12.fejezet

Waaaaaaaa Wíííí már nincsen szinte semmilyen fura kifejezés, amivel kifejezhetném az örömömet és boldogságomat Irántatok.! Az a 8szavazás és 3 komi.!! Hát nagyon megvagyok veletek elégedve.!♥ Kökiiiim-kökiiiim és végül kökiiiiiim♥♥ Ha esetleg összetudnánk hozni 5 komit, akkor a következő rész, egy dupla-rész lenne? Nah benne lennétek?! ^-^

Beaa: Hát, ha szabad ilyet mondanom, akkor lesz annál még jobb is;) Nagyon örülök, hogy tetszik :ĐĐ
Bernadett: Hehehehe*-* Hát, itt lenne:Đ
Lizzy: Yeah.! I'm a retard Animal;)♥ Még szeretnék élni, és lesz énnél még édesebb dolog Nialltől :P

-Na igen Hazzám, mit szeretsz bennem? –tettem fel a kérdést nevetve.
-Még mindig finom ez a kaja.
-Ne tereld a kérdést.! Ha nem szeretsz, akkor sírok, és akkor meg kell valakinek ölelnie.! –válaszoltam „szipogva”.
-Ne réjááá.! Vesz a bátyád lufit.! –kiáltotta Lou.
-Szeretlek én, és ölelgetlek is, ne félj te attól.! –mondta, majd szorosan magához húzott és megölelt.
-Akkor mondjad.!
-Azt szeretem Bellában, hogy tényleg nagyon jó társaság, lehet vele hülyülni, meg néha normálisan is beszélgetni.
-Jó, ezeket már hallottuk. Találj ki magadtól is valamit.! –mondta kisé cinikusan Alan.
-Hát, leginkább azt szeretem, amikor mosolyog, meg amikor nevet. Oltárian tud nevetni. Meg talán még azt is, hogy ha olyan dolgokról van szó, amihez még szerinte „kicsike”, akkor teljesen elpirul, és nevet.
-Ez igaz, az osztálytáraim imádják, ahogy röhögök. Meg az is igaz, hogy, ha valami tényleg „felnőttes” dologról van szó, nevetek. Ha valamilyen dolog kínos, vagy ciki akkor nevetnem kell.
-Milyen élvezetes lehet.! Eltörtem a lábam, miközben elestem egy fűcsomóban.! Mire te kiröhögsz. Kedves. –mondta Alan mire, elkezdtek a fiúk röhögni.
-Miért?! Már tényleg estem el fűcsomóban, és majdnem kificamítottam közben a lábam.! –mondtam, mire szinte a srácok már sírtak annyira röhögtek és Alan sem kicsit röhögött.
-Jó, nálad a pont. De ha kérdezek, akkor felelsz nekem?
-Persze.!
-Jól van csajszi, mióta tetszik neked az a titokzatos srác?!
-Háááát…
-Na, csak nyugodtan.! Nekünk bármit elmondhatsz.! –mondta, miközben megfogta a térdemet, mint ahogy a lányok szokták, mikor éppen érzelgős napot tartanak. Miután Alan keze nem volt már a térdemen, Harry is megfogta, és ő több ideig tartotta rajta, mint aki féltékeny vagy ilyesmi…
-Hát, igazából, nyár eleje óta.
-Akkor már egész rég óta. Mi van köztetek?! –mutatott rám és Harryre aki éppen a térdemet simogatta.
-Jaaaa, hogy ez nem az én térdem?! Bocs Bella.
-Semmi gond.!
-Hahaha, nagyon vicces.! Ha tényleg, eltévesztette volna a térdet, akkor miért nem szóltál rá?! Van köztetek valami.!
-Igen, tényleg van. Főként levegő, ruha meg barátság.
-Miért?! Pedig olyan kis aranyosak vagytok.! Szívesen járnál Harryvel nem?
Miközben ezt kérdezte vettem a kis tálból, amibe nasi volt rakva és ettem:
-Tényleg nagyon finom.! –néztem a srácokra meg Alanre.
-Ne tereld a témát.! Tehááát.!
-Nem is tudom.! –miközben ezt mondtam, elkezdtem nevetni, mert megint kínos pillanat volt.
-Látod, milyen aranyos ilyenkor?! –mondta Harry.
-Tényleg nagyon cuki. De kérlek, válaszolj a kérdésemre.!
-Nem tudom. Lehet. Talán, fogalmam sincs.!
-Akkor újra kérdezem, ha Harry megkérdezné, hogy akarsz-e vele járni, mit mondanál neki?!
-Talán azt, hogy, Te Harry Styles vagy, a nagy sztár. Én meg én. A kis senki. És ez lehet, nem működne, de lehet igen és talán…
-Ne tereld a témát, már megmondtam.! Járnál vele vagy nem?! –erősködött Alan.
Harryre néztem, majd Louisra, majd Zaynre: -Lehet.
-Úúúú. Legközelebbi műsorban már egy párként fogtok megjelenni?!
-Nem hiszem. –feleltük egyszerre Harryvel.
-Szerintem meg de.! –vágott vissza Alan. –Bella, milyen szép nyakláncod van.! Guns ’n’ Roses?
-Nem. Csak fegyver, a többes szám és a rózsák lemaradtak róla. De nagyon szeretem. Mindig rajtam van.
-Harry, a te karkötőd is nagyon szép Ramones.
-Igen, én is nagyon szeretem ezt a karkötőt. Már a részemmé vált.
-És mikor vettétek?
Itt Harryvel összenéztünk, és csak mosolyogtunk: -Ez volt az a nyaklánc meg karkötő, amit akkor vettünk mikor először kimentünk a városba.
-És az óta mindkettőtök hordja? Ha jól tudom, akkor ez az, amit egymásnak vettetek, nem de?
-De igen, és nagyon szeretjük egymást… izé ezeket az ékszereket, amiket egymásnak vettünk.
-Csak nem valami fontosabb jelentése van?
-Nem tudunk róla. Harry karkötője amolyan „viszonoztam azt, amit te adtál” az enyém meg egy „üdv Londonban.!” Nyaklánc.
-Perszeee, én is ezt mondanám.! –és így folytattuk az egész műsort. Volt szó a fiúk új albumáról, az én régebbi életemről meg még rengeteg mindenről.
Mikor haza értünk, megkértem a fiúkat, hogy ők menjenek előbb fürödni, mert én ma sokáig akarok fürödni. Amilyen aranyosak, meg is tették ezt nekem, mikor Niall is végzett szólt, hogy mehetek és akkor mentem. Ma nem nagyon akartam hosszú pizsikkel bajlódni, ezért egy egyszerű rövidnadrágot és egy fekete toppot vittem magammal. Kb. 20 percig fürödhettem, mert elgondolkoztam azon, amit Alan mondott. Mármint rólam és Harryről. Tényleg szeretem, de mi van akkor, ha ő nem érez ugyan úgy irántam? Mi van, ha úgy tekint rám, mint egy nagyon jó barátra?! És én semmi pénzért nem akarom tönkre tenni a barátságunkat.  Miután felkaptam a pizsim és bedobtam a szobámba a szennyest, lementem. Senkit nem találtam ott, csak Harryt, aki éppen egy zacskó popcornt evett:
-Mit csinálsz itt ilyenkor? –kérdeztem.
-Kérdezhetném ugyan ezt, de e helyett inkább azt kérdezem: Kérsz? –tartotta felém a zacskót.
-Köszi. –mondtam, miközben leültem mellé és ettük a popcornt, miközben nem hogy a tévében nem ment semmi, de a tévé sem volt bekapcsolva:
-Tényleg járnál velem? –kérdezte kissé csajozós stílusban.
-Már te is kezded? Egyébként, mondtam már.! Fogalmam sincs.!
-Ezen talán tudunk segíteni.! –mondta, miközben lekezdett közelíteni felém, és én is felé. Már majdnem megcsókolt, mikor egy adag popcornt öntött a felsőmbe.
-Te hülye vadállat.! –förmedtem rá.
-Na, most mit mondasz?!
Nem mondtam semmit, csak neki támadtam egy párnával. Öt perc után már hagytam a párnát, egyszerűen eldöntöttem a kanapén és ráültem, úgy hogy el tudjam fogni a két kezét meg, hogy tudjam ütögetni:
-Naa, ez nem ér ám.! Erre nem számítottam.!
-És akkor erre?! –kérdeztem, miközben megharaptam a vállát.
-Ne mááár.! Te is kezded?! Most már tényleg biztos, hogy Louis húga vagy.!
-Wáááá nem olyan biztos még az.! –mondtam, miközben egyre inkább kezdtem ’bántani’.
Pár perc után megelégelte, hogy ’verem’ őt, ezért egyszerűen magához húzott és csak szorított, én meg kapálóztam, mint egy idióta, és úgy is röhögtünk, mint két idióta:
-Ma este nincs kedved velem aludni?! –kérdezte suttogva Harry. Sajnos nem tudtam válaszolni, ugyan is egyszer csak egy ismerős hang szólalt meg mögöttünk.
-Harold Edward Styles.! Te megcsalsz engem?! Ráadásul a saját húgommal?! –förmedt rá Louis Harryre. Ő nem tudta felmérni ennek a helyzetnek a komolyságát.
-Jaj drágám, tudod, hogy soha nem tennék ilyet.! –mondta még mindig engem ölelve.!
-Nem hinném én azt.! De most vigyázzatok, mert megyeeeeeeeek.! –üvöltötte, miközben ránk ugrott, mire Harryvel mindketten felnyögtünk.
-kicsi a rakáááááááááááás.!!! Jeeeeeee Maaaaaaaaaaaaaaaan.!! –jött ki futva a szobából Zayn, aki ismét ránk ugrott, mire már 3-a fejeztük ki nem tetszésünket.
-Várjatok.! Jövök én iiiiiiiiiis.!! –száguldott le a lépcsőről Naill, és mire ő ugrott, már 4-en is felnyögtünk. Ebben a helyzetben roppant mód sajnáltam Harryt. Viszont én is tudtam, milyen érzés egy kicsi a rakás legaljának lenni.
-Eszetlenek.! –szögezte le Liam, aki ugyan csak, mert miért ne, ránk ugrott. És úgy tűnt, ez már túl sok nekünk, ezért leestünk a földre, és ott fetrengtünk és röhögtünk.
-Ebből elég lesz.! Mindenki a szobájába.! Sipirc.! –utasított minket Louis.
Én bementem a szobámba hogy összefogjam a hajamat, és át tudjak menni Harryhez, de ő megelőzött és benyitott:
-Szabad ez a szoba Hölgyem?! –kérdezte ’udvariasan’.
-Magának természetesen.! –feleltem ugyan olyan hangsúllyal.
-Úgy érzem, Önből, és személyemből is roppant mód remek színészek lennének.!
-Úgy gondolja?!
-Úgy hát.! –mondta már rendes hangon, és ráugrott az ágyamra.
-Csak óvatosan, arra még szükségem van.! -Mondtam, miközben járkáltam egy kicsit.
-Nem mondod.! Pedig, ha bármi történne vele, szívesen befogadnálak.! –mondta, miközben oda jött hozzám, átkarolta a derekamat és megpuszilta a nyakamat.
-Ezt jó tudni. Legalább már tudom, kihez kell fordulni rossz ágy ügyben.!
-Pontosan.! Nem akarsz táncolni egyet?
-Mi?! Még is mire?! És pont ilyenkor?!
-Ige, pont most.! És erre.! –mondta, mire benyomta a telóján a Forever Youngot.
-Ego.! -Öltöttem ki rá a nyelvemet.
-Majdnem. De a kis madarak a FaceBook-on azt mondták ez az egyik kedvenced.! És gyorsan húzd vissza, mert leharapom.! –mondta, miközben elkezdtünk ’lassúzni’.
-Reni?!
-Főként, meg az idővonal is sokban hozzá járult a dologhoz ám.!
-Simán jobb, vagy mint az FBI.!
-Tudom én azt.! –jelentette ki büszkén.
-Mit akarsz csinálni az este?
-Táncolni.!
-Egész este?! –kérdeztem.
-Na jó, talán még egy kis alvás is belefér a programba.
-Naa, ezt jó hallani.!
-Ugye?! –majd véget ért a szám, és elkezdődött Joey Ramone-tól a What A Wonderful World.
-Kedvenc Ramones számom.! –mondtam mosolyogva.
-Tudom. Nekem ez a 2. kedvencem.
-Mi az első?!
-Az I Wanna Be Your Boyfriend. –értettem a célzást. Még jó hogy értettem.
-Az jó kis szám!
-Hát igen.! És ehhez mit szólsz,! –kérdezte, majd lehajolt velem együtt, mint ahogy a tangóban szokás és úgy maradtunk egy darabig.
-Azt, hogy egész jó táncos vagy.!
-Nem láttál te még semmit sem.!
-Már kíváncsian várom.!
-Megéri ám.!
-Elhiszem.!
Egyre több lassú szám következett, amire alapból csak lépegetni lehet egyhelyben, így volt alkalmam, a fejemet Harry vállára hajtanom, így táncoltunk, mi ketten, este 11-kor a szobám kellős közepén.
-Egész jó volt ez a kis tánc, de nem gondolod, hogy el kéne menni, aludni?!
-Menjünk aludni.! –jelentette ki, arcán kis fiúsan gonosz mosoly lapult.
Eleinte nem igazán értettem, hogy miért, de természetesen megértettem:
-Harold.!!!