30.fejezet

ASDGHJILF.:$ Ezt egyszerűen nem tudom elhinni.! Ha bármi kétségem is volt, mostanra tuti, hogy elmúlt.! Te jézusom.! 36Rendszeres olvasóóóó és 14komiiiiiiiii, jah és 47 szavazáááááááás♥♥♥♥ A reakcióm köbö az volt, mint ami az oldalt látható képen van;D ImádomazOlvasóimat♥♥ De ne is beszélek tovább, jó olvasást♥ Jah, és szerintem, ennek a résznek kimondottan sokan fognak örülni;D

Andika: Jeeeee, Luce tud ám;D♥ és kökiii♥ 

Dóri: Kökii, nagyn cuki vagy♥ Hát igen, ki kell nyírni;D Hát, dierkt úgy csináltam,h goy sokat nevessetek;D♥

Lizzy: Muhahahaha.:P Ne aggódj, Zoey is hamarosan mindenhol ott lesz;d♥ Valóban bunkó volt, de aztán meg kedves;D
Zsófi: Örülök, hogy közel áll hozzád Luce.:)♥ Örülök, hogy tetszett.:D♥

Kittykhe: semmi gond, nekem is szoktak lenni ilyen megnyilvánulásaim;D♥

Luca: Na jó, ezen a "káromkodáson" behaltam. tudsz Te is;D♥ De hogy haragszok, csak nyugodtan, én is szoktam;D

Franciska: Kökiii, aranyos vagy♥

Hope: Jaaaaj de cukiii vagy^-^ Kökii szépen, nagyon aranyos vagy, és nézem is.:D♥  

Lena: Kökiii szépen, nagyon cuki vagy♥ Hát igen, Luce már csak tud;D Én nem haragszok ynugi, így könnyebb dolgom van;D

Henrietta: Üdv itt.:D♥ Kökiii szépen, aranyos vagy.:)♥

Henike: Köki szépen, örülök, hogy ez különösen tetszett, neked is.:D♥ és még egyszer kökii♥

Szimonszi: Kökiiii szépen*-*♥ Hát, hamarosan itt van az A Rész;D♥ 

Doriszka: De hogy értem félre, értem én;D És kökiiiim szépen, remélem jól telt a síelésed;D♥ 

Fanni: Kökiii szépen, örülök, hogy tetszik^-^♥

Reggel iszonyatos fej-, illetve hasfájásban volt részem. Biztos, hogy nem a tegnap miatt, mert nem is lett annyira bajom a sok kis csajtól, akik sikongattak. Ezért egyáltalán nem értem, hogy mi üthetett a hasamba és abba az izébe, ami a nyakamon van. Felvettem a papucsom és  a köntösöm, majd mentem is le, ahol Louis ült a tévé előtt.

-Jó reggelt. –köszöntött egy hatalmas mosoly keretébe, amire én csak egy morgás félét adtam ki magamból, és bevánszorogtam a konyhába.

Próbáltam keresni valami olyan kaját, amit akár meg is ennék, de nem találtam semmit. Vagyis de, de egyáltalán nem volt étvágyam.

-Hé, minden rendben?! –jött be a konyhába Louis.

-Nem, egyáltalán nincs. Iszonyatosan fáj a hasam, lüktet a fejem, és minden bajom van.!

-Gyere ide.! –mondta, majd meleg kezét a homlokomra tette. –Jesszus Luce, jég hideg vagy.!

-Fázok is. –kezdtem még jobban összehúzni magamon a köpenyem.

-Gyere, most szépen lefekszünk. –húzott a kanapé felé.

-De én nem akarok.! –nyavalyogtam.

-Pedig jössz.!

Bent lefeküdtünk a kanapéra, mind ketten. Ő mögöttem volt, én előtte, és ehhez még hozzá tartozik, hogy olyan szorosan ölelt magához, amilyen szorosan csak tudott.

-Nem akarok, ilyen témákba nagyon belemenni, de... Liammel védekeztetek?! –kérdezte, mire nekem majdnem kiesett a szemem annyira néztem.

-Te megőrültél?! –vágtam feje egy párnával. –persze, hogy védekeztünk, és egyébként is, ha terhes lennék, akkor teljesen más bajom lenne.! Például hányn… -nem tudtam ki mondani, mert el kapott az- az érzés, hogy most ki jön belőlem minden, és igazam is lett.

Szerencsére időben el tudtam jutni a mosdóig, ahol aztán ki hányhattam magam.

-Na, jó. Nem érdekelsz, jössz velem, megyünk a dokihoz.! –rángatott el a wc mellől.

-De én nem akarok dokihoz menni.! –nyüsszögtem.

-Pedig megyünk.! –mondta, fel kapta a kocsija kulcsait, bezárta a lakást, és már indultunk is. Út közben iszonyatosan fájt a hasam, ahogy egészen idáig, a fejemmel együtt, és szerintem versenyeztek, hogy melyikük tud jobban kiborítani. Szinte ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Mikor Louis megállt, megláttam a kiírást „Magánklinika”.

-Eszednél vagy?! Minek hoztál egy magánklinikára?!

-Mert mi is ide járunk a fiúkkal, és bármi bajod van, azt itt megtudhatjuk, anélkül, hogy a média bármi tudomást szerzene róla. –magyarázta, miközben kisegített a kocsiból.

-Jó napot, Mrs. Mel.

-Magának is Louis. Miben segíthetek?! –kérdezte az orvosunk.

-Itt van Luce, nagyon rosszul van, és állítása szerint, „minden baja van”.

-El tudom én magam is mondani, hogy mim fáj, már nagylány vagyok. –sziszegtem.

-A kocsiban nem éppen így néztél ki, ahogy otthon sem.

-Komolyan most akarsz erről vitázni?! –kérdeztem, de utána egyből felnyögtem, mert ismét megrándult a hasam.

A doktor nő egyből bevitt a rendelőjébe, és vele együtt Louis is jött. A fiú ragaszkodott hozzá, hogy először a terhességi tesztet csináljuk meg. Jó. Én is, és a doktor nő is belementünk, majd miután megcsináltam, vártunk egy fél órát az eredményért.

-Ugye, tudod, hogy ha babád lesz, és Liam nem akarja, akkor én… izé… szóval, érted. –kezdte, miközben a kezemet simogatta.

-Louis, figyelj.. –kezdtem volna, de jött vissza a doki.

-Negatív. –mutatta nekünk a kis szerkezetet, mire egy hatalmasat sóhajtottunk. –Mivel nem terhes, ezért megvizsgálnám. Kérem, vetkőzzön le fehérneműre. Ezt a jó fiút ki küldjem, vagy bent maradhat?!

-Bent maradhat. –mondta mosolyogva, majd elkezdtem öltözni. Hogy is ne maradhatna bent?! Miért ne maradhatna bent az a srác, aki egyből elvitte volna a balhét, és fel vállalta volna más gyerekét, csak, hogy nekem legyen jó?! Aki simán lett volna apuka 20 évesen, csak mert nekem úgy lett volna jó. Istenem, mivel érdemeltem ki ezt a srácot?! Bár, még mindig nem vagyunk együtt, de már dolgozok az ügyön tényleg. Amint haza értünk, és nem a doki asztalán fekszem, miközben nyomkodja a hasfalam, hanem Louis ölében leszek, vagy az ágyban, vagy a kanapén, akkor fel fogom hozni ezt a témát.

-Áúúú. –mondtam, mikor megnyomta azt a részt, amelyik a legjobban fájt.

-Ez nagy baj, ha itt fáj. Elvinnénk röntgenre.

-Hogy hova?! –sápadtam le, ha lehet még jobban.

-Nem lesz semmi, ne aggódj, ott leszek veled.! –simogatta meg Louis az arcom.

Negyed óra múlva már bent is voltam abban a nagy szerkezetben, ami átvilágította az egész testem, miközben nekem csukva volt a szemem, és a szívem ezerrel dobogott. Miután kihoztak abból az izéból, kinyithattam a szemem, és egyből Louis mosolyogós arcával találtam magam szemben.

-Nah, nagyon vészes volt?!

-Nem annyira.

-Na látod.! –mondta, majd megpuszilta a homlokom.

Ki küldtek minket a várakozóba, ahol még jobban rosszul lettem, majd jött Mrs. Mel, nem éppen megnyugtató arccal.

-Megkérdezném, hogy rendesen szokott enni? –szegezte nekem a kérdést.

-Igen.

-Dohányzik, esetleg kávézik?

-Dohányozni nem, kávézni elég sokszor szoktam.

-Reggeli előtt, vagy az után?

-Természetesen utána.

-Mennyit szokott idegeskedni?!

-Mostanában eléggé gyakran.

-Szed valamilyen gyógyszert?!

-Nem.

-Akkor eléggé nehéz kitalálni, hogy mitől következhetett be, az, hogy gyomorfekélye van. De valószínűleg a sok kávétól, és idegességtől. Sajnos egy hétig minimum bent kell tartanunk, és ha minden jól alakul, akkor, ma délután már meg is tudjuk önt műteni. Jöjjenek velem, megmutatom a kórtermet. –mondta kedvesen.

Teljesen sokkoltan róttuk a folyosókat, mikor elérkeztünk a lifthez, ami egészen az utolsó emeletig vitt minket. Ott a legutolsó terem volt az enyém, a folyosó bal oldalán. Eléggé jól nézett ki. Narancssárga és zöld falak, egy nagy kanapé, tévé, egy kényelmes ágy, szekrény, villanyok, nővérkehívó, és ezek az alap orvosos dolgok. Még mindig letaglózva ültem le az ágyra és kezdtem törögetni az ujjaim.

-Fel kéne hívni Harryéket, nem gondolod?!

-De igen.

-Haza ugrok egy-két cuccodért, mindjárt jövök. –mondta, de én elkaptam a kezét.

-Ne, Louis, kérlek, ne hagyj itt.! –mondtam könnyes szemekkel.

-Jó, nem hagylak, ne aggódj.! –ölelt át, mire én a mellkasába fúrtam az arcom, és úgy sírtam.

-Hívjuk fel Hazzát.

-Szia Luce. –köszöntött.

-Szia Harry. –mondtam szipogva.

-Jesszusom, mi a baj?

-Kórházban vagyok, valamilyen magánklinikán, ahova ti is szoktatok járni, mert délután műtétem lesz, mert gyomorfekélyem lesz.

-Jézusom.! Van ott valami cuccod?!

-Nem nincs. El tudnátok nekem hozni a könyveimet, meg tudtok hozni nekem fehérneműt meg pizsamát?!

-Persze. Azonnal indulunk, csak megpróbálunk megszabadulni innen. –mondta, azzal le is tette.

-Mindjárt indulnak. –mondtam.

-Hallottam. –mondta Louis, és leült mellém, majd átölelt.

-Figyelj, amit a rendelőben mondtál…

-Nem, nem érdekes. Hülyeség. Felejtsük el. –mondta, majd lehajtotta a fejét.

-És, ha én nem akarom elfelejteni?!

-Mi?!

-Louis, erre vártunk, már mióta?! Mind ketten szabadok vagyunk, de nem olyan jó érzés. Ha veled lehetek, az sokkal jobb lenne.

-Komolyan gondolod? –nézett a szemembe.

-Louis, minden szavamat komolyan gondoltam, ebben az elmúlt időszakban. –miután kimondtam, közelebb húzódtam hozzá, és lágyan megcsókoltam Őt. –mondtam már, hogy imádom a kék szemű és barna hajú fiúkat?! –kérdeztem nevetve, miután elváltak ajkaink.

-Mondtam már, hogy imádom a kék szemű, sötét barna hajú lányokat, akiknek színes tincsek is vannak a hajába?! –kérdezte szarkasztikusan, mire magához húzott és újra megcsókolt.

-Ugye velem leszel végig?!

-Hülye lennék elhagyni Téged, akár egy percre is.! –mondta, és újra megcsókolt.

-Louis, mutathatok neked valamit?!

-Akármit.!

-Akkor várj itt. –mondtam, bementem a fürdőbe, levettem a pólóm, és elkezdtem lemosni magamról az alapozót. A vízzel együtt lefojt a testemen a krém is, így látszódni engedte a vágásaimat a testem egész területén. Szörnyülködve, ám egyben gyönyörködve is néztem a vágásokat a testemen, és megnyugodtam, hogy ezúttal nem az én kezemtől lesz vágás a hasamon. –Louis, csukd be a szemed, és mikor szólók, hogy kinyithatod, akkor nyisd ki. Oké?!

-Oké. –mondta, majd becsukta a szemét.

-Kérlek, ne nagyon akadj ki, ha meglátod. Megígéred, hogy nem fogsz kiakadni?

-Megígérem.!

-Akkor kinyithatod. –mondtam, mire kinyitotta a szemét, és mikor meglátta a testem, egy pillanatra eltorzult az arca, aminek láttán a sírógörcs kerülgetett. Könnyes szemmel jött oda hozzám, és húzta végig az ujját, a jobb vállamtól egészen a bal vállamig tartó vágáson.

-Ez… mitől?! És a hátad?! Hogyan?! Miért?!

-Üljünk le, ez hosszú lesz. –mondtam, mire leültünk. –Tudod, az apánk Harryvel, teljesen bekattant, és inni kezdett, meg nőzni. Engem is folyamatosan megakart erőszakolni, de ivel én nem hagytam magam, ezért az övével kezdte egy idő után verni a hátam, nem csak az arcomat. Én ezt nem bírtam, és vagdosni kezdtem magam a kezemen. Aztán, egy csaj, akit ki nem állhatok a mai napig, tett egy olyan dolgot, ami megbocsáthatatlan, és ezzel együtt elvette tőlem az összes barátomat, és mikor… -kezdtem mesélni Louisnak az életem szinte minden egyes részletét, és mire végeztem vele, már mind ketten zokogtunk.

-Ez borzalmas Kedvesem. Megígérem, hogy én soha nem fogok veled ilyet csinálni.! –mondta, majd megcsókolt. –Harry tud ezekről?! Már, mint azokról, amiket elmondtál nekem?

-Nem, és ha lehetne, ne is tudjon még egy jó darabig.

-Nem fog ne aggódj.! –mondta, majd ismét megcsókolt.

***

Délután öt óra van, és éppen most tolnak be a műtőszobába. A műtő másik oldalán, egy ablaknál ott áll mind az öt fiú, és drukkolnak nekem. Rá teszik a lélegeztető maszkot, a számba azt a csövet, amin keresztül kapom az altatót, és az utolsó képem az, ahogy Louis és Harry egyszerre tátogják nekem, hogy ’Szeretlek’...