19.fejezet

Waaaaa legszebb Karácsonyi ajándék: 8komiii és 22Rendszeres olvasó.!! ♥♥♥ Hihetetlenül kökiiim nektek skacok♥ És, bár tudom, hogy ez még közel s távol sincs a Karácsonyi részhez, ami valószínűleg majd olyan január fele lesz meg /egy pöppi késés/ de csináltam a blog összes olvasójának, egy kis.. hát.. ajándékocskát. Tudom, nem nagy dolog, és béna is vagyok, ezért eléggé rossz lett, de azért remélem teszik majd Nektek, és ezzel is fokozom egy kicsit az otthonotokban a Karácsonyi hangulatot^-^  Úgy, hogy.... Boldoooog Karácsonyt Mindenkinek.♥♥

Lena: Én nem..:P kökiiim szépen♥
Lizzy: Kökim, óh hát igen.:é Hát, amjd hamarosan.;D A mostaniban rosszabbak elsznek, és hát igen, az a "valaki" már megjelen egy pöppit;D
Hope: Akkor nagyon jó vagyok, ha mindenkit emgijesztek.:'D és kökiiim♥

Abigél: Kökim szépen♥ Majd hamarosan újra szent lesz a béke;D És, hát ez olyan Luceos ruha meg minden..
Zsófi: Kökim^-^ Örülök, hogy szereted, és Perrie meg Luce mint mondtam, hamarosan kibékülnek majd.:)♥
Driszka: Hát igen.:$ Én nem kaptam volna szívbajt.:') Hát majd hamarosan.;d♥
Vivien: Jaj, köszönöm, nagyon aranyos vagy.:D♥ Örülök, hogy imádod, mert ez boldoggá tesz engem.:)♥
Anna: De kis akaratos itt valaki.:P Örülök, hogy Te is szereted, és amjd mindenre fény fog derűlni;D♥

-Luce, Te hátra ülsz.! –jelentette ki Zayn.

-Miért?!

-Mert megijednek a másik kocsiban ülő emberek.! –tárta szét a karját.

Én bemásztam hátra, majd elindultunk. Egész úton feszült csend volt, amit nagyon nem bírok, úgy hogy betettem a fülhallgatómat és zenét hallgattam, így elértem, hogy nem is szóltak hozzám, csak egymással beszélgettek. A buli helyszíne egy raktár épület volt, ahova érkeztek Draculák, Pókemberek, Joekerek /úgy érzem élvezni, fogom az Ő társaságukat/ Csontvázak, és különböző ijesztő illetve röhejes dolgok. Mint például Harry, aki megjelent Harisnyás Pippi jelmezben. És nekem egy ilyen testvérem van. Se baj. Túlélem. Viszont, arra rájöttem, hogy mikor húzza maga után a kutyáját, akkor letagadom.

Mikor beléptünk az épületbe, minden szem pár ránk szegeződött. Pontosabban Rám, és az én démon jelmezemre. Mikor megláttam Liamet és Niallt, akaratom ellenére is elmosolyodtam. Batman és egy ÍrManó. Ötletes mondhatom. Louist is láttam, hogy valami nagyon idétlen pólóban van, az egész arca fehérre van mázolva, és a szeménél van egy nagy csillag. Nem vitte túlzásba, mit ne mondjak. Elindultam Liamék fele, akik egy kicsit ijedten néztek rám.

-Srácok, úgy viselkedtek, mint ha a Halál jönne veletek szemben.

-Hát, most körülbelül úgy nézel ki. –mondta remegve Niall.

-Még is mitől kell félni?! –hitetlenkedtem.

-Néztél Te már tükörbe?! –kérdezte Liam.

-Tudod mit Batman, neked nem azzal kéne foglalkoznod, hogy meg védd Gothem Cityt és azzal, hogy a Főellenséged, Joker, itt ólálkodik a bulin?! –szegeztem neki a kérdést.

-Ott a pont. –mondta, majd lepacsiztam vele.

-Úúúúú, megjöttek Eleonorék.! Jól néznek ki.! –mérte végig a lányokat Niall.

Valóban ötletes volt a jelmezük. Csontváz ruha, világos kék kontaklencse, a hajuk alját kiszőkítették. Arcukat Ők is fehérre mázolták, és húztak rá egy hosszú vonalat, amiket kis négyzetekre szedtek, és természetesen a szemük és a szájuk, na meg az orruk feketére volt befestve. Valóban jól néztek ki. Ők inkább egy divat Halloweenra készültek, mint sem egy ijesztősre.

-Megyek és iszok valamit.! –mondtam a fiúknak.

Mikor odaértem a pulthoz, leültem egy székre, és gondolkodni kezdtem, hogy mit is rendeljek.

-Én kérnék egy whiskyt, a hölgynek ugyan ezt.! –mondta a pultosnak az egyik igen élethűre mázolt Joker.

-Köszönöm Joker, de magam is tudtam volna választani. –mosolyogtam rá.

-Nem éppen úgy nézett ki, Miss Démon.

-Pedig már épp mondtam volna, hogy kólát kérek, de maga megelőzött. Nem akartam leinni magam ma este.

-Ki mondta, hogy én le akarom itatni magát?! És, ha megengedi, nem tegezhetnénk egymást?!

-Tegezhetjük egymást, ha maga úgy látja jónak.

-remek.! –mondta, felállt, megfogta a kezemet. –Joker. –csókolta meg a kezem. –És a maga személyében kit tudhatok.

-Így konkrétan, még nem gondolkodtam a néven, de ha már így kérdezi… hmm… Luce.

-Nem túl démonias név. –töprengett.

-Nem is annak szántam. Ez a rendes nevem. Tudod, nem vagyok valami kreatív.

-Ezt mutatja a sminked is. Egyáltalán nem vagy kreatív. –mosolygott.

-Tudod, nagyon jól áll neked ez a Joker jelmez. És roppant mód ismerős is vagy nekem.

-Pedig én csak nem rég költöztem a városba.

-Akkor tévedtem.

-De az is lehet, hogy egy másik életben már találkozott velem.

-Bármi lehetséges. –mosolyogtam, majd belekortyoltam az italomba.

Beszélgettünk még egy kicsit Jokerrel, majd elmentünk táncolni.

-Előre figyelmeztetlek, hogy pocsék táncos vagyok.! Egyedül a pogóban és az ugrálásban vagyok jó.! –jelentettem ki, mire Ő megfordult, megragadta a kezem és megpörgetett, úgy, hogy hátulról át tudjon ölelni.

-Az nekem sosem volt akadály.! És, meg kell, hogy mondjam, abban én is eléggé jeleskedek.

-Nagyon helyes. Szeretem az olyat.

Táncoltunk egy darabig, vagy legalább is, én próbáltam, Ő meg rendesen táncolt. Fogjuk rá. Na jó, még se. Mind ketten csak ugráltunk, meg lépegettünk, és szidtuk, hogy milyen szar a zene. Egyszer csak, egy ismerős dallam.

-Neeeee.! –röhögtem el magam.

-Jönne velem egy táncra?

-Most komolyan?!

-A koreaiak tudnak. Ezt még Te is tudod.

-Legyen.! –adtam be a derekam.

Majd felcsendült a Gangnam Styles refrénje és mindenki egy emberként kezdte táncolni a jól ismert mozdulatot. Mondjuk nekünk, a volt osztályommal, kellett erre táncolnunk, és tudtam is a táncát, amint láttam, az én Jokerem is. A Hééééj Sexy Lady résznél, ahogy szokás, négy kéz láb állt, én meg felette táncoltam, miközben Ő is tette a dolgát. Végig táncoltuk a számot, majd a végén lihegve röhögtünk a másikon, hogy mind ketten tudjuk.

-Olyan ismerősen cseng a nevetésed. Biztos, hogy nem ismerjük egymást?!

-Tutira.! –kacsintott.

-Nem akarod megmondani, hogy honnan szerezted ezeket a sebeket?!

-Majd az után, hogy kisorsolták a jelmez verseny nyertesét.! –mutatott a hátam mögé, mire én megfordultam és láttam, hogy az 5 fiú fent áll a színpadon.

Érdekes látvány volt, Harisnyás Pippit, Batmant, ÍrManót, NemTudomKit és Hook Kapitányt egy színpadon látni.

-Nos, nem akartunk elfogultak lenni, de olyan ember nyert, akit mind ismerünk. –mutatott körbe Harry magukon, ami azért is volt vicces, mert az összes vendéget nagyon jól ismerték.

-De tényleg, én úgy érzem, hogy igazságosan nyerte meg a versenyt. –bólogatott Zayn.

-Jah szerintem is. –bólintott Niall és Louis is.

-Szerintem, én mondom el, hogy ki nyert. Hát, minden esetre a „családban” marad a díj. Szóval, Luce, lennél olyan aranyos, hogy felfáradnál, és mondanál egy köszöntőt?! –nézett rám Liam, mire magamon éreztem (és láttam) minden ember szemét, ahogy végig követik azt, ahogy felmegyek a színpadra.

Nem volt kedvem a fiúkra mosolyogni, inkább elküldeni őket a Pokol legmélyebb bugyraiba.

-Akkor, most jöjjön a köszöntő. Halljuk, hogy Luce mi… -kezdett bele Harry a mondandójába, mire én kikaptam a kezéből a mikrofont.

-Jah. Fogd be. Kösz szépen a díjat. –mondtam, majd lementem a színpadról és keresni kezdtem a Jokert, mikor tapsot hallottam a hátam mögül.

-Szép kis beszéd volt. –mosolygott rám.

-Kösz. Igyekeztem. –mosolyogtam, majd hirtelen ott termett mellette egy vörös hajú lány.

-Joker ideje menni. Luce.! –mondta vidáman, mintha ismerne.

-Ismerjük egymást?!

-Öööö.. izé.. én mentem.! Kint várlak. –mondta a srácnak, és már ment is.

-Nézd el neki. De valóban mennünk kell. Itt a kártyám.! –mondtam, majd átnyújtott egy kártyalapot, megölelt majd el is tűnt.

Mosolyogva néztem a lapot, ami egy Joker kártya volt. Ez a fiú valóban nagyon jól „ismeri” Jokert. Talán túlságosan is jól. 

Mi van ha?! Nem, az nem lehet.! Vörös hosszú haj, macska jelmez, csilingelő hang, dadogás, ha ideges. Hosszabb haj, amit simán be lehet kreppelni, zöld hajfesték, az a hanghordozás. A szem, azok a barna szemek. A keze, a bőre, a tánc tudása. Az nem lehet.! Rohanni kezdtem a kijárat felé, és mikor kiértem megcsapott a hideg, ám mégis kellemes őszi szellő, amelybe egy kicsit belerázkódtam. Ahogy láttam elhajtani a fekete kocsit, egy könnycsepp kicsúszott a szememből.

-Zoey és Stark… -suttogtam az éjszakába.

Nem hiszem el, hogy nem jöttem rá. Mekkora egy barom vagyok.! Itt volt a nagy lehetőség, én meg ismét elbasztam.! Meggyötörten mentem vissza a raktárhelyiségbe, és ott beleütköztem Liambe.

-Minden oké?! –kérdezte, miközben tekintetével fürkészte az arcomat.

-Persze csak.. mindegy. Akarsz táncolni?!

-Veled?! Bármikor. –mosolygott.

*Pár óra múlva*

Liammel már teljesen letáncoltuk a lábainkat, és úgy, hogy eddig max 5-6 pohárkával ittunk. Elvonultunk táncolni a raktár egyik félre eső sarkába, és ott röhögtünk, meg táncoltunk, mikor Liam hirtelen leállt.

-Itt van Danielle. –mondta szomorúan.

-Az jó, mert…

-Egy másik férfival.

-Ó, Liam annyira sajnálom.! Gyere ide.! –húztam magamhoz. Így állhattunk ott, pár percig, mikor a fülébe suttogtam azt, ami velem történt. –Itt volt Zoey és Stark.

-Vele táncoltál igaz?!

-Igen.

-Milyen volt?

-Fogalmam sincs Liam. Nem tudom, mit tegyek, és még csak a számát sem adta meg, csak egy kártyát, amilyen Jokernek van a filmben.

-Azért vicces, hogy a főellenségemmel enyelegtél.

-Nem enyelegtem vele, csak táncoltam vele.

-Hiányzik?!

-Igen.

Nem felelt rá semmit, csak a szemembe nézett. Az Ő szeme tele volt könnyekkel, ahogy az enyém is. Fájt mindkettőnknek, hogy elveszítettük a szerelmünket. Én kettőt is. Egy hirtelen fellángolásból Liam elkapta a derekam, én az Ő nyakát, és megcsókolt. Óvatos volt, mintha egy porcelán lennék, ami bármikor összetörhet. A hajamba túrt, és a hátamat simogatta, én is ugyan ezt tettem.

-Menjünk haza.! –nézett mélyen a szemembe.

-Induljunk.! –mondtam, majd ismét megcsókoltam, és kézen fogva hagytuk el a helyszínt…