22.fejezet

Gyááááá*-* Még mindig imádlak Titeket.! A következő 23. fejezet után, jön az a bizonyos "ülön rész" a képekkel;) és azt nem fogom fejezetnek számítani, és ahhoz a rendszeres komizóim, kapnak majd valamit,) Nem túl nagy dolog, de azért remélem tetszeni fog Nektek.! Nos, mint említettem, ezen a héten a szavazás végéig jönnek az 1 napi frissítések, és miután a szavazás lejárt, vagy inkább az előtt 1 nappal, megfogom írni a fejezetet, és azutáni nap, már kint is lesz;)♥
Hét erről a fejezetről nem mondhatom azt, hogy "semmilyen lett", mert lett valamilye, mert ebből kifog derülni valami Nagyon fontos információ, amiből majd az következik, hogy lesz egy Új-szereplőnk♥♥ Még csak annyit, hogy a szavazásra úgy tekintsetek, hogy ki érdekel titeket a legjobban.! Mert ez a szempont nagyon, de nagyon fontos;)♥

Lizzy: Annyira bírtam a beszólásod..xĐ ~Csönd, Reni szemszög.!♥ Énisszejetlek♥ Hehehee.! tudtam, hogy ez lesz akedvenc részed drágám;)♥ Én is tégeeed;)♥ Kökiiim♥
Dóra: Hát, az én fejemben tud.:Đ Örülök, hogy aranyosnak találtátok.;D♥ Hát igen, az újra a jövőhéttől lesz majd.. és én is így szoktam lenni azokkal a blogokkal, amiket olvasok hogy ~Rhadjál meg, tegyél már ki új részt embeer.4xĐ♥
Enikő: Hát igen kellet.:$ We Luw KicsiÍrManó♥
Roxyy: Kökiim szépen.:D Annyira jól esik, azt olvasni, hogy valaki egy napja talált rá a történetemre, és annyira szereti, hogy aznap már el is olvasta.♥ Ez nagyon sokat jelent számomra♥ És az is, hogy Te is, és még azok az emberkék, akik hamarosan rátalálnak erre, írnak hozzá és tetszeni fog nekik.:Đ♥
LenaLena: :P Nem baaaaj.! Én is lusta vagyok, úgy... MINDIG.! ;) Kökiiiim szépen♥

Jah és még valami.! Nagyon de nagyon szépeeen kökiim azt az 5 komit, és a 12 szavazást.♥ Ha szabad ilyet kérnem, akkor az a Valaki, akinek nem tetszik, írna nekem egy kommentet, hogy miért nem tetszik neki?! Persze, csak, ha neki nem gond;)♥

/Bella szemszöge/

Elmentem gyorsan felöltözni, mivel ma úgy sem megyünk sehova sem, ezért egész egyszerűen egy melegítő nadrágot és egy köbö két számmal nagyobb I Love Louis Tomlinson feliratú pólót vettem fel, amit még régen Renitől kaptam, ő meg egy ugyan ilyet, csak Niallösben.
-Hahaha.! Nagyon vicces.! –nézett rajtam végig Harry. –direkt kínzol?!
-Én megmondtam, és ezt Te is tudod, hogy mielőtt ez az egész történt volna, Louis volt a férjem.!
-Tudom. És most már ki?! –kérdezte, mikor megfogott felemelt és egy csókot adtam neki.
-Természetesen még mindig ő.! –öltöttem ki rá nyelvemet.
-Húzd vissza, mert leharapom.!
-Úgy sem mered.! –nyújtottam még jobban ki, mire Harry egész egyszerűen szájával bevette a nyelvem és megcsókolt. –Jó erre tényleg nem számítottam.! –mondtam csodálkozva.
-Na ugye, hogy meg tudlak lepni.! Akarsz játszani?!
-Ühhüm. De mit?!
-Torpedó?!

-Az mi?!
-Nem tudod hogy mi az,!
-Nem.
-Akkor gyere, üljünk le.! –én leültem a kanapéra és Harry hozott két kockás lapot. –nos ezt úgy kell játszani, hogy… -és elkezdte magyarázni. –Szóval a lényeg, hogy NE legyen kacifántos.!
-rendben van.! –bólogattam, mint aki érti.
Keresztapukámmal sokszor játszottunk régebben ilyet, mikor még velünk laktak, de már kijöttem a gyakorlatból és teljesen elfelejtettem. Kacifántos.. mit is mondott?! Az legyen vagy ne? Fogalmam sincs… elvesztem zöld szemeiben. Nah mind egy… majd megoldom.
Egy 10 perces játék után, amikor Harryt már vagy ötvenszer kiröhögtem, mert túl kacifántos lett ez az egész, rám szólt:
-De most komolyan, hogy csináltad ezt?! –nézte a tábláját hitetlenkedve.
-Azt mondtad, hogy kacifántos legyen.! –szálltam a védelmembe.
-Én azt mondtam, hogy NE legyen kacifántos.!!
-Tényleg?!
-Igen.! Na mutasd.! –vette el a táblámat, és nézni kezdte.
-De ez így nem ér.!
-Te teljesen hülye vagy.! –mondta röhögve.

-Hahaha.! Nagyon vicces vagy.! Most meg vagyok sértődve.! –vágtam durcás fejet.
-És ha kiengesztelnélek?! –kérdeztem, miközben egy puszit nyomott a nyakamra.
-Nem tudsz kiengesztelni.! –jelentettem ki.
-Tényleg?!
-Tényleg.
-Tuti?!
-Tuti.!
-Akkor figyelj.! –mondta és ajkai az enyémekre tapadtak.
Mivel a térdemen ültem, ezért megfogta fenekemet, én meg beletúrtam abba a göndör hajába. Egyszerűen hátra döntött és úgy csókolt. Pólómat kezdte egyre feljebb húzni, miközben én nadrágját gombolgattam. Szokásunkhoz híven, nem egy nyak csók volt /jó eléggé imádjuk a nyakat, na, lehet, vámpírok vagyunk…/.

 -Azért csak óvatosan.! Nem akarok új kanapét venni.! –röhögött ki Louis.
-Jézusom.! –kaptunk szívrohamot egyszerre Harryvel, mire egyből szétváltunk.
-Miattam ne hagyjátok abba.! Régen volt már részem egy kis izgalomban.! –dörzsölgette össze tenyereit.
-Mi van, Eleonor nem elégíti ki vágyaidat?! –poénkodott Harry Louval, bár láttam, hogy mikor kimondta El nevét, Louisnak kicsit könnyes lett a szeme…Hmmm….
-Hahaha.! Nagyon humoros valaki.! –mondta Loui miközben megcsipkedte Hazza arcát.
-naaa.! Ő az enyééém.!
-Eddig az enyém volt.! –nézett rám szúrósan Loui.
-Eddig meg Te voltál az enyém.! –röhögtem és a pólómra mutattam.
-Ott a pont.! És mit is mondtál?! Én leszek a férjed?!
-ühhüm.! Eleonort elküldtük az Északi-sarka, bocsikaaa, és volt egy répa-farmunk meg egy Kevin tenyésztésünk.!
-Úramisten.! –kapott a fejéhez Lou. –mindjárt jövök.!
-Most valami rosszat mondtam?! –hajoltam oda Harryhez.
-Igen…
-Ezt meg hogy érted?! –de nem tudott válaszolni, mert már jött is, kezében…
-Bella, ő itt Kevin, Kevin ő itt Bella, az új családtagunk.! –nyújtotta felém a galambot, mrie én felpattantam és kikaptam a kezéből.
-Keviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin.! –visítottam, megöleltem, fordultam vele egyet és megpusziltam. Meg még egyszer. Aztán meg a csőrére adtam egy nagy puszit.
-Ahhh… az a galamb.! –nézett ránk Harry amolyan ’most megölöm az a galambot’ nézéssel.
-Ne máááááááár.! –röhögte ki Lou.
-Kajak féltékeny vagy Kevinre?! –ültem az ölébe, és felé fordulva.
-Igen.!
-Ne legyél.! –mondtam és adtam neki egy hosszas csókot, é megfeledkezve Louisról és Kevinről (akit ki ejtettem a kezemből) csókolóztunk.
-Köhöm..köhöm…Szerintem nézzünk tévét. –szólt ránk tesókám.
-Szerintem is.! –fordultam meg, most már újra kezemben Kevinnel és Harry ölében.
Mikor Louis benyomta a tévét nem hitem a szememnek. Niall és Reni voltak a pletyka részben.
-Úgy tűnik, Niall Horan is megtalálta a boldogságot egy lány oldalán,! A legnehezebben megkapható Ír srác, egy gyönyörű és csinos lánnyal jelent meg ma London utcáin, ahol kisebb verekedésbe is kezdett pár ittas fiatallal. A lány egyébként Louis Tomlinson unokatestvérének, Bellának az unokatestvére. Kész családi összejövetel. Reméljük, hamarosan sor kerül egy interjúra, melyben mindenre fény derül.
-Húúúúh…- hüledeztek a fiúk, én meg egyből a telómért nyúltam.
-Reni.! Benne voltatok a tévében.! Igen és waaa majd megmutatom.! Okés jó szia, puszillak titeket és a srácok is.!
-Nah mi volt?! –érdeklődött Loui.
-Hamarosan haza érnek.
-Hol voltak?!
-Gondolom az indián felvonuláson. Reni imádja az indiánokat. Én a hippiket imádom.
-De a hippi meg az indián az nem ugyan az,! –értetlenkedett Hazza.
-Nem. Mert az indiánoknak béka-pipájuk volt, a hippik meg csak úgy, mert mért ne?! Alapon füveztek.
-Ennek most utána kell néznem. –pattant fel Hazza.
-Jaaaj Szerelmem.! –sóhajtottuk egyszerre Louissal, majd röhögtünk egy sort, és átültem mellé.
-Figyelj, mi van El-el?!
-Hogy érted?! –’értetlenkedett’. Tuti van valami.
-Hát, mikor Harry kimondta a nevét, akkor összetörtél.
-De hogy is.! Ez hülyeség.! Pfff…
-Louis, feltűnően tagadod a kérdést, és lány vagyok. Látom, ha valaki összetört és meggyötört.
-Hát igazából tényleg van valami…
-Mi az?!
-Eleonor ma szakított velem…. Valami másik srác miatt, akit állítólag jobban szeretett. –sírta el magát Louis. Általában jól bírom azt, ha valaki sír, de azt, hogy egy fiút sírni látok, és az a fiú az én rokonom, egyszerűen fájt. Mardosott a tudat, ha egy fiú sír egy lány után, biztos nagyon szerette.
 -Louis én annyira sajnálom.! Gyere ide.! –mondtam, majd jó szorosan magamhoz öleltem és a hátát simogattam. –Biztos találsz majd egy jobb lányt, mint Eleonor. Hisz rengetegen lennének veled, csak meg kell találnod azt az egyet, aki nem csak a hírnév miatt akar veled lenni. Meg amúgy is.! Sosem bírtam azt a ribancot.! –Louis itt felnevetett és a szemembe nézett.
-Ezt csak azért mondod, hogy jobb kedvre deríts.
-Nem.! Ezt komolyan mondom.! Mindig is unszimpatikus volt, amilyen ruhákat hord, meg ahogy járt. Olyan nagyképű beütése volt. Főleg azért, mert általában Perriehez meg Daniellehez hasonlítottam, akik maguk a megtestesült gyönyörűségek és jóságok. Danielle hogy viselkedett velem az első találkozáskor? Mintha ovi óta ismerném. És Perrie?! Vele is annyit röhögtem, hogy az egész Starbucks minket nézett. És mi volt Eleonorral?! Kaptam egy hamis ’örülök hogy itt vagy’ mondatot, és már el is viharzott. Hidd el, jobb lesz neked nélküle.! –töröltem le könnyeit az arcáról.
-Ha ezt te mondod el hiszem.
-Helyes.! –öleltem meg újra. –Nem akarsz egy kicsit vadulni,! Mondjuk pogózni vagy berúgni?!
-Hát… igazából már régen voltunk diszkóban…
-Kajak azt akarod mondani, hogy menjünk el szeletelni?! –undorodtam az ötlettől, hogy egy csomó bepiált és retardált ember között legyek, de ahogy Louis rám nézett azokkal a gyönyörű kék szemeivel, és egy kis kutya tekintetét adták vissza, egyszerűen nem tudtam nemet mondani. –Legyen. Jöjjön mindenki?! Barátnőkkel együtt?!
-Hát, Perrie most turnén van, Daninek meg táncolni kell, én arra gondoltam, hogy csak mi heten mennénk.
-Legyen. A fiúk gondolom benne, lesznek…
-Persze.! Rég buliztunk egy jót.
-Hát addig oké, de Reni utálja a tömegnyomort, ahogy én is. Meg a sok partip**át meg a ’pávákat’. Majd nagyon szépen nézek rá és elmondom, hogy mi történt. –simogattam meg Louis vállát. Rossz volt látni, hogy az a mindig vidám és életre való srác, akit én megismertem és imádtam, megtört és sír. –Csináljak neked valamit enni?!
-igen köszönöm. –mosolygott rám.
Felpattantam és bementem a konyhába, és neki álltam a virsli főzéshez. Kissé poénosra vettem a formát, hiszen azt akartam, hogy Louis boldog legyen, így hát, kissé tényleg elragadtattam magamat Az egyik virslit ketté vágtam és közé ketchupot nyomtam és két X-et a szemének, a másik már egyben volt és kapott majonézből egy glóriát meg angyal szárnyakat. . Mire kiértem, láttam, hogy Harry is Louist nyugtatja, nem szóltam semmit sem, csak letettem Loui elé az ételt, mire mindketten felröhögtek:
-Szeretlek.! –ölelt át Louis.
-Én is téged.! Mindennél jobban.! –itt már nekem is kicsúszott néhány könnycsepp a szememből, majd összenéztünk, hogy mindketten a sírás határán vagyunk, és elnevettük magunkat.
-Ez azért érdekes… -tűnődött el Harry. –Az indiánok és a hippik, tényleg nem ugyan azok.
Mikor ezt kimondta, mi Louissal összenéztünk, és kitört belőlünk a röhögés.
Nemsokára mindenki itthon volt, és megtudták a szörnyű írt, amit hamarosan a sajtó is megtud majd, mire én felálltam, mint aki nagydolgot akar bejelenteni:
-Holnap elmegyünk mit, heten, egy…. –itt Renire néztem, szerinte azt akarta hallani, hogy pogózni, de nem ezt kapta. –egy diszkóba.
-Mi vaaaaaaaaaaaaan?! –háborodott fel Reni.