11.fejezet

Nos, itt van a kép Rólam/ Rólunk, én lennék az a nyuszi, aki a jobb szélén áll a képnek, és egyenesek a fülei. Tudom,h goy a másik két barátnőm sokkal szebb, de azért remélem senkit sem ijesztettem meg, mert én igazából a farkas szerepére pályáztam, de a nyuszival jobban jártam. És akkor most jöjjön a blog.
Nos, ez a rész, egy bizonyos Directioner tábornak nagyon de nagyon fog tetszeni, mivel ebben Luce félig-meddig feltárj az életének egy kisebb részét az egyik banda tgnak, akivel ezek után sokkal több időt fog tölteni, de nem lövöm le a poént, olvassátok csak;) Jah, és kökiiim mindenkinek a Télapó felköszöntést^-^♥ ImádomazÓlvasóimat♥

Zsófi: Örülök neki, kökiim♥
Dóra: Én sem tudom, sokszor csinál ilyet a rendszer... Hát, ennél mlesz még 1000x rosszabb dolga is, ami a következő részből ki fog derűlni^-^  És kökiiiim♥
Lizzy: Kökiim, és igen, hamarosan a közel jövőben várható lesz az a rész, de addig még nagyon sok dolog vissza van. De meglesz;)♥

Doriszka: Kökiiim szépen♥ Hát, amjd minden jó időben ki fog derűlni, úgy, hogy beugrik még pár szereplő is, és akkor szinte mindenre fény derűl.

Roxi: Kökiiim szépen, és nagyon sajnálom.:/♥ 

Lena: Kökiiim♥ Hát csak akkor nézem el, ha már végre hoznád az a köhöm... céda részt;)

-Ki volt ez?! –kérdezte Harry, mikor visszaértem hozzájuk.

-Egy barát. –mondtam mosolyogva. –Egy nagyon, de nagyon jó barát.

-Úúúúú, menjünk el KFC-be.! Éhes vagyok.! –hozta fel az ötletet Niall.

-Remek gondolat, én is éhes vagyok.! –mondtam, és egészen a KFC-ig Niallel arról beszéltünk, hogy mit is együnk.

Végül, Ő megrendelte a fél étlapot, én a negyedét, a többiek meg osztozkodtak a maradékon, bár az nekik elég is volt.

-Jaaaj Niall, légy szíves.! Naaaaaaa.! –nyavalyogtam.

-Mi a probléma?! –jött oda hozzánk Liam.

-Niall nem akarja odaadni a csípős szendvicsét.!

-De éhes vagyok.! –mondta.

-Én is.! –feleltem.

-Nyugi, bár tény és való, hgoy felettétek a fél étlapot, hozzak neked valamit Luce.

-Igen.! Még egy kis Hot and Sweet menüt, úú, kólával, és még egy Longer szendivcset.! Köszii Liam.! –mosolyogtam rá.

Pár perc múlva egy tálca kajával tért vissza, és leült mellénk.

-Nagyon szépen köszönöm Liam.! –mondtam, majd megöleltem és adtam az arcára egy puszit. –Életmentő vagy.

-Sokan mondták már.

-Igen?! Akkor nem én vagyok az első?! –„háborodtam fel”.

-Hát, ki kell, hogy ábrándítsalak, de nem. Te már a sokadik vagy a sorban.

-Tehát, még várnom is kell?!

-Látod. Ha előbb jössz, talán már sorra kerülhettél volna, és megkaphattad volna mind ezt.! –mutatott magán végig.

-Srácok, ti most miről is beszéltek?! Mert ez eléggé félre érthető. –mondta két harapás közt Manó, mire mi összenéztünk Liammel, és elröhögtük magunkat.

-Igen?! Lopkodjuk a krumplit?! –kérdeztem, mikor elkezdte Liam enni a sült krumplimat.

-Igen, mivel én vettem Neked.!

-Jogos. Ott a pont. Természetesen megosztom veled a kajámat Liam.

-Ohhh, milyen kedves.!

-Oh, tudom. Hé, miért két krumpli van már csak?! Niall, add vissza.!

-Nem csak szép, kedves de még okos is.! –röhögött Liam.

-A nagylelkűt kihagytad.! –mondtam.

-Jah. Meg a szerényt is.! –mutogatott Niall az egyik szendvicsével, aminek leharaptam a végét. –Héééé.!

-Te is elvetted az én krumplimat.!

Erre nem felelt semmit, csak durcásan evett tovább, mire Liam közelebb hajolt hozzám:

-Most köbö, 1-2 óráig nem fog hozzád szólni, amíg nem csinálsz neki ételt. Nagyon meg tud haragudni arra, aki elveszi tőle. –suttogta, mire én csak a szemébe néztem, és felvontam a fél szemöldököm.

Így folytattuk a beszélgetést, majd már indultunk is haza. Út közben, láttam, hogy van egy fagyizós, mire én odarohantam, vettem 4gombóc fagyit, majd mikor visszaértem a többiekhez, Niall orra alá tettem, és mikor felnézett, fagyis lett az orra, de egyben boldog is volt, és adott egy hatalmas ölelést. Olyan kis aranyos.

Otthon Liammel néztük a Disney csatornát, és éppen Pókemberen röhögtünk, hogy mekkora arc, mikor Eleonor jött be:

-Ch.. Pókember. Milyen szánalmas. Liam, legalább neked lehetne, annyi eszed, hogy nem nézel ilyen hülyeségeket.

-Nem tudom, Te hogy vagy vele, de nekem tetszik. –mondtam mosolyogva.

-Chhh… és ezen miért is nem csodálkozok,! Egy ilyen furcsa, és valószínűleg szellemileg sérült lánynak, mint neked, bármi megfelel. És Liam, ha tényleg ennyire gyerekes vagy, nem csodálkozok, hogy Danielle kidobott, és végre egy igazi férfival van együtt. –mondta gúnyosan Eleonor, mire Liam fogta magát, és felviharzott az emeletre.

-Hogy mekkora egy ribanc vagy.! –mondtam, és utána mentem.

-Héé, miért mondasz ilyet Eleonorra?! –fogott meg Louis, és a szemembe nézett.

-Mert, egy kibaszott nagy ribanc.! –mosolyogtam, és felmentem Liam szobájába.

Kopogtam egyszer, kopogtam kétszer, kopogtam sokszor, nem nyitott ajtót, végül megpróbáltam benyitni, és kinyílt az ajtó, és mikor megláttam, hogy mit csinál Liam, azt hittem, hogy ott pofozom fel Eleonort:

-Liam, Te meg mi a szart csinálsz,! –mentem az ágyához, majd kitéptem a kezéből a pengét, és a vérző kezére néztem.

-Luce, én ezt nem bírom. Fáj. –mondta zokogva.

-Várj, egy percet, mindjárt jövök, és addig ne csinálj semmi hülyeséget.! –mondtam, majd berohantam a fürdőbe és elővettem egy kis törülközőt, meg arcszeszt, illetve kötözőszert, nehogy elfertőződjön.

-Mit csinálsz?! –nézett rám értetlenül.

-Hallgass, és szorítsd össze a fogad, mert ez valószínűleg fájni fog.! –mondtam, majd lemostam a karját a hideg törülközővel, mire egy kicsit felszisszent. Aztán jöttek a vatták, amikre rácsöpögtettem a szeszt, és elkezdtem vele átitatni a vágásokat. Itt mondanom sem kell, nagyon fájt szegénynek, többször is el akarta rántani a kezét, de nem hagytam neki. Miután végeztem vele, bekötöttem, és ránéztem. –Miért csináltad ezt?!

-Mert Eleonor, amiket mondott, egyszerűen bántottak a szavai, és fáj, hogy Daninak már is van új barátja. –mondta, még mindig zokogva.

-Ki az a Danielle?!

-A volt barátnőm. A twitteres utálkozók miatt váltunk el. Legalább is, a média ezt mondja, és én is próbálom ezt elhinni. De…

-De, mi?! –néztem a szemébe.

-De, ez lehet, hogy már rég nem az olt, mint az elején. Danielle 5 évvel idősebb nálam és…

-Liam, ez hülyeség.! Tudod, a szerelemben, a kor, és a nem, meg ilyen hülyeségek, nem számítanak. A szerelem, az mindenhogyan szerelem.

-Tudom, de egyszerűen, ahogy beszélt Eleonor Daniről, és rólam az fájt.

-Mióta vagdosod magad?

-Nem túl régóta, még nem nagyon szoktam hozzá.

-Hol vannak még pengék?! Az igazat mond Liam, mert átkutatom az egész szobádat.! –mondtam.

-A két éjjeli fiókban. –felelte, mire én felálltam, és az összest kivettem onnét, és magamhoz vettem. –Liam, ne csinálj semmi hülyeséget.! Egy lány miatt sem éri meg, hogy feladd az egész életedet, ezt jegyezd meg.!

-Még is, honnan tudod?!

-Liam, mesélhetek neked egy kicsit?

-Persze.

-Tudod, nekem is volt egy barátom, akit, ha nem rúgnak ki, és nem viszik a világ másik felébe, azzal még mindig együtt lennénk. Egy lány, és annak a tette állt közénk. Még mielőtt kérdeznéd, nem csalt meg, nem lett volna rá képes, és én sem. Nagyon szerettük egymást, de ezzel együtt egyáltalán nem hanyagoltuk el a barátainkat. Boldogok voltunk, minden pillanatunkat egymással, és a legjobb barátainkkal töltöttük, de aztán jött Az A Dolog, amit ha lehet, nem részleteznék. Szóóóval, kiderült a dolog, amit nem is ők tettek meg, és kirúgták a legjobb barátaimat az iskolából, a harmadik elköltözött, mert neki volt választási lehetősége, engem meg nem gyanúsítottak semmivel sem, pedig én is benne voltam a szarban nyakig, Ők meg nem. És a lány, aki mindent csinált, kitervelt, mosolyogva nézte végig, hogy romlik el az életem. Miután elmentek, napokig, sőt hetekig nem mozdultam ki a szobámból. Sírtam, rászoktam a cigire, a drogokkal együtt. E mellé, még tartozott, az is, hogy elkezdtem ugyan úgy vagdosni magam, mint Te. Ennek az lett a következménye, hogy szépen, lassan a drogoktól és a cigitől roncsolódni kezdett a vérem, és ami volt jó, azt is elvesztettem a vágások miatt. Egyik nap azonban, nem figyeltem, és hopp.! Elvágtam az egyik eremet. Kétségbe estem, fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem. Nem tudtam senkinek sem szólni, mert úgy éreztem, hogy senkim sincs. Elkezdett egyszer csak minden sötétedni, és előtte, ha jól emlékszem, sikoltottam egyet, és mikor felkeltem, csipogást hallottam. Gépekre voltam kötve, teljesen le voltam fogyva, apám sírt, és az infúzióban, nemcsak a táplálékot helyettesítő lötty volt, hanem vér is. A vérem több mint háromnegyedét elvesztettem. Mindenki, úgy hívott, hogy ’Az öngyilkos ribanc’, nem bírtam. Egyik nap, mikor mentem haza, ott voltak Ők, hárman, a barátaim, jöttek elköszönni. És a lelkemre kötötték, hogy még egyszer ilyet csinálok, nem csak hogy a temetésemen nem lesznek ott, de ők is megölik magukat. Tudom, ez az egész, most így nagyon emo-snak tűnik, de nem tehetek róla. És ebből mi vonatkozik Rád?! Hát az, hogy ha vagdosod magad, lehet, hogy enyhíti az ürességet, amit hagyott az a lány, viszont a saját életeddel játszadozol, és egy rossz mozdulat, és vége. És ezt nem teheted meg a fiúkért, a szüleidért, a testvéreidért.! Ha vagdosod magad, attól az a lány, nem fog visszajönni hozzád, és Te is csak még inkább a padlóra kerülsz. Látod ezt a vágást?! –kérdeztem, miközben felhúztam a pólómat, és megmutattam neki az egyik legmélyebb vágást. –Ez nem műtét következménye, ezt én csináltam. Egy rossz mozdulatomba került, és a hasamba beletört a penge. Azután is tovább vagdostam magam, nézd csak.! –mondtam, majd megmutattam neki, az összes sebhelyet a testemen. –Nem szabad, hogy Te is elkövesd az én hibáimat.! Liam, Te legyél érettebb, mint én, és nem vagdosd magad. Rendben van?

-Luce, amit most itt elmondtál, az mind nagyon tanulságos, és nem is értem, hogy bírtad ki, és ezek… -húzta végig a kezét a hasamon és a karomon, lévő hegeken. –borzalmasak. Ne haragudj, de tényleg azok.! Soha többet nem fogok ilyet tenni.! Megígérem.! –mondta, miközben megfogta a kezem és a szemembe nézett.

-Nagyon helyes Liam, ne is.! És a kérdésedre a válaszom, hogy bírtam ki,! Ez még csak egy kis ízelítő volt az egész életemből.

-Akkor mondd el.4 Avass be.! –mondta és közelebb jött hozzám.

-Az nem olyan egyszerű, majd egyszer elmondom. De az még messze van.

-Értem. De, csak hogy tudd, rám bármikor számíthatsz.! Ahogy, most így elmondtad, megmentetted az életemet, amiért menthetetlenül hálás vagyok.! –mondta, megsimogatta az arcom és aztán szorosan megölelt.

-ugyan már. Nem kéne lemenni, mert Louis, biztos lefog minket, legalább is engem, cseszni, hogy miért ribancoztam le a barátnőjét.

-Leribancoztad Eleonort?! –kérdezte Liam, miközben hatalmasra nyíltak a szemei.

-Látod.! –mondtam, mire egy hatalmasat röhögött. Majd kimentünk, és eltakartuk Liam karját. –hallod, beszéljünk suttogva, mintha valakit kibeszélnénk, és az általában hatni szokott az Eleonor félékre. –mondtam suttogva.

-Biztos vagy benne? –kérdezte Ő is suttogva.

-Szászszázalékig. És közben, ha még mutogatunk is, az úgy még hatásosabb. Csak, ne nagyon röhögd el magad, mert akkor lehet, rá jön, bár lehet nem.

-De, most úgy őszintén, Te ezt honnan tudod,! –kérdezte, miközben leültünk a kanapéra, én ránéztem a teraszon álló Louisra és Eleonorra.

-A lányok mindig ezt csinálják, ha ki akarják készíteni a másikat. Bár lehet teljesen értelmetlen dolgokról, beszélnek, még is felé néznek, néha nevetve meg minden ilyen hülyeség, és ettől általában be szoktak gőzölni, és hívják a Big Brothert.! –mondtam, mélyebb hangom az utolsó nevet, mire Liam elröhögte magát.

-Az meg mi a fene?

-Jelen helyzetben Louis, vagy az apuka, esetleg a lány bátyja. De utolsó esetben, van olyan nagylány, hogy odajön, és elmondja a véleményét.

-De, igazából, mi most tényleg kibeszéljük Eleonort. –gondolkodott Liam, miközben az ajtó felé mutatott.

-Igazából nem. Mert mi most a lányok hülye szokásait beszéljük ki.

-Értem. Ha már itt tartunk, miért mentek mindig kettesével a mosdóba?!

-Őszintén?!

-Igen.

-Fogalmam sincs. De egyébként én is, meg a sajna mára már volt legjobb barátnőmmel mindig párosával jártunk ki. Általában vagy ő igazította meg a haját, vagy tényleg pisiltünk, vagy képet csináltunk.

-Áááá, a lány mosdók nagy rejtélyei. –röhögött Liam.

-Hát igen. Vagy éppen, mikor ki akartuk zárni a fiúkat a beszélgetésből, akkor is odamentünk, mert oda biztosan nem követtek minket. Bár, amilyen perverzek voltak, simán kinéztem volna még azt is belőlük.

-Teljesen jó. –röhögött Liam.

A beszélgetésünk során, teljesen értelmetlen, bár néha teljesen értelmes dolgok is felmerültek, és közben sokszor néztünk Eleonorék felé, és néha utána rögtön el is röhögtük magunkat, persze nem miattuk, hanem, mert valami olyat mondtuk. Például: Liam fél a kanalaktól. Hát itt kész voltam, vagy éppen mondtam egy pár faviccet, amitől Liam röhögőgörcsöt kapott. Vagy a legjobb az volt, amikor elkezdtem egy csirkét utánozni, hogy vajon, hogy repülhet, mire szegény Liam a földön fetrengett a nevetéstől, na de én sem kicsit fogtam a hasamat.

-És akkor tudod: Nee, áá, itt a kutyaaa..! Segítséééég, nem tudok repülnii.! Ott egy galamb.! Hé Galamb segíts.! Erre leszarja a szemét. –mondtam ezt végig csirke és végig emelt hangon, mire Liam még inkább röhögni kezdett. Szórakozásunkat, egy éles és erőteljes hang törte meg:

-Abba hagynátok…