3.fejezet

Wííí nagyon de nagyon örülök ennek a 3 kominak.! Nagyon de nagyon szépen kösziim nektek.!♥♥

Lena: Köszi szépen és nm.;)
LinaBaby: Örülök hogy tetszett az előző rész, remélem ez is elnyeri a tetszésed;)
Clarie Miller: Kösziii szépen.:Đ Benéztem és elmondtam a véleményem.! Remélem ez is tetszik majd.:)
Reggel mikor felébredtem, ránéztem az órámra, és sajnos rá kellett jönnöm hogy az idő eltolódás miatt reggel 8 órakor felkeltem. Miután nagy nehezen kikászálódtam a kényelmes ágyamból oda mentem az ablakhoz, hogy megnézzem hogy milyen az idő. Kissé borús volt, de gondoltam, később majd úgy is jobb idő lesz és lehet, ma nem megyünk sehova.
próbáltam halkan lemenni a lépcsőn és majdnem sikerült is (véletlenül majdnem leestem a lépcsőn…) és elindultam a konyha felé. Csak Liamet találtam ott:
-Jó reggelt.!
-Jó reggelt.! –indultam el felé azzal a feltett szándékkal, hogy megölelem. Liam kérdőn nézett rám- Reggeli és esti ölelés. Néhány ember szerint gyerekes és idegesítő, viszont néhány szerint meg aranyos és kedves dolog. Megölelhetlek? –néztem rá boci szemekkel.
-Naná.! Amúgy meg, -nézett rajtam végig- aranyos a pizsid.
Oké, lehet a pizsim nem valami ’nagylányos’ de én szeretem. Egy kockás pizsinadrág és egy MeToYou medve ami éppen alszik egy másik MeToYou-s medve mellett.
-Tudom.! –majd megöleltem- Mi van reggelire? Ehetek nutellát? Köszi!
Majd megfogtam kb. 5szelet kenyeret és a nutellát majd megkentem mindet és öntöttem egy pohárba narancslevet. 10 perc múlva már nyoma sem volt a kajámnak és az innivalómnak.
-Hallod, te nem inkább Niall rokona vagy, mint sem Louisé?
-Jaj, drága Liam.! Elhiszed, hogy később megfogod érteni hogy biztos Louis rokona vagyok?
-Igazából azon sem lepődnék, meg ha azt mondaná, hogy Reni is az unokahúga.
-Végül is rokonok.!
-Figyelj, ezt soha sem lehet tudni.!
Hallottuk, hogy valaki jön le a lépcsőn és ő is majdnem leesett, Niall volt az. Tiszta aranyos volt kómás fejjel, összeborzolt hajjal és az ő pizsije ’nagyfiús’ volt, egy szál alsóban aludt. Felpattantam a helyemről és mentem megölelni Niallt. Ő nem nézett rám furán csak szorosan visszaölelt:
-Ez mire is volt jó? –érdeklődött a szeretetrohamunk végén.
-Reggeli és esti ölelés. Már megszokás.
-Értem, ettél már?
-Igen.
-És éhes vagy még?
-Csináljak neked reggelit?!
-Igen, kérlek.! –nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
Neki is elővettem 5szelet kenyeret, de idő közben rám szólt, hogy müzlit is kér a reggelijéhez meg egy almát. Miután a narancslevet is kiöntöttem mondta, hogy ha már ott vagyok, vigyek neki egy lekváros kenyeret is.
-Niall, tudod Bella itt egy vendég. Louis vendége. Nem gondolod, hogy inkább nekünk kéne őt kiszolgálni, mint sem fordítva? –szidta le Liam Niallt.
-Áhhh.. rá se ránts.! Szívesen csinálok reggelit.! Szeretek nutellás kenyeret készíteni, mert utána mindig lenyalhatom a késről a nutellát.!
-Biztos nem Niall a rokonod? Ő is mindig ezt csinálja.!
-Biztos azért, mert van köztünk valami telepátia, ami ezt véghez viszi. Vagy szimplán csak hasonlítunk.! –mikor ezt kimondtam megöleltem az éppen müzlit evő Niallt.
-Amúgy ma öltözz melegen.! –mondta két falat között Niall.
-Miért?
-Mert ma elmegyünk a stúdióba felvenni pár dalt, meg utána elmegyünk enni vagy csak egy szimpla városnézésre, és kissé hideget mondanak.!
-Wííí ez de jó.!! Akkor megyek és öltözök is.!
Majd felrohantam és felkaptam magamra egy fehér csőnadrágot, egy szürkés-bordós belebújós kapucnis pulcsit, hozzá egy lilás cipőt, egy leheletnyi smink és a biztonság kedvéért egy bőrdzsekit is odakészítettem. Meg persze egy sapit mert azt a sapkát nagyon szeretem.

A hajamat egy hullámcsattal oldalra csatoltam és már készen is voltam. Mivel nem tudtam hogy a többiek mikor kelnek ezért felmentem FaceBook-ra és hirtelen jött 5 ismerősnek jelölésem, természetesen az összes a srácoktól jött, nah me egy üzenet Renitől „Ma olyan 10 óra fele nálatok olyan 9 körül legyél majd Skype-on.! Fontos.! Kösziim, üdvözlöm a srácokat, puszy♥”
Nem tudtam, mi lehet az, de majd csak kiderül. Nézelődtem hogy történt-e valami érdekes, de nem igen. Gondoltam egyet majd megfogtam a gépemet és a tükör elé mentem és az arcom elé tartottam a gépem és lefényképeztem magam. Egyből feltettem Face-re és csak annyit írtam hozzá „Csak akarni kell és minden lehetséges.!”  Gondoltam lemegyek és tovább beszélgetek a fiúkkal és megölelem azokat akik most keltek fel. Épp mikor becsuktam az ajtóm akkor jött ki Harry is. Tiszta aranyos volt, a fürtjei szana-szét álltak és rajta is csak egy alsó volt (persze hogy nem rendes nadrág, vagy valami lazább,  áhhh, de hogy is.! Egy kissé feszülősebb alsó).
-Jó reggelt.! –köszönt.
-Jó reggelt.! –mondtam és megöleltem. Ahogy észre vettem nem igen akart ellenkezni. –te meg sem kérdezed, hogy miért öleltelek meg?
-Minek? Senki sem ölelt meg reggelente csak Anyukám és ez már hiányzott. De most hogy van itt egy lány, aki nem Lou vagy Liam barátnője örömmel fogadom az öleléseit.!
-Akkor jól van.!
-Amúgy, csini vagy.!
-Köszönöm. –mondtam kissé elpirulva.
A lépcsőn ismét sikeresen elestem volna ha Harry nem fogja meg a karom. Lent szinte már mindenki indulás készen volt, kivéve Harryt és Zaynt, aki még mindig aludt. Odamentem Louishoz és szorosan megöleltem és ő is engem, ő sem érdeklődött hogy miért ölelgetem. Mondjuk, ő most így végeredményben a bátyám és hagynia kell hogy a kishúgicája kiélje mindenféle álmát.
-Halljátok-, kezdte Harry- szerintem fel kéne ébreszteni.! Én megvagyok negyed óra alatt, de Zaynnél nem lehet tudni, hogy mennyi idő mire kész van.
-Ez igaz. Na, ma ki akarja ébreszteni? –dörzsölgette a kezeit Louis.
-Úúúú, felkelthetem én? –kérleltem a srácokat.
-menj az utadra.! Amúgy a középső az ő szobája.! –igazítottak el a fiúk.
Mikor beléptem, akaratlanul is elmosolyodtam, ugyan is poszterek a falon, ruhák szanaszét hatalmas tükör, rajongóktól kapott ajándékok, és a szoba közepén lévő, alvó Zayn. Olyan aranyosan aludt hogy egyszerűen nem volt szívem felkelteni, meg azt olvastam hogy nem szereti ha felkeltik, ezért csak leültem mellé és elkezdtem simogatni az arcát:
-Zayn, Bella vagyok. Ideje lenne felkelni.! Ma mentek a stúdióba, már mindenki kész van.! Gyere, kelj fel.! Csinálok neked reggelit.! –és itt megpusziltam meg megöleltem hátha felkel. De nem kelt fel. –Na jó, ha te így akarod, akkor bedurvulok.! –majd megfogtam azt a párnát, amit éppen nem ölelgetett és elkezdtem vele ütögetni. Erre persze már is felébredt.
-Fent vagyok, fent vagyok.! –majd rám nézett azzal a szét álló hajával, kómás de egyben kicsit dühös tekintetével- nem kellett volna ütni.!
-Ne rinyálj.! Nem is ütöttem olyan erősen.! Amúgy meg, ha felkeltél volna az előzőkre, akkor nem kellett volna, hogy megüsselek egy…-olvastam le a feliratot a párnáról- egy I♥Me feliratú párnával megütnöm.
-Amúgy meg, hallottam az előzőket. És jól esett az ölelés meg a puszi is. Elviseltem volna még egy darabig, csak sajnos nem úgy sikerültek a számításaim, mint ahogy terveztem.! Amúgy, mi lesz a reggeli?
-Nutellás kenyér.!
-Remek.!
***
Miután már tényleg mindenki kész volt mindennel, én felszaladtam a sapimért meg a dzsekimért. A sapit felvettem a kabátot meg a kezemben tartottam, jah meg a telómat és a gépemet is eltettem (na meg egy kis pénzt).
-Amint látom, összeöltöztünk.! –kacsintott rám Harry utalva, arra hogy rajta is olyan sapi van, mint rajtam
-Hát igen, ráéreztem.
Paul jött be elénk hogy a kocsi készen van és indulhatunk. Előttünk Harry, Liam. És Niall ült, mellettem pedig Zayn és Louis. Az utunk csendben telt ha lehet így fogalmazni, ugyan is a fiúk elkezdték énekelni a One Thinget  aminek hihetetlenül örültem. J Az út alatt még ezen kívül 5 dalt is elénekeltek, és az egész út kb. 15 perce volt. A stúdió előtt rengetek sikoltozó rajongó állt és olyanokat kiabáltak hogy ’Vegyél el Liam!’ vagy éppen ’Szeretlek Kicsi Ír Manó!’ és mikor ezeket meghallottam egyből Reni jutott az eszembe, hogy mi is ilyeneket terveztünk, hogy, majd ha egyszer találkozunk a fiúkkal. A srácok adtak, pár autógrammot én meg fényképeztem a stúdiót, a rengeteg rajongót a srácokat. Mikor úgy gondolták hogy végeztek elindultunk befelé. Amúgy igen kényelmes székek, fotelek vannak a stúdióban és minden remekül ment. Fényképeztem a srácokat felvétel közben, születtek elég érdekes képek (Louis és én hülye fejet vágunk, Harry miközben egy nagyoon magas hangot énekel, Niall miközben eszik).
Nem tartott sokáig a felvétel, ezért már mentünk is városnézésre. Rengeteg képet csináltam a London Eye-ról, a Big Ben-ről és úgy mindenről, ahol jártunk. Éppen egy butik soron mentünk át, mikor Niall úgy döntött, hogy ő bemegy a McDonaldsba és vesz magának enni. Naná, hogy a fiúk nem hagyták őt egyedül bemenni:
-Ne beszélj senkivel, ne menj el semerre. És ami a legfontosabb maradj itt, és ha nem jönnénk ki egy félóra múlva, akkor gyere be értünk, mert Niall vagy túl sokat rendelt és azt eszi, vagy hosszú a sor, vagy sok a rajongó.! Minden esetre vigyázz magadra.!
-Louis, nyugi.! Tudok vigyázni magamra.! Nem fogok sehova sem elmászkálni, nyugi.! Rendes kis lány leszek, és itt megvárlak titeket.!
-Rendben van. Akkor tudod, fél óra.!
Majd bementek a Mekibe én meg egyedül maradtam ott. 5perc után meguntam hogy csak állok és nézek ki a fejemből, ezért elkezdtem nézelődni a sorok között, mikor megláttam egy árust pont a Mekivel szemben. Ékszereket és pólókat árult, gondoltam körbe nézek hát ha találok valamit. És találtam is:
-Ez nagyon szép….