9.fejezet

Nos, hát azért örülnék ha egy kicsivel nem sokkal mondjuk 1-3 komival több lenne, de se baj. Itt van az új rész, remélem ez is tetszik majd. Vagy ha nem akartok komit írni, akkor majd a szavazásnál szavazzatok egye. Köszii-köszii..))♥

Lizzy: Szólítottál,! :P♥♥♥ Hát drágám arra még várnod kell egy keveseet és ne bántsd szegényt.! Nem érdemli meg ;)♥

Lassan már 2 hete, hogy kint vagyok Angliában, az unokatesómmal louis Tomlinsonnal és a bandájával a One Directionnal. Kezdem már ténylegesen megszokni az angol közlekedést (jó tény hogy voltam már itt párszor, de akkor is.! Furcsa ez a jobb kormány..).  Már túlestem jó sok interjún a srácokkal, elvittek különféle helyekre meg éttermekbe, aminek kifejezetten örültem. Napi szinten beszéltem Renivel (meg ha Niki és Petra is ott volt nála, akkor velük is), vagy éppen fordítva, ha nálam bepofátlankodtak a fiúk, akkor úgy beszélgettünk. Viszont volt, hogy mindkettőnknél úgy mond ’vendégek’ voltak és akkor 9-en skype-oltunk. Elég érdekes volt… Nem akarom megtudni mi lesz, akkor, ha Reni is itt lesz. Biztos kedvelni fognak minket a szomszédok. Találkoztam néhányszor Tony-val is és egyszer még a barátnőjével, aki szintén punk. J  Nagyon aranyosak ők ketten együtt. És ha már, így párokról beszélünk, Niall vonzalma Reni iránt egyre inkább csak nőtt, és fordítva is. Én és Harry… hát igazából nem tudom. Néha azt mutatja, hogy szeret (pl. mikor senki sem látja, vagy egymás mellett ülünk, átöleli a derekam, néha szoktunk szemezni meg ilyen alap ’flörtölős’ dolgok), viszont néha meg teljesen közömbös. Észre sem vesz, nem figyel rám. De azért én is ugyan ezt teszem vele, szóval eddig egyenlő az állás. A mai napon, három meglepetés és egy sokk ért:
-Bella, -kezdte Louis. –szereted a Big Time Rusht?
-Igen, szeretem őket. Miért?
-Mert majd júliusban teszünk egy kis kiruccanást Los Angeles-be.
-Szerepelni fogtok a sorozatba? –kérdeztem totál izgatottan.
-Hááát… igazából, nem Miiii.
-Akkor meg kicsoda?
-Te.
-Hogy mi van? –értetlenkedtem.
-Hát tudod, az úgy volt, hogy megkérdezték a srácok, hogy láttak téged, és a rendezők pont egy ilyen lányt keresnek 1-2 epizódra, mint, te és hogy beajánlottak, és a rendezők igen mondtak. Benne lennél?
-Hát, nem is tudom…
-Akkor már Reni is itt lesz.! Együtt hódíthatjátok meg L.A.-t.!
-Hmmm… ez igaz. Benne vagyok.! –mentem bele a dologba. Végül is, miért ne? Amúgy is szeretem a BTR-t, nem lehet belőle semmi.
-Jah, és még valami, vagy is, valamik.
-Ne kímélj.
-Szerepelni fogunk az Alan Carr Showba.!
-Naaa, az tök jó.! Imádom azt az embert és…
-De neked is szerepelned kell. –vágott a szavamba Louis.
-Hogy mi?! Tomlinson, mit akarsz ma még tőlem? De mondjuk, ebben benne vagyok.

-Akkor jó, mert lesz egy új film premierje is, és arra neked is el kéne jönnöd, csinosan.
-Ezt hogy értsem?
-Szép ruha, vagy is szoknya, meg magas sarkú.
-Addig oké, hogy a kérdezésem nélkül belevesztek 2 tévés showba is, és még az is hogy egy premierre kell mennem, na de magas sarkú?! Azt már nem.!! –háborodtam fel.
-Figyelj Bella, ha akarod Dani, segíthet neked meg tanulni járni benne. –ajánlotta fel a barátnője segítségét Liam.
-Köszönöm Liam, ha Daniellenek nem gond. –hálálkodtam Liamnek.- És még is mekkora sarkú kéne?
-Igazából, találtunk két cipőt, ami nekünk tetszik és igazából feketék, amik minden ruhához megy.
-Na mutasd.! –majd Harry oda hozott nekem két képet. Az egyiken egy hatalmas, kb. 20 centis sarkú cipő volt, a másik, meg mint egy babáé. Elegáns, van sarka és jól is néz ki: -Ez, ezt szeretném.!
-Rendben van. Viszont ma este úgy készülj, hogy megyünk vásárolni.!
-Még is mit?
-hát ruhákat?
-És kik jönnek?
-Te, én és Harry. –mikor ezt kimondta Harryre néztem, aki halványan elmosolyodott.
-És a többiek?
-Ők ma pihennek.!
-Értem. –mondtam, majd felviharoztam a szobámba, hogy elmeséljem a történteket Reninek.
-Na végre.! Anglia jó hatással van rád.! Meg tanulsz magas sarkúban járni. Igaz ez a babás stílus elég aranyos meg minden, de legközelebb már egy nagyobb hallal próbálkozunk meg.!
-Jó, nekem egyelőre is elég ez. Már előre sajnálom szegény Daniellet, hogy milyen élményben lesz része.
-Danielle fog neked segíteni?! De aranyos.!
-igen az, és végre megismerhetem.! –így beszélgettünk egészen addig, amíg nem kopogtattak az ajtón.
-Megértem, hogy imádjátok egymást, de indulnunk kéne.! –mondta Lou.
-Megyek is. Szia Ren.!
-Halii.! Jah és puszilom a Niallt… izé a fiúkat.!!
-Átadom.! –mondtam és már mentem is le. –Niall, Reni puszil téged. Meg titeket is srácok, de a Szöszit jobban.!
Ma Paul kivételesen nem jött velünk, mert azt gondolta, hogy igen is érettek vagyunk, és nem csinálunk semmi hülyeséget. Legalább is abban reménykedett, hogy tudok vigyázni erre a két idiótára. Harry ült hátra, én az anyós ülésbe. Egy nagyon szép bolthoz értünk, ami tele volt estélyikkel meg gyönyörű cipőkkel. Mikor beértünk 3-an 3 fele kezdtünk el keresgélni. Én inkább a fekte illetve lila felé hajlottam, Louis a világosabbak felé és hosszabbak felé, Harry meg neki mindegy volt, csak kivágott legyen és rövid. Találtunk pár ruhát, ami tetszett, de nem voltak jók.

A 3.-at és az 5-et én választottam, túl nagyok voltak, a 2.-at és a 7.-et Harry, az nem csak hogy túl rövid és szűk volt, de én sem és Lou sem engedte, hogy azt vegyük meg. A többit, pedig Louis, azok meg vagy kicsi, vagy nagy, vagy jó, d nem tetszik Éppen Harry egyik választottját (a feketét) próbáltam fel, az övéit hagytam utoljára, mikor egyszerűen nem tudtam lehúzni a cipzárt, mert nem értem el:
-Harry, itt vagy?
-Igen, mi a probléma?
 -Az hogy ilyen ruhákat adsz rám.! Segíts lehúzni a cipzárt, mert nem sikerül.!
-Menjek be, vagy kijössz?!
-Nekem mindegy, csak segíts.! –mondtam eléggé idegesen.
-Megyek is.! –mondta kissé perverz hangsúllyal a hangján. –na nézzük azt a csúnya cipzárt. Forduljon meg Hölgyem.!
Mire megfordultam és elkezdte húzni lefelé, és mikor úgy érezte, hogy sehogy sem jó, egyszerűen átölelte a derekam és elkezdett himbálózni:
-Még is mit csinálsz? –néztem rá.
-Próbálom leszedni rólad a ruhát.
-Nem úgy látom. Lennél szíves és lehúznád azt a nyamvadt cipzárt, mielőtt kiabálok?
-Máris.! –mondta, majd elengedte a derekam, megfordított, felhúzta a cipzárt, majd simán le. –Voalá.! És már kész is vagy.! Minden oké?
-Alig kaptam levegőt, de most már miden oké.
-Értem. –mondta, és közelebb lépett hozzám, sokkal közelebb. – ne segítsek levenni.
Mikor ezt mondta az arcomnál, elkezdte a simogatást és egészen a szoknyám végéig, mikor megállítottam:
-Köszi, nem kell. Ez már egyedül is menni fog.! Inkább nézd, meg mit csinál Louis. –mondtam és kitessékeltem a fülkéből.
Mikor kiment, a tükörbe néztem és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy lehet ennyire aranyos és pimasz egyben. Hihetetlen. Miután felöltöztem és vissza vittem a helyére a ruhát tovább nézelődtünk, és eléggé reménytelennek tűnt a dolog, mikor Louis és Harry nagyon hevesen bólogattak és megindultak felém:
-Megtaláltuk a ruhát és a cipőt is. Hányas lábad van?
-39.
-Pompás, akkor vidd ezeket be, vedd fel és gyere ki. –toltak be a fülkébe.
A ruha is és a cipő is nagyon tetszett. Nem túl vad, és nem is túl kihívő. Nem túl szerény és nem túl ’semmit nem mutatok’ típus. Pont jó. És a cipő is, eltalálták a megfelelő magasságot. Ezt a ruhát hamar magamra kaptam és a cipőt is, és kimentem.
-Ez gyönyörű.! –mondta Louis.
-Köszönöm.
-Menj benne.!
-De nem tudok ebben járni.! –mutattam a cipőmre.
-Harry majd segít neked.!
És így is lett, Harry belém karolt, és miközben karolt az ujjait kissé rákulcsolta az enyémekre és így mentünk pár kört az üzletben:
-Nagyon gyönyörű vagy. El sem tudod képzelni mennyire. Az a Balázs tényleg nagyon hülye volt hogy szakított veled. Nem tudja mit vesztett. Amikor rád nézek, ebben a ruhában, látom azt az érett és okos nőt, akiben ott rejlik az a kislányos bolondság, és a tinilányos szeszélység. Tökéletes. –suttogta a fülembe, mikor a legtávolabb voltunk Louistól.
-Köszönöm szépen Harry. De nincs semmi, ami tökéletes lenne, csak van hogy valami jobb, mint kellene lennie.
-Azt te csak hiszed. –mondta miközben adott egy hosszas puszit az arcomra.
-Azt hiszem ez pont jó lesz.! –jelentette ki Louis.
-Igen szerintem is. –helyeseltem. Majd visszamentem a fülkébe, levettem magamról a cipőt és a ruhát, és visszaöltöztem a sajátomba.
-Akkor ezt, kérnénk.! –mutatta fel Louis a cipőt és a ruhát.

-Rendben van. A ruha 22 font, a cipő 18 font. Az összesen 40 font lesz.
-Parancsoljon. –adta át Louis a pénzt.
A kocsiban én már hátul ültem, vagyis már majdnem aludtam, mert azért hosszú napom volt. Mikor hazaértünk, gyorsan megmutattam magam a fiúknak, hogy lássák hogy áll, mindegyikük megdicsért. Miután végeztem a zuhanyzással, elindultam a szobám felé, de akkor kijött Harry:
-Jó éjt ölelés? –kérdezte.
-Jó éjt ölelés.! –válaszoltam, majd megöleltem. –Jó éjt.
-Jó éjt.! –mondta, és én már akartam menni, de ő nem engedett. Csak tovább ölelt és ölelt és ölelt. –te leszel a legszebb.! –jelentette ki.
-lesznek ott nálam ezerszer szebb lányok is.
-Akkor máshogy fogalmaznék. Számomra te leszel ott a legszebb.! –mondta, mire elengedett és egy hosszas és érzelmekkel teli puszit adott az arcomra, pontosabban majdnem a számra.