2012. december 3., hétfő

9.fejezet

Na jó, úgy látom valóban várjátok már ennek a folytatását..'D És most egy pillanatnyi elmezavar: Wááááááááááááááááááááááááááááááááááááá 18 rendszeres feliratkozóóóóóóóóóó.!! Ááááá.!!!
Jó, megnyugodtan, na jó, mg sem, de még is. Na jó nem lényeg. Mindenesetre, köszönöm szépen a +3 feliratkozót és z 5komit, és tényleg, ígérem, ha mindig így jönnek a komik+feliratkozók, akkor fogom tenni, amikor időmengedi;)♥ ImádomazOlvasóimat♥ Ebben a részben, megtudhatjátok, hogy Luce, hogy is érez, némileg, és ezzel a résszel, elkezdődnek az igazi Kérdőjelek;)

Lena: na jó, mikor ezt elolvastam, azt hittem, ot szakadok eg a röhögéstől. következő mi elsz,! a kis céda?!♥ 
Dóra: Természetesen többször is szavaztunk a srácokra, gondolom én mindannyian;) Én sejtem, hogy Te kit sejtesz, de elmondhatom, hogy nem az apja hívta.;)♥
Zsófia: Kökiiiim szépeen♥
Doriszka: Hidd el, lesz ennél még rosszabb is,D bíztató vagyok ugye?!♥
Hope: Hát, mitn mondtam, Louis lesz ennél még rosszabb is, mint ahogy Eleonor is. Majd minden ki fog derűlni szépen, sorjában;)♥



-Szia Lulu.! –mondta a vinnyogó hang a telefonomba.
-Már ötvenezerszer elmondtam, hogy ne nevezz Lulunak.
-Jaaaj, miért vagy ilyen morc?! Már nem is szeretsz?
-Jenna, én soha nem szerettelek, és soha nem is foglak. Fogd már fel, hogy sosem voltunk barátok.!
-Tényleg?! –kérdezte letörten.
-Igen. És mielőtt megkérdeznéd, hogy mióta, elmondanám, hogy azóta, amióta elüldözted a legfontosabb embereket számomra.!
-Jaaaj, még mindig haragszol arra a kis hibámra?!
-Kis Hiba?! Kis hiba?! Jenna, emberek szenvednek még mindig Miattad.! Köztük én is, és a volt legjobb barátnőd is, nem beszélve annak családjáról, és az én barátaimról.!
-Jaaj ugyan már Luce, miért engem kell hibáztatnod, amiért olyan elvont, flúgos barátaid voltak, akikre mindent rá lehetett kenni?! –kérdezte, mire nálam betelt a pohár.
-Tudod mit, tégy, amit akarsz, engem nem érdekel.! De ha ismét a szeretteim életével játszadozol, ne feledkezz meg róla, hogy nekem még meg van a felvétel.!
-Most, ezt csak úgy mondod…
-Egy cseppet sem.! Minden meg van, az első képkockától az utolsóig.! Az összes dolog meg van rajta, amit műveltél Kellyvel, és ne feledd.! Egy rossz húzás, és véletlenül apukád, anyukád, a rendőrség és leginkább az igazgató is megtudja.! Vigyázz magadra.! –mondtam, majd lecsaptam a telefont, de előtte még hallottam, hogy elsikítja magát.
Megérdemelné, hogy ennyi év sérelem és fájdalom után elküldjem a videót amin… Inkább nem is mondom, hogy mi van, mert akkor újra sírnék, és idegbeteg lennék, amit nem akarok. Egyszerűen undortó, amit az a lány művelt. Rá egyszerűen sem a kurva, sem, a ribanc sem ezeknek a „ragozott alakjai” nem felelnek meg, annyira undorító, és… és.. nem is találok rá szavakat, hogy milyen ez a lány.
Inkább lemegyek, és iszok egy teát, vagy kávét, vagy vizet, vagy azt amit találok, sak szeretném lenyugtatni magamat:
-Áhh, Luce. Pont most akartunk szólni.! –mondta Perrie, és leültetett a kanapéra. –kivel szeretnél lenni egy csapatban?
-Ugye, nem valami hülye játékot akartok játszani, mert ha igen, akkor én felmegyek. 4-mutattam az emelet irányába.
-Nem.! Most választjuk ki, hogy ki-kivel fog menni a buliba, tudod nálunk ez amolyan hagyomány, hogy csoportokba osztódunk, és úgy megyünk, és az est végén lesz egy valaki, aki megkapja a legjobb jelmezért járó díjat.! –mondta lelkesen szőke barátnőm.
-Oké. –feletem.
-Nos, eddig úgy van, hogy Zayn-Perrie, Louis-Harry, Liam-Niall.
-És Eleonor?! –mutattam a szóban forgó személyre.
-Én a barátnőimmel öltözök be, és mi együtt megyünk. –húzta ki magát.
-Nah, kivel akarsz lenni Lulu?! –kérdezte Louis, mire villámokat szórtam a szememmel felé Körbenéztem, és megtaláltam Perrie hatalmas szemeit, amik arra vonzottak, hogy menjek velük.
-Tudod, Loui-mui, én Zaynékkel fogok menni.! –mondtam, mire Perrie a nyakamba ugrott.
-Remek.! Most pedig osztódjunk szét, mert hamarosan játszunk.! –dörzsölte össze Louis a tenyereit.
Éppen indultam volna fel, mikor Zaynék magukkal vittek a konyhába, ahol El is ott volt:
-Nos, mivel ez itt az 1. Halloweenod, minek akarsz beöltözni? –szegezte nekem a kérdést Zayn.
-Hmm… -gondolkodtam el. Valami egyszerű kéne, de nagyszerű. Haha. Szeretjük a szójátékokat. –Csontváznak. Úgy is van csontvázas felsőm, és arcot nem olyan nehéz festeni és…
-Az nem lehetsz.! –szakított félbe Eleonor.
-Miért nem?! –kérdeztük egyszerre hárman.
-Mert azok mi leszünk a lányokkal-! –vont vállat. –Találj ki valami mást.! –mondta, majd kitávozott a helyiségből.
-Ne is foglalkozz vele. Vannak ilyen napjai. Legyél az, ami lenni akarsz.! –mondta halál lazán Zayn.
-Köszönöm srácok, de majd kitalálok valami egész ötleteset. –mondtam, majd fogtam a kávémat és felmentem a szobámba, onnan meg a teraszomra.
Nagyon szép idő van. Az ég tiszta, rendesen lehet látni a csillagokat, nincs még túlságosan hideg, de azért hoztam ki magammal egy pokrócot. És hogy mit is csináltam?! Gondolkoztam. Természetesen, nem a Haloweeni jelmezemen, az még ráér. Leginkább az életemről. Mit is értem el idáig?! Itt vagyok 20 éves, és köbö 12 évig apa terrorjában kellett élnem, és nem volt teljes igazi gyerekkorom. A gimiben egy barát se, vagy is volt, pontosan kettő, de Őket, egy balszerencsés baleset miatt nem csak, hogy eltanácsolták a suliból, de még nevelőintézetbe is kerültek, majdnem börtönbe, egy… egy… ribanc miatt.! Mit akarok elérni az életben?! Fogalmam sincs. Ez az egyik legnagyobb problémám, hogy fogalmam sincs, mit akarok elérni az életben. Hamarosan megjönnek a vizsgáim eredményei, és akkor hivatalosan is leérettségiztem. Utána mit kezdjek magammal?! Még sem lakhatok az öcsémmel, meg a bandájával, az hülyén jönne ki. Menjek egyetemre?! De még is milyenre?! A mai világban jogásznak nehéz lenni, és orvosnak is úgy szintén. Titkárnő sem szeretnék lenni, mert nem, hogy alantas munka, inkább a ribancoknak való. Na ezzel nem akarok senkit sem bántani, csak olyan tapasztalataim vannak, nem csak tévés szappanoperákból, hogy a titkárnő és a főnöke kavarnak. Néha-néha lefeküdnek egymással, és én ilyet nem szeretnék, pláne nem műkörmöket, azzal még fogni sem lehet, nem hogy gépelni.!
És, most itt is van ez a korcsolyás ajánlat. Fogalmam sincs, hogy hova tegyem, mit csináljak vele. Mert bár, azok az emberek nagyon, de nagyon tehetségesek, mi lenne, ha a súly alatt még ennél is jobban összetörnék, vagy ha esetleg a társaim ügyességétől, még inkább kisebbségi komplexusom lenne?! Mert, alap járaton eléggé erős idegzetű lány vagyok, de van amit, én sem nagyon bírok, és az a dolog: A Megaláztatás. Bár, lehet, hogy úgy látszik, hogy teljesen lazán viselem ezt a „Louis-dolgot”, belül, valahol, nagyon elrejtve, még is csak azt érzem, hogy fáj és bánt ez az egész dolog. Persze nem az, hogy csókolóztunk. Áááhh, bár csak az bántana. Nem, egyáltalán nem az bánt. Ebben a dologban, a legrosszabbak, közé tartozik az is, hogy Eleonorral van, és úgy akart velem lenni, tehát én lettem volna a harmadik fél, ami sosem szerettem, és sosem szeretnék lenni. Borzalmas érzés tudni, hogy egy, amúgy tisztára stabil kapcsolat, Miattad, megy tönkre, és utána még együtt vagy az illetővel. És, utálom, ezt mondani, de… de… azt hiszem, szeretem Louist.
Nem tudom, mint mondtam, sosem szoktam pár nap alapján szerelembe esni, de valamilyen „Égi-erő” vagy mit tudom én mi miatt, most teljesen elvarázsolt, az egész srác. A mosolya, a szeme, a hangja, a beszéd stílusa, a stílusa. A haja, hogy mennyit változott az évek során, hogy a hangja mennyire selymes, és, hogy ha meghallom, még csak dúdolni is, elönt az-az érzés, hogy most odamennék hozzá, leülnénk a kanapéra, vagy akárhova, ölelhessen, énekeljen nekem, vagy igazából az éneklés nem is kell, csak a karjai közt lehessek. Érezhessem az illatát, hallhassam szívének egyenletes dobogását, simogassa a hajam, én is piszkáljam az Ő haját. „másik-pasival” és „Másik-barátnővel” szívatnánk egymást, mindenéjjel ő lenne az utolsó dolog, amit látok, és minden reggel ő lenne az első dolog, amit látok. Vágyom Rá. Vágyok a csókjára, hogy ajka, az enyémhez érjem, nyelve utat törjön a számba, és egyszerűen csak…. Akarom Őt. És, látni Eleonorral, leírhatatlan érzés. Egyszerre kavarog bennem a düh, a taglózottság, a szeretet, a megkönnyebbülés, a szenvedés, és áááááá.
Miről beszélek, én itt?! Ezek mind hülyeségek, és fölösleges dolgok.  Nem akarok szerelembe esni, egyszer voltam már szerelmes, és annak is mi lett a vége?! Mikor a kötelesség, elválasztott minket, magamba zuhantam, vagdostam magam, rászoktam a cigire, és úgy tettem pocsékká az életemet, amennyire csak tudtam, de jött valami, nem is tudom mi, ami észhez térített, és megfogadtam, hogy ameddig nem lehet, nem leszek szerelmes. Ez volt 17-18 évesen. Úgy tűnik, a fogadalmam 2 évet bírt ki. Én ezt nem akartam.!
Gondolatmenetemet, az zavarta meg, hogy elfogyott az italom, és, hogy kezdek fázni. Bementem, leraktam az ágyamra a cuccokat, és kimentem. Akkor tudatosult bennem, hogy valószínűleg sokáig ülhettem odakint, mert már mindenki alszik. Legalább is próbált, vagy nem tudom. Mert néhány helyről, nyögdécseléseket hallottam /nem akarom tudni, hogy mi folyik ott/, néhány helyről önfeledt nevetést, és voltam én. Én, aki önmagát sajnálta, ismét, és megint nem találja a helyét. Még ebben a biztonságot nyújtó, és egy családtaggal, és barátok közt is úgy érzem, egyedül vagyok, és, hogy itt mindenki rosszat akar nekem, és, hogy itt mindenki az ellenségem. Nem tehetek róla, hogy szinte mindig így érzek, bármi is történik velem, mert egyszerűen az Élet nevű valami, ezt hozta ki belőlem. Félek az emberektől, a csalódástól, a közelségtől. Attól, hogy, bárkiben is megbízzak, hogy bárkit is közel engedjek magamhoz. És legvégül, talán, leginkább attól félek, hogy Szeressek.
Gondolat mentemet az zavarta meg, hogy a lépcsőn hallottam, hogy valaki jön le. Legnagyobb bánatomra, ez a bizonyos „Valaki” Louis volt. Össz- vissz, egy szál alsónadrágvolt rajta, ami miatt megcsodálhattam felsőtestét. Istenem, ez már túlságosan is mazochista hozzáállás, az enyém. Izmos volt, ha jól láttam a sötétben, a lámpák enyhe fényében, még a kockák is ott villogtak a hasán, és mikor közelebb jött hozzám, akkor láttam, hogy igazából, hogy is néz ki. Haja össze-visszaállt, kócos volt, és ahogy megláttam, fáradt, lihegett. És nem kicsit csapzott is volt. Ez a beszédéből is kiderült:
-Hát Te mit keresel idelent?
-Jöttem, egy kis teáért.
-Értem. –és igen. Bekövetkezett, amit általában, a legjobban utálok: A Kínos Csend. –Luce, muszáj beszélnünk….


8 megjegyzés:

  1. Úristeen! Nagyon jóóóó!!! :D csak így tovább és gyorsan a kövit!! <3 :)

    VálaszTörlés
  2. Az a rohadt beborult szivarvégit xD
    Hát ez..... nem tudok mit mondani!!
    Luis itt a végén *-* kaparj fel,mert lefordultam a székről!!!!
    Juj itt olyan jutott eszembe :P *no perverz fantázia :P <3*
    Várom a kövi részt!!
    Puszikállak, Lenuskah :P <3

    VálaszTörlés
  3. Júúúj ez nagyon jóóó! ♥ ♥ ♥
    Annyira várom, hogy mi lesz ebből!

    VálaszTörlés
  4. Wáááááááá*.*
    Nagyon jóó lett.<3
    És Louis énis szivesen lennék igy h egy szál alsógatyában van előttem valamelyik 1D-s tag!:D
    És már nagyon várom h mi leesz!
    GYORSAN KÖVIT!!!!:D<3

    VálaszTörlés
  5. Köviiiiiiiiiiiit! <3 nagyon jó!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  6. Eltünt a hozäszoläsom azt meg hogyan ???
    Hol vann ? :/
    Na mind 1 akkor most röviden leirom :D
    Nagyon jooo :D imädom egyszerüen wahhhhh :D
    Kövitt gyorsan :D

    VálaszTörlés
  7. áááááááááááááááááááááááááááááááááá *o*. * HÜLYEPOFA * mért írsz ilyen írtóójól ?:O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, hogy most ideválaszolok, csak későn vettem észre, hogy írtál.. Ne haragudj..:/♥
      Kökiim szépen nagyon aranyos vagy♥ Hát a következő résznél szerintem nagyon kitettem magamért.:'D noego.:D

      Törlés