35.fejezet

Először is: Ne haragudjatok, amiért ezen a héten is csak 1 rész jön, de ez a k#@""**/*tt vizsga időszak.! UTÁLOM.! :/ Másodszor pedig: Te jesszus Máriám.! 11Komiii és 39 Rendszeres olvasó.! Na jó, 13 kominál és 40rendszeres olvasónál MEGLEPETÉS.:D De nem is húzom tovább az időt.! Jó olvasást.! ImádomazOlvasóimat♥

Luca: Hát igen, de ez is ugyan olya cuki lesz;D
Zsófi: Örülök neki, hogy tetszik.:D Hát igen, szerintem az emberek 60°-át emlékezteti rá..:D♥ és Kökii♥

Lizzy: Kökiii szépen, ezt Tőled szeretem hallani^-^ És nem tudsz Te még semmit sem;P♥

Doriszka: Ugye?! Nekem is.. és hát igen, luce már csak tud;D és kökiiiim♥

Andi: Köki szépen ezt a jókívánságot a vizsgákra, rám is fér.:S És kökiii szépen, és nagyon örülök, hogy izginek találod.:D♥
Henike: Kökiiii.:DD Ezt csak természetes, ilyenkor beleköltözik az emberek testébe^-^ ♥
Szimonszi: Hát igen, hál' égnek nem csináltam neki semmi bajt.:'D♥ 

Henrietta: Kökiii szépen, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy tetszik.:D♥
Abigél: Hát igen, szeretem,h goy minél érdekesebbnek tituláljátok^-^♥ És kökiiiii szépen♥

Dóri: Kökiii szépen♥ Hahha, egy része hamarosan be fog következni, pontosabban a kövi részben;D♥
Zlata: Üdv itt.:D♥ Kökiii szépen, angyon aranyos vagy.:D Örülök, hogy tetszik.:D

Pontosan 1 nap van Karácsonyig, vagy is ma van 23.-a. És nem csak Karácsonyig van 1 nap, hanem Louis és az én születésnapomig is. Senki sem árulta el, hogy mit kapok, és ez zavar. Bár, eddig se igen mondta el senki, hogy mit kapok, de mindegy. Louis állítólag ma estére vagy délutánra tervez valami kis programot, ami fogalmam sincs, hogy mi. Állítása szerint, imádni fogom, és romantikus lesz, de nem nyálasan romantikus, hanem normális mértékben romantikus. Ma, az egész napunk köbö annyiból állt, hogy kint voltunk a kertben és játszottunk a hóban, mint az ovisok. Az a tipikus fiúk a lányok ellen játék volt, bár Niall átállt hozzánk, így kiegyenlítve a létszámot. Mindenki kapott egy órát arra, hogy készítsen magának egy erődöt, illetve készítsen hógolyókat. Mi fél óra alatt kész lettünk a várral, mi közbe El és Dani vagy 50 hógolyót gyártottak, utána mi is beszálltunk, Niallel a készítésükbe. Így összesen lett köbö 200 darab. Nah, ezt kapjátok ki fiúk. Engem állítottak be csapatkapitánynak, a másik csapatból, asszem’ Harryt. Eljött a várva várt idő. A csapatok felsorakoztak, élükön a kapitányokkal.

-Készen állsz Styles?! –húzódott gúnyos vigyor az arcomra.

-De még mennyire.! Remélem felkészült a csapatod a nyerésre.!

-Szerintem, nektek fellegeztek be.!

-Bele szólhatok?! –jött közénk Louis.

-Szólj. –vont vállat Harry.

-Sok szerencsét.! –húzott magához Louis, majd megcsókolt, mire Harry elrántotta tőlem.

-Na.! Erről nem volt szó.! Nem puszi-pajtásozunk az ellenséggel.! –nézett szigorúan az öcsém.

-Erre az ajándékod vásárlása közben kellett volna gondolnom. –vágtam közbe, mire a lányok felröhögtek, és elkezdődhetett végre a játék.

Hát, a másik csapatnak is bőven volt hógolyója, sajnálatos módon. De nem volt gáz, mert mi tudtunk takarékoskodni, és így a végén egész egyszerűen a képükbe másztunk, és rájuk dobtuk az össze hógolyót. Már majdnem a várat is rájuk borítottuk Niallel, mire Louis rám ugrott és belelökött a hóba.

-Áááá, te vadállat.! –röhögtem.

-Ezt most visszakapod asszony.! –mondta, majd a hajamra zúdított egy adag havat.

-Minek neveztél Tomlinson?! –néztem rá, „dühösen”. Én is megfogtam egy jókora adag havat, és a nyakába dobtam, mire Ő felugrott és rohangálni kezdett.

-Asszony, ez nagyon hideg.! –röhögött.

-Komolyan?! Azt hittem, hogy langyos.!

-Ha belepisilek, akkor az lesz.! –röhögött.

-Nem Louis, akkor meleg lesz.! Ilyet nem tudni.! –röhögtem.

-Kipróbáljuk?! –kérdezte, mire hátraestem a röhögéstől, Ő meg odasietett hozzám.

-Te egyszerűen nagyon hülye vagy.! –röhögtem.

-Tudom.

-Hé, Idióta.! –mondtam.

-Mondjad?! –kérdezte.

-Szeretlek.! –mondtam, majd karom a nyaka köré fontam.

-Én is Téged.! –mondta, majd megcsókolt. –De gyere, most menjünk be.! –mondta, majd felhúzott.

-Jaaaj, miért?! Mert a pici fiú meg fog fázni?!

-Nem, de maradj így.! Muszáj lefényképeznelek.! –mondta, és már le is nyomta a gép gombját.

-Had nézzem.! –nyújtottam a kezem.

-A-a, majd a FaceBook-on megtalálod. –kacsintott, majd már be is rohant.

Én is bementem, ahol egyből a fürdőbe találtam magam, és egy jó kis forró fürdővel jutalmaztam emg magam. Hajamat is megmostam, a kedvenc, cseresznye illatú tusfürdőmet és az ugyan olyan illatú testápolómmal kentem be magam, majd felvettem egy kényelmes ruhát. Hajamat egy kicsit kiegyenesítettem, majd mentem a szobámba. Felnéztem Twiterre, ahol a srácok „Hógolyózás, Jeeeee.!” Posztjait találtam, majd léptem is Facebookra. Ott igazából, csak egy dolgon akadt meg a szemem. ’Louis ’The Tommo’ Tomlinson megjelölt Téged egy fényképen’. Rákattintottam, majd azzal a képpel találtam magam szemben, amit ma csinált rólam, volt mellé egy nagyon aranyos szöveg is. És mi volt az album?! Borítóképek. Én vagyok a borítóképe. J

~Nincs szőke hajam, se fehér lovam, de kimentenélek a toronyból, az kurva isten.! Szeretlek, Luce Styles. Jó volt ma a hógolyózás, és milyen jó lesz majd az este♥

Egyből, muszáj volt, be ’lájkolnom’, és hozzászólnom.

Luce Styles: De hé, tudod, mit szoktak, mondani a Lányaitok,! Nem kell nekem szőke herceg, csak a One Direction piros buszon;D♥

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: És Te mit szoktál mondani?! :P

Luce Styles: Nem kell nekem szőke herceg fehér lovon, jó nekem a barna, gördeszkán;D♥

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: Jéééé, én barna vagyok, és deszkázni is tudok.! Milyen véletlen, nem de?!

Luce Styles: Mindenképp.xd Szeretlek, Te hülye♥

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: Én is Téged, Szépségem♥

Harry Styles: Deszép nővérem van nekem.:D♥

Luce Styles: Igen, aki jól elvert Titeket, hógolyózásban.

Harry Styles: … Az más téma.! De én is szeretlek.!♥

Luce Styles: Awh, de cuki vagy öcsi, én is szeretlek.!♥

Harry Styles: Jah, én ezt Lounak mondtam, de Téged is szeretlek.;)♥

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: Oh, Hazza Bébi, tudod, hogy imádlak, de a nővéredet jobban.!

Harry Styles: Megcsaltál?! Hogy merészelted?!

Louis ’The Tommo’ Tomlinson: Úgy, hogy jött egy angyal, és ellopta a szívem.;D♥

Luce Styles: nyomcik.-.-„ de azért szeretlek Titeket♥

Még beszélgettem egy kicsit ezzel a kettő idiótával egy kicsit, majd elkezdtem becsomagolni az ajándékokat, hogy ne az utolsó pillanatokban kelljen kapkodnom. Miközben nagyban cellukszoztam, valaki hátulról átölelt, és belepuszilt a nyakamba.

-Mit csinálsz Szépségem?! –suttogta Louis, a legédesebb hangján.

-Ajándékot csomagolok, még is minek látszik?!

-Azt, hittem, hogy varacskos disznót kergetsz. –mondta, mire elröhögtem magam.

-Azt majd egy kicsit később. –vágtam vissza, mire Ő egy hatalmasat nevetett.

-Azt halazd el a jövő hétre, ugyan is, most szépen elkezdesz öltözködni, mert elviszlek valahova.!

-Még is hova?!

-Majd meglátod, de öltözz melegen.! Amúgy, szereted New Yorkot?!

-Imádom. Egyszer úgy el akarok oda jutni.

-Jó, de most nem oda megyünk, de azért öltözködj. Kapsz fél órát.!

-Mi, van csak nem részt, vettél egy ’Hogyan legyünk diktátorok?!’ tanfolyamon?!

-Honnan tudtad?! –kérdezte, majd röhögve ment ki a szobámból.

Kutakodni kezdtem a ruháim közt, és végül egy zöld csőnadrág mellett, egy fehér kötött pulcsi mellet, egy barna kesztyű mellett és a szövetkabátom mellett döntöttem. Hajamat egy kicsit még jobban kivasaltam, szememet kihúztam, és már kész is voltam. 

Lent Louis egy nagy táskával a hátán várt engem, mikor leértem nem szólt semmit, beültünk a kocsiba, bekötötte a szemem, és elindultunk. Nem igen szeretem, ha bekötik a szemem, mivel olyankor ki vagyok szolgáltatva az embereknek, amit igen csak utálok. Nem utaztunk sokat, max fél órát, mikor a kocsi megállt. Louis kipattant belőle, kinyitotta nekem az ajtót, kisegített, de a kötést, még mindig nem vette le rólam. Egy kis darabig vezetett, majd megállított egy helyen, és levette rólam a kendőt. 

-Meglepetés.! –mondta mosolyogva.

-Ez nagyon aranyos Tőled, Louis, köszönöm.! –mondtam, majd megcsókoltam Őt.

Elhozott egy kültéri korcsolyapályára, ahol mindenki láthat minket, de ez különösebben egyikünket sem zavarja. Elmentünk felvenni a korcsolyánkat, Lou a kölcsönzöttet, én meg a sajátomat, ami a táskában volt.

-Tudod, ha így folytatod, még a végén, kell vennem neked egy korcsolyát. –nevettem.

-Jah. És akkor majd én is csinálom majd veled a dupla meg a tripla Axeleket.

-Nah, valaki csak nem utána nézett ennek a dolognak?!

-Csak a tévében láttam. –legyintett, majd felmentünk a jégre.

Körülöttünk mindenki nevetett, ahogy mi is. Jó sok kört mentünk, majd egy kicsit lehagytam Louist a korlátnál, mert odament hozzá pár rajongó, akik képet akartak vele, addig én mentem pár gyorsabb kört, és csináltam pár mutatványt, amit az emberek hangos tapssal, és éjenzéssel fogadtak, amire én csak meghajoltam és megköszöntem nekik.

-Rohadt ügyes vagy.! –mondta, ajd megcsókolt.

-Tudom. –mondtam nevetve.

Megtettünk még pár kört, majd mentünk is. A meglepetésem második állomása következett. A Trafalgar tér meseszép karácsonyi hangulatban volt. Árusok mindenütt, isteni fahéj, forralt bor és kürtöskalács illat terjengett a levegőbe, ami egyszerűen megbabonázott. Imádtam a Karácsonyt. Végigjártuk az összes árust, vettünk néhány karácsonyfadíszt, majd vettünk forralt bort és kürtöskalácsot. Természetesen az elsőt csak nekem, a másodikat már mindkettőnknek. Én vaníliásat ettem, Louis pedig cukrosat. Így sétálgattunk ketten London utcáin, kézen fogva, Karácsonyi hangulatban. 

Egy jó 10 óra körül hazamentünk, és még két órán keresztül beszélgettünk.

-Ugye tudtad, hogy ha kívánsz valamit a születésnapod előtti éjfélkor, akkor az valóra fog válni?! –néztem rá nagy szemekkel.

-És ha már mindenem meg van, ami kell?!

-Akkor miattam fogsz kívánni valamit.! –mosolyogtam rá.

-Rendben van.

Izgatottan vártam az éjfélt, és mikor az órámon 00:00 volt, gyorsan becsuktam a szemem, kívántam, mondtam magamban, hogy úgy legyen, majd egyszer csak Louis ajkait éreztem az enyémeken, ahogy lágyan csókol. Nyelveink „lassú táncot jártak”. Hosszú percekig csak így voltunk, majd Louis felém nehezedett, abba hagyta a csókot, és a szemembe nézett.

-Bolodg születésnapot.! –mondta mosolyogva.

-Boldog Születésnapot.! –feleltem mosolyogva, majd újra megcsókoltam.

-Igazad volt.

-Miben?!

-abban, hogy ha kívánunk, akkor az valóra fog válni.

-És mit kívántál?!

-Hogy veled kezdhessem a szülinapom, és kapjak Tőled egy csókot.

-Na ugye megmondtam, hogy valóra fog válni.!

-Igen, Te megmondtad.! De most aludjunk.! –mondta, majd egymást ölelve elaludtunk, mind a ketten, a 20. születésnapunkon.