5.fejezet

Wííí nagyon aranyosak vagytok hihetetlenül kösziiim a 4 komit.:Đ♥♥
Lizzy: Nem is kértem hogy lepődj meg. Ez amolyan 'alapdolog'. Hát azook, de majd később minden kiderül;)
Lena: Ohh. köszönöm szépen.:Đ Hát van mit sziatolni;))
Julcsi: Kösziim:) Hááát arra még egy kicsiiiiiit várni kell.:)♥
LinaBaby: Őszintén örülök hogy tetszik..) Hát igazából az tényleg nagy csavar lenne, de én más milyen csavarokat tervezek.:') 

Reggel arra ébredtem, hogy Niall hangját hallom miközben énekel és egyre csak hangosabban és hangosabban. Természetesen nem ő énekelt, hanem a telefonom csörgött. Reni hívott:
-Haló?! –szóltam a telefonban kómásan.
-Bella, most azonnal kapcsold be a géped és nyisd meg azt az oldalt, amit küldtem neked Face-en.!
-Oké megnézem, de elárulnád hogy mennyi az idő, és hogy mi volt ilyen fontos?
-Nálunk délelőtt 11 van.! Nálatok meg akkor…
-még mindig 10 óra és nem hiszem el, hogy ezt nem tudtad megjegyezni.! Leérettségiztél, minden remekül ment, de az idő eltolódásokat nem tudod megjegyezni?
-Jó ne oltogass, inkább nézd a linket.!!
-Mindjárt, csak tölt még a FaceBook.
Mikor megnyitottam az üzeneteimet és a linket is megnyitottam, egyszerűen nem hittem a szememnek…A srácokról és rólam volt szó:
-”A híres brit fiúbandát, a napokban ezzel a lánnyal látták a városban. Nem tudni, hogy ki lehet ő, vagy hogy mi köze a fiúkhoz, de hamarosan fény derül mindenre. Tegnap a városban látták őket a McDonalds előtt illetve, hogy Harry Styles-al, a banda egyik szépfiújával, nyakláncot és karkötőt vásároltak, amit többen is megerősítettek. Vajon egy újabb románc van kialakulóban?!”  

-olvastam hangosan a szöveget.- basszus…ezt nem hiszem el.! A médiának, muszáj mindent túlreagálnia?!
-bocsi, hogy ezzel keltettelek, de gondoltam akarod tudni, még mielőtt bármi rosszabb történne…Jah és ne foglalkozz semmivel és senkivel sem.!
-Ezt meg hogy érted?
-Hát Face-en és Twitteren is már találgatják hogy ki vagy, és nem éppen kedveseket írnak rólad. Próbálom leállítani őket, ha akarod de, ne foglalkozz velük.!
-Imádlak, nem kell leállítani őket, tudod, hogy utálom, ha úgy ítélnek el valakit, hogy nem is ismerik. Amúgy sem nagyon akartam ezekkel a hülye pletykákkal foglalkozni.! Ma este Skype?
-Ma nem jó. Találkozok Petráékkal.
-Értem, akkor majd máskor.! Szia, puszi.!
-Puszi.!
Lehajtottam a laptopom tetejét és kimásztam az ágyamból és lementem a fiúkhoz. Mind az öten a tévé előtt ültek, és mikor meghallották, hogy jövök felugrottak a kanapéról. Louis egyből oda jött és megölelt:
-Ne foglalkozz semmivel.! Mindent túl reagálnak.!
-Tudom, nem is nagyon érdekel.! –mondtam majd mindegyiküket egyesével megöleltem és készítettem magamnak enni. Jelenleg azt láttam a legjobbnak, hogy ha rengeteg nutellát eszek, ezért fogtam kb. 7 szelet kenyeret és elkezdtem enni. Idő közben Niall is csatlakozott hozzám és együtt ettünk. J
-Ha nem lenne gond, akkor ma is bemennénk a városba, mert lesz interjúnk és jobb idő lesz. Szóval, ha van kedved, akkor…
-Persze hogy van kedvem.! Mikor megyünk?
-Hát, fél 1-re kéne ott lenni. Szóval még ráérsz készülődni.
-Értem, addigra elkészülök.! Már megyek is.!
Majd elindultam a szobám felé, mikor Louis rám szólt:
-És ha lehet csini, legyél.! Lehet, hogy kép is fog készülni.!
-Akkor tegnap nem voltam csinos? Kösz szépen, én is szeretlek.!
-Jól van, menj és öltözködj.!
Felmentem é sokáig gondolkodtam azon, hogy mit vegyek fel, végül egy világos kék csőfarmer, ugyan olyan színű mellény, az alá egy fehér Peace jeles póló, fehér acélbetétes bakancs, a fegyveres és egy bajszos nyaklánc, meg az elmaradhatatlan napszemüveg.

A hajamat kiengedve hagytam és ismét egy hullámcsattal oldalra tűztem. Így volt 11 óra és még volt kb. 3 órám. Úgy döntöttem, hogy zenét hallgatok. Benyomtam a laptopom és lefeküdtem az ágyamra, a gépemet a hasamra tettem és úgy feküdtem. Éppen Osasitól a Wonderwall ment, mikor kopogtak:
-Gyere KisCsaj, idő van.! –szólt be Zayn.
-Okés.
Elindultunk a kocsi fele és miközben én üdvözöltem Pault a fiúk beszálltak, és ugyan úgy ültünk, mint tegnap. Sajnos, most nem telt csendben az út, mert a fiúk biztattak, hogy nem lesz semmi gond, lehet, hogy én is kapok pár kérdést, és hogy azokra nyugodtan válaszoljak, meg ilyen és ehhez hasonló tippek hangzottak el. Őszintén szólva jobban őrültem volna, ha megint énekelnek, mert a 15 perces út nem volt túl kellemes a ’tanácsokat’ hallgatva. És ha az úton még nem is voltam ideges, akkor az interjú helyszínénél már az voltam. Megint egy csomósikoltozó lány, néhányan gyűlölködtek is, ami annyira nem zavart, mert közben oda jött Louis és megölet, és a fülembe súgta hogy „Nem lesz semmi, még fel kell nekik dolgozni. Amúgy tényleg nagyon szeretni valók.! Mármint a rajongók nem a paparazzók.!” Ezen akaratlanul is elmosolyodtam és bementem az épületbe. A fiúk 5 perc múlva jöttek utánam, majd elindultunk egy próbaterem felé. Bent a fiúk egyből fel mentek a színpadra és elkezdtek hülyülni, amit természetes, hogy fel kellett vennem. J Majd elkezdődött a próba. Elsőként a Takent adták elő, majd a Stole My Heart-ot, Tell Me a Lie-t és végül a What Makes You Beautifult.  Nem tudom, lehet, hogy paranoiás vagyok, vagy fogalmam sincs, de mint ha Harry a szólója közben végig egem nézett volna, amit kicsit furcsálltam, főleg azért is, mert a színpad balszélén álltam és ez azért kicsit furi volt. A próba után egyből elkezdődött az interjú. A nő egyből a mély vízbe ugrott:
-Najó fiúk, nem fogok kertelni, mindenkit az érdekel, hogy ki lehet ez a lány veletek. Barátnője esetleg valakinek?! Harry? –a riporter Harryre majd rám nézett.
-Nem a barátnőm. De ezt inkább Louistól kérdezze meg.!
-Louis?!
-Bella az én unokatestvérem. Nem rég tudtuk, vagyis tudta meg, mert én már vagy 3 hónapja tudtam, csak nem tudtam, hogy közöljem vele. És most a nyárra kijött hozzánk, hogy megismerjen engem és a bandát.
-Értem, ez biztos elég bonyodalmas sztori lehet, majd később kifejtitek ezt nekem, de Bella feltehetnék hozzád is pár kérdést?
-Természetesen.
-Szóval, milyen a fiúkkal együtt élni?
-Huh… hát mivel nem rég jöttem, ezért kicsit nehéz válaszolni, de az eddig eltöltött napok után, úgy gondolom, hogy fantasztikus ezekkel a fiúkkal élni.! Ez egy életre szóló élmény.
-És mondd csak, Angliát szereted?
-Egyszerűen imádom.! De tényleg, egy párszor már voltam itt csak nem túl sok időre, ezért nem igazán tudtam gyönyörködni, ebben az egészben. De most van rá egy egész nyaram, amit ki is fogok használni.
-Ez remek.! És milyen reményeid, vágyaid vannak ezzel a kis utazással kapcsolatban.
-Leginkább az, hogy megismerhetek egy olyan személyt, akit eddig, 17 évig nem ismertem, vagy is csak 15 évig, de abban a két évben sem tudtam, hogy rokonok vagyunk. Meg talán még az is hogy új embereket ismerek, meg és hogy ezek között az emberek között lesznek punkok is.! –ennél a kijelentésemnél mindenki rám nézett igen meglepett arcokkal.
-Punkokkal?! –kérdezte a nő.
-Igen punkokkal. Egyszerűen imádom őket, főként, azért mert nem félnek megmutatni a világnak hogy ők igen is mások és hogy ők erre büszkék. Meg otthon is van néhány punk barátom, akik roppant kedvesek és jó fejek.!
-Értem. Tegyük fel, hogy nincs barátod…
-Nem kell sehova sem feltenni, mert nincs barátom.! –kacsintottam a riporterre.
-Akkor még jobb.! Tehát, nincs barátod, és ha úgy alakulna a srácok közül kivel, jönnél össze? Vagyis pontosítok Niallel vagy Harryvel jönnél össze, mert Zaynnek ott van Perrie, Louis alapból kilőve és Liamnek meg Danielle. Nah kit választanál?
-Hát ezen még nem gondolkoztam… Niallel nem, mert ő tudja az indokot, hogy miért nem.! És Harry… hát. nem tudom. Igazából nem szeretek semmit sem előre tervezni, engedem, hogy had sodorjon az áramlat. Majd meglátjuk mi lesz.
-Tehát, ha úgy adódna, akkor lehet, járnál Harryvel?
-Titok.
-Na, gyerünk, szerintem sokan kíváncsiak erre.
-Nem baj, akkor is titok.!
-Jó ha nem, hát nem. –majd a riporter a fiúkkal folytatta és nekem csak annyi volt, hogy mosolygok és röhögök ha valami hülyeséget mondanak vagy csinálnak.
Hamar vége lett az interjúnak így sok időnk volt a városban, így megkértem a fiúkat had menjünk el a Trafalgar térre. Természetesen benne voltak. Nagyon jól éreztem magam velük, hisz kergettünk galambokat (J) meg hülyültünk é fantasztikus volt az egész. Akkor eldöntöttem, hogy egyszerűen imádom Londont.! Jó volt hogy nem bámulnak meg az emberek csak, mert éppen kergeted a galambokat vagy össze-vissza futkozol mint egy idióta, mert az újdonsült unokatestvéred bele akar dobni a szökőkútba, vagy éppen azért sem bámulnak meg, mert felmászol az óriás oroszlánra és elkezdesz úgy üvöltözni, mint az oroszlánok, vagy éppen hogy hatalmasat sikítasz, mikor valaki megijeszt. Otthon nem nagyon lehetett ilyet tenni, főleg azért nem, mert az a falu meg város kicsi, és felismernek az emberek, meg amelyik suliba én járok, ott elvárják, hogy normálisak legyünk. London más, teljesen más.!
Délután úgy döntöttünk, hogy filmezünk, és én választhatok filmet. Nem kellett sokáig gondolkoznom egyből a Kárhozottak Királynőjét akarom megnézni. A fiúk nem tudták mi az, és én mondtam hogy ez az Interjú a Vámpírral folytatása, persze nem teljes mértékben. Harry egy „nagyon picit félt”, ezért film végére Louis ölében volt és ott ’szerelmeskedtek’, én meg csak röhögtem rajtuk, és ahány dal volt a filmben, annyiszor kértem bocsánatot a fiúktól, mert végig énekeltem és köztudott hogy borzalmas a hangom. Jó tény hogy felléptem a sulinkban párszor és a fiúk is megdicsértek, de inkább csak nagyon gyenge hobbinak, amolyan hülyülésnek tekintek erre.
Este együtt ettünk müzlit és természetesen mindenkit megöleltem, hogy jól aludjanak. Ez nálam olyan alap dolog.