte Niall Louist mire Reni csak elvörösödött.
-Naná hogy jöhetsz.! Minek kellett ennyire kérlelni.! Csak majd olyan július-augusztus környékén, mert így is nehéz lesz megmagyarázni a sajtónak hogy ki is ez a lány....szóval értitek...
-Igen Répaember értjük! -mondta röhögve Reni.
-Áááá, szóval két rajongóval állunk szembe, hmm?! -mondta Naill majd ránk kacsintott és átölelte reni vállát, mire mi csak vigyorgva össze néztünk.
-Amúgy holnap már indulni kéne szóval ma este pakolás van csajszi!
Alig hittem a fülemnek, meg egyáltalán bármelyik szervemnek alig hittem hogy holnap indulok Angliába, az unokatestvéremmel, Louis Tomlinsonnal.
*****
Este pakolás közben (Reni természetesen besegített) természetesen fantáziáltunk arról hogy vajon milyenek lehetnek a srácok meg egyáltalán vajon Anglia mennyit változott mióta utoljára voltam ott, miközben feljött és benyitott a szobámba Luca, az én drága jó mostohatesóm:
-Tudod, elég nagy poén hogy pont Louis az unokatesód, hisz tudom hogy ő volt a "férjed". Amúgy meg, örülök hogy végre elhúzol innen. úgy is csak zavaró tényező voltál az életemben!
-Hmmm..tudod Luca, én is mondhatnám ugyan ezt.! És ha most megtennéd, akkor kitakarodnál a szobámból, ugyan is én holnap megyek Angliába és te itthon döglődhetsz a drága pasiddal, apáddal és anyámmal.! -majd megfordítottam és kitoltam az ajtón, éppen beakartam csukni mikor még egy kicsit vissza jött.
-Tudod, ő sokkal inkább már az én anyám, mint sem a tied.! Hisz téged mikor szólított utoljára 'Kicsimnek' vagy éppen 'Manókámnak1?! Mostanában nem, engem viszont igen.! Neked már nincs itt keresni valód, és őszintén örülnék, ha ott hagynád a fogad a hülye Angliádban!
Mikor ezeket kimondta ökölbe szorult a kezem és Reni tartott vissza hogy meg ne tépjem:
-Hagyd, nem éri meg. Gyere folytassuk a pakolást!
-Igen igazad van! -majd mikor kiment a szobámból Luca folytattuk a témázgatást és a pakolást.
Egész éjjel fent voltunk és pakoltunk. Konkrétan úgy indulok Angliába, hogy egy nagy bőrönd egy sporttáska vagy utazótáska, júj nem tudom hogy hívják ehhez én hülye vagyok bocsi, de a lényeg hogy 2 nagy táska, plusz egy kisebb Beatleses (:D) oldaltáska. és még állítólag fognak utánam küldeni cuccokat, mit ne mondjak érdekes lesz. Pont délben indult a gépünk Angliában, ezért felmentünk Pestre hogy pont elérjük a gépemet és legyen időm elbúcsúzni kb. 1 hónapra Renitől, meg persze anyámtól is. Meg ahhoz is kellett idő hogy Niall és Lou megszabaduljanak a rajongóktól, elég vicces volt őket nézni.
A gépen szerencsére 1.osztályban utaztunk (:ĐĐ) ezért hármas üleések votak és engem ültettek be középre hogy tudjunk rendesen beszélgetni:
-És mond csak Bella, van pasid? -kérdezte Loui kissé amolyan én vagyok a bátyád és ha van akkor kiakarom nyrni azt a szemét állatot aki megrontja a húgicámat stílusban.
-Hát.. igazából csak volt. Még februárban szakított velem!
-Miért? De kérlek ne sírj! -csuklott el Niall hangja.
-Nyugi nem fogok sírni, már túltettem magam rajta. Hát másfél év után aért szakított velem mert nem akartam megtenni neki valamit.
-Még is mit? -kérdezte Louis kissé idegesen.
-Hááát jaaaj..tudjátok...amit a 'nagyok szoktak'...
-És miért nem? -kérdezte még mindig teljesen idegesen Louis.
-Az maradjon az én titkom.! -kacsintottam Louisra.
Majd az út további részében főként az én életemről beszélgettünk, majd megérkeztünk a reptérre.....