2012. december 10., hétfő

13.fejezet

Waaaaaa Bábujkáim van 19 Rendszeres Olvasóm, kökiiim a 19 szavazst, és a 7Komiiiit♥ Ezek, Ti elsem tudjátok hinni, mennyire jól esik Nekem♥ ImádomazOlvasóimat♥ Nos, a részről annyit, hogy ez egy nagy ugrás lesz, és ad egy kis alapot na jó, nagyon sok alapot a következő részeknek, és ez jusson eszetekbe.! ;D A következő rész elméletileg, de lehet, hogy előbb, körülbelül szerda-csütörtök környékén lesz feltéve. Addig is vároom a komikat, amik, mint mindig, rendesen jönnek, és ezért, én mindig Boldog Vagyok♥ Jóóó Olvasást♥

Enikő: Nagyoon szépen kökiiiiim♥
Zsófia: Kökiiim és nagyon örülök nekiii.:ĐĐ♥
Doriszka: Na, ajon ki lehet?! Hát majd megtudod;D
Franci: Kökiiim szépen, aranyos vagy♥
Lena: Kökiiim szépen, aranyos vagy  Te inkább már ne is találgassál, mert Dórival egyenlően, lelővitek a poénokat..:D
Dóra: Hát, valóban nem normálisak. Lesz ennél még rosszabb is;D És, na vajon ki,! Ha elolvasod megtudod;)♥
Vanda: Először is: Örülök, hogy Te is lertad a véleményed, mert ezzel még több pozitív energiát kapok vissza..D És kökiiim szépen, Te is nagyon aranyos vagy^-^♥ És természetesen, semmi gond, a chat is azért van ott, hogy oda is tudjatok kommentelni.;)



Mikor láttam, hogy Louis az, és hogy becsapja maga után az ajtót, majd kulcsra zárja, őszintén szólva, kissé megijedtem, főleg, mert éppen a felsőmet vettem át, bár nem hiszem, hogy bármi újat is tudnék mutatni neki, úgy hogy folytattam az öltözést, mintha bent sem lenne, mire neki egy apró ’Hmm’ hagyta el a száját, mire én kicsit furcsán néztem. Miután mindennel végeztem, ránéztem Louisra, aki eléggé úgy nézett ki, mint aki újra és újra lejátssza azt a jelenetet, amit az előbb látott, és talán még egy kicsit tovább is:
-Szia Louis. Miben segíthetek?
-Szabadíts meg ettől.! –mutatott a mellkasára.
-Szabadítsalak meg a szívedtől,! –kérdeztem nevetve.
-Igen.! –mondta, és sokkal közelebb jött hozzám. –Kérlek, szabadíts meg attól a vágytól, hogy mikor újra, meg újra meglátlak, meg akarlak csókolni. –mutató úját végig húzta számon, miközben mondta. –Meg akarlak ölelni, meg akarlak érinteni. Azt akarom, hogy rám mosolyogj úgy, mint még senkire, hogy nekem suttogj dolgokat a fülembe, még akkor is, ha azok hülyeségek. Szeretném, ha én az este itt maradhatnék, és veled aludhassak.! Átöleljelek, hallgassam, ahogy szuszogsz, simogassam a hajad, és hogy lopjak egy-egy csókot a szádra. Azt is szeretném, ha most a magamévá tehetnélek, és lihegve elaludnánk egymás mellett, és másnap arra ébrednénk, hogy reméljük, nem álom volt a tegnap este.
Teljesen letaglózott az, amiket mondott. Most Louis Tomlinson, tényleg szerelmet vallott nekem?! És tényleg azt mondta, hogy szívesen lefeküdne velem,! Ez nekem most egyszerre egy kicsit sok.
-Louis, mire célzol erre?
-Luce, amióta itt vagy, amióta mutatott képeket és mesélt rólad Harry, azóta megmozgatsz bennem valamit, amit még Eleonor sem. Amióta láttam, ahogy mosolyogsz, ahogy hülyének nézel minket, ahogy elviseled a baromságainkat. Azóta, hogy kiállsz egy szinte idegen srác mellett, akit egy szinte idegen lány leszánalmasazott. Ahogy nem félsz kimondani, amit érzel, vagy amit gondolsz. Szeretnélek jobban megismerni, minden egyes apróságot megtudni Rólad.! Mi a legféltettebb titkod, a legapróbb dolgot is meg szeretném Rólad tudni.
-Louis, most csak a pia beszél belőled.! Holnapra úgy is elfelejtesz mindent, amit most mondtál.!
-És ha még sem?! –mondta, miközben a falhoz szorított.
-Hidd el Louis, nagyon sok válaszra nem feleltél, inkább ittál, és egyszer sem mondtad, hogy pálinka, vagy ecet. És szerintem az előbbi.
-Igen Luce?! Biztos vagy benne?
-Szászázalékig.! –bólintottam.
-Akkor szeretném, ha Te biztosra mennél.! –mondta és a számra tapadt.
Ez a csókja más volt. Éreztem benne egy cseppnyi dühöt, egy cseppnyi alkoholt, egy jókora rész ecetet. A francba is.! Nem részeg, akkor ezt most itt mind önszántából mondta nekem?! És akkor most valóban szerelmet vallott nekem, mert eléggé úgy hangzott. Én tudnám szeretni, nem is kicsit, de vajon elhagyná értem a gyönyörű Eleonor Caldert?!
Miközben én ezeken gondolkoztam, nyelve utat tört a számba, és úgy cirógatta enyémet. Csókunk egyre inkább átment érzékibe, és vadba, mint sem félénkbe. Egyszer elszakadt számtól, és azt vártam, hogy a szembe néz, és azt mondja ’Nah, valóban részeg vagyok?’ de e helyett a nyakamra tért rá, és csókolgatni kezdte azt, majd egy csöppet szívni, mire én egy aprót nyögtem, fogalmam sincs miért, majd kezem Louis pólójának aljára érte, és megszabadítottam tőle. Ismét csókolni kezdett, majd keze végig siklott a gerincemen, fenekemen, majd az alatt állapodott meg, és egy hirtelen mozdulattal felkapott, én csípőjén körbe tettem a lábam, és így még jobban nekinyomott a falnak. Egy kis idő után elindult velem az ágyba, majd ledobott rá. Fölém nehezedett, és Ő is pólóm alját kereste, s mikor megtalálta levette rólam majd félre, dobta azt. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy vajon helyes az, amit mi most csinálunk, vagy sem?
-Louis, mit fog szólni ehhez Eleonor?! –néztem a szemét, mely olyan vadul csillogott a vágytól, hogy az enyhén szólva volt csak feltűnő.
-Ne foglalkozz vele.! Nem érdekel Ő Luce.! Engem csak Te érdekelsz.! –mondta és ismét ajkaimra tapadt.
Kezét végig húzta melleimen, majd hasamon is és nadrágom fűzőjének állt neki bontogatni. Itt jöttem rá igazán, hogy mi mire is készülünk, és hogy ezt igazán nem kéne. Tiltakozás képen Louis mellkasára tettem a kezem, és tolni kezdtem el magamtól. Nem tudom, hogy ez tűnt-e fel neki, vagy meg jött az esze, nem tudom, de Ő is leállt és felült:
-Nem akarod igaz? –meredt maga elé. Erre most mit válaszoljak? Valami ilyesmit ’De Louis, roppant mód szeretnélek a magaménak tudni, és szeretném Veled tölteni et az éjszakát, de ennél lenne tovább?’ azt hiszem, ez nem a legjobb. –Azt hiszem, Te olvasol a gondolataimban. Akartam mondani, hogy csak egy szavadba kerül, és abba hagyom, de egyszerűen nem ment. Luce, nem tudlak kiverni a fejemből.! –mondta, miközben a szemembe nézett.
-Pedig muszáj lesz Louis. Te szereted Elt, és Ő is szeret Téged.!
-De én Téged szeretlek.! –mondta és megfogta a kezem. –De szeretnélek elfelejteni, úgy, mint nőt, és úgy szeretnék rád tekinteni, mint egy szimpla barátra. De ez nem fog úgy menni, ha nem árulod el, hogy az érzéseim viszonozva vannak. Ha igent mondasz, szakítok Eleonorral, és olyan boldoggá foglak tenni, amennyire csak tőlem telik. –mondta végig csillogó szemekkel. –De ha azt mondod, hogy nem szeretsz, akkor Eleonorral maradok, és próbálom újra megerősíteni a kapcsolatunkat, és akkor őszintén, soha többet nem foglak zaklatni semmi ilyennel.! –mondta már-már sírva.
Nekem nem kellett majdnem sírnom, ugyan is zokogtam. Erre már megint mit mondjak?! Szeretem őt, és Ő is engem, ebben mi olyan nehéz?! Mi olyan bonyolult?! Az, hogy neki barátnője van.! És Eleonor akár mekkora ribanc is, látom hogy, úgy néz Louisra, ahogy én szeretném, hogy nézhessek, úgy, hogy senki nem szól meg. Látom a csillogást a szemében Louis iránt. Miért,! Miért kellett bejönnie és még jobban megnehezíteni a dolgaimat?! Na jó, most már, muszáj válaszolnom, és nem zokogni.
-Louis, őszintén mondhatom, hogy szeretlek… -mondtam, mire Ő közelebb jött, hogy megcsókoljon, de én elhúzódtam Tőle.
-Mi a baj szerelmem?! –nézett rám hatalmas szemekkel. Szerelmem, itt már végleg eltört a mécses.
-Nem nem én vagyok a szerelmed, hanem Eleonor. Nem engedted, hogy befejezzem, a mondtam. Ismét.
-Akkor most fog jönni a ’De’ rész.
-Pontosan. –bólintottam. –Akár mennyire is fáj kimondanom, és magamnak is elismernem, ahogy Eleonor néz Rád, az minden pénzt megér. Szeret téged, úgy, ahogy én talán sosem tudnék senkit sem szeretni. Hogy ha meghallja a neved, felcsillan a szeme, és kiül a boldogság az arára. És én ezt nem akarom elrontani egyikőtök részéről sem. Louis, Szeretlek, de azt kell, hogy mondjam, nem szeretnék Veled lenni. –mondtam ki nagy nehezen majd elkapott a sírás, de nem csak engem, ha nem őt is. Kezeim közé fogtam az arcát, letöröltem a a saját és az ő könnyeit is, és a szemébe néztem, amit ő viszonzott. –Eleonorral kell maradnod, és szeretned kell őt. Engem el kell felejtened, úgy, mint Nőt, és mint mondtad, barátként kell tekintened Rám.! Akármennyire is fájni fog, hogy titeket együtt kell látnom, semmi kép sem szabad megtörnöd, és szakítani Ellel, csak, mert engem szenvedni látsz. Nem. Légy erős Louis, és kérlek, szeresd Eleonort.!
-Rendben van, próbálom betartani. De megteszel nekem még egy dolgot?
-Louis, érted még a világ végére is elmennék.!
-Kérhetnék, egy utolsó, búcsúcsókot?! –mélyen a szemembe nézett és folytatta. –És had maradjak itt Veled, ma éjszakára.
-És Eleonor nem fog keresni?
-Haza ment.
-Legyen.!
-Köszönöm.! –mondta, majd levette a farmerját és bebújt mellém az ágyba, majd felém, dobta a pólómat. –Erre szerintem még szükséged lesz.
-Igen, valóban még hasznát veszem eme találmánynak.
Louis betakart mindkettőnket, és olyan közel bújt hozzám, amilyen közel csak tudott, és ölelt engem, ám én is őt. Az egész éjszakát azzal töltöttük, hogy egymást néztük, de olyan szemekkel, mint akik soha többet nem láthatják a másikat, vagy mintha egy természetfeletti lényt csodálnánk. Beszélgettünk, nevettünk és annyiszor csókoltuk meg a másikat, ahányszor csak lehetett. Állítása szerint, a ’szeretők’ így szokták, szerintem csak egyszerűen nem akartuk elfelejteni egymás csókjának az ízét. Megbeszéltük, hogy reggel 5 órakor Louis visszamegy a szobájába, és az órám megtörte az idilli pillanatunkat.
-Elérkezett az idő. –sóhajtott.
-Most úgy mondod, mint ha ma lenne halálunk napja, vagy soha többet nem lehetnénk együtt. –mondtam nevetve, de az ő arca komor volt.
-Így nem lehetünk többet együtt.
-Igazad van.
-Megkapom azt a búcsúcsókot?!
-ez csak természetes.!
Miután kimondtam egyből számra tapadt és úgy csókolt, mint eddig még senki sem. Hosszú volt, és ez tele volt fájdalommal. Mind ketten sírtunk, és ezt onnan tudom, hogy az én arcomról folytak a könnyek, és a számon éreztem könnyének keserű ízét. Csókunk véget ért, ő az ajtóhoz lépett, rám nézett, majd kiment, és becsukta maga után az ajtót.

Miután hallottam ajtajának csapódását, egész egyszerűen az Ő párnájára feküdtem, az Ő helyére, és éreztem azt a kellemes Louis illatot, majd egészen reggelig semmit mást nem csináltam, csak sírtam, és egész végig Ő járt a fejemben. 


8 megjegyzés:

  1. Azta picskumäteretneki te szent szar....... :O
    Ez ez a resz ezegyszerüen What do fuck ??
    Istenem kurva jo lett es legszivesebben megfolytanäm Lucet mi az h szeresse Elenort jezusom ez megörül :O :D
    Ne Elenort szerese ne vele legyen hanem Lucal!
    Waaaa nagyon jo resz lett :D :D
    KÖVIT gyoorsannn :D :D

    VálaszTörlés
  2. Ez komoly?? Eleanor? xd Légyszi gyorsan hozd a kövit ! :D ♥

    VálaszTörlés
  3. Ó anyu! Megrikkattál baszod!!!
    Louis *-* Awwwwwwwwwww
    Hamar a kövit!
    Puszika,Lenush <3

    VálaszTörlés
  4. Ne akarj most velem találkozni utcán mert kinyírlak! xDD Nagyon de nagyon édesek voltak és ÁÁÁÁ ♥♥♥♥♥
    Hamar köviiiit! ♥

    VálaszTörlés
  5. Óóóóóóóóóóó milyen kis aranyosaaaak :) Jajj kövit..ez annyora cukivoolt :o3

    VálaszTörlés
  6. WTF????
    Mivan Luce h lehet ilyen hülyee?
    Ne márr. :(
    HAMAR KÖVIT!!!!<3

    VálaszTörlés
  7. nagyon jóóóó lett :)) <3 ne máár Luce...de jóó lenne ha Louis és Luce összejönnének :) <3 hamar kövit :))<3

    VálaszTörlés
  8. <33333333333333333 Luce igazságos!
    kövit!

    VálaszTörlés